Falvak Dolgozó Népe, 1958 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1958-01-07 / 1. (553.) szám
SZÁMBAVÉTELTANULSÁG álasztásra készül az ország dolgozó népe. Képviselőket választ és küld majd a néptanácsokba. Munkásokat, parasztokat, értelmiségieket. Társadalmunk legjobb fiait. Olyanokat, akik nemcsak a szavak, hanem a tettek emberei, akik ha majd megválasztják őket új tisztségükben is a dolgozók érdekeit fogják képviselni. Mindössze pár napja jelent meg a Nagy Nemzetgyűlés Elnökségének törvényerejű rendelete s az országban máris nagy érdeklődés, készülődés tapasztalható. Üzemekben, falvakban, intézményekben egyaránt. S ami nagyon lényeges, ma nem az úgynevezett kiváltságosok a kevesek készülődnek, mint a múltban, hanem a többség, a dolgozók, az ország igazi gazdái. Ők jelölnek s választják meg az erre a tisztségre legérdemesebbeket. Ők, maguk közül. Alkotmányunk szentesíti ezt a jogot. De az előkészület ma nem csupán adminisztratív jellegű aktus, monern számbavétel is. Alkalom arra, hogy a választók mintegy mérlegeljék, mit tettek a képviselők, mindenkor hivatásuk magaslatán állottak-e? Joggal állíthatja bárki, hogy van mit számba venni. Nézzünk szét egy kicsit afalvakban. Emitt egy új iskolát építettek, amott egy kulturotthont. Másutt hidat, kompot tettek rendbe. Konstanca, Temesvár és sok más tartományban a néptanácsi képviselők döntő többsége a példamutatáson kívül mindenkor a szocialista mezőgazdaság lelkes szószólója volt. Eredményesen. ■Aztán valahogyan más ma a falu, mint máskor. Járod az utcákat és sok új épület ötlik szemedbe. Sok? Igen. Hiszen csak az első ötéves terv éveiben, annyi családi ház épült a falvakban, hogy együvé rakva őket, kereken négyszáz falut tennének ki. Az utóbbi években több mint nyolcszáz falut villamosítottak, hogy a kultúrotthonokról, olvasóházakról, könyvtárakról ne is beszéljünk. Mert hol találtál ilyesmit a felszabadulás előtt? Jellemző vonása a falunak ma az is, hogy míg 1944 előtt csak minden8000 lakosra jutott egy orvos, ma ez a szám is 850-re csökkent, míg 1932-ben 8 parasztnak egy doboz gyufáért tiz tojást kellett eladnia, ma egy darab tojásért tiz doboz gyufát vehet, a földműves megjuhászkodás helyett — de sokszor volt erre kénytelen az elmúlt rendszer pöffeszkedő, lovaglópálcás, csizmás urai előtt — részt vesz az ország vezetésében. Egyszerű dolgok ezek ugye? Legalább is annak tűnnek, mert olykor olykor olyan könnyen napirendre térünk fölöttük. Értelmük, jelentőségük csak az összehasonlítások kapcsán válik nyilvánvalóvá, jelentőségteljessé. Összehasonlítás? — kérdezhetné valaki. Minek azt? Hogy volt régen? «— tudjuk, hiszen benne éltünk s a jelent értékeljük, látjuk. Nos, épp a jelen helyes értékeléséért van szükség az összehasonlításra. Most a választási előkészületek során is. Néhány adatot soroltunk fel. Minden különösebb rendszerezés nélkül. Vázlatosan. De úgy véljük jellemzőek. Új, szabad életünk egy-egy vonását alkotják. Persze azt nem állítjuk, hogy mindez csak a néptanácsi képviselők műve, így hibás nézetet vallanánk. De azt már joggal állíthatjuk, hogy mindebben része van a képviselőknek is. Ők segítették a dolgozódat abban, hogy ma egy falattal több kenyér jusson az asztalra. Ezek, hogy úgy mondjuk, a nagyobb dolgok. Vannak aztán kisebbek is, melyek ugyanúgy hozzátartoznak a képviselő mindennapi munkájához. Az emberek szántanak, vetnek, növényeket gondoznak, aztán aratnak, csépelnek , a képviselők nagy többsége mindig tudja, hogy kerületében a választók mivel, mennyire jutottak. Ellenőriz és segít. Aztán, ha választói közül valaki panasszal fordul hozzá orvosolja, ha a panasz orvoslása meghaladja hatáskörét, akkor közbenjár illetékeseknél. Tisztelik, becsülik is erte választói. De a választási előkészületek nemcsak számbavételre, ha úgy tetszik mérlegkészítésre alkalom, hanem az emlékezésre is. Ma minden dolgozó, nemre és nemzetiségre való tekintet nélkül választhat és választható. A képviselők se nem fenyegetőznek se nem használnak nagy szavakat. Másféle fából faragták őket. De a választók immár bizton tudják, hogy amit ezek a képviselők megígérnek, azok sohasem maradnak üres szavak. Egy szentpáli öreg paraszt mondotta a közelmúltban számunkra a választásom ritkán az italt és sokszor a botot jelentenék, itattak,hogy fejünket elvesztve szavazzunk, s nagyon sokszor megvertek, mert néha még a sok itallal sem sikerült egyikünket másikunkat falnak állítani. Találó megjegyzés. Ez volt a múltbeli választási rendszer lényege. A fiatalok, azok akik tán most szavaznak először, ebből bizony alig tudnak valamit. Ezért hasznos az emlékezés. Hadd tudják meg ők is, hogyan választottak annak idején apáik, fagy én most a végén hadd említsünk még meg egy dolgot. Voltak itt-ott olyan képviselők is, akik bizony túlságosan magasan hordták az orrukat. Elfeledkeztek arról, hogy a képviselőség nemcsak jogokkal ruházza fel az embert, hanem kötelességgel is. Hadd legyen tanulság az elhangzott bírálat számukra és az újonnan megválasztott képviselőknek is. V "Vannak az életben dolgok, amelyek, látszólag, kísérteties pontossággal megismétlődnek. Kereken öt esztendővel ezelőtt például, egy téleleji éjszakán át beszélgettem földimmel, Magyar Pali bácsival. Bukarestbe jött, nálam szállt meg és segítségemet kérte: kalauzoljam el a mezőgazdasági minisztériumba. Panasza volt, valami földöröklési ügyben adódtak zavarok, amit ha jól emlékszem, sikerült is akkor elintéznie a minisztériumban. Elég az hozzá, a dolgok Pali bácsira nézve kedvező rendeződésével, este idejében lefeküdtünk, az alvásból azonban nem lett semmi azon az éjszakán. Már virradt s mi még mindig beszélgettünk. A vedről folyt a szó, a drága jó, Rete vícskai földről, amelyhez, s “ribács határozott véleménye világon még hasonló a termi a szó.Ez a k,tuno fo,d pihekönnyű hfcfrik nagyságú, lit uííitt i foszlásbely, két helig is 5 'sseU.... k t Mar nem tudom, . . .. vagy ő, éjfél után a K Jt**»tem daságra terelődött a ^Ft,v már akkor Magyarpécskán am*'y kezet eresztett. De nem akag y ■ hogy sem akart ez a gyökér8®' terjeszkedni a tanyán lakó népé a közepes gazdák felé. Pali bácsi, mint egyik középgazda, nem mondott ugyan semmi rosszat a közösre, csak azt mondta, ő komoly embernek tartja magát, sohasem részegeskedett, családját tisztességre, más emberek megbecsülésére és arra nevelte, hogy tudjanak, ha kell, akár a semmiből is megélni, de annyit mond, sohasem lép közös gazdaságba, sohasem mond le arról a kis földről, ami az övé s ami a családjáé kell hogy legyen... Mondom, virradatig folyt közöttünk a diskurzus a földről. Embert annyira ragaszkodni a röghöz, a tanyai élethez még sohasem láttam, mint ahogyan Pali bácsi ragaszkodott. Hiábavaló volt ott minden érv a közös mellett. Éppen ezért, most, hogy újra meglátogatott Bukarestben, (ezúttal persze nem örökösödési ügyben jött, hanem katona fitrecz) szóba