Fáklya, 1949. február (4. évfolyam, 29-56. szám)
1949-02-01 / 29. szám
FÁKLYA A világsajtó vezető helyen foglalkozik a Szovjetunió külügyminiszterének nyilatkozatával, melyet az északatlanti szövetség célját illetően hozott a nyilvánosságra. A lapok szinte egyöntetűen arra az álláspontra helyezkednek, amit a New York Times tesz magáévá és megállapítják, hogy a Szovjetunió álláspontja teljes mértékben indokolt és, hogy az északatlanti szerződés megkötése a vitás kérdések békés rendezésének lehetőségéről való lemondást jelenti. Míg az európai érdeklődés középpontjában a nagy horderejű szovjet nyilatkozatok állnak, addig Kínában Csang Kajsek és a köréje tömörült szélsőjobboldáld meggyőződésű Kuomintang-reakció megpróbálja különböző politikai manőverekkel áthúzni a néphadsereg számításait, amikor „képletes tárgyalásokat“ akarnak csupán Mao Cse tunggal. A reakció és nemzetközi imperializmus sorozatos vereséget szenved. A legújabb jelentések megállapítják, hogy az oslói értekezlet kudarccal végződött. Ez a kudarc kétségkívül annak a bizonyítéka, hogy a demokrácia erői mindenütt erősödőben vannak s hogy az imperialisták maszlagjai nem tudják elszédíteni a józanságukat eddig megőrző vezetőket. i Biztonsági Tanácsban végetért az indonéz helyzet vitája Nevryorh. (Rador) A Régi Tanácsnak az indonéz ügyekre vonatkozó tárgyalása végetért. A kínai és norvég kiküldött által támogatott amerikai javaslat «szavazásna bocsátása előtt az angol-amerikai tömb megakadályozta a delhi-i értekezlet határozatának hivatalos bevizsgálását , aáz ázsiai országok megfélemlített kiküldöttei meg nem merték említeni a delhi-i értekezlet határozatát. A holland képviselő hosszú beszédben igyekezett meggyőzni a Tanácsot arról, hogy a holland kormány nem ért egyet az amerikai javaslattal, de ugyanakkor elárulta, hogy ** megfelel neki. Ezzel leleplezte saját magát és gazdáit is Beszédéből arra a holland kívánságra lehetett következtetni, hogy az amerikai tömb csapatai helyettesítsék a holland haderőt, ha az nem volna képes j,megvédeni a rendet“1 Indonéziában. A Szovjetunió képviselője Malik, módosu itó javaslatában azt indítványozta, hogy azonnal vonják vissza a Holland csapatokat a renville-i egyezményben megjelölt állásokba. Teljesen világos, — mondta Malik, — hogy az angol-amerikai tömbhöz tartozó 01 szágok nyíltan védelembe vették a támadókat és még a Delhiben elfogadott határozatot iörtalra síó »«erény javaslatot is teljes egészében visszautasították „Amint jól tudják, — folytatta Malik, — a holland támadás egyik oka az volt, hogy a Biztonsági Tanács kezdettől fogva nem teljesítette kötelességét, a béke megvédését.“ A szovjet küldöttség kezdettől fogva követelte, hogy a Biztonsági Tanács ténylegesen tévedéseket foganatosítson a támadás megállítására, az Indonéz Köztársaság törvényes jogain etil és érdekeinek megvédésére és előbbi helyzetének visszaállítására. Indonézia, India, Burma, Panisntán, Egyiptom és más országok — jelentette ki összefoglalásában a Szovjetunió képviselője — a délii határozat értelmében azt követelik, hogy a Biztonsági Tanács az Egyesült Nemzetek okmányának elve alapján intézkedjék a támadás beszüntetésére és az áldozatul esett ország törvényes jogainak és érdekeinek megvédésére. A Kuomintang Csangkaisek csoportja nem akar megegyezést a néphadsereggel Nanking (Rador). A France Presse közli: A Ceangkad' *ek által öszehívott tíz Kuomintang vezető értekezlete