Famunkás, 1949 (57/49. évfolyam, 1-10. szám)
1949-01-01 / 1. szám
Vitái ik proletárjai elve süljetek! „a monda nőlünk Dccsöld és dicsőség dolga"! K 1 V á T A L 9 S KÖZLÖNYE Merénylet a szakszervezeti egység ellen Az 1945 októberében életre hívott Szakszervezeti ■Világszövetség több mint hároméves múltra tekinthet vissza. Hogy ez alatt a viszonylag rövid idő alatt jó munkát végzett a világ dolgozói érdekében, az kitűnik azokból a dühös támadásokból, amelyeket az imperialisták és csatlósaik szinte a megalakulása pillanatától kezdve megszakítás nélkül folytatnak ellene. Az imperialisták tisztában vannak azzal a hatalmas erővel, amit a Szakszervezeti Világszövetséghez tartozó szakszervezetek 71 millió tagja jelent, ezért ennek az erőnek megbontására törekednek. A Szakszervezeti Világszövetség ellen folytatott aknamunka egyik legfizhedtebb alakja Irving Brown, az Egyesült Államok AFL trösztvezérek szolgálatában lévő »sárga szakszervezeti központ« végrehajtó bizottságáinak tagja. Az amerikai trösztvezéreknek ezen lakása már 1946 végén kenyéradó gazdái megbízásából európai szervező körútra indult. Ebben az időben Blum lapja, a Populaire lelkesedve írta, hogy a milliomos amerikai »munkásvezér« egymillió dollárral a zsebében érkezett Európába. Irving Brown hol párisi, hol londoni, vagy brüsszeli fényes szállodákban ütötte fel főhadiszállását, ahol tárgyalásokat folytatott a hozzá hasonló nyugateurópai munkásáruló szakszervezeti vezetőkkel. A francia OST »szocialista« szakadék titkára, Leon Jouhaux 300.000 frankot kapott Bar. Browntól, a francia szakszervezeti mozgalmat bomlasztó munkájának megindításához. Belgiumban Walter Schevenels, Hollandiában Rupers munkásáruló szakszervezeti vezetők igyekeztek országuk dolgozóit az amerikai imperialisták szolgálatába állítani. De a leglelkesebbnek az amerikai imperialisták érdekeinek kiszolgálásában az angol Szakszervezeti Főtanács vezetői, Deakin, Tewson és társai bizonyultak. Athénben a monarcho-fasiszta kormányt támogató ál-munkásszervezet létrehozásán Clinton Golden fáradozott. Az olasz munkásság egységének megbontását Dubinski és Antonín, Saragat segítségével végezték. Ennek a díszes társaságnak az volt a feladata, hogy az amerikai imperialisták megbízásából a Marshall-terv támogatására létrehozzanak egy »sárga« kontravilágszövetséget. Ezen munkájuk megkönnyítésére életrehívták az ú. n. 16-os bizottságot, amely a Starshall-tervben résztvevő államok szakszervezeteinek jobboldali vezetőiből tevődött össze. A fent elmondottak bizonyítják, hogy a Szakszervezeti Világszövetség januári Végrehajtó Bizottsági ülésén Deakin, az angol és Carey, az amerikai CIO szakszervezetek küldöttei előre megfontolt szándékkal intézték éles támadásaikat a világ szakszervezeti egysége ellen, ezt alátámasztja az is, hogy az Arbeiter Zeitung, az osztrák jobboldali szociáldemokraták szócsöve már a Végrehajtó Bizottság ülését egy héttel megelőzően arról írt, hogy »A Végrehajtó Bizottság ülésén valószínűleg véglegesen kettészakad a Szakszervezeti Világszövetség«. Deakin és Carey felszólalásaiból világosan kitűnt, hogy ők semmi szín alatt sem hajlandók együttműködni a Világszövetséggel és haladó országok szakszervezeti központjaival, ezért javasolják a Világszövetség feloszlását. Az angol és amerikai állásponthoz csatlakoztak a holland küldöttek is, akik kzözül az egyik a múltban a gyászos emlékű amszterdami Szakszervezeti Internacionálé főtitkára volt. Benkint, Careyt és az imperialista zsoldban lévő társaikat Kuznyecov, a Szovjet Szakszervezeti Központ képviselője hatalmas beszédben leplezte le, amelyben rámutatott arra, hogy a munkásságnak az egységre való törekvései mindig a burzsoá trösztök, és monopóliumok elkeseredett ellen tiltásába ütköztek, ez esetben is erről van szó. Elmondotta, hogy a munkásmozgalom szétdaraboltsága a két világháború között is megbosszulta magát, mert megakadlyozta, hogy a dolgozó tömegek egyesültűzővel szánjanak szembe a fasizmus rtkis