Fáklya, 1957. szeptember (12. évfolyam, 206-229. szám)
1957-09-03 / 206. szám
v 1957. IX. 8. kedd, 206. sz. PÁRTÉLET A mészégető vállalat alapszervezetének tevékenysége a minőség javításáért A Román Munkáspárt Központ Vezetősége 1956 decemberi plenáris ülése elsőrendű feladatul tűzte a pártalapszervezetek elé a termelvények minőségének állandó javítását, összehasonlítást téve az élesdi „Bíbor“ mészégető gyár múlt évi és idei termelése között, a mérleg a minőség javulását mutatja. Az eternit évben majdnem minden vagon után kaptak reklamációt, az idén még egyszer sem — mondja Garaian Fölöp, a pártalapszervezet titkára. « Hogy miért javult a minőség? A mész minősége elsősorban a megfelelő hőmennyiségtől függ. Ehhez viszont magas kalóriatartalmú tüzelőanyag szükséges. Az elmúlt évben nem mindig jutottak ilyen tüzelőhöz, ezért a múlt év őszén rátértek a pakurával való fűtésre. Elsősorban ez tette lehetővé a minőség lényeges javulását, s ugyanakkor az önköltség csökkenését is. Az első félévben az előirányzott 2,22 százalék helyett 2,66 százalékkal csökkentették az önköltséget. A pakurával való fűtés a tartományi pártbizottság és néptanácstól kapott segítség révén vált lehetővé. A tervteljesítés és a minőség javítása terén pedig a párttagság mint Ruje Gavril, a pártalapszervezet bürótagja, Rosti Dumitru és a gyár igazgatója, valamint más, pártunkhoz, rendszerünkhöz hű dolgozók járnak az élen. ----------- Találunk azonban olyanokat is, mint Ciudea Gavril és mások, akik még mindig nem értették meg, miért kell a párttagoknak élenjárniuk mind a minőség javításáért, mind a terv teljesítéséért folytatott harcban. E káros jelenség és a hibák okait keresve, a következőkről szereztem tudomást: a pártalapszervezeti gyűléseken az utóbbi időben nem tárgyalják meg a gazdasági kérdéseket, ezért a párttagság egy része nem érez felelősséget a munka iránt, s nincs tudatában annak, hogy neki kell mozgósítania a pártonkívülieket is a terv összes mutatószámainak teljesítésére. Hogy ez miért van így? Azért, mert Garaian elvtárs nem látja „érdemesnek“, hogy a pártalapszervezeti gyűléseken gazdasági kérdéseket is tárgyaljanak meg, mivel azokat termelési értekezleteken szokták megbeszélni. Ezenkívül a nyári hónapokban nem akart sok gyűlést tartani. Úgy látszik Garaian elvtárs nincs tisztában a pártalapszervezeti gyűlések és a termelési értekezletek közötti különbséggel. Ezenkívül félreérti azt is, hogyan kell csökkenteni a gyűlések számát. Ez oda vezethető vissza, hogy nem tanulnak. A párttagok az elmúlt évben, — vagyis 1956— 1957-ben — nem vettek részt pártoktatásban, csupán megszervezték azt. Többnek közülük nehezére esik az írás — mondja a pártalapszervezeti titkár, aki egyben propagandista is — így nem kötelezhetem őket az eljövetelre. Nagyon helytelen dolog az, hogy a pártalapszervezet titkára olyan könnyen belenyugodott a pártoktatás elhanyagolásába. Arra kellett volna törekedniük, hogy megértessék velük a tanulás szükségességét és megszerettessék a könyvet. Ehhez természetesen türelem és idő kell. Úgy látszik, éppen ez hiányzik Garaian elvtársim. De nem okultak ezekből a már fennálló hiányosságokból, mert az idei pártoktatási évet sem készítették elő, pedig rövidesen megnyílik. Nem szabad lebecsülni az egyszerű emberek képességét, hanem segíteni kell őket, hogy felemelkedhessenek arra a színvonalra, hogy megértsék, mi a tennivaló. Egyik legjobb alkalom erre a pártoktatás, ahol összekapcsolják az elméleti kérdéseket a vállalat