Famunkás, 1945 (45. évfolyam, 9. szám)
1945-09-01 / 9. szám
1945 szeptember PAMUNKÁS A vidéki famunkások munkabéreinek megállapítása Előző lapszámunkban már közöltük, hogy az iparügyi minisztérium augusztus 1-re Budapestre együttes ülésre hívatta egybe a faiparból az összes iparkamarai területekről kinevezett munkabérmegállapító bizottsági tagokat. Javaslatunkra a munkavállalók köréből a munkabérmegállapító bizottságokba a 7 iparkamarai területen 21 rendes és 14 póttag lett kinevezve. Az ülésre csak a rendes tagok kaptak meghívást akik közül az ismert utazási nehézségek dacára is 20 helységből ugyanannyian jelentek meg. Résztvettek még az ülésen a Famunkások Szakszervezete és a Szakszervezeti Tanács megbízottai is. A munkáltató érdekeltségek részéről mindössze hárman voltak jelen az ülésen. Szakszervezetünk képviseletében Villám szaktárs ismertette a vidéki munkabérek körül kialakult visszás, sok helyen tűrhet ellen állapotokat, amelyek megszüntetése lesz a bizottság feladata. Javaslatára több hozzászólás után egyhangú határozattal kimondta a bizottság, hogy a vidéki munkabérek megállapításánál a faiparágakban Nagy-Budapest területén hatályban lévő kollektív szerződéseket kell alapul venni. Villám szaktárs második javaslata az volt, hogy a törvényhatósági és a megyei városokban és Barcs nagyközségben dolgozó famunkások összegszerűen a nagybudapesti munkabéreket kapják, az ország egyéb területein dolgozók pedig 10%-kal csökkentett béreket kapjanak. E javaslatot a GyOSz képviselőjének szavazatával szemben, ugyancsak elfogadta a bizottság. A GyOSz részéről bejelentés létetett, hogy a határozat ellen fellebbezéssel élnek, mert a vidéki munkabérek között 25—35%-os eltérést kívánnak. Az azóta eltelt hetek alatt a faiparhoz hasonlóan az összes iparcsoportokban megállapították a munkabéreket és kevés kivétellel minden bizottság más és más határozatot hozott, amelyet a GyOSz ugyancsak megfellebbezett. A vidéki és a fővárosi munkabérek területcsoportosítása ügyében az »Országos Munkabérmegállapító Bizottság« augusztus 18-án tartott ülésén már végérvényesen határozott. A határozat szerint Nagy-Budapestivel azonos munkabéreket kapnak: Salgótarján és Bányavidéke, Zagyvapálfalva, Somoskőújfalu, Szolnok, Sopron, Szombathely, Pécs és Bányavidéke, Győr, Esztergom, Szentendre, Felsőgalla, Tata,bánya, Dorog, Bánhida, Tokod, Ajka, Miskolc, Diósgyőr, Ózd-Borsodi Bányavidék. A Nagy-Budapestinél 5%-kal csökkentett munkabérek vonatkoznak: Székesfehérvár, Kaposvár, Mosonmagyaróvár, Veszprém, Pápa, Pétfürdő, Komárom, Tata, Almásfüzitő, Szőny, Vác, Hatvan, Debrecen és Szeged. A Nagy-Budapestinél 10%-kal csökkentett munkabérek vonatkoznak: Mohács, Szekszárd, Bonyhád, Simontornya, Szigetvár, Szentgotthárd, Piszke, Lábatlan, Nyergesújfalu, Neszmély, Kecskemét, Cegléd, Gyöngyös, Eger, Mezőkövesd, Szerencs, Sátoraljaújhely, Sárospatak, Baja, Nyíregyháza és Kisvárás. Az ország többi helységeiben a Nagy-Budapestihez képest 15%-kal csökken a munkabér. Az illetékes bizottság határozata végérvényes, —amelyen bár a faipari bizottság máskép határozott — nem tudunk változtatni. Miután a vidéki munkabérek ezúttal új és szilárd alapokra kerülnek, az Országos Munkabérmegállapító Bizottság albizottságot küldött ki a szakmai bizottságok döntésének átvizsgálására, illetve egyeztetésére. Ennek megtörténte után a közeli napokban fog az Országos Munkabérmegállapító Bizottság a vidéken fizetendő munkabérek összegszerűsége tekintetében végérvényes döntést hozni, amelynek megtörténte után külön körlevélben fogjuk a vidéki szaktársakat értesíteni. Egy bizonyos: a vidéken kötött bérszerződések augusztus 12-én hatályukat veszítették és az 50%-os béremelést már a fővárosi szerződésekhez alkalmazkodva kell e fenti eltérések figyelembevételével a vidéken végrehajtani. Ahol bérszerződés nem von, június 1-től