Famunkás, 1958 (56. évfolyam, 1-11. szám)

1958-01-31 / 1. szám

LVI. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM.­ARA: 40 FILLÉR 1958. JANUÁR 31. EPITOK lapja FAIPARI SZÁMA A kongresszus határozatainak megvalósításáért! Szakszervezetünk XXVII. kongresszusának határoza­taiban megjelölt nagy feladatokat csakis hatékonyabb szakszervezeti munkával teljesíthetjük az építő-, fa- és építőanyagiparban. Elnökségünk határozata értelmében éppen ezért a megyei választmányok legutóbbi ülésükön megtárgyalták, hogyan ismertessék széles körben a tag­sággal és a szervezetlen dolgozókkal is a kongresszus ha­tározatait. Megvitatták és negyedéves munka­tervükből rögzítették azt is, milyen segítséget adnak a­z alapszerű taggyűlések megszervezéséhez. A kongresszus küldötteinek tanácskozása ráirányí­totta a figyelmet a szakszervezeti vezetők és a dolgozói kapcsolata szorosabbra fűzésének fontosságára. Ráirányí­totta a figyelmet arra, hogy a határozatok megvalósításá­ért folytatott szakszervezeti tevékenység sikere a dolgozói a­ktivitásána­k, kezdeményezőkészségének fejlesztésétől függ Ezért a szakszervezeti vezetőknek tevékenységük nagy ré­szét az üzentekben, munkahelyeken kell végezniük. Tanul­niok kell az emberektől és tanítaniuk kell őket. Tanulmá­­nyozniuk kell problémáikat és segíteni azok megoldását Ezek a feladatok pedig megkövetelik, hogy a vezetők to­vább javítsák kapcsolataikat a dolgozókkal és felülvizsgál­ják munkamódszerüket. A Somogy megyei választmány ülésén Papp elvtársnő elmondotta (és nyilván még több helyen is szó esett róla); a munkahelyeken nem ismerik az ÜB-tagokat, csak az ÜB-el­ököt. Az ÜB-elnökön kívül más nem is foglalkozik a bizalmiakkal, a munkahelyi prob­­lémák megoldásával Mennyire ismerik vajon ezeken a munkahelyeken a megyebizottság tagjait? A választmányok helyesen munka­tervükbe foglalták a jövőben gyakrabban felkeresik a munkahelyeket, a hely­színen tanulmányozzák az üzemi bizottságok munkáját és ott nyomban segítséget adnak a felmerült problémák meg­oldásához. Komárom és Borsod megyében minden tag­gyűlésre kijelöltek egy választmányi tagot, a­ki segít az­vB-elnöknek a beszámolót összeállítani, a taggyűlést meg­szervezni. Zala­ és Somogy megyében az égető problémái megvizsgálására a választmány tagjai munkabizottságokat alakítottak, s ezen túlmenően mindegyikük egy-egy üzem biottságot segít. Heves megyében a választmány bizottsá­got alakított, mely a politikai felvilágosító munka, és a fia­talság nevelési kérdéseivel foglalkozik. A Nógrád­ és Pest megyei választmány olyan határozatot hozott: a megyebi­­zottság egy hónapon belül dolgozza ki javaslatát, hogy a választmányi tagok milyen konkrét munkát végezzenek az alapszervezetekben. E határozatok azt bizonyítják, hogy a választmány tagjai helyesen ismerték fel: csak akkor előzhetik meg a hibákat és javíthatják ki a hiányosságokat, ha sokoldalúan ismerik az életet, ha ismerik a valóságos helyzetet az üze­mekben, munkahely­eken. Csak így veszik észre a jót, az előremutatót és segíthetik fejlődését. Amint a választmányi tagok elmondták: a kongresz­­szus a szervezett dolgozókat, de a szervezetleneket is kö­zelebb hozta a szakszervezethez. Közelebb hozta, mert a beszámolóból világosan