Fáklya, 1949. április (4. évfolyam, 88-115. szám)

1949-04-01 / 88. szám

± F­A­K­L­Y­A A Román Népköztársaadg írói­nak Értekezlete teljes egészében hel­y­ben hagy­ja az írószövetség újjászervezési bizottsága előter­jesztette jelentéseket és a Ro­mán Népköztársaság írószövetsé­gének megalakítását. A RNK író­szövetsége az irodalmárok egy­sége, az írók a szocializmus épí­­téséért vívott harcban való te­vékeny részvételének elve alap­ján álló szervezet. Az értekezlet megállapítja, hogy több írónak az alkotás te­rén elég sikere, egyesek kitün­tetése a RNK Akadémiája részé­ről, az írószövetség keretében legutóbb kifejtett tevékenység é s új tehetségek feltörése a dol­gozók soraiból, az irodalmi al­kotás kezdődő fellendüléséről ta­núskodik. Mindezek az eredmények kö­vetkezményei a munkásosztály Alt&­­ Pártja vezetése alatt meg­­valósított történelmi jelentőségű forradalmi átalakulásoknak. A politikai államhatalom átvétele a szegényparasztsággal szövet­kezett proletáriátus részéről, a királyság megdöntése, a legfőbb ipari termelőeszközök államosí­tása és az Állami Terv elkészí­tése lehetővé tették, hogy orszá­gunkban haladéktalanul hisz ki­láthatunk a szocializmus építé­seinek magasztos művéhez. Ezek az átalakulások hatalmas kultúr­­szomjat ébresztettek a széles nép­tömegekben és az alkotóerők ki­fejlesztésének és felhasználásá­­nak páratlan kilátásait tárták fel. Ezen az al­apon kezdődött or­szágunkban annak az újtippeti irodalomnak a kifejlődése, amelynek uralkodó jellege a né­pi érdekek és törekvések szol­­gálata. Ennek az irodalomnak a meg­születése és kifejlődése, a pol­gári ideológia befolyásaival, a hanyatló burzsoá irodalommal vívott nehéz csata viszonyai kö­zött megy végbe.Éppen ezért, a Román Népköz­társaság írói, tudatában lévén annak a fontos szerepnek, me­lyet az irodalom a szocializmus építéséért és az ember ember általi kizsákmányolása teljes megszüntetéséért vívott harcban betölthet és be kell töltenie, szá­mot vetnek azzal, hogy az egész nép által nagy örömmel köszön­tött kezdődő irodalmi fellendülés továbbvitele érdekében, köteles­ségük: eltökélten harco­li az ósdi irodalmi felfogások és be­idegződések eltávolításáért az irodalmi alkotásból, figyelmesen és elmélyülten tanulmányozni az élő valóságot, hogy magas mű­vészi értékű alkotásokkal minél nagyobb mértékben járuljanak hozzá a dolgozók nevelésének művéhez, a kizsákmányoló osz­tályok és a ködösítés és tudat­lanság elleni harc neme­­s színé­nyeinek­­ szellemében. A mai­­ risad­ayok között, ami­kor egyrészt a béke, a demo­krácia és haladás erői, élükön a Szovjetunióval, másrészt pedig a háború, a ki­ákmányolás és né­peket leigázó erők — élükön az angol-amerikai imperializmussal, — között, heves harc folyik, a Román Népköztársaság írói úgy vélik, hogy az alkotó számára nem létezhet nemesebb és szebb hivatás mint az, hogy a haladás összes erőinek oldalán műveivel részt vegyen a béke, a kultúra, az emberi szabadság és méltóság megvédésének magasztos ügyé­ben. A Román Népköztársaság írói­nak elhatározott szándéka a hi­vatás betöltése; tehetségük és alkotó lendületük révén ápolni és erősíteni fogják a dolgozók harci eltökéltségét és gyűlöletét a béke, a kultúra, a népek füg­getlensége és a haladás halálos ellenségei — az angol-amerikai imperializmus — ellen. Kímélet nélkül küzdeni fognak az imperializmus ideológiai be­folyása ellen, bármilyen