Fáklya, 1960. április (15. évfolyam, 77-102. szám)

1960-04-01 / 77. szám

1960. IV. 1. péntek, 77. sz. Politikai neveléssel a dolgozók öntudatának erősítéséért A munkatermelékenység állan­dó növelésének útjai, a termelé­kenység kiszámítása, a munká­hoz való viszony a szocialista­­­ társadalomban — mindmegannyi­­•l fontos kérdés, amelyekről beszél­­­"‘-nek a Munka sörgyár pártalap­­szervezetének politikai gazdaság­­tant tanulmányozó körén. Idősebb, őszülő hajú férfi, a gépház dolgozója vállalkozik el­sőnek a kérdés ismertetésére. Látszik, ismeri az anyagot, jól köti össze az elméletet a gyakor­lattal, a tételnek megfelelően idéz pártunk tanításaiból. A nyilvántartásból megtudjuk azt is: Szilágyi István mindig jelen van, többször kér szót, rendszeresen és felkészülve jön a pártoktatásra. A rendszeres részvételért és a vitákba való bekapcsolódásért elismerést ér­demel Cim­pan Gavril, Veres Ká­roly, Szénási Zoltán is, akiket a februári pártalapszervezeti gyűlé­sen a pártoktatás kérdésének elemzésekor megdicsértek. A vita ez alkalommal is végig élénken folyik. A jelenlévők va­lamennyien bekapcsolódnak, el­mondják, hogyan értelmezik a kérdést, gyakorlati példákkal tá­­masztva alá. A propagandista, Fehér László elvtárs hozzáértés­sel irányítja a megbeszélést. Pél­dául amikor a termelékenység növekedésének kiszámítása jön szóba, a kréta is előkerül. A gya­korlati számítások elvégzése hoz­zásegít minden hallgatót a kér­dés megismeréséhez. A propa­gandista jó módszerének ered­ménye is, hogy az öt pártokta­tási kör látogatottsága és a lec­­kék színvonala tekintetében ez a kör egyike a legjobbaknak. PARTELET | A pártoktatás kérdéséről szól­va, elmondhatjuk: a sörgyár pártalapszervezetének bürója he­lyesen tájékozódott, amikor meg­szervezte az 1959—60. pártok­tatási évet. A párttagjelöltek és a pártonkívüli aktíva részére az RMP Szervezeti Szabályzatát ta­nulmányozó kört indítottak. Gyá­ri viszonylatban 90 százalékos a körök látogatottsága. Ez arra vall, hogy a hallgatók — akik maguk választották meg, milyen pártoktatási formára járjanak — megértik a leckék anyagát, szí­vesen vesznek részt a megbeszé­léseken, kötelességüknek érzik a rendszeres megjelenést. A propagandisták is komolyan veszik pártfeladatukat. Rendsze­resen látogatják a pártkabinetben szervezett előkészítőt, ami nagy segítséget jelent az előadások, vitatervek megszerkesztésében. A politikai nevelés — melyet az alapszervezet bürója egész évben figyelemmel kísér — a dolgozók öntudatának erősödésé­ben, a munkafegyelem javulásá­ban tükröződik. Felmérhető ez Chirica Alexandru malátázó, Ba­logh Sándor, Bungou Florian erjesztő, s több társuk munka iránti új magatartásán is. A terv határidő előtti teljesíté­se, az önköltség minél nagyobb arányú csökkentése az egész munkaközösség központi felada­ta. Ebben a harcban azokat a párttagokat látjuk az élen, aki­ket a tanulásban, így Cim­pan Gavril, Szilágyi István, Veres Károly nevét több újítás mellett olvashatjuk. Az élmunkások tá­borában is első helyen találjuk a párttagokat, s azokat a párton­­kívülieket, akik rendszeresen ta­nulnak, részt vesznek a pártok­tatásban. Elmondhatjuk: a sörgyár párt­­alapszervezete igyekszik úgy irá­nyítani a politikai nevelést, hogy az az RMP KB 1959 december 3-—5-i plenáris ülésén megsza­bott feladatok teljesítésének szín­vonalán álljon. k. e. Ivanich Mária az első kérdés rövid összefoglalóját politikai