Fáklya, 1949. június (4. évfolyam, 146-175. szám)

1949-06-01 / 146. szám

A ROMÁN MUNKÁSPÁRT BIHAR MEGYEI NAPILAPJA IV. évfolyam, 146. szám. Nagyvárad 1949 június 1 szerdai ára 4lej Taxa portáig platm in uniperal coot aprob. Dir. G­ le PTT. No. 214724/1947. Rádióbeszédet tartott a Görög Kommunista Párt főtitkára Meg lehet és meg kell oldani a görög kérdést — államlja meg a Pravda vezércikke A Görög Kommunista Párt főtitkára és Szabad Görög­ország bacsi tanácsának el­nöke, N. Zab­ari­a­desz rádió­beszédet tartott arról, hogy „Miért félnek a monarcho­­fasiszták a békétől". Bizonyos, hogy a kiéhez­tetett munkásság s az adó­teher alatt nyögő kisiparo­sok, a tisztviselők s a mo­­narcho-fasiszta hadsereg harcba kényszerített katonái akik összesen a lakosság 95 százalékát képezik, szabad választás esetén az ideigle­nes demokrata kormány né­pi demokrata programja mellé állanak. Hiszen a har­cot tovább folytatni nem akaró többszázezernyi mo­­narcho-fasiszta hadseregbeli katona, a 20 ezer sztrájkoló állami hivatalnok világosan kifejezte, hogy az ideiglenes demokrata kormány béke­­ajánlatát támogatja. Az is kétségtelen, hogy a kenye­ret követelő munkásság, az otthonából elűzött paraszt­ság, minden dolgozó, min­den becsületes ember békét akar. Az amerikai imperialistá­kat szolgáló plutokraták csak öt százalékát képezik Görögország lakosságának s ezeknek segítségével hiába igyekszik Bendisz, a haza­­fik kivégzése árán fenntar­tani véres rémuralmát, s hiába iparkodik a Kommu­nista Pártot kizárni az or­szág politikai életéből, — fejezte be beszédét Zahi­­riadesz. Moszkva­ (Agerpress): Ki­lenc év óta dúl a harc Gö­rögországban. Ezekkel a szavakkal kezdődik a Prav­da hétfői vezércikke, amely­ben kifejti, hogy a görög kérdést már régen megoldot­ta volna a szabadság és bé­keszerető görög nép, ha az Egyesült Államok és Anglia vezető körei önzésből nem nyújtanak pénzügyi és ka­tonai segítséget a wikeiíi erőknek. A szovjet kormány hatá­rozott tervezetet il­lesztett április végén az ENSZ köz­gyűlése elé, a görög polgár­háború békés rendezésére- Az ideiglenes demokrata gö­rög kormány el is fogadta a szabad népszavazáson ala­puló megoldást. Csupán az amerikai és angol kormá­nyok s az athéni reakciós körök akarják tovább foly­tatni a vérontást, amely ál­landóan fokozza a nép nyo­morát, a gazdasági válságot és növeli a Görögország és a többi országok közötti fe­szültséget. A görög kérdést a görög nép, a béke és a nem­zetközi biztonság érdekében meg lehet és meg kell olda­ni, — állapítja meg a Prav­da vezércikke. A minisztertanácsi határozat helyi alkalmazásával harcoljunk a Terv túlszárnyalásáért további 0 Állami tervünk végrehajtása során újabb fegyvert kapott a kezébe a munkásosztály és tervszerüsített iparunk min­den tényezője, kezdve a mi­nisztériumoktól és ipari hiva­taloktól a munkásigazgatókig, a bányák és gyárak kétkezi és szellemi dolgozójáig. Ez a fegyver: állami tervünk vég­rehajtásával kapcsolatos mi­nisztertanácsi határozat. Ere­­je pedig abban rejlik, hogy a szocialista építés útjának egyengetésével sújt az osztály­­ellenségre azáltal, hogy terv­gazdálkodásunk eddigi tapasz­talataiból kiindulva megjelöli azt az irányt, melyet követve, tervünk második évnegyedé­ben is szikla­szilárd alapokat rakhatunk le a minden anya­gi és szellemi igényt kielégí­tő, kollektív