Fáklya, 1966. június (21. évfolyam, 127-152. szám)

1966-06-01 / 127. szám

A Bukarest - Galac vonalon történt vasúti szerencsétlenségre vonatkozólag Ez év május 31-én, 16,15 óra­kor súlyos vasúti szerencsétlen­ség történt. A 703. sz. gyorsvo­nat, amely Bukarestből Galac felé indult, a 8. és 9. kilométer között összeütközött az Otopeni­­bő­l a bukaresti rendezőpálya­­udvar felé haladó 8040. sz. helyi járattal. A baleset következtében 38 személy életét vesztette, 65 utas megsebesült. Megtörténtek az összes szük­séges intézkedések a sebesültek első­segélyben részesítésére és ápolására. A baleset színhelyére nyom­ban kiszállt Nicolae Ceaiusescu elvtárs, akinek kíséretében voltak Florian Donalache, Mihai Da­­lea, Ion Cosma, Voinea Mari­­nescu, Cornel Onescu elvtársak. A Román Kommunista Párt Központi Bizottsága és Romá­nia Szocialista Köztársaság Mi­nisztertanácsa bizottságot léte­sített a baleset okainak kivizs­gálására. A bizottságot Alexan­­dru Draghici elvtárs, a Román Kommunista Párt Központi Bi­zottsága Végrehajtó Bizottságá­nak, Állandó Elnökségének tag­ja, a KB titkára vezeti. A vasúti szállításban ismé­telten észlelt fegyelmezetlensé­gek miatt Dumitru Simulescu vasútü­gyi minisztert elmozdítot­ták tisztségéből. Vasútügyi miniszterré kine­vezték Florian Danalache elv­társat, a Román Kommunista Párt Központi Bizottsága Végre­hajtó Bizottságának póttagját. A Román Kommunista Párt Központi Bizottsága és Románia Szocialista Köztársaság Minisztertanácsa részéről A Román Kommunista Párt Központi Bizottsága és Romá­nia Szocialista Köztársaság Minisztertanácsa kifejezi részvétét azon személyek családjainak, akik életüket vesztették­ az ez év május 31-én, a Bukarest—Galac vonalon történt tragikus vas­úti szerencsétlenségben. Az elfekvő értékek hasznosítása A párt IX. kongresszusa által megjelölt nagyszerű gazdaság­­fejlesztési program megvalósí­tásához jelentős anyagi és pénzügyi eszközökre van szük­ség, amelyeket a vállalatoknak a leghatékonyabban kell felhasz­nálniuk. E célból a termelés és a munka tudományos megszer­vezése, a zavartalan anyagellá­tás mellett fontos szerep jut az anyagok, az álló- és lassú moz­gású áruk normán felüli kész­letei felszámolásának és újabb készletek megelőzésének, az ala­pok felhasználatlansága elkerü­lésének és a forgóeszközök for­gási sebessége gyorsításának. Az utóbbi években veszteglés­re ítélt alapok elemzéséből ki­tűnik, hogy egyes vállalatokban az anyagellátásból, a termelé­si folyamatból és az eladásokból erednek a hiányosságok. Nézzük meg, mi okozza ezt a helyzetet. Vannak esetek, amikor a felet­tes szervek könnyen adnak anyagkiutalást a termelési terv szükségletein felül és megenge­dik a termelési folyamathoz nem feltétlenül szükséges anyagok szerződését. Így történt a tarto­mányi villamossági vállalat ese­tében, amelynek 1966-ra 67.000 tonna lignitet utaltak ki a szük­ségleteken kívül. A Transilvania üzemnek 1,233.000 lej értékben utaltak ki anyagokat szükségle­ten felül, az Arbociment gyárnak 394.000 lej, a beiusi helyiipari vállalatnak­­ 644.000 lej érték­ben. Hasonló a helyzet a sebisi és a lesdi helyiipari vállalatnál, a Metal-Lemin és az IATS, és a Május 1 szőrmegyárban. Egyes vállalatok az anyag­­szükséglet megállapításánál in­dokolatlanul nagyobb fogyasz­tást irányoztak elő, megkönnyít­ve az előírtnál nagyobb készle­tek létrejöttét. Így jártak el a marghitai ruhagyárban, ahol az egy inghez szükséges 2,3 m anyag