Falvak Dolgozó Népe, 1971 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1971-09-08 / 36. (1265.) szám
Egy hét múlva becsengetnek Az új iskolai tanév küszöbén mi sem természetesebb, mi sem közérdeklődésre számottartóbb kérdés mint azt, hogyan is néznek ki az iskolák, milyen állapotban várják a falaik közé nemsokára besereglő, tanuló ifjúságot. Érdekli ez nemcsak a nevelőt, hanem a szülőt is, aki — kiegészítve a társadalom anyagi erőfeszítéseit — külön is komoly áldozatokat hoz, és aki talán soha ily igénnyel és törődéssel nem követte gyermekeinek szellemi fejlődését, tanulási körülményeit mint manapság. Új iskolák építése, a régiek rendbetétele, kitatarozása vagy bővítése c íme, a teendők „vastagja“, ami még a legkisebb faluban is gondot ad az iskolaigazgatónak, a helyi felelős hatóságoknak egyaránt. De az iskolai oktatásban az idén bekövetkezett változások, nevezetesen a gyakorlati tevékenység szerepkörének bővülése, az iskolaműhelyek építésének és berendezésének újabb gondjaival toldotta meg a tanügyiek, a helyi szervek amúgy sem kevés dolgát. Megszokott, minden esztendőben megismétlődő feladatok ezek, melyekről talán nem is nagyon lehetne újat mondani, ha az idei nyár nem hozza meg azt az örvendetes változást, amiről ez alkalommal mindenképpen kell néhány szót ejtenünk. A beavatottak és érdekeltek jól tudják, hogy az elmúlt évek során mennyi baj gyűlt fel ilyenkor mindig az iskolák háza táján, a tanügyi és néptanácsi berkekben, mennyit kellett hogy piszkálgassa a sajtó embere is hol ezt az illetékes személyt, hol azt a felelős szervet a tanévnyitás előkészületeiben felmerülő hanyagságokért, a sürgős feladatok elnapolásáért. Még az is előfordult, hogy a kőművesek és a festők vidám fütyörészése bele-belehasított a tanítási órák feszült csendjébe. Most ? Még jóformán be se csapta maga mögött vakációs boldogságában a gyermek a tanterem ajtaját, az is- 5 kólákban máris megjelentek a szorigos tatarozók : kopácsolás, festő- s pumpák sistergő zaja cserélte fel az alighogy elnémult diákzsivajgást, így láttuk ezt sok helyen. Kovásznától Szatmárig igen sok iskolában. Első ízben a Kovászna megyei Papolcon lepett meg a kép. Alig telt el néhány nap júniusból, már a javítások vége felé jártak ! Amikor egy hónap múlva ismét arra vetődtem, már minden ajtót zárva találtam, csak a csillogóan tisztára mosott ablaküvegen át pillanthattam be az idejében rendbetett tantermekbe. Július elején a Kolozs megyei Szászfenesen és a hozzátartozó Magyarlónán ugyanez a látvány fogadott, a Szatmár megyei Mezőteremen pedig már a didaktikai felszerelések,a szemléltető eszközök javításával foglalatoskodtak a tanerők. Az iskolaépítkezés éppen olyan megszokott jelenség falvainkban, éppen olyan derűs színfoltja civilizációs fejlődésünknek, akár a lakásépítkezés. És ritka az a falu, ahol a lakosság ne járulna hozzá tetemes összegekkel — és munkával is jócskán — a cseperedő új nemzedék szellemi hajlékának építéséhez. Ilyen vonatkozásban is gazdag „termést“ ígér az idei esztendő. Több mint 3000 új tanterem kell hogy elkészüljön szerte az országban a becsengetésig. De ezen a téren, sajnos, nem annyira nyilvánvaló a jó értelemben vett hagyománytörés, mint a javítások esetében. Az építkezések vonalán most is gyakori a bizonytalanság, lassúbb ütemben emelkednek a falak, mint ahogy azt a helyzet megkövetelné. Sőt, olyan község vagy falu is akad, ahol még a munkának éppenséggel a legkezdetibb szakaszainál tartanak. Kovászna megyében például nyolc tanterem építéséhez hozzá sem kezdtek. A Szatmár megyei Altoson pedig megkezdték ugyan az építkezést, de július közepén még úgy nézett ki a helyzet, hogy csak rendkívülien kemény munka árán lehetséges „egyenesbe jönni“, azazhogy elkerülni az akkor még nagyon is elkerülhetetlennek látszó késést. Persze az iskolaépítkezések esetében sem elítélendő most már minden. Kétségkívül, hogy sokkal több a baj, ám figyelemre méltó kezdeményezésekis születtek, így például Szilágy megyében. Mint általában sok helyen az országban, itt is ímmel-ámmal ment az építkezés, akadtak gyorsabban és lassabban „növögető“ iskolák. S mivel a megyei néptanács végrehajtó bizottsága azt vette észre, hogy általában ott tapasztalható döcögés, ahol az iskolaigazgatók nem vesznek részt