gazdaságtant tanulmányozó körben­ tartja O Segítőtársuk a könyv Kis helység, köröskörül könyv­­szekrények. A polcokon szé­pen sorakoznak a különböző­­ nyvek. Koch Éva, az Október 12 Köz­üzemek könyvtár felelőse né­hány hónapja vette át a könyv­tár vezetését. Minden erejével azon fáradozik, hogy gyarapítsa az olvasók táborát. Lelkiisme­­ret­es munkáját bizonyítja, hogy e rövid idő alatt százzal emel­kedett az olvasók száma. Rend­­szeresen felkeresi a dolgozókat a munkahelyen, elbeszélget ve­lük és kicseréli az elolvasott könyveket. Körülbelül 2.700 kötetnyi az állományuk. Ezek között van­nak politikai tárgyú könyvek és brosúrák, de megtalálhatók a szépirodalom remekei is. — Igyekszünk mindent meg­tenni a könyvek minél széle­sebb körben való terjesztéséért. Az üzemi rádióban ismertető­ket tartunk az új könyvekről, népszerűsítjük az élenjáró olva­­sókat — mondja a könyvtáros. Hetenként háromszor tartják a könyvtári órákat. Nemcsak az ott dolgozók, de családtag­jaik is rendszeresen látogatják az üzem könyvtárát. Kelleme­sen töltik el szabadidejüket egy-egy jó könyv társaságában. Mozgókönyvtárat is létesítet­tek, így a dolgozók még kön­­­nyebben juthatnak olvasnivaló­hoz A legszorgalmasabb olvasók­­ között említhetjük Barabás Kálmánt, Molnár Sándort, Cu­ban Franciscot, Gazdag Erzsé­betet — az egyik mozgókönyv­tár felelősét — valamint Li­ber­ez Katalin, Takács Anna, Szalontai Kálmán ifjúmunkáso­kat. A szakmai könyvek nagy se­gítséget jelentenek a dolgozók munkájában. Ennek érdekében külön szakmai könyvtárat állí­tottak fel az üzemben: 915 szakmai könyv, szakmai folyó­­iratok állanak a dolgozók ren­delkezésére. A legtöbbet olva­sott szakkönyvek között említ­hetjük meg a gépelemekkel és r­ villamossággal, valamint a technika ABC-jével foglalkozó szakkönyveket, amelyek nagy segítséget nyújtanak munká­jukban. A Technikai Könyvkiadó m­egalakulásának tíz éves év­fordulója alkalmából ismertető­­ket tartottak a szakkönyvek­ből. Lucan Péter elvtárs a Curs general de masurari electrice című szakkönyvről tartott tájé­koztatót. A könyvtár munkájának még jobb menete érdekében ajánl­juk, hogy tartsanak tapaszta­latcserét más könyvtárakkal. A tapasztalatcserék mindig hasznosak. FODOR ANNA FÁKLYA Felkészültek a termelési idényre A Crisana téglagyár bihar­­püspöki részlegén az utóbbi hó­napokban számos olyan mű­szaki-szervezési intézkedést ve­zettek be, amelyek a közeledő termelési idény folyamán biz­tosítják az ütemes termelést és a tégla önköltségi árának to­vábbi csökkentését. A múlt években a kibányá­szott föld elszállítása, a sok munkaerőhasználat lényegesen emelte a termelési költségeket Ennek megszüntetése céljából egy betonáthidalót készítettek, így a kibányászott földet a csil­lék közvetlenül a keverőberen­­dezésekhez szállítják. A szárító­ színek közelében le­vő kút nedvesen tartotta a szin talaját, a tégla nehezen szá­radt ki. Ezért a régi kutat be­tömték és távolabb egy újat ké­szítettek, így a szárítási folya­mat meggyorsul, és a minőség javul. A pártalapszervezet eredmé­nyesen mozgósította a karban­tartó osztály dolgozóit : határ­idő előtt kijavították a szárító­berendezéseket, színeket és a gépek védőberendezéseit is. Szűcs Erzsébet, levelező 3 Minél olcsóbb IM termint a Mozim I Jövedelmezőbb tehenészetet a bikácsi kollektív gazdaságban Szorgalmas, törekvő emberek­nek ismerik a környéken a biká­csi kollektivistákat. Noha föld­jük