helyett 2,4 m anyagot irá­nyoztak elő, ami 845.000 lej ér­tékű anyagtöbbletet jelent. Hasonló természetű hibákat fe­deztek fel a Bihorul mészgyár­­ban, az oradeai Avintulban, a Padurea Neagra-i üveggyárban, a Sebis-Moneasa erdőgondnoksá­gon és a Chisineu Cris-i, sebisi helyiipari vállalatnál. Nagyobb mennyiségű anyagszükségletet állapított meg az astileui Ref­­ractor, az oradeai olajgyár és Transilvania üzem, az ineui er­dőgondnokság is. Értékben ez 5.258.000 lej. A racionális ellá­tás hiánya mutatkozik meg az oradeai Timföld üzemben, amely az előirányzott 166 tonna hőálló­­tégla helyett 500,7 tonnát hal­mozott fel, az Infratirea szer­számgép üzem és a Metal-Lemn az egész 1966. évi tervhez ele­gendő anyagot halmozott fel. A forgóeszközök elfekvésének másik oka a tervezett termelési mennyiség lefedése kiutalások­kal és rendelésekkel. A gép­gyártóipari minisztériumhoz, az erdőgazdálkodási minisztérium­hoz és a tartományi néptanács­hoz tartozó vállalatokban ves­zett ellenőrzés során kiderült, hogy ez év február 15-én 114 millió lejre emelkedett az a ter­melési érték, amelynek kiuta­lásokkal és szerződésekkel nem biztosították az értékesítését. A Petru Groza városi bányagép­üzemnek bányacsillék gyártá­sára vonatkozó tervének fede­zéséből 5 millió lej értékű kiu­talás hiányzott; a „különfélék­re“ fejezetnél a termelési terv­ben nem biztosítottak 4.600.000 lej összegre szerződéseket vagy megrendeléseket. A tartományi erdőgazdálkodási vállalat sem biztosította egységei számára a termelés szerződések útján tör­ténő értékesítését. A tartományi néptanács hatáskörébe tartozó vállalatok nem biztosították 48 millió lej értékű termék ér­tékesítését. Különben az elfekvő kész termékek felhalmozódása annak is tulajdonítható, hogy több vállalat nem gondoskodott kiutalásról a múlt évben létre­hozott termékei számára. A beiusi erdőgondnokság 645.000 lej értékben rendelkezett ilyen árukészlettel. Az elfekvő készletek létre­jöttéhez hozzájárul a tartomá­nyunk vállalataiban készült ter­mékek árengedélyezésének hiá­nya is. Ez vonatkozik a Május 1 szőrmegyárra, az ineui erdőgaz­dálkodási vállalatra, az alesdi, salontai és marghitai helyiipari vállalatokra. Amint ezekből kitűnik, a fel­sorolt okok jórészt a vállalatok egyes szolgálatainak és vezető­ségeinek tevékenységében meg­mutatkozó hibáknak tulajdonít­hatók, tehát reális lehetőség van a felszámolásukra. Az elfekvő készletek megelő­zésében és felszámolásában részt kell vállalnia a vállalat egész munkaközösségének. A hi­bák megállapításának és a haté­kony gyakorlati intézkedések meghozatalának az ellátás meg­javításához kell vezetnie, figye­lembe véve a tervelőirányzatot, az anyag- és nyersanyagszükség­letet és a termékek értékesítését. Intézkedni kell az ellátáshoz és értékesítéshez szükséges kiuta­lások idejében történő megszer­zésére; a szerződések megkö­tésére és véglegesítésére; az el­látási terv és a meglévő készle­tek arányának létrehozására. A tervteljesítés folyamán minden vállalatnál ellenőrizzék a gazda­sági szerződések megkötésének módját, ezáltal biztosítják az el­látás ütemessé tételét. Emel­lett a terv keretében és azon felül gyártott termékek értéke­sítésének biztosítása is fontos. Az elemzett egységek vezető­ségeinek teljes felelősségérzettel kell elemezniük azokat az oko­kat, amelyek az elfekvő készle­tek létrejöttéhez vezetnek és meg kell állapítaniuk: mit te­gyenek azok visszahozására a gazdasági körforgásba, a