Fáklya, 1956. augusztus (11. évfolyam, 181-206. szám)

1956-08-01 / 181. szám

1956. VIII­­I. szerda, 181. szám PARTELET Hogyan foglalkozik alapszervezetünk a pártonkívüli aktívával Az alapszervezeteknek különös figyelmet kell fordítaniuk a pár­tonkívüli aktíva munkájára, a tö­megekkel való szoros kapcsolat biztosításáért. A jól megszerve­zett és politikailag nevelt párton­kívüli aktíva erős kapcsolatot ké­pez a­­ párt és a pártonkívüli szé­les dolgozó tömegek között. Alapszervezetünk, vállalatunk­nál is széles pártonkívüli aktivát szervezett, amelyben részt vesz­nek a termelésben kitűnt élmun­kások, IMSZ-tagok. Például Mo­­zsorják Erzsébet, akit már több­ször kitüntettek, mint a legjobb tűzőnőt, normáját naponta 41 százalékkal teljesíti túl. Vagy Zsuk Krisztinát kétszer tüntették ki érdem diplomával, mert napi normáját állandóan túltelje­síti. Ugyanígy dolgozik a többi pártonkívüli aktiv­atag is. Az alapszervezet állandóan foglalkozik a pártonkívüli aktíva politikai és kulturális színvonalá­nak emelésével. Nagy részük részt vett az esti pártoktatásban és az IMSZ politikai előadásain. Min­den esetben, amikor jelentősebb feladatokat vitatnak meg, a párt­­aktíva tagjai a nyílt ala­pszerve­­zeti gyűléseken pontosan megje­lennek. Az egyik ilyen nyílt gyűlésen az alapszervezet szervezési akció­tervét vitattuk meg: azt, hogyan valósítjuk meg az RMP II. kon­gresszusa dokumentumából re­ánk háruló feladatokat. A pártonkívüli aktíva tagjai is részt vettek a vitában. Például Nagy István elvtárs hozzászólá­sában elmondotta, hogy a szocia­lista munkaverseny formális ja­vaslatai alapján annak átszerve­zésére meg is történtek az intéz­kedések, amelyeknek eredményei máris megmutatkoznak. Ercsei Lajos felszólalásában hiányosság­nak tartja, hogy az alapszervezet nem foglalkozik kellően a kar­bantartó-osztály munkaközösségé­vel. Az alapszervezet közgyűlése a pártonkívüli aktíva minden tag­jának — figyelembe véve azok politikai felkészültségét — felada­tot ad. A pártonkívüli aktívának egy része tagja az agitátorkollek­­tívának. Az agitátorkollektíva jó mozgósító tevékenységet fejt ki a párt által szervezett akciók vég­rehajtásában. Példaképpen említ­jük meg Pintye István, Petrica Florian és más elvtársakat Az IMSZ-bizottság tagjai, akik részt vesznek a pártonkívüli ak­tívában, jól dolgoznak, — Ruzsi József, Péter János, Gáli Magda a rájuk bízott feladatokat mara­déktalanul végrehajtják. A pártonkívüli aktíva tagjai, megismerve pártunk célkitűzése­it, benyújtották kérvényüket az alapszervezethez, hogy felvegyék őket a párttagjelöltek sorába. 24 elvtárs közül 19-nek a felvételi kérését vitattuk meg és fogadtuk el eddig. A pártonkívüli aktívával való helyes foglalkozás is jelentős mér­tékben hozzájárul ahhoz, hogy vállalatunk dolgozói félévi össz­termelés­i tervüket 6 nappal a ha­táridő előtt befejezzék. Az eredmények mellett azon­ban­­ alapszervezetünk tevékenysé­gében még so­k hiányosság merül fel. Például a báró nem tart ne­velő előadást a pártonkívüli ak­tíva tagjaival, elhanyagolja a kol­lektív mozilátogatás megszerve­zését. Az alapszervezet nem látja el szépirodalmi könyvekkel, vala­mint pártkiadványokkal az aktíva tagokat, hogy politikai és kultu­rális színvonalukat emeljék e fel­adatok még könnyebb végrehajtá­sa érdekében. Vállalatunk