Falvak Dolgozó Népe, 1973 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1973-01-31 / 5. (1338.) szám
ÉLETTANI HATÁSÚ ANYAGOK Ebbe a csoportba teljesen új alapelveken nyugvó növényvédő szerek tartoznak, amelyek átmenetet képeznek a vegyszeres növényvédelem és a biológiai védekezés között. Itt, bár vegyszerekkel történik a védekezés, de ezek nem mérgezőek, hatásuk pedig nem toxikus, hanem különböző élettani elváltozásokat hoznak létre a rovarokban, kártevőkben. Ebbe a csoportba tartoznak a riasztószerek, azaz repellensek, amelyek közül a naftalint jól ismeri minden háziaszszony, legfeljebb azt nem tudja, hogy a szekrénybe tett szer a molyt nem öli meg, csak elriasztja. A nyulak ellen nálunk is használatban volt a Iepurifug Cunitex elnevezéssel egy temesvári készítmény, illetve egy importált nyúlriasztó szer is. Ezek hátránya a fák mechanikai borításával szemben az, hogy hatásuk mindössze 1-2 hónapig tart, fagy, nedvesség, eső következtében hatástalanokká válnak, s így felrakásukat a téli szezonban meg kell ismételni. A házilag készített riasztó szerek nem felelnek meg, mert a tapsztalat szerint elősegítik a fák megfagyását. Használatosak még a madárriasztó készítmények is, főleg a varjak ellen. A hírből ismert műanyaghálók és magnetofonszalagra vett madárhangok mellett (melyek segítségével a gyümölcsösöktől igyekeznek távol tartani a madarakat) nálunk is kísérleteztek olyan magkezelő anyagokkal, melyek elősegítik a varjak elriasztását. Ezek Corbifug ICAR, Markit, Corbit néven voltak forgalomban, de mivel nem örvendtek nagy keresletnek, feledésbe merültek. Egyes vidékeken nem ártana újra használatba venni e szereket a varjak oktalan pusztítása ellen. A riasztószerek mellett nagy jövőt jósolnak a csalogatószereknek (attraktánsok). Mérgezett csalétkekben már régebben is használtak olyan szereket, melyek csalogató hatással voltak a rovarokra. Ilyen volt például az erjedő melasz, melyhez arzén -készítményt kevertek. A módszer munkaigényessége miatt, valamint az arzén toxikus tulajdonságai következtében feledésbe ment. Különben is a régi csalogatóanyagok hatósugara meglehetősen korlátozott volt. A jelenleg szintetikusan előállított csalogatószerek már nagyobb távolságra hatnak, és így gyakorlatban is fel lehet használni. Nagy jövője van a nemi csalogatóanyagoknak (szexuál-attraktánsok). Ezek egyben a legszelektívebbek is, kizárólag egy-egy fajra vannak hatással. Akár az élő (ketrecben nevelt) rovarok nemi hormonjaiból kivont anyagokról, akár az újabban szintetikus úton előállított csalogatószerről legyen szó, ezek nagy területről „összehozzák“ a hím vagy nőstény egyedeket, melyeket ilyenmódon különféle csapdákban semmisítenek meg. Néha sávokban vagy foltokban kezelt területre csalogatják a rovarokat, ahol valamilyen „klasszikus“ rovarirtó szer végez velük. Hasonlóképpen alkalmazzák a tojásrakásra csalogató és ingerlő szereket, melyek segítségével nagy területről lehet a petelerakás előtt álló nőstényeket összefogni. Anélkül, hogy bővebben kitérnénk ismertetésükre, megemlítjük a szaporodóképesség-gátló, valamint a táplálkozásgátló szereket. Az előbbieket szexuális csalogatószerekkel kombinálva alkalmazzák. Az odaröpülő rovar a hatóanyaggal érintkezve sterillé (szaporodóképtelenné) válik, anélkül, hogy elpusztulna. Következésképpen bár párosodik, képtelen utódokat nemzeni. A táplálkozásgátló szerek alkalmazása következtében bizonyos növényeket egy ideig meg lehet óvni a kártevő rovaroktól. Különben a bordói lének is van némi táplálkozásgátló hatása (innen származik az a tévedés, hogy ez a gombaölő szer a rovarokat is irtaná; nem irtja,csak gátolja táplálkozásukat.) Megemlítjük még a hormonális szereket, ezeket a legmodernebb hatóanyagokat, amelyek a rovarok növekedését, vedlését, metamorfózisát szabályozzák, és amelyek közül egyeseket sikerült szintetikus úton előállítani. Ezeket a szereket egygyelőre csak a szakirodalomból ismerjük. Tudjuk róluk, hogy a rovarra jutva azok fejlődését, vedlési ütemét és növekedését rendkívüli módon