Falvak Dolgozó Népe, 1953 (9. évfolyam, 25-51. szám)
1953-12-23 / 51. szám
un a népi törvényesség megszilárdítása és a bürokrácia leküzdése érdekében, továbbá abból a célból, hogy a dolgozók panaszainak és beadványainak kivizsgálása és igazságos elintézése útján kiküszöböljék az államgépezet és a gazdasági szervezetek tevékenységében észlelhető hibákat és fogyatékosságokat, a SaKi Minisztertanácsa elhatározta, hogy irodákat létesít a dolgozók beadványainak és panaszainak elintézésére a Minisztertanács, a minisztériumok és az államigazgatás többi központi szervei, a központi gazdasági szervezetek, a tartományi, rajoni és városi néptanácsok végrehajtó bizottságai keretében. Az irodák kötelessége megszervezni a dolgozók panaszait és beadványait tartalmazó levelek átvételét, fogadni a honpolgárokat akik panaszt akarnak emelni, vagy észrevételeiket akarják közölni bármilyen problémával kapcsolatban; gondoskodni arról, hogy a panaszok és beadványok idejében és igazságosan elintézést nyerjenek és írásban értesíteni a dolgozókat a hozott intézkedésekről és határozatokról. A határozat előírja, hogy a beadványokat és panaszokat a minisztériumok az államigazgatás többi központi szervei és a központi gazdasági szervezetek legkésőbb a beérkezéstől számított 30 napon belül, a tartományi néptanácsok végrehajtó bizottságai legkésőbb 15 napon belül, a rajoni és a városi néptanácsok pedig legkésőbb 10 napon belül tartoznak elintézni. A határozat hangsúlyozza, hogy a panaszokat és beadványokat átvevő szerveknek nem szabad az eseteket kivizsgálás végett azoknak az intézményeknek vagy személyeknek elküldeni, amelyeknek tevékenységéből a panasz vagy beadvány fakad. Az államigazgatás központi szervei, a központi gazdasági szervezetek és a néptanácsok végrehajtó bizottságai kötelesek rendszeresen kielemezni a dolgozók által felvetett kérdéseket s azok elintézési módját, továbbá a különböző alárendelt szervek magatartását e beadványokkal és a panaszokkal szemben. A különleges fontosságú társadalmi-politikai kérdésekre vonatkozó beadványokkal és panaszokkal kapcsolatban hozott határozatokat és intézkedéseket közzéteszik a sajtóban. A határozatban előírt irodákkal nem rendelkező gazdasági intézményekhez vagy szervezetekhez intézett panaszokat és beadványokat az illető intézmények vagy szervezetek vezetői tartoznak közvetlenül kivizsgálni és elintézni. A minisztertanácsi határozat előírja azt is, hogy mindazokat a személyeket, akik nem hajtják végre a dolgozók panaszaival és beadványaival kapcsolatban hozott határozatokat és intézkedéseket, akik halogatják a felvetett problémák kivizsgálását és megoldását, valamint mindazokat, akik bürokratikus magatartást tanúsítanak a panaszokkal és beadványokkal szemben, akik üldözik az állami szervekhez panasszal vagybeadvánnyal forduló személyeket, vagy ezeknek nehézségeket okoznak, az érvényben levő törvények szerint büntetik. Tekintet nélkül a dolgozók panaszainak és beadványainak elintézésére létesített irodák működésére, a minisztériumok és a többi központi államigazgatási szervezetek, a központi gazdasági szervezetek és a néptanácsok végrehajtó bizottságai pontos fogadónapokat tartoznak megállapítani azoknak a dolgozóknak a számára, akik panaszukkal vagy beadványukkal személyesen akarnak az illető intézmény vagy szervezet vezetőjéhez fordulni. A minisztériumokban, a többi központi államigazgatási szervekben és a központi gazdasági szervezetekben hetenként legalább egy fogadónapot, a tartományi, rajoni és városi néptanácsok végrehajtó bizottságaiban pedig legalább heti két napot kell megállapítani. A fogadónapokat és órákat úgy kell megállapítani, hogy a lehetőségekhez képest szabad idejükben biztosítsák a dolgozók fogadását. ."frí-Y • Intézkedések a dolgozók beadványainak és panaszainak az államszervek részéről történő elintézésére Egy kiváló román zeneszerző emlékezete • Hazánk dolgozó népe ezekben a hetekben szeretettel emlékezik meg az ötven évvel ezelőtt elhunyt kiváló román zeneszerzőről, Gavril Muzicescuról. Gavril Muzicescu egész életét a román zene fejlesztéséért, az egyszerű