Fáklya, 1956. december (11. évfolyam, 284-311. szám)

1956-12-01 / 284. szám

1956 XII­­I. szombat, 284. szám A­­­ Újteleptől a traktorig Az alig 19 éves Matlu Tra­­ian Szalonkán, az Újtelepen, szegényes kis szülői házban látta meg a napvilágot. Szü­­lei akkor még álmodni sem merték­ arról, hogy fiuk alig 17 éves­ korában traktorista, a gép mestere lesz Pedig ez a valóság. Az egyszerű, lányosarcú ifjút a cséffai gépállomáson min­denki becsüli, szereti. Nemcsak azért mert ez évi szántási tervelőirányzatát 160, az őszit pedig 101 százalékra teljesí­tette, hanem mert példaadó munkájával, viselkedésével de­rekasan rászolgál erre a meg­becsülésre. A szalontai kollek­tív gazdaságban dolgozó VIII számú brigádban korát meg­hazudtoló komolysággal dol­gozik. Bárhova küldik, vagy helyezik, mindenütt becsület­tel megállja helyét­ a traktor­iskolában mint tanuló, a szán­tóföldön mint traktoros. Szép, tiszta lakásán beszél­getünk, azaz inkább beszélget­nénk, de nehezen indul. Kérdé­seimre röviden, tömören vála­szol, de ezek határozottságot, őszinteséget mutatnak. Bátortalanul indult az élet­be De mindjárt az első lépés­nél a párt segítő kezét érezte, s most már azon az úton ha­lad, amerre az vezeti. Miután elvégezte az elemi iskola hat osztályát, a szalontai „Ener­gia" szövetkezetben kezdte meg munkáséletét. Már abban az időben nagyon szerette a technikát, a gépet és minden vágya az volt, hogy majd ő is gépen dolgozzék. — Ha megláttam egy trak­tort — mondja — örömöm teli már abban is, ha közelről meg­nézegethettem. Egyik napon tudomásomra jutott, hogy traktoriskola léte­sül Szalontán, és oda minden 15. életévet betöltött ifjút fel­vesznek. Ez ISIS-ban törtem A jelentkezőknek felvételi vizsgát kellett tenniük, s a vizsgán izgulók között ott volt ő is. — Még soha nem voltak olyan izgalmas perceim, mint akkor — meséli ezt a számára annyira emlékezetes élményt A felvételi vizsga kitünően si­került: iskolába került, trak­­toriskolába. — A gyakorlati oktatást sze­rettem legjobban, amikor ott voltam közvetlenül a gépek, a motorok melletti—meséli hév­vel. S a „szűkszavú" Mátia — ahogyan a­ gépállomáson isme­rik — most beszédes lett. Hi­szen arról mindenkinek szíve­sen számol be, hogyan tanul­ta meg a gépeket, motorokat kezelni. Az iskolában töltött időre mindig szeretettel gon­dol vissza. Nemcsak mert ta­nult, mert jól képzett traktoris­ta lett, hanem azért is, mert 1953-ban az iskola IMSZ alap­­szervezete jóváhagyta kérel­mét és tagjai közé fogadta. A pirosfed­elű IMSZ-tagsági könyvecske átvételekor megfo­gadta: nem marad adós azért a sok jóért, amit az iskolában tanult. Az IMSZ alapszervezet tanította meg a munkára, a szervezeti életre. Az elméleti és­ gyakorlati vizsgákat a legjobbak között végezte­. 1­954­ végén, diplomá­val a kezében, fiatalos lendü­lettel lépett ki a szalontai traktoriskola kapuján. A detai gép- és traktorállo­másra osztották be. Az alig 17 éves ifjú az egyik kollektív gazdaság földjén először indí­totta meg a fogén óhajtott traktort. Keze biztosan tartotta a kormányrudat, miközben olajos barna arcát az első si­ker izgalm­a festette pirosra. Öntudatosan dolgozott. Még vasárnapjait is traktora mel­lett töltötte. Tisztította, zsíroz­ta, készült a következő mun­kanapra. Minél többet tud az ember, annál többet ér — ezt vallja a fiatal traktoros is­. 