visszamenőleges hatállyal a fővárosi kollektív szerződéseket kell alapul venni, leszámítva abból a főváros és a vidék közti bérkülönbözetet. Minden vitás esetben a szaktársak forduljanak szervezetünkhöz, segítségükre sietünk! n— ■ —— A budapesti asztalosok és fagépmunkások gyűlési határozata A fővárosi asztalosüzemekben dolgozó munkások augusztus 9-én Heckman szaktársnő elnöklésével sikerült gyűlést tartottak, ahol a napirend előadói Villám és Róka szaktársak voltak. Behatóan ismertették az időszerű belső szervezeti és szakmai kérdéseket. A szakmai szervezőbizottságok újjáválasztása és több szaktárs hozzászólása után a gyűlés egyhangúlag elfogadta az alábbi határozati javaslatot : Határozati javaslat A budapesti asztalosiparban foglalkoztatott munkások 1945 augusztus 9-én tartott nagygyűlése, meghallgatván a szervezet vezetőségének az ország gazdasági helyzetéről, úgyszintén a kormányzatnak a munkabérek emeléséről készülő jelentéseit, megállapítja, hogy: országunkat a mai súlyos helyzetéből, amelybe a németbérenc magyar nyilasok juttatták, csak minden munkaképes vállvetett munkájával lehet kivezetni. .Sajnálattal állapítja meg, hogy bár hét hónap telt el fővárosunknak a győzelmes orosz Vörös Hadsereg felszabadítása óta, dacára a munkáspártok állandó propagandájának, a dolgozni tudók jelentős részét nem sikerült hasznos munkára beállítani. Még mindig sok munkabíró ember lézeng országszerte munka nélkül. Ismeretes tény, hogy a termelőmunkától távol állók üzérkedő láncolást folytatnak, ami több keresethez juttatja őket és a dolgozókénál könnyebb és jobb életet biztosít számukra. Mindezeket megállapítva, a gyűlés a leghatározottabban követeli: 1. a kormányzat azonnal foganatosítson radikális rendelkezést arra nézve, hogy a dologkerülőket munkakényszerrel kötelezze hasznos munka végzésére, 2. az árdrágulás megakadályozására a feketézők, az árdrágítók és árurejtegetőkkel szemben rendelje el a statáriumot, 3., olyan rendelkezések azonnali kibocsátását, hogy hatósági ellátásban kizárólag csak azok a dolgozók részesüljenek, akik foglalkozásukat hitelt érdemlően hetenként igazolni tudják. Továbbmenően követeli a gyűlés, hogy a dolgozókat jegy ellenében lássák el a szükséges élelmiszerekkel, a legszükségesebb ruházati cikkekkel és tüzelőanyaggal, mert a dolgozókon nem a munkabérek ismételt emelésével, hanem az életfenntartáshoz elengedhetetlenül szükséges javaknak hatósági árakon való nyújtásával lehet segíteni. Utasítja a gyűlés a szervezet vezetőségét, hogy ezt a határozati javaslatot a Szakszervezeti Tanács útján juttassa el az illetékes kormányhatósághoz és törekedjék arra, hogy az abban foglaltak minél sürgősebben megvalósulhassanak. Megelégedéssel látjuk, hogy a gyűlés óta eltelt hetek alatt több olyan kormányintézkedés történt, vagy van készülőben, amelyeket határozati javaslatunk követel. Az oktatási bizottság felhívása Az oktatási bizottság három szeminárium indítását vette profPlba. Egy társadalomtudományi, egy közgazdasági és egy vezetőképző szemináriumot. Az érdeklődésre való tekintettel a szakmai továbbképző tanfolyamot is megtartjuk. Ezenkívül még helyesírási tanfolyamot is kezdünk. Úgy a szemináriumokra, mint a tanfolyamokra jelentkezni a befizető irodában lehet. * A könyvtár ünnepélyes megnyitása szeptember 16-án, vasárnap délelőtt fél 10 órakor lesz. Köszönetnyilvánítás. Tromicsák Józsefné ezúton mod köszönetet mindazoknak, akik férje, temetésén való részvételükkel igyekeztek fájdalmát enyhíteni, külön köszönetet mond a Wellisch-üzem alkalmazottainak a küldött koszorúért. 