nép zenéjének megismertetéséért és a klasszikus zeneművekben való érvényesítéséért való harcnak szentelte. Műveit, melyeket ma is élvezettel hallgathatunk, legnagyobbrészt népi zenei motivumok felhasznlásával alkotta, ezért ezek valóban a román nép érzéseit, a szépség iránti szeretetét tükrözik. Énekkarok számára irt műveit nagyra becsülték egyes haladó külföldi zeneszerzők is, s műveinek zenei értéke Muzicescut egyik nagy zeneszerzőnkké emeli. Muzicescu Péterváron tanulta meg a nép zenéjét szeretni és a népi zene motívumait felhasználni. Emiatt számos maradi elmélettel kellett megküzdenie, de műveinek szépsége, összhangja és népi jellege legyőzték a bírálók érveit és nagy népszerűségre juttatták MuZicescut. Muzicescu a Iasi zenekonzervatórium tanára volt, ezenkívül az ottani érsekségi ttemplom kórusát is vezette, amelyet rövid idő alatt igen magas zenei színvonalraemelt. ■f Munkássága, az a szeretet, amellyel feldolgozta a nép ajkán élő csodaszép dallamokát és az a következetesség, mellyel a néptől tanult, ma is példaként áll zeneszerzőink előtt. Gavril Muzicescu halálának ötvenedik évfordulójára kormányhatározat alapján bizottság alakult, mely előkészíti a nagy zeneszerző emlékének megünneplését és megszervezi műveinek és életének széleskörű ismertetését, egész hazánk területén, -------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- Iskoláink életéből FALUNKBAN havonta kétszer van szülői értekezlet, amikor az iskolás gyermekek szülei és a tanítók megbeszélik, a gyermekek nevelésének legfontosabb kérdéseit. A szülők s a tantestület arra törekednek, hogy a gyermek odahaza is épp olyan jó és gondos nevelésben részesüljön, mint az iskolában. Az értekezletek után a tanítók külön-külön is tanácsokkal látják el a szülőket, felelnek kérdéseikre, útbaigazítják őket a gyermeknevelés terén. Ez nagy segítségére van mind a szülőknek, mind a tanítóknak, de legfőképpen a gyermekeknek van hasznára, mert így válik majd belőlük megannyi harcos, bátor, hazáját szerető dolgozó. Fokozottabb gondot a kulturotthonok művészcsoportjai III. országos versenyének előkészületeire Művészeti tömegmozgalmunk egyik legjelentősebb eseményének ígérkezik a kulturotthonok, olvasóházak és kollektív gazdasági vörös sarkok művészcsoportjainak III. országos versenye. Mint ismeretes, a verseny egyik legfontosabb célkitűzése a művészi színvonal emelése, nemcsak az eddig is kiemelkedett legjobb művészcsoportoknál, han/nem az egész művészeti tömegmozgalomban. E célkitűzés valóra váltása nagymértékben attól függ, hogy a benevezett csoportok miként készülnekfel a versenyre, továbbá, hogy a rajoni és a tartományi kultúrosztályok, hogyan készítik elő a verseny egyik legfontosabb szakaszát, a körzeti versenyeket ? Ha figyelembe vesszük egyrészt a művészcsoportok szeptember 20-tól folyó előkészülteit, másrészt azt, hogy a körzeti versenyek időpontjától már csak alig másfél hónap választ el, akkor megállapíthatjuk, hogy az eredmények mellett még komoly hiányosságok észlelhetők. Igaz, hogy például csak Udvarhely rajonbam 112 színjátszócsoport, 63 énekkar és 21 fúvószenekar nevezett be a versenyre, amelyek közül az alsóboldogfalvi énekkar létszáma az előkészítő időben 80-ról 100-ra emelkedett. Az is örvendetes, hogy a köröndi, kecseti kisfalusi, lövétei tánccsoportok lelkesen készülnek a versenyre. Hasonló készülődések folynak az erdőszentgyörgyrajoni Hármasfalubam, Felsősófalván és Makfalván. Ezek a csoportok azonban eddig is a legjobbak közé tartoztak. Mi az oka, hogy az előkészületi időszak eddigi három hónapját nem használták fel kellőképpen többi művészcsoportjaink? Az egyik ok az, hogy a művészcsoportok a választási kampány során összeállított műsoraikat és próbáikat nem kötötték össze a versenyre való előkészületekkel. Legtöbb helyen még november végén is arra hivatkoztak, hogy azért nem tudnak készülni, mert nem ismerik a versenyszabályzatot és az abban előírt kötött darabokat. Amikor azonban felmerült a kérdés, hogy melyek a szabadonválasztott darabjai a kórusnak vagy a G7mnjátszócsoportnak, akkor kiderült, hogy még az sincs