Falvak Dolgozó Népe, 1962 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1962-01-04 / 1. (761.) szám
Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtárs újévi rádió- és televíziós beszéde Kedves elvtársak és barátaink ! A Román Népköztársaság honpolgárai! Néhány perc választ el még bennünket az új esztendőtől. Szeretteink, családjaink, barátaink és munkatársaink körében összegyűlve, a rádió vagy televíziós készülékek előtt vidám és örömteli ünnepi hangulatban várjuk ezen az éjszakán az újév érkezését, örömünk teljes mértékben jogos. A most lezáruló esztendő a nagy eredmények éve volt, népünk munkája rendkívül gazdag gyümölcsöket hozott. Ismerik a Nagy Nemzetgyűlés legutóbbi ülésszakán vázolt képet a szociális-gazdasági tevékenység valamennyi területén elért lenyűgöző eredményekről. Az 1961 .évi ipari termelés tervét 12 nappal határidő előtt teljesítettük. A munkások, mérnökök és technikusok megelégedéssel szemlélhetik odaadó munkájuk eredményeit. A népgazdaság valamennyi ágában új termelési kapacitásokat helyeztünk üzembe. A népgazdaság több fémet, több gépet, több kőolajat, szenet, ércet, villamosenergiát, vegyipari terméket, közszükségleti cikket kapott. Hozzáértő építőink az ország minden tartományában és városában új ipari épületeket, lakónegyedeket, oktatási, egészségügyi, kulturális intézményeket emeltek. A kollektív gazdaságokba tömörült parasztok milliói gazdag termést takarítottak be ; megváltozik a falu egész arculata, a parasztság életmódja. A dolgozó parasztok, az állami gazdaságok és GTA-k dolgozói eredményesen munkálkodnak, hogy bőségesen ellássák hazánkat a lakosság jólétéhez szükséges termékekkel. A különböző fokú oktatási formákban működő kádereink, a tudományos kutatóintézetek, a kultúra s a művészi alkotás dolgozói odaadó munkát végeztek ifjúságunk — holnapi váltásunk — nevelése, szakemberek kiképzése, szocialista tudományunk és kultúránk fejlesztése érdekében. Melegen üdvözlünk mindenkit, újabb sikereket és eredményes munkát kívánunk mindenkinek, aki lelkes munkájával előmozdítja a haza felvirágzását, a gazdaság és kultúra fellendülését, a nép jólétének megteremtését. Rendíthetetlen meggyőződésünk, hogy a társadalom vezető osztályaként küldetését becsülettel teljesítő hős munkásosztályunk, a szocialista mezőgazdaság útjára határozottan rátért parasztságunk, valamint a tudásukat és alkotó erőiket a nép szolgálatába állító kulturális dolgozóink a jövő esztendőben is újabb és újabb sikerekkel tetézik eddigi győzelmeiket. Alkotó képességeiben, napfényes jövőjében bizakodva, elért sikereire büszkén, népünk a párt vezetésével, lendülettel lát hozzá az 1962. évi állami terv célkitűzéseinek valóraváltásához, a sorsa és munkájának gyümölcsei fölött rendelkező, szabad népként, lelkesedéssel dolgozik minden tevékenységi ágban. Kedves elvtársak! Az 1961-es esztendőt korszakalkotó esemény tette emlékezetessé — a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXII. kongreszszusa. Ez a kongresszus elfogadta a párt új programját, megmutatva a népeknek az utat egy olyan társadalom felé, amelyben minden anyagi erőforrást, az emberi elme minden vívmányát az ember és jóléte szolgálatába állítják, megmutatva az utat a háborúk nélküli világ felé, a szocializmus és a kommunizmus diadala felé az egész földkerekségen. A szovjet népnek a kommunizmus építésében elért nagyszerű győzelmei, a szocialista tábor többi országának kimagasló eredményei erőteljesen bizonyítják a szocializmus felsőbbrendűségét a kapitalizmus fölött, új erővel töltik el a kapitalista országok dolgozóinak létérdekeikért, a demokráciáért és a társadalmi haladásért vívott küzdelmét, harcra lelkesítik a népeket a szégyenletes gyarmati rendszer végérvényes felszámolásáért, minden egyes nép azon jogáért, hogy szabadon rendelkezzék sorsa fölött. Az egész emberiség hővágya a tartós világbéke