Fáklya, 1956. szeptember (11. évfolyam, 207-232. szám)
1956-09-01 / 207. szám
ELHATÁROZÁS « PIPA már napok óta nem ** Ízlik. Hol a dohányban több a fináncláb, mint az arom, hol nem jól szelel a pipa, hiábai szitta már feketére a tizenkét esztendő alatt. Mert 12 esztendeje éppen, hogy kapta. Ajándékba. A vőtől. — Nincs ennek a pipának iza *- mondta becsmérlően, amikor ■ először szitta meg, — olyan, mint a vöd! Csak mutatós, de egyéb semmi! Az asszony csak ránézett a kemence mellől és kisimította palacsintasütéstől felhevült arcából a hajat. Ha az ember valamiért mérgelődött, mindig így mondta: a vöd! Hogy értsen belőle: ő akarta, neki, az apának semmi köze nem volt a választáshoz Magukra vessenek, amiért olyan szegényt választottak! Erre gondolt most is Gáli Andrásné, amint aggodalommal utána-utána nézett férje urának Az elmúlt 30 esztendő alatt megismerte annyira, hogy tudja: nem a pipa a hibás, hanem az embere szivét rágja valami. Majd elmondja — előbb-utóbb úgyis kiönti a szivét — vigasztalta magát Gállné. — Na tessék — jött be most is bosszúsan az ember, s úgy vágta sarokba sapkáját, hogy szinte puffant — csakhogy bosszantson. Nem egyébért. Méghogy az övé legyen kész hamarább. Ebből aztán érteni lehetett: „a vöd már kész a csépléssel, tarlóhántással, de nem egyébért csak azért, hogy apát bosszantsa. Merthogy jó gazda, meg társult is.. Mert mindig ezt vágja utolsó érvnek, ha a nagy sietést rosszalja: — Társult vagyok, apám —« jó példával kell előljárnom. Az udvar végénél éppen jött felfelé, amikor az öreg kinézett. Mint akinek tengersok a dolga, hirtelen kifordult az ajtón. — No issten — fogadta gúnyosan — most már cseréptetőt tehetsz az istállódra is. Annyid termett. Mész dicsekedni, mi? Bencés Ferenc rég megszokta már apósa harapós modorát, aki nagyon nem jó szemmel nézte az ő „különcködéseit“, az öntözéses kertészetet, a négyzetes vetést, meg a közös gazdálkodást, amiben veje ráadásul titkár lett. — Hát — válaszolt a fiatal tempósan — lett egy kicsi. Kétezerkétszáz kiló a hektárról. Gáli András lelépett a grádicson és még a verőceajtót is nyitva hagyta maga mögött, ami nála mindig nagy felindulás jele szokott lenni — Mennyi? — kérdezte döbbenten — mennyi? Bencés megismételte: — Kétezerkétszáz! Gáli András bosszúsan szortyogtatta pipáját, mert megint nem akart szelelni. — Ne isten áldjon — s ezzel kiment a kapun. Ferenc felment a konyhába. Leült a kisszékre, s várta, hogy anyósa megkezdje a beszédet. Nem kellett soká várnia... — A nagy ég a megmondhatója — kezdte az asszony — mi lelte apátokat. Csak fáj, meg az istent emlegeti. Máskor még kétannyi sem hozná ki a sodrából, amiért most félnapot veszekszik. Mi hihette — nézett töprenkedve vejére, s habozva — mint aki remélni se meri — tette utána: te,... mit gondolsz... nem vajon... társulás?.. Bencés mosolygott: — Talán... Mondta Dani bácsi az elnök, hogy mostanában gyakran lekezel vele, pedig volt idő mikor tartózkodó volt vele.— Bárcsak úgy lenne — vidámodott cseppet az öregasszony — igencsak úgy lehet, azért.... Csak hát nagyon makacs, kutyakemény ember, olyan volt világéletében, aki szégyelli bevallani, hogy tévedett. — Sóhajtott — magasra fesziti az ember fejét az az öt hektár... — Ugye megint bolondokat beszélsz? — robbant be a küszöbön Gáli András olyan hirtelen, hogy a két „cinkos“ szinte belerezzent. •— Mit szégyellek én? Hát ez tán nem a felvételi kérvény? Pillanatig csend lett, aztán egyszerre robbant ki mindhármójukból a boldog, felszabadult kacagás. — Látod, milyen az asszonybeszéd — kezelt le