terme­lés növelésére, jobb minőségű termékeknek kisebb befektetés­sel történő előállítására. GHEORGHE LÁZÁR, a Nemzeti Bank Crisana tartományi kirendeltségének osztályfőnöke Fáklya 3. oldal A GÉPGYÁRTÓIPARI DOLGOZÓK ORSZÁGOS ÉRTEKEZLETÉNEK MUNKÁLATAI (Folytatás az 1. oldalról) minőség iránti maximális igé­­­­nyességgel. Ugyancsak rendkí­vül fontos, hogy a megrendelők helyesen üzemeltessék és kasz­álják a berendezéseket, hogy azok csak hosszabb működési időszak után szoruljanak javí­tásra. Az alkatrészeket csak ak­kor cseréljék ki, ha valóban használhatatlanok, de újítsák fel őket, valahányszor erre lehető­ség van. Egyes felszólalók, köztük AUREL BOGHICI, a sinaiai me­chanikai üzem igazgatója és CORNEL BERIAN, a kudzsiri mechanikai üzem munkása fel­szólalásában a szerszámrészlegek és más kisegítő részlegek fejlesz­tésének szükségességével és te­vékenységük javításával foglal­kozott. Rámutattak, hogy még sok lehetőség van a termelés megszervezésének javítására, a korszerű, a szerszámgyártásra sajátos technológiák bevezetésé­re. Az ezen a téren szerzett sa­ját tapasztalataikra utalva rá­mutattak számos korszerű mun­kamódszerre, mint például fém­lapok ragasztása nagy frekven­ciájú árammal, a gyorsacélból készült szerszámok izotermikus kezelése, a foszfatálás, stb. Ja­vasolták annak tanulmányozását, hogy a szabványosított szerszá­mokat kizárólag szakosított üze­mekben termeljék, hogy azokat könnyen lehessen megszerezni, az üzemeknek pedig ne kelljen saját maguknak előállítaniuk ilyen szerszámokat is. ION TUDÓSE kőolajipari mi­niszterhelyettes, CONSTANTIN SCARLAT vegyipari miniszter, ION CAPATINA, a fővárosi Se­­manatoarea üzemek igazgatója, PETRE MOLDOVAN, a Mező­­gazdasági Főtanács alelnöke, IOAN CRISTEA, az oltenijai hajógyár igazgatója, MIHAI MIHAITA, vasútügyi miniszter­­helyettes és mások felszólalásuk­ban kidomborították a gépgyár­tóipar jelentős hozzájárulását a többi nemzetgazdasági ágnak magas műszaki színvonalon álló gépekkel, felszerelésekkel és be­rendezésekkel való ellátásához. A korszerű fúróberendezések, kőolajfeldolgozó felszerelések és berendezések, amelyeket az or­szágban és külföldön egyaránt ismernek és nagyrabecsülnek, lehetővé tették, hogy kőolajbá­­nyászaink új munkamódszere­ket és technológiai eljárásokat vezessenek be, amelyek a ter­melés fokozásához s a feldolgo­zott kőolaj minden egyes ton­nájának magasabb színvonalú hasznosításához vezettek. Fel­hívták a kőolajipari felszerelé­sek konstruktőrjeit, hogy a jö­vőben járuljana­k még nagyobb mértékben hozzá a nagy mély­ségig hatoló fúróberendezések termelésének növeléséhez. A vegyipar felszerelésével kapcsolatban hangsúlyozták, hogy az iparág szakembereinek és a gépgyártóknak fokozott erőfeszítéseket kell tenniük, hogy minél rövidebb­ idő alatt megkezdjék komplett gépsorok termelését ammónia, nitrogén- és foszfortrágya, szódatermékek, műanyagok és a nemzetgazda­ság szempontjából más nagy jelentőségű termékek gyártásá­ra. Ebben a szektorban — a­­kárcsak másokban is — fontos, hogy kellő figyelmet fordítsa­nak a szerződéses határidőknek és a felszerelések minőségének betartására, hogy elkerüljék az objektumok késedelmes üzembe helyezését vagy a gyártott fel­szerelések korai kopását. A bányászati szektor egyre nagyobb mértékű ellátása szá­mos gép- és felszereléstípussal lehetővé tette jelentős föld alatti munkálatok gépesítését. Figye­lembe véve az erre az ágazatra az ötéves tervben háruló