Falvak Dolgozó Népe, 1971 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1971-01-06 / 1. (1230.) szám
Világ proletárjai, egyesületek II. (1230.) száma MEGJELENIK HETENKÉNT • ara as bani • 1971. január 6., szerda ÚJRAKEZDÜNK Ott, ahol a munka nem választja el a nappalt az éjszakától, az ünnepnapot a hétköznaptól, ott az örökégő kemencék honában, ahol a vas születik és az acél ötvöződik kialakult egy szokás. A kohászok esztendőváltáskor valamiféle határvonalat próbálnak húzni a termelés örök folyamatában. Úgy rendezik, úgy kalkulálnak, hogy egy csapolás az új év első percében törjön a világra, ők pedig jelenthessék azoknak, akik a terített asztalok mellett ülnek, hogy náluk is ünnep van : az év első csapolása ennyi és ennyi tonna acélt hozott, ilyen és ilyen öszszetételben... Egy kicsit játék. Olyan, amit felnőttek találnak ki a maguk örömére, kárpótlására, vigasztalására. Hiszen a kohászok rendszerint nem 6esztendő utolsó percében fejezik be tavalyi munkájukat, és az sem első csapolása ez évi feladatuknak, melyet ők elsőnek időzítenek. De nekik is szükségük van az első csapolásra. Szükségük van az újrakezdés hitére, mint ahogy mindannyiunknak szükségünk van erre. Mindig újrakezdünk. Felépítjük összedőlt házainkat, felszántjuk leiszapolódott földjeinket, újraindítjuk elnémult gépeinket...- Újrakezdjük kudarcok után a munkánkat, csalódások után a szerelmünket, elveszett hitünk után az illúziókat, s néha megpróbáljuk újrakezdeni az életünket. .. Vagy csak megállunk egy pillanatra a fontosabb vagy kevésbé fontos határvonalak előtt, aztán tovább lépünk s folytatjuk ott, ahol egy pillanatra abbahagytuk? Nem. A jobbra, szebbre való törekvésünk hitében újrakezdünk. Mert az újrakezdésben mindig ott a remény, hogy ez alkalommal jobban sikerül majd. Munkánkban inkább elkerüljük a kudarcokat, ragaszkodásunkban a csalódásokat, hétköznapjainkban a megalkuvásokat. Jobban elkerüljük, mert hisszük hogy tanultunk tegnapi hibáinkból, okultunk elmúlt bajainkból. És az újrakezdésben ott a remény is, hogy ezután gyakrabban talál ránk az öröm, otthonosabb lesz házunkban a szerencse, hogy ezután több lesz a jó, kevesebb lesz a rossz az életünkben. Szeretünk újrakezdeni. Mert ez újrakezdés mindig ígéret. A jövő ígérete. De ne felejtsük el, hogy tőlünk függ mennyiben válnak valóra az újrakezdés hordozta reményeink. KOVÁCS II. ERZSÉBET BARÁZDÁK A HÓBAN Fiatal, lomblevelű erdő közt kanyarog az út Szilágyfőkeresztúr felé. A sudár, nyúlánk fák hóütötte koronája gótikus íveléssel tör a magasba, s a földre terített patyolat-takarót az erdei vadak lábnyoma cifrázza. Csend van, mozdulatlan decemberi téli világ. Az erdő széléről a völgyben szorongó, fehér fedelű házakat nézegetem, amikor traktorok erőlködő prüszkölése hasít bele az idillikus csendbe. Két traktor hatalmas lomha állatként feszül a hegyoldalnak. A havas mező fehér irkalaphoz hasonlít, a friss, fekete barázdák rajzoló kisgyermek ceruzavonásaira emlékeztetnek. Csakhogy ez nem gyerekjáték, hanem kemény munka a traktornak, de még inkább annak, aki a volánt markolja. A baloldali első kerék mindegyre megcsúszik a havon, néha felágaskodik, a levegőben kúszik, mintha arra lenne kiváncsi, mennyi van még a föld végéig. Fölösleges a türelmetlenkedés, mert Balogh Lajos és Medgyesi Dezső már a tábla közepén megállítják a gépeket, ahogy észrevesznek. — Csak ketten ? — Ketten vagyunk traktoristák a keresztúri gazdaságban. Mi is a szomszéd faluhoz tartozunk, mert az a községközpont. — Mennyit szoktak dolgozni ? — Hát a rendes idő tíz óra lenne, de amikor kampány van, reggel ötkor kelünk, és sokszor este tíz-tizenegyig is a mezőn vagyunk. — A család... ? — Arra inkább vasárnaponként jut idő — mondta Medgyesi. Van egy egyéves gyermekem, legtöbbször mire hazaérek már alszik, reggel pedig az ágyban hagyom, amikor elindulok. — Hány éve dolgoznak ? — Hatvannégytől. Szerettük erősen a gépeket. Különben egyidősek vagyunk, csakhogy én Ziláhon tanultam, Lajos pedig Károlyban. — Most is úgy szeretik a mesterséget, mint akkor ? !Motyognak.) — Kezdjük megunni — bökik ki végre. — Mi a baj ? — Hát... — válaszolják kurtán, tétovázva, s látszik attól tartanak, hogy ha megírom, esetleg bajuk lehet belőle. — Sokszor levágnak a napokból... Ha sokat dolgozunk, akkor meg a többiek irigykednek, hogy