Famunkás, 1945 (45. évfolyam, 9. szám)

1945-09-01 / 9. szám

1945 szeptember PAMUNKÁS A vidéki famunkások munkabéreinek megállapítása Előző lapszámunkban már közöltük, hogy az iparügyi minisztérium augusz­tus 1-re Budapestre együttes ülésre hívatta egybe a faiparból az összes iparkamarai területekről kinevezett munkabérmegállapító­ bizottsági tago­kat. Javaslatunkra a munkavállalók köréből a munkabérmegállapító bizott­ságokba a 7 iparkamarai területen 21 rendes és 14 póttag lett kinevezve. Az ülésre csak a rendes tagok kaptak meghívást akik közül az ismert uta­zási nehézségek dacára is 20 helység­ből ugyanannyian jelentek meg. Részt­­vettek még az ülésen a Famunkások Szakszervezete és a Szakszervezeti Ta­nács megbízottai is. A munkáltató érdekeltségek részéről mindössze hár­man voltak jelen az ülésen. Szakszervezetünk képviseletében Villám szaktárs ismertette a vidéki munkabérek körül kialakult visszás, sok helyen tűrhet el­len állapotokat, amelyek megszüntetése lesz a bizott­ság feladata. Javaslatára több hozzá­szólás után egyhangú határozattal kimondta a bizottság, hogy a vidéki munkabérek megállapításánál a faipar­­ágakban Nagy-Budapest területén ha­tályban lévő­ kollektív szerződéseket kell alapul venni. Villám szaktárs máso­dik javaslata az volt, hogy a törvény­­hatósági és a megyei városokban és Barcs nagyközségben dolgozó famun­kások összegszerűen a nagybudapesti munkabéreket kapják, az ország egyéb területein dolgozók pedig 10%-kal csökkentett béreket kapjanak. E javas­latot a GyOSz képviselőjének szava­zatával szemben, ugyancsak elfo­gadta a bizottság. A GyOSz részéről bejelentés létetett, hogy a határozat ellen fellebbezéssel élnek, mert a vidéki munkabérek között 25—35%-os el­térést kívánnak. Az azóta eltelt hetek alatt a faipar­hoz hasonlóan az összes iparcsoportok­ban megállapították a munkabéreket és kevés kivétellel minden bizottság más és más határozatot hozott, amelyet a GyOSz ugyancsak megfellebbezett. A­ vidéki és a fővárosi munkabérek terület­csoportosítása ügyében az »Or­szágos Munkabérmegállapító Bizott­ság« augusztus 18-án tartott ülésén már végérvényesen határozott. A határozat szerint Nagy-Budapes­tivel azonos munkabéreket kapnak: Salgótarján és Bányavidéke, Zagyvapál­­falva, Somoskőújfalu, Szolnok, Sopron, Szombathely, Pécs és Bányavidéke, Győr, Esztergom, Szentendre, Felsőgalla, Tata,­bánya, Dorog, Bánhida, Tokod, Ajka, Miskolc, Diósgyőr, Ózd-Borsodi Bánya­vidék. A Nagy-Budapestinél 5%-kal csök­kentett munkabérek vonatkoznak: Székesfehérvár, Kaposvár, Mosonma­gyaróvár, Veszprém, Pápa, Pétfürdő, Komárom, Tata, Almásfüzitő, Szőny, Vác, Hatvan, Debrecen és Szeged. A Nagy-Budapestinél 10%-kal csök­kentett munkabérek vonatkoznak: Mohács, Szekszárd, Bonyhád, Simon­­tornya, Szigetvár, Szentgotthárd, Piszke, Lábatlan, Nyergesújfalu, Neszmély, Kecskemét, Cegléd, Gyöngyös, Eger, Mezőkövesd, Szerencs, Sátoraljaújhely, Sárospatak, Baja, Nyíregyháza és Kis­várás. Az ország többi helységeiben a Nagy-Budapestihez képest 15%-kal csökken a munkabér. Az illetékes bizott­ság határozata végérvényes, —amelyen bár a faipari bizottság máskép hatá­rozott — nem tudunk változtatni. Miután a vidéki munkabérek ezúttal új és szilárd alapokra kerülnek, az Országos Munkabérmegállapító Bizott­ság albizottságot küldött ki a szakmai bizottságok döntésének átvizsgálására, illetve egyeztetésére. Ennek megtör­ténte után a közeli napokban fog az Országos Munkabérmegállapító Bizott­ság a vidéken fizetendő munkabérek összegszerűsége tekintetében végérvé­nyes döntést hozni, amelynek meg­történte után külön körlevélben fogjuk a vidéki szaktársakat értesíteni. Egy bizonyos: a vidéken kötött bérszerző­dések augusztus 12-én hatályukat ve­szítették és az 50%-os béremelést már a fővárosi szerződésekhez alkalmaz­kodva kell e fenti eltérések figyelembe­vételével a vidéken végrehajtani. Ahol bérszerződés nem vo­n, június 1-től vissza­menőleges hatállyal a fővárosi kollek­tív szerződéseket kell alapul venni, le­számítva abból a főváros és a vidék közti bérkülönbözetet. Minden vitás esetben a szaktársak forduljanak szer­vezetünkhöz, segítségükre sietünk! n­— ■ —— A budapesti asztalosok és fagépmunkások gyűlési határozata A fővárosi asztalosüzemekben dol­gozó munkások augusztus 9-én Heck­man szaktársnő elnöklésével sikerült gyűlést tartottak, ahol a napirend elő­adói Villám és Róka szaktársak voltak. Behatóan ismertették az időszerű belső szervezeti és szakmai kérdéseket. A szakmai szervezőbizottságok újjá­­választása és több szaktárs hozzászó­lása után a gyűlés egyhangúlag elfo­­­gadta az alábbi határozati javaslatot : Határozati javaslat A budapesti asztalosiparban foglalkozta­tott munkások 1945 augusztus 9-én tartott nagygyűlése, meghallgatván a szervezet vezetőségének az ország gazdasági helyzeté­ről, úgyszintén a kormányzatnak a munka­bérek emeléséről készülő jelentéseit, megálla­pítja, hogy: országunkat a mai súlyos helyzetéből, amelybe a németbérenc magyar nyilasok juttatták, csak minden munkaképes váll­vetett munkájával lehet kivezetni. .Sajná­lattal állapítja meg, hogy bár hét hónap telt el fővárosunknak a győzelmes orosz Vörös Hadsereg felszabadítása óta, dacára a munkáspártok állandó propagandájának, a dolgozni tudók jelentős részét nem sikerült hasznos munkára beállítani. Még mindig sok munkabíró ember lézeng országszerte munka nélkül. Ismeretes tény, hogy a termelő­munkától távol állók üzérkedő láncolást folytatnak, ami több keresethez juttatja őket és a dolgozókénál könnyebb és jobb életet biztosít számukra. Mindezeket megállapítva, a gyűlés a leg­határozottabban követeli: 1. a kormányzat azonnal foganatosítson radikális rendelkezést arra nézve, hogy a dologkerülőket munkakényszerrel kötelezze hasznos munka végzésére, 2. az árdrágulás megakadályozására a­­ feketézők, az árdrágítók és árurejtegetők­­kel szemben rendelje el a statáriumot, 3., olyan rendelkezések azonnali kibocsá­tását, hogy hatósági ellátásban kizárólag csak azok a dolgozók részesüljenek, akik foglalkozásukat hitelt érdemlően hetenként igazolni tudják. Továbbmenően követeli a gyűlés, hogy a dolgozókat jegy ellenében lássák el a szük­séges élelmiszerekkel, a legszükségesebb ru­házati cikkekkel és tüzelőanyaggal, mert a dolgozókon nem a munkabérek