meg­növekedett feladatokat, gyártás­ba kell venni új gép- és felsze­reléstípusokat a fejtések dúco­lási munkái, vágási és rakodási műveletei gépesítésének kiter­jesztéséért, a föld alatti szállí­tókapacitás növeléséért, a biz­­­tonság fokozásáért új bányalég­­ellenes készülékek gyártása ré­vén. A felszólalók hangsúlyozták, hogy az utóbbi hat évben a gép­­gyártók több mint 100 külön­böző mezőgazdasági géptípust, négy traktortípust, több mint 80 000 gabonakombájnt és kukoricakombájnt, vetőgépet és más felszerelést küld­tek a szántóföldek dolgozóinak, s ezen gépek közül sok a világ­technika színvonalán áll. A párt által a mezőgazdaság sokoldalú fejlesztésére, műszaki-anyagi bázisának szüntelen bővítésére és korszerűsítésére kijelölt fela­datok teljesítéséért változatossá kell tenni a traktortermelést, növelni kell a felszerelések és berendezések termelését és vá­lasztékát, főképp azokét, ame­lyeket belvízrendezési munkála­tokhoz használnak, jobban el kell látni pótalkatrésszel a me­zőgazdasági egységeket. A felszólalók azt is hangsú­lyozták, hogy a gördülőanyagot, gépjárműveket és hajókat gyár­tó vállalatok hozzájárultak a szállítóipar felszereléséhez. Egy­ben rámutattak, intézkedé­seket kell foganatosítani, hogy rövidebb idő alatt vegyék gyártásba és hagyják jóvá az új termékeket, főként azokat, ame­lyeknek szabadalmát külföldről vásárolták meg; intézkedni kell a személy- és teherkocsik minő­ségének további javításáról, új automatizálási és távközlési fel­­szereléstípusok termeléséről és a meglevők teljesítményének fokozásáról. Utalva a gépek, felszerelé­sek és berendezések exportjának kérdéseire, számos felszólaló kidomborította az ezen a téren elért haladást és megvitatta a román termékek világpiaci te­kintélyének megóv­ási és növe­lési módozatait. VASILE AB­­RUDAN, az aradi vagongyár vezérigazgatója, DUMITRU BU­­TUC, a birladi csapágygyár mestere és más felszólalók e­­gyetértettek a jelentésnek azzal a megállapításával, hogy a kül­földi piacokon termékeink sta­bilitása és volumenük növeke­dése a termékek műszaki-gaz­dasági teljesítményének szünte­len fokozásától, a termelésnek a piac sajátosságaihoz és a kül­földi megrendelők igényeihez való operatív alkalmazásától függ. Ezzel kapcsolatban a fel­szólalók hangsúlyozták a jelen­tőségét a szorosabb együttmű­ködésnek a Gépgyártóipari Mi­nisztérium és a Külkereskedel­mi Minisztérium között, az ex­portrendelések idejében történő kijelölése és feladása, a külföldi piacok tanulmányozása érdeké­ben, s rámutattak, hogy meg kell szervezni a szállító vállala­tok dokumentációs és műszaki segély­nyújtó szolgálatait azok­ban az országokban, amelyekbe termékeiket exportálják. REMUS RADULEI akadé­mikus, Románia Szocialista Köztársaság Akadémiájának al­elnöke, CONSTANTIN DINCU­­LESCU mérnök professzor, a Mérnökök és Technikusok Or­szágos Tanácsának elnöke, dr. ION ROMAN mérnök, a Gép­gyártási Technológiai Kutató­­intézet igazgatója, ALEXAN­­DRU HEINRICH, a Cra­­iovai Electroputere üzemek műszaki igazgatója, ION BAR­BU mérnök, az Elektrotechnikai Kutató és Tervező Intézettől és más felszólalók a tudományos kutatás, az új gépek és beren­dezések tervezése és gyártásba vétele kérdésével foglalkoztak azoknak az intézkedéseknek fé­nyében, amelyeket pártunk és államunk vezetősége a tudo­mánynak és technikának a szo­cialista építés kiteljesítéséhez való hozzájárulása növelése ér­dekében tett. A felszólalók, kiváló mesterek alkotásait, a