Famunkás, 1959 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1959-01-05 / 1. szám
LVI 1. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM. ARA: 10 FILLÉR Az új esztendő küszöbén Az eredményekben gazdag, hiányosságaival is sok tanulsággal szolgáló 1958-as év — melynek során tovább szilárdult népi demokratikus rendszerünk —, immár a múlté, átléptük az új esztendő, az 1959-es év küszöbét. Ilyenkor nemcsak helyes, de szükséges is az elmúlt időszak történéseinek megvizsgálása — még akkor is, ha mint a jelen esetben csak nagy vonalakban végezzük azt — és ebből kiindulva megjelölni azokat a legfontosabb tennivalókat, amelyek az elkövetkező időszakban feladatként állanak előttünk. Elsőként a világ népességének legalapvetőbb ügyét — a béke megvédésének kérdését — véve, megállapíthatjuk: az elmúlt év újabb bizonyságát adta annak, hogy a világ, vagyis a béke sorsa a népek kezébe van letéve. Gondoljunk csak vissza például az iraki nép nemzeti felszabadulási harcára történt imperialista reagálásra, amelyek egyebek mellett a szomszédos Jordánia és Libanon megszállásában jutott kifejezésre, hogy ezzel az agresszív lépéssel a közvetlenül érintett országok népei mellett megfélemlítsék a gyarmati rabságból szabadulni akaró többi népeket is. Hasonló szándék húzódott meg az amerikai imperialistáknak a Kínai Népköztársaság elleni provokatív lépése mögött. A sok százmillió harcost számláló és az egész világot átfogó nemzetközi békemozgalom azonban meghátrálásra kényszerítette a népmilliók elpusztításából is hasznot húzni akaró imperialistákat. A Német Demokratikus Köztársaság ,,Die Wirtschaft"“ című lapja a közelmúltban kimutatást közölt arról, hogy az amerikai konszernek 20 év alatt — a háború, a hidegháború és agresszió révén — tiszta jövedelmüket évi 5,3 milliárd dollárról csaknem 44 milliárd dollárra, vagyis majdnem nyolcszorosára növelték. A háború, a rombolás haszonélvezői az ilyen mammut-jövedelmet biztosító lehetőségek kiaknázásáról önszántukból nem mondanak le. Az emberiség békés életre vágyó százmillióinak öszszefogása tud csak lebírhatatlan gátat emelni ezen törekvések valóra váltása elé. A nemzetközi békemozgalom ez év májusában érkezik el életrehívásának tizedik évfordulójához. Eredményekben gazdag út van mögötte, de nagyok az előtte álló feladatok is: az imperialista háborús erők megfékezése, a népek békés életének biztosítása. A fentebb elmondottak mellett tudnunk kell azonban azt is, hogy a béke fenntartásának legdöntőbb biztosítéka a Szovjetunió vezette szocialista tábor országainak egysége és hatalmas erején nyugvó békepolitikája. Legyünk büszkék arra, hogy ennek az egyre növekvő, világformáló erőnek mi is tevékeny részesei vagyunk. Kövessünk el mindent, hogy az ebből eredő kötelezettségünknek — amely népünk legsajátosabb érdeke — a lehető legteljesebb mértékben eleget tegyünk. Az 1958-as évben pártunk helyes politikája, s ebből származóan az adottságainkat és lehetőségeinket figyelembe vevő gazdaságpolitikai kormányintézkedések a termelés szerkezetének kedvező alakulásához és a szocialista ipar termelésének jelentős növekedéséhez vezettek. A dolgozók jó munkájának eredményeként a szocialista ipar termelése az elmúlt év első 11 hónapjában 11 százalékkal volt magasabb az előző évinél. A mezőgazdaság össztermelése pedig — a kedvezőtlen időjárás ellenére — elérte a tervezettet. A faipar területén a KIM Bútoripari Igazgatóságának vállalatai 110 százalék felett; az OEF faipara 107 százalék körül; az ÉM Épületasztalosipari Igazgatóságának