soha nem tapasztalt szívélyességgel az öreg a „vöddel“ — ne hallgass rájuk soha! Gyere, még van néhány liter borom a tavalyiból. Nagy alkalmakra tartogattam, igyuk meg az áldomást. Ennél nagyobb alkalom nem igen jöhet... »Z UDVARON hosszan, el** nyujtottan vonított fel a kutya és rögtön ráfelelt a szomszédé. Az ezüstös udvaru hold, amely sápadt korongjával kihívta a bodrik, meg a burkusok haragját, — bekémlelt a kitárt ablakon a szobába, ahol az esti csöndben elmondotta asszonyának Gáli András, hogy is született meg az elhatározás. — Hidd meg, kedveltem én Ferit mindig, csak azért nem mutattam, hogy lássam mennyire ember a talpán. Először feljajdult bennem a panasz, amikor hallottam, hogy a társulásba megy. Beviszi a földet... Dehát a maga két hektárját vitte csak, nem volt beleszólásom. Vártam, hogy belebukik-e. De nem így lett, s jó, hogy nem így lett. Mert a minap számvetést csináltam, s rájöttem: ő többet ragaszt egy év alatt a kétannyi száj ellenére is, mint mi ketten — kettő alatt. És nem szégyelltem megvallani, hogy én 60 évesen tanultam a vömtől. Gazdálkodni.... földdel, pénzzel, erővel... Ládd, én az öt hektáron úgy gondoltam mindig, hogy jól gazdálkodom. Ördögöt... Nézd meg őket. Műtrágyát szórtak, meg kapáltak, mert annyi a munkáskéz, hogy kisegíthetik egymást akkor is, amikor én a cukorrépa miatt elszalasztottam egy kapálást. Tudod, mit jelent ez? 100 kiló terményt! Egy hektárról. De lehet, hogy többet is. Aztán a juhokból is szépen pénzelnek, a paprikából is. Ejh, sokszor meghánytam-vetettem már én magamban ezt, míg végül döntöttem. Mit tudsz te erről... Az asszony legszívesebben felnevetett volna: jaj, dehogyis nem tudok róla édes uram, dehogyis nem. Hiszen a cserépkanta is ezt a töprengést bánja, mert hogy útjába került, amikor dönteni készült... A kacagásból csak hangtalan mosoly lett, de szerencsére a sötét az asszonyt pártolta, s nem mutatta meg Gálinak, hogy bizony más is olvasott a szívében az elmúlt napok alatt. — Mama, aztán — hallgatta tovább az oly örömmel csobogó szavak árját — elérkezett, amire vágytam. Harmadik esztendeje takarítanak be közösen, harmadik esztendeje terem nekik több 5—6 mázsával egy-egy hektáron, mint nekünk. Ez a három év győzött meg arról, hogy a nagyobb terméshozam nem véletlen. Amikor kimondta, hogy 2200 kiló lett a búzája, már mentem is Terushoz, hogy írja a kérvényt. Oszt, míg ti itt öreg párodat szapultátok, elkészült a kérvény. — Jó volt — szólta el magát az asszony — vasárnap lesz a közgyűlés... Az ember elnevette magát. — Szóval téged még hamarabb meggyőzött Ferenc, mint engem... Érmellék, 1956. augusztus. Molnár Erzsébet Készítik a magágyat Rekkenő hőség. Az országút porfelhőjébe burkolózva haladunk Nagyvárad felé. Útközben meg kell állnunk a szalontai állami gazdaság inándi részlegénél, mert a rajongói megtudtuk, hogy itt jól haladnak a vetőszántással. Az országidtól balra megcsillannak a traktorok és az utánuk kötött ekék fémtestei. Jelenleg állnak. Az állami gazdaság 3-as számú traktoros brigádja. Tóth József brigádfelelős, Balogh Sándor IMSZ tag, Tóth Sándor és Juhász János pihennek, szusszannak egy keveset. — Talán valami géphiba történt? — Nincs semmi baj! — válaszolnak szinte egyszerre — csak ez a nagy hőség... Embernek, gépnek pihenni kell egy kicsit. Néhány szót váltunk még, aztán feldugnak a motorok. — Látom vetéshez szántanak — szólítom meg a brigádfelelőst. — Igen, ide búzát vetünk majd. A napokban kaszálták le a lóherét, s most előkészítjük a talajt. Felvételünk a traktoristák munkáját örökíti