ala­pszervezetének még jobb politikai-szervezési munkát kell kifejtenie a párton­kívüli aktíva tevékenységének to­vábbi megjavítása érdekében, hogy még több segítséget nyújt­­hasson az előtte álló feladatok teljesítésében. Gulics József, a Dobrogeanu Gherea gyár párt­ alapszervezetének titkára FUUA3 A nyári kampány sikeréért A Körös-rajoni Gyulavarsánd községbeli pártalapszervezet ezek­­ben a napokban tevékeny politi­kai tömegmunkát végez a dolgo­zó parasztok között a nyári kam­pány mielőbbi befejezéséért. Az alapszervezet által kifejtett «nlíKlroi miin.l/o ArAflm^nvpt mi --------- — -----------c-«r - sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a község kollektív gazdasá­ga és mezőgazdasági társulása a növényápolás és aratás időszaká­ban élenjárt rajoni viszonylatban. Jelenleg a cséplés teljes ütemben való kibontakozására mozgósít a pártalapszervezet. A kommunisták mindenkor pél­damutatóan dolgoznak. Hotorán Roman, Handra Moise, Manea­loan kommunisták a kollektív gazdaság legszorgalmasabb tag­jai közé tartoznak. Munkahelyük­ről nem hiányoznak, szorgalmuk­kal példaadók a többi kollektivis­ták előtt. Az egyénileg dolgozó parasztok közöl Hudriran Gavril és Rus­l­an párttagokat illeti dicséret. Mind a tavaszi, mind a nyári mezőgazdasági kam­pányban elsők voltak a munká­ban. A gyulavarsándi pártalapszer­vezet eredményes munkájához hozzájárul az is, hogy a politikai agitáció különböző formáit mint például a szemléltető agitációt is kihasználja. A faliújságnak, a tisztelettáblának, valamint a kü­lönböző jelszavaknak jelentős szerepük van a dolgozó parasz­tok mozgósításában. Hiba volna azonban, ha a párt­alapszervezet megrészegedve ed­digi eredményeitől, megpihenne babérjain. A politikai tömegmun­­ka annál eredményesebb, minél több kollektivistát, társult ta­got és egyénileg dolgozó parasz­tot tudnak bevonni a betakarítá­sért folyó harcba. Ez ma egyik legfontosabb feladatuk. Sallai Mihály levelező A Fent csodálatosan kék az ég, a nap melegen ontja sugarait. Itt­­ott könnyű bárányfelhők úszkál­nak a végtelen kék tengeren. Az országút baloldalán traktorok do­hognak. Hántják a tarlót. Amott meg búzával megrakott szekere­ket vontatnak lomhán, lustán a nagydarab tarka jószágok. A domb felé veszik útjukat, egyenesen oda, ahol villanyoszlopok ágas­kodnak ki a földből. A sok búza­­asztag mint megannyi zsindelyes ház mutogatja magát ezen a me­leg délelőttön. Nem is szérű ez, hanem inkább kisebbszerű telepü­lés, olyan, amilyen a táborokban szokott lenni. Csupán ponyvasát­rak nincsenek. De van helyettük néhány fabódé. Az egyik tetején vöröskeresztes fehér zászlót len­get a szél, egészségügyi bódé — olvasom a nagy formátlan, krétá­val írott fehér betűket. A másik feketeszínű faházikó meg a trak­toristák „lakosztálya“. Még jófor­mán el sem tudom olvasni a fali­újságon függő napsütötte íráso­kat, mikor hozzám közeledik Nagy Gyula bácsi, a nappali őr. Gyula bácsi nem teketóriázik sokat, iga­zolványomat kéri, s egyenesen ve­zet a cséplőgéphez. Kellemes a fülnek a gép egyenletes dugása, csak amikor elnyeli a búzakévét, akkor nyög nagyot, mérgesen, ha­ragosan. — Csak nyöszörögj, fő hogy telnek a zsákok — tréfálkozik egy mellettem álló hosszúbajuszú öreg kollektivista. Közelebb megyek, s belemarkolok az aranysárga ga­bonaszemekbe. — Olyan ez, mint