vállalatai pedig mintegy 105 százalékra teljesítik 1958. évi tervelőirányzatukat. Az állami faipari vállalatok dolgozói jó munkájában kifejezésre jut a munkáshatalom iránti bizalom, a szocialista építés vívmányaihoz való ragaszkodás. Szakszervezeti szerveinknek a termelést segítő munkája, a társadalombiztosítási, az üdültetési és munkaügyi jellegű tevékenysége az elmúlt évben jelentős mértékben javult, de nem volt mentes a hiányosságoktól sem, különösen a szocialista munkaverseny és az újítómozgalom irányítása, fejlesztése terén. Sok kívánnivalót hagyott maga után az üzemi tanácsokkal való foglalkozás is. A leggyengébb pont azonban a munkavédelem, a balesetelhárítás kérdéseivel való foglalkozás volt. Szakszervezeti szerveinknek főképpen a Szakmai Bizottságnak és a vállalatok szakszervezeti bizottságainak — az 1959-es évben erősíteniük kell munkájukat a fentebb jelzett kisebb-nagyobb mértékben elhanyagolt területeken. Az ez évi népgazdasági terv az 1958. évinél lényegesen nagyobb feladatok megoldását követeli meg az állami faipar szakszervezetünkhöz tartozó három ágazatától. A bútoriparnak 1959-ben 26,4 százalékkal kell többet termelnie, mint az előző évben. Kormányunk a dolgozók bútorigényeinek mind nagyobb mértékű kielégítése érdekében ennek a komoly termelési felfutásnak előfeltételeit is biztosítja. Több üzem kap hidraulikus enyvezőprést, poliészterlakköntő és automata csiszológépet, pneumatikus befogókészülékeket és több műveletet végző famegmunkáló gépet. Rekonstrukciós beruházásokra kerül sor a Cardo-, a Csongrádi, a Tisza Bútorgyáraknál és a Debreceni Hajlított Bútorgyárnál. Új technológiát vezetnek be az Angyalföldi, a Budapesti, az Otthon Bútorgyárban, a Szék- és Faárugyárban, valamint az Újpesti Asztalosárugyárban. A helyi adottságoknak megfelelően — az egyes üzemekben 1958 második felében szerzett tapasztalatok alapján — kisebb-nagyobb részleggel a bútoripari vállalatoknál megszervezik a második műszakot. És növelik a fizikai dolgozók, műszaki alkalmazottak számát. Az OEF faipara területén a termelés a korábbi évekhez viszonyítva a munkaigényesebb cikkek felé tolódik el. Növelik a bútorlap, az enyvezett lemez, a furnir, a donga és a parkettaléc termelését. Tovább javítják a rönk és a fűrészipari termékek kezelését, tárolását. A megnövekedett feladatok maradéktalan elvégzését ezen a területen is több új gép beállításával és szakmunkásképzéssel segítik elő. Új hidraulikus prést kap a Hárosi Falemezművek és a Szegedi Falemezgyár. Több nagy teljesítményű keretfűrészt kapnak a fűrészipari üzemek, amelyekből egyet-egyet már fel is szereltek a Budapesti Fűrészek vinye-sándormajori üzemében és a Hárosi Falemezműveknél. Előreláthatólag az év első negyedében megkezdi üzemelését a Mohácsi Farostlemezgyár, az év második felében pedig a Szombathelyi Forgácslapüzem. Az ÉM Épületasztalosipari Igazgatósága üzemeinek termelési tevékenységét az építkezések szabják meg. Miután 1959-ben 37—38 ezer új lakás és 1200—1300 általános iskolai tanterem építése van tervbe véve — ami emelkedést jelent az előző évhez viszonyítva —, ha az egyéb építkezéseket nem is vesszük figyelembe, nagy erőfeszítést követel meg az épületasztalosipari vállalatok vezetőitől és dolgozóitól. A faipar 1959. évi megnövekedett feladatai az iparágak felső vezető szerveitől az eddiginél magasabb szintű, az egész iparágat átfogó, az egyes vállalatok sajátosságait figyelembe vevő irányító munkát követel meg. A vállalatok vezetésének pedig a termelés szervezetét a fokozott követelményeknek