1955-ben gépkocsivezetői tanfolyamra iratkozott, és a következő év­ben, mint szakképzett gépko­csivezető vizsgázott. Már elég hosszú, ideje dol­gozik a cséffai gép- és traktor­állomáson. Munkatársai és a vezetőség öntudatos munkájá­ért becsüli és szereti. Tudását, tapasztalatait igyekszik mun­katársainak is átadni. Ma már az első vonalban harcol a me­zőgazdaság szocialista átala­kításáért, a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövet­ségének további megsz­ilárdi­­t írná ért. Sáling Jó­sef FÁKLYA s December havi mezőgazdasági naptár Az idén szinte szokatlanul ha­mar beköszöntött a tél. A mező­gazdaságban azonban most sincs szünet. Ha nincsenek is olyan szorgos munkák, mint a nyáron, vagy ősszel, azért a jó gazda a kései őszi és a téli napokban is talál foglalkozást. Még több mun­kalehetőség kínálkozik az álla­mi­ és kollektív gazdaságokban. A SZÁNTÓFÖLDÖN ha­ az idő megengedi, tovább kell folytatni az őszi mélyszántást Akkor is, ha a föld felülete kissé megfagyott, még mindig kön­­­nyebb és hasznosabb most elvé­gezni, mint tavasszal. Sokan már az előző évek tapasztalatai­ból megtanulták, hogy a tavaszi vetéseket legkifizetőbb őszi mély­szántásba vetni. Az ilyen embe­reket már nem is kell szorgal­mazni. De még mindig vannak, akik húzódoznak. A mezőgazda­sági szakembereknek és agitáto­roknak az ilyen vonakodó embe­rekkel is meg kell értetniük, hogy saját magjéinak tesznek­ jót, ha elvégzik az őszi mély­szántást. Nemcsak ennyiből áll a mezei munka. Gondolni kell az őszi ve­tések ápolására is. Azokon a vi­dékeken, ahol a téli szelek el­hordják a vetésről a havat, igen célszerű hófogókat készíteni. Ilyenformán az őszi vetéseket megvédjék a kifagyás veszélyé­től, s megerősödve kerülnek ki a télből. A hófogókat az uralko­dó szél irányával ellentétesen kell elhelyezni. Sokan mit sem törődnek a hófogó készítésével, sőt még az állami­ és kollektív gazdaságok is elhanyagolják. Pedig milyen jó lett volna, ha a múlt télen a hófogók készítésével elejét vették volna az őszi veté­sek kifagyásának. Mennyivel több búza és más egyéb termény volna raktárainkban, ha a búzát és egyéb gabonafélét megvédtük volna a kifagyástól. Az is kétségtelen, mennyire fontos már most elkészíteni a vízlevezető árkokat. Ez egyaránt vonatkozik az őszi vetésekre és a tavasszal bevetésre kerülő terü­letekre. Az áll­óvíz ki­pusztítj­a a vetést és tavasszal késlelteti a vetési munkák elvégzését. A jó gazda nem feledkezik meg szerszámairól sem. Kijavít­ja, rendbehozza őket és gondo­san fedél alatt őrzi. A ZÖLDSÉG KERTÉSZETBEN már december hónapban hozzá keld kezdeni a korai zöldségfélék termesztésének előkészületeihez. A melegházakban el lehet vetni a korai zöldségfélék magvait, a melegágyakban pedig téli fel­­használásra szánt salátát ter­meszthetünk. Az őszi