Famunkás, 1948 (56/48. évfolyam, 1-12. szám)
1948-01-01 / 1. szám
2 Karácsony a szakszervezetben Vidám gyermekkacagással ünnepelte szakszervezetünk a szeretet ünnepét. Szakszervezetünk Nőbizottsága december 20-án rendezte karácsonyi gyermek délutánját, ahol a gyermekek finom kakaót, brióst és egy-egy kis csomagot kaptak ajándékba. A csillogó karácsonyfa megörvendeztette a sok apróságot és amikor elkezdődött a bábszínház, egyszerre megtelt a terem vidámsággal, csengő kacagással. A bábukkal együtt énekelt a gyereksereg és a szülök egy pillanatra megfeledkeztek a hétköznapi gondokról, egy pillanatra újból gyermekek lettek és önfeledten együtt nevettek a kis emberkékkel. Ha a műsor még olyan hosszú lett volna, a gyermekeknek akkor is kevés lett volna. Romlatlan kis lelkük szereti a mesét. Tágranyílt szervnel nézik a beszélő állatokat, örülnek, hogy a jó elnyeri jutalmát, a rossz pedig méltó büntetését, örülnek ennek és mi velük együtt örülünk, hogy legalább a mesében így van. A Nőbizottság mindent elkövetett, hogy a sok kisgyermek jól érezze magát. Ezúton is köszönetet mondok a Nőbizottság tagjainak odaadó munkájukért és remélem, hogy a jövőben is eredményes munkát fognak végezni. A Szakszervezeti Tanács Nőbizottsága képviseletében Kádár Róbert új elvtársnő, IX. ker. elöljáró vett részt az ünnepségen, örömmel látta, hogy a famunkások gyermekeiről milyen szeretettel gondoskodnak a Nőbizottság tagjai. Köszönetet mondok szakszervezetünk központi vezetőségének, hogy megértő támogatásukkal lehetővé tették, hogy a szeretet ünnepén megörvendeztethessük a nagy famunkáscsaládhoz tartozó gyermekeket. Végül, de nem utolsó sorban megköszönöm az OMTK üzemi bizottságának segítségét, hogy a gyermekeknek uzsonnát adhattunk és köszönetet mondok mindazoknak, akik hozzájárultak ahhoz, hogy széppé tegyük a gyermekek karácsonyát. H. M. Egy üzemi karácsony A nagykanizsai Hungária kefegyár bensőséges karácsonyfa ünnepség keretében osztotta ki az ott dolgozó munkások gyermekei között karácsonyi ajándékait. Az ünnepélyen megjelentek az MKP képviseletében Geröly elvtárs, a helyi szervezet titkára, Hegedűs elvtárs a SzdP titkára és szakszervezetünk helyi csoportja képviseletében, Krímmel Gyula szaktárs. Az ünnepélyt a Himnusz eléneklésével nyitották meg, azt követően Reithoffer szaktárs üdvözölte a megjenteket. Az énekszámokkal és szavalatokkal tarkított kultúrműsor után Krímmel Gyula szaktárs üdvözölte szakszervezetünk nevében a gyár munkásait ■üzemi bizottságát és tulajdonosát. Kihangsúlyozta azt a különbséget, amel a mostani és az elmúlt 25 év alatti kaácsonyok között mutatkozik. A múltban elképzelhetetlen lett volna, hogy munkaadó és munkás közösen rendezzenek egy ilyen karácsonyi ünnepélyt Az ünnepély keretében mintegy 160 darab játékot osztottak szét a munkásgyermekek között. A kis munkáscsemeték boldogan vették át az ajándékokat, örömmel mutogatták pajtásaiknak és szüleiknek. Az ajándékok szétosztása után a vállalat megvendégelte a megjelenteket és a gyermeksereget. A kiosztott ajándéktárgyakat az üzem munkásai a saját pihenőidejük alatt készítették el, a szükséges anyagokat viszont a vállalat ingyen bocsátotta rendelkezésükre. ■Szülök és gyermekek megelégedetten távoztak az üzemből, szívükben egy szép karácsony emlékével. 