elhatározta, hogy nem utasítja vissza a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának békefeltételeit, hogy a tárgyalások során időt nyerjen egy milliós hadsereg felszerelésére. Elhatározták azt is, hogy a „béketárgyalást“ Csangkaisek vezesse. Egyidejűleg felhatalmazást adtak a Kuomintang titkos rendőrségének, hogy szigorúan büntessék Csangkaisek ellenfeleit. Ez a titkos rendőrség számos letartóztatást eszközölt és a politikai foglyokat túszokként Délkínába szállítják. Északshensiből jelenti az Új-Kína távirati iroda, hogy a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága kiáltványban üdvözli a harcosokat és a dolgozó népet Peking és Tientsin felszabadítása alkalmából s további harcra szólítja fel őket a Kuomintang és az amerikai imperializmus ellen. A kiáltvány a Párt nyolc békepontjának támogatására hívja fel az egész népet kidomborítva a demokrata pártok és csoportok, valamint a népi szervezetek egységének szükségességét. Nankingból közli a Reuter, hogy a néphadsereg felszabadította Honan tartomány fővárosát Husin Yangot. az izréenvd’fiszfésok erei»ín«c Tel.Aviv. (Rador) A zsidó kormány nyilvánosságra hozta az izraeli választások végleges eredményeit: MAPAI párt 152 ezer 972, MAPAM 63 107, Haderut 49.220, Vallásos Arcvonal 52.633, Cionisták (a M PAI-val szövetséges demokraták) 22.527, Haladók 17 630, Szefárdok 15.017, Kommunisták 15.000 szavazatot kaptak. 13 000 szavazat a három arab párt között oszlik meg . A Steril-csoport 5.229, a Yemenitik pedig 4.369 szavazatot kaptak. A többi párt egyetlen mandátumhoz sem jutott. ANGOL MINTA Nyugateurópában is főleg a Benelux államokban és Trizóniában újra szokássá vált, mint a berlini rádió megállapítja, példaként emlegetni az angol munkáspárti kormány államosítási rendszerét. Ezekben az országokban az „államosítás klasszika példájaként“ fogják fel a részben már végrehajtott, másrészt most folyamatban lévő és 1950 május 1-re befejezendő angol álamosításokat. .Vere árt egy pillantást, vetni erre a „kaaszifus,” államosításra és megvizsgálni, miként oldotta meg Anglia egyik legégetőbb problémáját a laborista kormány„ Attlee és % évig, mielőtt uralomra kerültek volna, nem mulasztották el az államosítás »nagy horderejű és nemzetmentő szükségességét“ hangoztatni, azonban, amikor kezükbe ragadták a birodalom gyeplőjét, melyet továbbra is a City urai, a British Oil Company, Royal Dudit és a Manchester tulajdonosai dirigáltak — meghátráltak. Törvényeket készítettek, vitákat provokáltak, követelőztek és mérlegelték az eseményeket, hogy közben a nagyvállalatok tulajdonosai megtehesék az előkészületeket. Téved az, aki azt hiszi, hogy egyetlen angol bányatulajdonos, vagy gázgyár részvényes tiltakozott az államosítás ellen. A „birodalmi kormány“ 300 millió fontsterlingért vásárolt eddig félig csődbe jutott vágalatokat. (Ezeknek tényleges értéke körülbelül 95 millió fontsterling). De még az ilyen államosítászat sem erőltette meg magát túlságosan Bevin és Attlee: eddig a szénbányákat, „ szöulió eszközöket, a villany és gázműveket államosították, ez pedig az angol iparnak csupán tíz százalékán jelenti. De érdemes szemügyre venni, hogy milyen óriási összegeket fizetett ki a kormány az államkincstárból ,kártérítés* címén. A szénbánya tulajdonosok 165 millió fontsterling értékű állami értékpapírokat kaptak, a szállító eszközökért kifizetett a kormány egymilliárd font sterlinget. A villamosműnk 350 a gázművek