Fáklya, 1960. június (15. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-01 / 128. szám

m 1960. VT­ r. szerda, 128. sz. Új egészségügyi ház Gyárakon­ ­ Az utolsó simításokat végzik már a gyaraki egészségügyi há­zon, öntik a lépcsőket és a széles betonjárdát az orvosi rendelő előtt. Rendezik a vi­rágoskertet, az udvari teraszt. Pár nap múlva a szobák fes­tésével is elkészülnek. Dicsére­tet érdemel Sárközi Imre ács- és kőműves brigádja, mely he­tek óta fokozott ütemben dol­gozik, hogy a pártkongres­­­szus tiszteletére átadhassák rendeltetésének az új egészség­ügyi házat. Az orvosi rendelő mellett váróterem, ügyeletes szoba és külön röntgen hely­ség van. A könnyebb betegek számára — akiket ott helyben kezelnek — két kórtermet ren­deznek be. Szülészeti osztályt is létesítenek, diétikus kony­hával és fürdőszobával ellát­va. Az udvar felől szép nagy­­ teraszt építettek, amelyet vi­rágágyásokkal öveznek. Az új épületben orvosi lakást is biz­tosítanak, amely két szoba, konyha és fürdőszobából áll. Minden helyiségbe új cserép­­kályhát állítanak. Megvásárol­ták a függönyöket, a szőnye­geket s az uj párnákat is a nőbizottság által szervezett rendezvények bevételeiből. Az uj intézményt közös erő­vel építette a gyaraki és az árpádi lakosság. Az építkezés költségeihez tavaly s az idén mintegy 70.000 lejt adtak ös­­­sze a falu lakosai. De nem csak anyagi hozzájárulással, hanem önkéntes munkával is segédkeztek, románok, magya­rok közös erővel. B. Varga Im­re, Rulz Nicolae, Szegi Ferenc, Orsós Sándor és mások több napon át dolgoztak fogataik­kal az építkezésnél. A hazafias munkából kivette részét a falu apraja-nagyja. A néptanácsi képviselők közül Tömő Lajos, Császár Anna, Todica Traian, Bessenyi Antal és Denuz Aurel fáradhatatlan szervezői voltak a hazafias munkának. Említés­re méltóak a gyaraki és az ár­pád­ nőbizottság tagjai is, a­­kik különböző kulturális ren­dezvényeket szerveztek, hogy hozzájáruljanak az egészség­­ügyi ház felszereléséhez. Az általuk biztosított anyagi hoz­zájárulás értéke meghaladja a 2500 lejt. Ebből függönyöket, szőnyegeket és párnákat vásá­­roltak. Az építkezés munkálataiból derekasan kivették részüket a kollektív gazdaságok és a me­zőgazdasági társulások tagjai, valamint a helybeli gép- és traktorállomás dolgozói is. A rajoni néptanács egészségügyi osztálya saját költségvetéséből beszerezte a szükséges ajtó­kat, ablakokat és új cserép­­kályhákat. A munkálatokkal szaporán haladnak. Minden bizonnyal néhány napon belül a népta­nács teljesíti kongresszusi vál­lalását: átadják rendeltetésé­nek a korszerű egészségügyi­ házat. Az újitótevékenység fellendülése Ez évben lesz tíz éve, hogy hazánkban is megindult az újitótevékenység, a technikai fejlődés e jelentős tényezője. A párt és az állam gondosko­dása folytán az újitók és ész­­szerüsitők hazánkban minden segítséget megkapnak. ■ Álla­munk fedezi az újitások, talál­mányok kísérleti költségeit, s megad az újítónak minden le­hetőséget, hogy elképzelését gyakorlatba helyezze. Nagy fi­gyelmet fordít államunk az újítók, feltalálók jutalmazásá­ra is, hiszen tevékenységük társadalmi és gazdasági fejlő­désünkhöz járul hozzá. A munkásoknak, techniku­soknak a termelés és a munka-, termelékenység megjavítására, az önköltség csökkentésére vo­natkozó elgondolásai, újítások, találmányok alakjában válnak valóra. Több mint 40 év alatt, a tő­­kés-földesúri Romániában csak 41.165 újitó-igazolványt adtak ki. A felszabadulás után pedig hazánkban 1950. és 1960. ja­nuár 1 között 451.820 újitási javaslat érkezett be a nemzet­­gazdaság