sem hoztam előtte a kollektívát, nehogy kedvét szegjem vele. Meglepetésemre azonban szóba hozta ő a mezőgazdasági társulást s arról beszélt reggelig egyfolytában. Ilyen értelemben tehát megisnétlődött az öt év előtti eset, de csak annyiban, hogy megint átbeszélgettük az éjszakát. A tartalma egészen más volt: úgy dicsérte Pali bácsi a közöst, mintha iskolában tanulta volna hozzá a jelszavakat. Hogy csakis annak van jövője. És jobb az mindenképpen a magányos gürcölésnél. Pedig _ ő ]. csak nyár óta társult, egy új tár. ♦ sulás ellenőrző bizottsági tagja A és mennyi, de mennyi tervet el. * mondott ! Hogy ezt és azt akarnak * csinálni, hogy közös tulajdont kell létesíteniök, zsákokat beszerezni, ♦ valami vontató traktort, közös ál *latállományt, herefüves vetésforgót beállítani... — Úgy látom, csak jobban boldogulhat ott az ember, hiába no, könnyebb összefogva. Pedig én * nem voltam eddig se szegényem, bér, 4 hektár 75 ár föld — a pécs. , kai tanyaföldből — szép kis van 4 gyón. De csak beléptem. Tartottam * én sok állatot mindig, most is van «. 3 lovam, három tehenem, szép * disznaim... Hatvankét mázsa ku_ i koricát termesztettem az idén egyénileg is egy hektáron, buzából meg 21 mázsát, de olyan tisztát, mint az arany. Jók _ voltak az én földeim, de csak beálltam a társulásba, mert ott a traktor, a gép szépen dolgozik, nem kell any. -nyi lovat tartanom ezután, tarthat ? tt helyettük még több tehenet... ■ belátom, nem hamarkodtam el az azt ntel a dolgot, a gyerekek is * telme vtták: „Édesapám, mi ér. ♦ mi magadTM'. Így, nem akarunk * tán belépteti* * azt mondom, ha mar beleptem. ♦ is mondtam, az, a közgyűlésen ■ tunk, emberek, rész megalakul- ♦ náljunk társulást, di?n van' . fsl_ -» ha igazán közös arc?k akkor- ♦ gyünk! Szabjuk meg, va: t köteles trágyázni minden,dd®nkl mindenki köteles dolgozni, vola, dolgunk legyen, hogy hevétsünk meg lucernát, mert kell a állat. Beleegyeztek , de láttad volna öcsém, hogy jöttek aztán az emberek ! Azóta háromszor anynyian vagyunk már, pedig csak fél éve létezik a társulás ... Hát így történt a viszonttalálkozás és már utólag kérek érte elnézést Pali bácsitól, ha pálfordulását a világ szájára adtam, de úgy hiszem, némi tanulságot le lehet belőle vonni... HAJAS ISTVÁN 4y ! : .^U'-Arkiv. (XXVII.) évfolyam 1. (553) szám * MEGJELENIK HEINEKÉNT * ARA 25 BANI ^ 1958 január 7. kedd ■■■■■wcanmankiAiiBdiMw ju juhuutww ihh Világ proletárjai egyesüljetek! Dolgozó parasztságunk a szövetkezeti gazdálkodás útján Beszélgetés Eugen Alexe elvtárssal, a földművelésügyi és erdészeti miniszter helyettesével Újesztendő előestéjén lapunk munkatársa felkereste E. Alexe elvtársat, a földművelésügyi és erdészeti miiszter helyettesét és nyilatkozatot kért tőle a Falvak Dolgozó Népe olvasói számára. Alább közöljük a beszélgetés lefolyását: — Miniszterhelyettes elvtárs mondjon néhány szót a mezőgazdaságunk helyzetéről, fejlődési irányvonaláról— Ismeretes, hogy pártunk a mezőgazdasági kérdésben azt a tranxileniai tanítást követi, hogy a mezőgazdasági termelés növelését, a dolgozó parasztok anyagi és kulturális felemelkedését csak a nagyüzemű, szocialista gazdálkodás tudja biztosítani. Ezért tartja szükségesnek folytatni a dolgozó parasztok meggyőzését, a közös nagyüzemű gazdálkodás előnyéről. Az 1949 március 3—5-i párthatározat megjeleése óta a kollektív gazdaságok, jándékos termelőszövetkezetek és a társulások száma ennek eredményeképen egyre