közvetlenül a munka megszervező- INOVÁN HAJNAL (Folytatása a 3. oldalon) VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Farammúm (1265.) szám • MEGJELENIK HETENKÉNT • ÁRA 25 bani • 1971. szeptember 8., szerda Szerkesztőség és Kiadóhivatal BUCUREŞTI, PIAŢA SCINTEII Nr. L Tel : 1852-92. Előfizetéseket felvesznek a postahivatalok és levélkézbesítők. Előfizetési (lij negyedévre 3 lej fél évre 5 lej, egy évre 12 lei FIÓKSZERKESZTŐSÉGEINK : Kolozsvár, Piaţa Libertăţii 31 szám. Tel. 22244. Brassó, Uprea u. 22. Tel. : 21283. A szépmezői mezőgazdasági állami vállalat 35 mázsa nyári burgonyát takarított be hektáronként. Képünkön osztályozzák, a burgonyát. (Fotó Bariha Árpád) ZÁRKÓZZÉK FEL AZ ÁLLATTENYÉSZTÉS IS ! Még vannak cséplésre váró osztagok, de az már bizonyosra vehető, hogy a sok évi átlagot is, a tervelőirányzatokat is meghaladó szalmásgabona-termést értünk el. Erdélyszerte rekordtermést ígér a kukorica is. És mert az időjárás kedvezett a nyári munkának, a tarlóhántással előbbre vagyunk, mint az elmúlt években. Ez feljogosít arra a reményre, hogy a nagy erőbedobást igénylő őszi munkákat (vetést, őszi szántást) jobban fogják szusszal bírni a gépek, mint az elmúlt években. A globális akkord révén reálisabbá vált anyagi érdekeltség pedig feltételezhetően meg-új. gyorsítja a burgonya, cukorrépa és kukorica betakarítását. A növénytermesztés tehát minden bizonnyal beváltja azokat a reményeket, amelyeket a jó tavaszi induláskor megjósoltunk. Az állattenyésztés azonban mindezideig nem tudott felzárkózni a növénytermesztés teljesítményeihez. Tekintettel a rossz 1970-es termésre, már tavasszal komoly gondot okozott a takarmányhiány, különösképpen pedig az abraktakarmányokban mutatkozó szegénység. A szarvasmarha- és juhállomány takarmányozásának gondjait ugyan enyhítette a májusi, júniusi és júliusi bő legelő, de augusztusban beállott a szokásos visszaesés; beléptünk abba az időszakba, amit faluhelyen többfelé „gombás hónapnak“ neveznek, amikor a tejhozam — mégha jászolról pótolják is a fejadagot — megcsappan. A sertéshízlaláson a jó legelők sem segítettek s az, hogy vékonyan volt az abrak, meglátszik a hizlalási szerződések teljesítésének gyenge eredményein s az egyéni szerződéskötések várakozáson aluli lanyhaságán. Az abraktakarmány-ellátás helyzetén egyelőre a sokat ígérő kukoricatermés sem segít, mert mire az idei kukorica annyira kiszárad, hogy gazdaságos legyen a feletetése, utolsó lapjait tépjük le a naptárnak. Nagy hiba lenne azonban megismételni az elmúlt évek téves gyakorlatát, azaz nekiesni a frissen kicsépelt árpának, borsónak, a tejért járó korpának és a gabonatisztításból visszamaradó rostaaljnak, orsónak. Az okos gazda úgy osztja be az ezekből a takarmányokból rendelkezésére álló készleteket, hogy egész évben egyenletesen jusson az alapot jelentő kukorica mellé, mert akkor is pazarolunk, ha árpát, borsót, korpát, rostaaljat, akkor is, ha kukoricát egymagában etetünk. '"‘^Ki kell tehát használni minden rejtett tartalékot, elsősorban a burgonya osztályozásakor kikerülő sérült és apró gumókat, a szárított répaszeletet, melaszt, karbamidot, a tarlóvetések zöldtakarmányát s minden abrakot vagy abrakpótlót, amit külső forrásokból be lehet szerezni. És keményen neki kell állni a silózásnak, besilózva mindent, ami arra alkalmas, mert az idén széna elég bőven van s minősége is kiváló, ellenben a lédús takarmányok hiányát az állatok — elsősorban a tehenek — nagyon megérzik. Ebben a hónapban megkezdődik a cukorrépa betakarítása is. A leveles répafej pedig igásállatnak, tejelő állatnak egyaránt kitűnő takarmánya, ha nem hagyjuk kiszáradni vagy megpenészedni a kupacokban. Éppen ezért jóelőre alaposan meg kell szervezni a leveles répafej beszállítását, tárolását és feletetését (esetleg besilózását), hogy egyetlen mázsa se vesszen kárba. Nagyjából négy hónap van hátra az évből. Ezalatt sokat kell behozni az állattenyésztés lemaradásából, annál is inkább, mert az idén a mérleg amúgy is erősen a növénytermesztés javára billent. Márpedig, ha nincsen meg a kedvező arány e két legfontosabb üzemág jövedelmezősége között, akkor nem fejlődhetik egészségesen egyetlen téesz sem, de különösen nem a dombvidékiek, amelyek az ország nagy részén túlsúlyban vannak. BALOGH MIKLÓS