Fáklya, 1956. augusztus (11. évfolyam, 181-206. szám)
1956-08-01 / 181. szám
1956. VIIII. szerda, 181. szám PARTELET Hogyan foglalkozik alapszervezetünk a pártonkívüli aktívával Az alapszervezeteknek különös figyelmet kell fordítaniuk a pártonkívüli aktíva munkájára, a tömegekkel való szoros kapcsolat biztosításáért. A jól megszervezett és politikailag nevelt pártonkívüli aktíva erős kapcsolatot képez a párt és a pártonkívüli széles dolgozó tömegek között. Alapszervezetünk, vállalatunknál is széles pártonkívüli aktivát szervezett, amelyben részt vesznek a termelésben kitűnt élmunkások, IMSZ-tagok. Például Mozsorják Erzsébet, akit már többször kitüntettek, mint a legjobb tűzőnőt, normáját naponta 41 százalékkal teljesíti túl. Vagy Zsuk Krisztinát kétszer tüntették ki érdem diplomával, mert napi normáját állandóan túlteljesíti. Ugyanígy dolgozik a többi pártonkívüli aktivatag is. Az alapszervezet állandóan foglalkozik a pártonkívüli aktíva politikai és kulturális színvonalának emelésével. Nagy részük részt vett az esti pártoktatásban és az IMSZ politikai előadásain. Minden esetben, amikor jelentősebb feladatokat vitatnak meg, a pártaktíva tagjai a nyílt alapszervezeti gyűléseken pontosan megjelennek. Az egyik ilyen nyílt gyűlésen az alapszervezet szervezési akciótervét vitattuk meg: azt, hogyan valósítjuk meg az RMP II. kongresszusa dokumentumából reánk háruló feladatokat. A pártonkívüli aktíva tagjai is részt vettek a vitában. Például Nagy István elvtárs hozzászólásában elmondotta, hogy a szocialista munkaverseny formális javaslatai alapján annak átszervezésére meg is történtek az intézkedések, amelyeknek eredményei máris megmutatkoznak. Ercsei Lajos felszólalásában hiányosságnak tartja, hogy az alapszervezet nem foglalkozik kellően a karbantartó-osztály munkaközösségével. Az alapszervezet közgyűlése a pártonkívüli aktíva minden tagjának — figyelembe véve azok politikai felkészültségét — feladatot ad. A pártonkívüli aktívának egy része tagja az agitátorkollektívának. Az agitátorkollektíva jó mozgósító tevékenységet fejt ki a párt által szervezett akciók végrehajtásában. Példaképpen említjük meg Pintye István, Petrica Florian és más elvtársakat Az IMSZ-bizottság tagjai, akik részt vesznek a pártonkívüli aktívában, jól dolgoznak, — Ruzsi József, Péter János, Gáli Magda a rájuk bízott feladatokat maradéktalanul végrehajtják. A pártonkívüli aktíva tagjai, megismerve pártunk célkitűzéseit, benyújtották kérvényüket az alapszervezethez, hogy felvegyék őket a párttagjelöltek sorába. 24 elvtárs közül 19-nek a felvételi kérését vitattuk meg és fogadtuk el eddig. A pártonkívüli aktívával való helyes foglalkozás is jelentős mértékben hozzájárul ahhoz, hogy vállalatunk dolgozói félévi össztermelési tervüket 6 nappal a határidő előtt befejezzék. Az eredmények mellett azonban alapszervezetünk tevékenységében még sok hiányosság merül fel. Például a báró nem tart nevelő előadást a pártonkívüli aktíva tagjaival, elhanyagolja a kollektív mozilátogatás megszervezését. Az alapszervezet nem látja el szépirodalmi könyvekkel, valamint pártkiadványokkal az aktíva tagokat, hogy politikai és kulturális színvonalukat emeljék e feladatok még könnyebb végrehajtása érdekében. Vállalatunk alapszervezetének