1 Diktátor Szaktérs! Láttad már Chaplin: Diktátor c. filmjét? Ha nem láttad, nézd meg és megérted, hogy miért nem engedték a német fasisztákkal paktáló hazaánylók ezt a filmet a magyar nép elé. FA MUNKÁS Akik élnek a jogokkal és akik visszaélnek »Kollektív szerződés, mely egyrészről a MagyarGyáriparosok Országos Szövetségének Faipari Szakosztálya, továbbá az Ipartestületek Országos Központja és a Kisiparosok Országos Szabadszervezete mint munkáltatói, másrészről a Magyar Famunkások Országos Szabad Szakszervezete, mint munka,vállalói érdekképviselet között a mai napon a következőkben jött létre.« ... Ez a kollektív szerződés bevezető szövege és a végén ott van az összes faipari munkáltatói érdekképviseleteknek aláírása, szakszervezetünkével egyetemben. A kollektív szerződés, tehát az ipari munkások és a munkáltatók szerződése, amely nemcsak a munkabéreket szabályozza, hanem a dolgozók jogait is. Ezek a jogok, hogy csak a legfontosabbakat említsük: a fizetett szabadság, a fizetett ünnepek, a fizetett ebédidő és az adóterhek, valamint a társadalombiztosítási terhek áthárítása a munkáltatókra, a munkásság szempontjából a gazdasági élet fokozatos megerősítésével egyre inkább értékesebbé válnak. A pénzügyi viszonyok stabilizálódásával mindezek a vívmányok, a múlttal szemben, már anyagiakban is mindkézzelfoghatóbb formában érvényesülnek a dolgozók felé. A gyakorlati élet, amely a legjobb tanítómester, a dolgozókat mindjobban rávezeti arra, hogy a kollektív szerződés minden pontja voltaképpen a munkabérek reálértékét emeli, azok a bérnek szerves részét képezik és a dolgozók jobb megélhetését biztosítják. A munkásságnak tehát egyre több érdeke fűződik a kollektív szerződésben biztosított jogoknak, valamint a dolgozók érdekében hozott egyéb törvényes rendelkezéseknek a gyakorlatban való érvényesítéséhez. Nem ez a helyzet azonban a munkáltatóknál, akik részéről egyre sűrűbben tapasztaljuk az akadékoskodást, a jogok teljesítését illetően. Szakszervezetünk irodáját az utóbbi hónapokban tagjaink tömege kereste fel panaszügyekkel (nagyon helyesen) és kérték segítségünket a járandóságaik érvényesítéséhez. A leggyakoribb panaszok a következők voltak, amelyekkel hozzánk fordultak: nem fizették meg a szabadságot, a fizetett ünnepeket, a karácsonyi segélyt, nem kapják a fizetett ebédidőt, a túlóraszázalékot, sem az OTI-ba, sem a családi pénztárba nem jelentették be és mindezek tetejébe felmondás nélkül akarják elbocsátani őket. Egyes munkáltatók már valósággal hírhedtté váltak ezen a téren. Ezek azok a bizonyos »jószívű«, kollektívet túlfizetők, akik állandóan uszítanak a szakszervezetek ellen, akik így játsszák ki a dolgozóikat, így okoznak súlyos zavart és nyugtalanságot nemcsak a faiparban, hanem az egész gazdasági életben. Szakszervezetünk részéről eddig is a legnagyobb eréllyel igyekeztünk az egyes munkáltatóknak ezt a törekvését megakadályozni. Az új kollektív szerződés életbelépésével ezt fokozottabb mértékben tehetjük majd, mert a 15.500,*1947. számú kormányrendelet a kollektív szerződést be nem tartókkal szemben szigorú szankciókat tartalmaz. Természetesen nem akarunk egyoldalúak lenni. Jól tudjuk, és ezt meg kell mondanunk, hogy a munkásság soraiban is vannak, akik igyekeznek az elért eredményeket lekicsinyelni és a maguk részére többet követelni, akik a kollektív szerződésben biztosított, vagy egyéb jogokkal kapcsolatosan megkísérlik a visszaélést. Ezek azok, akik öntudatlanul is segítségére vannak a reakció ügynökeinek akkor, amikor jogtalan követelésekre biztatják a dolgozókat, táplálják aszakszervezetellenes hangulatot és ezáltalkárára vannak önmaguknak és dolgozó társaiknak. Ilyen törekvéssel is találkoztunk már sok esetben, ezzel szemben megfelelő éberségre és helytállásra van szükség minden dolgozó részéről. Mindezek ellenére azonban megállapíthatjuk, hogy a faipari üzemekben semmilyen reakciós támadás nem tudja már megbontani az öntudatos szervezett famunkások egységét. Szakszervezetünk minden esetben helytállt és az össz szakszervezetek erejével kiharcolt jogokat az egyes dolgozók részére is biztosítja mindenféle visszaélési kísérlettel szemben. .