ismételt emelésével, hanem az életfenntartáshoz el­engedhetetlenül szükséges javaknak ható­sági árakon való nyújtásával lehet segíteni. Utasítja a gyűlés a szervezet vezetőségét, hogy ezt a határozati javaslatot a Szak­­szervezeti Tanács útján juttassa el az ille­tékes kormányhatósághoz és törekedjék arra, hogy az abban foglaltak minél sürgő­sebben megvalósulhassanak. Megelégedéssel látjuk, hogy a gyűlés óta eltelt hetek alatt több olyan kor­mányintézkedés történt, vagy van készülőben, amelyeket határozati ja­vaslatunk követel. Az oktatási bizottság felhívása Az oktatási bizottság három szeminá­rium indítását vette pro­fPl­­ba. Egy társadalomtudományi, egy kö­zgazda­sági és egy vezetőképző szemináriumot. Az érdeklődésre való tekintettel a szakmai továbbképző tanfolyamot is megtartjuk. Ezenkívül még helyesírási tanfolyamot is kezdünk. Úgy a szemi­náriumokra, mint a tanfolyamokra jelentkezni a befizető­ irodában lehet. * A könyvtár ünnepélyes megnyitása szeptember 16-án, vasárnap délelőtt fél 10 órakor lesz. Köszönetnyilvánítás. Tromicsák Jó­­zsefné ezúton mo­d köszönetet mind­azoknak, akik férje, temetésén való részvételükkel igyekeztek fájdalmát enyhíteni, külön köszönetet mond a Wellisch-üzem alkalmazottainak a kül­dött­ koszorúért. 3 Szemelvények Kőbányai Szék- és Faárugyár Ez a gyár is azok közé tartozik, amelyet teljesen felpörköltek a »kul­túra védelmében« a német barbárok. A gyár épületének jónéhány sarkában még ma is láthatók a foszfor és egyéb vegyianyagok nyomai, amellyel lelo­csolták az egyébként is gyúlékony fa­anyagokat. Szomorú kép fogadta a gyár területén január végén megjelenő munkásokat. Ez a szomorú kép azon­ban nem ejtette kétségbe őket, meg­keresték az összeköttetést a­ szakszer­vezettel, üzemi bizottságot választot­tak és nekiláttak a munkának. Kő­műves, tetőfedő, géplakatos és beto­nozó munkát végeztek azok, akik év­tizedek óta csak székeket gyártottak. Asztalosok és gépmunkások versenyez­tek egymással, az egyik rész falat" ra­kott, a másik a megrongálódott gépe­ket igyekezett használható állapotba helyezni. Szakmunkás, segédmunkás és tisztviselő vállvetve dolgoztak, nem ritkán egy tányér levesen egész nap. Pénzük alig-alig volt, mert a gyár tulajdonosa Budán rekedt, ami kis pénzt tudtak szerezni, azon testvériesen megosztoztak. Később a gyár tulaj­donosát is ők hozták át Budáról saját életük kockáztatásával. Ettől kezdve sűrűbben akadt egy kis pénz, de még mindig sok nehézséggel kellett meg­­küzdeniök. Az erős akarat azonban legyőzött minden akadályt és augusz­tus elején készen állt az üzemnek egy része, mellyel már meg lehetett kez­deni a termelést. Augusztus 4-én egy kis üzemi összejövetel keretében, ame­lyen a szakszervezet is képviseltette magát, ünnepelték meg a munka eredményes befejezését. Sokan tanul­hatnak a Szék- és Faárugyár munká­saitól! Erős akarattal párosuló munka­­készség az, mely országunk újjáépíté­séhez feltétlenül szükséges. Ebben mu­tattak követendő példát a kőbányai­úti Szék- és Faárugyár munkásai. Az Urai Fa- és Kaptafaárugyár Kőbányán, a Harm­at­ u. 22. sz. alatt van az Urai Testvérek kaptafagyára. A fasizmus