Famunkás, 1957 (55. évfolyam, 1-7. szám)
1957-06-01 / 1. szám
IV. ÉVFOLYAM. Jó munkát elvtársak! A magyar faipari munkásság hosszú évtizedes küzdelmei során a nyomtatott betűkből is fegyvert kovácsolt: a „Famunkás” lap hatékonyan küzdött a Horthy-reakció, a fasizmus ellen, majd segítette a szocialista társadalom felépítését hazánkban. S a lap — több mint négy esztendős szünet után — most ismét megjelenik, ismét a dolgozók kezébe kerül! Az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezete központi vezetősége nevében üdvözlöm az újból megjelent „Famunkás” lapot és olvasóinak népes táborát! A kényszerű hallgatás után olyan időkben jelenik meg a lap, amikor nagy és komoly feladatokat kell megoldania. Az októberi véres ellenforradalom ismét a faipari munkások ajkára akarta forrasztani a szót, beléjük akarta fojtani az igazságot, s galábul ki akarta csavarni kezéből az írott szó nemzedékeket nevelő, embert formáló fegyverét. Sőt az ellenforradalom viperája már a faipari munkások évtizedes harcok árán elért szocialista vívmányaiba akarta mélyeszteni méregfogát. A forradalmi munkás-paraszt kormány a Szovjetunió segítségével azonban széttaposta a vipera harapásra emelt fejét. A szervezett munkások legjobbjai, a kommunisták ismét kezükbe vehették szerszámaikat, s az országszerte emelkedőfalak, szépülő városok bizonyítják roppant alkotó erejüket, s azt, hogy begyógyítják az ellenforradalom ütötte sajgó sebeket: hitük szilárd, felépül a szocialista társadalom. Elsősorban ezt a hitet — a Magyar Szocialista Munkáspárt, a forradalmi munkásparaszt kormány vezette szocialista társadalom felépítésének hitét — kell tovább erősítenie a „Famunkás” minden szervezett munkás olvasójában! Ennek útja: a munkásfiatalom, a proletárdiktatúra szakadatlan erősítése, mert ez az egyetlen előfeltétele annak, hogy hazánkban továbbra is zavartalanul folytatódhassék a békés, szocialista építőmunka. Soha egyetlen pillanatra sem szabad megalkudni, soha egy pillanatra sem szabad a forradalmi éberséget szem elől téveszteni, mindenütt le kell leplezni azokat, akik a szétvert ellenforradalom feltámasztásán fáradoznak. Faipari munkások, műszakiak! Sok ezer otthonra vágyó fiatal dolgozó szeme tekint felétek. Lakást, meleg otthont, a maguk otthonát szeretnék megvalósítva látni. Nagy a felelősség. Küzdjük le az elénk tornyosuló nehézségeket. Van hozzá erőnk! Lassú a munka tempója, s nem elég gazdaságosan termelünk. Segíteni kell a faipar ésszerűbb, korszerűbb átszervzését, s a lap nyilvánosságával segíteni kell a legjobb külföldi és hazai újítások, tapasztalatok szélesként alkalmazását, országos elterjesztését. Az elmúlt évek során — míg a lap meg nem szűnt — több ezer olvasó levelét kézbesítette a posta a „Famunkás“ szerkesztőségének. Több ezer ember mondott véleményt a legkülönbözőbb dolgokról, adott hasznos tanácsokat, s tett kisebbnagyobb kifogást... Óriási erőt jelent ez , ha a „Famonkás” a szocialista építés szolgálatába tudja állítani sok ezer szervezett faipari munkás kezdeményezését! Mert nincs az a roppant nehézség, amit a tömegek lelkesedése le nem győzne. Kívánom a lap minden munkatársának, hogy nehéz, felelősségteljes feladatát kommunista újságíróhoz méltó becsülettel, igazmondással, de az ellenség iránti kérlelhetetlenséggel teljesítse. Ezt követelik tőlünk a lap olvasói, a faipari dolgozók, akik munkájukkal ismételten bebizonyították, hogy tántoríthatatlan hívei a szocializmusnak, a proletár internacionalizmusnak, pártunk és kormányunk politikájának! Somogyi Miklós, az Építő-, Fa-és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezetének elnöke Gondolatok a gyermeknap után A gyermeknapon virágoskertté varázsoltuk kultúrházunkat. Virág volt az asztalokon, s virág volt a szívekben is, a szeretet virága. S a gyermekek, a ISO ünneplő ruhába öltözött kis emberpalánta