látták, hogy a szakszervezet a el­lenforradalom előtt és után is hogyan képviselte fokozott gondossággal gazdasági érdekeiket, hogyan harcolt a szo­ciális, kulturális, sport és egyéb igényeik kielégítéséért Éppen ezért a jövőben fokozott figyelmet kell tehát fordí­­taniuk a szakszervezeti munka minden ágában a politikai agitációs és a felvilágosító tevékenységre, mert csak ezzé tudják a szakszervezetet megszerettetni, a szakszervezetei köré tömöríteni az embereket. Mind a megye, mind az üzemi bizottságok rendszeresen számoljanak be a tagság­nak érdekükben végzett tevékenységükről, s arról is, hogy milyen közvetlen segítséget ad nekik a szakszer­vezet a különböző segélyek, juttatások formájában, hadd lássák, hogyan téríti vissza a befizetett tagdíjak többségét De szervezzék meg a dolgozók széleskörű tájékoztatását is hogy a kül- és belpolitikai eseményekről, fontos elvi kér­désekről megfelelő felvilágosításokat kapjanak. Az egyik legfontosabb feladat az üzemi demokrácia fejlesztése, a munkásellenőrzés megvalósítása, az üzem­tanácsok létrehozása és működtetése útján. Meg kell ér­tetni az üzemi bizottsági tagokkal és az emberekkel az üzemi tanács létrehozásának jelentőségét. A szakszervezet vezetők tekintsék fontos feladatnak az üzemi tanács se­gítését, hiszen segítségükkel könnyebben be lehet vonn az embereket az üzem irányításába, a kongresszus határo­zatainak végrehajtásába, mely feladatul tűzi elénk: a munkaverseny továbbfejlesztését, a fegyelem erősítését, a minőség javítását, az önköltség csökkentését, a népi tulaj­don védelmét. Egyszóval mindazt, amellyel életszínvona­lunk emelését elősegíthessük. Az üzemi tanács választást és segítését kivéve tehá nem merőben új feladatokról van szó. Mozgósítani kell a szakszervezet soraiba tömörült munkásokat, értelmiség dolgozókat a kongresszus által megjelölt feladatok, és a kormány programjának végrehajtására. A munka nem könnyű, de ha odaadással végzik a szakszervezeti vezetői és aktívak, a siker nem marad el. Szakszervezetünk Elnökségének tagjai és póttagjai Ács Sándor, Balla János, Brutyó János, Gyöngyösi István, Kerekes Imre, Lokár Vilmosné, Nagy István, Papp János, Rosztóczky László, Reszegi Ferenc, Róka Pál, Rudnai Jó­zsef, Somogyi Miklós, Somoskői Gábor, Sütő Gyulai Szalontai Lajos, Sztankó András, Takács József, Török János. Póttagok: Paulin Gyula, Tengerdi Tibor, Vas Lajos. Megalakult és működik a Furnir- és Lemezművek üzemi tanácsa Még múlt év novemberében hozzákezdett a Furnir- és Le­mezművek szakszervezeti bi­zottsága a pártbizottsággal és a vállalat vezetőivel az üzemi tanácsválasztás előkészítésé­hez. Tanulmányozták a kiadott rendelkezést s aztán ismertet­ték a dolgozókkal is és elbe­szélgettek velük a jelöltek sze­mélyét illetően. Az emberek elmondották, hogy az egyes üzemrészekből kiket tartanak alkalmasnak arra, hogy az üzemi tanács tagjai legyenek. A választáson, melyet üzem­részenként tartottak, minden dolgozó megjelent. Bár nem alakult ki ezeken az értekezle­teken széles vita sem a jelöltek felett, sem az üzemi tanács feladatáról, elmondották a dol­gozók: bizalommal tekintenek az új szerv munkája elé és a megválasztott üzemi ta­nács összetétele biztosíték arra, hogy a munkájukat a dolgozók megelégedésére