felgyorsítják, s így azok rövid időn belül „halálra növik magukat“. Mindezeknek a szereknek a jövője még bizonyalan, de mindenikkel a rovarirtásnak toxikus, környezetmérgező és a természetbe durván beleavatkozó hatását akarják kiküszöbölni. Meg kell itt említenünk, hogy hazánkban is folynak a megfelelő kísérletek, nemcsak a már említett kevéssé mérgező szerek, hanem a többi anyagok (így például a hormonkészítmények) előállítására is. Külön csoportot alkotnak az úgynevezett biopreparátumok.. Már régebben ismeretes, hogy a rovarok, főleg a lepkelárvák (hernyók) megbetegszenek és elpusztulnak egy Bacillus thuringiensis elnevezésű baktérium fertőzésétől. Laboratóriumban sikerült olyan tömény baktériumszuszpenziót előállítani, amelyet, ha megfelelő (0,3-0,5 százalékos) oldatban kipermetezünk, a galagonyalepkét, amerikai fehér szövőlepkét és más lombpusztító hernyókat sikerrel irtja. Hazánkban Turingia 150 néven gyártják ezt a nagy jövőjű szert. Növényvédelmünk nagy hiányosságának kell felrónunk azt, hogy míg a legmodernebb módszerekkel, eljárásokkal lépést tart, addig elhanyagolja, hamupipőke szerepet szán a faápoló szereknek. Az idősebb telepítésű gyümölcsösökben bizony szükség lenne fasebkátrányra, hernyóenyvre, oltóviaszra (a friss vágási felületek fedésére), valamint a tavaszi fagyok ellen védő ködképző szerekre. Sajnos, ezeket házilag, régi receptek szerint készítik maguknak a mesterséget értő öregek. NÖVÉNYVÉDELMI SEGÉDANYAGOK E szerek más alkalmazásban is ismeretesek, de szükség van rájuk a mi munkánkban is. A mosószódát helyiségek és permetezőgépek tisztítására alkalmazzuk. Növényekre nem szabad jusson, mert perzselő hatása van. Nagy szerepük van a detergenseknek, emulgátoroknak. Ezek elősegítik a permetlevek tapadását. Nálunk Detersin, Aracet néven ismeretesek és általában 0,3 százaléknyit adunk belőlük a permetlevekhez, főleg a szőlő, káposzta, hagyma, egyes gyümölcsfajták és más viaszos védőanyaggal rendelkező növények kezelésekor. A kenő- vagy káliszappant 2-3 százalékos vizes oldatban használhatjuk a kertben levéltetvek ellen is. Tekintettel arra, hogy ezek a szappanok nem növényvédelmi célokra készültek, először egy-két tövön próbáljuk ki, hogy nem perzselnek, és csak azután alkalmazzuk az egész területen. A mész szintén nélkülözhetetlen növényvédő anyag. Beszerzésekor vigyázzunk arra, hogy tiszta fehér legyen, ne tartalmazzon vasoxidokat, vagy más idegen anyagokat. Ne használjunk oltatlan meszet ott, ahol növények is vannak, mert égési sebeket okoznak azokon. Azonkívül az oltatlan mész a levegő vagy a talaj nedvességének a hatására megoldódva, meleget fejleszt és a jelenlevő más vegyi anyagokkal könnyen vegyfolyamatba léphet. Ha például ammoniákos műtrágyával kerül kapcsolatba, azonnal felszabaduló ammoniák-gőz súlyos károkat okozhat a növényeknek — ez főleg üvegházakban, fóliaházakban, melegágyakban lehet igen veszélyes. A fák téli meszelésére, valamint a felszerelések, raktárak kezelésére 10-20 százalékos mésztejet alkalmazzunk. A növénytermesztésben még igen STERN JÁNOS (Folytatása a 6.—7 oldalon) TUD, AKI TANUL! T.ZED.K lecke NÖVÉNYVÉDŐ SZEREK ISMERTETÉSE (ív.: IDŐSZERŰ TENNIVALÓK TERVEZÉSKOR NE FELEDKEZZÜNK MEG A TAKARMÁNYRÉPÁRÓL ÉS A LUCERNÁRÓL Ilyenkor, tervkészítés idején, szakembert és gazdálkodót egyaránt foglalkoztat a miből mennyit nagy kérdése, vagyis, hogy milyen legyen a gazdaságban a vetésszerkezet, melyik növény mekkora területet foglaljon el. A kívülálló el sem tudja képzelni, hogy e látszólag egyszerű és könnyű kérdés mennyi gondot és fejtörést okoz, hiszen annyi különböző — és gyakran ellentétes — igényt kell kielégíteni. Mindenki tudja, hogy a gabonafélékből egyre többet kell termesztenünk, mert az állami tervszámok ezt megkövetelik, s amellett a búza, a kukorica mezőgazdaságunk fő pillérei. Ugyanakkor szüntelenül növekszik az ipari növények által elfoglalt terület is, hiszen fejlődő iparunknak egyre nagyobb szüksége van nyersanyagra , ezért évről évre nagyobb területet kell cukorrépával, dohánnyal, kenderrel