román tudomány és technika egyes kiváló sze­mélyiségeinek hozzájárulását i­­dézve, rámutattak, hogy ezek népünk alkotó képességéről ta­núskodnak, népünkéről, amely előtt az ország iparosításának körülményei között széles érvé­nyesülési lehetőségek tárulnak fel. A gépgyártóiparban működő laboratóriumok és kutatóintéze­tek több mint 15 000 dolgozója olyan értékes káderalap, amely bebizonyította alkotó képessé­geit jelentős megvalósításokkal. Ezek mind a termékek műszaki színvonalában és funkcionális hatásfokában, mind a gyártási módszerekben híven tükröződ­nek. Az Akadémia műszaki-tudo­mányos osztályához tartozó egy­ségek kutatómunkájával kapcso­latban rámutattak, hogy a mi­nisztériumi kutatóegységekkel szoros együttműködésben na­gyobb figyelmet kell fordítani a kutatások eredményeinek végle­gesítésére s termelésben való al­kalmazásukra. A kutatók, ter­vezők és konstruktőrök közötti együttműködésnek a nemzet­­gazdaságra nézve rendkívül fontos kérdések felvetésében és operatív megoldásában kell kon­kretizálódnia. E tekintetben nagy jelentőségű segítséget nyújt majd az értekezlet során tett azon javaslat megvalósí­tása, amely néhány komplex ter­mékcsoport: gépjármű és trak­tor, vegyipari berendezés, ka­zánok és égési agregátok stb. terén szakosított, prototípus mű­helyekkel és próbalaboratóriu­mokkal felszerelt kutató és ter­vező intézetek létesítésére vo­natkozik. Még azokban az ese­tekben is, amikor időnyerés cél­jából szabadalmakat vásárolnak, szükség van a saját kutatótevé­­­kenység fejlesztésére. Megemlí­tették az Electroputere üzem munkaközösségének pozitív pél­dáját. A munkaközösség fontos javításokat eszközölt a 2100 lóerős Diesel-villamosmozdo­­nyon, megjavította annak mű­szaki funkcionális teljesítőképes­ségét és üzemeltetési biztonsá­gát. Ugyanakkor bírálták, hogy egyes termékeket, amelyeknek szabadalmát megvásárolták, mint például a Knorr-fékeket (a 23 August üzemekben) kése­delmesen vették gyártásba, ami indokolatlan devizakiadásokat okozott. Az eddigi tapasztalat alapján a felszólalók javaslato­kat tettek a gyártásba vételi ciklusok lerövidítésére, a mű­szaki előkészítés programálását tartalmazó részletes grafikonok készítésére minden egyes ter­mékre külön külön, a feladat­körök pontos meghatározására és arra, hogy az üzemeket a­­nyagilag ösztönözzék az új ter­mékek gyártásba vételi felada­tainak megállapításában és tel­jesítésében. Kiemelték az üze­mekben végzett konstrukciós és technológiai tevékenység fejlő­dését, és rámutattak, hogy ebbe a munkába be kell kapcsolni a legjobb szakértőket, és szerve­zési szempontból javítani kell az új termékek gyártásba vételére irányuló műszaki előkészítő te­vékenységet. A felszólalók hang­súlyozták, hogy rendkívül fon­tos az üzemek tervező osztá­lyain dolgozó kutatók, tervezők, mérnökök és technikusok mű­szaki dokumentálásának gazda­gítása mindazzal, ami újonnan megjelenik a világ tudományá­ban és technikájában, és java­solták, hogy ebből a célból a Mérnökök és Technikusok Or­szágos Tanácsa kezdeményez­zen több akciót. STEFAN BALÁN, oktatás­ügyi miniszter,­ ILIE SER­­BANUT mérnök, a bukaresti Unirea iskolacsoport igazga­tója és mások a gépgyártó­iparnak szükséges káderek biz­tosításának kérdésével foglal­koztak. Rámutattak, hogy az ötéves tervben több mint nyolc­szor akkora alapokat irányoztak elő a Gépgyártóipari Miniszté­riumhoz tartozó iskolák céljaira, mint a hatéves terv éveiben, hogy minden lejjel