törekvéseivel. A munkásosztálynak rúnyos árat köllött fizetnie ezért. A fasizmust csak hatalmas erőfeszítéssel, a csalimezőn tudtuk leküzdeni, aminek be kíg vet lisztet a nemzetközi frunkásegység fegyverével megakadályozhattuk volna. A Szovjetunió döntő szerepet játszott a ‘fasiszták elleni győzelem kivívásában. Ennek danára nem kívánt nagyobb képviselttet a Világszövetségben, mint amilyen az angolszász szakszervezeteké, bár azoknak taglétszáma fele akkora m Inos. Rámutatott arra, hogy a Szakszervezeti Világszövetségnek 1945 októberében történt megteremtése a munkásosztály eddig elért legnagyobb eredményei közé tartozik. A dolgozó tömegek számára a Világszövetség az a szerv, amely a dolgozók jogait, demokratikus szabadságjogukat és társadalmi haladásukat erélyesen meg tudja védeni. A szovjet szakszervezetek, — mondotta Kuznyekov elvtárs — amiként a múltban, ma is az együttműködés hívei. A brit szakszervezeti képviselőkről viszont a legnagyobb jóindulattal sem lehet ezt állítani. Carey állítása szerint a szovjet szakszervezetek a szovjet állam és a Tájékoztató Iroda alá vannak rendelve. Ez egyszerű hazugság. A szakszervezetek a szovjet társadalom befolyásos és fontos szervezetei, de a kormány sohasem parancsol nekik, annál inkább nem, mert a mi országunkban a kormány a dolgozó nép kezében van. Elhisszük, hogy Careynek nem tetszik, hogy a Szovjetunióban nincsenek sztrájkok, ennek az a magyarázata, hogy nálunk nincs kizsákmányolás. Mi nem egyezünk bele a Világszövetség feloszlatásába, mert ez a munkásmilliók egyetlen képviselete, mely érdekeik megvédésére képes. Deakin és Carey felé fordulva a következőket mondotta: Ha önök tagadják az együttműködés lehetőségét, önök a felelősek a szakadásért. A Világszövetségnek a jövőben még nagyobb elszántsággal és kitartással kell küzdenie a munkásság magasabb életszínvonaláért, a demokratikus szabadságjogokért, a tartós és szilárd békéért. Kuznyecov elvtárs javaslatát a kínai, az olasz, az ausztráliai küldöttek és Luís Sanlant elvtárs, a Világszövetség főtitkára is támogatta. A többség elhatározta, hogy Deakin, Carey és társai kivonulása esetén a Világszövetség nélkülük is továbbfolytatja eddigi munkáját. A Világszövetséghez érkező táviratok tömege azt igazolja, hogy a világ dolgozói nem azonosítják magukat Deakin, Carey és társai törekvéseivel. A magyar Szakszervezeti Tanács és a magyar szervezett dolgozók százezrei szilárdan állanak a Szakszervezeti Világszövetség mögött, amit a Szakszervezeti Tenrs elnöksége a Szakszervezeti Vité-,üleiséghez intézett táviratában is kifejezésre juttatott. Emlékezzünk Leninre ! Huszonöt évvel ezelőtt, 1924 január 21-én 51 éves korában meghalt a világ legnagyobb lángelméje, a Szovjet állam megalapítója, az egész világ proletáriusának szeretett tanítója és vezére. Lenin Halála nemcsak a Szovjetunió kormnista (bolsevik) pártjának és a Szovjet népnek jelentett súlyos veszteségét, hanem az egész világ elnyomott és kizsákmányolt szépmillióinak is, Európa és Amerika modern bérrabszolgáinak épúgy, mint Ázsia és Afrika állati sorban sínylődő páriáinak, Lenin halálának hírére, amely villámgyorsan járta be az egész világot, néhány másodpercre megállt a munka, üresen szaladt a futószalag és üresen zakatoltak a gépek, mert kiszolgálóik gyászolták azt, akinek nagyságát még az ellenség is kénytelen volt elismerni, akinél többet senki sem tett az emberekért, aki új korszakot nyitott az emberiség történelmében- Lenin történelmi érdeme az, hogy Marx és Engels tanait megtisztította a Bernsteinek és Kauczkyak által rárakott opportunista sálaktól. De Lenin nemcsak megtisztította, hanem tovább is fejlesztette a marxizmust és megteremtette a kapitalizmus imperialista korszakának marxizmusát, a leninizmust. Lenin felejthetetlen érdeme az is, hogy a leninizmus fegyverével felszerelt orosz proletariátust rohamra vezette a világ imperialistái által támogatott cárizmus ellen és a győzelmes októberi forradalom eredményeiként