meg. A nyüvedi mezőgazdasági társulás tervei Ez év május elején hír érkezett arról, hogy Nyüved községben is szocialista egységet létesítettek Huszonkilenc dolgozó parasztcsalád szakított a régivel, és több, mint 30 hektár földdel mezőgazdasági társulásba tömörült. Az elmúlt napokban felkerestük Csősz Józsefet, a mezőgazdasági társulás vezetőségi tagját, az alapszervezet titkárát, hogy tudomást szerezzünk a társulás eddigi működéséről, eredményeiről, szervezeti kérdésekről és jövő terveiről. A beszélgetést az alábbiakban közöljük: Milyen eredménye mutatkozik az első évi közös munkának? Sajnos a közös munka eredményeiről még keveset beszélhetünk. Ennek az az oka, hogy később tudtuk megalakítani a társulást, mint amikorra terveztük. Kisebb-nagyobb akadályok miatt az avatásra csak a tavaszi vetési kampány befejezése után került sor. A belépő tagoknak meg már az összes tavaszi növényük el volt vetve, de nem a tagosított területen. Így aztán a növényápolást és a betakarítást minden tag még saját maga végezte. Milyen terveik vannak a munka megszervezésére vonatkozóan? A megalakulás óta eltelt néhány hónap alatt elsősorban új tagokat szerveztünk, hogy ősszel minél nagyobb területen kezdhessük meg a közös munkát. Ezen a téren elért eredményeink az állandó felvilágosító munkának tulajdonathatók, és annak, hogy a kívülálló dolgozó parasztok látják, hogy máris milyen kedvezményben részesültünk. Például Gondos Ferenc — aki egész földjével belépett a társulásba — most már fele annyi adót fizet, mint eddig Hasonló kedvezményben részesült a többi tag is, így az utóbbi hetekben öt új családdal, több, mint 5 hektár földdel bővült a társulás. Ezek között találjuk Farkas Károlyt, Gönczi Imrét, akik egy-egy hektár földdel léptek be. Az őszi munkálatokra is megtettük az előkészületeket. Tervünk az, hogy a növényápolás kivételével, minden fontos munkát közösen végzünk. Az őszi szántásvetést a biharpüspöki gép- és traktorállomás traktorai végzik majd. A gabonavetőmagot is összegyűjtöttük, melyet jó minőségűre cserélünk ki. Célunk a hektárhozam állandó növelése, melyet az előrehaladott agrotechnikai módszerek alkalmazásával is elősegítünk Mi a céljuk a társulás erősítése és fejlesztése érdekében? Olvastuk a Román Munkáspárti Központi Vezetősége 1956 július 16— 17-i plenáris ülésének határozatát, melyből megértettük, hogy a mezőgazdasági társulások gazdasági fejlesztéséért törekedjenek közös alap létesítésére és gyarapítására. Közgyűlésünk foglalkozott ezzel a kérdéssel és elhatározta: elsősorban juhállományt létesít. Megteremtjük majd a közös takarmányalapot, amellyel biztosítjuk a juhállomány állandó fejlesztését. Tehát minden lehetőségünk megvan a közös alap létesítésére, amely nemcsak a társulás fejlesztését, hanem a tagok jövedelmének növelését is biztosítja. A munka javadalmazása a kollektív gazdaságban A kollektív gazdaságban a munkát akkord bérrendszer szerint végzik. A földművelésügyi minisztérium által ajánlott formák alapján a vezetőtanács jóváhagyás végett a közgyűlés elé terjeszti az összes munkák normájat és ezeknek munkaegységekre való átszámítását. A 141. számú minisztertanácsi határozat javasolja a kollektív gazdaságoknak, hogy egyes brigádoknak és csoportoknak a termelési előirányzat teljesítésének arányában növeljék, vagy csökkentsék a munkaegységek számát. Ebben a kérdésben a kollektív gazdaság közgyűlésének van joga dönteni. Ha a termelési brigád lelkiismeretes munkája következtében olyan eredményt ért el, amely meghaladja a tervezett termést, a közgyűlés a