mindennapi gyakorlati feladataival. S éppen ezt hanyagolták el a legjobban. A helytelen és rossz munkamódszerért — melyet a pártalapszervezet bürója alkalmaz — főfelelősség terheli Perticas Mihály instruktort is, akinek rövid kiszállásai alkalmával nem sikerült felismernie e jelenségeket. Megelégedett azzal, hogy segített a munkaterv összeállításában, viszont megvalósítását már nem ellenőrizte. Ez azért van így, mert főleg csak akkor vesz részt a pártalapszervezeti gyűléseken, amikor tagfelvétel a napirendi pont, vagy a Központi Vezetőség határozatainak ismertetése. Nem mentesül a felelősség alól az Élesd-rajoni pártbizottság sem, mert nem ellenőrizte kellőképpen a területi instruktor munkáját. Pedig az ellenőrzésre most több lehetőség van, mivel minden egyes rajoni titkár felel egy-egy körzetben az alapszervezetekért. Az RMP KV határozata a rajoni és városi pártbizottságok apparátusa összetételének megjavítására vonatkozóan feladatul tűzi, hogy minden rajoni vagy városi pártbizottság titkára köteles a körzetéhez tartozó pártalapszervezeteket konkrét, gyakorlati segítségben részesíteni. A rajoni pártbizottság titkára, akinek körzetéhez tartozik a „Bihor“ pártalapszervezete, a területi instruktorral együtt tanulmányozza a pártalapszervezet bürójának munkamódszerét és járuljon hozzá a munka megjavításához. Vegyenek részt a pártalapszervezeti gyűléseken, beszélgessenek el a párttagokkal, pártonkívüliekkel, IMSZ-tagokkal, stb. Csak ily módon érhetik el, hogy minden párttag élenjárjon a terv teljesítéséért, a minőség állandó javításáért és az önköltség csökkentéséért kifejtett harcban. OLÁH ANNA Figyelemre méltó tervek Manan Vioricát, Margitta község női felelősét otthonában kerestem fel, hogy megtudjam, mire készülnek, mit csinálnak a község asszonyai. — A „Record“ kisipari termelőszövetkezet keretén belül egy új részleg megnyitását javasoltuk az illetékeseknek, éspedig egy rendelt nőiruha szekciót. Ilyenszerű egység még nincs Margittén, pedig nagy szükség volna rá — mondja Marian elvtársnő — Mi, nők két varrógéppel akarunk az alaphoz hozzájárulni. Hogy honnan veszünk hozzá pénzt? Rendezvények, bálák szervezését terveztük, melynek jövedelmét erre a célra fordítjuk. Az osztály megnyitásához a szükséges munkaerővel is hozzá akarunk járulni. Azok számára, akik tavaly részt vettek a szabászati tanfolyamon, haladó kurzust szervezünk Marozsán Rozália vezetésével, aki nemcsak szabni, hanem összeállítani és varrni is megtanította az asszonyokat. Az ügyesebbeket javasoljuk az új részlegre állandó munkára. Szükséges volna egy általános ismeretet nyújtó tanfolyam — folytatja —, ahol nemcsak szabni és varrni tanulnának a résztvevők, hanem a főzés, baromfitenyésztés és a nevelés kérdéseivel is megismerkednének és egyben foglalkoznának politikai és tudományos kérdésekkel is. A politikai kiképzésre feltétlenül szükség van, mert mi is részt veszünk a mezőgazdaság átalakításában folyó munkában és különböző akciók szervezésében Legutóbb például 15 asszony vett részt abban az akcióban, melyet a Bistra fogyasztási szövetkezet folytat a szerződéskötés érdekében. A községi pártbizottság és a községi néptanács segítse a jövőben is — mint eddig is — i a margittai asszonyokat szép és eredményt ígérő tervük keresztülvitelében. Mi ezúton kívánunk eredményes munkát Marian Viorica, Földi Katalin, Papp Julianna, Horgos Anna, Veszprémi Klára, Szíjcs Viorica, Bordás Klára és mindazoknak, akik tevékenyen részt vesznek a fentemlített tervek megvalósításában. 