Bihari Napló, 1998. június (9. évfolyam, 117-142. szám)

1998-06-01 / 117. szám

1998. június 1. GYERMEKNP 3 Juli leszel, ha nagy leszel? Fogadni mernék, hogy ezt a kérdést már Neked is föltették jó néhányszor. Te meg - hangulatodtól függően - vagy azonnal rávágtad a választ, vagy hosszas töprengés után bökted ki, vagy kijelentetted: még bőven ráérsz ezen elmélkedni A 9-es számú általános iskolában Péter Emília tanítványai a IV. C-sek, már mások mit akarnak Nemcsak elmondták nekem, de le is rajzolták magukat szakácsként, orvosként, asztronautaként, kígyóbűvölőként, építészként, divattervezőként, ügyvédként. Van, aki tűzoltó és boldog akar lenni mert szerinte bármilyen munkát végezzen is az ember, az a legfontosabb, hogy örömmel tegye. Egy kislány azért szeretne festőművészként alkotni mivel rajzzal­uudja legjobban kifejezni azokat a dolgokat, amiket szavakkal nem lehet elmondani A toplistát azonban a tanítónői és az informatikusi hivatás vezette. Miután egy sapkából kisorsoltuk Fekete Renáta és Kádai Róbert nevét, felkerestünk egy tanítónőt és egy programozót, hogy együtt faggassuk őket arról miféle titkokat rejtenek ezek a mesterségek. Puskázott-e a tanító néni? Fekete Renáta 11 éves. Cop­­fos, szemüveges kislány. Ő az osztály egyik legélénkebb gyere­ke. Miért akar tanítónő lenni?­­ Mert nagyon szeretem a gyerekeket, és mert a tanító­nő­ Osvát Erzsébet ZENÉS ÉBRESZTŐ Rigókórus fenn a fán nektek énekel talán? Gyermeknapra zengenek ünnepi karéneket? Ébresztő ez, hajnali. Vidám hangjuk hallani mindenfelől, minden fáról, nyírfaágról, nyárfaágról. Ébredjetek, ébredjetek! Várnak már a játszóterek, Vidámparkban autók, Állatkertben mackók, sürgönydróton fecskék frakkban, erdőben gombák kalapban. Vár a pitypang bóbitája. Repítsétek messzi tájra! nim szerint igazságosan tudok osztályozni. A tanítványaimat szeretném megtanítani minden szépre és hasznosra. Például a matekre. Ez fontos tantárgy. Va­lahol mindig kell számolni, és aki nem tud, azt becsapják. Kí­váncsi vagyok, vajon a kicsiknek hogyan tudom majd megmagya­rázni, hogy maradjanak csend­ben és figyeljenek rám. Én elég kotyogós vagyok, ezért már volt olyan, hogy kétezerszer le kellett írnom, hogy az órán nem beszé­lek. De azt hiszem, ettől még le­hetek jó tanító néni - meséli, míg az általa kiválasztott tanítónő­höz ballagunk. - Mikor tetszett arra gondol­ni, hogy jó volna tanító néninek lenni? - teszi fel első kérdését Tunyogi Katalinnak, aki tizen­nyolc éve tanít. - Bár Nagyváradon szület­tem, 6 éves koromig Síterben lak­tam, ahol édesanyám volt az is­kolaigazgató. A suli épületében, a szolgálati lakásban éltünk. Te­hát igen hamar megéreztem az iskola hangulatát. Véglegesen hetedikes-nyolcadikos korom­ban határoztam el, hogy tanító­nő leszek. - Kinek javasolható ez a pálya? - Annak, aki nagyon szereti a gyerekeket, aki örül, ha velük foglalkozhat, aki tudja, hogy a tanító nem kötött munkaidőben dolgozik. Az iskolának állandó­an a fejedben kell járnia Ne­künk, akik már tanítunk, min­denről a gyerek, az iskola jut az eszünkbe. Aki viszont csak egy kicsit is anyagias, annak nem ta­nácsolom, hogy pedagógus le­gyen, mert ahogyan ezt egyszer az osztályfőnökömnek mond­ták, piros tollal nem lehet pénzt keresni. Én mégsem bántam meg, hogy ezt a hivatást válasz­tottam. Född el, a tanítványoktól kapott visszajelzések, a rengeteg mosoly, nevetés és néha sírás, a közös beszélgetések mindenért kárpótolnak.­­ A tanító néni puskázott an­nak idején? - Több-kevesebb sikerrel biz­tosan. Azt hiszem, nincs olyan diák, aki ezt ne próbálta volna meg. De nem érdemes. Tudod, miért nem? Mert azzal, hogy nem az szerepel a papírodon, amit valójában tudsz, hanem az, amit innen-onnan elcsentél, ma­gadat is és a tanítódat is becsa­pod. Ezért nem nézem jó szem­mel, ha a tanítványaim puskázni akarnak. A tudásukra vagyok kí­váncsi. Nálam egy jegy három­négy felelős átlagosztályzatából kerülhet a naplóba Nem a pilla­natnyi teljesítmény érdekel, ha­nem az a tudás, aminek a gyerek a birtokában van. Ez a gyermek­nek is jó. Mert ha éppen akkor szólítom fel, amikor beteg, rosszkedvű, vagy álmos, bizto­san nem tud olyan jól felelni, mint amikor kipihent és jókedvű. - Katalin néni sosem akart magániskolát nyitni? - Épp ma, amikor mesterem­berekkel azért mászkáltam a padláson, hogy megkeressük, hol ázik be a tető, eszembe