a kristály — mondja Belényesi János — miköz­ben óvatosan leemeli a tele zsá­kot. Mázsálás következik. Itt is van B. Rácz Károly fogata. Meg­rakják a szekeret, előbb oldalt állva helyezik el a zsákokat, az­után pedig megtöltik velük a ko­csi derekát is. Üres a mázsa. A huncut női szem meg is sejtette ezt. Pillanatok alatt rajtaterem egy telt, erősen barna kedvesarcu asszonyka. — Mérjél már meg — kéri zsákost. — Na mennyi? — Hatvanöt. — Annyi szoktam lenni általá­ban, — m­­ondja elégedetten az asszonyka. ■­ Szorgos munka folyik fent a gépen. Pirosruhás, feketekötényes fiatalasszony vágja gyorsan a ké­véket. Nevét csak másoktól tudom meg. Németi Margitnak hívják Rácz Lajos etető háttal áll felém, jólesik a szemnek oldalról is fi­gyelni, mekkora szakértelemmel engedi a gépbe a szétteregetett kévéket. Ebben a váltásban ket­ten etetnek. Hegyesi Géza bácsi egy kis pihenőt tart most. Hozzá­lépek és a cséplésrő­l, az etető munkájáról érdeklődöm. — A cséplőgép úgy dolgozik, ahogy az etető akarja. Csak ak­kor működik tökéletesen, ha egyenletes a dugása, vagyis ha az etető minden kévét fátyolsze­­rűen szétterítve ereszt a gépbe A jó etető füle a legkisebb zök­kenést is észreveszi. Szerényen jegyezte meg, hogy munkaegysé­geinek száma nem sokkal több 150-nél. Beszélgettünk az új bú­záról, a termésről és még ki tud­ná feljegyezni mi mindenről..­­ ★ A nap már elérte pályájának közepét. Könnyű szellő hozza el a szentjánosi harangszót. Kosa­rakkal, edényekkel megrakott as­­­szonyok, mezitlábos gyerekek kö­zelednek. Mások meg kenderfo­nalból kötött ételhordókban hoz­zák a fazekakat. Utolsót búg a gép mély, sirós hangján, mintha lelkét, leheletét adná ki... Las­san elszáll ,a porfelhő is. E...b...é...é...d! — kiáltja hos­­­szan, elnyújtva az egyik aszta­­gos. Ott maradnak a villák, pely­vahordó rácsok, csupaszon mered az ég felé a feketeszínü elevátor. Leszáll a szalmakazalról Török Kálmán, Kerecsenyi Lajos, Ha­­nizs Lajos, Porkoláb István és a fiatal Lajos Géza, aki egyedül 160 munkaegységet szerzett már az idén. Elérkezett az evés ideje. A ne­héz munka után jólesik az ízletes ebéd. Pirosarcú, nyitottbajuszú, tömzsi kis ember falatozik a bódé hűvösében. Meggylevest kanalaz jó étvággyal. Utána előkerül a rántottcsirke. Csiger László ke­resztet hord a szérűre. Laci fia hozta a jó ebédet, ő is itt eszik édesapja mellett, amott fánkot fo­gyasztanak jó étvággyal a szekér hűvösében. Egy fiatal, ökölnagy­­ságú almába harap. Az emberek gyorsan esznek. Nagyon megéhez­tek talán? Vagy nagyon sietnek valahová? Egyik is, másik is igaz. Jól ki akarják használni az ebéd­szünetet. Rádiót hallgatnak. Egy kis szekérre szerelték fel a „Pio­nírt“, s ilyenkor délben nemcsak a­ lócák népesek, hanem a földre is leülnek. A csárdás ropogós hangja tölti be az egész szérűt. — Táncra jányok! — hangzik több oldalról egyszerre. Sugárzik a fülbemászó muzsika, az ember­nek csaknem minden hajaszála az égnek áll. Megjött a falusi bolt alkalmazottja is. Kinyitja szürke bőröndjét. — Parancsoljanak cigarettát, savanyúcukrot! — csak úgy pe­regnek a szavak. — Elnök elvtárs a szérűn mi­lyen filmet vetítenek ma este? — A „Reménység <5rái“-t —­ hangzik a válasz. — Ej, micsoda film az „Örs a hegyekben“! — mondja egy kö­zéptermetű erős férfi. A fürdőben láttam — Alig várom már a gróf