háborús apparátusa, tu­dva, hogy a gyárakban dolgozó munkások nagy része nem ért egyet országrontó politikájukkal, katonai parancsnokok­nak nevezett nyilas pribékeket állított az üzemek élére. Ezek a hatalmi té­bolyban szenvedő Gestapo-ügynökök nagy általánosságban pokollá­ tették a hatáskörükbe tartozó üzemek dol­gozóinak az életét. Börtön, büntető­­tábor és katonai bevonultatás voltak azok az eszközök, amelyekkel az állan­dóan fokozódó elégedetlenséget igyekez­tek ellensúlyozni. Az Urai kaptafagyár munkásai is megkapták Varsányi szá­zados személyében azt a gyászvitézt, aki a fasiszta bitangság útját válasz­totta országa érdekeinek becsületes védelme helyett. A gyár munkásait több esetben összehivatta és a német szövetséges melletti kitartásra buzdí­totta őket. Ilyenkor Urai János, az üzemet vezető társtulajdonos sem akart túlságosan háttérbe szorulni és ő is felkötötte azt a bizonyos ruha­darabját és megeresztett egy nagy dumát arról, hogy a gyár munkásai­nak fokozott munkával kell hozzá­járulnia a nagy győzelem kivívásához. Ha akadt olyan munkás, aki az ilyen lelki malasztok dacára sem akarta megérteni, hogy mit kívánnak tőle, az bevonult a fogdába, mégpedig éjsza­kára, mert nappal dolgozni kellett. Ezek a »szociális cselekedetek«, ha későn is, de tudomására jutottak a rendőrségnek és Urait minden teke­tória nélkül letartóztatták. Mivel a gyár így vezető nélkül maradt, az iparügyi­ minisztérium két cégvezetőt állított a vállalat élére. Az egyik egy Babai nevezetű úr, aki ellen nincs­­ különösebb kifogásunk, legfeljebb any­­nyi, hogy nem a szakma területéről való és kinevezése a szakszervezet és az üzemi bizottság megkérdezése nél­kül történt. A másiknak, Korompai (Kleckner) Mihálynak a kinevezése ellen azonban kifogást emelünk. Nagy meg­lep­­ésként ért ez a kinevezés bennün­ket , Kleckneréknek asztalos- és lakatos­­árugyáruk van Kőbányán, a Bánya­ u. 6-ban, mindig a legrosszabb munkál­tat­ók közé tartoztak, antiszociális vi­selkedésük közismert volt a szakmá­ban. Filléres bérkövetelésekért sztrájk­ba kellett vinni az ott dolgozó sz­ak­­társainkat, melyhez Klecknerék jó­voltából megkaptuk a rendőri asszisz­tenciát is. A velük tárgyaló műhely­­megbízottaknak, akik azzal érveltek, hogy ebből a keresetből nem lehet meg­ az üzemekből élni, Kleckner, illet­ve Korompai Mihály­ úr fellengősen azt válaszolta, ha nem tudnak belőle megélni, »akkor haljanak meg«. A szervezőbizottságunk együk tag­ját, aki az ott dolgozó szaktársaink­­kal akart beszélni, átadták a rendőr­ségnek. A legnagyobb jóindulattal sem lehet ezeket a cselekedeteket demokra­tikusaknak nevezni. Hozzátartozik még ehhez, hogy szervezett munkást egyáltal£ nem tűrtek meg az üzemükben. Ha az Iparügyi Minisztérium illetékes osz­­tálya venne magának annyi fáradsá­got, hogy­ saját miniszterének a rend® létéit legalább átnézné, akkor nem eshetnének bele ilyen szarvashibákba. Reméljük, hogy a jövőben ehhez ha­sonló baklövést nem fognak elkövetni. .. A fegyelemről és a felelősségről A termelés fokozásának alapfeltétele a munkafegyelem fokozása. Úgy a két munkáspárt, mint a szakszervezetek nagyon sokszor