végezzék! Az 51 tagú üzemi tanácsból 28 fő fizikai munkás, közvet­len részt vesznek a termelés­ben, ismerik az üzem életét, ismerik dolgozótársaikat, s azok őket. Ezért választottak meg olyan köztiszteletben álló szaktársakat, mint Papp Sán­dor, aki 35 éve, Kósa József bizalmi, aki 30 éve, vagy Juni Lajos, aki 31 éve van a válla­latnál. De a többiek is 10—15 éve a vállalat munkásai. Jól választottak tehát a Fur­nir- és Lemezművek dolgozói. Ezt bizonyította a január 21-én megtartott első üzemi tanács­ülés is, melyen valamennyi üzemi tanácstag megjelent. Az ÜB meghívására több üzem­részből eljöttek a dolgozók, hogy meghallgassák, miről tár­gyal az üzemi tanács. Szabó elvtársnak, az üzemi tanács elnökének megnyitója után a vállalat igazgatója, Dorosz elv­társ számolt be az elmúlt év eredményeiről, majd Hajdú főmérnök elvtárs ismertette az 1958. év műszaki feladatait. Dorosz elvtárs többek között elmondotta, hogy a volt mun­kástanács Laudon Antallal az élen, a kétnapi sztrájkkal 200 ezer forint kárt okozott. Az ellenforradalom okozta veszte­ség pedig több mint 3 millió forintot tesz ki. Dicséret ille­ti a gyár összes dolgozóit, mert 1957-ben olyan jól dolgoztak, hogy nyereségrészesedésben részesülnek. Elmondotta még azt­­, hogy 1957-ben az üzem dolgozói a kifizetett béren fe­lül kb. 3 millió forintot kap­tak közvetlen, szociális és kul­turális téren, ami fejenként és havonta több mint 200 forint fizetéstöbbletet jelent. Ezt azonban nem értékelik kellő­képpen. A vitában tizenhatan vettek részt. Valamennyi felszólalás­ból felcsendült az üzem szere­­tete és az­, hogy rájuk számít­hat a vezetőség a hibák kija­vításában. Több felszólaló: Tóthné, Rajkó, Bán elvtárs és mások a munkafegyelemről, az anyagtakarékosság fontossá­gáról beszéltek. Végül három bizottságot alakí­tottak ideiglenes jelleg­gel, amely egy-egy fontos kérdés megoldásának mód­szerét dolgozza ki és ter­­­jeszti döntés végett az üze­mi tanács elé.­­ Pl. az egyik bizottság a nyere­­­­ségrészesedés felosztásának irányelveit dolgozza ki és ezt már a legközelebbi ülésen megtárgyalja az üzemi tanács. A tanács munkamódszere még nincs kialakulva. Éppen ezért felettes szerveink segítsék az üzemi tanácsot, útmutatásaik­kal, hogy betölthesse felada­tát, a dolgozók bevonását az üzem vezetésébe. Dömei Károly BARÁTOK JÁRTAK NÁLUNK A nagyváradi Iprofil Bihorul Bútoripari Tröszt 1956. nyarán levelet intézett vállalatunk üzemi bizottságához, hogy szo­cialista versenyszerződést sze­retne kötni dolgozóinkkal. Üze­­münk dolgozói a kihívást örömmel elfogadták és megkö­töttük a versenyszerződést. A verseny értékelésére meghív­ták Nagyváradra üzemünk küldöttségét, s egyúttal barát­ságos labdarúgó-, asztalitenisz és sakkversenyre is kihívtak bennünket. Szeptember vé­gén látogattuk meg a nagyvá­radi Bútoripari Trösztöt. A ro­mán elvtársak szívélyesen fo­gadtak barmainkét, s miután szinte mindnyájan tudtak ma­gyarul beszélni, nagyon jól éreztük magunkat. Úgy bán­tak velünk, mint a testvéreik­kel. A trösztnek négy vállalata van: bútorgyára, fenyőbútor­gyára, székgyára és hordógyá­ra. Valamennyit meglátogattuk s mindenhol meleg fogadtatás­ban volt részünk. A párosverseny eredmé­nyeinek értékelésekor kiderült, hogy mi