Fáklya, 1956. május (11. évfolyam, 103-128. szám)

1956-05-01 / 103. szám

J 2, _j;! F­A­K­L­Y­A Lázas ütemben készülnek az Infrajirea szerszámgépgyár dol­gozói. Az ünnepi műszak kiváló eredményei, a dolgozók szorgal­mas munkája a termelési sikerek és a színpompás felvonulásra való készülődés jele annak, hogy az Infrajirea gyár dolgozói az idei május elsejét — a munkás­­osztály nemzetközi szolidaritásá­nak napját — méltóképpen meg­­ünneplik. A szerelőműhelyben Hatalmas Ohler hidraulikus körfűrész-gépek, vésőgépek, szak­nyelven — mortezak — katonás rendben sorakozva várják Nagy József gépszerelő csoportjának „utolsó simításait“. Az Ohler-féle körfűrészgép régebbi, s bátran mondhatjuk, kitűnően bevált gyárt­mánya az Infrajireanak. A mos­tani sorozat egy része külföldre készül. Nagy, gömbölyű és szög­letes anyagokat munkálnak meg vele. A szerszámgépgyár csak­nem valamennyi osztálya részt kapott a munkából, s most a má­jusi verseny, az ünnep előestéjén Nagy Józseféknek kell összesze­relni, üzemképes állapotba he­lyezni a gépet. A Nagy szerelőcsoport gyors és minőségi munkáját nemcsak a kimagasló versenyeredmények bi­­zonyítják, — az ünnepi műszak l­latt 222 százalékos teljesítményt értek el —, hanem az is, hogy Nagy József nagy szakmai tudá­sával, tapasztalatával az egész országban kivívta az elismerést. —■ Állandóan járom az orszá­got, az üzemeket, kiállításokat, — mondja, s segítjük a munka­társakat egy-egy hatalmas gép szerelésénél. Az Infrajireaban az elismerés hangján nyilatkoznak a Nagy szerelőcsoport majd minden tagjá­ról. Szijjártó Antal, Benke La­jos, Nyerges Lajos és Piedl Fer­­dinánd szerelők szorgalmas mun­kája a versenyjelző grafikonon — no meg a borítékban is meglát­szik ... „A fiúk jól dolgoznak“ Tivadar Gyula, az Infrajirea gyár amerikáner osztályának mestere ugyancsak jókedélyü em­ber az utóbbi időben. ,,Úgy megy az osztály, mint az óra". — Két hónapja állandóan túlteljesítjük Szerdán, május 2-án az ARLUS teremben vidám esztrád hang­versenyt rendez a kolozsvári had­sereg művészegyüttese, valamint a román és magyar opera művé­szei. Közreműködik Kovács Irén, tervünket — hangoztatja Tivadar Gyula. Minek tulajdonítható ez? A válasz egyszerű: a fiúk jól dolgoznak, a munkaeszközök, gé­pek tökéletesen működnek, majd mosolyogva hozzáteszi: rendben tartjuk... no meg jól szervez­tük meg az osztályt, a munkát Valóban ia jó munkaszervezés­nek, a nagy szaktudással rendel­kező fiatal dolgozók lelkes mun­kájának köszönhető, hogy az ameri­kábek­ osztály 26 százalék­ban túlteljesítette tervelőirányza­tát. A kommunista Kabátnik Gyula esztergályos élmunkás a májusi verseny élenjárója. Most, amikor szerte a világon a munkások e nagy ünnepére, május 1-re ké­szülnek, az ő munkanapiéra már június első napjait jelzi. Az ün­nepi műszakon Kabátnik Gyula kommunistához méltóan dolgo­zott. Az osztály és az üzem leg­jobb teljesítményeit elérő mun­kások között volt. Tervét 212 százalékban teljesítette... A sokezer felvonuló, ünneplő, dolgozó között láthatjuk majd a kommunista Kabátnik Gyula ki­váló esztergályost, a szocialista verseny élenjáróját, s az ünneplő közönség felharsanó éljenzése, tapsa, őt is üdvözli majd ... Kincses József