különböző ágaiban, s ezekből 222.427 javaslatot al­kalmaztak. Az újitások minő­ségi színvonala jóval maga­sabb, mint a múltban volt, hiszen új, fejlődő szocialista iparunk igényeit elégítik ki. Régen azonban legtöbbször nem is alkalmazták a benyúj­tott javaslatokat. Az alkalma­zott újítások tíz év alatt több mint 1 milliárd lej megtakarí­tást jövedelmeztek hazánknak. Az újitó tevékenység fellen­dülésére szolgált a Nagyvárad­­ tartományi njitók versenye. Megemlítjük Weisz Lajosnak, az Avintus élelmiszeripari vál­lalat igazgatójának njitását, a kombinált vágógépet, amely évente 1.700.000 lej megtaka­rítást jelent; a befőttes üveg­hitelesítő-készüléket, ennek az érmihályfalvi konzervgyárban való alkalmazása 500.000 lej megtakarítást jelent. Tarto­mányunknak sok ujitója járul hozzá a technika fejlődéséhez. Az olyan élenjáró ujitók, mint Cornel Pucz, Sava Alexanum munkások üzemeink büszkesé­gei, akik egyénenként 26—49 ujitást, javaslatot nyújtottak be. Pénzes Sándor (ACROSEM) 116 újítással, Nagy József és Lukács Miklós az Infrafiren­­btől 11, illetve 19 újítással jár az élen. Várady Imre állami díjas újitó a Derna-tatarosi bánya­­vállalattól, Fodor Miklós, az almaszegi bányavállalattól — kinek újítása évente 140.000 lej megtakarítást jelent a vál­lalatnak — ugyancsak példa­mutatóan dolgozik. Az Iprofil- Bihorul egyik újitója, a nitro­­lakkos felületek csiszolásának gépesítésével 140.000 lej, Aurel Moisin mérnök és Ion Galea munkás — a vasúti műhelyek dolgozói — 97.000 lej, Weisz Lajos, az Avintus gyár igazga­tójának njitásai mintegy 1.600.000 lej hasznot hoztak a népgazdaságnak. A tartományszerte eddig el­ért újitási eredmények azon­ban, — noha biztatóak — a megvalósítások lehetőségeinek csupán kis hányadát teszik ki. Pártunk és kormányunk gon­doskodása folytán évente sok millió lejt fordítanak az újító és ésszerűsítő tevékenység szé­leskörű kibontakoztatására, s ennek ellenére azonban — egyes ritka kivételtől eltekint­ve — nem minden termelési ágban fordítanak kellő figyel­met az újításokra. Az újítótevékenység nagy fontossággal bír, mert az álla­mi terv túlhaladásához a dol­gozó nép életszínvonalának emelkedéséhez vezet. Mircea Vrinceanu mérnök A gyermeknap ünnepségei Székelyhidon Székelyhidon vasárnap délelőtt a Május­i parkban került sor a Nemzetközi Gyermeknap megün­neplésére. Bognariu Rozália, a ra­joni nőbizottság elnöke román nyelven, Mérey Rozália, a rajoni nőbizottság titkára pedig magyar nyelven méltatta a gyermeknap je­lentőségét. A szónokok megemlé­keztek arról a szerető gondosko­dásról, amelyben népi demokra­tikus rendszerünk részesíti a gyer­mekeket. Végezetül fokozottabb munkára, a békeharcban való tevé­keny részvételre lelkesítették a je­lenlevőket, hogy így biztosítsuk gyermekeink boldog jövőjét. Az ünnepi beszédek elhangzása után a helybeli óvoda népi tánco­kat mutatott be, szavalatokkal és a gyerekek mindennapi életéből vett kedves jelenetekkel szórakoz­tatták a jelenlevőket. A kis mű­vészek sikeres szereplését lelkes tapssal jutalmazta a közönség. F­A­K­L­Y­A Iparunk egyik büszkesége: A fogarasi vegyipari kombinát A napokban néhány soros közlemény számolt be arról, hogy a fogarasi vegyészeti kombinátban megkezdte a ter­melést az új, ammóniumnitrát műtrágyát előállító üzem, a­­mely — mint a közleményből kitűnt — napi több száz tonna kapacitással dolgozik. Erről a nagyszerű tényről szeretnék most néhány érde­kességet közölni, abból az al­kalomból, hogy egy konferen­cia részvevőjeként alkalmam volt megtekinteni e gyárat. Nehéz feladat arányaiban is érzékeltetni