kihangsúlyozták, hogy a nyomasztó gazdasági fdyzetünton csakis a közszsükségleti cikkek terme­lésének a fokozásával lehet enyhítteni. Meg kell állapítani, hogy kezdetben a felszabadulást követő hetekben igen szépen indult meg a termelő munka, míg az utóbbi időben visszaesésről le­het beszélni. A visszaesés okát keresve, talán nem is a rossz élelmezésben vagy a gyenge fizetésben találjuk, ez, sajnos a magyar dolgozók életében nem élő szer fordul elő. Inkább talán, az a helyzet meg nem értése az oka. Annak a reakciós rétegnek, amelyet csak az egyéni gyarapodás vágya fűt és céljuk a demokratikus Magyarország ferem­­tésének a megakadályozása, ennek lát­tára a dolgozók kedvüket vesztették és ez vezet a fegyelem meglazulásához. A magyar dolgozók a több évtizedes elnyom­utás alatt rájöttek arra, hogy a saját erejükből nem érhetik el sza­badságukat, ez így is történt. A Vifrus Hadsereg a fegyverek élén hozta el számunkra a felszabadulást, a mi fel­adatunk most már a teljes szabadság­­gunk kivívása. Álljon példának sze­münk előtt az az óriási erőfeszítés és az a mérhetetlen áldozat, amit az orosz nép hozott a szabadságáért. A mi sor­sunk jobbátételének a lehetősége a ke­zünkben van, önrendelkezési jogunk van, tehát ne várjunk segítséget senkitől sem. Ha kitűzött céljain­kat el akarjuk érni, akkor az áldo­zatvállalásban, az önfegyelemben és a kit tudó alkotó munkában elől kell jár­nunk. Munkahelyeinken belül nincs helye az erőszakos módszereknek, h­ad­­denkivel szemben a meggyőzéseivel kell alkalmazni, így szolgáljuk legjobban a munkásegység szellemét. Tehát az ese­tekben és a műhelyekben mindenki oda­adással és szorgalommal dolgozzon. Saját osztálya ellen vét, aki ezeket szem elől téveszti. Az elmúlt időkben a munkásságnak nem volt módja saját sorsának inté­zésébe beleszólni. A felszabadulás a munkásságnak új szerepet juttatott. A magy­ar munkás ma már nem alá­rendelt szerepet tölt be az üzemben vagy műhelyben, mert a törvényes alapokon működő üzem­bizott­ságok egyenrangúvá emelték a munkaadó­val. A felelős szerepekben lévő mun­kásoknak kell jó példával előljársa, mert az ő magatartásuktól függ az, hogy az üzemben dolgozók róluk ve­gyenek példát. A 25 éves elnyomatás ideje alatt a szakszervezetek minden igyekezete arra irányult, hogy a lehet­őséghez képest eredményes nevelőmunkát végezzen, de a reakció gondoskodott arról, hogy a jól képzett, szervezett munkásokat lehetetlenné tegye. A veszteségeink na­gyok. Ezért most fokozott tempóval, erős fegyelemmel és felelősségtudattal kell dolgozni és a munkásegységet fenntartani. Minden egyes dolgozónak kell tudnia azt, hogy ez az ország ,nk már a mi hazánk, amikor rohamtempó­ban dolgozunk az újjáépítésben, saját országunkat építjük. Ha 25 éven ke­resztül tudjuk úgyszólván jajszó nél­kül tűrni az elnyomatást, akkor most tudni kell áldozatot hozni saját ma­gunkért, az egész munkásosztályért és a független, demokratikus, népi Magy­arorszá­gért. Tehát fokozott munkatempót, fe­gyelmet és felel­ősségérzetet, mert olyan mértékben jut nekünk osztályrészül a szabadság és a jólét, amilyen mérték­ben az áldozatot vállaljuk! Cz. Gy.

Next