__ ) Ennek eredményeképpen a faipari üzemek nagy részében már zavartalanul érvényesülnek a dolgozók jogai, a faipari dolgozók élnek vele és megbecsülik azokat. Huber Lajos A Nőbizottság munkája Az új esztendő küszöbén álljunk meg egy pillanatra és tekintsünk vissza az elmúlt esztendőre, adjunk számot arról, hogy mit végeztünk. Részt vettünk a drágaság elleni küzdelemben, mert mi, nők éreztük elsősorban a magas árak nyomasztó terhét, hiszen a mi gondunk a háztartás. Nekünk kell beosztani a kis keresetet, hogy a család ne szenvedjen semmiben sem hiányt. Megértettük, hogy a magasabb bér csak inflációhoz vezetne, amiből egyszer már alaposan kivettük a részünket és ezért az árak letörését, a feketézők és csempészek példás megbüntetését követeltük. Segítségére siettünk hazatérő hadifogoly szaktársainknak. Gyűjtést indítottunk és minden hazatérő hadifogolynak 50 forint gyorssegélyt nyújtottunk, hogy átsegítsük akezdet nehézségein. Táncestélyt rendeztünk a »Siess, Adj, Segíts« akció javára, amely akció hivatva van segítséget nyújtani a tüdőbetegeknek, hazatérő hadifoglyoknak, azoknak, akik legjobban rászorulnak a segítségre. Vendégül láttuk és megajándékoztuk rokkant szaktársainkat, akik évtizedeken keresztül harcos tagjai voltak szakszervezetünknek és akik ma csendes szemlélői a mi küzdelmünknek, a mi munkánknak. Megható és kedves volt ez a családi ünnepség, ahol a jelen fejezte ki háláját a múltnak és úgy éreztük, hogy az egész nagy famunkás, család szeretete veszi körül a munkában megrokkant, elaggott szaktársainkat. Példaként állnak ők előttünk, megkezdett munkájukat továbbfolytatjuk mindaddig, amíg célhoz nem érünk. Nem feledkeztünk meg a gyermekekről sem, a jövő reménységeiről. Bábszínházzal és uzsonnával tettünk emlékezetessé számukra néhány órát. Mi is szívesen emlékezünk a gyermekdélutánokra, mert jóleső érzés volt részünkre látni a sok mosolygó gyermeket, hallani boldog nevetésüket. Nem hanyagoltuk el magunkat sem. Igyekeztünk ismereteinket bővíteni, tanulni, hogy fejlődjünk. Orvosi előadásokat hallgattunk, hogy megismerjük testi berendezésünket, a faiparban gyakran előforduló betegségeket, hogy ezek ismeretében megelőzhessük a bajt. Szükségünk van egészségünkre, mert csak így tudunk jó munkát végezni. Helyesírási tanfolyamon is részt vettünk, hogy pótoljuk azt, amit rajtunk kívül álló okokból elmulasztottunk. Tudjuk jól, hogy tanulni sohasem késő, hogy a tudás hatalom és mi igyekezni fogunk e hatalom birtokába jutni. Hallgattunk különféle előadásokat, politikai beszámolókat és megtanultuk, hogy mindenben van politika, hogy nekünk, nőknek is kell politizálni, de arra mindig ügyelnünk kell, hogy helyesen politizáljunk. A nőknek egyemberként kell a munkásosztály mellé állni és részt venni a béke, a boldogabb jövő kivívásában. Most, az új esztendő kezdetén újult erővel látunk neki a munkának, mert tudjuk, hogy sok és komoly feladatokat kell elvégeznünk. A november 30-i I. Országos Nőkonferencia programmot adott, utat mutatott és mi ezen az úton fogunk haladni. Megteremtjük a dolgozó nők egységét ,és arra törekszünk, hogy a férfiaknak valóban egyenrangú társai