Monte Cristo II. részét — toldja meg egy fiatal. De Vége az ebédszünetnek, min­denki a helyére igyekszik, újra felbug a gép, gyűlnek a zsákok. Messze száll a nóta: „Piros bort ittam az este“... Délután 6 óra. Megérkezett a váltás. Éjjel is dolgoznak villany fény mellett. Csiger Magda, a fia­tal cséplőgépmegbízott füzetében számot vet az eddigi eredmények­kel: — Búza 47 mázsa, árpa 33, rozs 15 mázsa ... Tekintetem mégegyszer végig­fut a cséplőgépen, a cséplőmun­kásokon, s magam előtt látom az uj búzából sült fehér cipót... Sebesi Imre cséplőgépnél a Elesd-rajoni apróságok a Vársonkolyoson is — mint mindenütt hazánkban — gyö­keresen megváltozott az élet. A bánya területén eddig felépítet­tek 14 új munkáslakást, melyek egy részét már át is adták ren­deltetésének. Ezek közül 3 ház két szoba-konyha, mellékhelyi­ségből, míg 11 egyszobás, mel­lékhelyiségből áll, amelyek par­­kettesek, azonkívül villanyvilágí­tás és vízvezeték biztosítja a lakások kényelmét. Az 1956— 57. évben felépül a tervezett 17 —20 ágyas modern kórház, amelyben belgyógyászat és fogá­szat működik majd.­­ Az élesdi Május 1 étterem nagy forgalomnak örvend. Sok itt az átutazó idegen és a teher­gépkocsik sokasága is megáll az étterem előtt. Terített asztalok várják az átutazókat. Kifogásol­ható azonban, hogy nem sokat tö­rődnek a tisztasággal, az étte­rem kőpadlóját több esetben kel­lene feltakarítani, hogy a ven­dég valóban higiénikus környezet­ben fogyaszthassa el ételét.­­ Az élesdi Béke moziban a napokban mutatták be a Verdi életéről szóló nagyszerű filmal­kotást. A mozilátogatók töme­gesen állnak a jegypénztárnál, hogy biztosítsák jegyüket. Ez eddig rendben is volna. De a mozi igazgatóságának gondol­nia kellene a rendre is, amely bizony még nem felel meg a kö­vetelményeknek. FILMSZÍNHÁZAK MŰSORA: PUSKIN MOZI: Körhinta. (Magyar film). Előadások: 11, 3, 5, 7, 9 órakor. TRANSILVANIA MOZI: Nap­keltekor. (Színes szovjet film). Előadások: 11, 3, 5 7, 9 órakor. MÁJUS 1. MOZI: Pármai ko­lostor. (Francia film). Elő­adások: 5, 7, 9 órakor. Szombat és vasárnap 3, 5, 7, 9 órakor. Vasárnap 11 órakor ma­tiné. Jó idő esetén a 9 órás előadá­sokat a kerthelyiségben tartják. ARTA MOZI: Gróf Monte Cristo. II. rész. (Francia film). Előadások: 11, 3, 5, 7, 9 órakor. IFJÚSÁGI MOZI: Nagy né­pek barátsága. (Szovjet film). Előadások: 3, 5, 7, 9 órakor. KÖZLEMÉNY RalLib­in­L­­ovin +11 7 pl O Cl­n­V­a <T * .............J------ ----------- ------------------J c* tikettel rendelkezők figyelmét, akiknek nem volt módjukban az 1-es és 2-es számú „Diverse“ bonra járó tüzelőanyagot kivál­tani, jelentkezzenek az I. R. Combustibilus szétosztási tele­pein. Az érvényesítés augusztus 10-ig bezárólag történik. Tl­rvanisak értesíti­ik a vevő­közönséget, hogy az 1955. évi tikettszelvényt őrizzék meg, m­ert azt fel kell mutatni az 1957-es tikett kiváltásánál. Tartományi I. R. Combus­tibilus vezetőség. A borossebesi kisvasút Hűvös a reggeli levegő, fázó­san húzzuk össze magunkon a kiskabátot. A kisvonat döcög­ve indul ki a borossebesi állo­másról. Utunk a Dézna kanyar­gós folyása mentén egyelőre búzatáblák, kukorica- és burgo­nyaföldek között visz. Itt-ott le­het csak dombokat látni. De nemsokára szűkül a látóhatár és feltűnnek a szelidhajlatu he­gyek. Déznán sokáig áll a vonat. Leszállunk egy kis tereferére. AZ ÁLLOMÁSÉPÜLETNE támaszkodva áll Tancz Sándor, a kisvasút tagbasz­a­­­kadt mo­donyvezetőj Minden nap rajta: kél lába, válla.Csak olajos sapkája kb­ alig takarja feje búbját. S­­ azt is feljebb tolja, amikor a szél. — Fhogy nem unom-e folyton ezt az utat járni? Nem, nem unom. Pedig 8 éve kétszer is megteszem naponta. Akkor he­lyeztek ide Besztercéről Azelőtt Szovátán, Maroshévizen dolgoz­tam. De mindig csak a hegyek­ben, fakitermelésnél. Már 35 éve. — Ezek szerint nemsokára nyugdíjba megy? — Mehetnék, de nem megyek. Még bírom a munkát, tudok vi­gyázni. Eddig sem volt egyetlen balesetem sem. S remélem, nem is lesz. Pedig veszélyes dolog a magasra rakott vagonokat a ka­nyargós hegyi utakon elvezetni. De nem érzem jól magam, ha „nem mozog alattam a föld“. A reggeli meg egyenesen rosszul esik, ha otthon, az asztalnál kell megennem. Inkább magammal hozom. Egyik szomszédomtól tudom meg, hogy Tanczer elvtársat gondos, jó munkájáért többször is kitüntették. J^EZNANÁL — ott, ahol a mennyházi patak beleömlik a Zugó felől jövő Deznába — hirtelen meg­változik a táj. A völgy egyre szűkül, a hegyek magasabbak. Feljebb érve, hosszú szürke sáv húzódik a zöld völgy­ben. Mennyháza, parkjában a fürdőteleppel. Az egész telep nem nagy. Egy főépületből és néhány kisebb vil­lából áll. Magán viseli a táj jellegét és ez széppé, érdekessé teszi. A park baloldalán fekvő főépület hátával a hegynek tá­maszkodik, a hozzávezető sétány két hegy között kanyarodik fel­felé. A hegy tövében hegyipatak csörgedezik. A szemben levő hegy alján a strandon a két fehérre meszelt medencében barnára sült nagy­váradi és temesvári dolgozók élvezik a bársonyos lágyságu vizet. Mindenütt csend és nyuga­lom. Csak a pionirtábor kis la­kóinak csengő kacagása hallszik és itt-ott kalapácsütés. Éppen egy táblát igazítanak helyére, mentén amely a kisipari termelőszövet­kezeti dolgozók villáját jelöli meg. Az ifj. Csordás János ter­melőszövetkezet három szobája már várja dolgozóit. Örülnek, hogy szabadságukat ezen a szép vidéken tölthetik. G­YALOG FOLYTATJUK utun­kat a vasúti sínek mentén. A pisztrángoshoz igyekszünk, de nem sietünk, meg-megállunk, nézzük a he­gyeket, a kristálytiszta vizet, benne a halakat. Nincs még egy olyan gyorsmoz­­gású hal, mint a pisztráng. Für­ge és óvatos, nehezen lehet meg­fogni. Magas, sovány ember közele­dik az erdészek egyenruhájá­ban. — Jónapot! — köszöntjük egymást. Most már hármasban folytatjuk utunkat. Beszélgetés közben lekapja válláról puská­ját és céloz. De elkésett A ma­dár eltűnt az erdő sűrűjében. — Nem is gondolják, milyen károkat okoz. — Vadat ilyenkor egyáltalán nem lőnek? — De igen. Csak nem itt, ha­nem magasabban. Fent az erdő­ben, ahol ember nem jár. — Jó szórakozás lehet a vadá­szat. — Szórakozásnak jó, de mi nemcsak szórakozásból csinál­juk. Mi is terv szerint dolgo­zunk, akárcsak az üzemek. Groza Nicolae 1939 óta járja a völgyet és a környező­ hegye­ket. Ismer minden ösvényt a környéken, tudja hol és mikor kell őzre, farkasra, vaddisznóra vadászni. Most azonban nem vadászatra indult. Szénát tá­rol télire az őzeknek. Mert ar­ról is gondoskodik, hogy ne pusztuljon ki az erdőből. IN­OVÁBB HALADUNK a keskeny völgyben, felfelé a kisvasút mentén Úgy sejtjük, nem lehet már messze a pisztrán­­gos. Kíváncsi­ságunk nőttön nő: hogyan