ju­tott, hogy jó volna egy ilyen isko­la de ehhez, gondolom, te is tu­dod, nagyon sok pénz kell. De ha te megnősz, és sikerül egy ma­gániskolát alapítanod, ha meg­hívsz, s még nem leszek nyugdí­jas, szívesen elmegyek hozzád tanítani... - Akkor ebben megegyeztünk - mondja Renáta mosolyogva. A legjobb múzsa a határidő Vass Róbert végzős főiskolai hallgató. Bár már több számító­­gépes programot készített, csak tanulmányai elvégzése, illetve katonai szolgálata letöltése után áll munkába Ülök vele és Kádai Robival három üdítő, valamint egy mogyorós csoki társaságá­ban, s arról beszélgetünk, miért szeretnek mindketten számító­­gépezni. - Először is azt kell tisztáz­nunk - mondja Vass Róbert -, hogy ha valaki annyit mond, ő in­formatikus, ebből még nem lehet tudni, mit is csinál. Mert vannak, akik magával a számítógéppel foglalkoznak, mások programo­kat terveznek, aztán akik megír­ják, megint mások, akik használ­ják ezeket, és még sokáig folytat­hatnám. Neked melyik rész tet­szik? - Programozó szeretnék len­ni. Egészen pontosan még nem tudom, milyen ez, de menet köz­ben biztosan ki fog alakulni - mondja vidáman Robi. - Tetsze­nek a játékok, jó az a kaland­vágy, amit a gép közelében ér­zek. Nekem még nincs számító­gépem, de otthon már megígér­ték, hogy vesznek egyet. Azért is szeretnék programozó lenni, mert úgy látom, ez a jövő szak­mája. - Ezt nagyon jól látod - helye­sel Róbert. - Ma egy jó prog­ramozónak a világon bárhol lehet jövője. És az sem mellékes, hogy ezzel a szakmával, ha va­lóban jó vagy, sok pénzt keres­hetsz. De nem csak a fizetés szá­mít. Engem azért vonz ez a pá­lya, mert nap mint nap megízlel­hetem a siker ízét. Akár minden órában felfedezhetek valami ú­­jat. A mi munkánk sohasem le­het egyhangú. - Naponta hány órát dolgozik egy programozó? - Attól függ. Azt mondják, a mi legjobb múzsánk a határidő. És ez tényleg így van, mert ha valamit adott időre be kell fejez­ned, akkor csakis a megrendelt munkára figyelhetsz. Ha viszont sok az időd, mivel tökéletes „mű­vet” szeretnél kiadni a kezedből, egyre jobban elmélyedsz a fela­datodban. Ha nem vigyázol, az is megtörténhet, hogy nagyon elap­rózod a dolgokat. Főleg akkor van ez így, ha egyedül dolgozol, nem csapatban. Mindennek meg­van a maga előnye és hátránya A csapat ugyan nem engedi meg, hogy szétszóródj, de azt sem, hogy mindent egészen apróléko­san megvizsgálj. - Mi kell ahhoz, hogy jó prog­ramozó legyek? - Hatalmas kíváncsiság, egy­fajta megszállottság és erős aka­raterő. Ezenkívül alapvető a ma­tek, az angol és a logika ismere­te. Úgy tartják, a jó pap holtáig tanul, a jó programozó utána is... Ebben a szakmában állandó­an újabb és újabb dolgok kerül­nek felszínre, amiről nem árt tudni. Beney Zsuzsa ANYA DÚDOLJA Azt kérdezed tőlem hogyan vártalak? Mint az éjszakára fölvirrad a nap, mint a délutánra jő az alkonyat, mint ha szellő jelzi a förgeteget - ezer pici jelből tudtam jöttödet. Mint tavaszi reggel a nap sugarát, fagyos téli este jégcsap csillagát, mint az alma ízét, tejet, kenyeret­­ pedig nem is láttalak még, úgy ismertelek. Mint a fény az árnyat, záport a virág, mint patak a medrét, madarat az ág, mint sóhajos nyári éjjel a fák az eget - mindenkinél jobban téged így szerettelek. - Milyen számítógépet kérjek a szüleimtől? - Ha játszani szeretnél, akkor elkel az erős gép. Viszont ezek elég drágák, és egy-két éven be­lül a mai ár töredékét fogják érni. A programozáshoz elég egy gyengébb gép is. Olyan, ami nem futtatja a Windows programo­kat, amelyek egyáltalán semmire sem tanítanak meg, hisz elég kattintanod néhányat, és minden az öledbe hull. Sokkal jobb, ha magad tapasztalod ki a dolgo­kat. Keress egy olyan barátot, aki már jártas a számítógépezésben, később olvass szakkönyveket, folyóiratokat, és ha tudsz, inter­­netezz. Ezek mind segítenek ab­ban, hogy egyre jobban átlásd ezt a sajátságos, de nagyon érde­kes világot, amiben te is számta­lan jó, no meg persze kevésbé jó dolgot fedezhetsz fel. Rajtad áll a választás... Szőke Éva Weöres Sándor TUDOM ÉN MÁR, MIT CSINÁLOK Tudom én már, mit csinálok, üvegesinasnak állok, apró tükröket csinálok, annak örülnek a lányok. Tudom én már, mit csinálok, gerencsérinasnak állok, apró babákat csinálok, azon nevetnek a lányok. Tudom én már, mit csinálok, asztalosinasnak állok, apró ágyakat csinálok, abban álmodnak a lányok.

Next