Fáklya, 2009 (13. évfolyam, 1-7. szám)

2009-01-01 / 1. szám

Isten veled, Pali bácsi! A Szombathelyi Székesegyház­ban több mint ezren vettek vég­ső búcsút Németh Pál mester­edzőtől, a magyar atlétika le­gendás alakjától. A ravatalnál reggel kilenc órától róhatták le kegyeletüket a rokonok, bará­tok, ismerősök és olyanok is, akik egyoldalúan csak őt ismer­ték és tisztelték. Külföldről és az ország távoli részeiről is ér­keztek sportbarátok Szombat­helyre, hogy fejet hajtsanak Né­meth Pál életműve előtt és el­búcsúzzanak tőle. A tíz órára tervezett gyászmise is csúszott, mivel akkor még két tömött sorban várakoztak az emlékezők, hogy elhe­lyezhessenek egy-egy szál virágot a „Dobópápa” urnája mellett. Pali bácsi végakaratában is szeretett klubjára gondolt. A család kérte, hogy - az elhunyt kívánságának megfelelően - a koszorúkra szánt összeget a Dobó SE tehetséggondozó alapítványá­nak számlaszámára utalják. A gyászmisével egybekötött szertartást Miszori Zoltán esperes plébános celebrálta, aki beszédében az elhunyt mesteredzőhöz fűződő személyes élmé­nyeit is felelevenítette, miközben a földi élet igazi értelméről és céljáról elmélkedett. Külön hangsú­lyozta a világhírű szakember talán legjellemzőbb hitvallását: „Először embert akarok nevelni, s csak azután bajnokot! ” Ezután a barátok nevében Linka Sándor köszönt el a mestertől, e szomorú alkalomra íródott versével. A hamvak be­­szentelését követően Kovács Ferenc, a Vas Megyei Közgyű­lés elnöke, Dr. Ipkovich György, Szombathely MJV vá­ros polgármestere és Dr. Schu­­lek Ágoston, a Magyar Atléti­kai Szövetség elnöke emléke­zett Németh Pálra, akinek távo­zása pótolhatatlan veszteséget jelent a magyar sport számára. Horváth Vilmos, a Dobó SE és olimpiai baráti körünk elnöke személyes hangú gyászbeszédet mondott. Kedves Pali látod, milyen sokan vagyunk? Mintha az egész világ akarna végső búcsút venni Tőled... Eljöttek elköszönni Nyíregyházától Keszt­helyig, Szlovákiából, Szlovéniából, Horvátország­ból Utolsó utadon itt vannak egykori versenyző­társaid, tanítványaid, nemes ellenfeleid, a veterán atléták és sok száz szombathelyi. Látod, milyen sokan tisztelnek és sze­retnek? Lelkünkben végtelen szomorú­sággal, megrendülten állunk feldíszített ravatalod előtt. Fontos voltál és fontos vagy most is számunkra. Mint, ahogy Neked is fontos volt minden, amit tettél egész életedben. Istenem, hányszor, de hányszor is mondtad: fél szívvel nem érdemes sem­mit sem csinálni. Életed utolsó órájáig­­ biztos vagyok benne, hogy még a kór­házi ágyon is­­ dolgoztál, a jövőt ter­vezted. Emlékszel Pali? Múlt csütörtökön még arról beszélgettünk, hogy a gyerekeknek - ahogy Te hívtad mindig verseny­zőidet - megtartjuk a bajnoki vacsorát. Szomba­ton - azaz ma­­ edzés, azután holnap indulás az edzőtáborba! Utána jönnek sorra a bajnoksá­gok, versenyek. Nekünk pedig ott kell lennünk a legjobbak között, úgy mint máskor, úgy, mint mindig...

Next