megfontoltan kell gazdálkodni s ugyanakkor nagyobb mértékben kell haszno­sítani a helyi adottságokat az iskoláknak tanszerekkel való el­látásában, a vállalatok hozzá­járulásával. Javaslatok hang­zottak el a növendékek termelé­si gyakorlatának hozzáértőbb megszervezésével és irányításá­val, valamint a tantervek javítá­sával kapcsolatban, szoros össz­hangban a különböző termelési szektorok jelenlegi követelmé­nyeivel. Az értekezleten előter­jesztett jelentésben kifejtett el­gondolást alátámasztva a felszó­lalók hangsúlyozták, hogy egyes vállalatokban a mérnö­köket ésszerűbben kell fel­használni, kulcsfontosságú he­lyekre kell beosztani és a ter­melés tudományos megszervezé­se szempontjából fontos problé­mák felé kell irányítani őket, biztosítva stabilitásukat és men­tesítve őket különböző adminisz­tratív teendőktől. Számos felszólaló foglalkozott a beruházási program idejében és fokozott hatékonysággal való végrehajtásával. Közöttük volt DUMITRU FUIOREA, a kon­­stancai hajógyár igazgatója, ION FATACEANU, a Gépgyártóipari Tervezőintézet igazgatója és CONSTANTIN NICU mérnök, a bráilai Progresul üzemek vezér­­igazgatója. Elemezték, milyen feladatok hárulnak rájuk mint megrendelőkre a kivitelezési idő lerövidítéséért és a munkálatok költségének csökkentéséért, s rámutattak, hogy az új termelő­­kapacitások, valamint műszaki színvonaluk milyen módon fogja befolyásolni a termékek minősé­gét és műszaki teljesítményeit, milyen módon növeli majd a ter­mékek versenyképességét a kül­földi piacokon. Hangsúlyozták, hogy a megrendelőknek és a ter­vezőknek szorosan együtt kell működniük az új kapacitások legjobb megoldásának kiválasz­tásában és magas minőségi szín­vonalon álló gyakorlati megvaló­sításában. Hangsúlyozták, hogy a termékek jó minősége sokszor függ attól, hogy milyen opera­tívan tájékoztatják a tervezőket az országban készülő anyagok­ról és berendezésekről. Kiemel­ték továbbá, hogy a beruházá­sok hatékonysága növelésének egyik fő forrása nagy gondot fordítani arra, hogy az üzembe helyezett új objektumok a leg­rövidebb idő alatt elérjék a ter­vezett paramétereket. Ebből a célból javaslatok hangzottak el, hogy minden fontos objektum­nál létesítsenek tervezőből, épí­tőből, megrendelőből álló állan­dó kollektívát, amely felelősség­gel tartozik a tervezett paramé­terek eléréséig. EMIL ONIGA mérnök, a bras­sói Tractorul üzem vezérigazga­tója, ION CONSTANTIN, a Gri­­vija Rosie üzemek munkása, MITA CONSTANTIN mérnök, a Munkavédelmi Bizottság alel­nöke és más felszólalók utaltak az elért eredményekre és a jö­­­vőbeli célkitűzésekre a termelés tudományos megszervezésében, az illető vállalatok gazdasági tevékenysége hatékonyságának ezen az úton történő növelésé­ben. Többek között kidomborí­tották egyes munkaközösségek, mint például a temesvári Me­chanikai üzemek és az Electro­motor üzem kollektívájának si­kereit a gépek és berendezések kihasználási mutatóinak növe­lésében, a nagyváradi Infrasirea üzem tapasztalatát zárt techno­lógiai folyamatok megszervezé­sében, a tervezés egyszerűsíté­sében és a termelés operatív nyomonkövetésében, azokat a módszereket, amelyeket számos egységben használnak a mun­kahelyen való műszaki segély­­nyújtás biztosításáért, az ütemes technikai-anyagi ellátásért, a munkaidő teljes kihasználásáért stb. A felszólalók egyben rámu­tattak egyes fogyatékosságokra és nehézségekre, amelyek még fennforognak a termelés meg­szervezésének tevékenységében, a