formá­ban is jelentkeznék ez. A RNK írószövetsége felad­atként vál­lalja hogy központjává legyen a rothadófélben lévő kapitalista kultúra előtti kozmopolita szol­­galelkűség és a burzevá iroda­lom különböző áramlatai szolgai utánzása elleni harcnak, mivel ezeknek az áramlatoknak a ki­fejezett célja, hogy elszigeteljék az írót a valóságtól és szakadé­kot ássanak alkotó és nép kö­zött. A RNK írói ezt a feladatot a haladás erői által vívott álta­lános békeharca szerves részé­nek tekintik s fokozni fogják akciójukat a formalizmusnak, az esztét­izmusnak és bármely más hanyatló irodalmi áramlatnak megbélyegzésére és kiküszöbölé­sére. Tevékenységükben a RNK íróit a népi demokratikus rend­szer politikája — a népi érde­kek és törekvések hűséges kife­jezője — vezérlik. Tevékenyen fognak harcolni, hogy országu­kat a győzedelmes szocializmus országává változtassák át, mű­veik révén ápolni fogják a vá­rosi és falusi dolgozók hazája — a Román Népköztársaság — iránti szeretetet, a proletár in­ternacionalizmus szelemét, vala­mint a forró szeretetet ez iránt az igazság iránt, ahol a szocia­lizmus diadalmaskodott; a szere­tet, a béke gránitbástyáját és a haladó kultúra nagyszerű fény­forrását megtestesítő ország — a Szovjetunió iránt­ Szervezetüket, az íróknak a leghaladóbb ideológia — a mun­­kásosztály ideológiája szellemé­ben való nevelése központjává, a marsi-lenini magasztos eszméje és a Szovjet kultúra — főleg pedig a szovjet irodalom, a szo­cialista realizmus irodalma — hatalmas tapaszt­alat» elsajátítá­sának és terjesztésének eszközé­vé változtatják. A Román Népköztársaság író­szövetsége áthatan­o­san fog küz­deni, hogy az írók a szocialista realizmus módszerét alkalmazzák amely megköveteli az alkotóktól az élet realista történelmileg konkrét ábrázolását, a maga for­radalmi fejlődésének szemszögé­­ből és a valóság új, haladó je­lenségeinek tükrözését az irodal­­mi alkotásban. Az írók tudatában vannak an­­nak, hogy előttük az a megtisz­telő, de egyben felelősségteljes­­feladat áll, hogy hozzájárulja­nak a kultúra fejlesztéséhez és terjesztéséhez a tömegek között, ezért kinyilvánítják elhatározá­sukat, hogy erőfeszítéseiket fo­kozva, magas művészi értékű és gazdag eszmei tartalmú műveket adjanak a népnek, olyan műve­ket, amelyek tükrözzék szocializ­mus felé haladó országunkban végbemenő mélyreható -átalaku­l in mit­m­­u­­lásokat és maguk is cselekvő té­nyezői legyenek ezeknek az át­alakulásoknak. cselekvő ténye­zők az Állami Terv teljesítéséért a mezőgazdaság szocialista át­­a’kulátáért, a nép kultúrszinvo­­nalának állandó emeléséért ví­vott harcban. Az írók* művészi munkájuk központjába állítják a társadalmi átalakulás hatalmas folyamatát, az országunkban le­zajló építőmunka­­ lendületét, az uj, szocialis­ta társadalmat ková­csoló dolozókat. Arra fognak tö­rekedni, hogy megmutassák: hogyan születik meg országunk­ban az uj, szocialista ember a társadalmi átalakításért és a szocializmus építésééi­t vivott harc tüzében, úgy igyekeznek majd írni hogy minden uj alko­tás éles fegyver legyen a béke, demokrácia és szocializmus har­cosainak kezében. E magául»« feladatok teljesí­tésére a Román Népköztársaság Írói új Szervezetbe tömörülnek, amely cselekvő tényezője kell legyem a munkásosztály ellenéé, gél elleni harcának; élő, dinami­kus szerv, amely képes az iro­dalmi alkotást a munkásosztály győzelmei és a Román Munkás­párt