még jobb politikai-szervezési munkát kell kifejtenie a pártonkívüli aktíva tevékenységének további megjavítása érdekében, hogy még több segítséget nyújthasson az előtte álló feladatok teljesítésében. Gulics József, a Dobrogeanu Gherea gyár párt alapszervezetének titkára FUUA3 A nyári kampány sikeréért A Körös-rajoni Gyulavarsánd községbeli pártalapszervezet ezekben a napokban tevékeny politikai tömegmunkát végez a dolgozó parasztok között a nyári kampány mielőbbi befejezéséért. Az alapszervezet által kifejtett «nlíKlroi miin.l/o ArAflm^nvpt mi --------- — -----------c-«r - sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a község kollektív gazdasága és mezőgazdasági társulása a növényápolás és aratás időszakában élenjárt rajoni viszonylatban. Jelenleg a cséplés teljes ütemben való kibontakozására mozgósít a pártalapszervezet. A kommunisták mindenkor példamutatóan dolgoznak. Hotorán Roman, Handra Moise, Manealoan kommunisták a kollektív gazdaság legszorgalmasabb tagjai közé tartoznak. Munkahelyükről nem hiányoznak, szorgalmukkal példaadók a többi kollektivisták előtt. Az egyénileg dolgozó parasztok közöl Hudriran Gavril és Ruslan párttagokat illeti dicséret. Mind a tavaszi, mind a nyári mezőgazdasági kampányban elsők voltak a munkában. A gyulavarsándi pártalapszervezet eredményes munkájához hozzájárul az is, hogy a politikai agitáció különböző formáit mint például a szemléltető agitációt is kihasználja. A faliújságnak, a tisztelettáblának, valamint a különböző jelszavaknak jelentős szerepük van a dolgozó parasztok mozgósításában. Hiba volna azonban, ha a pártalapszervezet megrészegedve eddigi eredményeitől, megpihenne babérjain. A politikai tömegmunka annál eredményesebb, minél több kollektivistát, társult tagot és egyénileg dolgozó parasztot tudnak bevonni a betakarításért folyó harcba. Ez ma egyik legfontosabb feladatuk. Sallai Mihály levelező A Fent csodálatosan kék az ég, a nap melegen ontja sugarait. Ittott könnyű bárányfelhők úszkálnak a végtelen kék tengeren. Az országút baloldalán traktorok dohognak. Hántják a tarlót. Amott meg búzával megrakott szekereket vontatnak lomhán, lustán a nagydarab tarka jószágok. A domb felé veszik útjukat, egyenesen oda, ahol villanyoszlopok ágaskodnak ki a földből. A sok búzaasztag mint megannyi zsindelyes ház mutogatja magát ezen a meleg délelőttön. Nem is szérű ez, hanem inkább kisebbszerű település, olyan, amilyen a táborokban szokott lenni. Csupán ponyvasátrak nincsenek. De van helyettük néhány fabódé. Az egyik tetején vöröskeresztes fehér zászlót lenget a szél, egészségügyi bódé — olvasom a nagy formátlan, krétával írott fehér betűket. A másik feketeszínű faházikó meg a traktoristák „lakosztálya“. Még jóformán el sem tudom olvasni a faliújságon függő napsütötte írásokat, mikor hozzám közeledik Nagy Gyula bácsi, a nappali őr. Gyula bácsi nem teketóriázik sokat, igazolványomat kéri, s egyenesen vezet a cséplőgéphez. Kellemes a fülnek a gép egyenletes dugása, csak amikor elnyeli a búzakévét, akkor nyög nagyot, mérgesen, haragosan. — Csak nyöszörögj, fő hogy telnek a zsákok — tréfálkozik egy mellettem álló hosszúbajuszú öreg kollektivista. Közelebb megyek, s belemarkolok az aranysárga gabonaszemekbe. — Olyan ez, mint a