termőképessége jóval gyen­gébb, mint a vajon más vidékein, gabonatermesztésben felveszik a versenyt a többi kollektív gazda­sággal. A múlt évben például búzából 1950 kg-os, szemes ku­koricából 3000 kg-ot meghaladó hektáronkénti terméshozamot ér­tek el. Silókukorica termésük pe­dig legjobb volt a rajoni viszony­latban: 40.000 kg hektáronként. Az egyoldalú gazdálkodás követ­keztében azonban aránylag lassú ütemben fejlődik a bikácsi kollek­tíva. Pedig könnyen segíthetné­nek a helyzeten, ha okulnának a környékbeli, különösen a mada­­rászi kollektivisták példájából. A szervezeti-gazdasági megszilár­dulás feltétlenül megkívánja, hogy sokkal több figyelmet for­dítsanak az állattenyésztésre. Je­lenleg van ugyan 24 fejőstehene a gazdaságnak, de a területhez viszonyítva ez kevés, alig hat fe­jőstehén jut 100 hektárra. S az állomány termelékenysége igen alacsony. A múlt évben például tehenenként 1366 liter tejet fej­tek. Hogy mi a magyarázata en­nek? Egyszerűen az, hogy csak a növénytermesztéssel foglalkoz­nak és lebecsülik az állattenyész­tést. Különösen kitűnik ez a rossz takarmányozásból. Jelenleg például a fejőstehenek napon­kénti fejadagja a következő ta­­karmányfélékből áll: 20 kg répa­fejsiló, 4 kg széna- és szalma­keverék. Ez a takarmányadag sem mennyiségileg, sem pedig tápérték szempontjából nem felel meg a követelményeknek. A fel­sorolt takarmány mindössze 4,2 takarmányegységet és 496 gramm emészthető fehérjét tartalmaz. Ez jóformán a létfenntartást is alig biztosítja. Ahhoz például, hogy a tehenek napi 6 liter tejet adjanak, legkevesebb 9,6 takar­mányegységre és 548 gramm emészthető fehérjére lenne szük­ségük. Ezek után egyáltalán nem csodálkozhatunk azon, hogy a bikácsi kollektív gazdaságban a jelenlegi 11 fejőstehén után na­ponta 60 liter tejet fejnek. A gyenge takarmányozást bizonyít­ja az is, hogy a tej zsírtartalma az előirányzott 3,5 százalékkal szemben csak 2,8 százalék. Nyilvánvaló, hogy ilyen körül­mények között nem beszélhetünk a tehenészet jövedelmezőségéről. Sőt azon sem lehet csodálkozni, ha a rossz takarmányozás miatt ráfizetést jelent. Például a 0,7 százalékos zsírkülönbözet miatt értékesítés alkalmával egy liter tej helyett 1,25 litert kell adniuk, így a minőségi különbség folytán legkevesebb 6000 lejre ugrik a tej értékesítéséből adódó vesz­teség. Ezenkívül számba kell vennünk azt is, hogy a rosszul takarmá­­nyozott és kiöregedett tehenek gondozása éppen úgy felemészti a munkaegységet, mintha 15—20­0 liter tejet adnának naponta. En­nek igazolására szolgál az aláb­bi számítás is: a 24 fejőstehén egy évi gondozására fordított munkaegységek pénzben kifeje­zett költsége, az elhasznált takar­­iányok értéke és egyéb kiadás közel 100.000 lejre rúg. Ezzel szemben a 24 fejőstehén után származó évi bevétel — beleértve az idei borjakat és a tehenenkén­­ti 1500 literes évi tej hozamot — körülbelül 72—73.000 lejt tesz ki. Márpedig, ha összevetjük a be­vételt és a kiadást, azt találjuk, hogy a bikácsi kollektivistáknak jövedelem helyett több mint 20.000 lej ráfizetésük van az ál­lattenyésztésben. Pedig éppen fordítva kellene lennie. A felsorolt hibákért, azért, hogy a bikácsi kollektivisták még nem ismerték fel az állattenyész­tés jelentőségét felelősség terheli a Szalonta rajoni néptanács­ me­­­zőgazdasági osztályának szak­embereit is. A mezőgazdasági szakembereknek —• akik gyak­ran megfordulnak ebben a gaz­daságban is — számtalan