vezérlő útmutatásai által feltárt mederbe irányítani. Az írók kötelezettségként vál­lalják hogy minden támogatást megadnak e szervezetnek, hogy betölthesse az előtte álló feladato­kat. Egyre nagyobb mértékben hozzá­járulnak a múltbeli Irodal­­mi hagyományok értékeinek fel­tárásához, klasszikusaink művei­nek tudományos ujjáértékelése, az irodalmi folklór elmélyült ta­­nulmányozása révén és a száza­dok folyamán felhalmozott kulturális és művészi javak, kin­csestárának a nép rendelkezésé­re való bocsátásához. Az új Írók kiemelésére a dol­gozók soraiból, a Szövetség meg­szervezi az avatott írók és mű­­bírálóik alkotó tapasztalatainak továbbadását az ifjú íróknak. Ebből a célból az írók együtt­működnek majd a szakszerveze­­ti, ifjúsági, női, stb. szervezetek­kel, tevékenyen részt vesznek a munkásjellegű irodalmi csopor­tok és­ körök munkálataiban, irodalmi útmutatásokkal látják el ott a kezdőket és fokozzák alkotótevékenységüket, hogy irodalmi­­ anyaggal lássák el a népi kultúrintézményeket, szín­darabokat imák a szakszerve­zeti művészcsoportok és kultur­­otthonok számára, dolgozni fog­nak azoknak a folyóiratoknak, amelyeknek feladata a kultúra terjesztése a széles néprétegek között, stb. Az együttélő nemzetiségek mi­­nél hathatósabb irodalmi fejlő­désének biztosítására, az írók tá­mogatni fogják az írószövetség illető alosztályait és minden kí­vánt segítséget megadnak, hogy az irodalmi műveket egyik nyelv­ből a másikba ültessék át. A RNK írószövetsége állandó tevékenységet fejt majd ki az írók és a tömegek közötti érint­kezés megkönnyítésére, ennek érdekében az írók és az olvasók között találkozásokat, az irodal­mi művek nyilvános kritikai megvitatását és írói kiutadó­ka­t az iparvidékekre és a fal­vakba stb. rendez-A RNK Triezö vétségén beiil a­z aigeru elvtee­rttség és alkotó versengés szellemét honosítja meg, az irodalmi művek megvi­tatása és az írók közötti kö­ c.­ii­­nős segítség alapján. E tevékeny­ség keretében különleges figyel­met szentel a gyermek- és ifjú­sági irodalomnak, a Szatirikus irodalomnak és a humornak, va­l­amint a mp nyelvekből, főleg pedig a nagy Szovjet irodalom műveiből való fordításoknak. Egy dftjl­lftg, a RNK írószövet­ségének kötelessége figyelmet és gondot fordítani tagjai élet- és alkotási körülményeire, tényle­gesen támogatni a RNK kormá­nyának az alkotás ösztönzésére hozott intézkedéseit, őrködni az „irod­almi alap“ helyes felhasz­nálása fölött, újabb akciókat kezdeményezni az irodalmi al­kotás felvirágoztatásához szük­séges minél szélesebb körű anyagi lehetőségek biztosítására. A RNK írói, amidőn új ezer vezetők keretében hozzálátnak e feladatok teljesítéséhez, kötele­­zettséget vállalnak a nép, a i munkásosztály, ennek Pártja, előtt, hogy méltóknak bizonyul­nak ahhoz a magas ranghoz,­­ amellyel Sztálin felruházta őket­ — az emberi lelkek mérnöke­i rangjához és szocializmust­ építő népünk törekvéseit híven­­ tükröző, magas irodalmi értékű­ műveket alkotnak. A RNK írói HATÁROZATA III. A versenynyertes Grebekin ( gorist munkatársai körében: ittam, Arcábí) Szállt a pír o­eghatottságtól. — Ilyen emberek vagyunk mi — mondja. — Ilyennek ne­velt az élet. Mi nem vendégek vagyunk az életben, hanem sa­­játkezüleg alakítjuk azt, mi magunk. — Hosszú hallgatás követte s­zavait. Ennek a tag­baszakadt, hallgatag embernek őszinte kitörése és szemeinek csillogása mély benyomást