Bihari Napló, 1998. június (9. évfolyam, 117-142. szám)
1998-06-01 / 117. szám
1998. június 1. GYERMEKNP 3 Juli leszel, ha nagy leszel? Fogadni mernék, hogy ezt a kérdést már Neked is föltették jó néhányszor. Te meg - hangulatodtól függően - vagy azonnal rávágtad a választ, vagy hosszas töprengés után bökted ki, vagy kijelentetted: még bőven ráérsz ezen elmélkedni A 9-es számú általános iskolában Péter Emília tanítványai a IV. C-sek, már mások mit akarnak Nemcsak elmondták nekem, de le is rajzolták magukat szakácsként, orvosként, asztronautaként, kígyóbűvölőként, építészként, divattervezőként, ügyvédként. Van, aki tűzoltó és boldog akar lenni mert szerinte bármilyen munkát végezzen is az ember, az a legfontosabb, hogy örömmel tegye. Egy kislány azért szeretne festőművészként alkotni mivel rajzzaluudja legjobban kifejezni azokat a dolgokat, amiket szavakkal nem lehet elmondani A toplistát azonban a tanítónői és az informatikusi hivatás vezette. Miután egy sapkából kisorsoltuk Fekete Renáta és Kádai Róbert nevét, felkerestünk egy tanítónőt és egy programozót, hogy együtt faggassuk őket arról miféle titkokat rejtenek ezek a mesterségek. Puskázott-e a tanító néni? Fekete Renáta 11 éves. Copfos, szemüveges kislány. Ő az osztály egyik legélénkebb gyereke. Miért akar tanítónő lenni? Mert nagyon szeretem a gyerekeket, és mert a tanítónő Osvát Erzsébet ZENÉS ÉBRESZTŐ Rigókórus fenn a fán nektek énekel talán? Gyermeknapra zengenek ünnepi karéneket? Ébresztő ez, hajnali. Vidám hangjuk hallani mindenfelől, minden fáról, nyírfaágról, nyárfaágról. Ébredjetek, ébredjetek! Várnak már a játszóterek, Vidámparkban autók, Állatkertben mackók, sürgönydróton fecskék frakkban, erdőben gombák kalapban. Vár a pitypang bóbitája. Repítsétek messzi tájra! nim szerint igazságosan tudok osztályozni. A tanítványaimat szeretném megtanítani minden szépre és hasznosra. Például a matekre. Ez fontos tantárgy. Valahol mindig kell számolni, és aki nem tud, azt becsapják. Kíváncsi vagyok, vajon a kicsiknek hogyan tudom majd megmagyarázni, hogy maradjanak csendben és figyeljenek rám. Én elég kotyogós vagyok, ezért már volt olyan, hogy kétezerszer le kellett írnom, hogy az órán nem beszélek. De azt hiszem, ettől még lehetek jó tanító néni - meséli, míg az általa kiválasztott tanítónőhöz ballagunk. - Mikor tetszett arra gondolni, hogy jó volna tanító néninek lenni? - teszi fel első kérdését Tunyogi Katalinnak, aki tizennyolc éve tanít. - Bár Nagyváradon születtem, 6 éves koromig Síterben laktam, ahol édesanyám volt az iskolaigazgató. A suli épületében, a szolgálati lakásban éltünk. Tehát igen hamar megéreztem az iskola hangulatát. Véglegesen hetedikes-nyolcadikos koromban határoztam el, hogy tanítónő leszek. - Kinek javasolható ez a pálya? - Annak, aki nagyon szereti a gyerekeket, aki örül, ha velük foglalkozhat, aki tudja, hogy a tanító nem kötött munkaidőben dolgozik. Az iskolának állandóan a fejedben kell járnia Nekünk, akik már tanítunk, mindenről a gyerek, az iskola jut az eszünkbe. Aki viszont csak egy kicsit is anyagias, annak nem tanácsolom, hogy pedagógus legyen, mert ahogyan ezt egyszer az osztályfőnökömnek mondták, piros tollal nem lehet pénzt keresni. Én mégsem bántam meg, hogy ezt a hivatást választottam. Född el, a tanítványoktól kapott visszajelzések, a rengeteg mosoly, nevetés és néha sírás, a közös beszélgetések mindenért kárpótolnak. A tanító néni puskázott annak idején? - Több-kevesebb sikerrel biztosan. Azt hiszem, nincs olyan diák, aki ezt ne próbálta volna meg. De nem érdemes. Tudod, miért nem? Mert azzal, hogy nem az szerepel a papírodon, amit valójában tudsz, hanem az, amit innen-onnan elcsentél, magadat is és a tanítódat is becsapod. Ezért nem nézem jó szemmel, ha a tanítványaim puskázni akarnak. A tudásukra vagyok kíváncsi. Nálam egy jegy háromnégy felelős átlagosztályzatából kerülhet a naplóba Nem a pillanatnyi teljesítmény érdekel, hanem az a tudás, aminek a gyerek a birtokában van. Ez a gyermeknek is jó. Mert ha éppen akkor szólítom fel, amikor beteg, rosszkedvű, vagy álmos, biztosan nem tud olyan jól felelni, mint amikor kipihent és jókedvű. - Katalin néni sosem akart magániskolát nyitni? - Épp ma, amikor mesteremberekkel azért mászkáltam a padláson, hogy megkeressük, hol ázik be a