alkal­muk lett volna arra, hogy gya­korlati tények alapján felhívják a kollektivisták figyelmét az ál­lattenyésztés fontosságára. Ha foglalkoztak is ezzel a kérdés­sel, nem voltak elég következete­sek, s nem nyújtottak elég haté­kony szakmai segítséget a te­nyészállat kiválogatásában és a takarmányozás megszervezésé­ben. A bikácsi kollektivistáknak — a szakemberek segítségével —­ saját érdekükben rövidesen hat­hatós intézkedéseket kell tenniük az állattenyésztés jövedelmezősé­gének biztosítására. Mindenek­előtt gondoskodniuk kell a te­nyésztésre legjobban megfelelő nagy tejhozamú és fiatal egye­­dek beszerzéséről. A régi, kiöre­gedett teheneket — melyeknek termelékenysége amúgy is ala­­­csony — hizlalják meg és helyet­tük vásároljanak olyan tehene­ket, melyek naponta 15—20 liter tejet adnak. Sokkal többet kell foglalkozniuk a takarmányalap biztosításával is. Ugyancsak fon­tolóra kell venniük az RMP KB múlt év december 3—5-i plená­ris ülésének a silókukorica ter­mesztésére vonatkozó útmutatá­sát. Fel kell számolniuk egyes tagok maradi felfogását, mely szerint a teheneknek elég a szé­na és a kóró is. Be kell látniuk azt is, mily helytelenül jártak el a múlt évben is, amikor ahelyett, hogy elegendő abraktakarmányt biztosítottak volna — csaknem az egész termést szétosztották a tagok közt. Ezért soványak most a tehenek. Végezetül azt tanácsoljuk a bikácsi kollektivistáknak: nem árt, ha ellátogatnak a mad­arászi, szalontai, árpádi és más kollek­tív gazdaságba, melyek fejlett jószágállománnyal rendelkeznek. Itt megtanulhatják, hogyan lehet az állattenyésztést minden külö­nösebb erőfeszítés nélkül jövedel­mezővé tenni. Bende János mérnök Sokoldalúan gazdálkodnak a bokszegi kollektivisták Még egy éve sincs, hogy fel­avatták a bokszegi kollektív gaz­daságot. De a rajoni pártbizott­ság értékes tanácsait megszív­lelje, s okulva a környékbeli kol­­lektív gazdaságok tapasztalatai­ból, a bokszegi kollektivisták máris szép eredményeket értek el. A növénytermesztéssel párhu­­­zamosan fejlesztik a jószágállo­­mányt is. A közelmúltban példá­ul 300 darab juhot, 4 darab fe­jőstehenet és 6 tenyészkocát vá­sároltak. Az építkezésekhez is hozzáfogtak, egy 600 férőhelyes juhhodály készül. Az állattenyésztés azonban csak úgy ér valamit, ha a meg­felelő takarmány is biztosítva van. Tudják ezt a kollektivisták is, s éppen ezért 30 hektáron ló­herét vetettek. A kollektivisták dicséretére válik az is, hogy már az első évben megpróbálkoznak a kertészkedéssel, és hogy a jö­vedelmezőség fokozása céljából 6 hektáron halastavat létesítettek. Bunica Florica levelező iEGHIVO A Crisana és a Fáklya szerkesztősége 1960 április 3-án dél­előtt 10 órakor a Román Munkáspárt Margitta rajoni bizott­ságának székházában megbeszélést tart az önkén­tes sajtólevelezőkkel Ezúton is kérjük a rajonbeli önkéntes sajtólevelezőket, hogy jelenjenek meg e fontos megbeszélésen, ahol alkalom nyílik arra, hogy megismerjék a legidőszerűbb kérdéseket és a legjobb levelezőink munkamódszereit. A nőbizottságok Székelyhid rajoni konferenciája Vasárnap tartották Székely­­hidon a rajon nőbizottságainak konferenciáját. A rajon vala­mennyi községéből eljöttek a küldöttek, hogy számba vegyék két évi munkájuk eredményét és megbeszéljék a további ten­nivalókat. A konferencia a bírálat és önbírálat szellemében zajlott le. A jelentés és a sok hozzá­szólás alapján lemérhettük azt a hatalmas fejlődést, melyet