Fáklya, 1948. június (3. évfolyam, 124-147. szám)

1948-06-01 / 124. szám

A 13-as utcasejt a 33-ik helyről a 4-ikre küzdötte fel magát 50 padot helyeztek el a Munkásligetben két nagy­váradi festőművész kiállításának jövedelméből Az I. kerület 13 utcasejt­­­je tavaly a november 7-ig tartó munka­versenyben még a 33. helyen kullogott. Az eredmény kihirdetése utáni első büró gyűlésen aztán a sejtvezetők össze­ültek, javasoltak, jegyeztek s az eredmény az lett, hogy az idén a május 1-ig tartó munkaszakaszban már a 4-ik helyre küzdötték fel magukat, pedig ebben a munkaszakaszba nem szá­mították be a sejt legérté­kesebb vállalását, a Mun­káspark sérült padjainak megjavítását, sőt 50 új pad elkészítését és elhelyezé­sét. Az I. kerület 13 utca­sejtje most vasárnap fejez­te be a Munkáspark új pad­jainak a felállítási munkála­tait s azokat Östreich Már­ton elvtárs, a sejt titkára adta át Curticia­nu Sava al­polgármester elvtársnak. Az új padok kényelme­sek, masszívak, ízlésesen készültek és a Munkáspark minden egyes részén meg­találhatók. Tóth Gyula városi főmér­nök a következőket mon­dotta a vasárnapi átvétel­kor: — A város 1920 óta min­den évben tervbe vette, hogy új padokat állít fel ebbe a parkba. Azonban a terv csak terv maradt, míg a 13-ik utcasejt most rövid 3 hónap alatt saját erejé­ből megvalósította azt. A Munkásparkban eddig is volt pad, de kevés azok fá­ból készültek és így min­dig baj volt velük. Nem is épültek a legjobb helyre, mivel csak a főútvonal két oldalán sorakoztak. Most már semmi akadálya, hogy a dolgozók munka után meglátogassák Nagyvárad legnagyobb, legszebb fek­vésű és ózondús levegőjű parkját és ott ki is pihen­hessék magukat. Szakértők megállapítása szerint a 13-ik utcasejt munkájának é­rtéke megha­ladja a 150.000 lejt. A oest pénzben 60 ezer lejt fordí­tott a munkákra, míg a kü­lönbözet az önkéntes mun­kák értéke. Miből került elő a pénz? Egy képkiállítás bevéte­léből. A képeket a sejt egyik tagja, Fleischer Mik­lós elvtárs, festőművész és egy pártonkívüli rajzoló művész, dr Imre Andor ajánlották fel. Az önkéntes munkából a sejt minden taga kivette részét, de különösképpen Létai József, Rottenberg Ferenc, Szabó István, Far­kas László, dr Benedek Fe­­rencné, Blum Pál, Kohn Sándor, Winkler József, Szűcs Pál, Reich Béla, Bo­ros György, Foger István, Bauman István, dr Bálint Sándorné, Béres Sándor, Izsák Imre, Korda Ödön elvtársak tűntek ki, a rossz idő sem zavarta a munkát. A 13. utcasejt munkájá­ba nem párt­tagok is be­kapcsolódtak. Tiszai Kál­mán asztalosmester például minden napon megjelent a parkba és szaktudásával járt elől a padok deszka lapjainak felszerelésében. Ugyancsak hozzá hasonlóan vette ki részét a Munkás­park újjáépítésében Handel Rezső is. A 13. utcasejt jó munkát végzett. Megmutatta, hogy akarással, munkával, épí­téssel az utolsó sejtből is lehet első. A 13. utcasejt azonban nem áll meg ennél az állomásnál. Legalább­is arra mutat, hogy újabb munkát vállaltak a Mun­káspark egész rendbehozá­sára, hogy a Munkáspark méltó legyen Nagyvárad munkásságához, akik az el­ső sorokban harcolnak az ország újjáépítéséért. Fájdalomtól megtört szív­vel tudatjuk, hogy szeretett a gyermekünk Hj. ROZSOS GÉÓF életének 26-ik évében, hos­­szas szenvedés után 1948. május 30-án elhunyt. Temetése folyó év júnusl 1-én (kedden) d. u. 4 órakor] lesz a fugyivásárhelyi-hegy­­ temető­jébe. Gyászolják szerető édesapja, édesanyja és kiterjedt rokonsága. Emlékét örökké őrizzük ! Ma a fiofonónffifi cigarettát akar adni az ember, önérzetesen zub­bonya zsebére üt és azt mondja: „Köszönöm, nekem is van”. Zotter tábornok beszél­get a várakozókkal a vá­rosháza kistanácstermének széles asztala mellett. A filharmonikusok alakuló gyűlése előtti percek ezek, még nincs együtt mindenki a meghívottak között, de a jelenlevők figyelemmel halhatják Zotter tábornok lelkes elbeszélését Bedna­­ras elvtárs hadseregéről. És, akik nem dohányoz­nak, cukrot kapnak — fűzi tovább a beszéd szálait a generális. — Három fogásos ebéd, kitűnő bánásmód, emberséges hang. Valósá­gos iskola, ahonnan a nép legjobb elemei kerülnek ki. Figyelemmel hallgatják szavait a megjelentek s kér­déseket tesznek k­i Jól esik a legilletékesebb hely­ről, magától a tábornoktól hallani ezeket az elragadta­tott szavakat. És amikor a generális a kulturális lehetőségekről, a sportokról, a szórakozások­ról beszéd, az asztal egy tá­voli sarkán felemeli fejét Marderescu törvényszéki ta­nácselnök, aki eddig bele­merült valamilyen írat ta­nulmányozásába és csak az utolsó szavakat hallotta. — Hol van ez? — kérdi a törvényszéki elnök, mint­ha valami erotikus történe­­tet hallana. — Iiát a hadseregben, ná­lunk — feleli a tábornok. A tanácselnök elmosolyo­dik. — És hogy lehetne oda­kerülni? — Ön már elkésett — fe­leli a tábornok nevetve — de a fia majd megtudja, mit is jelent a Népi Köztársa­ság katonájának lenni, büszkén, felemelt fejjel vé­gezni a kötelességet, tudni, hogy nincs kiszolgáltatva feljebbvalói önkényeskedé­sének, tudni. A jelenlévők egy pilla­natra elnémulnak, valamen­­nyinek van elég keserű ta­pasztalata a múlt korok ka­tonáskodásából, ami az örökre letűnt rendszerrel együtt már csupán rossz emlék maradt. (z) a fény vörösre festi, a forróság perzseli az arcokat inöi­l mm illiéi K* ti üb­us vasöntödében! Fél 11 órakor begyújtották az olvasztó kemencét. Amikor a koksz tüzet fogott, P­u­c­z­­h­o­l­d Gyula és Budai Já­nos öntőmesterek a gyújtó­­nyillás bedöngöl­éséhez fogtak. Szorosra préselték a formázó­homokot, agyagos lével fröcs­költék, ráfordították az ajtót s ezt is jól körü­ltapasztották. Ne legyen szegnyi lyuk se rajta. A folyékony vas kön­­­nyen megtalálja az utat. Ha kifolyik, kárt tesz emberben, anyagban. Fél 12 órakor az emeleti ré­szen Nagy Sándor formázó­i most, amíg beindulnak, „csak“ segédmunkás — már negyed­szer lesett, de az adagoló aj­tón­ keresztül égett-e a szén? Kezdődik — Kezdhetjük, — szólt oda, fojtott hangon Pál Dezső mun­katársának, — Tűzbe jött! — Belapátolták a háromszáz kiló vasat. Később újból kokszot dobtak rá — úgy 30—35 ki­lót és pár kiló mészkőt, ami magába szívja a rozsdát. Az­tán megint vasat és megint szenet... — Mennyi vasat olvaszta­nak egyszerre elvtárs? — Mindig annak megfele­lően, ahogy az előkészített for­­ma megkívánja, — feleli. Tu­dunk 100 mázsát is. Igaz, ezt még nehezen, mert ócska, több olvasztáson átment vassal dol­gozunk. De szeretettel végez­zük, így még a semmiből is érték születik. Minden kezdet nehéz. Látja, itt még csiga hozza fel a vasat, a szenet. Holnap, vagy holnapután fel­vonó épül a helyébe. Villány­im­it dsa, Bujdosó Sándor és Vl­a­d Emil öntők leemelik az egyik forma fedelét. Grafitport szór­nak a kiformázott homokra, majd húsz kovácsolt vaslemez­két helyeznek el benne. Bab­­rás munka. Fekete lesz tőle a kezük. A POR BELEPI MEZTELEN FELSŐTESTÜKET. Derekuk elzsibbad, lábuk bele­­fájdul a görnyedésbe, de ők nem érnek erre gondolni, hi­szen