gyarapodott. Az RMP 1955 decemberében megtartott 11. kongresszusáig a mezőgazdaság szövetkezeti szektorában 382 ezer család, 1 millió 320 ezer határ földdel lépett be. Azonban a felviágosító munka és a szövetkezetek erősödésének láttán, a kollektív gazdaágok és a társulások száma napról napra nő. Így 1957 december 25-ig a kollektív gazdaságokba belépettsaládok száma már 1 millió 424.36, a földterület nagysága pedig 3 millió 547.940 ha. Vagyis a dolgozó paasztcsaládok 42,1 százaléka már beépett a mezőgazdaság szocialista szektorába. A szövetkezetek, társulások, állami gazdaságok és néptanácsok közlésében lévő földek pedig együt az ország mezőgazdasági szántóterületének közel 50 százalékát teszik ki. — Milyen tényezők segítették elő ezeket a kétségkívül nagy sikereket ? Mi volt a döntő tényező az állam sokoldalú segítsége mellett a dolgozó földművesek meggyőzésében ? — Kétségkívül a legnagyobb hatást a dolgozó parasztok meggyőzésére a jól dolgozó közös gazdaságok tették, így például Temesvár rajon teljes szövetkezetesítéséhez jelentősen hozzájárult a meglévő és sokoldalúan fejlődő 25 kollektív gazdaság, amelyek közül tizenegy kollektív a milliomos gazdaság. A kollektív gazdaságokban széleskörűen alkalmazzák a fejlett agrotechnikai módszereket, és ezért évről évre nagyobb terméshozamokat érnek el, mint az egyéni gazdálkodók. 1957- ben például, országos viszonylatban, a kollektív gazdaságok hektáronkénti átlagtermése búzából 14 mázsa 27 kiló, kukoricából pedig 7 kiló híján 19 mázsa szemeskukorica. Ezzel szemben az egyéni gazdaságok átlagos termése ugyanezekből a terményekből 13 mázsa 30 kiló, illetve 16 mázsa 70 kiló hektáronként. A szocialista nagygazdaságban sikeresen lehet alkalmazni a mezőgazdasági tudomány és technika különböző vívmányait, így például a Nagyvárad rajonban levő borsi kollektivisták 1957-ben hibridkukorica magot vetve, hektáronként 10 mázsa szemeskukoricával termeltek többet, mint amennyit az ugyanabban a földtagban és hasonló körülmények között termesztett, ott elismert helyi kukoricafajta magja adott. — A kollektív gazdaságoknak a növénytermesztésben elért sikerei magukról beszélnek. Megtudhatnának valamit a közös állattenyésztés eredményeiről is ? — Az állattenyésztésben, számos kollektív gazdaságban elért magas termelékenység azzal is magyarázható, hogy fejlett módszereket alkalmaztak az állatok etetésénél és gondozásánál. A Mizil, Kolozsvár és Csíkszereda rajon kollektív gazdaságokban például (a jó istállózásnak változatos takarmányozásnak köszönhetően) 1957 első kilenc hónapjában tehenenként 1700—2450 liter tejet fejtek. A Nagyvárad és Kézdi rajoni kollektivisták pedig minden juhról átlagban 2,1—4,5 kiló gyapjút nyirtak. Mindezek jóval felülmúlják az egyéni gazdák eredményeit. E közös gazdaságok jó tapasztalatait meg kell ismertetni más kollektív gazdaságok-kal is. — Ehhez a gondolatmenethez kapcsolódik a következő kérdésem. Miként válhat minden kollektív gazdaság erős, életképes gazdasági egységgé, milyen fejlődési irányt kell követniük a kollektivistáknak ? — A kollektív gazdaságok szerve-zeti és gazdasági megerősítésében igen fontos szerepetjátszik a közös vagyon gyarapítása. Biztató jelenség, hogy a kollektív gazdaságok állóalapja állandó növekedést mutat. Míg 1955-ben minden 100 hektárra 58,630 lej érték jutott, addig 1956- ban ez az összeg 63,450 lejre emelkedett. A kollektív gazdaságokat, a helyi természeti és gazdasági