pedig 200 millió fontsterlinget kapnak. Az angol dolgozóknak tehát több, mint hétmilliárd dollárjába került a labiszisták „nacionalizálása“. Az angol államosítás a tőkések és nem „ dolgozók érdekeit szolgálja annál is inkább, mivel a vezetők nagyrészt régi tulajdonosok maradnak. Jellemző erre a megállapításra az a tény, hogy a nemrég megalakult 18 „Állami Vállalatokat Irányító Szövetség‘‘ elnökei közül 10 nagytőkés, 5 a nagytőkés vállalatok volt főtisztviselője, kellő munkáspárti milliomos és a tizennyolcadik Ibord Citrin. Ezek az árak 5000-től 8500 font sterlingig keresnek, ugyanakkor amikor egy angol munkás évi keresete nem haladja meg a 300—350 fontot. „Az angol monopolisták — írja a laburis*a kormány dllamosiásávval foglalkozva az „Oestereichische Zeitung“ —‘ fantasztikus összegeket keresnek az álamosításnn s ezen felül jogot nyertek, hogy az állam nevében továbbra is kizsákmányolják a dolgozókat KÖTELES PÁL. L iCtdarccal végződött az os?ol konferencia Stockholm. (Rador) A Svédország, Dánia és Norvégia miniszterei által a máU hó 29 és 30-én Osié: an m'gfrr'o tárgyalásokra vonatkozó közlésben megjegyzik, hogy miként az a tárgyalások folyamán bebizonyult, „bár a karlstadti és kopenhágai tárgyalás&kon a legfel. s bb 'gy ® térést állapitotak meg, a jelen időben ehetetlen megvalósítón* a védelmi egység megteremtésének előfe'tét 'eiiisz és szövetftftné*’V"-hez szükséges teljes összhangot. Ennek következtében, — figyelembe véve a mai helyzetet, — nincs kellő nlap a kölcsönös kötelezettségekkel járó védelmi egység megkötéséhez.“ iviiisssü” a „JÉMi-szsnsSéá bliosiFitéíiaként magyarázza a símst iiligiiiniszter nyilatkozatit A világsajtóban élénk visszhangra talált a Szovjetunió külügyminiszterének az észak atlanti szerződésre vonatkozó nyilatkozata. A finn sajtó oldalas cikkekben kommentálja a nyilatkozatot és a Helsinkiben megjelenő Tuelarzan Sanomart így ír: A kisállamok csak a ® imperiali&taeneie» demokrata tábor soraiban karcolva őrizhetik meg függetlenségüket- A Szovjetunióval és a népi demokráciák országaival való minél szorosabb együttműködést kell ellene szegezni az imperialisták háborús készülődéseinek“. A római újságok megállapítják, hogy elsősorban azért van nagy jelentősége a nyilatkozatnak, mert leleplezi a népek előtt az imperialisták szerződésének igazi céljait. Az olasz lapok hatalmas nemzetközi jelentőséget tulajdonítanak a szovjet külügyminiszer nyilatkozatának. A londoni vasárnapi lapok vezető helyen ismertetik a szovjet nyilatkozatot és politikai meggyőződésük szerint írnak arról. A lapok túlnyomó többsége helyesli a szovjet álláspontot , és mérsékletre intik a kormányt A Reuter közli ezzel kapcsolatban hogy a külügyminisztérium egyik szóvivője foglalkozok, a nyilatkozattal leszögezte,hogy az északatlanti szövetség keiti szovjet ellenes célzatú“. A szóvivő rosszakaróan állította be a szovjet külügyminiszter nyilatkozatát és azt álitotta, hogy a Szovjetunió nem akar megegyezést a nyugati hatalmakkal. Newyorki jelentések szerint, az Egyesült Nemzetek Szervezetében az a nézet alakult ki miután nyilvánosságra hozták a szovjet külügyminiszter nyilatkozatát, hogy a „Szovjetunióban megvan a hajlandóság a vitás kérdések békés rendezésére“. A nyilatkozattal foglalkozva a Newyork Times megállapítja, hogy aze, északatlanti szövetség megkötése egyet jelentene az örökös nyugtalanság fenntartásával és a békés rendezési lehetőségről való lemondássak