a rajon az utóbbi időben elért. Kitűnt, hogy az asszonyok sok­ban részesei ennek a fejlődés­nek. Igyekeztek bekapcsolódni mindazoknak a feladatoknak megvalósításába, melyeket a rajoni pártbizottság célul tű­zött. A községi pártbizottságok irá­nyításával a nőbizottságok je­lentősen hozzájárultak a me­zőgazdaság szocialista átalakí­tásához. Az asszonyok közül so­kan házról-házra járva végezték felvilágosító munkájukat és agitáltak a kollektív gazdaság előnyeiről. A kollektivista as­­­szon­yok saját eredményükkel, példájukkal hatottak társaikra. Balla Erzsébet kollektivista például idős létére is házat épí­tett a kapott jövedelemből. A gálosperi asszonyoknak szin­tén nagy részük volt abban, hogy a község ma már teljesen kollekti­vizált. Érmihályf­alván is mintegy 110 asszony kapcso­lódott be a szervező munkába. Ezenkívül még külön ki kell­­ emelnünk Csokalyról CsorTia­­közi Máriát, aki egymaga 30 családot szervezett be a kollek­tiv gazdaságba és munkaegysé­ge is vetekedik a férfiakéval. Eme lelkes törekvések nyo­mán Székelyhid rajon ma már 189 százalékban kollektivizált. Jelenleg a 26 kollektív gazda­ságban 13.732 család 36.188 hek­tár földterületen gazdálkodik közösen. Ezenkívül még 13 me­zőgazdasági társulás működik a rajon területén. A kollektív gazdaságok nőbi­zottságai munkájukban szem előtt tartották a konstancai ér­tekezlet irányelveit, mely hang­súlyozza az asszonyok részvé­telének fontosságát a mezőgaz­dasági munkákban. Harcoltak azért, hogy egy asszonynak se legyen száznál kevesebb mun­kaegysége. Ezen a téren a sem­­jéni kollektivistákat illeti di­cséret, ahol a nők nagy részé­nek több mint 110 munkanapja volt. A mellékgazdaságok kifej­lesztéséhez s főleg a baromfi­­tenyésztés meghonosításához já­rulhatnak cselekvően hozzá az asszonyok. A székelyhídi kol­lektív gazdaságot példaként említhetjük ezen a téren. Ba­romfi-tenyészetükben 3.400 da­rab csirke van, de a terv sze­rint 4.000-re emelik számukat háztáji gazdaságukból. Nem feledkezhetünk meg a vállalatokban, a termelő mun­kában dolgozó nők tevékenysé­géről sem. Főleg az Arovit kon­zervgyárban értek el szép ered­ményt, ahol a dolgozók 65 szá­zaléka nő. Nagy érdemük , van abban, hogy a gyár — a kom­munisták erőfeszítése nyomán — az elmúlt évben jövedelme­zőbbé vált és hogy a vállalt 407.000 lej helyett 2 millió lej megtakarítást ért el. A nők ma már az élet minden területén derekasan megállják helyüket. Bizonyítja ezt az a tény is, hogy az Arovit gyárban a ve­zető állások 70 százalékát nők töltik be. Számos brigádfelelős, technikus és mesternő harcol a tervfeladatok valóraváltásáért. A rajoni nőbizottság tanul­mányozva a Román Munkáspárt Központi Bizottságának 1958 november 26—28-i és 1959 jú­lius 13—14-i plenáris ülése ha­tározatait a nemzetgazdaság fejlesztését, az életszínvonal emelését illetően, arra töreke­dett, hogy szervező munkájával elősegítse ezek valóraváltását. A nők soraiban kifejtett politi­kai munka eredményeként 13.400 nőt mozgósítottak a kü­lönböző hazafias és társadalmi munkákra. Az önkéntes mun­kaórák száma eléri a 107.200-at, ami 335.000 lej megtakarítást jelent. S ha kissé e számok mögé tekintünk, elénk tárul az eleven képek sorozata. Kultur­­ház építés, parkrendezés, járda javítás, faültetés, csatornázási munkálat — mindezekben az asszonyok is szorgoskodtak. A rajoni nőbizottság a poli­tikai és kulturális ismeretek bővítéséért megszervezte a