mélyszántás elvégzése a zöldségtermesztés szempontjá­ból is éppen olyan fontos, — kü­lönösen ha száraz műveléssel foglalkozunk — mint a gabona­­termesztésnél. A kertészetben az őszi szántás csak úgy hozza meg igazán a kívánt eredményt, ha jó mélyen — 25—28 cm-re — vé­gezzük. Természetesen a mély­szántással egyidőben jól érett is­tállótrágyát szántunk a talajba. Nem árt még egyszer átvizs­gálni a melegágy­i felszerelése­ket, mert a jövő hónapban már hozzá kell látni a palántaneve­lés előkészületeihez. Most az ide­je az öntözéshez szükséges kellé­kek, motorok, pumpák rendbeho­zásának is. A vetőmag gondos megőrzése és a hiányzó mennyi­ség beszerzése a jó kertész első­rendű feladatai közé tartozik. A GYÜMÖLCSÖSBEN ÉS A SZŐLŐBEN is talál munkát az ember. Most, ezekben a télies napokban gon­doljunk­ arra, hogy ha jövőre jó gyümölcstermést akarunk, nem szabad kimérni a fáradságot. El kell végezni a fatisztogatást, s még sok más egyéb munkát. A napfényes napokon például da­raboljuk le a felesleges ágakat és hajtásokat. A fák törzsének és ágainak kérgét pedig takarít­suk meg a repedésekben meghú­zódó féreg­maradványoktól. S ha azt akarjuk, hogy a fiatal gyümölcsfák épségben maradja­nak, akkor — amíg nem késő — törzseiket vonjuk be, nehogy a rágcsálók kárt okozzanak ben­nük. A gyümölcsfák is meghálálják a trágyázást. A téli napokban — különösen miután számít is lesz — ne halogassuk a trágya­­kihordást. A kihordott trágyát a gyümölcsös különböző részeiben rakjuk csomóba és majd csak ta­vasszal, szántás előtt szórjuk szét. S ha jövőre is ízletes szőlőt és jó bort akarunk fogyasztani, gondoskodnunk kell a szőlő el­fedéséről. Különösen vonatkozik ez a nemes szőlőkre, melyek igen érzékenyek a téli hidegre. Már decemberben hozzáfogha­tunk a szőlő telepítésére szánt terület előkészítéséhez. A 40—50 cm mélységben felforgatott ta­lajban sokkal biztosabb a szőlő­oltványok fogamzása. A t­a­l­aj­­­forgatással egyidőben, 30—49 tonna istállótrágyát kell szét­szórni hektáronként. AZ ÁLLATOK TAKARMÁNYO­ZÁSA ÉS GONDOZÁSA a téli napokban még több­ mun­kát és gondot okoz, mint nyáron. Az előrelátó jó gazda már a nyár folyamán biztosította az állatok teleltetéséhez szükséges takar­mányt. A kollektív gazdaságok pedig annyit termeltek takar­mányból, hogy a feleslegből a munkaegységek arányában még a tagoknak is tudtak osztani. A meglévő takarmánykészlet azon­ban csak akkor lesz elegendő, ha kezdettől fogva­ — egészen­ az új takarmány-félék megjelenéséig — az állatok termelőképességének megfelelő takarmányozási rend­szert vezetünk be Tippen ezért az állami­ é­s kollektív gazdasá­gokban a mezőgazdasági szak­embereknek már most el kell ké­szíteni az úgynevezett takar­mánymérleget, mely kimutatja, hogy a meglévő takarmánykész­let fedezi-e a jószágállom­ány téli szükségleteit. Ügyelni kell a meglévő takarmánykészlet gon­dos beosztására és felhasználá­sára. Óvakodni kell attól, hogy a legkisebb takarmánymennyiség is a helytelen tárolás vagy keze­lés következtében hasznavehetet­lenné­ váljék. A romlott­ takar­mány etetése pedig