Ioan Piso állam­ díjas, Doina Ur­­tejeanu stb. Műsoron operett­­részletek, táncdalok és vidám ze­nés jelenetek. Jegyek az Állami Színház pénz­táránál kaphatók. Esztrád hangverseny Kabátnik Gyula, eszterg­ályos élmunkás -------------ft ft------------­ Az állami színház heti MŰSORA: Szerdán, május 2-án, este 8 órakor: Ármány és szerelem. Csütörtökön, május 6-án este 8 órakor: Ármány és szerelem. Szombaton, május 5-én este 8 órakor: Ármány és szerelem. Vasárnap, május 6-án, délután fél 4 órakor: Ármány és szerelem. Vasárnap, május 6-án, este 8 órakor. Avansarea sefului. (Ro­mán előadás). FILMSZÍNHÁZAK MŰSORA: TRANSILVANIA MOZI: A me­sebeli király. (Csehszlovák film). Előadások: 11, 3, §,7, 9 órakor. ARTA MOZI: A pacsirta. Hie mézeshetei. (Új román filmek). Előadások: 3, 5, 7, 9 órakor. MÁJUS 1 MOZI: Budapesti tavasz. (Magyar film). Előadá­sok: 5, 7, 9 órakor. IFJÚSÁGI MOZI: Örs a he­gyekben. (Szovjet film). Előadá­sok: 3, 5, /, órakor. 1956. V­­, kedd 103. szám. AMIKOR A KISKAPUT BETETTEM magam után, hir­telen megállásra késztetett a rémület: micsoda merészség falusi házba csak úgy bemenni, hátha nekem ugrik egy olyan borjú nagy komondor! Vártam, s nem jött. Még hívtam is, hi­ába. Úgy látszik, nincs. Még nincs. Igaz, új ház a Szabó Istvá­­néké, ez az első tavasz, amit benne töltenek. Fala kivel még vakolatlan, udvara, kertje pusz­taság. Épp azon dolgozik így vasárnap délelőttönként a gaz­da, meg két legényfia, hogy kissé lakályosabbá tegye az udvart, hasznot hozóvá a kertet. Szemmel láthatóan nem örül a zavaró látogatónak, sajnálja az időt. Elmondom, hogy a szé­kelyhídi nagyutcán végigjövet, elnézegettem az új házakat. Itt a kapu előtt megkérdeztem egy arrajárótól: kié ez a taka­ros porta? — Ez a Szabóéké, a kollektivistáéké. Nos, ennek köszönhető a kellemetlen idő­pontban tett látogatásom. Odabent vasárnap délelőtti sürgés-forgás fogad, a tűzhely felől csábító illatok terjengenek. A kedves, kövérkés Szabóné hó­fehér lisztből hatalmas dióska­lácsokat formál serény ujjak­kal. Már legalább 5 tepsire va­ló sorakozik előtte, duzzadón, ízletesen. — Szép lisztjük van, jó lehetett a termés — mondom, s eszembe jut egy nemrég olvasott elbeszélés egy anyá­ról, aki hajdanában egész sor kulákasszonynál kilincselt végig eredménytelenül, hogy egy bög­re lisztet szerezzen, rántásra­­valót a krumplilevesbe. — Mi nem panaszkodhatunk, van miből kenyeret, tésztát da­gasztani — felelik szinte egy­szerre a gazda, meg az élete­­párja, s megtudom, hogy bár Szabó István a székelyhídi kol­lektív gazdaság elnöki teendőit látja el, két fiával az elmúlt év­ben 810 munkanapegységet tel­jesített. A jövedelem egy részét elfogyasztja a család — s bi­zony népes család a Szabóéké, 8 gyermek kér itt mindennap ebédet, vacsorát. — A másik részét... hát azt megette ez­­ a ház — mutat körül tréfálkoz­va a gazda. — Tudja mennyit eszik? Rengeteget. Államkölcsönt kapott a nagy­­létszámú család, abból épült a ház, de mivel nagyobbra mére­tezték, jócskán meg kellett azt pótolni. KÖRÜLJÁRUNK AZ UJ HÁZBAN. Három szoba — kü­lön a szülőknek, külön a leá­nyoknak, külön a fiuknak — konyha, kamra, előszoba. A nagy ablakokon beáramló tava­szi levegő csipkefüggönyöket