feltételektől függően, a sokoldalú fejlődés felé kell irányítani. Igen helyesen fejlesztik közös gazdaságukat például a Nagyvárad tartományi szentannai kollektivisták. A kollektíva 2082 hektár földdel rendelkezik. A gabonafélék termesztése mellett a gazdaságnak 61 fejőstehene, 1346 juha, 508 sertése, 24 hektáros kertészete, 27 hektáros gyümölcsöse van. Ezenkívül az idén például 128 hektáron termesztettek ipari növényt. Ez a sokoldalú gazdálkodás teszi lehetővé a munkaerő észszerű foglalkoztatását és a jövedelem állandó növekedését. 1957-ben számottevően megnövekedett a társulások száma és a tagosított terület. Mit kell tenniük a társultaknak a gazdag terméseredmények elérése érdekében és ez irányban milyen feladatok hárulnak az illetékes irányító szervekre ? — 1957-ben a társult dolgozó földművesek eredményei láttán, a társulásba lépett családok száma jelentő-sen megnövekedett. A társulások további erősítésére van szükség, hogy szakszerű gazdálkodást folytatva bebizonyítsák a közös gazdálkodás előnyeit. A gazdasági szervek és GTA-k tekintsék fő feladatuknak hozzásegíteni a társultakat a termelés megszervezéséhez, a fejlett agrotechnikai módszerek alkalmazásához. A társulásoknak pedig törekedni kell közös alapot teremteni, amelyből a termelés elősegítéséhez szükséges különböző gépeket, öntözőberendezéseket, állatokat vásárolhatnak. Jelenleg 28 teljesen szövetkezetesített rajonunk van. Tíz kollektivista rajon. A mezőgazdaság szövetkezeti átszervezése után ezekben a rajonokban a gazdasági szervek és a GTA feladata és felelőssége növekszik. Fő feladatuk, hogy a termelés megszervezésében, a termelési tervek kialakításában állandó támogatást nyújtsanak, figyelembe véve minden szövetkezeti gazdaság sajátos, természeti és gazdasági feltételeit. FALURÓL FALURA MAROSA ZENT KIRÁLY Manapság nem újdonság, ha látja, hallja az ember, hogy egyik-másik faluban kultúrházat, iskolát vagy más középületeit építettek. Az sem tűnik fel, hogy falvainkban tucatszámra épülnek a családi házak. Mindez ma már természetes jelenség, hozzátartozik a falu megváltozott életéhez, mint virág a réthez. Mégis, ha az idegen végigsétál Marosszentkirály utcáin, legelső, ami feltűnik, a rengeteg új ház. A valamivel több, mint 150 családot számláló községben az elmúlt hét-nyolc év alatt mintegy 200 ház épült. S még hozzá milyen házak ! Legtöbb közülük városba is beillenek. A főút mentén majdnem minden harmadik család új otthonban lakik. De... VANNAK TELJESEN UJ UTCÁK IS. « A „Szeszgyár’* és a „Buturoj" elnevezésű utcákat az utóbbi években létesítették. Itt nem kevesebb, mint 80 csinos otthon muskátlis ablakai mosolyognak a járókelőkre. Ebben a nagyarányú építkezésben — a lakosok szorgalmán kívül —komoly része van a községi néptanácsnak is. Mintegy 180 házhelyet osztott ki ingyen azoknak, akiknek nem volt nova építeniök. De nemcsak házhelyetadott a néptanács. Az anyagbeszerzés megkönnyítésére, a helyi erőforrások felhasználásával, téglagyárat létesített, amelyben 1957-ben 200 ezer téglát készítettek. Az idén még több építőanyaggal látják el a község dolgozóit. Fejlesztik a gyárat. Nemrég jelentette be egyik gyűlésen Dán Sándor, a végrehajtó bizottság elnöke, hogy cserépprést kaptak s megkezdik a fedőcserép gyártását is. S a gyár fejlesztésére nagy lehetőségek kínálkoznak. Kitűnő anyag áll rendelkezésre, az égetéshez pedig ott van a földgáz. A tavalyelőtt tavasszal határozta el a népgyűlés