a nagy dolgokat. Ezeket látni kell, hogy az em­ber valamennyi érzékszerve egyszerre és együttesen érez­ze, a maga teljességében meg­ragadja. Vezetőnkkel rójuk a lépcső­ket, felfelé közel háromszá­zat, míg felérkezünk az új üzemrész legmagasabb pontjá­ra, egy 57 méter magas beton­­­toronyra. Fent egyszerre ro­hannak meg a látnivalók, szin­te nehéz köztük a választás. Alattunk a kombinát szerte terülő részei, az új fenolgyár, a műanyaggyár, az erőmű, a salétromsavgyár, s köztük mint érhálózat a szervezetben, az egységeket összekötő csőla­birintus. Távolból a Fogarasi Havasok hőfödte csúcsai csalo­gatják maguk felé pillantá­sunkat. A természet és a tech­nika szépségei versenyeznek előttünk. Ha a torony tetejéről lefelé nézve egy kémlelő nyíláson betekintünk, alattunk egy mély, tátongó betonaknába látunk, melybe apró cseppek formájában szakadatlanul hull a tömény ammóniumnitrát ol­dat. Mire az akna mélyére ér, már szilárd gömböcskékké szilárdul a fent még folyékony oldat. Innen záporozik hát alá naponta az a számos vasúti ko­csi rakományát kitevő ammó­niumnitrát tömeg, amely a to­rony aljától emberi kéz érin­tése nélkül automatikus töltő és mérlegelő berendezéseken át, futószalagokon a raktárba jut. Hitetlenkedve hallgatjuk ve­zetőnk megjegyzését: ezt az anyagmennyiséget a vagonba rakásig csupán négy ember kezeli. Bizonyára sokakban felvető­dik a kérdés, melyek azok a nyersanyagok, amelyekből ezt a nagymennyiségű anyagot sikerült olcsón előállítani? Ezek a levegő, víz és metán­gáz. Azonban míg eljut­nak odáig, hogy a makacs, vegyülni nem akaró levegő nitrogénből, ammóniák, majd salétromsav legyen, addig a hőmérsékletek, nyomások, ka­talizátorok és más mun­­afá­­zisok egész sorára van szük­ség. Legelőször is a metánból, vízgőzből és nitrogénből elő­állítják az úgynevezett szin­tézisgázt, a nitrogén és hidro­gén egy a háromhoz arányú keverékét. Ez az úgynevezett krakk üzemben történik. Ez maga akkora, mint egy kisebb fajta gyár. De milyen különös gyár. Kék overailos munká­sok manométereket, piromé­­tereket figyelnek, szabályozó­kat forgatnak, csapokat nyit­nak és zárnak és kint a sza­bad ég alatt, tornyokban do­hogva, sisteregve áramlik lé­pésről, lépésre előre a gázke­verék. A szintézisgáz hatalmas tar­tályban gyűl össze, ahonnan az óriás kompresszorokba jut. Az óriás kompresszorok — köz­tük 10—16 ezer köbméter/óra teljesítményűek — egész sora nyomja össze fokozatosan a gázokat 300 atmoszféra nyo­másra, ami a vegyi reakció megindulásához szükséges. Tá­volról nézve óriási hurkatöl­­tőkre emlékeztetnek. Arányaik­ra jellemző, hogy a hajtómo­tornak, mely 750 kw-os, át­mérője több mint emberma­­gasságnyi. Lomb­tőkereke, még félig a földbe­­ süllyesztve is kisebb ház nagyságú. A felszerelés legnagyobb ré­sze — amire bátran büszkék lehetünk — a fővárosi Au­gusztus 23 üzem gyártmánya. A háromszáz atmoszférára összenyomott gázok az ammó­niákat előállító úgynevezett szintézis-toronyba jutnak. Egy ilyen toronynak nem kis erő­hatással kell megbirkóznia. Nem csoda, ha különleges acél­ből készülnek, lehetőleg egy darabból esztergálva. Rajtuk még egy leszorító csavar is gyermekfej nagyságú, s falvas­tagságuk is a rendkívüli felté­telekhez igazodik. 150 mm vas­tag acélfal őrködik az össze­nyomott gázok felett.