nyertük meg a ver­seny első szakaszát, (de meg­nyertük a barátságos sport­mérkőzéseket is). Meghívtuk a román elvtársakat, hogy az 1956. IV. negyedévi verseny­­eredmények értékelésére jöjje­nek el hozzánk, azonban az ok­­tóberi események miatt, nem tudták viszonozni látogatásun­kat. Újabb meghívásunkra azonban közölték, hogy 1957. december 6-án érkeznek. Nagy volt az öröm üzemünk­ben, amikor ezt tudattuk az emberekkel. December 6-án hajnalban a 17 tagú küldöttség meg is érkezett. A küldöttsé­get a tröszt igazgatója vezette s többek között a négy üzem legjobb fizikai dolgozóin túl­menően a román Építésügyi Minisztérium faipari tanácsosa és a minisztérium faipari fő­mérnöke is tagja volt. Bár a vendégek egész éjsza­ka utaztak és hajnali 5 órakor érkeztek Debrecenbe, senki serfi feküdt le közülük. Első út­juk gyárunkba vezetett, hogy viszontlássák a náluk járt elv­­társakat és megnézzék üze­münket. Üzemünk dolgozói nagy szeretettel fogadták a ro­mán elvtársakat. Megköszön­ték nekik az októberi esemé­nyek után nyújtott segítséget, mellyel lehetővé tették az or­szág gyors újjáépítését. A ta­pasztalatcsere során sok újí­tást, ésszerűsítést beszéltünk meg, amit a román elvtársak hoztak, illetve vittek el tőlünk kipróbálásra. Megmutattuk a vendégeknek Debrecen városát, s azt, hogy milyen fejlődésen ment át a város az utóbbi évek során. Elvittük őket Lillefüredre is, hogy országunk égyük legszebb vidékével is megismerkedje­nek. A küldöttség Budapesten há­rom napot töltött. Meglátogat­ták az Angyalföldi Bútorgyá­rat, az Újpesti Asztalosárugyá­­rat és a Rádiószekrénygyárat. A látottak alapján a vendégek megállapították, hogy bútor­gyártásunk a legjobb úton ha­lad a gépesített nagyüzemi gyártás felé. Sok olyan éssze­rűsítést, újítást és technológiai fugá­rt láttak, amit üzemeikben hasznosítani tudnak majd. Per­sze mi is tanultunk tőlük. Ná­luk kézi fényezést már nem alkalmaznak, mindent duccoz­­nak. Készségesen rendelkezé­sünkre bocsátottuk a duccozás technológiáját az általuk használt lakk összetételét és a duccozó berendezések adatait. A tanultakat hasznosítjuk, mert a korszerű gépesített bú­torgyártás a nehéz fizikai munkát igénylő kézi fényezés helyett a cuccozás bevezetését követeli meg. Tehát nekünk is ezen az úton kell haladnunk. A román elvtársak hálás kö­szönetet mondtak a szívélyes fogadtatásért, a magyaros ven­déglátásért és valamennyi meglátogatott üzem dolgozóit meghívták Romániába. Jóleső érzés volt hallani tőlük, hogy mennyire aggódtak értünk az októberi események alatt és a rend helyreállítása után ho­gyan igyekeztek segíteni, tá­mogatni bennünket. A népi demokratikus orszá­gok közös úton haladnak a szo­cializmus megvalósítása felé. Szükséges tehát, hogy köze­lebbről is megismerjék egy­­mást és ez a tapasztalatcsere­látogatás a szakmai ismeretek kicserélésén kívül nagymérték­ben hozzájárult egymás életé­nek megismeréséhez. Lakatos József VB-elnök, Debreceni Hajlítottbútorgyáp Szakszervezetünk nemzetközi kapcsolatairól Elnökségünk megtárgyalta szakszervezetünk nemzetközi munkáját, külföldi testvér­szakszervezetekkel való kap­csolatainkat. Az elnökség meg­állapította, hogy az elmúlt év­ben jelentős eredményeket ér­tünk el nemzetközi kapcsola­taink építése