összeállítva. E hibák nagy része a helyi versenybizottságokat terheli, amelyeknek elsődleges feladata éppen az, hogy biztosítsák a csoportok minél jobb felkészülését s az ezzel kapcsolatos szervezési munkálatokat. A helyi versenybizottságok gyenge működéséért azonban már a rajoni és tartományi versenybizottságokat terheli a felelősség. Azaz terhelné, ha volna kit. A Magyar Autonóm Tartományban például december első napjaiban még meg sem alakult a tartományi versenybizottság. Következésképp a rajonok nag többségében sem működnek e bizottságok. Ez tehát a második ok. A szervezés terén mutatkozó hiányosságok természetesen fokozottan jelentkeznek a verseny eszméit művészi és politikai irányítása terén is. A dolgozók szocialista öntudatának fejleszté-sében és az öntudat fejlődésével együtt növelődi kulturális igények kielégítésében egyik legfiatásosabb eszköz a művészet, mégpedig elsősorban a színművészet. Azok a színművek, amelyek tartalmukkal a nép ügyét, a teremtő munkát, a szocialista építést szolgálják. A színjátszócsoportok munkája ezért elsőrendű fontosságú. Mégis a versenyre történő előkészületek terén éppen itt mutatkoznak a legkomolyabb hiányosságok. Nyilván nem véletlen, hogy általában a tánccsoportok előkészületei kielégítőbbek. Ott, ahol tánccsoportok működnek, legtöbb helyein hozzáértők vezetik a próbáikat, akik munkájukban sok segítséget kapnak a falu idősebbjeitől is egy-egy táncfigura tökéletes betanításához. A színjátszócsoportok vezetőinél azonban a lelkesedés nem mindig párosul kellő szakismerettel. Sokan úgy gondolják, nincs egyszerűbb dolog a rendezésnél s nem is kérnek szakmai segítséget, de elméletileg sem képezik magukat. Az ilyen felfogás a színjátszócsoport silány teljesítményében bosszulja meg magát. Ennek következtében sok esetben még a helyes mondanivaló is elveszti hatását, vagy éppen ellenkező hatást kelt. Minden színjátszócsoport-felelősnek tudnia kell, hogy a színvonalas, művészi igényű színjátszás — fegyverünk az ideológiai harcban. A színjátszócsoportok előadásainak nevelő, mozgósító erejét és nem utolsó sorban sikerét is az dönti el, mit játszik, a csoport és előadása milyen művészi színvonalon folyik, milyen művészi eszközökkel igyekszik megjeleníteni az író mondanivalóját. A kiválasztott darab és az előadás színvonala mindig fényt vet magának a csoportnak és az egyes színjátszóknak, művészi és politikai felkészültségére is. A színjátszócsoportok elsőrendű feladata, hogy olyan darabokkal készüljenek fel a versenyre, melyek a szocializmust építő életünk jelentős kérdéseivel foglalkoznak. Az egyfelvonásos színjátékok és jelenetek műfaji adottságaiknál fogva könnyen nyomon követhetik építő életünk rohamos fejlődését. A színjátszócsoportok felelősei és rendezői tartják szem előtt, hogy háromfelvonásos színdarabok előadására, csak olyan színjátszócsoport vállalkozzék, amely művészileg és technikailag egyaránt elég erős az ilyen nagyobb feladatok megoldására. Noha a színjátszócsoportok kérdéseivel ezúttal részletesebben foglalkoztunk, ez nem jelenti azt, hogy az énekkarok, zenekarok és tánccsoportoknál nincsenek hasonló művészi és srtechnikai problémák, amelyek szintén megoldásra várnak. E problémák még inkább arra figyelmeztetnek, hogy azonnali és hatékony segítséget kell nyújtani valamennyi csoportnak a versenyre vonatkozó előkészületekben. A segítség első módja a tartományi, rajoni és helyi versenybizottságok tevékenységének felelőinkítése. A versenybizottságok soron levő legfontosabb feladata, hogy a művészi, eszmei, politikai színvonal emelésében adjanak sürgős segítséget a csoportoknak. Az ő feladatuk az is, hogy tájékoztassák a rajoni és tartományi kulturosztályt a csoportok versenyműsoráról. S e tájékoztatás alapján az illetékes kulturosztályok döntsenek, hová kell leginkább művészeti segítséget adni. A segítség egy másik módja, hogy a versenybizottságok tartsanak a különböző művészcsoport-felelősökkel szakmai tanácskozó üléseket a rajoni székhelyeken. A tanácskozások alkalmával a felelősök cseréljék ki az előkészületek során szerzett tapasztalatokat. Célszerű, hogy a