jövedelemosztáskor a brigád minden tagjának munkaegység-többletet adhat. A brigádtagoknak annyi százalék munkaegységtöbblet adható, ahány százalékkal túlhaladták a termelést. A brigádosoknak pedig az elvégzett munkaegységek összegének 20 százalékáig terjedő többletet lehet számítani. Ott, ahol két, vagy több mezei brigád van, a közgyűlés elhatározhatja, hogy a tervben előirányzott termés helyett a kollektív gazdaság átlagos termését vegyék alapul. Ha a termelőbrigád a rábízott földeken elégtelen munkát végez, és emiatt a tervelőirányzatnál kisebb termést ér el, a közgyűlés az összes brigádtagok — beleértve a brigádosokat is — munkaegységeiből 10 százalékig terjedő levonást rendelhet el. Igen célszerű az állattenyésztésben is bevezetni a munka termelékenysége arányában való javadalmazást. Az állatgondozóknál tehát figyelembe kell venni, milyen mértékben teljesítik a tej, gyapjú, szaporulat és súlygyarapodásra vonatkozó tervüket. Azokban a kollektív gazdaságokban, melyekben hozzáértéssel alkalmazzák a javadalmazás rendszerét, évről-évre kimagasló sikereket érnek el. Nemcsak a gazdaság erősödik, de a tagok életszínvonala is emelkedik. Íme, lássunk néhány példát: A szentannai kollektív gazdaság fejőnője, Cornea Carolina a tőgymasszás fejési módszerének, valamint a tejhozam arányában való takarmányozás bevezetésével 18 liter tejet fej naponta tehenenként. Elismerést érdemlő munkájáért 55—90 munkaegységet imák könyvébe. Saladea Stefan juhgondozó is megelégedett keresetével. Az elmúlt öt hónapban 300 munkaegységet teljesített, vagyis havonként 60—60 munkaegységet. Hozzáértő, szorgalmas munkájáért meg is kapja a fizetséget Neki is jó része van abban, hogy a szentannai kollektív gazdaságnak jelenleg 1189 juha van, ezenkívül 200 darabból álló sertéstenyészete, melyből 93 tenyészkoca Az 1000 darab baromfi és a 120 méhcsalád szintén a jövedelmezőséget fokozza. Mint látjuk, a szentannai kollektív gazdaság a növénytermesztésen kívül egyik fő feladatának tekinti az állatenyésztés sokoldalú fejlesztését. Nem véletlen tehát, hogy az elmúlt évben az összbevétel 23 százalékát, vagyis 369.000 lejt az állati termékek értékesítésének köszönhetik. A jövedelmezőségről tanúskodik az is, hogy a szentannai kollektivisták az elmúlt évben az elvégzett munkaegységeknek mindössze csak 10 százalékát, vagyis 15.000 munkaegységet fordítottak állattenyésztésre. A szentannai kollektivistákat továbbra is az a lelkesedés ösztönzi, hogy a jövőben még jobban kifejlesszék állatállományukat Erről a törekvésről tanúskodik a táblázat is. Kollektív gazdaságaink egy részében azonban még mindig nem sikerült bevezetni a munkatermelékenységgel arányos javadalmazási rendszert. A Belényes-rajoni biharpoklosi kollektív gazdaságban például az állatgondozónak naponként 1,5 munkaegységet számolnak anélkül, hogy figyelembe vennék munkája termelékenységét. Ugyancsak ebben a kollektív gazdaságban, ha a gondozó hibájából veszteség éri az állatállományt, nem tesznek intézkedést — a minisztertanácsi határozat értelmében — az állatgondozó munkaegységének csökkentésére. A múlt évben például a ledolgozott munkaegységek 22 százalékát állattenyésztésre fordították. Mint láttuk az előbbi példában a szentannai kollektivisták a ledolgozott munkaegységek számának csak 10 százalékát fordították erre a célra. íme, hol a különbség? Ami pedig az eredményt illeti, azzal egyáltalán nem dicsekedhetnek. Az állatok termelékenysége igen alacsony és az állatok száma évrőlévre változatlanul ugyanannyi. Hogy mennyire érdektelenül végezte munkáját