kristály — mondja Belényesi János — miközben óvatosan leemeli a tele zsákot. Mázsálás következik. Itt is van B. Rácz Károly fogata. Megrakják a szekeret, előbb oldalt állva helyezik el a zsákokat, azután pedig megtöltik velük a kocsi derekát is. Üres a mázsa. A huncut női szem meg is sejtette ezt. Pillanatok alatt rajtaterem egy telt, erősen barna kedvesarcu asszonyka. — Mérjél már meg — kéri zsákost. — Na mennyi? — Hatvanöt. — Annyi szoktam lenni általában, — mondja elégedetten az asszonyka. ■ Szorgos munka folyik fent a gépen. Pirosruhás, feketekötényes fiatalasszony vágja gyorsan a kévéket. Nevét csak másoktól tudom meg. Németi Margitnak hívják Rácz Lajos etető háttal áll felém, jólesik a szemnek oldalról is figyelni, mekkora szakértelemmel engedi a gépbe a szétteregetett kévéket. Ebben a váltásban ketten etetnek. Hegyesi Géza bácsi egy kis pihenőt tart most. Hozzálépek és a cséplésről, az etető munkájáról érdeklődöm. — A cséplőgép úgy dolgozik, ahogy az etető akarja. Csak akkor működik tökéletesen, ha egyenletes a dugása, vagyis ha az etető minden kévét fátyolszerűen szétterítve ereszt a gépbe A jó etető füle a legkisebb zökkenést is észreveszi. Szerényen jegyezte meg, hogy munkaegységeinek száma nem sokkal több 150-nél. Beszélgettünk az új búzáról, a termésről és még ki tudná feljegyezni mi mindenről.. ★ A nap már elérte pályájának közepét. Könnyű szellő hozza el a szentjánosi harangszót. Kosarakkal, edényekkel megrakott asszonyok, mezitlábos gyerekek közelednek. Mások meg kenderfonalból kötött ételhordókban hozzák a fazekakat. Utolsót búg a gép mély, sirós hangján, mintha lelkét, leheletét adná ki... Lassan elszáll ,a porfelhő is. E...b...é...é...d! — kiáltja hosszan, elnyújtva az egyik asztagos. Ott maradnak a villák, pelyvahordó rácsok, csupaszon mered az ég felé a feketeszínü elevátor. Leszáll a szalmakazalról Török Kálmán, Kerecsenyi Lajos, Hanizs Lajos, Porkoláb István és a fiatal Lajos Géza, aki egyedül 160 munkaegységet szerzett már az idén. Elérkezett az evés ideje. A nehéz munka után jólesik az ízletes ebéd. Pirosarcú, nyitottbajuszú, tömzsi kis ember falatozik a bódé hűvösében. Meggylevest kanalaz jó étvággyal. Utána előkerül a rántottcsirke. Csiger László keresztet hord a szérűre. Laci fia hozta a jó ebédet, ő is itt eszik édesapja mellett, amott fánkot fogyasztanak jó étvággyal a szekér hűvösében. Egy fiatal, ökölnagyságú almába harap. Az emberek gyorsan esznek. Nagyon megéheztek talán? Vagy nagyon sietnek valahová? Egyik is, másik is igaz. Jól ki akarják használni az ebédszünetet. Rádiót hallgatnak. Egy kis szekérre szerelték fel a „Pionírt“, s ilyenkor délben nemcsak a lócák népesek, hanem a földre is leülnek. A csárdás ropogós hangja tölti be az egész szérűt. — Táncra jányok! — hangzik több oldalról egyszerre. Sugárzik a fülbemászó muzsika, az embernek csaknem minden hajaszála az égnek áll. Megjött a falusi bolt alkalmazottja is. Kinyitja szürke bőröndjét. — Parancsoljanak cigarettát, savanyúcukrot! — csak úgy peregnek a szavak. — Elnök elvtárs a szérűn milyen filmet vetítenek ma este? — A „Reménység <5rái“-t — hangzik a válasz. — Ej, micsoda film az „Örs a hegyekben“! — mondja egy középtermetű erős férfi. A fürdőben láttam — Alig várom már a gróf Monte