Fáklya, 2009 (13. évfolyam, 1-7. szám)
2009-01-01 / 1. szám
Isten veled, Pali bácsi! A Szombathelyi Székesegyházban több mint ezren vettek végső búcsút Németh Pál mesteredzőtől, a magyar atlétika legendás alakjától. A ravatalnál reggel kilenc órától róhatták le kegyeletüket a rokonok, barátok, ismerősök és olyanok is, akik egyoldalúan csak őt ismerték és tisztelték. Külföldről és az ország távoli részeiről is érkeztek sportbarátok Szombathelyre, hogy fejet hajtsanak Németh Pál életműve előtt és elbúcsúzzanak tőle. A tíz órára tervezett gyászmise is csúszott, mivel akkor még két tömött sorban várakoztak az emlékezők, hogy elhelyezhessenek egy-egy szál virágot a „Dobópápa” urnája mellett. Pali bácsi végakaratában is szeretett klubjára gondolt. A család kérte, hogy - az elhunyt kívánságának megfelelően - a koszorúkra szánt összeget a Dobó SE tehetséggondozó alapítványának számlaszámára utalják. A gyászmisével egybekötött szertartást Miszori Zoltán esperes plébános celebrálta, aki beszédében az elhunyt mesteredzőhöz fűződő személyes élményeit is felelevenítette, miközben a földi élet igazi értelméről és céljáról elmélkedett. Külön hangsúlyozta a világhírű szakember talán legjellemzőbb hitvallását: „Először embert akarok nevelni, s csak azután bajnokot! ” Ezután a barátok nevében Linka Sándor köszönt el a mestertől, e szomorú alkalomra íródott versével. A hamvak beszentelését követően Kovács Ferenc, a Vas Megyei Közgyűlés elnöke, Dr. Ipkovich György, Szombathely MJV város polgármestere és Dr. Schulek Ágoston, a Magyar Atlétikai Szövetség elnöke emlékezett Németh Pálra, akinek távozása pótolhatatlan veszteséget jelent a magyar sport számára. Horváth Vilmos, a Dobó SE és olimpiai baráti körünk elnöke személyes hangú gyászbeszédet mondott. Kedves Pali látod, milyen sokan vagyunk? Mintha az egész világ akarna végső búcsút venni Tőled... Eljöttek elköszönni Nyíregyházától Keszthelyig, Szlovákiából, Szlovéniából, Horvátországból Utolsó utadon itt vannak egykori versenyzőtársaid, tanítványaid, nemes ellenfeleid, a veterán atléták és sok száz szombathelyi. Látod, milyen sokan tisztelnek és szeretnek? Lelkünkben végtelen szomorúsággal, megrendülten állunk feldíszített ravatalod előtt. Fontos voltál és fontos vagy most is számunkra. Mint, ahogy Neked is fontos volt minden, amit tettél egész életedben. Istenem, hányszor, de hányszor is mondtad: fél szívvel nem érdemes semmit sem csinálni. Életed utolsó órájáig biztos vagyok benne, hogy még a kórházi ágyon is dolgoztál, a jövőt tervezted. Emlékszel Pali? Múlt csütörtökön még arról beszélgettünk, hogy a gyerekeknek - ahogy Te hívtad mindig versenyzőidet - megtartjuk a bajnoki vacsorát. Szombaton - azaz ma edzés, azután holnap indulás az edzőtáborba! Utána jönnek sorra a bajnokságok, versenyek. Nekünk pedig ott kell lennünk a legjobbak között, úgy mint máskor, úgy, mint mindig...