tanácskozásokra hívjanak be egy-egy csoportot, amely az előkészületek folyamán a legjobb eredményt érte el, és amely az elméleti vita után műsorszámai bemutatásával egészíti ki a tapasztalatcserét. Már most figyelmet kell fordítani a bírálóbizottságok összeállítására. Ezekkel szintén többször megbeszélést kell tartani, hogy a körzeti versenyek napján a bírálóbizottságok tagjai megfontoltan, a művészi és eszmei szempontok legkövetkezetesebb szem előtt tartásával végezzék munkájukat. Minden kultúrotthoni igazgató, művészcsoportfelelős és csoporttag, minden kulturaktivista és valamennyi néptanácsi kulturosztály tegyen meg mindent, hogy a III. országos verseny művészeti, politikai és szervezeti eredményeiben olyan jelentős legyen, hogy méltán sorakozzék a kultúrforradalmunkban már eedig elért többi siker mellé. SOÓS ÁRPÁD A kolozsvár tartományi pénzügyi I osztály írja: Október 7-én kelt, sürgető átiratukra közöljük, hogy a „Falvak Dolgozó Népe“ július 21-i számában „Nem elég a dorgálás“ cím alatt megjelent bíráló cikkben tárgyalt esetet megvizsgáltuk. A vizsgálat eredményeként Nyárádi Márton, marosludasrajoni adóbeszedő ellen, az általa elkövetett súlyos kihágások miatt, törvényes eljárást indítottunk és az államapparátusból azonnal eltávolítottuk. KULCSÁR FERENC, a pénzügyi osztály főnöke Az enyedrajoni Szövetkezeti Szövetség szervező osztálya a következőket válaszolja: — A „Falvak Dolgozó Népe“ július 7-i számában a marosdécsei szövetkezet vezetőségének hibáit tárgyaló cikk nyomán az ügyet megvizsgáltuk és a következő intézkedéseket foganatosítottuk: Luciu Aurélt, a szövetkezet elnökét, a szövetkezeti tagok november havi gyűlésükön, javaslatunkra leváltották és új elnököt választottak. A szövetkezet lovát, melyet a leváltott elnök fia magáncélra használt, átvette a rajoni szövetkez Cikkeink nyomán tett szövetség fuvarozó mellékgazdasága. A szövetkezet könyvelőjét, Precupan Vasilet, deblokált őrnagyot, még augusztus 1-én leváltottuk. Hollandus Katalint, mivel hiányos szakmai képzettsége miatt a pénztári teendőket nem tudja ellátni, a szövetkezet könyvüzletébe helyeztük boltkezelőnek. Köszönjük a bírálatot, köszönjük hogy a szerkesztőség felhívta a figyelmünket a hibákra, mert ezek kiküszöbölése megjavította munkánkat. Akik viszolyognak a bírálattól A „Falvak Dolgozó Népe“ október 13-i számában „A szövetkezetek elégítsék ki minél jobban a dolgozók szükségleteit“ című cikkben megbíráltuk az erdőszentgyörgyrajoni szövetkezeti szövetséget. Bors Géza elnök és Szűcs Magda káderfelelős aláírásával a bírálatra a következő választ kaptuk: „A cikket a szövetkezeti szövetség vezetősége elemezte. A kiutalt zománcedényből a lehetőség szerint elláttuk minden szövetkezetünket, pontaránylan még Alsósófalvát is. (Nem írják, hogy mit jelent a pontarány?) A parajdi szövetkezet egy esetben vitt ki a piacra egy néhány zománcedényt, azonban ez harmadosztályú, hibás áru volt. Paprikahiány fennállott, az egész tartományban, mert nem volt kiutalás.“ A fenti válaszhoz szerkesztőségünknek ez a megjegyzése. Kimagyarázkodás, mentegetőző mellébeszélés helyett azt szeretnék tudni, mit tett az erdőszentgyörgyrajoni Szövetkezeti Szövetség annak érdekében, hogy a jövőben ne történjenek szabálytalanságok az áru elosztása körül és a szövetkezetek elegendő mennyiségű, hibátlan zománcozott edényt, úgyszintén paprikát, rás- és patkóvasat, patkószeget és más fontos szükségleti cikket kapjanak? A marosvásárhelyrajoni Szövetkezeti Szövetség válasza: A „Falvak Dolgozó Népe“ 1953 július 21-i számában „Ez is árucsere?