törté­nik a halak tenyésztése? Végre a hegy tövében megpil­lantjuk az erdészlakot. „Valea Boroia“ — hirdeti a tábla. Az erdészlak körül léckerítés, a ke­rítésen belül halastavak, — fű, virágok, zöldséges táblák, piros- és fehérvirágú magasra szök­kent zöldbab között. A kert ka­vicsos közepén hívogató pad. Szívesen leülnénk, — elfárad­tunk, — de a kerítés mögül négy lompos fekete kutya vicso­rítja ránk fogát. — Cigány n...te! — kiáltja bentről egy magas szép arcú bar­na fiatalasszony és már jön is kifelé, Mária... a brigádos fele­sége. Mögötte lép férje, Ciuflica Nicolae. Bármilyen fáradtak vagyunk, előbb megnézzük a pisztrángo­kat. Kilenc medencében nagy­ság- és fajta szerint, szivár­ványszínű és pirospettyes halak úszkálnak. Közben fel-felszök­­kennek, ilyenkor pikkelyük ezüs­tösen csillog. — A pisztráng nagy ragadozó — magyarázza Ciuflica. — Ha éhes, fölfalja a nála kisebbeket, és... szereti a csendet. Hát itt csend van, csend és nyugalom. Mi is szótlanul ülünk az asztal mellett, átengedve ma­gunkat a vidék hangulatának. —­" Évente — magyarázza Ciuflica elvtárs — sokszázezer apró halat tesznek át a halasta­vakból a folyóvizekbe azért, hogy táplálékunkból ne hiányoz­zék ez a hal sem. S mintegy igazolásképpen Má­ria halat tesz elénk. Megállapít­juk, hogy a tálban levő piszt­ráng az úgynevezett szivárvány­fajta és azt is, hogy az íze ki­tűnő. q­TT, AHOL A KESKENY sínpár kétfelé ágazik, jobb­ra kanyarodunk. Néhány méter után az út hirtelen emel­kedik, a föl­dön rózsaszí­nű márvány­darabok. Nyilván szállításkor elhullajtott kövek. A fúrógép zúgásának irányát követve, merészen nekivágunk a legrövidebb, de — mint később megtudjuk — a legveszélyesebb — útnak, s már ott is találjuk magunkat a mennyházai híres márványbányában. Gyönyörű látvány a hegy bel­seje, mely, mint hatalmas ró­zsaszínű színfolt ékelődik a zöld környezetbe. Zoller István bányamester fü­zetbe jegyzi a már kész már­ványtömbök mennyiségét. — Az államosítás óta ez a 2168. darab — mutatja a négy­szögletesre faragott kövön a jelzést. Itt robbantással festünk. Lassan megy és nem is gazda­ságos, de a hegy fekvése miatt, ezen a helyen nem lehet a vá­gógépet alkalmazni. Kérésünkre elvezet bennünket­ oda, ahol a vágógép dolgozik. A meredek lejtőn botra támasz­kodva is alig tudjuk követni, vezetőnk viszont, mintha aszfal­tozott utón sétálna. Pedig 100 méter magasságban vagyunk a völgytől és 600 méterre a tenger­szint fölött A bányának ez a része még szebb. A hatalmas zöld hegy oldalában gigantikus, szabályta­lan rózsaszínű márványlépcső, — ahogyan a gép kivágta. Éppen most válik le egy óriási tömb és zuhan alá súlyosan. — Hát bizony nagyon kell vigyázni — tekint a zuhanó szí­nes „óriás“ felé Husovszki Ist­ván bácsi, aki 53 éve dolgozik a kőbányában. Itt voltam a bá­nya indulásánál. Akkor a bánya, az egész völgy a gróf Wenck­­heim családé volt. Azóta bejár­tam a fél országot és újra vis­­­szajöttem ide, mert idevalósi va­gyok. A fiam is itt dolgozik — mutat egy 30 év körüli izmos, értelmes arcú fiatalemberre. — A fiatal Husovszki Mihály is érti a mesterségét — mond­ják munkatársai. Utunk itt véget ér. Elbúcsú­zunk ettől a szép vidéktől. A kisvasút most hazafelé visz ben­nünket, de a völgy tovább él... Szorgalmas munkáskezek terme­lik ki a természet gazdag kin­cseit. W, I.

Next