3 Szemelvények Kőbányai Szék- és Faárugyár Ez a gyár is azok közé tartozik, amelyet teljesen felpörköltek a »kultúra védelmében« a német barbárok. A gyár épületének jónéhány sarkában még ma is láthatók a foszfor és egyéb vegyianyagok nyomai, amellyel lelocsolták az egyébként is gyúlékony faanyagokat. Szomorú kép fogadta a gyár területén január végén megjelenő munkásokat. Ez a szomorú kép azonban nem ejtette kétségbe őket, megkeresték az összeköttetést a szakszervezettel, üzemi bizottságot választottak és nekiláttak a munkának. Kőműves, tetőfedő, géplakatos és betonozó munkát végeztek azok, akik évtizedek óta csak székeket gyártottak. Asztalosok és gépmunkások versenyeztek egymással, az egyik rész falat" rakott, a másik a megrongálódott gépeket igyekezett használható állapotba helyezni. Szakmunkás, segédmunkás és tisztviselő vállvetve dolgoztak, nem ritkán egy tányér levesen egész nap. Pénzük alig-alig volt, mert a gyár tulajdonosa Budán rekedt, ami kis pénzt tudtak szerezni, azon testvériesen megosztoztak. Később a gyár tulajdonosát is ők hozták át Budáról saját életük kockáztatásával. Ettől kezdve sűrűbben akadt egy kis pénz, de még mindig sok nehézséggel kellett megküzdeniök. Az erős akarat azonban legyőzött minden akadályt és augusztus elején készen állt az üzemnek egy része, mellyel már meg lehetett kezdeni a termelést. Augusztus 4-én egy kis üzemi összejövetel keretében, amelyen a szakszervezet is képviseltette magát, ünnepelték meg a munka eredményes befejezését. Sokan tanulhatnak a Szék- és Faárugyár munkásaitól! Erős akarattal párosuló munkakészség az, mely országunk újjáépítéséhez feltétlenül szükséges. Ebben mutattak követendő példát a kőbányaiúti Szék- és Faárugyár munkásai. Az Urai Fa- és Kaptafaárugyár Kőbányán, a Harmat u. 22. sz. alatt van az Urai Testvérek kaptafagyára. A fasizmus háborús apparátusa, tudva, hogy a gyárakban dolgozó munkások nagy része nem ért egyet országrontó politikájukkal, katonai parancsnokoknak nevezett nyilas pribékeket állított az üzemek élére. Ezek a hatalmi tébolyban szenvedő Gestapo-ügynökök nagy általánosságban pokollá tették a hatáskörükbe tartozó üzemek dolgozóinak az életét. Börtön, büntetőtábor és katonai bevonultatás voltak azok az eszközök, amelyekkel az állandóan fokozódó elégedetlenséget igyekeztek ellensúlyozni. Az Urai kaptafagyár munkásai is megkapták Varsányi százados személyében azt a gyászvitézt, aki a fasiszta bitangság útját választotta országa érdekeinek becsületes védelme helyett. A gyár munkásait több esetben összehivatta és a német szövetséges melletti kitartásra buzdította őket. Ilyenkor Urai János, az üzemet vezető társtulajdonos sem akart túlságosan háttérbe szorulni és ő is felkötötte azt a bizonyos ruhadarabját és megeresztett egy nagy dumát arról, hogy a gyár munkásainak fokozott munkával kell hozzájárulnia a nagy győzelem kivívásához. Ha akadt olyan munkás, aki az ilyen lelki malasztok dacára sem akarta megérteni, hogy mit kívánnak tőle, az bevonult a fogdába, mégpedig éjszakára, mert nappal dolgozni kellett. Ezek a »szociális cselekedetek«, ha későn is, de tudomására jutottak a rendőrségnek és Urait minden teketória nélkül letartóztatták. Mivel a gyár így vezető nélkül maradt, az iparügyi minisztérium két cégvezetőt állított a vállalat élére. Az egyik egy Babai nevezetű úr, aki ellen nincs különösebb kifogásunk, legfeljebb anynyi, hogy nem a szakma területéről való és kinevezése a szakszervezet és az üzemi bizottság megkérdezése nélkül történt. A másiknak, Korompai (Kleckner) Mihálynak a kinevezése ellen azonban kifogást emelünk. Nagy meglepésként ért ez a kinevezés bennünket , Kleckneréknek asztalos- és lakatosárugyáruk van Kőbányán, a Bánya u. 6-ban, mindig a legrosszabb munkáltatók közé tartoztak, antiszociális viselkedésük közismert volt a szakmában. Filléres bérkövetelésekért sztrájkba kellett vinni az ott dolgozó szaktársainkat, melyhez Klecknerék jóvoltából megkaptuk a rendőri asszisztenciát is. A velük tárgyaló műhelymegbízottaknak, akik azzal érveltek, hogy ebből a keresetből nem lehet meg az üzemekből élni, Kleckner, illetve Korompai Mihály úr fellengősen azt