vidáman kacagott, csacsogott jókedvű szüleik mellett. Boldogok voltak, hiszen ezen a napon őket ünnepelték, ő értük volt minden. És boldog volt az a Hz. kis „árvácska” is, akit az üzemi bizottság és a pártszervezet az újpesti „Bányai Júlia” gyermekotthonból hívott meg, vendégségbe. Ezen a napon talán ők is elfelejtették, hogy nincs apukájuk és anyukájuk. A felszolgált finom kakaóból, vajasalácsból minden gyermek annyit ehetett, amennyit csak szeme-szája kívánt. Utána szép mesefilmekkel szórakoztattuk kedves kis vendégeinket. Búcsúzóul pedig a párt az ÜB-elnök labdával, mesekönyvvel és cukorkacsomaggal ajándékozta meg a meglepett gyermekeket, örömük láttán nekünk, szülőknek önkénytelenül is eszünkbe jutott, a mi gyermekkorunk. Rendeztek akkor is gyermeknapot. Díszes sátrakban csillagkeresztes és más előkelő dámák gyűjtöttek és az összeszedett fillérekből minden gyermekintézmény kapott valami kis könyöradományt. De az állam maga, intézményesen nem sokat törődött a gyermekekkel. Rendeztek akkor is uzsonnát , de másképpen öltöztetett gyermekek vettek azon részt. A mostani szülök legtöbbje márciustólmár mezítláb járt iskolába. Látunk-e most mezítlábas gyermeket? Ugye nem? Még jó időben is szandált, vagy tornacipőt viselnek. Ruhájuik nem kinőtt, tódotttódott, s agyonmosott ruhácska. Még a vendégül látott 10 kis árva is szép, egyforma ünneplő ruhácskában jelent meg és szemmel láthatóan nem hiányzott nekik más, csak az édesanyai szeretet. Ennek hiányát próbálták a mi asszonyaink feledtetni, egész nap velük maradtak és ebéd után kivitték őket játszani a Margitszigetre. De hagyjuk, a múltat, a mi szomorú gyermekkorunkat, a fontos az, hogy a mi gyermekeink már boldogan élnek és, hogy a mi államunk — ezt valamennyi szülő megállapította — mindent megtesz a gyermekekért. Kónya Lajosné Fumír és Lemezművek ARA: 40 FILLÉR Elnökségünk határozata alap■tán május 25-ig szakszervezeti taggyűléseket kellett tartani az üzemekben. A faipari szakmai elnökség nagy várakozással tekintett a taggyűlések elé, hiszen az októberi események óta most nyílt először alkalom arra, hogy üzemi bizottságaink beszámolhassanak az eltelt időszak alatt végzett tevékenységükről; a dolgozókkal ismertessék Központi Vezetőségünk állásfoglalását az októberi ellenforradalommal és a szakszervezet egységét ért támadásokkal kapcsolatban. A taggyűléseken elhangzott hozzászólások azt tükrözték: a szervezett munkások — ha egyik-másik meg is ingott a hazug jelszavak hatására — -------... .. hűek maradtak a munkásosztály eszméihez. S aki a munkásság, parasztság hatalmára törne, azzal legélesebben szembe szállnak. A faipari dolgozók továbbra is a szocializmust akarják építeni és elismerik a Magyar Szocialista Munkás Pártnak a békés alkotó munkában betöltött irányító szerepét, támogatják erőfeszítéseiben a munkás-paraszt kormányt. Sokan beszéltek a munkaversenyről is és állást foglaltak abban, hogy kell, de nem a régi bürokratikus formában. Abban azonban nem tudták közös hozásukat. A faipari részleg tanácskozásáról lapunk legközelebb megjelenő számában adunk tájékoztatást, nevezőre jutni, hogy milyen legyen a faiparban a munkaverseny, hogyan értékeljék. Az Újpesti Asztalosárugyárban és más üzemben is jogosan vetették fel, hogy a SZOT még a mai napig nem dolgozta ki a kiváló dolgozók és az élüzem cím új feltételeit és ezt a szakszervezet sem szorgalmazza. Általában valamennyi üzemben párhuzamot vontak a termelés és a bérügyi helyzet ismertetésénél az elmúlt év azonos időszakával. Egy-két üzemi bizottság beszámolójától eltekintve azonban a többi nem ment tovább a tények megállapításánál, nem elemezte, hogy milyen feladatok várnak ezen a téren a szervezett dolgozókra az elkövetkezendő időkben. Keveset beszéltek az üzemi bizottságok a szervezettség állásáról, holott viszonylag sok még a szervezetlen munkás