Famunkás, 1948 (56/48. évfolyam, 1-12. szám)
1948-01-01 / 1. szám
Világ proletárjai egyesüljetek! Boldog és eredményes újévet kívánunk minden magyar dolgozónak! MAGYAR FAMUNKÁSOK ORSZÁGOT SZABAD SZAKSZERVEZETÉNEK 1848-1948 Az 1848-as nemzeti forradalom századik évfordulójának a küszöbén állunk. Ezelőtt 100 évvel a magyar nép zászlóhordozója volt az európai szabadságmozgalmaknak. Szerte a világon visszafojtott lélegzettel figyelték a szabadság után áhítozó népmilliók azt a hősies küzdelmet, amelyet a magyar nép a saját felszabadításáért, nemzeti függetlenségének kivívásáért folytatott. Kossuth, Táncsics, Petőfi és társai által megindított és vezetett szabadságharcnak két fő célua volt. Az egyik a 400 éves idegen (Habsburg) járom lerázása, a másik a hűbériség megszüntetése, a feudalizmus bilincseinek összetörése Az 1848-as Magyarország, Kossuth, Táncsics és Petőfi szabadságharca, a magyar nép legragyogóbb küzdelme elbukott. A harc pozitív eredményét, a jobbágyság felszabadítását azonban nem lehetett visszacsinálni. Közel egy évszázadnak kellett eltelnie, hogy a felszabadulás után, 1945-ben folytathassuk a 48-as célkitűzések megvalósítását. Az első világháború után, 1918—19-ben újból megragadja ugyan a magyar nép a történelem által eléretárt lehetőséget, a hősies kiállásnak egy újabb rövid periódusa következik, amely azonban szintén elbukik azért, mert nem sikerül egy közös frontba, »nemzeti egységbe« összekovácsolni az összes dolgozó rétegeket. A külső és belső ellenség elleni harc sikerét pedig csak egy ilyen összefogással lehetett volna biztosítani. A két történelmi próbálkozásnak azonban megvoltak a maga eredményei és tanulságai. Helytelen volna bukásukból azt a hamis következtetést levonni, hogy kár volt minden ,erőfeszítésért és áldozatér . Az 1848—49 és 1918—19 nélkül a magyar dolgozó nép nem jutott volna azoknak a történelmi tapasztalatoknak birokába, amelyek, a második világháború befejezése után, 1945 elején, nagy segítségére voltak abban, hogy az előzőkhöz hasonló hibákba ne essen. Mind a két történelmi próbálkozás, úgy az 1848—49-es, mint az 1918—19-es iskolapéldáját szolgáltatta annak, hogy a harckimenetelében azonos értelemben érdekeltek egysége nélkül a legnemesebb célért folytatott harc 's hajótörést szenved. Ennek a ténynek a felismeréséből fakadt a felszabadulás után a »munkásegység« és a »munkás-paraszt szövetség« gondolatának felvetése és gyakorlati megvalósítása azok részéről, akik a történelem által adott leckét jól megtanulták. Akadtak ugyan történelmi rövidlátók is elég szép számban, akik az egységtörekvésekkel szembehelyezkedtek, ezeknek azonban nagy része a történelem süllyesztő kamrájába kerül, ahová azok is követni fogják őket, akik ilyen értelemben még ma is rontják a demokrácia levegőjét. Ki meri tagadásba venni azt, hogy az újjáépítésben, demokráciánk politikai és gazdasági megerősítésében elért eredményeinket elsősorban a két munkáspárt viszonylag jó együttműködésének,, másodsorban a munkásság és parasztság egyre javuló szövetségének köszönhetjük? Azt hisszük — senki. Azoknak, akik a két történelmi leckéből még mindig nem tanultak, javasoljuk, hogy tanulmányozzák a franciaországi eseményeket, annál is inkább, mert azokból még a történelmi rövidlátók is leszűrhetik azt a tanulságot, hogy az erőt az egység jelenti és aki annak kialakulása elé akadályokat gördít, vagy a már meglévőt bomlasztani igyekszik, az akarva, vagy akaratlamit, de szembekerül a dolgozók célkitűzéseivel és a barikád túlsó oldalára kerül. • Az 1848-at akkor tesszük nemcsak külsőségekben, hanem tartalomban is méltó századfordulóvá, ha a magyar dolgozók minél szélesebb rétegének összefogásával és tervszerű munkájával igyekszünk közelebb hozni a nagy magyar költő: Petőfi Sándor által megénekelt időszaka , »Amikor majd a bőség kosarából Mindenki egyaránt vehet__« Róka Pál AZ ÚJ ESZTENDŐ ELÉ Az új év küszöbén kötelességünk megvizsgálni, hogy az elmúlt év folyamán demokráciánk milyen fejlődésen ment keresztül. Az új esztendő küszöbén meg kell vizsgálni, hogy az elmúlt év milyen eredményekkel zárult, mit hozott a magyar népnek. Az ez évben elvégzendő munka szempontjából fontos, hogy a magyar dolgozók világosan lássák azt, hogy az 1947-ben elért eredményeink alapjában és összetételében jelentős mértékben megváltoztatták a magyar demokráciát. Gazdasági vonatkozásban a legjelentősebb az államosítás, a bányák, energiaforrások, a közlekedés nagy részének társadalmasítása után a bankok és tartozékainak, a nagyipar többségének, állami