Famunkás, 1948 (56/48. évfolyam, 1-12. szám)

1948-01-01 / 1. szám

Világ proletárjai egyesüljetek! Boldog és eredményes újévet kívánunk minden magyar dolgozónak! MAGYAR FAMUNKÁSOK ORSZÁGOT SZABAD SZAKSZERVEZETÉNEK 1848-1948 Az 1848-as nemzeti forradalom századik évfordulójának a küszö­bén állunk. Ezelőtt 100 évvel a magyar nép zászlóhordozója volt az európai szabadságmozgalmak­nak. Szerte a világon visszafojtott lélegzettel figyelték a szabadság után áhítozó népmilliók azt a hő­sies küzdelmet, amelyet a magyar nép a saját felszabadításáért, nemzeti függetlenségének kivívá­sáért folytatott. Kossuth, Táncsics, Petőfi és tár­sai által megindított és vezetett szabadságharcnak két fő célua volt. Az egyik a 400 éves idegen (Habs­burg) járom lerázása, a másik a hűbériség megszüntetése, a feuda­lizmus bilincseinek összetörése­ Az 1848-as Magyarország, Kossuth, Táncsics és Petőfi szabadság­­harca, a magyar nép legragyogóbb küzdelme elbukott. A harc pozit­ív eredményét, a jobbágyság felsza­badítását azonban nem lehetett visszacsinálni. Közel egy évszázadnak kellett eltelnie, hogy a felszabadulás után, 1945-ben folytathassuk a 48-as célkitűzések megvalósítá­sát. Az első világháború után, 1918—19-ben újból megragadja ugyan a magyar nép a történelem által eléretárt lehetőséget, a hősies kiállásnak egy újabb rövid perió­dusa következik, amely azonban szintén elbukik azért, mert nem sikerül egy közös frontba, »nem­­zeti egységbe« összekovácsolni az összes dolgozó rétegeket. A külső és belső ellenség elleni harc sike­rét pedig csak egy ilyen össze­fogással lehetett volna biztosítani. A két történelmi próbálkozásnak azonban megvoltak a maga ered­ményei és tanulságai. Helytelen volna bukásukból azt a hamis kö­vetkeztetést levonni, hogy kár volt minden ,erőfeszítésért és áldoza­­tér . Az 1848—49 és 1918—19 nél­kül a magyar dolgozó nép­ nem jutott volna azoknak a történelmi tapasztalatoknak bir­okába, ame­lyek, a második világháború be­fejezése után, 1945 elején, nagy segítségére voltak abban, hogy az előzőkhöz hasonló hibákba ne essen. Mind a két történelmi próbál­kozás, úgy az 1848—49-es, mint az 1918—19-es iskolapéldáját szolgál­tatta annak, hogy a harc­­kimene­telében azonos értelemben érdekel­tek egysége nélkül a legnemesebb célért folytatott harc 's hajótörést szenved. Ennek a ténynek a fel­ismeréséből fakadt a felszabadulás után a »munkásegység« és a »munkás-paraszt szövetség« gon­dolatának felvetése és gyakorlati megvalósítása azok részéről, akik a történelem által adott leckét jól megtanulták. Akadtak ugyan tör­ténelmi rövidlátók is elég szép számban, akik az egység­törekvé­sekkel szembehelyezkedtek, ezek­nek azonban nagy része a történe­lem süllyesztő kamrájába kerü­l, ahová azok is követni fogják őket, akik ilyen értelemben még ma is rontják a demokrácia levegőjét. Ki meri tagadásba venni azt, hogy az újjáépítésben, demokrá­ciánk politikai és gazdasági meg­erősítésében elért eredményeinket elsősorban a két munkáspárt vi­szonylag jó együttműködésének,, másodsorban a munkásság és pa­rasztság egyre javuló szövetségé­nek köszönhetjük? Azt hisszük — senki. Azoknak, akik a két történelmi leckéből még mindig nem tanul­tak, javasoljuk, hogy tanulmá­nyozzák a franciaországi esemé­nyeket,­ annál is inkább, mert azokból még a történelmi rövid­látók is leszűrhetik azt a tanulsá­got, hogy az erőt az egység jelenti és aki annak kialakulása elé aka­dályokat gördít, vagy a már meg­lévőt bomlasztani igyekszik, az akarva, vagy akaratlamit, de szembekerül a dolgozók célkitűzé­seivel és a barikád túlsó oldalára kerül. • Az 1848-at akkor tesszük nem­csak külsőségekben, hanem tar­talomban is méltó századforduló­vá, ha a magyar dolgozók minél szélesebb rétegének összefogásá­val és tervszerű munkájával igyekszünk közelebb hozni a nagy magyar költő: Petőfi Sándor­ által megénekelt időszaka , »Amikor majd a bőség kosarából Mindenki egyaránt vehet__« Róka Pál AZ ÚJ ESZTENDŐ ELÉ Az új év küszöbén kötelességünk megvizsgálni, hogy az elmúlt év folyamán demokráciánk milyen fejlődésen ment keresztül. Az új esztendő küszöbén meg kell vizsgálni, hogy az elmúlt év mi­lyen eredményekkel zárult, mit hozott a magyar népnek. Az ez évben elvégzendő munka szempontjából fontos, hogy a ma­gyar dolgozók világosan lássák azt, hogy az 1947-ben elért eredményeink alapjában és összetételében jelentős mértékben megváltoztatták a magyar demokráciát. Gazdasági vonatkozásban a legjelentősebb az államosítás, a bányák, energiaforrások, a közlekedés nagy részének társadalmasítása után a ban­kok és tartozékainak, a nagyipar többségének, állami felügyelet alá­­ helyezése. Kemény munkával sikerült az államháztartás 1947—48-as költség­­vetését deficitmentessé tenni, a forint a reakció minden mesterkedése ■dacára stabil maradt és min­den erőnkkel azon leszünk, hogy az is maradjon. A mienknél gazdaságilag sokkal erősebb országok ellá­tási zavarokkal küzdenek, nálunk ilyen­ szempontból a múlt év eleje óta komoly javulás állott be. Belpolitikai vonatkozásban is döntő győzelmet aratott a demokrácia. Az elmúlt évben ilyenkor még az úri remis, az összeesküvők által veze­tett Kisgazdapárton keresztül döntő jelentőségű pozíciókat tartott a ke­zében, ma már elmondhatjuk, hogy ez a múlté. A magyar demokrácia nm már nem az, ami egy évvel ezelőtt volt, sokkal erőteljesebb és maga­biztosabb, az 1948-as évben demokráciánk vonalát ilyen vonatkozásban tovább fogjuk javítani. Az elmúlt év­ végén a magyar nép átlépte azt a határt, amely a polgári demokráciát­ a népi demokráciától elválasztja­ A népi demokrácia megerősödésével a magyar nép rálépett a szocializ­mushoz vezető útra. Bebizonyosodott, hogy demokratikus, külpolitika csak demokratikus belpolitikára építhető fel, mert a demokratikus belpolitika oszlotta el azt a bizalmatlanságot, amely velünk szemben a szomszédos népi demokra­tikus államok részéről megnyilvánult. Keményen visszautasítottuk a világuralomra törekvő amerikai és a vele szövetségben lévő angol impe­rialisták törekvéseit, akik az elmúlt évben ,jó néhány­szor be akartak avatkozni országunk belü­gyeibe. Mind jobban kidomborodik a világ két táborra oszlása: a reakció táborára az Amerikai Egyesült Áll­mok veze­tésével és a népi demokratikus, szabadságszerető népek táborára a Szov­jetunió vezetésével. A magyar nép büszke lehet arra, hogy végzett mun­kája eredményeként az utóbbihoz tartozhat. Az elmúlt év gazdasági és politikai eredményei megszilárdították demokráciánk bel- és külpolitikai helyzetét. Kívánjuk, hogy a magyar­­ nép az új esztendőben hasonló eredményekkel­ gazdagodjon. R. P. I A közgyűlések előtt Szervezési osztályunk szükséges­nek látta, hogy a helyi szervek közgyűlésének megtartására nézve sorrendi programot állítson össze, melyet már közöl­tü­ok is az érde­kelt csoportjainkkal. Ez évben a tisztújító közgyűléseket a régebbi szokástól eltérően korábban kíván­juk megtartani. Ezzel azt akarjuk elérni, hogy minden csoport­unk élére és vezetőségébe mielőbb olyan szaktársak kerüljenek, akik tudnak és akarnak is a csoport- és ezen keresztül az ös­sz­ta mun­kásság ér­dekében hasznosan munkálkodni. A csoportok önkormányzatában mindig jelentős esemény volt és marad is az évi közgyűlés még ak­kor is, ha az év közben tartott va­lamelyik taggyűlésen a szaktársak többen vesznek részt, mint az évi beszámoló közgyűlésen. A cso­por­­tok életében az évi közgyűlés nyújt lehetőséget arra, hogy a vezetőség a tagoknak beszámoljon az általa végzett munkáról és annak ered­ményeiről, vagy ha az elmaradt, annak okairól. A tagok ugyancsak a közgyűlésen gyakorolják bírála­tukat a vezetőség felé. Ha a vezetőség részéről jó és ki­elégítő munkát végeztek és a tagok bírálata mindvégig tárgyilagos marad, ilyen esetekben a közgyűlé­sek simán szoktak megtörténni. Ha azonban a két feltétel közül akár csak az egyik elmarad, az már zavarólag szokta befolyásolni a­ közgyűlés nívóját. Mivel a legtöbb­ csoportunk vezetősége az elmúlt évek­ben eredményesen tevékenykedett ,­ — amelyben nagy része van vidéki­­ szervező titkárunknak is — így a­ fejlődés útjára lendült csoportjaink­ vezetőségének nem okozhat gondot a közgyűlés megtartása. Ez alkalommal időszerűnek tar­­t­om írni arról is, hogy az új veze­­­tőségek összeállításánál a legna­­gyobb körültekintéssel kell m­ajd­­eljárni. Köztudomású, hogy cso­portjaink tagjainak többsé­ge párt-, szervezkedés tekinteték a két mun­­káspárt valamelyikéhez tartozik. Kupen ezért a vezetőséget úgy kí-­­vánatos jelölni és megválasztani,­ hogy a paritás alapján mindkét új munkáspárthoz tartozó szaktá­r­sak­ a vezetőségbe kerüljenek. Az terv ti­mészetesen kivételt képez, ha bár­­­melyik pártból nincsenek a vezetői­ségbe alkalmas szaktársak.­­Ha ezen ténybeli megállapítástól bármely okból eltérnénk ez által szakszervezet linkben a belső frak-­­ civizus-magvát hintenék el- amely­nek folytatása előbb egyenetlen­­kelésben, később pedig, mint a pél­dák bizonyítják, szétbomlásba jutna kifejezésre. • Egy pillanatig se je­­le­njü­k el, hogy az össz famunkásság érdekében, még igen nagy feladato­kat kell teljesítenünk, amelyek si­keres elvégzéséhez­­, szervezett erőn kívül belső egységre is szakmág van é­n m­ég, inkább lesz a jövő kü­zdel­­meiben. Villám János

Next