terén. Igen ered­ményesnek mondható az együttműködés a szovjet, a Német Demokratikus Köztár­saság, Csehszlovákia szak­­szervezeteivel, valamint a Finn Építőipari Dolgozók Szakszervezetével. Az elmúlt évben hazánkban járt a Né­met Demokratikus Köztársa­ság Építőipari Szakszerveze­tének delegációja, valamint a finn építőmunkások küldött­sége. E találkozók nagyban rájárultak a tapasztalatok köl­csönös kicseréléséhez, a ba­rátság elmélyítéséhez. Az elnökség határozatában kimondotta, hogy a jövőben meg kell javítani a dolgozók rendszeres tájékoztatását. Tu­datosítani kell a szakszerveze­tek harcát a ma még kapita­lista és­ gyarmati elnyomásban élő országokban. Népszerűsí­teni kell a Szovjetunió és a né­pi demokratikus országok eredményeit, s a szerzett ta­pasztalatokat, amennyiben az lehetséges, alkalmazni kell a szakszervezeti munkában. Különös figyelmet kell for­dítani a külföldre menő tájé­koztató anyagok elkészítésére. A gyarmati és kapitalista or­szágok dolgozói a tőlünk ka­pott tájékoztatást fel tudják használni saját harcukban és felvilágosító munkájuk során. Az elnökség felhívja a ha­tármenti megye­bizottságok fi­gyelmét (Borsod megye, Győr megye, Baranya megye, Csongrád megye stb.) kezdemé­nyezzék a szomszédos ország szakszervezetével a kapcsola­tok felvételét, megyei, illetve üzemi szinten. Az elnökség ki­mondotta, hogy a jövőben a Szakszervezeti Világszövetség Szakmai Szövetségének rend­szeresen meg kell küldenünk a szakszervezetünk munkájával kapcsolatos híreket, eredmé­nyeinket, problémákat Ezzel nagy segítséget tudunk nyúj­tani e világszervezet munkájá­hoz. Nemzetközi kapcsolatunk to­vábbi fejlesztése érdekében az elnökség elhatározta, hogy ez évben delegációt küld a Szov­jetunióba, Finnországba és Csehszlovákiába, részt veszünk a Bulgáriában rendezett Szak­mai Szövetség végrehajtó bi­zottsági ülésén. Ugyanakkor meghívjuk a Szovjetunió, Csehszlovákia építők szakszer­vezete küldöttségét. BIZALMINAK AZ ÚJ TAGDÍJFIZETÉSI RENDSZERRŐL Január 1-től az alábbi tagdíjfizetési osztályok szerint kell a szakszervezeti tagdíjat fizetni: Az ipari tanulók, valamint kisegítő munkaerőként alkal­mazott 14—16 éves fiatalok, amennyiben havi keresetük a 400 forintot nem haladja meg, továbbá az egyetemi és főiskolai hallgatók havi 2 forint tagdíjat fizetnek. Azok a dolgozók, akik jogfenntartás céljából tagjai a szak­­szervezetnek (például fizetés nélkül, szabadságon levők stb), továbbá azok a nyugdíjasok, akik nyugdíjaztatásuk után is tagjai maradtak a szakszervezetnek, havi 3­ 5 forint tagdíjat fizetnek. A havi tagdíj összegének megállapítása céljából a szak­szervezeti tagokat évenként egy alkalommal — a szakszerve­zet által meghatározott időpontban — keresetüknek megfe­­lelő tagdíjfizetési osztályba kell sorolni. A tagdíj-osztályba so­rolásnál a teljes bruttó keresetet (alapfizetés, rendszeres pré­mium és pótlék, mellékfoglalkozásként vagy második állás­ként rendszeresen végzett munkák díjazása) kell alapul venni I. — 600 5.— Ft II. 601— 900 7.— Ft III. 901—1200 10.— Ft IV. 1201—1400 13.— Ft V. 1401—1600 15.— Ft VI. 1601—1900 17.— Ft VII. 1901—2200 20.— Ft VIII. 2201—2600 25.— Ft IX. 2­601—3000 28.— Ft X. 3001—3600 35.— Ft XI. 3601—4000 38.— Ft XII. 4001— 50.— Ft

Next