a földgáz bevezetését. Nyomban megválasztották a honpolgári bizottságot, amely hozzálátott a szükséges összeg előteremtéséhez, s a munka megszervezéséhez. Mert bizony az önadó nem lett volna elég, noha három évit szántak erre a célra. A különbözetet önkéntes hozzájárulásból fedezték. Begyült a pénz, lerakták a csöveket s ma már csak 25 családnál nem ég meg a gáz. A maros, szentkirályi dolgozók tehát végkép megszabadultak a fabeszerzési gondoktól. A VILLANY MÁR NEM ÚJDONSÁG Tíz évvel ezelőtt vezették be, de csak a főutca kis része volt villamosítva. Azonban minden évben kibővítették a hálózatot, minden évben másmás utcában gyűlt ki a fény. Ma már alig akad ház Marosszentkirályon, ahol petróleumlámpa mellett vakoskodnának. Rádió pedig annyi van, hogy Fodor Marin postás alig győzi öszszegyűjteni a rádió előfizetési díjakat. A közigazgatásilag Marosszentkirályhoz tartozó Náznánfalván hét évvel ezelőtt kollektív gazdaság alakult. A gazdaság szépen fejlődött s évről évre mind nagyobb keresetet biztosít szorgalmasan dolgozó tagjainak. A munkaegység értéke az idén is eléri a 40 lejt. A szentkirályi földművesek figyelemmel kísérték a kollektíva eredményeit s egyre többet beszéltek arról, hogy jó lenne náluk is közös gazdaságot alakítani. A SOK VITA ELHATÁROZÁSSÁ ÉRLELŐDÖTT. Egyik novemberi napon Csergedi János, Orza Lázár, Benedek Lukács, Singorzán Ioán és Csergedi Lázár földművesek elmentek a néptanácshoz s bejelentették, hogy mezőgazdasági társulást szeretnének létesíteni. A néptanács támogatta elhatározásukat- Megalakították a kezdeményező bizottságot. A bizottság tagjai elbeszélgettek a szomszédokkal, rokonokkal, barátokkal s néhány hét leforgása alatt 96-ra szaporodott a kérvényezők száma. Az alakuló ülésre 1957 december 15.én került sor. A tagok úgy határoztak, hogy két társulást alakítanak, mert így könnyebben oldható meg a tagosítás. A társultak kihasználták az enyhe téli napokat, megkezdték a szántást. A marosvásárhelyi GTA traktorai mély barázdákat húztak a tagosított területen, örökre eltüntették a földeket elválasztó mezsgyéket. Marosszentkirály most indult el igazán a fejlődés útján. a. BAKÓ ÁGOSTON 5osta sem felejtem el azt a napot, amikor hat évvel ezelőtt rokoni látogatóba mentem Radnótra. Gyönyörű szép nyárvégi idő volt s ennek a hatása alatt már a vonatban felkészültem, hogy hangulatos beszámolót írok az elsők közt felavatott közös gazdaság életéről és munkájáról. Szépen kihegyeztem a ceruzámat is ebből az alkalomból, de amikor a vonatablakból megpillantottam a sorsára hagyott és elhanyagolt radnóti földeket, nyomban elment a kedvem az írástól. — Szent Habakukk! — Vajon mi ütött ebbe a szorgalmas népbe, ebbe a gazdaságba? — Vajon mi van ezzel a községgel? — gyötörtek a kérdések. Alig vártam, hogy rokonaimhoz érjek, s megtudjam a nagy visszamaradás okát. De, bár csak ne is kíváncsiskodtam volna, mert amit itt, három napon át, látnom és hallanom kellett — rettenetesen lesujtott, s majd csak hogy össze nem törte bennem a radnótiak iránt érzett örök rajongásomat. Az újszülött gazdaság olyan elhanyagolt állapotban vergődött, mint egy gondozatlan és elhagyatott mostoha gyermek. A vajfinom, fekete marosmenti földeket s benne a kapásnövényeket valóságos gyomerdők borították, a kenyeret adó búza pedig megfeketedve, félig elpusztulva hevert a síkságon. S a burjánoktól agyonfojtogatott növényzethez hasonlóan az emberek lelkét, gondolkozását is