az állatgondozó, kitűnik a hat tenyészkoca kevésszámú szaporulatából is. Ha betartották volna a minisztertanács 141. számú határozatát — mely az ilyen csekélyszámu jószágállomány után egy évre 300 munkaegységet ír elő — abban az esetben az állatgondozó mindent elkövetett volna azért, hogy lelkiismeretes munkájával hozzájáruljon a malacszaporulat növekedéséhez. E határozat értelmében például az az állatgondozó, aki egészséges csikókat nevel, minden egyes csikó után 10—10 munkaegység-többletet kap. Ellenkező esetben pedig, ha az anyaállat elvetél, vagy a csikó elpusztul, 15 munkaegységgel csökkentik az állatgondozó munkaegységeinek számát. Az említett határozat betartása nemcsak megakadályozza a munkaegységek felhalmozódását, de ugyanakkor a közvagyon gyarapítására ösztönzi a kollektivistákat. A 141. számú minisztertanácsi határozat foglalkozik az elnökök és számvevők javadalmazásával is, így például a 100 hektár területtel rendelkező kollektív gazdaságokban a nyári hónapokban 27, a téli hónapokban pedig 23 munkaegységet ír elő az elnöknek. Ennek ellenére Belényes és Vaskohsziklás rajonokban a helyi szervek beavatkozása következtében a kollektív gazdaságok közgyűlései sok esetben kedvezőtlenül állapították meg az elnökök és könyvelők járandóságát. A köszvényesi kollektív gazdaságban például a közgyűlés mindössze 10 munkaegységet szavazott meg az elnök egy-egy havi javadalmazására. Az elnök munkájának ilyenszerű értékelése nem más, mint lebecsülés, mely káros hatással van a gazdaság egész életére. Nem sokkal különb a helyzet a mézesi kollektív gazdaságban sem, mert itt is mindössze csak 15 munkaegységet szavaztak meg. A tenkeszéplaki kollektív gazdaság közgyűlése pedig 17 munkaegységet hagyott jóvá az elnök részére. A könyvelők az elnököknek járó jövedelem 60—80 százalékig terjedő értékét kaphatják. Figyelmen kívül hagyva a Minisztertanács idevonatkozó előírásait,a köszvényesi kollektív gazdaságban 5, a mézesi kollektív gazdaságban 10, a tenkeszéplaki kollektív gazdaságban 11 és a biharpoklosi kollektív gazdaságban 14 munkaegységet állapítottak meg. Ezek után érthető is, hogy a könyvelők sok esetben elégtelenül végezték el feladataikat. Éppen ennek tulajdonítható az, hogy a munkaegységek nyilvántartása hiányos. Az említett kollektív gazdaságok könyvelői ahelyett, hogy lelkiismeretesen elvégeznék feladataikat, inkább dolgozni járnak. A 141. számú minisztertanácsi határozat lehetőséget nyújt, hogy az elnököket munkakörükben eltöltött idejük arányában úgynevezett öregségi pótlékban részesítsék, így például az első kétévi elnöki tisztség után 5 százalékos, 4 évi után 10 százalékos öregségi, és négy éven felüli elnöki tisztség után 15 százalékos öregségi pótlékot is számíthatnak. Természetesen ezt csak az olyan elnökök érdemlik meg, akik évről évre teljes szorgalmukkal, igyekezetükkel irányítják a gazdaságot. A mézesi, tenkeszéplaki és köszvényesi kollektív gazdaságokban mind a mai napig nem került sor az elnökök ilyenszerű javadalmazására. A szentannai és a Belényes rajoni kollektív gazdaságok tevékenységének összehasonlításából könnyen megérthetjük a tanulságot is. Mint látjuk, kollektív gazdaságaink erősödésében jelentős szerepet tölt be a helyes javadalmazási rendszer alkalmazása V. Oros, a Tartományi Mezőgazdasági Igazgatóság munkatársa• Állatfajta 1951 1952 1953 1954 1955 szarvasmarhafélék 20 31 37 48 148 lófélék 36 163 169 178 190 sertésállomány — 71 106 264 286 juhállomány 200 550 951 1219 1173 baromfifélék 300 330 545 562 1000 méhállomány 30 22 53 110 120