és egyéni boldogsá­got jelentő, a közért élő em­bereket nevelő új társadalom felépítésének minden becsü­letes dolgozót lelkesedéssel el­töltő nagy művéhez. De a mi­nisztertanácsi határozat amel­lett, hogy ilyenformán üt az osztályellenségen és irányvo­nal megszabást jelent a mun­kásosztály számára, egyben mozgásit is! Mozgósít, mert leszögezi, hogy komoly nehéz­ségek várnak még elhárításra, de amennyiben a minisztériu­mok, ipari központok, válla­latok mozgósítják az összes erőket és forrásaikat, állami tervünket teljes egészében megvalósíthatjuk Ez kétség­telenül kormányunk bizalmá­nak l­’­ejezése a dolgozók al­­kotmánye iránt, amire m lehét más válasz, minthogy a minisztertanácsi határozat tük­rében megvizsgáljuk eddigi tevékenységünket, jelenlegi problémáinkat, de ezen túl­menően bátor és politikailag megfontolt intézkedéseket te­­­gyünk a helyi viszonylatban megnyilvánuló hiányosságok kiküszöbölésére, — a Tervért. A tervgazdálkodás nemcsak olyan értelemben jelent terv­­szerűsítést, hogy megszünteti a tőkés termelés anarchisztikus jellegét, tudományos alapon meghatározza a szocializmus építésének ütemét, hanem a tervgazdálkodás tervszerűséget kíván meg magának a terv­nek a végrehajtásánál is. Va­­­gyis tervszerűen kell a terv­­gazdálkodást is folytatnunk! Mit jelent ez? A Terv felbon­tott részeinek megvalósításá­nál (különösen a negyedévi és havi terveknél) számba kell vennünk az összes produktív erőket és tartalékokat, a tech­nikai adottságokat. Ezek fi­gyelembevételével egyenletes erőkifejtéssel — tehát nem túlfűtött munkahajhászással, de természetesen az egyhely­ben való topogás eltörlésével — kell a tervet keresztül vin­nünk. A minisztertanácsi ha­tározat ennek fontosságát az­zal is kifejezi, hogy első pont­jában leszögezi, hogy ,,a vál­lalatoknak állandóan a terv maradéktalan megvalósítására kell törekedniök“. Megyénkben is vannak egyes üzemek, amelyeknek még nem sikerült a munkaüzem állan­dóságát biztosítaniuk. Az éles­­di „Refractor“ samott-tégla­­gyárban, — habár az utólag felemelt tervüket is teljesítet­ték — még­is nagy hullám­zást jelez a termelés görbéje. Máciustól kezdve általában minden hónap első 10 napjá­ban meglehetősen lanyhán megy a termelés, a hónap kö­zepe táján némi fellendülés tapasztalható, míg végül a hó­nap utolsó napjaiban nagy lendülettel behozzák az elmu­lasztottakat . A „ Refractor" igazgatóságának és techniku­sainak — a munkásság támo­gatásával — úgy kell megszer­vezniük a munka menetét, hogy egyenletes irányzatot mutasson. A terv túlszárnya­lására nem túlzott erőkifejtés­sel, hanem ésszerű eljárások bevezetésével, a munkakörül­mények megjavításával, a kez­deményező erő kifejlesztésé­vel kell törekedniük. A minisztertanácsi határo­zat különös nyomatékkal hang­súlyozza, hogy a munkásigaz­gatóknak nem általánosság­­ban, hanem szoros gyakorlati módszerekkel kell vezetniök a vállalatokat. Be kell hatol­­niok a részletkérdésekbe, a munka technikájába. Ezzel szemben a „Refractor“ igaz­gatójának nem sikerült teljes súlyával kezében tartania a vezetést. A vállalatvezetés olyan területein, amelyek ki­fejezetten a munkásigazgatóra tartoznak­ irányító Szerephez jutott a technikai vezetés A helyzet megjavításának egye­düli módszere az, hogy a technikai vezetés minden ere­­jét a maga munkaterületére összpontosítsa és a munkás­­igazgató egy szocialista üzem vezetésénél megkívánt határo­zottsággal — mindig a ter­melés és a munkásság érde­keinek szem előtt tartásával — irányítsa az üzemet.