felügyelet alá helyezése. Kemény munkával sikerült az államháztartás 1947—48-as költségvetését deficitmentessé tenni, a forint a reakció minden mesterkedése ■dacára stabil maradt és minden erőnkkel azon leszünk, hogy az is maradjon. A mienknél gazdaságilag sokkal erősebb országok ellátási zavarokkal küzdenek, nálunk ilyen szempontból a múlt év eleje óta komoly javulás állott be. Belpolitikai vonatkozásban is döntő győzelmet aratott a demokrácia. Az elmúlt évben ilyenkor még az úri remis, az összeesküvők által vezetett Kisgazdapárton keresztül döntő jelentőségű pozíciókat tartott a kezében, ma már elmondhatjuk, hogy ez a múlté. A magyar demokrácia nm már nem az, ami egy évvel ezelőtt volt, sokkal erőteljesebb és magabiztosabb, az 1948-as évben demokráciánk vonalát ilyen vonatkozásban tovább fogjuk javítani. Az elmúlt év végén a magyar nép átlépte azt a határt, amely a polgári demokráciát a népi demokráciától elválasztja A népi demokrácia megerősödésével a magyar nép rálépett a szocializmushoz vezető útra. Bebizonyosodott, hogy demokratikus, külpolitika csak demokratikus belpolitikára építhető fel, mert a demokratikus belpolitika oszlotta el azt a bizalmatlanságot, amely velünk szemben a szomszédos népi demokratikus államok részéről megnyilvánult. Keményen visszautasítottuk a világuralomra törekvő amerikai és a vele szövetségben lévő angol imperialisták törekvéseit, akik az elmúlt évben ,jó néhányszor be akartak avatkozni országunk belügyeibe. Mind jobban kidomborodik a világ két táborra oszlása: a reakció táborára az Amerikai Egyesült Állmok vezetésével és a népi demokratikus, szabadságszerető népek táborára a Szovjetunió vezetésével. A magyar nép büszke lehet arra, hogy végzett munkája eredményeként az utóbbihoz tartozhat. Az elmúlt év gazdasági és politikai eredményei megszilárdították demokráciánk bel- és külpolitikai helyzetét. Kívánjuk, hogy a magyar nép az új esztendőben hasonló eredményekkel gazdagodjon. R. P. I A közgyűlések előtt Szervezési osztályunk szükségesnek látta, hogy a helyi szervek közgyűlésének megtartására nézve sorrendi programot állítson össze, melyet már közöltüok is az érdekelt csoportjainkkal. Ez évben a tisztújító közgyűléseket a régebbi szokástól eltérően korábban kívánjuk megtartani. Ezzel azt akarjuk elérni, hogy minden csoportunk élére és vezetőségébe mielőbb olyan szaktársak kerüljenek, akik tudnak és akarnak is a csoport- és ezen keresztül az összta munkásság érdekében hasznosan munkálkodni. A csoportok önkormányzatában mindig jelentős esemény volt és marad is az évi közgyűlés még akkor is, ha az év közben tartott valamelyik taggyűlésen a szaktársak többen vesznek részt, mint az évi beszámoló közgyűlésen. A csoportok életében az évi közgyűlés nyújt lehetőséget arra, hogy a vezetőség a tagoknak beszámoljon az általa végzett munkáról és annak eredményeiről, vagy ha az elmaradt, annak okairól. A tagok ugyancsak a közgyűlésen gyakorolják bírálatukat a vezetőség felé. Ha a vezetőség részéről jó és kielégítő munkát végeztek és a tagok bírálata mindvégig tárgyilagos marad, ilyen esetekben a közgyűlések simán szoktak megtörténni. Ha azonban a két feltétel közül akár csak az egyik elmarad, az már zavarólag szokta befolyásolni a közgyűlés nívóját. Mivel a legtöbb csoportunk vezetősége az elmúlt években eredményesen tevékenykedett , — amelyben nagy része van vidéki szervező titkárunknak is — így a fejlődés útjára lendült csoportjaink vezetőségének nem okozhat gondot a közgyűlés megtartása. Ez alkalommal időszerűnek tartom írni arról is, hogy az új vezetőségek összeállításánál a legnagyobb körültekintéssel kell majdeljárni. Köztudomású, hogy csoportjaink tagjainak többsége párt-, szervezkedés tekinteték a két munkáspárt valamelyikéhez tartozik. Kupen ezért a vezetőséget úgy kí-vánatos jelölni és megválasztani, hogy a paritás alapján mindkét új munkáspárthoz tartozó szaktársak a vezetőségbe kerüljenek. Az terv timészetesen kivételt képez, ha bármelyik pártból nincsenek a vezetőiségbe alkalmas szaktársak.Ha ezen ténybeli megállapítástól bármely okból eltérnénk ez által szakszervezet linkben a belső frak- civizus-magvát hintenék el- amelynek folytatása előbb egyenetlenkelésben, később pedig, mint a példák bizonyítják, szétbomlásba jutna kifejezésre. • Egy pillanatig se jelenjük el, hogy az össz famunkásság érdekében, még igen nagy feladatokat kell teljesítenünk, amelyek sikeres elvégzéséhez, szervezett erőn kívül belső egységre is szakmág van én még, inkább lesz a jövő küzdelmeiben. Villám János