befonta, fojtogatta valami. Néhány vastagzsebű „ember giz-gaz“, akiknek soha sem járt kezében kapa, kasza, rémhíreivel és ijesztgetéseivel annyira aláásta ezeknek a különben szorgalmas és jól gazdálkodó földműveseknek a bizalmát, hogy sokan közülük a gazdaság felé sem nézek egész esztendőben. MJ, kezdet kezdetén különösen az aszfaltok nyelveltek és tüzeltek a gaz- Sz ellene„,gprsen a nehéz napokban, csak s napot egy kis csoport dolgozott éjt közeledd tél'tTM’,110^ a fenyegetően mentsék a termoPetakaritsák és mc«‘ rosvásárhelyi mun, Szerencsére a majöttek az aratással é3k , ** segítségére ködő Simon Jánosékdd^'ddssal kusz- UMnak, Simon Ilieéknek/drádi Jos.................................. oroszlánként küzdő többi kollektivistának, így valahogy — ha sok veszteséggel is — fedél alá került a termés. Mennyire megváltozott, egészen más kép, más szellem és más helyzet tárult elém ebben a községben most egy éve, amikor újra erre a vidékre vetődtem. A gazdaság öreg székházában — amelyben dölyfös uradalmi ispánok tanyáztak évszázadokon át, s amelyben később Károly király és Antonescu marsall csendőrei annyi sok becsületes embert megkínoztak — éppen előleget osztottak, amikor bekopogtam. Az udvaron pedig életvidám hangulatban cukrot mértek a gazdaság tagjainak. Ha nem láttam volna, ami itt lezajlott, puszta híradásból el sem hittem volna, hogy ebben a jó cukorrépatermést hozó esztendőben, a temérdek sok más — szuszékot, kast, padlást, pajtahijját és pincét rakásig töltő — terményeken kívül hatvan-nyolcvan, sőt száz-száztíz kiló cukrot vitt haza egyegy család a gazdaságból. Örökké emlékezni fogok azokra a festői én színes és vidám asszonyarcokra, amelyek valósággal beragyogtak és megfiatalították a cukorraktár komor épületét. A derűs hangudatban volt aki táncolt volt aki nevetett sőt Nyárádi Jóskáné még a sírást is elkezdte örömében, amikor zsákjába lapátolták a sok kristálycukrot. Egyszóval, ebben a bőséget hozó esztendőben rátaláltam a régi, az igazi radnóti emberekre. Egyetlen egy sem akadt már közülük, akit a friss tavaszi szellő, a perzselő nyári napsugár, vagy akár a susogó lombhullás kint ne talált volna a mezőn. Az egykor magukban oly sokat vívódó férfiak és asszonyok, a belépés miatt férjükkel perlekedő Szakács Róza, Szekeres Juliska, Ronc Anna vagy Pajzs Zsuzsa néni, az elmúltévek során rájöttek, hogy milyen drága kincs a közös gazdaság, s ma már hét ördög hetvenhét rémhíre sem tudná őket visszatartani a mezei munkától. S nemcsak hogy őket nem lehet már letéríteni az új útról, de még másokat is közös mezsgyébe vonzott a példájuk. A párt és a kormány hibaigazító intézkedései nyomán, több olyan földműves is bekerült a gazdaságba, akiket néhány éven át a kulákok közé soroltak. Nyugtalanságot keltő, nagy hiba volt ez, mindenki tudja, de ezek a hibák rostába kerültek, s Rusz Géza és több társa, mint becsületes középparasztok a kollektivisták nagy családjának hűséges tagjaivá váltak. S a nagy család nem csalódott bennük. Példaadó munkája és magatartása alapján Szakács Jánost még a gazdaság vezető tanácsába is beválasztották, ahol mint a szocialista ír , a mezőgazdaság egyik őszinte híve, Szántó Sándorral és a többi vezetővel együtt mindent megtesz a gazdaság fellendítéséért. 