biztosítása. Az a tény, hogy 1961-ben megőriztük a békét, újabb bizonyítéka annak, miszerint a béke erői ma hatalmasabbak mint bármikor, az agresszív imperialista erők mind jobban elszigetelődnek, politikájuk mind inkább hitelét veszti a népek színe előtt. A nagy Szovjetunió és vele együtt a szocialista tábor többi országa magasra tartja a békeharc zászlaját, amely valamennyi kontinensen hatalmas tömegeket sorakoztat fel maga köré. Meggyőződésünk, hogy a népek egységes és eltökélt harcának eredményeként a béke diadalmaskodni fog és az emberiség megmenekül egy újabb világháború pusztító rombolásaitól. Románia a jövőben is minden erejével hozzájárul a béke megszilárdításához, az összes államok békés egymás mellett élése politikájának diadalához — tekintet nélkül társadalmi rendszerükre. Ugyanakkor kötelességünk éberen őrködni, erősíteni hazánk védelmi képességét, szeretettel övezve a Román Népköztársaság Fegyveres Erőinek tisztjeit és katonáit, akik rendületlenül őrzik hazánk függetlenségét és a nép forradalmi vívmányait. Az új év küszöbén, a Román Munkáspárt Központi Bizottsága, a Román Népköztársaság Államtanácsa és kormánya nevében, melegen üdvözlöm hazánk dolgozóit, jó egészséget, boldogságot kívánok nekik, s újabb sikereket gyümölcsöző munkájukhoz. Az új esztendő beköszöntésének pillanatában emeljük poharunkat drága hazánkra, szocializmust építő szorgos népünk jólétére ! Boldog újévet, szeretett elvtársak és barátaink ! Világ proletárjai, egyesüljetek! 53.761.) SZÁM. ARA 25 BAN! MEGJELENIK HETENKÉNT, am 1962. január 4., csütörtök kollektivista parasztok országos tanácskozásának FELHÍVÁSA Kollektivista és társult parasztok, parasztok, akik még egymagatokban dolgozzátok meg darab földeteket, állami gazdaságok és gép- és traktorállomások gépészei, mezőgazdaságban dolgozó technikusok, mérnökök és tudósok, a kollektivisták országos Tanácskozásának nevében hozzátok intézzük ezt a felhívást. Mi a rajoni gyűléseken megválasztott kollektivisták, országunk szocialista mezőgazdaságának képviselői közül, összejöttünk valamennyi tartományból, hogy részt vegyünk ezen a Tanácskozáson. Bizonyára tudjátok, hogy öt napon át a párt- és állam vezetőivel, tudományos dolgozókkal, agrármérnökökkel, zootechnikusokkal, gépkezelőkkel és gépgyártókkal, párt- és állami aktivistákkal együtt megvitattuk mit kell tennünk a mezőgazdaság kollektivizálásának befejezéséért, azért, hogy minél jobban megszervezzük a kollektív gazdaságokat, egyre inkább erősítsük és növeljük vagyonukat, gyarapítsunk mindenféle termést, minél jobban szaporítsuk az állatállományt és növeljük hozamát. A Tanácskozáson sok küldött elmondta, mit tett a legnagyobb terméshozamok eléréséért. Felszólalt Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtárs is, s értékes tanácsokat adott, hogy minél jobban teljesíthessük a mezőgazdaságunk előtt álló feladatokat. Mint mondottuk, mi kollektivisták voltunk a Tanácskozáson a kollektivisták küldöttei. Azok, akik felszólaltak jól ismerik tehát a kollektív gazdaságok életét, így hát tények alapján, annak alapján, ami községeikben, rajonjaikban valóban történik, mutatták be parasztságunk mai valóságát. Meglátszott, hogy a szocializmus az ország minden részében győzedelmeskedett, hogy a mai parasztok legnagyobb része kollektivista, hogy Dobrudzsa és Bukarest, két tartomány, az ország legnagyobb mezőgazdasági tartományai közül teljesen kollektivizált, Bánát és Galac tartományban pedig csaknem befejezték a kollektivizálást. Ha ma végigjárod az országot, mindenütt ameddig a szem ellát, nagy táblavetéseket látsz. A falvakon a kollektív gazdaságok istállói, karámjai, fehérfalu raktárai emelkednek, városba is beillő új házak épülnek. Mi, kollektivisták ma nagy erőt képviselünk. Együtt több mint 2 millió család vagyunk s 5 millió hektárnál több föld van a kezünkben, így hát a parasztság többségét