mi többet kapunk. (Amikor átmentem a községközponton, a gépesítési vállalat udvarán jónéhány traktor vesztegelt, a traktoristák pedig az udvar közepén gyújtott tűz mellett melegedtek. Lehet-e okuk irigykedni, ha Medgyesi és Balogh ezalatt a kormánykeréken „melengette“ kezét ?) — Tudja, még a sofőrnek is könnyebb, de még jobb annak, akinek valami más mesterség van a kezében. Ledolgozza a nyolc órát, azután szabad... Itt mindenki parancsol, még a disznópásztor is, hogy ne szántsd fel ezt, hagyj békét annak, mert kell a disznóknak. — Ma mikor jöttek ki ? — Úgy öt felé, de ha felenged nem maradunk sokáig, mert csúszik a traktor. — Van még sok szántanivaló ? — Ebben a hónapban végzünk... — Nem melegednek el a traktoron... — Hideg van bizony, mert a motor kint van, nem melegít egy cseppet se, s ez a vászonboríték is huzatos. — Meleg ruhát kapnak ? — Azzal nincs baj, ad a vállalat, kedvezményes áron. — Ha nem enged fel, meddig dolgoznak ? — Úgy négy tg-ötig... — S mit ebédelnek, hoztak valami hidegételt ? — Hoztunk, most tényleg hideg... (Ha nem restellném magam is felhúznám a kesztyűt, annak ellenére, hogy úgy nehezebb megfogni az írószerszámot. De a nagy hidegtől még így is makacskodik posztástollam, pedig meztelen ujjaim melegítik valamelyest....) — Hogy keresnek ? — Ezerszázat-ezerkettőt szoktunk kapni. — Kijönnek belőle ? — Ki. A baj csak az, hogy Zilahon nemigen vásárolhatunk, mert nincs oda való buletinünk, itthon pedig sok mindent csak tollért, tojásért adnak. — Szabad idejükben mit csinálnak ? — Az inkább télen van, de lássa-e most is szántunk. — Szoktak járni a kultúrotthonba ? Inkább olyankor, amikor mozi van, de nem jön, hogy odamenjen az ember, mert nem fűtik. — Olvasni... ? — Inkább újságot. Van rádió, abból megtudjuk a híreket, s az időjárást. — Egyéb... ? Fázósan toporgunk az olajos traktorok mellett. Látom, hogy szeretnék folytatni a munkát, elköszönök. A porka hóban a falu felé ereszkedem. Újra a tündöklő téli panorámát szemlélem, és közben arra gondolok, hogy a sáros, pöfögő, faroló masinán zötyögve napestig, alighanem jóval prózaiabbnak tűnik a hólepte, zuzmaros táj... ZÁGONI ATTILA A nyomoknak is van szívük (Bartha Árpád felvétele) KÖSZÖNJÜK KEDVES OLVASÓINK ÉS KÜLSŐ MUN KATÁRSAINK ÚJÉVI JÓKÍVÁNSÁGAIT MINISZTERTANÁCSI HATÁROZATOK : O a mezőgazdasággépesítési vállalatok és állomások létesítéséről és tevékenységük megszervezéséről O a mezőgazdasággépesítési vállalatok dolgozói anyagi érdekeltségének javításáról Azoknak az intézkedéseknek a valóra váltása érdekében, amelyeket a párt vezetősége a mezőgazdaság megszervezésének, vezetésének és tervezésének javítására fogadott el, és amelyeket Nicolae Ceauşescu elvtárs 1970. november 23-i expozéja tartalmazott, a Minisztertanács jóváhagyott két határozatot a mezőgazdaság-gépesítési vállalatok és állomások megszervezéséről, valamint az ezen egységek dolgozói anyagi érdekeltségének fokozásáról. Az első határozatnak megfelelően 1971. január 1-től minden megyében egy-egy mezőgazdaság-gépesítési vállalatot létesítenek, s ezek köztársasági gazdasági szervezetekként az önálló gazdasági ügyvitel elve alapján működnek. E vállalatokat alárendelik a Mezőgazdasági és Erdőgazdálkodási Minisztériumnak, valamint a megyei néptanácsi végrehajtó bizottságoknak. A határozat egyben előírja, hogy ugyancsak január 1-től 772 mezőgazdaság-gépesítési állomás működik a fenti vállalatok egységeiként. Az állomásokat a belső gazdasági ügyvitel elve alapján szervezik meg, és mindegyik azokat a szövetkezeti egységeket látja el, amelyek számára szövetkezetközi tanács alakult. A mezőgazdaság-gépesítési vállalatok és állomások minden mezőgazdasági szövetkezet számára gépesítési osztályt szerveznek, amely kihasználás és karbantartás céljából egyesíti mind saját eszközeit, mind pedig azokat, amelyek a mezőgazdasági szövetkezetekhez tartoznak, betöltve ily módon az illető szövetkezet mechanikai részlegének a szerepét. A szövetkezetek farmjain és brigádjaiban a munkák elvégzésére mezőgazdasági gépkezelőkből és szövetkezeti tagokból állandó munkaalakulatokat létesítenek, s ezek átvesznek bizonyos területet és felelnek ott az egész tevékenységért, a munkák megkezdésétől egészen a termés begyűjtéséig és elraktározásáig. A mezőgazdasági gépkezelők (Folytatása a 6. oldalon)