0. A. FAKLYA3 Újabb helységek kapcsolódnak be a televíziós hálózatba A Sztálin tartományban végzett kísérletek azt mutatják, hogy a tartomány számos helységében lehet fosni a televíziós adásokat, így Földváron, Botfalun, a Méhkertekben, Vidombákon, Szentpéteren, Höltövényben, Szászmagyaroson, Prázsmáron és más falvakban, sőt Sztálinváros egyes külvárosaiban is vették a televíziós adásokat. Most méréseket fognak eszközölni a tartomány egész területén, hogy megállapítsák azokat a helységeket, ahol lehet fogni a televízió adásait. — @ — Helyes ez így? A napokban bementem az Aprozar egyik üzletébe, dinnyét vásárolni. Kértem, lékeljék meg, hadd lássam, mit vásároltam. Mivel nem voltak hajlandók meglékelni, kétségek között vittem haza. Otthon szomorúan tapasztaltam, hogy a dinnye teljesen éretlen. Ezért senki nem vállalja ,a felelősséget, a munkás pedig így dobja ki pénzét? Miért nem alkalmaznak a dinnyeszedéshez hozzáértő embereket, hogy éretlenül ne szedjék le a gyümölcsöt, így el lehetne kerülni ezeket a hibákat. A Cortex dolgozói nevében: Szabó József A lakosság téli ellátásának biztosításáért ( Folytatás az I-es oldalról) tása terén. Felkerestük Deutsch Farkas igazgatót, s megkértük, tájékoztasson bennünket, milyen előkészületeket tettek a lakosság gyümölcs- és zöldségfélékkel való ellátásának biztosítása érdekében. — Azzal kell kezdenem — mondotta — hogy pillanatnyilag még nehézségekkel küzdünk, ami az áruk tárolását illeti. Nem rendelkezünk ugyanis egy nagy befogadóképességű, központi raktárral, így a város különböző részein kell kisebb-nagyobb helyiségeket keresnünk az őszi és téli hónapokban fogyasztásra kerülő áruk raktározására. Egészen más lesz a helyzet, ha elkészül a központi raktár, amelynek építkezési munkálatai rövidesen megkezdődnek. Ez a raktár 80 vagon áru tárolására lesz alkalmas. Az idő azonban sürget, s nem elégedhetünk meg a siránkozással Ezért meglévő helyiségeinket tettük rendbe. Fertőtlenítettünk, takarítottunk, így ezek felkészülve várják az árukat. — Milyen árukat és milyen mennyiségben biztosítanak a téli hónapokra? — Az egyik legfontosabb élelmicikk, a burgonya beszerzéséről már gondoskodtunk. Körülbelül 100 vagon burgonyát tárolunk majd raktárainkban. Ezenkívül 15 vagon hordóskáposzta, 2 vagon paradicsompaszta, jelentős mennyiségű hagyma és zöldségféle áll majd a vevőközönség rendelkezésére. Megkötöttük a szerződéseket a konzervgyárakkal, s így elegendő mennyiségű főzelék- és gyümölcskonzervet is tudunk biztosítani. — Gyümölcsből milyen mennyiségre számíthatunk? — A napokban már megérkezik a szerződésben lekötött 40 vagon szőlő első tétele. Ez a 40 vagon szőlő az idény végéig kielégíti a szükségletet. Körtéből is megfelelő mennyiséget hozunk forgalomba. Az idei kedvezőtlen termés miatt almából sajnos nem tudjuk biztosítani a kereslet 100 százalékos kielégítését. — Milyen más terveik vannak? — Elhatároztuk — egyébként ez kötelességünk —, hogy csak jó minőségű árut veszünk át, s az eddiginél nagyobb gondot fordítunk az áruk tárolására, megőrzésére, így a téli hónapokban is jó minőségű áruval láthatjuk el tartományunk lakosságát. A magánkereskedők figyelmébe! A Nagyvárad városi néptanács kereskedelmi osztálya a közelmúltban összehívta a városunk területén működő összes magánkereskedőket, s ismertette előttük a Nagy Nemzetgyűlés 306/1952 számú dekrétumát és a belkereskedelmi minisztérium 4070/1952 számú rendeletét. A dekrétum tiszteletben tartása az állami ellenőrző