Falusi Gazda, 1867. január-június (7. évfolyam 1. félév, 1-12. szám)
1867-01-15 / 1. szám
2 Péter és Pál családapák s ugyanazon község lakói, mindkettő egyszersmind ügyes földiparos. Péter józan életű, Pál részeges. Péter pontos és lelkiismeretes kötelessége teljesítésében, Pál hanyag és rendetlen. Péter becsületes, előrelátó, Pál kicsapongó, gondatlan. Péter erkölcsi oktatásban részesíti és iskoláztatja gyermekeit, hajléka a béke, családi egyetértés, takarékosság és szorgalom menyhelye. — Pál gyermekei elhagyatva szellemi oktatásban nem részesülnek, háza örökös czivódás, családi viszály, tobzódás és tisztátalanság fészke. Mily nagy különbség volna két oly község vagy társadalom közt, melynek egyike Péterhez, másika pedig Pálhoz hasonló magatartásu egyénekből állana? ! Józan szokások és jól kimivelt alapismeretek ennélfogva nélkülözhetlen feltételei szellemi és anyagi felvirágzásunknak, s valamint a tanítás egymagában józan természetes hajlam, és szokások nélkül az egyéni jóllét megalapítására elégtelen, azonképen a legjobb szokás mellett is, ha szellemi ismeretekkel nem párosul, csak gyámoltalan teremtés lesz az emberből. Tudomány haszna és szüksége. Az emberi ész minden századokban és korszakban e nagy mindenség örök törvényeinek megfejtésével foglalkozott. S napjainkban már odajutott, hogy nemcsak az égitestek keringését és mozgásait, hanem azok nagyságát és távolságát is kiszámolja. A viharos tenger felkorbácsolt habhullámai nem aggasztják többé tengerészeinket, a hajó játszva hasítja át az óczeán végtelen síkjait. Időmértéket készített magának, mellyel a másodpercz legkisebb töredékeit is kiszámítani képes. Kitanulta az évszak változásait, a csillagok állását s a szelek járását. A föld gyomrából érczeket aknáz; a növény- és állatországot szolgáivá tette; sőt még a láthatatlan elemeket, a levegőt, villanyt és delejességet is czéljainak kivitelére felhasználja stb. Ennyi szellemi vívmányok után azonban még koránsem higyük, hogy minden teendőnket, bevégeztük; a világisme még fiatal, a tapasztalás és ész azt mondja, hogy életkorának még felényire sem jutott, s folytonosan előre halad, ennélfogva még sokat is kell tanulnunk. A tudomány feladata a haladás okait, a természet fejlődésének törvényeit kipuhatolni, és az emberiség szükségleteinek forrásait, az anyagi jóllét legbiztosabb tényezőit felkeresni. Felhívás lónemesítésünk ügyében. Ha végignézzük hazánk térképét, vagy ha adatott némelyeknek azon szerencse, hogy szeretett hazánkat összejárhatták, tanulmányozhatták s fekvési és talaji minősége közt összehasonlításokat és combinatiókat tehettek, lehetlen első pillanatra azon nagy előnyöket fel nem ismerni, melyek fekvésében házi állataink tenyésztésére, de különösen lótenyésztésünk és lovaink előállítására lényeges befolyást gyakorolhatnak. Megvan tehát az alap, meg a kellő fekvés, a klíma, s mi mégis oly szegények, oly szomorúan szegények vagyunk lovaink tekintetében. Hol és miben rejlik ennek oka? nem keresem, nem kutatom, más czélja lévén szerény felhívásomnak, elég, ha ismerjük szomorú helyzetünket. Távol vagyok attól, hogy e miatt a jelen kort vádoljam, nem tehetem már csak azon egyetlen, de igazságos ok miatt se, mert ez nem a jelen kor és nem a mi hibánk, de nem is az elmúlt évtizedeké. Lovaink elfajzása, lótenyésztésünk elhanyagolása, a lehető legmélyebb süllyedése, már a régibb korban fészkel, s a mivel mi jelenleg bírunk, az már csak ránk maradt szegény örökség, melyet fentartani és tovatengetni lehet ugyan, de előbb utóbb sújtó visszahatásra fog okot adni, s akkor bennünket fog vádolni a jövő, a hanyagság és tétlenség bélyegét sütve elnémult és elhamvadt homlokunkra. Uraim ! itt az ideje, hogy lótenyésztésünk ügyében lendítsünk valamit ! Hogy lótenyésztésünk igen alászállott; hogy lovaink olyanok, melyek a mai kor kívánalmainak és igényeinek megfelelnének — nincsenek : már ezelőtt 35 éves nagy Széchenyink által kimondatott, nemcsak, de fenkelt szellemével törekedett is annak más irányt adni, a tenyésztésbe új eszméket hozni és honosítani állattenyésztési egyesületével. Azóta az eszme elnémult, az állattenyésztő társaság lassankint egy lényeges átalakulási metaphorán ment keresztül, tágasabb alapot nyert, s ezáltal egy virágzó és gyümölcsöző fává fejlett, a magyar gazdasági egyesületben. A gazdasági egyesület, mint olyan, kell hogy a gazdászatnak minden ágát felkarolja, s így egészen más térre lépett, mint az első, az eszme indítójának való czélja, megszűnt lenni az egyes szak képviselője és terjesztője, s helyébe a közmivelődés és az okszerű elvek terjesztőjévé vált. Ezáltal az állattenyésztő társulat megszűnt létezni, s azzal tüzetesebben és különösen lótenyésztésünkkel — országosan kiható czél és eredmények előhozatalával senki sem foglalkozik, s e tér parlagon és elhagyatottan hever. Hogy e kietlen táj megnépesedjen, hogy hazánk lovászata, ha mindjárt virágzásnak nem is, de legalább diszlöbb tenyészetnek induljon, bátorkodom a t. gazdaközönség elé egy inditványnyal lépni, mely egy lótenyésztő, de különösen lónemesítő társaság megalakulását foglalja magában. Minden közreható nemzetgazdászati eszme kivitele csak az összpontosított erők által létesülhet, csak az összpontosított, erők által nyerhet lendületet, míg az egyesek legszebb és jobb törekvés mellett is épen saját erejük szétforgácsolása és erőtlenségök által a közös és óhajtott czél olajágára sohase juthatnak. Hogy lótenyésztésünk miért nem fizetik kihatólag, tehát nagyban egyesek által, miért nem halad pl. juhászatunkkal párhuzamban : e két állatnem közt