és vontatottan halad az elmaradt tagdíjak rendezése is. Sok bírálat hangzott el a szociális normák be nem tartása miatt. Ez figyelmeztetés nemcsak az üzemi bizottságok, de a faipari szakmai elnökség részére is, hogy a lehetőségeken belül igyekezzen megoldani a szociális ellátással kapcsolatos kérdéseket. Összegezve a tapasztalatokat: a taggyűlések gyengén voltak előkészítve, kevés helyen beszélték meg a bizalmiak csoportjuk tagjaival a taggyűlés helyét, idejét, napirendjét és azt, hogy milyen kérdéseket fognak felvetni. Megelégedtek az étkezőben, kapuban elhelyezett plakátokkal és a hangosbemondó közléseivel. Ez azután megbosszulta magát, mert a vártnál kevesebben jelentek meg a taggyűlésen és több üzemben, mint pl. a Bőripari Bútorlapgyártó Vállalatnál és a Ládagyárban nem volt határozatképes a taggyűlés. Helyes, ha a beszámoló tömören, de alaposan ismerteti az elvégzett munkát és a feladatokat Ebből a szempontból igen jó volt az Újpesti Asztalosárugyár, a Budapesti Fűrészek, az Újpesti Bútorgyár, a Bútorlapgyártó Vállalat és még jó néhány vállalat üzemi bizottságának beszámolója. De akadt jó néhány, csupán 15 percig tartó és igen gyenge beszámoló is. Például a Parkettagyártó Vállalat és a Budapesti Minőségi Bútorgyár üzemi bizottságáé. ✓ Mindent egybevetve, a beszámolók nem tükrözték azt, hogy a választott testület ad számot az őt megválasztóknak elvégezett munkájáról és segítségül kér, támogatásukat kéri. Sok helyen nem számoltak be például az üzemi bizottság pénzgazdálkodásáról, a második félévi költségvetésről. Ha enlítették is, mint tényt ismertették adataikat, holott annak teljesítése a tagságon múlik, illetve azon, hogy milyen arányban tesznek eleget a tagdíj■ifizetési kötelezettségüknek. A taggyűlések tapasztalatait leszűrve, megállapíthatjuk, hogy sok tanulsággal szolgált mind az üzemi bizottságok, mind a szakmai elnökség részére Az üzemi bizottságoknak megmutatta, hogy munkájukat határozottabban kell végezniük, s ezt csak úgy tudják előírni, ha fokozzák a felvilágosító, meggyőző munkát, őszintén válaszolnak a dolgozók által felvetett problémákra és minden erejükkel harcolnak a munkások jogos kövvelésenek a megvalósításáért. A szakmai elnökségnek pedig megmutatta, hol milyen területen kell segítenie az üzemi bizottságokat, hogy a szakszervezeti élet tovább fejlődjön, erősödjön. A szakszervezeti taggyűlések tapasztalatai Miről tárgyaltak az Országos Erdészeti Főigazgatóság vállalatainak vezetői Június 11-én és 12-én az Országos Erdészeti Főigazgatóság erdészeti és faipari vállatainak igazgatói, MSZMP-és VB-elnökei, főmérnökei és főkönyvelői a Földművelésügyi Minisztériumban kétnapos tanácskozást tartottak. A tanácskozás napirendjén az OEF vállalatai 1957. I. n. évi tervteljesítésének és mérlegbeszámolójának értékelése, valamint a vállalatok gazdálkodásának ez év hátralevő időszakára vonatkozó irányelvei és feladatai szerepeltek. A tanácskozás bevezetőjeként a meghívottak előtt dr. Balassa Gyula miniszterhelyettes elvtárs, az OEF vezetője tartott általános beszámolót. Többek között elmondotta, hogy az ellenforradalmi események következtében kb. 80 millió forint az erdőgazdaság és több mint 20 millió forint a faipar kára. Bár félévi termelési tervét, mind az erdőgazdaság, mind az OEF-hez tartozó faipar teljesíti, komoly hiányosságok gátolják a termelést. Különösen a rönkszállítás és fogadás terén mutatkozó visszásságok, a munka- és technológiai fegyelem nagymérvű lazasága, a minőségi, valamint a választékban követelmények figyelmen kívül hagyása stb. Balassa elvtárs beszámolója után a részvevők két külön csoportban folytatták tanács Üzemi bizottságok, műszaki vezetők! Teremtsétek meg a biztonságos munka feltételeit! Az 1956. októberi események és az azt követő zavaros nézetek következtében a szakszervezeti központtól kezdve, egészen az