“ cím alatt megjelent cikkre, amely a’székelyvajai szövetkezet vezetőségének helytelen eljárását bírálta, a következőket közöljük: az ügyet kivizsgáltuk és szövetkezeti taggyűlésen megvitattuk. Az alapos bírálat eredményeként a székelyvajai szövetkezet vezetősége vállalta, hogy többé hasonló eset nem fordul elő. FALVAK DOLGOZÓ NÉPE Szerkesztőség és kiadóhivatal: Taxa poștală plătită conform aprobării Nr. 39.232 din 1951. FALVAK DOLGOZÓ NÉPE PALL KÁROLYNÉ levelező: Csikszentimre A DITRÓI központi hétosztályos iskolában a pionírok nemrég választották meg a pioníregység vezetőkollektiváját. A legjobb tanulók, a legjobb pionírokközül kilenc került be a vezetőkollektivába s a megválasztottak vállalták, hogy szorgalmas tanulással, példás magaviselettel járulnak hozzá, hogy iskolájukban fegyelem, rend éskötelességtudás uralkodjék. V . GALL IMRE levelező Világpolitikai szemle Az amerikai háborús politika kudarca a bermudai értekezleten Amint az előrelátható volt, a három imperialista hatalom bermudai értekezlete távolról sem úgy végződött, mint ahogy azt az amerikai háborús körök kitervezték. Az értekezlet befejeztével kiadott hivatalos közlemény hasztalan igyekszik hangzatos szavakba burkolni a kudarcot. Maga az a tény, hogy a tárgyalásokat a legnagyobb titoktartás övezte s ezt a titoktartást a legérdekeltebb amerikai körök a befejezés után is igyekeznek fenntartani — azt bizonyítja, hogy van mit rejtegetniük. Mégpedig nemcsak azért, mert Bermudán olyan politikát igyekeztek érvényesíteni amely szöges ellentétben áll népeik békeakaratával. Szöges ellentétben áll a népeknek azzal a kívánságával, hogy minden lehetőt meg kell ragadni a nemzetközi feszültség enyhítésére, ők pedig éppen ellenkezőleg a háborús politika továbbfolytatására, tehát a nemzetközi feszültség fönntartására és fokozására törekedtek a bermudai értekezleten is. De — mint mondottuk — nemcsak ezt rejtegetik, hanem azt is, hogy a bermudai értekezlet alapjában véve kudarccal végződött. Nem sikerült elsimítaniuk a legfontosabb kérdésben, az „európai hadsereg“ kérdésében fennálló ellentéteiket, a négyhatalmi értekezletre vonatkozó szovjet jegyzékre adandó válasz kérdésében pedig az amerikai politika vezetői kénytelenek voltak engedni az angol és francia közvélemény nyomásának. Így jött Mint ismeretes az amerikai háborús politika támadó terveiben döntő szerepet szánt az újjáélesztendő német nulitarizmusnak, pontosabban a Nyugat-Németországban felállítandó fasiszta német hadseregnek. A potsdami egyezmény és a hitleri inváziót átszenvedett nyugateurópai népek békeakarata azonban arra kényszerítette az amerikai háborús politikusokat, hogy ennek az újra felfegyverzésnek burkolt formát adjanak. Ezért találták ki az „európai hadsereg“ gondolatát, s még hamisabb módon az „európai védelmi közösséget“. Azt mondták „közös hadsereget állítunk fel Nyugat-Európa „védelmére“ s ebben múlhatatlanul szükség van az újjáélesztett német hadseregre.. Csakhogy a francia, a belga és a holland nép még nagyon jól emlékeznek a hitleri Invázióra és arra is, hogy ezt Hitler nagyhangú kijelentései előzték meg, amely szerint a hitleri birodalomnak nincsenek területi követétre a bermudai értekezlet egyetlen eredménye: megegyeztek abban, hogy elfogadják a szovjet javaslatot és rövidesen összeül Berlinben a négy nagyhatalom külügyminisztereinek értekezlete a német kérdés megvitatására. Minden titkolózás ellenére nyilvánvalóvá vált, hogy a bermudai értekezleten még jobban kiéleződtek a három imperialista hatalom közötti ellentétek. Ezeknek az ellentéteknek sok ága-boga van, aszerint, hogy melyik állam, melyik kérdésben hogyan van érdekelve. Az angolok nem nézik jó szemmel, az amerikaiak pakisztáni tárgyalásait s általában azt az amerikai politikát, amely igyekszik a Brit Birodalmat mindinkább kiszorítani középkeleti állásaiból. (Irán, Irak, stb.) Az angolok és a franciák együttesen ellene vannak az amerikaiak merev, távolkeleti politikájának, mert fontos gazdasági érdekeik fűződnek ahhoz, hogy a Kínai Népköztársasággal normálisabb kapcsolatok jöjjenek létre. A legélesebb ellentét azonban az „európai hadsereg“, vagy ahogy a háborús agresszió politikusai rejtegető célzattal nevezik, az „európai védelmi közösség“ ügyében merült fel. Nevezetesen abban, hogy Amerika és Anglia kormánya közösen nyomást gyakorolnak a francia kormányra a párisi és a bonni háborús szerződések jóváhagyása érdekében. És éppen itt érte őket a legnagyobb kudarctelései nyugat felé. Ezért van az, hogy az 1952 tavaszán létrejött „európai hadsereg“ egyezményt a bonni bábparlamenten kívül még egyetlen érdekelt ország parlamentje sem hagyta véglegesen