technikai-anyagi ellátásban, javaslatokat tettek ezek meg­szüntetésére. A gépek és a be­rendezések kapacitásának ész­szerű kihasználásával kapcsolat­ban rámutattak, hogy csökken­teni kell a javítások miatti vesz­­teglési időt, a javításokat mind­három váltásban be kell üte­mezni. A minisztériumnak ta­nulmányoznia kellene az egyes vállalatokban felhasználatlan felszerelések újrafelosztási mó­dozatait. A felszólalók egyetér­tettek a jelentésnek azokkal a kitételeivel, hogy ösztönzőbb, tudományos szempontból jól megalapozott normákat kell megállapítani, idejében biztosí­tani kell a technológiai doku­mentációt, a hozzáértő műszaki irányítást minden egyes munka­helyen. A felszólalók egyetértet­tek azzal a javaslattal, hogy pontosabban meg kell határoz­ni a vállalatok termelésszervező szolgálatainak feladatait, hogy azok szoros és állandó kapcso­latban álljanak a vállalat min­den részével. A felszólalók egyszersmind rámutattak, hogy a kutató és tervező szervezeteknek, az üze­mek tervező osztályainak és a szakminisztérium műszaki-tudo­mányos tanácsainak, mindazok­nak, akik munkafolyamatot szerveznek és irányítanak, ez­után is intézkedéseket kell ten­niük a munkavédelmi normák tiszteletben tartására és több gondot kell fordítaniuk a törvé­nyes munkaidő tiszteletben tar­tására. Több felszólaló utalt a válla­latok közötti kooperációra. Ezek között STEFAN CONSTANTI­­NESCU mérnök, fémipari mi­niszterhelyettes arról beszélt, mit tesznek a kohászati vállala­tok azért, hogy a megállapított, szerződés szerinti határidőben a termékek nagyobb választékát bocsássák a gépgyártók rendel­kezésére és szüntelenül javítsák termékeik minőségét. Elhangzott az a javaslat, hogy a miniszté­riumok szinkronizálják a koor­dináló és a szállító üzemek ter­melőkapacitásainak fejlesztését. Több felszólaló, közöttük ION PURCAREA, a brassói traktor­üzemek főkönyvelője rámuta­tott, hogy új belső tartalékokat kell feltárni és hasznosítani a munkatermelékenység fokozásá­ra, az önköltség csökkentésére és terven felüli jövedelmek meg­valósítására. Hangsúlyozták, hogy e tekintetben nagy fontos­ságú a személyzet továbbképzése és szakosítása, ösztönző fogyasz­tási normák alkalmazása, és olyan anyagellátás, amely minél szorosabb összhangban áll a ter­melés szükségleteivel. Ugyan­akkor felemlítették a vállalatok gazdasági-pénzügyi tevékenysé­gében fennálló hiányosságokat és javaslatokat tettek a termelés gazdasági hatékonyságának szüntelen javítására. Egyebek között kiemelték, hogy ésszerűb­ben kell felhasználni a kiutalt alapokat, meg kell szüntetni az olyan okokat, amelyek az ön­költség növeléséhez, a jövede­lemterv nem teljesítéséhez vezet­nek, ilyenek: a költséges eszkö­zökkel történő szállítás, a szük­ségleteken felüli beszerzés, a termelési terv gyakori módosítá­sa stb. Azzal kapcsolatban, hogy az önköltség egyik fontos alko­tóeleme a fém, rámutattak, hogy a gépgyártó üzemekben nagy mennyiségű fémet lehetne meg­takarítani, ha nagyobb figyelmet fordítanának arra, hogy minimá­lis tűréssel és pontos hosszúság­ban szállítsák a hengerelt áru­kat. A munkastílus és munkamód­szerek javításának kérdését érintve MIHAI DUMITRASCU, a szatmári Unió üzem főmérnö­ke, CONSTANTIN ANGHEL, a brassói 2. számú üzem pártbi­zottságának titkára, ROVIN BUSTAN mérnök, a bukaresti Vulcan üzem vezérigazgatója és mások hangsúlyozták, hogy a vállalati vezetés módszereinek szüntelenül alkalmazkodniuk kell a technikában, a termelési