lengetett. Az asztalokon virág pompázik, meg a frissen vasalt ruhák halmaza. A lányok szo­bájában modern, faragásdíszi­­tésű sötét háló. Uj bútor. Ta­valy vették részletre. — Szép. Szép kis családi fé­szek. A gazda szemében az öröm szikrája lobban. — Majd egy év múlva kell megnézni — vágja rá gyorsan. A konyhában a nagy asztal körül gyülekezik a család. Il­lő tisztelettel hallgatják szülei­ket, bele nem szólna egy sem­­i apja beszédébe. Csak a kicsi, a­­ legkisebb, a másfél éves leány­­ka, az nem érti még ezt, a ma­­gyar parasztcsalád íratlan tör­­­­­vényét.­­1 A SZABÓ HÁZASPÁR olyan árván került össze, mint Pető­ , a fi Kukorica Jancsija és Iluská­­d­ja. Egyedül álltak a világban, 11 egyedül... vagyis ketten egyedül 1, harcoltak a mindennapiért, az­­­u­tán az évek múlásával a gyere­­­­­kek kenyeréért is. Nagy család 11 —­ szegénység — tartja a köz­­­ 1 mondás, hát­ha még a szegény­­­­i­ségbe költözik be a nagy csa­­­­­ád, s évről-évre szaporodik... A­z 1 múlt emlékeiből néha még ma is visszaidézik az apróka szoba ,, képét, ahol annyi a fekvőhely,­­ hogy járni sem lehet tőle, s éj- d jel mégis kényelmetlenül for­­­­­­golódik valamennyi. — Vilá­­­­­gosságot! — kiabáltak fel éj­ d­jelente a gyerekek... — Leve­­­­­gőt! — sóhajtott elfulladva az­­, édesanyjuk... — Emberséges­­­ életet, azt a kutyamindenségit! !» — káromkodott folytott dühvel !' a napszámos munka örökké­­ egyforma robotjába belefásult­­ i apjuk... d Nem kellett hozzá tündérme­­­[ sok varázsvesszeje: most meg­­y, van mind a három. d — Érdemes volt belépni a­­­ kollektív gazdaságba Szaba­d elvtárs? Nem sajnálja a sokak­­­ által kifogásul felhozott „sza­­­­­badságot“? 11 — Affenét humbug az egész. 11 A szorgalmas ember a közös­­ben találja meg igazán a szá­ ,i­mitását, itt, ahol közös erővel­­ dolgozunk. Nem tudja azt sen­­­­­ki, áruig meg nem próbálja, milyen biztonságos érzés, hogy , > az ember nem áll egymaga a­­ világban. Boldog vagyok, hogy 11 még idejében megtanított erre a­­, párt és én követtem a tanítását. ,i — Mit szeretne nevelni a 1 ’ gyerekeiből? , > — Becsületes kollektivistá- 11 kát. Ha megtaníthatom őket a közös munka szeretetére, meg­becsülésére, ez lesz a legérté­­­­kesebb örökségük. 1' A RÁDIÓ parázs talpalávaló , > muzsikát közvetít. Persze, a­­ szokásos „Jó ebédhez szól a 11 nóta“. 'I Nos, ha a nóta is jó ebédet­­ kíván a jó étvágyhoz, nem za­ ■1­varom tovább a Szabó csalá­­­­dot. M. Implon Irén ,ĺ AZ ÁLLAMI BÁBSZÍNHÁZ 1 MŰSORA: Kedd, május 1-én délután 5 óra­­­­kor: „ALBA CA ZAPADA“ (Hó­fehérke és a hét törpe, román ], előadás). , Csütörtök, május 3-án délután 5­­ órakor: „ALBA CA ZAPADA“. ( (Hófehérke és a hét törpe, román ? előadás). íjjjj f! •# A proletár nemzetköziség eszméje legyőzhetetlen erő Ma minden ország munkásai, dolgozói lelkesedéssel és harcos elszántsággal ünneplik május el­sejét, az egész világ dolgozói nemzetközi szolidaritásának nap­ját, amely a nemzetköziség esz­méje, hatalmas erejének megnyil­vánulása. A proletár nemzetköziség kon­krét tárgya és tartalma az adott történelmi helyzettől függően ko­ronként, időszakonként változik. A jelenlegi nemzetközi helyzetben a proletár nemzetköziség jellem­zői: a szocialista országok