könnyen be­tegséget idézhet elő. Az ésszerű takarmányozás követelményeihez tartozik a többi között az is, hogy elsősorban a nehezen ke­zelhető és könnyen romlandó ta­karmányféléket — mint például a szesz- és cukorgyári mellékter­mékeket, valamint a takarmány­­répát használjuk el. Állami­ és kollektív gazdasá­gokban igen célszerű gondos­kodni a szálastakarm­ányfélék felhasználás előtti előkészítésé­ről. A felaprított szárat, vagy a sós lével belocsolt takarmányt az állat könnyebben megemészti. Ne sajnáljuk a fáradságot, m­ert az állatok termelékenysége vis­­­szatérítl. Hiábavaló azonban a jó takar­mányozás, ha az istállók hűvö­sek, nedvesek és huzatosak. Az ilyen istállók betegséggel veszé­lyeztetik az állatok egészségét. Kisebb javításokkal még Hitechig lehet segíteni a hibákon. Nem árt az állatokat beoltani, hogy elkerüljük a járványos betegsé­gek fellépését. Jó időben pedig minél többet hagyjuk a szabad­ban tartózkodni az állatokat. A méhészeknek még egyszer át kell vizsgálniuk a kaptárukat, nehogy élelemhiány vagy más egyéb megzavarja a méhek áttételesét. Teljesítsék fi kollektív szerződés m­inden pontját a soöisorytisi leán­yi válla­latnál Már csak rövid idő választ el az 1956. év végétől. Ilyenkor szokásos számba venni, mit tet­tünk, hogyan valósultak meg azok a célkitűzések, amelyeket magunk elé tűztünk­, lapozzuk át a kollektív szer­ződést. Vizsgáljuk meg, hogy mindkét fél — tehát a sonkolyo­­si bányavállalat igazgatósága­, üzem­bizottsága, illetve mun­kássága — hogyan tett eddig eleget a szerződésben foglaltak­nak. Az első, ami komoly figyel­met érdemel az, hogy a bánya dolgozói szerződésben vállalták évi össztermelési tervüknek 1 százalékkal való túlteljesítését. S ime 10 hónán leforgása alatt ezt 5 százalékkal túllépték. Ugyanakkor jelentős eredmény mutatkozik az önköltség csökken­tése terén is: a vállalt 0,2 szá­zalék helyett november 1-ig 2,4 százalékkal csökkentették. Tehát a dolgozók eleget tettek a szer­ződésben vállaltaknak. De néz­zük meg a bányavállalat igazga­tósága milyen mértékben tette ugyanezt. Jelentős helyet foglal el a kollektív szerződésben a munka­védelem, amely 19 pontban fog­lalja össze a tennivalókat. Lás­sunk néhányat a jelentősebbek közül. A földalatti villanykábe­­leket — amelyek munkavédelmi szempontból nem voltak megfe­lelőek — a kitűzött időben cse­rélték ki a hidegsonkolyosi és a bániakai részlegek több tárná­jában. Ugyancsak komolyan foglal­kozik a kollektív szerződés a bányá­szok életfeltételeinek meg­javításával. Az egyik pont ki­mondja: az e­rdődámosi részle­gen június 1-ig elkészül egy 15 ágyas legényszálló. Ez meg is történt időre. De a téli időszak­ra nem gondoltak (ablak, kály­ha hiányzik). Tehát lakhatatlan. A bánya igazgatósága nem tett eleget annak a vállalásának sem­, hogy december 1-re átad 10 la­kást a bányászoknak, mert eb­b­ől mindössze három készül el az év végéig, míg a többi félig­­kész állapotban­ van. Jianu Pet­ra igazgató­ kijelentése szerint mindent megtettek, hogy az épü­letek időre elkészüljenek, de az építéssel megbízott vállalat