tető, eszembe jutott, hogy jó volna egy ilyen iskola de ehhez, gondolom, te is tudod, nagyon sok pénz kell. De ha te megnősz, és sikerül egy magániskolát alapítanod, ha meghívsz, s még nem leszek nyugdíjas, szívesen elmegyek hozzád tanítani... - Akkor ebben megegyeztünk - mondja Renáta mosolyogva. A legjobb múzsa a határidő Vass Róbert végzős főiskolai hallgató. Bár már több számítógépes programot készített, csak tanulmányai elvégzése, illetve katonai szolgálata letöltése után áll munkába Ülök vele és Kádai Robival három üdítő, valamint egy mogyorós csoki társaságában, s arról beszélgetünk, miért szeretnek mindketten számítógépezni. - Először is azt kell tisztáznunk - mondja Vass Róbert -, hogy ha valaki annyit mond, ő informatikus, ebből még nem lehet tudni, mit is csinál. Mert vannak, akik magával a számítógéppel foglalkoznak, mások programokat terveznek, aztán akik megírják, megint mások, akik használják ezeket, és még sokáig folytathatnám. Neked melyik rész tetszik? - Programozó szeretnék lenni. Egészen pontosan még nem tudom, milyen ez, de menet közben biztosan ki fog alakulni - mondja vidáman Robi. - Tetszenek a játékok, jó az a kalandvágy, amit a gép közelében érzek. Nekem még nincs számítógépem, de otthon már megígérték, hogy vesznek egyet. Azért is szeretnék programozó lenni, mert úgy látom, ez a jövő szakmája. - Ezt nagyon jól látod - helyesel Róbert. - Ma egy jó programozónak a világon bárhol lehet jövője. És az sem mellékes, hogy ezzel a szakmával, ha valóban jó vagy, sok pénzt kereshetsz. De nem csak a fizetés számít. Engem azért vonz ez a pálya, mert nap mint nap megízlelhetem a siker ízét. Akár minden órában felfedezhetek valami újat. A mi munkánk sohasem lehet egyhangú. - Naponta hány órát dolgozik egy programozó? - Attól függ. Azt mondják, a mi legjobb múzsánk a határidő. És ez tényleg így van, mert ha valamit adott időre be kell fejezned, akkor csakis a megrendelt munkára figyelhetsz. Ha viszont sok az időd, mivel tökéletes „művet” szeretnél kiadni a kezedből, egyre jobban elmélyedsz a feladatodban. Ha nem vigyázol, az is megtörténhet, hogy nagyon elaprózod a dolgokat. Főleg akkor van ez így, ha egyedül dolgozol, nem csapatban. Mindennek megvan a maga előnye és hátránya A csapat ugyan nem engedi meg, hogy szétszóródj, de azt sem, hogy mindent egészen aprólékosan megvizsgálj. - Mi kell ahhoz, hogy jó programozó legyek? - Hatalmas kíváncsiság, egyfajta megszállottság és erős akaraterő. Ezenkívül alapvető a matek, az angol és a logika ismerete. Úgy tartják, a jó pap holtáig tanul, a jó programozó utána is... Ebben a szakmában állandóan újabb és újabb dolgok kerülnek felszínre, amiről nem árt tudni. Beney Zsuzsa ANYA DÚDOLJA Azt kérdezed tőlem hogyan vártalak? Mint az éjszakára fölvirrad a nap, mint a délutánra jő az alkonyat, mint ha szellő jelzi a förgeteget - ezer pici jelből tudtam jöttödet. Mint tavaszi reggel a nap sugarát, fagyos téli este jégcsap csillagát, mint az alma ízét, tejet, kenyeret pedig nem is láttalak még, úgy ismertelek. Mint a fény az árnyat, záport a virág, mint patak a medrét, madarat az ág, mint sóhajos nyári éjjel a fák az eget - mindenkinél jobban téged így szerettelek. - Milyen számítógépet kérjek a szüleimtől? - Ha játszani szeretnél, akkor elkel az erős gép. Viszont ezek elég drágák, és egy-két éven belül a mai ár töredékét fogják érni. A programozáshoz elég egy gyengébb gép is. Olyan, ami nem futtatja a Windows programokat, amelyek egyáltalán semmire sem tanítanak meg, hisz elég kattintanod néhányat, és minden az öledbe hull. Sokkal jobb, ha magad tapasztalod ki a dolgokat. Keress egy olyan barátot, aki már jártas a számítógépezésben, később olvass szakkönyveket, folyóiratokat, és ha tudsz, internetezz. Ezek mind segítenek abban, hogy egyre jobban átlásd ezt a sajátságos, de nagyon érdekes világot, amiben te is számtalan jó, no meg persze kevésbé jó dolgot fedezhetsz fel. Rajtad áll a választás... Szőke Éva Weöres Sándor TUDOM ÉN MÁR, MIT CSINÁLOK Tudom én már, mit csinálok, üvegesinasnak állok, apró tükröket csinálok, annak örülnek a lányok. Tudom én már, mit csinálok, gerencsérinasnak állok, apró babákat csinálok, azon nevetnek a lányok. Tudom én már, mit csinálok, asztalosinasnak állok, apró ágyakat csinálok, abban álmodnak a lányok.