népei­nek barátsága, az egységes világ­rendszert alkotó szocialista or­szágok testvéri együttműködése és az egész világ munkásosztá­lyának közös harci összefogása az agresszió és a háború ellen, a szabadságért, a békéért, a szo­cializmusért. ★ A proletár internacionalizmus a munkásosztály gazdasági és társadalmi helyzetében gyökere­ző felszabadulásának objektív fel­tételei által meghatározott nem­zetközi proletár szolidaritás ideo­lógiája­­ és politikája, melynek központi elve: minden ország munkásainak nemzetközi érdek­­közössége, egysége, és együttmű­ködése a kapitalista elnyomás és kizsákmányolás megszüntetéséért, a proletárdiktatúráért, a szocia­lizmusért folyó harcban. A proletár nemzetköziség esz­méje a múlt század negyvenes éveiben, a tudományos kommu­nizmus elméletével egyszerre szü­letett meg. Marx és Engels elő­ször „A Kommunista Párt kiált­ványá­ban indokolták meg tu­dományosan a proletár nemzet­köziség legfőbb elvét és jel­szavát: „Világ proletárjai egye­süljetek!“ Ők fogalmazták meg először az internacionalizmusnak azt a tételét is, hogy „nem lehet szabad az a nép, amely más né­peket elnyom“. Az internaciona­lizmus szellemében nevelték és irányították a különböző orszá­gok munkáspártjait és foglaltak állást koruk külpolitikai és nem­zeti kérdéseiben. Az imperializmus, a proletár forradalmak korában a proletár nemzetköziség elméletét minden irányban Lenin fejlesztette to­vább. Különös részleteséggel dol­gozta azt ki a nemzeti és gyarmati kérdésben, a prole­tariátus és a háború, az egy országban fennálló proletárdik­tatúra nemzetközi jelentősége és szerepe, a szocialista állam kül­politikája, az internacionalizmus és hazafiság kérdésében. A Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusa nemzet­közi jelentőségű dokumentumai­ból világosan kitűnik, hogy a jelenlegi időszakban, amikor lé­tezik a szocializmus világrend­­szere, mely egyre erősödik és a kapitalista világrendszer, az im­perializmus, mely megszűnt min­dent átfogó világrendszer lenni, és amely az egyre elmélyülő ál­talános válság halálos betegsé­gében vergődik, ilyen viszonyok között a kapitalista és gyarmati országok proletariátusa szabad­ságharcának társadalmi alapja óriási mértékben kiszélesedett. Ezzel együtt kibővült a proletár nemzetköziség hatóköre és tartal­ma A proletár nemzetköziség ki­szélesedik a világ minden dolgo­zójának nemzetközi szolidaritá­sává, az imperializmus elleni harcban. A proletár nemzetköziség ma közös harci frontja a világ min­den elnyomott és kizsákmányolt dolgozójának, minden hazáját védő népnek, minden független­ségében és önállóságában fenye­getett nemzetnek, minden nem­zeti szabadságmozgalomnak, min­den békeszerető országnak. A történelem bebizonyította, hogy az elnyomott népek nemze­ti felszabadító mozgalma akkor győzedelmeskedik, ha közös fron­tot alkot az anyaországok prole­tariátusával és a nemzetközi munkásmozgalommal, ha a de­mokrácia és a szocializmus erői­nek oldalán száll síkra harca megvívásában. A mai körülmények között sok nehézség származik abból, hogy a munkásosztály sok tőkés or­szágban hosszú éveken keresztül megoszlott és különböző csoport­jai nem küzdenek egységfront­ban, ami­­ csak a