az agyaggal kibélelt té­gelyeket már rakják a bakib­­a, a lefolyó csatorna alá. Si­etni kell. Az első öntés Takács István öntőnek sincs most ideje magával tö­rődni. A motor dugattyú ,,nuagját“ szorítja, hogy kö­zépen legyen. Súlyt helyez az egész formára, hogy ne emel­je ki a beléfolyó vas. Az egyik szemét behunyja, amint belenéz a dugattyú-gyűrű for­májába, a keze mintha egy kicsit reszketne, amint igaz­gat. — Az első öntés. Igen ké­nyes munka. Mégsem lehet se­­lejt.. — mondja. Szilágyi István meglo­­csolja a homokot. A lanzettá­­val. — ami nagyon hasonlít az ókoriak ,.stílus“-ához, ami­vel az agyagba írták, — ki­emeli a homokból az egyik formázó tárgyat. A sérült részt utána simítja, a finomabb ré­szeket formázó szeggel meg­erősíti. — örül, hogy indulnak? — h­a van gyár, több mun­kás jut kenyérhez, — feleli, fel sem nézve munkájáról. — Amikor a Phőbust elvitték, többszázan vettünk vándorbo­­tot a kezünkbe.­A család itt volt, mi amott. Sokkal tartó­sunk a demokráciának. De ki­ fogjuk egyenlíteni a szorgal­munkkal! A ventillátor 2400-at fordul percenként. Búgó hangot ad a masina és sepri be a levegőt, az oxigént az égéshez. A víz­nyomó mérő 45 fokon ugrál. Puczhold Gyula öntőmester az olvasztókemence gyomrába pis­log a zöld kémlelő üvegen. Bent, mint a szikládon a cser­mely, gyöngyözik az arany­színű folyadék. Egy-egy kövér csepp reszketve áll meg a gö­röngyön, aztán megsokasodva lefordul. A bakk két oldalán felállnak az öntők és segéd­munkások. Az egyik munkás a jelzőgonghoz ugrik. Bongó hang tölti meg a termet. Az öntőmester lyukat „szúr“ a kemence kifolyó nyúlásán. — Vigyázz! A keskeny vöröslő csík — folyékony vas — végig szalad a c­stornán. MINTHA TÜZIJ­ÁTÉK LENNE, röpköd a számtalan csillag. — Hoppá, — kiáltja Csor­­tés György segédmunkás és már szál­­olnak a lángoló té­gellyel. A második számú té­gely kerül a lefolyó alá. Ifjú Keresztes Lajos tartja a villát. A fény vörösre festi, a forrósári perzseli az arcokat, süti a­ meztelen mellett és iz­zadságot csavar a házról Csí­kokban folyik a víz a csípők­­re s a nadrá­gkorc dunsztba fogja a derékot. De mit neki. Ma­jd megszárad. Most a munka a fontos. Arra kell figyelni. Idősebb Keresztes Lajos öntő, mintha nem 62 éves len­ne, serényen fölözi a tégely fortyogó lávájáról a­ habot. Szilágyi István homokot lapátol a lábak előtt izzó sa­lakra. Az izmok megfeszül­nek s a sistergő folyadék bele­ömlik a motorfej formájába. A szeleid halkakból kékes láng csap ki. Uj pár szalad újabb tégellyel, ismét megtelik egy forma, kicsap a láng és a vö­röslő dudort homokkal hintik le. Pár pillanatig csend áll be, csak egy-egy mély lélegzés hal­szik. Aztán újra szól a gong és újra indul a roham. És ebben a rohamban már az önérzetes munkás, a felszaba­dult ember ténykedése látszik. Nem a tegnapért. — hanem a holnapért... — Van rendelésük elvtárs? Fényes Andor főkönyvelő mosolyog. Több, mint gondol­ja. — mondja. Egyedül az ön­tődének van 50 vagon önteni való. A csőágy-osztály három váltásban dolgozik. A gén­meg­munkáló szintén­­ termel. A Phőbus vasgyárnak januárba­n 150 dolgozója volt. Ma 260-at foglalkoztat. De ez még a kez­det. Az első állomás. A Phö­­bus azonban nem áll meg en­nél. Munkásságától függ, hogy tovább haladjon­ Horny­ák József. Legcsinosabb Fürdőruhák 3/1. készítése schimszszalon volt Kepes — Sas alatt Bárd Sándor cipőszalonját óaihely­ezte Köztársaság-ut 2. sz. alá Bazár-épület. Hozott anyagból készit, ja­vításokat vállal. 109

Next