­­Képzeljük el, mekkora esz­tergapad kell egy ilyen eső megmunkálásához (!). A tor­nyot és a benne levő katalizá­tort a Szovjetunió baráti se­gítsége folytán kaptuk. Innen az ammóniák útja a bevezetőben említett torony­hoz vezet, ahol salétromsav­val ammóniáknitrátot képez. Ehhez még egy leágazásnál az ammóniák egy részéből salét­romsavat kell készíteni. Ez új­ra önálló gyár a gyárban. Ezen üzemrész érdekessége a katalizátorként használt több négyzetméteres platina háló, valamint a gyár mellett ágas­kodó ezüstös színű saválló acéltornyok csoportja. Innen áramlik a salétromsav veze­tékeken, mint második részt­vevő a vegyi folyamatban az ammóniáknitrát gyárba. Az egész üzem kiváló pél­dája az automatizálásnak, gé­pesítésnek. Tulajdonképpeni fizikai munka csak a szerelé­seknél és javításoknál fordul elő. Az üzem része annak a föld­gázon alapuló vegyikombinát csoportnak, amely mezőgazda­ságunkat elegendő mennyisé­­­gű műtrágyával hivatott ellát­ni. Ide tartozik a befejezés­hez közeledő roznovi (Moldva) üzem is, amely még ennél is nagyobb kapacitású lesz. Felvetődik a kérdés, mihez kell ez az óriási mennyiségű anyag? Mint tudjuk a búza hektárhozama 30—35 mázsára emelhető a jelenlegi IS—18 mázsa helyett. Ennek azonban feltétele, hogy évente 120— 150, sőt 200 kg­ műtrágyát kell egy hektárra kiszórni. Kormá­nyunk bölcs politikáját hang­súlyozza az a törekvés, mellyel a jólét és termést­öbblet meg­teremtéséhez szükséges,a felté­teleket biztosító nagyüzemek láncolatét létrehozza. Dóczy György kémikus dl q­ y,wmie­kjátékok gitártó L kezűit A szülő számára nincs nagyobb öröm, mint gyermekét vidámnak, boldognak látni. Az önfeledt mo­solyt mindenekelőtt egy-egy kedves­­ játékkal varázsolhatjuk a csöppsé­gek ajkára. Ezért a játékvásárlás­nál számtalanszor feltesszük ma­gunknak a kérdést: mit vegyek, aminek legjobban örül, s amivel legszívesebben eljátszik a gyermek. Hasonló gondolatok foglalkoztat­ják a gyermekjátékok készítőit is, akik arra törekednek, hogy mi­nél ízlésesebb, minél szórakozta­tóbb és tartós­­ árukkal örvendez­tessék meg a legifjabb nemzedé­ket. Most, a gyermeknapon - ami­kor átadjuk kicsinyeinknek a szebb­nél-szebb ajándékokat — köszönt­sük azokat is, akik - népi demo­kratikus rendszerünk gondoskodá­sa folytán - előállítják ezeket a kedves, bohókás kis játékokat. A Chaja Lifschitz könnyűipari vállalat 2. sz. részlegén több száz dolgozó munkálkodik a műanyag­­játékok gyártásán. A termelés fo­lyamatával Orosz József mérnök, a részleg vezetője ismertet meg. Első utunk a présosztályra vezet, ahol a celluloid és más műanyag­­lapocskák megkapják első formái­kat, játékká alakulnak. Hatalmas gőzölgő üstök, fazekak mellett leá­nyok, asszonyok szorgoskodnak. Fakanál helyett azonban nagymé­retű harapófogóhoz hasonló prése­lőke­t forgatnak kezeikben. Ráhe­lyezik a kiszabott anyagokat, forró vízbe dugva leszorítják, majd hi­deg vízbe hűtik és már kész is a gyermekek kedvelt játékának, a szputnyik fütyölőnek a gömböcs­­kéje. A nagyobb darabokat gépen préselik és gőzzel fújják, alakítják. Innen az alkatrészek a tisztítóba kerülnek, ahol eltávolítják róluk az érdes részeket, sallangokat, majd az összeállítóba folytatják útjukat. A „szerelőműhely" hosszú asz­talánál 1s­ 16 munkásnő dolgozik az apró alkatrészek összeilleszté­sén. Itt kapja meg a játék végle­ges formáját. Most a kalitkafü­­työlők összeállításán dolgoznak, mintegy 16 alkatrészt kell össze­szerelniük, hogy megszólaljon ez a madárfüttyöt utánzó „hangszer“. Ez a munka nagy figyelmet, sok hozzáértést igényel. Mindjárt meg is kérdezem, akad-e panasz mun­kájukra, előfordul-e selejtes áru. - Szívvel csináljuk - adja meg a rövid, de sokatmondó választ a kommunista Gáli Margit. - Aztán a verseny is ösztönöz. Különösen most, amikor az a kongresszusi fel­ajánlások teljesítéséért folyik. - És ha mégis selejtesre sike­rül ! - Az n­em lehet - tiltakozik Ko­vács Erzsébet. - Minden kész já­tékot mi próbálunk ki először. Ha nem jó, újra szereljük. Munkás­­gyermekeknek készítjük ezeket. Ők ugyan még nem tudnak bírálni, de ha nem jó a játék, a földhöz vág­ják. Így tesz az enyém is, pedig még alig múlt két éves. Ez pedig minden bírálatnál jobban fájna. Erre gondolunk munka közben, mert azt akarjuk, hogy gyártmá­nyainkkal jól szórakozzanak a gye­rekek.