jóvá. A legélesebb ellenállást a francia kormány fejti ki, miután Franciaországban nemcsak a dolgozó tömegek, hanem igen jelentős burzsoá rétegek is tiltakoznak az európai hadsereg felállítása illetve Nyugat-Németország újrafelfegyverzése ellen. A bermudai értekezleten ez kidomborodott abban is, hogy Laniel francia miniszterelnök az értekezlet második napján „megbetegedett“ és többé nem is vett részt a tárgyalásokon. Az egész világsajtó megegyezik abban, hogy a közös angol-amerikai nyomás kudarcot vallott, Franciaország kormányférfiai semilyen kötelezettséget nem vállaltak arra, hogy a közeljövőben kikényszerítik a bonni és párisi szerződések parlamenti ratifikálását. rópai védelmi közösség hamarosan nem alakul meg“, — jegyzi meg lapszemléjében a londoni rádió. Természetesen ennél sokkal élesebb hangot üt meg a francia sajtó. Még a jobboldali „l'Aurore“ is így ír erről : „Dulles elszámította magát. Az Atlanti Óceán túlsó partján meg kell érteni, hogy Franciaország senkitől sem fogad el parancsokat. Franciaország a jövőjére vonatkozó döntést nem külső nyomásra fogja meghozni, akár ügyesen, akár ügyetlenül gyakorolják rá ezt a nyomást“. A francia közvéleményre érthetően rossz benyomást tett az is, hogy Dulles egyidejűleg sűrűn tanácskozott Adenauer nyugatnémet kancellárral, aki az atlanti tanács ülésszakának idején „véletlenül“ ugyancsak Parisban tartózkodott. Dulles nyilvánvalóan azt akarta ezzel kihangsúlyozni, hogy valóban el van szánva külön megegyezésre Adenauerrel abban az esetben, ha Franciaország továbbra is ellentál a ratifikálásnak. Ki akarta hangsúlyozni azt, hogy Franciaország „magára marad“. Franciaország népének azonban egészen más felfogása van erről a „magára maradásról“ és egészen más szövetségben látja biztosítva a maga jövőjét, mint a német militarista vezetés alatt álló és végső fokon amerikai parancsot teljesítő „védelmi közösségiben. A „Le rdlonde“ című francia lap ezzel kapcsolatosan a következőket írja : „Lehetetlen, hogy Adenauer ne tudja : a legtöbb francia ellene van a gondolatnak, hogy az európai védelmi közösségben Franciaország részben mondjon le szuverenitásáról... Magától értetődő, hogy Adenauernek nem tetszhet a Kelet és Nyugat közötti egyensúly klasszikus francia felfogása, mivel Franciaország számára ez abban állna, hogy Franciaország a francia-szovjet szerződésre támaszkodjék, mint a német imperializmus és nacionalizmus részéről jövő minden új nyomás lehetséges egyensúlyára...“ Kötélhúzás az „európai hadsereg" körül Az Atlanti Tanács ülésszakán még jobban kiéleződtek az ellentétek Az amerikai háborús uszítók tehát kénytelenek voltak tovább menni egy lépéssel. Ez az „atlanti szövetség“ tanácsának párisi ülésszakán történt, amely nyomban a bermudai értekezlet után ült össze, s amelyen e háborús szövetség összes tagállamai részt vettek. Maga a tanács összehívása és az ülésszak végeztével kiadott közlemény éles fényt vet az agresszív háborúra készülődök kétarcú politikájára. A világközvélemény nyomása alatt békés szándékokat, tárgyalási készséget hangoztatnak. Ugyanakkor pedig — alig pár héttel a berlini nagyhatalmi értekezlet előtt — összehívják a közismerten támadó jellegű atlanti szövetséget és azon határozatokat hoznak a fegyverkezés fokozására, valamint arra, hogy változatlanul legsürgősebb feladatnak tekintik a hitlerista hadsereg feltámasztását. A szépen hangzó határozat és közlemény mögött azonban itt is kidomborodtak az ellentétek, amit még fokozott Dulles amerikai külügyminiszter fenyegető magatartása Franciaországgal szemben. Dulles úr nyilván elveszítette türelmét a már több mint másfél év óta húzódó ratifikálás miatt. Nem is túlságosan burkoltan azzal fenyegette meg Franciaországot, hogy amennyiben a legrövidebb időn belül nem ratifikálja az „európai hadsereg“ létesítésére vonatkozó egyezményt, Amerika kénytelen lesz „mélyreható“ és „tragikus“ változtatásokat eszközölni európai politikáján. Egyben különböző sajtóközlemények útján gondoskodott arról, hogy ne maradjon titokban mit értenek az amerikai háborús politikusok a „mélyreható“ és „tragikus“ változáson. Egyszóval : Dulles úr azzal fenyegette meg Franciaországot, hogy amennyiben vonakodása folytán nem jöhet létre az „európai hadsereg“, mindentől és mindenkitől függetlenül Amerika felfegyverezi Nyugat-Németországot, magára hagyják Franciaországot, amelynek aztán egyedül kell,majd szembenéznie az újjáélesztett német militarizmussal. Dulles fenyegetőzése azonban éppen ellenkező hatást váltott ki, mint amit nyilván el akart érni. Egész Franciaországon végigviharzott a felháborodás és soha nem látott hullámokat vert az amerikaellenes hangulat. A francia nemzet szinte egységesen tiltakozik az ellen, hogy az amerikai kormány ilyen mértékben beavatkozzék Franciaország belügyeibe. De igen hűvösen fogadta Dulles fenyegetőzéseit az angol közvélemény is. „A lapok nem fogadják kedvezően Dulles figyelmeztetését, hogy Amerika esetleg arra kényszerül, hogy újból megfontolás tárgyává tegye alapvető politikai Irányelveit, ha az eu A BÉKE HÍVEINEK ÜZENETE A FRANCIA KÉPVISELŐKHÖZ A francia nép hangulatát híven tükrözi az a levél, amit a béke híveinek Párisban megtartott Országos Értekezlete a francia képviselőkhöz intézett. A levélben többek között ez áll: „Az a tény, hogy mindenáron ki akarják erőszakolni Nyugat-Németország újra fel-’ fegyverzését és bekapcsolását az atlanti katonai szövetségbe, a legmesszebbmenőkig akadályozza egy, a négy nagyhatalom között tárgyalások útján létrejövő megoldás kidolgozását, amely mindenki számára elfogadható lenne. A francia nép olyan megoldást akar, amely kivétel nélkül minden európai állam biztonságát szavatolja és amely a békés jövő útját nyithatja meg Németország előtt. A francia nép azt akarja, hogy távolítsák el az útból Nyugat-Németország újrafelfegyverzésének kérdését, hogy létrejöhessen a megegyezés...“ „Úgy véljük — hangsúlyozza a továbbiakban a levél —, hogyy egy külföldi nyomásoktól megszabadult kormány a nemzet igazi érdekeinek szem előtt tartásával döntő módon hozzá tudna járulni a nemzetek közötti bizalom és együttműködés helyreállításához. Ez az oka annak, hogy most arra kérjük Önöket, követeljék külpolitikánk talpraállítását és helyezzék vissza Franciaországot jogaiba és nagyhatalmi szerepébe, hogy ura lehessen határozatainak. Ezen az útón a francia nép a bonni és párisi szerződés végleges elutasítását várja önöktől és éberen őrt áll, hogy akaratát tiszteletben tartsák“. A francia nép békét és biztonságot akar és tisztában van azzal, hogy ehhez nem az „európai hadsereg“ megalakításán keresztül vezet az út. Dulles fenyegetőzhetik, de nem táplálhat sok reményt arra, hogy fenyegetőzésével célt ér. A francia békemozgalom pedig elég erős ahhoz, hogy elseperje az útból azt a kormányt, amely esetleg meghátrálna az amerikai fenyegetőzések előtt és belemenne a Franciaország számára öngyilkossággal egyenlő „európai védelmi közösségbe“. 1953. december 23., szerda McCarthy a „zseb-Hitler“ Idestova egy esztendő óta „új csillag" tűnt fel Amerika reklámfényes egén. A neve: Joe McCarthy. HA NEW YORKBAN máglyákon égetik Tolsztoj regényeit, a gonosztevők mintha imádkoznának, ezt mormolják: McCarthy... Ha a parlament valami háborús törvényt hoz, a szenátorok összedugják a fejüket és egymásra kacsintanak. McCarthy... Ha a megfélemlített, lidércnyomásos álmoktól gyötört köztisztviselő kiugrik a felhőkarcoló huszadik emeleti ablakából és szörnyet hal a kövezeten, a járókelők rémülten suttogják: McCarthy... Ki ez az ember, akinek a nevét minden gaztettnél emlegetik? Az amerikai nép azt mondja rá „zseb-Hitler". Az ipac mágnások Hitlerje, akit bármikor elő lehet rángatni bármilyen véres munkára, aki a fasizmus útjat egyengeti Amerikában. VALAMIKOR RÉGEN, mint tyúktenyésztő kezdte pályafutását. Apja —, amolyan kulákföldbirtokos féle — nagy örökséget hagyott rá. McCarthy tyúknevelésre adta fejét apja birtokán. Már 12 ezer tyúkra vitte fel, amikor valami rossz spekulációba fogott és egyszeribe azt vette észre, hogy le kell metszeni mind a 12 ezer tyúk fejét, ha nem akarja az árverés sorsára juttatni még a legkényesebb fehérneműjét is. Elvágta hát a 12 ezer tyuk nyakát és igy ordított fel: — Ezt a tyukvért az emberek saját vérükkel fogják megfizetni. Éppen ilyen emberre volt szükségük Amerika urainak. Felkapták és képviselő lett, belőle. Aztán elkezdte az embervadászatot, mindenki ellen, aki a haladásért küzd, aki — McCarthy szavaival — „vörös“. De kit illet a „vörös“ jelző? McCarthy itt „új tételt“ állított fel: nemcsak azt, aki békegyűlésekre jár, aki tagja valamilyen haladó pártnak, vagy aki elítéli a munkások féktelen kizsákmányolását, hanem azt is, aki veszélyes gondolatokat forgat a fejében. Vagyis — kiált fel McCarthy — „bele kell nézni az emberek agyába és ítélkezni fölöttük.