nem tett eleget a szerződésnek, holott segítették különböző anyagok­kal. Ez igaz. De a bányászok még­sem költözhetnek be a félig­­kész lakásokba. Az igazgatóság­nak ezt idejében fel kellett vol­na ismernie, és megfelelően in­tézkednie, hiszen a kollektív szerződés nem maradhat csak paníron. De lapozzunk csak tovább. A kollektív szerződés feladatot szab a dolgozók sokoldalú kultu­rális nevelésével, a szocialista munkaverseny kibontakozásával kapcsolatosan is. Nézzük meg tehát, mit tett ezért az üzembi­zottság. A bánya igazgatósága meg­adott minden lehetőséget és anyagi támogatást a kultur- és sporttevékenység fejlesztésére, és mintegy 10 500 lejt adott az igazgatói alapból felszerelések­re. Mégis sem kórus, sem szín­­játszócsoport nincs, de a sport­tevékenység annál élénkebb. Miért van ez? Scurtariu JúHan, az üzembizottság elnöke azt ál­­lítja: nehéz ezen a téren ered­ményeket elérni. A bányászok szétszórtan és nagy­ távolságban laknak, tehát nehéz a szervező munka. A továbbiakban arra hi­vatkozik, hogy csak a vársonko­­lyosi részlegen, illetve a köz­pontban dolgozókkal lehetséges kulturmunkát végezni. De itt is sok nehézségi merül fel. Nincs klub, ahol össze lehetne hozni a csoportokat, mert a meglévő fabarakk erre nem alkalmas. Hi­dig és barátságtalan, ezért van az, hogy a fiatalság egy része szórakozás céljából a kocsmát látogatja. Másik ok: nincs mo­zigépjük sem és csak hetenként egyszer van alkalmuk valami­lyen filmet megtekinteni. Nem vitatjuk el az üzembi­zottság munkáját, amelyet a kollektív szerződés pontjainak megvalósításában elért, így töb­bek közt az, hogy tapasztalat­­cserére küldtek ki szakmunkáso­kat a Zsil-völgyébe, vagy Vajda­­hunyadra és hogy 16 csoport van állandó munkaversenyben. S hogy az elmúlt 10 hónap alatt 32 bányászt szakképesítettek és 9 minőségi ellenőrt neveltek. Tel­jesítették a kolektív szerződés­nek azt a pontját is, hogy két termelési IMSZ brigádot szer­veznek május 1-ig. Igaz, ezt csak június hónapban sikerült végre­hajtaniuk, de a két brigád ered­ménye átlag 110—140 százalé­kos havi tervteljesítést jelent. Következésképpen megállapít­ható, hogy mind a vállalat igaz­gatósága, mind az üzembizott­ság igyekezett a szerződésben vállalt pontoknak eleget tenni. De nem vették mindenkor fi­gyelembe a meghatározott idő­pontot és egyes kérdésekben fe­lületesen jártak el. Miből eredt ez? Elsősorban abból, hogy a bányavállalat gyors ütemben fejlődik, egyre több munkafolya­matot gép­sítenek és így termé­szetes, hogy a bánya igazgató­ságát, pártalapszervezetét és nem utolsó sorban szakszerveze­tét ezek foglalkoztatják. De nem érthetünk egyet azzal, hogy a kollektív szerződést csak har­madrendűnek tekintik. A kollek­tív szerződés végrehajtása kö­zös feladatok elvégzésére ösz­tönzi és lényegében egyesíti mindkét szerződő felet. Tehát nem szabad egyiket a másik fölé helyezni. De, hogy ez nincs így, oka az is, hogy a pártalapszer­­vezetek külön-külön élik szerve­zeti életüket és így nem képe­sek kifejteni a szükséges politi­kai nevelő tevékenységet. Sil­berstein elvtárs, az