legyünk, hogy velük együtt építsünk és dolgozzunk a magunk és gyermekeink jobb jövőjéért. Horváth Margit 1948 január Tömegsport írta: AHATÓ EMIL DR. az Országos Sportorvosi Intézet igazgató-főorvosa. Ha a tömegsport kifejezést használjuk, úgy ezt a versenysporttól való megkülönböztetés céljából teszszük. A versenysport a kevesek sportja, mert versenyre testi és lelkitulajdonságaik, életkörülményeik és életfelfogásuknál fogva csak kevesen alkalmasak. A tömegsportra általában minden egészségeű ember alkalmas, fontos, hogyezt felismerve, tényleg tömegek vegyenek részt benne. A tömegsport helyett munkássportot, szakszervezeti sportot is mondanak, mert újabban a munkástömegekkel legközvetlenebb kapcsolatban lévő intézmények vették — nagyon helyesen — kezükbe a sport irányítását. Aminthogy az épülő demokráciában megváltozott a tömeg szerepe és jelentősége, úgy változik a tömegsport célja és jellege is A militarista szolgálatra vadós előkészítés és a szabad időt, figyelmmet, energiát és lelkesedést a munkásosztály problémáitól elvonó szórakoztatás helyébe az egészségvédelemnek, a munkaképesség fokozásának, a testi és lelki egészségszint emelésének problémái kerültek. A fokozott testi erő, a feljavított tüdő- és szívműködés, az ügyesség, a utózgékonyság beidegződése a munkaképességet, a munkakedvet, az önbizalmat és az életkedvet fokozza. Az erős, egészséges ember többet, könnyebben és szívesebben dolgozik. Ezek a szempontok vezetik a szakszervezeteket, amikor a tömegsport irányítását a kezükbe veszik és ezért állanak le szívesen munkájukkal a sportorvosok a szakszervezetek mellé. Miben áll ez a sportorvosi munka? A tömegsportban résztvenni alkaróknak kívánságát, esetleges vonzódását egyik-másik sporthoz figyelembe véve, alkatát, korát, életviszonyait — lakás, táplálkozás, szakma, kereset, munkahely, munkaidő —■ és egészségi állapotát mérlegelve tanáccsal látja el a hozzáfordulót arra nézve, hogy melyik az a sport, amelynek segítségével a fentvázolt célt előreláthatóan elérheti. Ezután, is rendelkezésére áll a sportolóknak, észrevételeit, panaszait figyelembe véve, különféle vizsgálati eszközökkel és módszerekkel a sport hatását időközi vizsgálatokkal ellenőrzi. Különösen azokra a sportokra akarja a dolgozók figyelmét fordítani, amelyek a legkevesebb károsodással járnak. Elég veszélyt rejt az ipari munka, sok százezer munkaóra vész kárba az ipari sérülések folytán, ne szaporítsuk ezt még a sportsérülésekkel is. Az úszás, a kézilabda, a kosárlabda, a kötélhúzás, a gimnasztika felelnek meg ebből a szempontból leginkább célunknak. Az idősebbek egészségszintjét légző gyakorlatokkal, gimnasztikával, szabadgyakorlatokkal, turisztikával emeli a sportorvoslás. A foglalkozásuknál fogva gyengébb felsőtestnek a súlyemelésnek, evezésnek, birkózásnak, szertornának az illető egyén képességeinek megfelelő mértékével segít a sportorvoslás. A gyenge alsótestűek részére a gyaloglás, futás, labdajátékok, korcsolyázás, sí, gimnasztika, a kerékpár a megfelelő kiegyenlítő sport. A foglalkozás ártalmait sporttal, testgyakorlatokkal ellensúlyozni a tömegsport mozgalom egyik vezérelve, ebben találkozik a szakszervezeteknek és sportorvosoknak felfogása és ezért remélhető, hogy közös munkájuk eredménye hamarosan megmutatkozik. Megállító A kárpitos és paplanos munkások 1948 február 7-én, fél 8 órai kezdettel reggelig tartó műsoros bált rendeznek, amelyre minden kárpitos és paplanos szaktársat, valamint kedves hozzátartozóját meghívunk és szeretettel várunk. RENDEZŐSEH