Cristo II. részét — toldja meg egy fiatal. De Vége az ebédszünetnek, mindenki a helyére igyekszik, újra felbug a gép, gyűlnek a zsákok. Messze száll a nóta: „Piros bort ittam az este“... Délután 6 óra. Megérkezett a váltás. Éjjel is dolgoznak villany fény mellett. Csiger Magda, a fiatal cséplőgépmegbízott füzetében számot vet az eddigi eredményekkel: — Búza 47 mázsa, árpa 33, rozs 15 mázsa ... Tekintetem mégegyszer végigfut a cséplőgépen, a cséplőmunkásokon, s magam előtt látom az uj búzából sült fehér cipót... Sebesi Imre cséplőgépnél a Elesd-rajoni apróságok a Vársonkolyoson is — mint mindenütt hazánkban — gyökeresen megváltozott az élet. A bánya területén eddig felépítettek 14 új munkáslakást, melyek egy részét már át is adták rendeltetésének. Ezek közül 3 ház két szoba-konyha, mellékhelyiségből, míg 11 egyszobás, mellékhelyiségből áll, amelyek parkettesek, azonkívül villanyvilágítás és vízvezeték biztosítja a lakások kényelmét. Az 1956— 57. évben felépül a tervezett 17 —20 ágyas modern kórház, amelyben belgyógyászat és fogászat működik majd. Az élesdi Május 1 étterem nagy forgalomnak örvend. Sok itt az átutazó idegen és a tehergépkocsik sokasága is megáll az étterem előtt. Terített asztalok várják az átutazókat. Kifogásolható azonban, hogy nem sokat törődnek a tisztasággal, az étterem kőpadlóját több esetben kellene feltakarítani, hogy a vendég valóban higiénikus környezetben fogyaszthassa el ételét. Az élesdi Béke moziban a napokban mutatták be a Verdi életéről szóló nagyszerű filmalkotást. A mozilátogatók tömegesen állnak a jegypénztárnál, hogy biztosítsák jegyüket. Ez eddig rendben is volna. De a mozi igazgatóságának gondolnia kellene a rendre is, amely bizony még nem felel meg a követelményeknek. FILMSZÍNHÁZAK MŰSORA: PUSKIN MOZI: Körhinta. (Magyar film). Előadások: 11, 3, 5, 7, 9 órakor. TRANSILVANIA MOZI: Napkeltekor. (Színes szovjet film). Előadások: 11, 3, 5 7, 9 órakor. MÁJUS 1. MOZI: Pármai kolostor. (Francia film). Előadások: 5, 7, 9 órakor. Szombat és vasárnap 3, 5, 7, 9 órakor. Vasárnap 11 órakor matiné. Jó idő esetén a 9 órás előadásokat a kerthelyiségben tartják. ARTA MOZI: Gróf Monte Cristo. II. rész. (Francia film). Előadások: 11, 3, 5, 7, 9 órakor. IFJÚSÁGI MOZI: Nagy népek barátsága. (Szovjet film). Előadások: 3, 5, 7, 9 órakor. KÖZLEMÉNY RalLibinLovin +11 7 pl O ClnVa <T * .............J------ ----------- ------------------J c* tikettel rendelkezők figyelmét, akiknek nem volt módjukban az 1-es és 2-es számú „Diverse“ bonra járó tüzelőanyagot kiváltani, jelentkezzenek az I. R. Combustibilus szétosztási telepein. Az érvényesítés augusztus 10-ig bezárólag történik. Tlrvanisak értesítiik a vevőközönséget, hogy az 1955. évi tikettszelvényt őrizzék meg, mert azt fel kell mutatni az 1957-es tikett kiváltásánál. Tartományi I. R. Combustibilus vezetőség. A borossebesi kisvasút Hűvös a reggeli levegő, fázósan húzzuk össze magunkon a kiskabátot. A kisvonat döcögve indul ki a borossebesi állomásról. Utunk a Dézna kanyargós folyása mentén egyelőre búzatáblák, kukorica- és burgonyaföldek között visz. Itt-ott lehet csak dombokat látni. De nemsokára szűkül a látóhatár és feltűnnek a szelidhajlatu hegyek. Déznán sokáig áll a vonat. Leszállunk egy kis tereferére. AZ ÁLLOMÁSÉPÜLETNE támaszkodva áll Tancz Sándor, a kisvasút tagbaszakadt modonyvezetőj Minden nap rajta: kél lába, válla.Csak olajos sapkája kb alig takarja feje búbját. S azt is feljebb tolja, amikor a szél. — Fhogy nem unom-e folyton ezt az utat járni? Nem, nem unom. Pedig 8 éve kétszer is megteszem naponta. Akkor helyeztek ide Besztercéről Azelőtt Szovátán, Maroshévizen dolgoztam. De mindig csak a hegyekben, fakitermelésnél. Már 35 éve. — Ezek szerint nemsokára nyugdíjba megy? — Mehetnék, de nem megyek. Még bírom a munkát, tudok vigyázni. Eddig sem volt egyetlen balesetem sem. S remélem, nem is lesz. Pedig veszélyes dolog a magasra rakott vagonokat a kanyargós hegyi utakon elvezetni. De nem érzem jól magam, ha „nem mozog alattam a föld“. A reggeli meg egyenesen rosszul esik, ha otthon, az asztalnál kell megennem. Inkább magammal hozom. Egyik szomszédomtól tudom meg, hogy Tanczer elvtársat gondos, jó munkájáért többször is kitüntették. J^EZNANÁL — ott, ahol a mennyházi patak beleömlik a Zugó felől jövő Deznába — hirtelen megváltozik a táj. A völgy egyre szűkül, a hegyek magasabbak. Feljebb érve, hosszú szürke sáv húzódik a zöld völgyben. Mennyháza, parkjában a fürdőteleppel. Az egész telep nem nagy. Egy főépületből és néhány kisebb villából áll. Magán viseli a táj jellegét és ez széppé, érdekessé teszi. A park baloldalán fekvő főépület hátával a hegynek támaszkodik, a hozzávezető sétány két hegy között kanyarodik felfelé. A hegy tövében hegyipatak csörgedezik. A szemben levő hegy alján a strandon a két fehérre meszelt medencében barnára sült nagyváradi és temesvári dolgozók élvezik a bársonyos lágyságu vizet. Mindenütt csend és nyugalom. Csak a pionirtábor kis lakóinak csengő kacagása hallszik és itt-ott kalapácsütés. Éppen egy táblát igazítanak helyére, mentén amely a kisipari termelőszövetkezeti dolgozók villáját jelöli meg. Az ifj. Csordás János termelőszövetkezet három szobája már várja dolgozóit. Örülnek, hogy szabadságukat ezen a szép vidéken tölthetik. GYALOG FOLYTATJUK utunkat a vasúti sínek mentén. A pisztrángoshoz igyekszünk, de nem sietünk, meg-megállunk, nézzük a hegyeket, a kristálytiszta vizet, benne a halakat. Nincs még egy olyan gyorsmozgású hal, mint a pisztráng. Fürge és óvatos, nehezen lehet megfogni. Magas, sovány ember közeledik az erdészek egyenruhájában. — Jónapot! — köszöntjük egymást. Most már hármasban folytatjuk utunkat. Beszélgetés közben lekapja válláról puskáját és céloz. De elkésett A madár eltűnt az erdő sűrűjében. — Nem is gondolják, milyen károkat okoz. — Vadat ilyenkor egyáltalán nem lőnek? — De igen. Csak nem itt, hanem magasabban. Fent az erdőben, ahol ember nem jár. — Jó szórakozás lehet a vadászat. — Szórakozásnak jó, de mi nemcsak szórakozásból csináljuk. Mi is terv szerint dolgozunk, akárcsak az üzemek. Groza Nicolae 1939 óta járja a völgyet és a környező hegyeket. Ismer minden ösvényt a környéken, tudja hol és mikor kell őzre, farkasra, vaddisznóra vadászni. Most azonban nem vadászatra indult. Szénát tárol télire az őzeknek. Mert arról is gondoskodik, hogy ne pusztuljon ki az erdőből. INOVÁBB HALADUNK a keskeny völgyben, felfelé a kisvasút mentén Úgy sejtjük, nem lehet már messze a pisztrángos. Kíváncsiságunk nőttön nő: hogyan