köz­ségekben és falvakban az irá­nyító tanfolyamokat. Negyven­­három ilyen tanfolyam műkö­dik közel 1.500 résztvevővel. A propagandisták is mindent el­követnek, hogy a leckék minél konkrétabbak és vonzóbbak le­gyenek. Szépen tevékenykedik ezen a téren Suta Julianna Va­sadról, Papp Erzsébet Kágyá­­ról, Csomortányi Julianna Dió­szegről, Gligor Terézia Sch­i­soaráról, Danka Józsefné Szé­­kelyhidról és mások. Kilenc községben megszer­vezték a „Nők félóráját“ a helyi rádióadásban, s ilyenkor a nemzetközi munkásmozgalom­ban kitűnt asszonyok életéről és tevékenységéről tartottak rö­vid ismertetést. A tél folyamán az olvasókö­rök szintén hozzájárultak a po­litikai és kulturális színvonal emeléséhez. Közel 1.000 nő láto­gatta rendszeresen a rajonban működő 85 olvasókört. Az eredmények mellett a ra­jon­ nóbizottságnak a politikai­kulturális nevelőmunkában hi­bái is voltak. Az irányító tan­folyamoknak csak egy rész­ét ellenőrizték, s a kulturcsopor­­tok sem fejtettek ki állandó tevékenységet. Mindezekért Mé­rey Rozáliát kell elmarasztal­nunk, aki személyesen felelt az irányító tanfolyamok működé­séért. Nem ellenőrizték kellő­képpen — főleg a távoli köz­ségekben és falvakban — a nő­bizottságok munkáját. A női küldöttek munkája sem volt kielégítő a választókörzetek­ben, pedig ezen az úton is sok nőt vonhattak volna be a fel­adatok teljesítésébe. Szintén hiányosságként kell megemlíte­nünk, hogy nem tartották meg a munkaterv szerint előirány­zott bürügyűléseket és a hatá­rozatok teljesítését sem ellen­őrizték minden esetben. Az újonnan megválasztott ra­joni bizottságnak sok tenniva­lója lesz a jövőre nézve. Első­sorban újjá kell szerveznie a rajoni bizottság mellett műkö­dő kollektívákat, hogy azok konkrétan segíthessék a közsé­gek, falvak gazdasági-politikai fejlődését. A konferencián nem egy küldött tette szóvá az idő­közi napközi otthonok, óvodák szervezését. Most, amikor a ra­jon nagy része teljesen kollek­­tivizált, különös fontosságot nyer ez a kérdés. A rajoni bi­zottság feladata tehát e kérés valóra váltása is. Ahol pedig óvoda működik, ellenőrizzék a támogató bizottság munkáját. További feladat az asszonyok­ széles rétegét mozgósítani a rajon további kollektivizálásá­ért folyó szervezési munkára, ezen túlmenően meggyőzni az asszonyokat az állammal kö­tendő szerződések fontosságá­ról, hogy terményfölöslegeiket a szövetkezet útján értékesítsék. Arról sem szabad elfeledkez­niük, hogy most a tavaszi kam­pány idején a nők is adjanak meg minden segítséget a mun­kálatok sikeres végrehajtására. Nagyobb figyelmet kell ezután fordítaniuk a kulturmunka to­vábbi javítására. Teremtsenek minden faluban élénk művelő­dési életet. A nők munkája ma már or­szágszerte elismert. Tudvalevő: bárhol megállják helyüket, ott is, ahol eddig kizárólag férfiak tevékenykedtek. Székelyhid ra­­­jonban a mezőgazdasági egy­ségeknél mégis idegenkednek a nőknek vezető tisztségre való emelésétől. Ennek tulajdonítha­tó, hogy egyetlen női brigádos, vagy csoportfelelős sem talál­ható sem a társulásokban, sem a kollektív gazdaságoknál. A most megválasztott rajoni nő­­bizottságnak — Bognáriu Ro­záliával az élen — ez is egyik fontos tennivalója lesz, hogy következetesebben harcoljon a mezőgazdaságban dolgozó nők bátor előléptetéséért. Csakis a nők minél szélesebb körű be­vonásával kapcsolódhatnak be még sikeresebben a párt által kijelölt feladatok megvalósítá­sába. d­e.

Next