válaszolta, ha nem tudnak belőle megélni, »akkor haljanak meg«. A szervezőbizottságunk együk tagját, aki az ott dolgozó szaktársainkkal akart beszélni, átadták a rendőrségnek. A legnagyobb jóindulattal sem lehet ezeket a cselekedeteket demokratikusaknak nevezni. Hozzátartozik még ehhez, hogy szervezett munkást egyáltal£ nem tűrtek meg az üzemükben. Ha az Iparügyi Minisztérium illetékes osztálya venne magának annyi fáradságot, hogy saját miniszterének a rend® létéit legalább átnézné, akkor nem eshetnének bele ilyen szarvashibákba. Reméljük, hogy a jövőben ehhez hasonló baklövést nem fognak elkövetni. .. A fegyelemről és a felelősségről A termelés fokozásának alapfeltétele a munkafegyelem fokozása. Úgy a két munkáspárt, mint a szakszervezetek nagyon sokszor kihangsúlyozták, hogy a nyomasztó gazdasági fdyzetünton csakis a közszsükségleti cikkek termelésének a fokozásával lehet enyhítteni. Meg kell állapítani, hogy kezdetben a felszabadulást követő hetekben igen szépen indult meg a termelő munka, míg az utóbbi időben visszaesésről lehet beszélni. A visszaesés okát keresve, talán nem is a rossz élelmezésben vagy a gyenge fizetésben találjuk, ez, sajnos a magyar dolgozók életében nem élő szer fordul elő. Inkább talán, az a helyzet meg nem értése az oka. Annak a reakciós rétegnek, amelyet csak az egyéni gyarapodás vágya fűt és céljuk a demokratikus Magyarország feremtésének a megakadályozása, ennek láttára a dolgozók kedvüket vesztették és ez vezet a fegyelem meglazulásához. A magyar dolgozók a több évtizedes elnyomutás alatt rájöttek arra, hogy a saját erejükből nem érhetik el szabadságukat, ez így is történt. A Vifrus Hadsereg a fegyverek élén hozta el számunkra a felszabadulást, a mi feladatunk most már a teljes szabadsággunk kivívása. Álljon példának szemünk előtt az az óriási erőfeszítés és az a mérhetetlen áldozat, amit az orosz nép hozott a szabadságáért. A mi sorsunk jobbátételének a lehetősége a kezünkben van, önrendelkezési jogunk van, tehát ne várjunk segítséget senkitől sem. Ha kitűzött céljainkat el akarjuk érni, akkor az áldozatvállalásban, az önfegyelemben és a kit tudó alkotó munkában elől kell járnunk. Munkahelyeinken belül nincs helye az erőszakos módszereknek, haddenkivel szemben a meggyőzéseivel kell alkalmazni, így szolgáljuk legjobban a munkásegység szellemét. Tehát az esetekben és a műhelyekben mindenki odaadással és szorgalommal dolgozzon. Saját osztálya ellen vét, aki ezeket szem elől téveszti. Az elmúlt időkben a munkásságnak nem volt módja saját sorsának intézésébe beleszólni. A felszabadulás a munkásságnak új szerepet juttatott. A magyar munkás ma már nem alárendelt szerepet tölt be az üzemben vagy műhelyben, mert a törvényes alapokon működő üzembizottságok egyenrangúvá emelték a munkaadóval. A felelős szerepekben lévő munkásoknak kell jó példával előljársa, mert az ő magatartásuktól függ az, hogy az üzemben dolgozók róluk vegyenek példát. A 25 éves elnyomatás ideje alatt a szakszervezetek minden igyekezete arra irányult, hogy a lehetőséghez képest eredményes nevelőmunkát végezzen, de a reakció gondoskodott arról, hogy a jól képzett, szervezett munkásokat lehetetlenné tegye. A veszteségeink nagyok. Ezért most fokozott tempóval, erős fegyelemmel és felelősségtudattal kell dolgozni és a munkásegységet fenntartani. Minden egyes dolgozónak kell tudnia azt, hogy ez az ország ,nk már a mi hazánk, amikor rohamtempóban dolgozunk az újjáépítésben, saját országunkat építjük. Ha 25 éven keresztül tudjuk úgyszólván jajszó nélkül tűrni az elnyomatást, akkor most tudni kell áldozatot hozni saját magunkért, az egész munkásosztályért és a független, demokratikus, népi Magyarországért. Tehát fokozott munkatempót, fegyelmet és felelősségérzetet, mert olyan mértékben jut nekünk osztályrészül a szabadság és a jólét, amilyen mértékben az áldozatot vállaljuk! Cz. Gy.