szervek részéről sokkal fokozottabb ellenőrzés alá kerül, mint az elmúlt években. Az utóbbi időben nagyon elharapódzott az üzérkedés, spekuláció. Egyes magánosok a keresettebb árukat felvásárolták i az állami üzletekben és kedvező esetben magasabb áron adták el, megnehezítvén ezáltal a dolgozók vásárlási lehetőségét. A rendelkezés egyáltalán nem akadályozza meg a magánkereskedők működési lehetőségét, sőt egyes áruk tekintetében még tágabb teret biztosított. Ellenben megengedhetetlen, hogy akár magánkereskedő, akár más magánszemély árdrágítást, vagy bárminemű zavart okozzon a szocialista szektorból vagy állami kereskedelemből beszerzett árukkal. Ezért szükségesnek tartják ismertetni a következőket. A magánkiskereskedőknek nem áll jogukban nagyban átvenni vagy eladni árut, hasonlóképpen bizományban átvenni vagy árusítani. Gabonafélét, gabonatisztet, szarvasmarhát, lovakat, disznót, juhot, kecskét, halat, valamint ezek feldolgozott hústermékeit magánkereskedők nem árusíthatják, csak az őstermelők. Továbbá olajféléket, zsír, szalonna, bármilyennemű bőrfélét, takarmány- és olajmagvakat sem árusíthatnak magánkereskedők. A feldolgozott húsfélék alatt füstölthúst és húskonzervet értünk. AZ ÁRUELLÁTÁSRÓL A magánkereskedők áruikat beszerezhetik kisiparosoktól, és házi iparosoktól. Vásárolhatnak gyümölcs- és zöldségfélét azoktól a mezőgazdasági termelőktől, illetve abból a körzetből (rajonból), amelyet az illetékes néptanács kereskedelmi osztálya számukra megjelöl. Üzleteik részére csupán annyi árut vásárolhatnak fel, (szocialista szektortól) amennyi az áruforgalom lebonyolításához, illetve feldolgozásához szükséges. Áruhalmozás szigorúan tilos. Gyümölcsöt vagy egyéb árut csakis kizárólag a fentebb már említett körzetből vásárolhatnak fel, semmiesetre sem piacról, vagy olyan helyekről, ahol azt közvetlenül vásárlóknak árusítják. A szocialista szektoroktól azon árufélét vásárolhatják meg, amelyre a kereskedelmi osztálytól engedélyt kapnak. Az árubeszerzésről, valamint árusításról rendszeres és pontos kimutatást kell vezetniük, hogy azt bármikor igazolni tudják az állami ellenőrző szervek előtt. Az illetékes kereskedelmi osztály nyilvántartást fog vezetni vásárlási és eladási működésükről, aminek hitelességét a kereskedelmi inspektorátus és a milícia közegei utólag is ellenőrizni fognak. Magán kiskereskedőknek ezentúl ugyanaz a zárórájuk lesz üzleteiket illetőleg, mint a szocialista vagy állami kereskedelemnek. Úgyszintén a zöldség- és gyümölcsféléket azonos áron kell árusítani, mint az állami kereskedelemben és a szövetkezetekben. A kisiparosoktól vásárolt árukat csakis az előirányzott áron adhatják, legfeljebb 15 százalékos kereskedelmi haszonnal. A rendelkezés értelmében azoknak a magánkereskedőknek, akiknek raktáron még olyan áruik vannak, amelyekre nincs működési engedélyük, legkésőbb tíz napon belül leltárt kell készíteniük, s azt továbbítani kell a kereskedelmi osztályhoz. Kihágás esetén az állami szervek az idevonatkozó törvények értelmében járnak el. Vulcán József magyar vonatkozású irodalmi tevékenysége (folytatás lapunk vasárnapi számából) Vulcan József életének több mint a felét Nagyváradon töltötte. Természetes volt tehát, hogy a nagyváradi egyesületek meghívták gyűléseikre s azokon megszólaltatták. Igen tevékeny részt vett a nagyváradi Szépítési Egylet gyűlésein, ahol humoros előadásokat tartott Az egyiken például „Ama bizonyos papucsról“ értekezett. Annyit azonban el kell ismerni — olvassuk Vulcan