megalapította a világtörténelem első szocialista államát, a Szovjetuniót. Lenin halálának hírére diadalordításban törtek ki a világ kapitalistái és kapitalista lakásai, de korainak bizonyult az öröm, mert Lenin örökségül hagyta a marxizmus-leninizmus elméletét a világ proletáriátusára, amelynek zászlaját hűséges fegyvertársa, művének nagy folytatója, Sztálin ragadta a kezébe. . . "Sztálin vezetésével és építő munkája eredményeként a Szovjetunióból a béke és haladás megdönthetetlen, sziklaszilárd bástyája lett. Lénin örökségül hagyta a Szovjetunió Komunista (bolsevik) Pártjára, hogy: vagy vigyázzanak a Vörös Hadseregre, mint a szemük fényére, mindenképpen segítsék, erősítsék ezt, a hadsereget. A Szovjetunió népe a Lenin által kijelölt úton haladva, Sztálin vezetésével megteremtette a hatalmas és legyőzhetetlen szovjet haderőt, amely a fasiszta Németország és Japán felett aratott győzelmével az általuk elnyomott népek felszabadításával egy sor országban megteremtette a népi demokratikus berendezkedésre, a szocializmus építésére való áttérés alapjait. Mi magyar dolgozott, noha el nem, múló hálával tartozunk a Lenin elvtárs által alapított hattalánas Szovjetuniónak, amely felszabadítva bennünket a külső és belső recikciós erők elnyomása alól, lehetővé tette számunkra, hogy országunkban megkezdhessük a szocializmus építését. Ennél az építőmunkánál egy percre sem szabad szem elől téveszteni Lenin és Sztálin tanításait, hogy szocializmust építeni csak ott lehet, ahol a hatalom szilárdan a dolgozók .kétévien van és ahol ezt az építőmunkát a munkásság és dolgozó parasztság a megbonthatatlan szövetségére épített lenini-sztálini párt vezeti. A Magyar Dolgozók Pártja Lenin és Sztálin útmutatása alapján a SzovjetunióKommunista (bolsevik) Pártja történetét tartva szem előtt, vezeti győzelemből győzelemre a magyar dolgozókat. Mi magyar famunkások szívünkbe zártuk Lenint és az ő, valamint méltó utóda, Sztálin elvtárs útmutatását követve a Magyar Dolgozók Pártja- s annak vezetője. Rákosi Mátyás elvtárs bölcs irányítása mellett menetelünk tovább egy megkezdett úton, a szocializmus felé. „Egyenlő munkáért“ egyenlő bért! Az elnyomás éveiben sokszor hallottuk mi nők is ezt a jelszót, nem sokat tettünk ennek megvalósítása érdekében. A férfimunkások mellett kétszeresen elnyomottak voltunk. A nőt igyekeznek atemplom-gyermeknevelős-konyhai fasisztaszabta hármas ideállal távol tartani attól a lehetőségtől, hogy széles látókörű legyen, hogy beleszóljon a sorsát eldöntő kérdésekbe. Főleg az ellen tiltakoztak a rendszer urai, hogy a nő politizáljon- Az imperialista gazdálkodás szükségszerűen háborúra vezetett. A haditermelésre való átállással mindig több és több nőt alkamaztak az üzemekben. A nő olcsóbb munkaerő volt, ugyanazon munkáért 25—30%-kal kevesebbért is elfogadott, örült, hogy dolgozhatott. A férfimunkás nem a munkatársat, hanem vetélytársát látta benne, aki kiszorítja őt a munkahelyről Hosszú idő tett el, amíg megértették, hogy a nő szintén elnyomott, kizsákmányolt, sőt kizsákmányoltabb, mint a férfiA Vörös Hadsereg felszabadítása kék lett ahhoz, hogy egyenlő félként dolgozhassunk a termelés minden ágában. Részt kérünk az ország építésének munkájából. Bebizonyosodott, hogyjón megálljuk helyünket nemcsak a főzőkanál, de a bonyolult gépek mellett sőt a vezetésben is. Az új kollektív szerződés ezt alismeri, mikor nem tesz különbséget férfi, nő és ifjúmunkás között. Figyelembe csak azt veszi, hogy ki mennyit termel, mennyire hasznos a társadalom számára. Számtalan üzemben éppen a nők azok, akik kérik az elavult, rossz normák rendezését, mert tudják, hogy az ilyen normákkal dolgozók illetéktelenül jutnak magasabb keresethez, mellyel a többi dolgozó társukat károsítják meg. A nők közül egyre többen és többentartoznak ahhoz a táborhoz, amely előre viszi a dolgozók ügyét a többtermelés, brigádmozgalom, az újító mozgalom útján a sokat emlegetett és olyan nagyon vágyott szocializmus felé. , Polgár Ibolya