Falvak Népe, 1948 (4. évfolyam, 1-33. szám)
1948-01-11 / 1. szám
«■yfoflyam» - 1. saraim »Taxa poștală plătită la numerar« conf. aprons in Dir. Wraic IP. I. T. Nr.: 225.402/1946.3m jjanuar Hl FAimK-NEPE A ROMÁNIAI MAGYAR FÖLDMŰVESEK LAPJA — M ■— ——1 ■ —a—1 ■m^T^^^^^mmftroia«wniinaigf»mTrfftr?fBitffirrigwiiiirimíiiirin■ — m in ■ ■ ■ Népi demokrácia — Népi Köztársaság Irlai KÓS KÁHOZ.Y 1 Az elmúlt 6 esztendő utolsó előtti napján Mihály király, Románia uralkodója a maga és utódai nevében lemondott trónjáról és koronájáról és uralkodói hatalmátaz ország népének rendelkezésére adta. A lemondást az ország népének választott törvényhozó-testülete: a képviselőház tudomásul vette, a királyságot megszűntnek nyilvánította, a királyi hatalmat és jogokat a nép nevében a nép számára tulajdonába visszavette, s az ország új államformájául egyhangúlag, a népi köztársaságot állapiította meg. Amiről száz esztendővel ezelőtt népeink, költő prófétái, a magyar Petőfi és a román Băibcescu álmodoztak s amiért mind a kettő életét áldozta fel, aminek megvalósításáért azóta is annyiszor s olyan sok magyar és román vér folyt el, olyan tengersok nyomorúság, megaláztatás, pusztulás és kín szakadt mindkét népre, az most végre itt is kiteljesedett, letagadhatatlan, kitörülhetetlen valósággá éledt. Hogy most, amikor ebben a három esztendeje folyó és az országokat és társadalmakat alapjaiban átalakító és újjáépítő eseménysorozatban a legjelentősebb állomáshoz érkeztünk el az államforma átváltoztatásához, meg kell állattunk egy pillanatra, hogy megnézhessük mi is volt a lényegük az elmúlt korok monarchikus állami formáinak, illetőleg miben különböztek a népköztársasági államformától, amelyet most magunkénak vállaltunk. Ezek a monarchiák, akár királyságnak, császárságnak, fejedelemségnek, vagy cárságnak stb. nevezték őket, a régi rend kiváltságos osztályok (nagybirtokos nemességnek és a főpapságnak) és a nagyvagyonú tőkés polgárságnak a dolgozó néprétegek, az ipari munkások, földművesek és munkájukból élő értelmiségiek sokmilliós tömegei feletti osztályuralmát jelentette, amelyet az uralkodó, a maga uralmának támogatása fejében, minden törvényes és törvénytelen uralkodói hatalmával védelmezett és erősített. Ezekben a monarchiákban azután, amilyen mértékben nőtt a kiváltságosok és tőke hatalma és vagyona, olyan mértékben nőtt a dolgozó milliók elnyomatása, nyomora, szaporodott a koldus, a bűnözés, a betegség és a kivándorlás. De az elégedetlenséggel és nyomorral együtt megszületett és ■erősödött a nincstelen dolgozók osztályöntudata és közös gyűlölete a tőkés és kiváltságos osztályok éllen. Az osztáyöntudat kitermelte a munkás szakszervezeteket, majd a proletár és munkáspártokat és velük a szervezett és politikailag iskolázott munkásság politikai és gazdasági harcát a tőkés és kiváltságos osztályuralom ellen a munka jogáért és a munkájából élőz ember jobb, emberibb életéért. Az így megtámadott kiváltságos és tőkés osztály a maga védelmére a monarchiához fordult. És a monarchia, meg is védelmezte a maga támogatóit: csendőr-szurongányal, katonasággal, börtönnel és megfélemlítéssel, 86 igénybevette a legaljasabb eszközt is, a megtévesztett nemzetiségek egymás ellen valóuszítását. Románia és Magyarország példája bizonyítja, hogy hogyan és hányszor használták ezt a legerkölcstelenebb módszert a mguk kizsákmányoló, népellenes uralmának meghosszabbítására. S ennek a módszerüknek következménye lett jós részt a két világháború és a háborúba kergetett népélg pusztulása és embertelen nyomora... ... A Román Népi Köztársaság tehát megvan, de az egykori monarchiától háborúban elpusztított és két szárazságos esztendőben koldussá lett országot, régi urai által félrevezetett, tudatlan, megriasztott népet és jórészben romlott és megbízhatatlan, mert rosszul fizetett, fagyelmezetlen és reakciós zsaroló hivatalnok sereget örökölt. Ezt az országot kellett és kell most a réginél jobbá, erősebbé és egészségesebbé felépítenünk romjaiból a ma-igtunk erejéből, mincers segítség nélkül. Nekünk, ipari munkásoknak, földműveseknek és értelmiségieknek, románoknak, magyaroknak és a többi nemzeteknek, akik itt élünk. Az ipari munkásság már neki is fogott a maga munkájának és bizonyos, hogy azt a munkatervet, amelyet számára a kormányzat előírt, be is fogja teljesíteni. Most — a földreform teljes be-’ fejezése és a kétéves szárazság nehézségeinek leküzdése után — a földművesekre kerül a sor. A négy ■ éves mezőgazdasági terv nemsokára készen lesz és a Népi Köztársaság földműves népén múlik, hogy az ország, de a maga érdekében is, végrehajtsa a tervet. Ebben a munkában a magyar földműves nép minden habozás és gondolkozás nélkül kell hogy vállalja a maga részét és kell, hogy maradéktalanul és hibátlanul végezze el a maga munkáját. Tudnia kell földműves népünknek, hogy nekünk, magyaroknak, példamutatóan élőt kell járnunk a négyéves mezőgazdasági terv megvalósításában, mert az a Népi Köztársaság építettét és a román demokrácia erősítését jelenti. A demokrácia kiteljesedése pedig egyet jelent a nemzeti egyenjogúság kiteljesedéséveL RESPUBLIKA Írta: PETŐFI SÁNDOR Respublika, szabadság gyermeke A szabadság anyja, világ jótevője, Ki bujdosol, mint a Rákócziak, Köszönitek a távolból előre! Mert győzni fogsz, dicső respublika, Bár vessen ég és föld eledbe gátot, Miként egy új, de szent Napoleon, Elfoglalod majd a kerek világot. Kit meg nem térít szép szelíd szemed, Hol a szeretet oltárlángjai csillog, Majd megtéríti azt szilaj kezed, Melyben halálos vésznek kardja villog. Te lesz a győző, a diadalív, Ha elkészül, a te számodra lészen, Akár virágos tarka pázsiton, Akár a vérnek vörös tengerében! Szeretném tudni, ott leszek-e én A győzedelmi fényes ünnepélyen? Vagy akkorára már tán elvisz az Enyészet, s ott lenn tart a sírba’ mélyen? Ha meg nem érem, ő. nagy ünnepet, Barátim, emlékezzetek meg rólam ... Republikánus vagyok, s az leszek A föld alatt is ott a koporsóban! Jörtek ki hozzám, s ott kiáltsatok Síromnál éljent st respublikára, Meghallom én azt, s akkor béke száll Ez üldözött, e fájó szív porára. L. W .M