stb. bevetni. És sajnos mindez a takarmánynövényekkel bevetett terület rovására megy, hiszen köztudott, hogy a szántóföld nem parittya, hogy nyújtani lehessen s ha egyik növényféleségből többet vetek, akkor a másiknak kevesebb terület marad. Ugyanakkor az állattenyésztést is fejlesztenünk kell, ami szükségszerűen azt jelenti, hogy több takarmányt kell termesztenünk, mert az állati termékek előállításának döntő jelentőségű tényezője a mennyiségileg és minőségileg megfelelő takarmány. És ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az a vitathatatlan tény, hogy sok gazdaságban ugyanazok a tehenek, amelyek májusban, júniusban — tehát amikor a legelőkön még bővebben van takarmány — naponta átlagban 8—10 liter tejet adnak, a téli hónapokban alig 4—5 litert csurrantanak, vagy még annyit sem. Ez a tény is vitathatatlanul alátámasztja, hogy a tejtermelés növelésének döntő tényezője a megfelelő takarmányozás. De a már ismertetett okok miatt a takarmánynövényekkel bevetett területet növelni nem tudjuk, tehát más megoldást kell keresünk , növelni kell a hektárhozamot, illetve olyan takarmánynövényeket kell termesztenünk, amelyekbő termést adnak. A Kolozs megyei mezőőri termelőszövetkezetben már 1972-ben is foglalkoztunk ezzel a kérdéssel és sikerült néhány hasznos következtetést levonnunk. 1. A mélyrétegű, meszes talajookon feltétlenül érdemes lucernát termeszteni, mivel jó minőségű és nagy fehérjetartalmú takarmányt ad. Nálunk például hektáronként 35 tonna zöld lucerna termést értünk el. A lucerna a zöldfutószalag legjobb növénye, s mivel összehasonlíthatatlanul nagyobb termést ad, mint általában a zöldfutószalagban termesztett többi növények, ott, ahol jól terem, feltétlenül rá kell térni a lucerna minél nagyobb területen való termesztésére. (Ezt egyébként az Állattenyésztés-fejlesztési Országos Program is előirányozza — Szerk. megj.). 2. Az elmúlt évben 5 hektáron termesztettünk takarmányrépát, és annyira jól bevált, hogy az idén már 15 hektárt szántunk erre a célra. Termesztését mindenkinek ajánlhatjuk, mert feltétlenül kifizetődő. Tavaly például — míg silókukoricából csak 35 000 kg-os hektárhozamot értünk el — takarmányrépából hektáronként 72 000 kilós termésünk volt. Figyelembe véve a silókukorica és a takarmányrépa takarmányegység-értékét, illetve emészthető fehérje tartalmát, az említett termésekkel silókukoricából hektáronként csak 7000 TE-et és 210 kg EF-t állítunk elő, míg takarmányrépából 8300 TE-et és 216 kg EF-t nyerünk. Emellett nem elhanyagolandó szempont az sem, hogy a takarmányrépa igen jó étrendi hatású és nagymértékben serkenti a tejképződést. De tárolása sem okoz különösebb gondot, nincs annyi munka vele, mint a silózással. Ami a takarmányrépa ápolási munkáit, betakarítását és termelését illeti, ezeket igen egyszerűen megoldottuk, a javadalmazás, ugyanis a globális akkord alapján történt, s így minden termelőszövetkezeti tag érdekelve volt, hogy minél nagyobb termést érjen el, s azt betakarítsa, behordja. Mi a takarmányrépát szecskázva etetjük. Egy tehénnek naponta 10 kilót adunk, amihez 1 kg korpát keverünk. Mivel a répa is, a silótakarmány is mészszegény, ha a tejadagban nincsen elég lucernavagy lóhereszéna, akkor feltétlenül adjunk takarmánymeszet is az állatoknak, megelőzve ezáltal a szervezet elmésztelenedését, összegezve a fentieket, a jövedelmező állattenyésztés elképzelhetetlen megfelelő takarmányalap nélkül. Mivel a takarmánynövények termesztésére szánt terület nagysága csökkenő irányzatú, igyekezzünk ezt oly módon ellensúlyozni, hogy a legjobb, legtermékenyebb parcellákon termesszünk takarmánynövényeket, és e növényeket úgy válasszuk meg, hogy minden parcelláról a legnagyobb mennyiségű takarmányegységet kapjuk. E problémát most, ezekben a napokban kell megoldanunk, hogy ennek megfelelően készítsünk egy olyan reális alapokon nyugvó termelési tervet, amely biztosítja állattenyésztésünk töretlen fejlődését. FARAGÓ TIBOR mtsz főmérnök MEZŐGAZDASÁGI ÚTMUTATÓJA Falvak Dolgozó Népe mezőgazdasági útmutatója 5