reakció erőinek malmára hajtja a vizet. A Szov­jetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusa mindenki számára érthetővé tette a nemzetközi ös­­­szefogásnak rendkívüli szükséges­ségét. Ma sok olyan kérdés került napirendre, amelyek nemcsak valamennyi munkáspárt közele­dését és­ együttműködését követe­lik meg, hanem reális lehetősé­geket is teremtenek ehhez az együttműködéshez. A legfonto­sabb közöttük az újabb háború elhárításának kérdése. „Ha a a munkásosztály egységes, szer­vezett erőként lép fel, szilárd akaratot tanúsít, akkor nem lesz háború“, mutat rá a XX. kon­gresszuson elhangzott jelentés, íme a proletár nemzetköziség, mai, azonnali követelménye. A Kommunista és a Munkás­pártok Tájékoztató Irodája mű­ködésének megszüntetéséről szóló határozatából, e határozat szel­leméből világosan kitűnik, hogy a Tájékoztató Iroda működése előmozdította a nemzetközi kom­munista mozgalomban a szolida­ritás és a proletár internacionaliz­mus szellemének a megerősödé­sét. A Tájékoztató Iroda működé­sének megszüntetése egyáltalán nem jelenti azt, hogy a kommu­nista és a munkáspártok testvéri kapcsolatai valamennyire is meg­gyengülnek. Ma még törvénysze­rűbb és szükségesebb a szoros kapcsolat a kommunis­ta és a munkáspártok között, amelyeket azonos ideológia, a munkásosz­tály és az egész dolgozó nép ér­dekeiért, a békéért, a demokrá­ciáért és a szocializmusért vivott harc közös célja egyesít és ko­vácsol össze. A kommunista és a munkás­pártok kapcsolatának és érint­kezésének a mai helyzetnek meg­felelő, s a proletár internaciona­lizmus elvein alapuló új formái, amelyeket ezek a pártok meg fognak találni, megerősítik a köl­csönös együttműködés szellemét, s a pártokat még jobban egyesí­teni és tömöríteni fogják a kitű­zött célokért vívott közös harc­ban. A nemzetköziség eszméinek ele­ven megtestesítője a demokrácia és a szocializmus táborát alkotó államok kölcsönös viszonya. A több, mint 900 millió embert fel­ölelő tábor országai között újfaj­ta viszony alakult ki, a testvéri barátság és bizalom légköre, melynek alapja a proletár nem­zetköziség elve, a teljes egyen­jogúság, a nemzeti függetlenség­nek tiszteletben tartása, az együtt­működés és a kölcsönös segítség­nyújtás. Ennek legszemléletesebb meg­nyilvánulása a szocialista tábor országainak gazdasági együttmű­ködése, mely az érdekek és elő­nyök kölcsönös tiszteletben tartása alapján fejlődik. Az ilyen együtt­működés magának a szocialista nemzetköziségnek a lényegéből következik. A szocialista államok dolgozó tömegeinek szolidaritása új társadalmat építő országaik sorsközösségének felismeréséből, abból a szükségszerűségből fa­kad, hogy vívmányaikat közösen kell megvédeniük a nemzetközi imperializmus merényleteivel szemben. A nemzetköziség áthatja a Szovjetunió egész külpolitikáját. Mindenki előtt világos, hogy a Szovjetunió valamennyi népe, az egész emberiség érdekében foly­tatja következetes békeharcát, s­­ a nemzetközi politika küzdőterén támogatja minden ország igaz­ságos ügyét, törvényes jogait. A Szovjetunióhoz és a szocia­lizmus táborához való viszony a legfőbb ismérve az igazi prole­tár nemzetköziségnek. A Szovjet­unió vezető ereje, a Kommunis­ta Párt egész története