József egyik kéziratában hogy a férjek között is létezik fokozat, több osztályra oszlanak. Az első osztályba tartoznak azok, akiknek fogalmuk sincs arról, hogy ők papucskormány alatt vannak. Nagyon megelégedettek és boldogok. Semmit sem tesznek feleségük megkérdezése nélkül s mindig csak azt cselekszik, amit azok mondanak. Ezek nem zsémbelnek, ha az ebéd elkésik, ringatják a kisgyereket, míg nejük a nőegyleti gyűléseken tart beszédet; nyugodtan tűrik azt a borzasztó valamit is, amitől a legtöbb férfi irtózik s amit úgy hívnak, hogy nagytakarítás. Ezeket a férfiakat a nők így nevezik: „Kitűnő férjek“. A második osztályba tartoznak azok, akik sejtik ugyan helyzetüket, de azt hiszik, hogy mégis ők főzik le feleségüket, azon elvből indulván ki, hogy „az okosabb enged“. Ezek a jó férjek. A harmadik osztály azokból áll, akik hébe-hóba fel-fellázadnak, de aztán tanácsosabbnak vélik lecsendesedni, — a házibéke érdekében. Ezek nem éppen rossz férjek. Végül a negyedik osztályhoz tartoznak mindazok, akik ellenszegülnek és küzdenek — de természetesen mindhiába. Ezek az úgynevezett kiállhatatlan, rossz férjek. A papucshősök láncolata — folytatja Vukcan József idézett kézirata — ezzel még nincs kimerítve. Van még egy fajuk, mely még ezeknél is említésre méltóbb. Ezek az úgynevezett agglegények soraiból kerülnek ki. Ők képezik koronáját valamennyi papucshősnek. Ezek a férjeket gúnyolják s a legnagyobb mértékben nőgyülölők. De odahaza lábujjhegyen járnak, nehogy gazdasszonyuk felébredjen álmaiból. Végül azonban ia nemezis utoléri őket is Vénségükre nőül veszik azt a táncosképű valakit. Vulcan József bezárja felolvasását attól tartván, nehogy valamelyik szives hallgatónő kedvet kapjon behozni odahaza ezt a kormányformát s ezáltal a férjnek oly veszedelmet zúdítson nyakára, mely a képzelhető legnagyobb csapás: Mert rajtad a papucs, akkor aztán minden fuccs! Egy másik csevegésében, — melyet szintén a nagyváradi Szépitési Egylet által 1884 november 27-én rendezett felolvasó estélyén tartott — többek között —a nagyváradi toronyórákról emlékezik meg. Nagyváradon ugyanis sok toronyóra volt. Csak a kispiacon — most a Malinovszki tér — volt három. A főutcán is volt egynéhány és a többi utcákban is. Csak az volt a baj, hogy ezek az órák nem mutatták egyformán az időt. Megtörtént, hogy egy és ugyanazon toronyóra négyfélét mutatott, amint négy oldalról megnézte valaki. Ezen „különlegességen“ nagyon megbotránkozott egy budapesti újságíró. — „Ne csodálkozzál ezen!“ — mondta Vulcan József barátjának. „Nálunk az önkormányzat nagy szerepet játszik. Itt mindenki azt teszi, amit akar. Minden vallásfelekezet széleskörű autonómiával bír, mindegyiknek akkor van dél a toronyóráján, amikor ő akarja... Odaát Olaszi az urak városa (ott volt gróf Tiszáék házia), illő, hogy náluk az óra későbben járjon... csak nem ebédelhetnek a csizmadiákkal!“ — Jaj már értem, válaszolta ő. Mi pedig ezekből már tudjuk hányat ütött az óra Nagyváradon. „ 1886 november 30-án a nagyváradi kereskedő ifjak kérik Vulcan Józsefet, hogy körükben is tartson egy előadást. S tart is, kereskedőkről-kereskedőknek cím alatt. Csak egy ember szokott még nálunk könyveket vásárolni — mondja többek között Vulcan József — s ez a kereskedő. Valahányszor egyet-egyet látok magam előtt, mintha csak egy-egy mecénást pillantanék meg. Szívem csordultig telik meg örömmel, buzdítást érzek lelkemben s kedvem lenne mindegyikkel kezet szoritani. Csak ők értenek meg minket, szegény írókat s csak