­­ A ,,Cementárugyár“ mun­­kásigazgatójának sikerült át­fognia az üzemhez tartozó három vállalat (volt Melocco, Duratex és Christal) vezetését, valamint megismernie azok részletkérdéseit. Különösen a a Christal üvegcsiszolda üzem­behelyezésénél nyilvánult meg az igazgatóság részéről kezde­ményező erő és az üzem nagy jövőjének felismerése. Bihar megye bányavidékének dernai központjában, az öt lig­nit, illetve bitumen bánya ki­termelését irányító vállalat igazgatósága számára is út­jelzőnek kell lennie a minisz­tertanácsi határozatnak. Mi­kor a határozat leszögezi, hogy a munkának és a vezetésnek új módon kell történnie, arra utal, hogy a munkásigazga­tóknak közelebbről meg kell ismerniük a termelés zavar­talan menetét biztosító kérdé­seket. Ez a feladat Dernán — ha figyelembe vesszük, hogy ide még négy bányatelep, va­lamint hét feldolgozó üzem tartozik, amelyeknek mindnek­dig vannak a maguk sajátos­­ságai s amelyeknek átfogását földrajzi fekvésük is megne­hezíti — csak úgy tölthető be maradéktalanul, ha a munkás, igazgató munkáját aligazgatók kinevezésével megkönnyítenék, a technikai vezetést pedig megerősítenék olyképpen, hogy külön szekciókat létesí­tenének a lignit és a bitumen­termelés irányítására és na­gyobb hangsúlyt helyeznének a vegyi szekció fejlesztésére, amely a dernai bitumen kü­lönleges tulajdonságainál fog­va országos viszonylatban is jelentős bázisává válhat vegyi­ iparunk további fejlesztésé­nek. A termelékenységgel kap­csolatban a határozat leszö­gezi, hogy annak hónapról­­hónapra, negyedévről­ negyed­évre növekednie kell. És erre a legnagyobb mértékben meg is van a lehetőség! A szocia­lista versenyek ötleteket ösz­tönző jellege új és új észsze­­rűsíte eljárásokat hoz felszín­re. De ezek csak úgy kerül­hetnek át a gyakorlatba, ha leküzdjük a még mindig meg­nyilvánuló görcsös ragaszko­dást a régihez, a félelmet at­tól, ami új: a ,,vaskalapossá­­got ad. Az IPEIL nagyváradi hordógyárban is megnyilvánul bizonyos tartózkodás az újí­tásokkal szemben. Ebben az üzemben ugyanis a dongák kiszabását párosával végezték, olyképpen, hogy két darab dongánál nyolc helyen göm­bölyítettek. Mikor azonban egy szakember megmutatta a módját, hogy miként lehet a dongák szabását hat gömbölyí­­téssel végezni, az üzem egyes dolgozói nem ismerték fel az új eljárás alkalmazásának fon­tosságát. Az üzemi alapszervezetek­nek az ilyen magatartást úgy kell tekinteniük, mint fejlő­désünk előtt lévő sorompót és politikai felvilágosító mun­kájukkal teljes határozottság­gal fel kell lépniök káros vol­tuk ki­domborításának érdeké­ben. A második tervévnegyed elő­irányzatainak megvalósítása és túlszárnyalása lényegében úgy érhető el, ha okulunk ed­digi tervgazdálkodásunk so­rán szerzett tapasztalatokból, amelyeknek legfontosabb pont­jait és a gyakorlatban legjob­ban alkalmazható általános ér­­vényű elveit a minisztertaná­csi határozat leszögezi. A ha­tározat tanulságainál: helyi alkalmazása, az üzemi párt­­alapszervezetek által az összes dolgozók mozgósítása a leg­fontosabb annak elérésére, hogy a második évnegyedben — az első évnegyedhez hason­lóan — ismét túlszárnyaljuk állami tervünket. (I. jj 2. El

Next