“ A sebészek fertőtlenített késekkel végzik az agyműtétet — McCarthy fasizmussal fertőzött kópékkal, titkos rendőrséggel és könyvégető máglyákkal látott hozzá a maga őrült feladatához. És ma már ott tart, hogy a „vörös félelem“ tébolyába kergette az Egyesült Államokat. NEMRÉGIBEN az egyik sanfranciscói újság furcsa eseményről adott hírt. A polgármesteri, hivatal küldöncöket alkalmazott, csupa fiatal gyereket, 10—12 évig. A gyerekeket először keresztkérdések alá vették, majd különböző „lélektani műszerekkel“ vizsgálták meg, végül pedig úgy látszik a műszerek még tökéletlennek mutatkoztak — meg kellett esküdniök, hogy „nem tagjai a a kommunista pártnak." Minderre azért volt szükség, nehogy a tizenkétéves (!) gyerekek „vörös összeesküvést“ szervezzenek a sanfranciscói városházán... Hát még milyen szörnyű veszedelemmel fenyegette Amerikát J. Schmidt newyorki tisztviselő, akit McCarthyék kihallgatásra idéztek be. — Kik a barátai? — mozdultak rá a képök. — Nincsenek barátaim — hangzott a válasz. — Egyedül élek a feleségemmel. — Mit látott utoljára a moziban? — Valami táncos, zenés filmet. — Hangversenyekre jár? — Néha. — Paul Robesont hallotta már? — Igen, egyszer... Ezzel véget is ért a faggatás: J. Schmidtet nyomban kiröpítették állásából, mert részt vett Paul Robeson néger békeharcos énekes hangversenyén és feltételezhető, hogy ott — mint a bizottság kijelentette — „veszedelmes gondolatok szállták meg az agyát." Frank Crezlak scottsburgi lakost azért fosztották meg az életlehetőségektől, mert felesége békegyűlésekre járt. W. Brown indianai farmertől a bank visszavette bérleti földjét, mert Gorkijt olvasott... A könyvektől különösen félnek a „zseb-Hitler“ emberei. „Nem fontos, hogy miről van szó a könyvben, a sakkjátékról, vagy az aranyhal utáni hajszáról“ — írja a „New York Times“ című reakciós amerikai lap. — Ha a könyv szerzője köztudomásúan kommunista, könyvét el kell égetni." Minden könyv veszélyes, még a „Piroska és a farkas“ meséje is. Ezt a könyvet azért tiltották be, mert Piroska — már a nevében is benne van (!) — a „vörösök“ agitátora. És ha a gyerekek olvassák, veszélyes gondolatokat kezdenek forgatni fejükben. McCARTHY Köpd pedig mindent megtesznek, hogy belelássanak az emberek agyáába: az iskolákban felbérelik a gyerekeket, hogy írjanak jelentéseket szüleik beszélgetéseiről; a parlamentben törvényt hoztak arról, hogy le kell hallgatni minden telefonbeszélgetést; s még a nyilvános illemhelyeken is úgynevezett „kulcslyuknézegetőket" alkalmaznak, akiknek az a feladatuk, hogy tessék mi történik a bereteszelt ajtók mögött. Az egyszerű amerikaiak szívesen mosolyognának ezeken az ostobaságokon, ha az a bizonyos kulcslyuklesegetés valami újfajta jenki sport lenne, mondjuk olyan, mint a gombócevés vagy a fejtetőn való ugrálás. De a „zseb-Hitler“ kopók nem sportot űznek: eltökélt szándékuk, hogy minden becsületes amerikait börtönrács mögé csukjanak. Drew Pearson, a „Washington Post" című tőkés lap szemleírója egy cszinte pillanatában beismerte: „Amerika a fasizmus útján halad..." Semmi kétség, hogy az amerikai fegyver- gyárosok, és bankárok „zseb-Hitlerje“ berlini elődjének babérjaira vágyik. Csupán egy dologról feledkezik meg. Hitler csupán harcias sörözgetéssel kezdte pályafutását... de patkányméreggel végezte... ESZEKI GYULA Bucureşti, Str. C-ral Budisteanu Nr. 16, Raionul: Gh. Gheorghiu Dej. Telefon 3.52.40, 3.52.49. Előfizetési ár egy évre 12 lej. Nyomda: Combinatul Poligrafic Casa Scânteii V. Stalin"