alap­szervezet büróta­gja, a tervosztály veze­tője e kérdést így fejtegette: Ha a vállalat igazgatósága 2009 tonnával többet akar termelni, akkor csak a sonkolyosi részleg alapszervezetével beszélik meg. A másik három részleg erről írásban értesül, így tehát a bányász jogosan teszi azt a ki­jelentést: ő a tervet teljesíti, s ezzel eleget is tett kötelezettsé­gének. De ha a pártalapszerve­­zet mozgósítaná a kommunistá­kat minden részlegen, akkor nem volna szükség, hogy úgy mondjuk bürokratikus üzenetek­re. Helyes volna tehát, ha itt is megszerveznék a pártbizottsá­got. A hátralévő hónap még alkal­mas arra is, hogy közösen az igazgatósággal behatóbban ta­nulmányozzák a még megvaló­sításra váró pontokat, hogy a kollektív szerződésnek ne csak nagy százaléka, de minden pontja mindkét részről teljesítve legyen. Láng László a XV. nyári olimpiai játékok 6. napján újabb kimagasló eredmé­nyeket könyveltek el a sporto­lók. A női távugrásban a len­gyel Elisabeta Dunska-Krezinska világcsúcsbeállítással 6,35 m-el győzött és megszerezte az első aranyérmet a lengyel sport szá­mára. Hármasugrásban Ferrei­ra de Silva (brazil) lett az első 16,35 m-el. Nagy meglepetést keltett a férfi diszkoszvetés­ döntője. Az amerikai Alfred Oerte neve eddig szinte ism­­rétlen volt és csak a „jobbak“ sérülése miatt került a keretbe. Ezúttal jó na­pot fogott ki és élete legjobb eredményével 56,36 m-el, vagyis új olimpiai csúccsal győzött. Kedden beköszöntött az evezés ausztrál rajongóinak várva-várt napja, a döntök napja. Egyesben a 19 éves szovjet Ivanov lett a győztes 8 : 02,5 mp-es idővel Második helyen az ausztrál Ken­­zie végzett. Kormányos négyes­ben Olaszország csapata lett a győztes. Kétpárevezősben szüle­tett meg a második szovjet aranyérem. Alekszandr Berkutov és Jurij Tyukatov erősen rajtolt és előnyét végig megtartotta. 1. Szovjetunió 7 p 24,00 mp. 2. USA 7 p. 32,2 mp. Ko­rmányos nélküli kétevezős­­ben nagy harc folyt az amerikai és a szovjet csapat között. Az USA győzött 7 p 55 4 m­p-vel. 2. Szovjetunió: Kormányos nélkü­li négyesben nagy meglepetésre a kanadai csapat lett a győz­tes 7 p 08,8 mp-rel. Kormá­nyos kétevezősben az amerikai együttes végzett az első helyen 8 p 26,1 mp-es eredménnyel. A szovjet csapat harmadik lett. A klasszikus nyolcas számban is amerikai siker született. Az USA győzött 6 : 35,2 mp-vel. Labdarúgásban az ausztrál olimpiai válogatott 2:0 arány­ban győzött a japán­ csapat el­len. Gyeplabdáiban Pakisztán csapata 5:1-re verte Új-Zélan­­dot. Németország együttese 0:0 döntetlent játszott Belgiummal. Kosárlabda eredmények: Az elő­döntők első napján a következő eredmények születtek: Szovjet­unió—Brazília 87:68, USA­— Bulgária 85:44, Uruguay—Fü­­löp-szigetek 79:70, Franciaország —Chile 71:60. Tőrvívásban befejeződtek a férfi egyéni küzdelmek. Az aranyérem a ragyogó formában levő francia Christian D'Oriola birtokába került, aki hat győzel­met aratott. Második Bergami­­ni olasz­ öttusában a negyedik ver­senyszámot, az úszást, a szovjet Derjugin nyerte meg fölényesen, 3 p 46 mp alatt úszva le a 300 métert. Az utolsó próba előtt az összesített egyéni verseny élére visszakerült a svéd Hall. Ökölvívásban C. Dum­itrescu heves küzdelem után pontozásos győzelmet aratott a dán Hans Pi­tersen ellen Dumitrescunak komoly esélyei vannak, hogy bekerüljön a könnyűsúly elődön­tőjébe. 