alapszervekig több hónapon át, jóformán senki sem foglalkozott a munkásvédelemmel. A vállalatok egész soránál elhanyagolták az óvórendszabályok, előírások, végrehajtását, nem beszélve arról, hogy a racionalizáláskor a biztonsági megbízottak és tB munkásvédelmi felügyelők sorát bocsátották el, vagy helyezték át. Ez dezorganizálta a még meglévő aktívák tevékenységét is. Ez év márciusában alakult meg újra Szakszervezetünkben a munkásvédelmi osztály és ezzel egyidejűleg megkezdődött az alapszervekben is az aktívahálózat újjászervezése. Ma már az üzemek többségében tevékenykedik a szakszervezet munkásvédelmi felügyelője aktiválva együtt és az üzemi bizottság is mind többet foglalkozik a balesetelhárítás kérdéseivel A Fővárosi Épületasztalosipari Vállalatnál pl. már rendszeresen napirendre tűzi az OB a biztonságos munkafeltételek megteremtésének kérdéseit. Az ÜB munkavédelmi felügyelője az üzem főmérnöke és biztonsági megbízottja nemcsak a rendszeresen megtartott havi szemlén, azon túlmenően is együtt dolgoznak, beszélgetnek az emberekkel a munkásvédelem szabályairól, és minden tevékenységüket összehangolják. Az eredmény: minden gépen van védőfelszerelés, amit a dolgozók használnak is, gépenként figyelmeztető tábla írja elő az óvóintézkedés szabályait. Követendő példának tartjuk azt a módszert, akit itt megvalósítottak. Pénzjutalommal díjazott újítási pályázatot írnak ki, hogy az emberek biztonságát veszélyeztető gépeket megfelelő védőberendezéssel láthassák el Hasonló eredményeket tudnak felmutatni a Budapesti Épületasztalosipari Vállalat, a Duna Bútorgyár és a Szolnok Tisza Bútorgyár szakszervezeti és műszaki vezetői is. Utóbbi üzemben pl. míg 1954. első felében 16 üzemi baleset volt, 1957. első félévben csak 3 baleset fordult elő. Persze nem minden üzem vezetői dicsekedhetnek ilyen jó eredményekkel. Legtöbb helyen még nem sikerült kiépíteni a munkásvédelmi aktívák hálózatát, gyengén megy az agitációs tevékenység is. Az Egyesült Asztalosipari Vállalat üzemi bizottsága például az elmúlt félév alatt egyszer sem tűzte napirendre a balesetelhárítás kérdéseit, nem beszélve arról, hogy kintjártunkkor még munkásvédelmi felügyelőjük sem volt, így azután senki sem vetette fel, hogy a gépház egyes gépein a védőberendezések nem felelnek meg a szabályoknak. Mit kell tenniük üzemi bizottságainknak, hogy a munkásvédelmi tevékenység valamennyi faipari üzemben a helyes irányban fejlődjön tovább. Elsősorban a helyi jellegnek megfelelő agitációs és propaganda munkát kell kialakítani, mely vállalatonként, sőt módszerekben is különböznek egymástól. A fontos az, hogy elérjük: az emberek állandóan vitázzanak, beszéljenek a munkásvédelem kérdéseiről, a helyes munkafogásokról. Az agitációs módszerek közül a múltban eléggé beváltak a figyelmeztető táblák, plakátok, fényképkiállítások, a helyes munkafogásokról, az óvóberendezések használatáról tartott bemutatók. Jó szolgálatot tett a munkásvédelmi dia- és keskenyfilmek bemutatása is. De hasznos volt az a módszer is, hogy egy-egy baleset után a helyszínen azonnal megvitatták hogyan kerülhette volna el sérülését a dolgozó. Követeljék meg az üzemi bizottságok, hogy a műszaki vezetők tartsák be a biztonságielőírásokat és rendszeresen vegyenek részt a havi szemléken. Ellenőrizték, hogy a jegyzőkönyvbe foglalt hiányosságokat a megjelölt határidőkig kijavították-e. Kísérjék figyelemmel azt is, hogy a dolgozók rendszeres munkavédelmi oktatása, csoportvezetők és műszakiak vizsgáztatása megtörténjen. Ezeknek a feladatoknak a végrehajtása nem könnyű és nem is népszerű. Megfelelő aktíva hálózattal azonban — melyben a legkiválóbb műszakiak és munkások vesznek részt — biztosítani tudják az üzem valamennyi dolgozójának a testi épségét. Szabó Sándor szakszervezetünk munkásvédelmi osztályának munkatársa. 1957. JÚNIUS építők lapja FAIPARI SZÁMA