folya­mán mindig a legkövetkezetesebb internacionalista politikát foly­tatta és példaképül szolgál min­den ország munkásosztálya for­radalmi pártja számára. A nemzetköziség, amely szer­ves szükségszerűséggel követke­zik a hazánkban uralkodóvá vált szocialista ideológiából, társadal­mi és államrendünk jellegéből, áthatja az RNK egész külpoli­tikáját is. Országunk munkás­­osztálya harcának egész történe­tével — pártunk vezetése alatt — bebizonyította a nemzetközi­séghez való hűségét. Pártunk különös figyelmet fordít dolgo­zóinknak a szocialista hazasze­retet és a proletár nemzetközi­ség szellemében való nevelésére. Minden ország dolgozói nem­zetközi szolidaritása ünnepe má­jus 1 tiszteletére országunk munkásai, dolgozói szocialista és hazafias versenyekben és ünnepi műszakokban elért nagyszerű termelési eredményeikkel bizo­nyítják a proletár internacio­nalizmushoz való hűségüket. A kommunizmus építésén dol­gozni a Szovjetunióban, a szo­cializmus építésén dolgozni ha­zánkban és a többi népi demo­kratikus országban, ez egyben a világproletariátus közös ügye ér­dekében végzett munkát is je­lent. A felszabadult országok szocialista építő munkájának a sikerei erősítik az egész világ proletariátusát, lehetővé teszik számára, hogy kedvező körülmé­nyek között folytassa a tőke el­leni harcát, s ugyanakkor alá­ássák a nemzetközi tőke pozí­cióit, gyengítik a tőkét a prole­tariátus ellen folytatott harcá­ban. A világ proletariátusa győzel­mének legbiztosabb záloga az a tanítás, amely rávilágít, hogy bármely ország munkásosztályá­nak érdekei és feladatai egysé­ges és oszthatatlan egészet al­kotnak az egész világ munkásai­nak érdekeivel és feladataival. A kapitalista világ burzsoáziá­ja harcol a dolgozók nemzetközi szolidaritása ellen, s mindent el­követ, hogy felszámolja a mun­kásosztály nemzetközi szerveze­teit, elnyomja a gyarmati és füg­gő országok népeinek nemzeti felszabadító harcát. De a nemzetközi imperializ­mus világszerte a népek ellenál­lásába ütközik. Az imperialisták igájában sínylődő népek nincse­nek egyedül harcukban. A Szov­jetunió, Kína és a többi népi de­mokratikus ország — élükön a kommunista és munkáspártok­kal — minden elnyomott népnek megbízható barátai, s forrón ro­konszenveznek a gyarmati és függő helyzetben lévő népek nem­zeti felszabadító mozgalmával. A tőkésországok munkásai nem feledkeznek meg nemzetközi kö­telességükről és támogatják az ázsiai, afrikai és amerikai gyar­mati népeknek elnyomóikkal szemben tanúsított ellenállását. A kommunista és munkáspár­tok a nemzetköziség elve alap­ján következetesen harcolnak a dolgozók nemzetközi szolidaritá­sának megszilárdításáért, s arra törekednek­, hogy egységbe tömö­­rítsék az egész világ dolgozóinak erejét. Május 1 világszerte való meg­ünneplése valamennyi dolgozó nemzetközi szolidaritásának har­cos kifejezője, mely szolidaritás vereséget mér a reakciós és agresszív erőkre, s biztosítja a haladó emberiség győzelmét és fejlődését. A proletár internacionalizmus, a proletariátus nemzetközi szoli­daritása hatalmas, legyőzhetetlen erő, mely egyre fokozottabb mér­tékben érezteti hatását és végül is véglegesen győzedelmeskedik az egész világon. Frisch István

Next