folyamatban bekövetkezett vál­tozásokhoz. Ezért nagyobb ope­rativitást kell tanúsítani a fejlett tapasztalatok népszerűsítése és általánosítása terén, széles kör­ben használva fel az egyik leg­hatékonyabb módszert: a ta­­pasztalatcserék időszakonkénti szervezését. Az a hozzáértés, amellyel a vállalatok műszaki káderei meg tudták oldani az új termékek gyártásba vételével kapcsolatos legbonyolultabb problémákat is — mondották a felszólalók, — teljesen indokolttá teszi a vita során elhangzott ama javaslatot, hogy elemezzék: lehetséges-e az üzemek szintjén koordinálni a folyamatosan termelt termékek korszerűsítését, e termékek vá­lasztékának bővítését és a kevés­bé bonyolult termékek gyártásba vételét. Ily módon a központi apparátus, a minisztériumi ve­zérigazgatóságok és osztályok többet foglalkozhatnak az üze­mek vezetésének és irányításá­nak általánosabb és távlati kér­déseivel. Rámutattak, hogy a minisztérium által eszközölt elemzések gyakorlata, amelyet mindössze intézkedési tervek összeállítása követett, nem ele­gendő, és hogy feltétlenül szük­séges e tervek megvalósításának figyelemmel követése. Minthogy az irányítást csak a napirenden levő feladatok megoldását intéző napi diszpé­cserszolgálatra korlátozták a minisztériumok és az üzemek kapcsolataiban, nehézkes for­m­ák jöttek létre, amelyek mun­kapazarláshoz, sűrű levelezés­hez és túlzott utazgatásokhoz vezettek az üzemek és a minisz­térium között. Ugyanakkor e­­gyes vállalatokat ritkán látogat­tak meg a vezérigazgatóságok vezető káderei és szakemberei. A felszólalók rámutattak, hogy a minisztériumoknak nagyobb felelősségérzettel kell irányíta­niuk a vállalatokat, nagyobb mértékben kell támogatniuk ő­­ket, konkrét feladatokkal meg­bízott szakemberek kiküldésé­vel. A IX. pártkongresszuson kije­lölt olyan értelmű feladatokra vonatkozólag, hogy szüntelenül növelni kell a pártszervek és -szervezetek szerepét és illeté­kességét a gazdaság vezetésé­ben, VIOREL METE­R elvtárs, az RKP Brassó városi bizottsá­gának első titkára és TRANDA­­FIR COCIRLA mérnök elvtárs, az RKP Bánát tartományi bi­zottságának titkára és más fel­szólalók egyes pártszervek e té­ren szerzett tapasztalatait is­mertették az értekezlettel. A különböző gazdasági kérdések megvitatására szervezett tanács­kozások és időszakos elemzé­sek, pártaktivistákból és szak­emberekből álló kollektívák megalakítása, amelyek tanulmá­nyozták a termelés különböző kérdéseit, támogatva a vállalatok vezetőségeit a tervfeladatok teljesítésére és túlteljesítésére szolgá­ló műszaki-szervezési intézkedé­sek alkalmazásában, valamint más módszerek felhasználása, hozzájárult számos vállalat gaz­dasági tevékenységének javítá­sához, mozgósította a kollektí­vákat a termelés és a munka jobb megszervezésére és az e­­gyes szektorokban létező hiá­nyosságok kiküszöbölésére.­­A felszólalók rámutattak, hogy a minisztérium olykor a pártszervekre és -szervezetekre hárította a termelés tudomá­nyos megszervezését. A fel­szólalók megemlítettek szá­mos olyan kérdést, amely­nek megoldása közvetlenül a minisztérium és a válla­latvezetőségek hatáskörébe tar­tozik, majd hangsúlyozták, hogy a pártszervezeteknek a jövőben is széles körben kell mozgósíta­niuk a dolgozókat a vállalatok belső tartalékainak feltárására és hasznosítására az egész terme­lő tevékenység gazdasági haté­konyságának növelése érdeké­ben, szüntelenül fokozva szere­püket és illetékességüket a gaz­daság vezetésében.

Next