5000 méteres síkfutásban Vla­gyimir Kuc szovjet győzött 13 : 39,6 mp új olimpiai csúccsal. Súlydobás: olimpiai bajnok Per­ry, O'Brien Amerika 18,57 m. Női gerelyvetés: 1. Jaunzen (szovjet) 53,86 m 110 méteres gát: 1. Iee Con­­orn (USA) 13,5 mp. A 20 kilométeres gyalog­lásban hármas szovjet siker született. 1. Leonid Szpirín (szovjet) 1 óra 31 p 27 mp. 2. Mikunas (szovjet), 3 Jung (szovjet). A 80 méteres női gát­futásban a 30 éves ausztrál ta­nítónő Shirley Strickland meg­ismételte helsinki győzelmét s eze­n túlmenően megdöntötte 0,2 map-cel saját olimpiai csúcsát és 0,1 mp-cel a szovjet Jermolenko világcsúcsát. Részletes eredmé­nyek: 1. Strickland ausztrál 10,7 mp, 2. Köhler német 10,9 mp. Vízilabdában az első napon olimpiai válogatottunk az ausz­trál csapattal találkozott és 4:2 arányú győzelmet aratott A nap legérdekesebb mérkőzését a ju­goszláv és a szovjet együttes vívta, végül a jugoszlávok 3:2- re nyertek. Németország— Szingapúr 5:1, USA—Anglia 5:3, Magyarország—USA 6:2. A magyar csapat győzelmet szer­zett Anglia válogatottja ellen is. Labdarúgásban a jugoszláv labdarúgóegyüttes 9:1 arány­ban győzött az amerikai csapat ellen öttusában olimpiai bajno­k­ csapatban a Szovjetunió, egyé­niben Lars Hall. A szovjet csa­pat 13 690 5 pontot szerzett, a második helyre szorult Egye­sült Államok pedig 13,482 pon­tot. Magyarország negyedik, Románia pedig hatodik lett. Ökölvívásban Mircea Dobres­­cu és Nicolae Lim­a szerzett is­mét győzelmet. Kosárlabdában a következő eredmények voltak: Szovjetunió—Bulgária 65:56, USA—Brazília 113:51, Uruguay —Chile 80:73. Franciaország csapata a fülöpszigetiek ellen játszott és vereséget szenvedett. LABDARÚGÁS Megtörtént a döntés a „Tava­szi Kupa“ ■ labdarugóbajnokság ügyében. Az ősz-tavaszi bajnok­ságra való áttérés előtt mintegy áthidaló megoldásképpen 1957 tavaszán az összes labdarugó csapatok (A, B és C-osztályok, tartományi, rajoni, városi baj­­nokságbeliek) részt vesznek a „Tavaszi Kupa" név alatt bein­duló kétfordulós bajnokságban. A kupabajnokság csoportbeosz­tásainál már tekintetbe vették az egyes magasabb osztályokba most bejutó együtteseket, illetve a kiesett csapatokat. Az A-osz­­tályban két csoport lesz, 6—6 együttessel. A B-osztályban négy csoport 7—7 együttessel, míg a C-osztályban nyolc csoport u­­gyancsak 7—7 együttessel. A leg­magasabb osztályban a bajnok­ság március 31-től július 7-ig tart, s a két csoportgyőztes dön­tő mérkőzést játszik. Az A-osztály I. csoportja: Had­sereg Központi Háza, Temesvári Tudomány, Ploesti Energia, Sztá­­linvárosi Dinamó­, Bukaresti Ha­ladás, Marosvásárhelyi Termés. Az A-osztály II. csoportja: Bukaresti Dinamo, Bukaresti Lo­­comotiv, Aradi Vörös Lobogó (UTA), Nagyváradi Haladás, Petrozsényi Energia, Sztálinvá­­rosi Energia (Steagul Rosu).

Next