1ó milliós alaptőkét meghaladó, több mint ezerhektáros nagygazdaság , egyre jobb módban élő sok-sok tulajdonosának a helyzete, jövedelme és életmódja, lassan a község többi kisgazdáinak is megmozgatta, felrázta a gondolatvilágát. A vonzó példa hatására addig-addig tárgyalták, vitatták a közös gazdálkodás előnyeit, amíg a múlt év őszén megtört a jég, s társasgazdálkodásra szövetkezett az egész községi Szinte csodával határos ez a nagy fordulat, ha elgondolom, hogy mindenféle rémmesékkel mennyit zavarták, mennyit bolygatták ennek a népnek a lelkiismeretét. Ám a szemeket nem lehetett a végtelenségig bekötni. A lelkekben véglegesen eldőlt a „belépjek — ne lépjek“ nagy csatája, s a megérett gondolat, mint az ár, teret hódít a Maros partján. Ha mesebeli óriás lehetnék, ölembe kapnám ezt a hatalmas községet s bemutatnám minden faluban, ahol az emberek, akárcsak Radnóton hét évvel ezelőtt, idegenkednek életük és munkájuk átalakításától. Legalább az egyik társulást eleiiném szülőfalumba, Magyarfenesre is, hadd lássák és hadd tanulják meg, hogyan kell életerős földművesszövetkezetet szervezni. Míg a mi vidékünkön ugyanis csak egy-egy földet adtak össze az emberek a szövetkezeti termelés elindítására, a radnóti kisgazdák minden megművelhető birtokukkal beléptek a mezőgazdasági társulásokba. S nemcsak Radnóton, hanem immár az egész ludas rajonban uj jelek, uj fények gyúltak ki a mezőgazdaság egén. Minap, amikor újra, ezen a vidéken vezetett át az utam, mig győztem feljegyezni azt a sok falunevet, ahol ezen az őszön már a ludasi gépállomás traktorosai szántottak-vezettek. Igen, csakis ők, csakis a gépállomás traktorvezetői, ezek az örökké olajos ruhájú és maszatos képű fiúk tudnák részletesen elmesélni, hogy milyen nagy erjedés indult meg az ősz folyamán ezen a vidéken. Milyen könnyű dolguk volt még pár évvel ezelőtt ezeknek a fiúknak. Nagyokat pihentek, aludtak sokszor még nappal is. Most? Ezernyi telefonüzenet hívja, sürgeti őket szerte a Maros mentén. S ez nem is csoda, mert ebben a rajonban immár mintegy húsz falu népe teljes egészében áttért a szövetkezeti termelésre, vagy öt faluban pedig a kollektív gazdaságok vonzották magukhoz az egész lakosságot. Alig merem leírni ezeket az adatokat, mert attól tartok, hogy mire a nyomdába kerülnek feljegyzéseim, már a rajon többi falvaiban is szövetkezetekbe tömörülnek a földművesek. Ilyen irányba szélesedik a közös gazdálkodás vágya Marosbogáton, Buzásbesenyőn, Maroskecén, Dedon, Mezőkapuson, Lesencén, Kérdőben, Kisiklandon, Ödellőn és a többi román és magyar faluban is, ahol a kisgazdák egy része máris összefogott, hogy modern gépekkel, hernyótalpas traktorokkal váltsa fel az állati igát. Cseppet sem lepődnék meg, ha a rügyet fakasztó tavaszi napsugár egyetlen elszigetelődött, helyben topogó egyéni gazdát sem találna ezen a vidéken„ Nem lepődnék meg, mert az immár országosan is híres radnóti és kutyfalvi földművesek ragyogó eredményei a legkeményebb koponyákat is gondolkozásra bírják, s kezükbe kínálják a tollszárat, hogy aláírásukkal megalapozzák saját maguk és gyermekeik boldogabb jövőjét. Irta és illusztrálta BALÁZS. PÉTER | __ _ Az állami gazdaság tehenészete Jó istállózási körülmények között, megfelelő gondozással, felügyelettel jó eredményeket lehet elérni a tehenészetben Képeinken a nagydisznód! állami gazdaság (Sztálin tartomány) korszerű istállóépületeinek egyike látható kívülről, belülről. Az állatok tisztaságára, egészségi állapotára állatorvos és egészségügyi technikus ügyel fel '7’”* - Ilyen házat épít magának Badan Gheorghe kollektivista a btrédi !_ „Március 8” kollektiv gazdaság tagja