­­ A minőségre eddig nem is volt panasz - jegyzi meg Orosz elvtárs. Ezt bizonyítja a rengeteg megrendelés is, amit már ki sem tudunk elégíteni a jelenlegi terme­lőképességgel. Az összeállítóból a festődébe, de úgy is mondhatnánk, hogy az öl­töztetőbe­­ kísérjük a játékokat. Az eddig csupasznak tűnő babák, csörgők, furulyák új színekbe öl­töznek itt. Szorgos kezek virágok­kal, s mókás figurákkal­­ teszik von­zóbbá a gyerekek játéktárgyait. Ez már bizonyos fokig művészet is. Pécsi Paula, az osztály egyik leg­ügyesebb munkásnője iparművé­szeti iskolát végzett. Tudását igyekszik megosztani másokkal is. A mellette dolgozó Privigyei Mag­dát - akit szintén az élmunkások között emlegetnek - ő vezette be a játékfestés mesevilágába. A festődet csoport vezetője, Agárdi Mária valósággal elbás­tyázta magát a befestett játékok halmazával. Gyors mozgása, haj­szálpontos munkája azt bizonyítja, hogy régi dolgozója a játékáru­­gyárnak. - Néhány éve, amikor a gyer­mekáruk gyártását megkezdtük­­, kerültem erre a részlegre. Az üzem küszöbét azonban 25 éve lép­tem át. Június 1. a gyermeknap, számomra jubileum is - mondja mosolyogva. Erről a feketehajú, égő szemű, fürgekezű asszonyról senki sem mondaná, hogy 25 munkásév áll mögötte. Ő maga ezt így magya­rázza meg: - Még egészen gyerek voltam, amikor munkába kellett állnom, hogy biztosítsuk a megélhetést. Ezek a játékok inkább illettek volna játék gyanánt a kezembe, mint a munka. De az úri világ ke­nyérkeresetre kény­szerített. A mi gyermekeink azonban már vidáman élhetik gyermekéveiket. Erre gon­dolok mindig, amikor a gyermek­napi ajándékokon dolgozom. Agárdi elvtársnő tagja a szak­­szervezeti bizottságnak is, így ő tájékoztat a kongresszusi verseny menetéről. A dolgozóknak mintegy g6 százaléka vesz részt a verseny­ben. Kongresszusi vállalásuk 42.000 lej értékű megtakarítás az év vé­géig. Eddigi eredményeik arra en­gednek következtetni, hogy teljesül a fogadalom. Módosították például a kivágó sablonokat, amivel lénye­gesen csökkentették a fajlagos anyagfogyasztást. A fogkefe nyelé­nek gyártásánál visszamaradó cel­luloid hulladékot pedig csörgők készítésére használják. Ilyen sok kisebb-nagyobb ötlet, javaslat biz­tosítja a vállalások teljesítését, s 3 kifejezi a dolgozók párt iránti sze­­retetét. A gyermekjátékok utolsó állo­mása az üzemben a csomagoló osz­tály. Innen indítják útnak azt a sok-sok dobozt, amelynek tartal­ma újabb mosolyt, derűt lop a ki­csinyek szívébe a Nemzetközi Gyermeknapon. Erre az alkalomra a gyár dolgozói számos új játék gyártását vezették be. A kalitka­­­fütyölőből már 10.000 darabot küldtek szét az üzletekbe. A moz­gófejű baba a kislányoknak sze­rez örömet. A postáskürtből és a ketreces mackóból néhány százat készítettek a gyermeknapra, de az év végéig mintegy 20.000 darab örvendezteti meg kicsi gazdáit. Csak néhány képet mutattunk be a gyermekjátékok gyártóinak mun­kájából. Ez is világosan bizonyít­ja, hogy lelkes, szorgalmas dol­gozók, akik megérdemlik a dicsé­retet. PETŐ PÁL Nekik készül a baba. S van-e szebb fizetség, mint ez a boldogságot sugárzó gyermek nevetés ? (Béczy Miklós felvétele)

Next