ők vásárolják meg müveinket, sajttakarónak — jegyzi meg Vukcan József. Szörnyű burzsuj idők, amikor az irók s nagy gondolkodók művét csak becsomagolásnál — nem nyilvános könyvtárakban — használták. Ezért megelégedéssel olvassuk dr. Rómer Flóris Ferenc, nagyváradi apátkanonok 1889 március 2-án kelt levelét, melyet Vulcan Józsefhez intézett. Folytonos betegeskedése miatt kénytelen volt lemondani a már évek óta rendezett felolvasások elnökségéről. Ezt tudomására hozta Déri József elnöknek s a mi írónknak. Minthogy eddig — folytatja dr. Römer — a nevezett felolvasások Vulcan József páratlan fáradozásainak és feláldozó buzgalmának, ügyszeretetének gyümölcse volt, azért köteles hálát és elismerést mondani és továbbra is szívből nagy sikert kíván. MAGYAR FORDÍTÁSOK A „FAMÍLIA"-BAN Századunk elején Vulcan József magyar fordításokat is közölt a „Família“ hasábjain, párhuzamosan a megfelelő román szövegekkel. Különösen sokat fordítanak Mihail Eminescu és Gh. Coșbuc költeményeiből. Mi ezeknek a közléseknek az oka? Kacziány Géza panaszkodott Csuka Sándornak, aki balázsffalvi tanár s a „Família“ rendes munkatársa volt, hogy Budapesten nem talál magyar lapot, amely Cosbuc forradalmi költeményét „Női vrern pämint“ (Földet akarunk) kinyomtatná. A fordító kérésére nevezett tanár és író ezt a fordítást „földet nekünk“ címmel a balázsfalvi Unirea (Egyesülés) című lapban közölte. Később Révai Károly 1905 január 15-én Nagyágról a következő levelet küldi Vulcan Józsefnek: „Azt hiszem — irja Révai — nevemet már ismeri Nagyságod mint a román költők fordítójáét. A Familia-ban is jelent meg fordításom, Ciura Sándor tanár úr közvetítésével. Cosbuc fordításaim annyira felkeltették az irodalmi körök figyelmét, hogy felszólítottak egy teljes magyar Cosbuc átadására. Fordításaimmal haladok is szépen. Most újabban azonban egy valóban irodalmi esemény veszi igénybe időmet: Suluj metropolita verseihez jutottam egy rokonom szívességéből. Oly szépek ezek a versek, miket bisztrai esperes korában irt, hogy azok lefordítása és közreadása valódi irodalmi esemény számba fog menni Azon tiszteletteljes kéréssel fordulok Nagyságodhoz, miszerint fordításaimnak a „Família“ hasábjain helyet adni szíveskedjék. A magyar lapok folytonosan közlik a fordításokat, de szeretném román lapban is közzétenni. Ami az írói tiszteletdíjat illeti,azt teljesen Nagyságod belátására bízom, az nálam mellékes körülmény! Célom az, hogy a jeles román költőket megismertessem nemzetemmel, s talán ezzel is közelebb hozzam a két egymásrautalt nemzet fiait. Ha szíves lesz a „Fiamilia“-t január 1-től nevemre megindítani, én azonnal megkezdem munkatársi működésemet. Szíves válaszát kérem, mely alkalommal azon kérést is bátorkodom intézni Nagyságodhoz, hogy költeményeiből egynéhányat nekem átengedni szíveskedjék lefordítás és közlés végett. Mély tiszteletem nyilvánítása mellett maradtam Nagyságodnak kész hive: Révai Károly s.k.“ Vulcan József válaszát nem találjuk a „Família“ levéltárában, de ott vannak Révai következő fordításai Csura Sándor közvetítésével: „Mama“ (Anyám) és „Sub patrafir“ (A gyónás — A „Família“ XXXIX, 1903 évf. 44. számban) és „La Parti“ (Husvétkor) és „Din copilarie“ (Gyermekkoromból) u.o XL. 1904. évf. 20. számban. Pár verszakot idézünk az elsőből. Miután egy haldokló anyáról beszél, aki a szélzúgásban s az ajtók és ablakok zörrenésében távollevő fia hangját és kopogtatását véli hallani, ezeket mondja a körülötte lévő lányainak. (Folytatás a 4. oldalon) 9