tesszük ki, mezőgazdaságunk legnagyobb reménységét, a jólét biztosítékát. Az egybeszántott táblákon több növényt termeszthetünk, sokoldalúbban hasznosíthatjuk, körültekintőbben gyümölcsöztethetjük a földet, legnagyobb részt és a legnehezebb munkákat géppel végezhetjük az agrotechnikai szabályoknak teljesen megfelelően, úgy, hogy évről évre növekedjen a termés, és minél több állatot tenyésszünk. A Tanácskozás sok felszólalója, elnökök, brigádosok, kollektivista parasztok jogos büszkeséggel mondották el, hogy kollektív gazdaságainkban hektáronként két és háromezer kiló búzát, három és négyezer sőt egyes helyeken nyolcezer kiló szemeskukoricát takarítottak be. A dobrudzsai elvtársak rámutattak arra, hogy most a kollektivizálás befejezése után három évvel kétszer annyi gabonát termelnek, mint azelőtt. Mi valamenynyien jól tudjuk, hogy így van mindenütt, ahol a parasztok kollektív gazdaságokat alakítottak. S valamennyien tudjuk azt is, ti is meg mi is, hogy a bőség nyomán a kollektivisták sokkal jobban élnek mint azelőtt, téglaházakat építettek, cseréppel fedték, akár a városban, már senki sem jár mezítláb, mindenki jobban öltözködik, a kollektivisták nagy része olyan helyzetben van, hogy rádiót, televíziót, takaréktűzhelyt, kerékpárt, sőt egyesek motorkerékpárt vásároltak. A kollektivista paraszt ma civilizált életet él, olvas és tanul, hogy a tudomány és az igazság szerint maga ítélhesse meg a világot, az életet. A települések — a községek és a falvak — szebbek és tisztábbak. Mintha mindig ünneplőben lennének. A kollektivista falvak utcáin esténként gyakran találkozhatsz könyvtárból jövő emberekkel, könyvvel a kezükben, — ifjakkal és öregekkel, lányokkal és asszonyokkal — mert nincs olyan falu ahol ne lenne könyvtár és nincs olyan könyvtár, amelynek ne lenne száz és száz olvasója. Sok faluban esténként a villanykörték nappali fényt árasztanak a lakásokban, az udva(Folytatás a 2. oldalon) Szilveszteri pillanat Antal Károlyné még nem vette fel ünneplő ruháját pedig már csak néhány pillanat és küszöbön az új esztendő. Vendégeket vár, nem maradhat el a hagyományos fánksütés.— S kik lesznek a vendégei ? — A gyermekeim. Mindig ők. Együtt szoktunk ünnepelni. — Jó étvágyuk lehet, ha ily sok fánkot ... Ha még hat gyermek volna, akkor is ... Csak nekem nem hat van ám, hanem tizenegy. — Tizenegy ? — Eggyel sem kevesebb. Hét fiú és négy lány. S mind kollektivista. Jobban mondva a legkisebb még nem, de az is az lesz, csak járja ki az iskolát. Büszkeség és öröm vegyül a szavába, aztán szomorkásan folytatja : — Máskor ilyenkor itthon vannak, de most nem képesek elszakadni a társaságtól, a falutól. Mert tudják, nálunk Lécfalván már tegnap megkezdődött a dinom-dánom. Egy nappal előbb kerekedett szilveszter. A népköztársaság kikiáltása napjának tiszteletére kigyult a mi falunkban is a villany. Máskor segédkeztek a gyermekek ebben-abban, most viszont minden az én nyakamba szakadt. A tegnap is korán délután elmentek hazulról. A kultúrotthon előtt a többi kollektivistával várták, hogy kigyuljon a fény. Jól besötétedett mikorra végül is végig szaladt a dróton az áram. Micsoda éljenzés tört ki egyszerre ! Messzire van tőlünk a központ, de idáig elhallatszott a hangos öröm. Aritán még összeverődtek az emberek, lányok, legények idősebb házaspárok s a kultúrotthonban reggelig táncoltak a villanyfény világította teremben. Azt hittem ma itthon maradnak, pihennek egy keveset. De volt is eszükbe. Reggel korán elmentek „rádiós“ vitát rendezni. Mindenki rádiót akar vásárolni, sokan meg televíziót, aztán meghányják-vetik melyik is volna jobb. Valószínű úgy véli mintha untatna bennünket másra tereli a szót. — Az igazság az, hogy nem lehet okom a panaszra. Csak hát ilyen az ember. Mindig azt szeretné, ha körülötte volnának a gyermekei. De ők azt gondolják, meg van itthon minden. •Folytatás a X. oldalon]