Fáklya, 1969 (13. évfolyam, 1-24. szám)
1969-10-19 / 20. szám
HUMOR*HUMOR*HUMOR*HUMOR NAGY EMBEREK AZ ISKOLAPADBAN - Tanító úr, Einstein fiam jól áll fizikából? - Hát ahogy vesszük, minden relatív. — Newton, az ön alma iránti rajongása nem vezet jóra! ————————— “—” - Chaplin, ne vágjon grimaszokat! (V. Csizsikov rajzai) A fogorvoshoz bekopogtatott valaki, aztán lenyitott. — Tessék kérem helyet foglalni — invitálta az orvos. A férfi beült a „kínzószékbe”. — Tessék kinyitni a száját. . . Így ni . . . Most jó . . . Itt fáj ? — Nem. — Talán itt? — Ott se. — Vagy itt? — Nem. — Hát akkor hol fáj? — Lejjebb. — Hol lejjebb? — Hát itt, a térdkalácsnál. — Nem értem. Melyik fáj? — Hát ez itt, a balodali. — Ön bizonyára eltévesztette az ajtót. Ezzel sebészhez kell fordulnia. — Azt tudom, de ott hosszú sor áll. — No és? Legfeljebb vár egy kicsit. — De én nem tudok várni. Nagyon fáj. — Jó-jó, de mit tehetek itt én? — Hogy-hogy mit? Hiszen ön orvos. — Igen, csakhogy én fogakat gyógyítok, nem térdeket. — Miért, mi a különbség? — Nagyon is nagy. A térdkalácsnak az ég adta világon semmi köze nincs a fogakhoz. A. KURLJANDSZKIJ, A. HAJT: — Hát, ahogy vesszük. Néha úgy belémhasít, hogy összecsikordul a fogam. — Igen, de a fogai nem fájnak. — Egyelőre nem. Azonban, ha nem gyógyíttatom meg a térdkalácsom, akár az összes fogam elromolhat. — Nagyon helyes. Tehát a térdkalácsot ki kell gyógyíttatni. Csakhogy ehhez egészen más orvosra van szükség. Mégpedig sebészre. — De hiszen már mondtam, hogy ott hosszú sor áll. — Hogy jön ide a sorállás? — Furcsa kérdés. A boltban, ha az egyik eladónál sorba állnak, a másik mindig segít. — Igen ám, de ez rendelőintézet, nem pedig bolt. — Ezzel én is tisztában vagyok. A boltba nem mennék a térdpanaszommal. — Akkor meg miért jött énhozzám? — Mert ön orvos, nem pedig eladó. — Úgy gondolja, ha egyszer orvos, mindenhez kell értenie? — Miért mindenhez? Én például nem kívánom, hogy megjavítsa a tévémet. — De hát értse meg, tévé vagy térdkalács — nekem egykutya. — Nekem viszont nem. Mivel hogy a térdkalácsom az fáj, de a tévémnek semmi baja. — Nézze, hagyjuk szépen békében a tévét. Mégegyszer kijelentem önnek: térdkalácsokkal nem foglalkozom. Ha a sebész ajtaja előtt hosszú sor áll, jöjjön holnap. — És ha holnapra magától kiáll a fájás a térkalácsomból? — Pompás lenne! — Hogy-hogy pompás? Ha minden magától is elmúlik, minek vannak akkor az orvosok? — Hogy gyógyítsanak! A fogorvosok fogat, a fülészek fülét, a szemészek szemet, a sebészek meg térdet. Világos? — Világos! — Mondja, miért tűri fel a nadrágszárát? — Hogy megvizsgálhassa. — Már mért vizsgálnám meg? Ha a fogával lenne valami, megvizsgálnám. De hisz önnek ott ugyebár nincs foga? — Nincs. — Vagyis nincs mit megvizsgálnom. — Hogy-hogy nincs mit? Hát ez itt? — Mi ez? — Kék folt. — Dehogyis kék folt. Ez tintanyom ! — Igazán? — Persze hogy tinta. Dörgölje csak egy kicsit. . . No látja, máris eltűnt. — Csakugyan. És még ön mondta, hogy nem tud gyógyítani . . . Most pedig megyek a szemészhez. — Mire föl? — Hát csak . . . Kezd fájni a hasam. Kovács László fordítása 31