történik a halak tenyésztése? Végre a hegy tövében megpillantjuk az erdészlakot. „Valea Boroia“ — hirdeti a tábla. Az erdészlak körül léckerítés, a kerítésen belül halastavak, — fű, virágok, zöldséges táblák, piros- és fehérvirágú magasra szökkent zöldbab között. A kert kavicsos közepén hívogató pad. Szívesen leülnénk, — elfáradtunk, — de a kerítés mögül négy lompos fekete kutya vicsorítja ránk fogát. — Cigány n...te! — kiáltja bentről egy magas szép arcú barna fiatalasszony és már jön is kifelé, Mária... a brigádos felesége. Mögötte lép férje, Ciuflica Nicolae. Bármilyen fáradtak vagyunk, előbb megnézzük a pisztrángokat. Kilenc medencében nagyság- és fajta szerint, szivárványszínű és pirospettyes halak úszkálnak. Közben fel-felszökkennek, ilyenkor pikkelyük ezüstösen csillog. — A pisztráng nagy ragadozó — magyarázza Ciuflica. — Ha éhes, fölfalja a nála kisebbeket, és... szereti a csendet. Hát itt csend van, csend és nyugalom. Mi is szótlanul ülünk az asztal mellett, átengedve magunkat a vidék hangulatának. —" Évente — magyarázza Ciuflica elvtárs — sokszázezer apró halat tesznek át a halastavakból a folyóvizekbe azért, hogy táplálékunkból ne hiányozzék ez a hal sem. S mintegy igazolásképpen Mária halat tesz elénk. Megállapítjuk, hogy a tálban levő pisztráng az úgynevezett szivárványfajta és azt is, hogy az íze kitűnő. qTT, AHOL A KESKENY sínpár kétfelé ágazik, jobbra kanyarodunk. Néhány méter után az út hirtelen emelkedik, a földön rózsaszínű márványdarabok. Nyilván szállításkor elhullajtott kövek. A fúrógép zúgásának irányát követve, merészen nekivágunk a legrövidebb, de — mint később megtudjuk — a legveszélyesebb — útnak, s már ott is találjuk magunkat a mennyházai híres márványbányában. Gyönyörű látvány a hegy belseje, mely, mint hatalmas rózsaszínű színfolt ékelődik a zöld környezetbe. Zoller István bányamester füzetbe jegyzi a már kész márványtömbök mennyiségét. — Az államosítás óta ez a 2168. darab — mutatja a négyszögletesre faragott kövön a jelzést. Itt robbantással festünk. Lassan megy és nem is gazdaságos, de a hegy fekvése miatt, ezen a helyen nem lehet a vágógépet alkalmazni. Kérésünkre elvezet bennünket oda, ahol a vágógép dolgozik. A meredek lejtőn botra támaszkodva is alig tudjuk követni, vezetőnk viszont, mintha aszfaltozott utón sétálna. Pedig 100 méter magasságban vagyunk a völgytől és 600 méterre a tengerszint fölött A bányának ez a része még szebb. A hatalmas zöld hegy oldalában gigantikus, szabálytalan rózsaszínű márványlépcső, — ahogyan a gép kivágta. Éppen most válik le egy óriási tömb és zuhan alá súlyosan. — Hát bizony nagyon kell vigyázni — tekint a zuhanó színes „óriás“ felé Husovszki István bácsi, aki 53 éve dolgozik a kőbányában. Itt voltam a bánya indulásánál. Akkor a bánya, az egész völgy a gróf Wenckheim családé volt. Azóta bejártam a fél országot és újra visszajöttem ide, mert idevalósi vagyok. A fiam is itt dolgozik — mutat egy 30 év körüli izmos, értelmes arcú fiatalemberre. — A fiatal Husovszki Mihály is érti a mesterségét — mondják munkatársai. Utunk itt véget ér. Elbúcsúzunk ettől a szép vidéktől. A kisvasút most hazafelé visz bennünket, de a völgy tovább él... Szorgalmas munkáskezek termelik ki a természet gazdag kincseit. W, I.