kel­tett az összes jelenlevőkre. — Nekünk is szükségünk van szellemi táplálékra, — folytatta lelkesem Grigonj. — Feltétlenül kell az nekünk, mert csak általa tudjuk szeb­bé, jobbá tenni életünket. J Nagy­­rabecsülöm a Szakmunkásokat. Óriási földterületet, több ezer hektárt kell megmunkálnom, gyarapitnom kel! ismeretei­­met­ yrdaden trón mérnök­eke­­rok lenni... így jött szó a „szellemi táp­lálékról“, ami egyet jelent a mezőgazdaság gépesítésének fejlesztésével, a folyton hala­dó élet újabb és újabb köve­telményeivel. A gép­ és traktorállom­ás igaz­gatói irodájában hajnali öt óra­kor már ég a lámpa. A gép- és traktorállom­ás párttitkára, Avdejev Grigorij munkakezdés előtt beszél az igazgatóhoz. Zsebéből noteszt vesz elő és el­mondja neki a rádióból hallott híreket, amelyek között az is szerepel, hogy a donvidéki kol­hozok hét évre szállították le a véderdőfüggönyök ültetési határidejét, a váttógazdálkodás teljes meghonosításáét pedig három évre. — Nekünk is azon kell igye­keznünk, hogy mi is úgy te­gyünk. Kolhozaink helyzete azo­nos — mondotta az igazgató­nak. — Nem kis dolog ez s annál nagyobb szégyen lenne ránk nézve, ha nem haladnánk együtt a többiekkel. Triskin Andrej felnevetett: — Hogy mi ne haladnánk együtt a többiekkel­? Ki van zárva . . . Erre gondoltam én is. Éppen most kerül sor az új szerződéskötésekre a kolhozok­kal. Vállaljuk ezt a kötelezet­t­­séget is és vágjuk be a szer­ződésekbe. Az igazgató ezen a sztyeppén született, itt nőtt fel és itt lett belőle kommunista. Először a traktorkezelést tanulta ki. ih­ljd a kohlbájti vezetést, később bri­gádot­ lért, azután géplakatos, majd művezető. Együtt dőtt fel az embereivel és azok munká­jával. Képviselővé­­ s választot­­ták az Orosz Szövetséges Ta­nácsköztársaság Legfelső Taná­csába. 1948 őszén a kulesovkai me­zőgazdasági gép- és traktorál­­lomás munkatervében új harci­ szakasz keletkezett: felszántani a földet a véderdőfüggönyök ültetésére. A véderdők élő va­lósággá váltak; hosszú, egyenes sorokban szegélyezik a földeket és számuk sokkal nagyobb, mint a tervelőírásban. És a régi szomorú szamarai­­ pusztaságon irta a győzelem da­la zeng. „A szamarai érüisiség“ című cikkében Tolsztoj Leó a vidék parasztjainak sorsára gondolva, így kiáltott fel: ,,Borzalom még csak gondolni is rá.“ Ma már a kulesovkai, zujev­­kai, krutenkovói, berezovkai és a tesznovói parasztok jövője * Tolsztoj által megrajzolt szo­morú képpel ellentétben, élénk színekben vetül elénk. Mind az öt falu kolhozainak zöld búza­táblái élénkítik a vidék képét. Úgy néz ki ez, mint az ígéret földje. Nemsokára 15——20 mé­teres csatorna szeli át s a csatornát gyöngyszemekként díszítik majd a vízmedencék és fo­lyó árkok, amelyekből több­ezer hektárnyi földet öntöznek. Innen indul majd ki a villamos­vezeték hálózata is. S ennek a munkának a kö­zéppontjában a mezőgazdasági gép­ és traktorállomás áll. A gépállomás hatalmas üzem, szá­­mos műhellyel. Itt öntik a me­zőgazdasági gépek alkatrészeit, itt vannak a tudományos kuta­tás intézm­ényei, amelyek irá­nyítják a kolhozdolgozók tevé­kenységét, itt a színház, a könyvtár, stb. Kényelmes laká­sokban élnek itt az emberek s elmondhatják egytől-egyig: „Itt találtuk még az élet iga­zi értelmét, a mezőgazdasági gép­ és traktorlilot­ándk áaj­­lő életben.“ (Vége.) Hogyan zajli az élet egy szovjet gazdaság*! gép* és traktorállomásosi Irta: V. VEUCSKO

Next