megfelelően kell kialakítania és mind a termelés folyamatosságát, mind a technológiai követelmények betartását jól átgondolt intézkedésekkel kell biztosítania. A dolgozók szakmai felkészültségének növelése is elengedhetetlen követelmény, amelyet az összes érdekelt szerveknek együttesen kell megoldaniuk. A szakszervezet központi és üzemi szerveinek, a vállalatok műszaki vezetőinek támogatásával tovább kell fejleszteni a szocialista munkaversenyt és újítómozgalmat, a helyi sajátosságok mindenkori figyelembevételével. Sbben az évben a munka- védelem, a balesetelhárítás megjavítását a faipar öszszes szerveinek (iparvezetés, vállalatvezetés, szakszervezet) a dolgozókról való gondoskodás alapvető kérdéseként kell kezelnk Az elmúlt évben elért eredményeink megszilárdítása volt a központi feladat, amely lehetővé teszi, hogy biztos, megingathatatlan alapokra építsük további fejlődésünket. Erre a szilárd alapra támaszkodva — a párt Központi Bizottsága határozatának megfelelően alkotta meg a kormányzat a január 1-i hatállyal életbe lépett új nyugdíjtörvényt, amely több mint évi 600 millió forintot biztosít a legalacsonyabb nyugdíjak felemelésére. Ez a határozat megerősítette nyugdíjrendszerünk osztályjellegét. Egész társadalmunkat érintő kérdés a több mint 80 000 pedagógust érintő bérrendezés is. További előrehaladásunk, gyorsabb fejlődésünk feltétele a mind jobb, a mind gazdaságosabb munka. Ehhez kívánok a faipar valamennyi dolgozójának — a szakszervezet elnöksége és faipari szakmai bizottsága nevében — jó egészséget és békés, eredményekben gazdag, boldog új évet. Róka Fát i-L-j-u,rj- -in-|„rri‘y--kir-n-rr- — — ------ ^ Boldog és eredményekben gazdag új esztendőt kíván a faipar minden dolgozójának a szakszervezet elnöksége és faipari szakmai bizottsága építők lapja FAIPARI SZÁMA 1959. JANUÁR 5. Dolgozik az ország első gyors keretfűrésze A Budapesti Fűrészek vinyesándormajori telepén 1958. december 19-én az üzem vezetői a meghívottak részére bemutatták az első lengyel gyorskeretfűrész működését. A keretfűrész építését a Budapesti Fűrészek kollektívája, vállalaton belül, saját erejéből oldotta meg. Az építéshez 1958. november hó 10-én fogtak hozzá, s a keretfűrész a próbavágáshoz már 1958. december hó 10-én készen állt. A keretfűrész építésében dicséretes munkát végzett a vinyesándormajori üzem telepvezetője, főgépésze és karbantartó kollektívája. A fűrész építését a Budapesti Fűrészek műszaki osztálya irányította. A keretfűrész percenként 278-at fordul, keretemelkedése 600 mm. Előtolási sebessége 2 mm-től 12 mm-ig. A maximális előtolással megfelelően osztályozott és előkészített fenyőrönkből óránként körülbelül 10 köbméter vágására képes a gép. A nálunk előforduló fafajokból (tölgycser, akác) műszakonként körülbelül 40 köbméteres teljesítmény nyújtására alkalmas. Érdekessége a gépnek, hogy a befogó kocsik mozgatása mindkét oldalon lánctranszporterrel történik, így a kezelők a kocsikon állnak és két pedál működtetésével irányítják a kocsikat előre és hátra. Jellemzője továbbá a keretfűrésznek, hogy a felső behúzó hengereket levegővel lehet működtetni. A fűrészlap-cseréket úgy lehet végrehajtani, hogy a rönkoldal felöli behúzó hengereket (alsó és felső), megfelelő mechanizmus segítségével ki lehet nyitni, ilymódon a gép kezelői közvetlenül hozzáférhetnek a rámához. A vállalat vezetői értékelve a végzett munkát, a központi műszaki osztály, valamint a telep dolgozói között, 8900 forint jutalmat osztottak ki. Vörös Lóránt műszaki osztályvezető Láttuk, hallottuk... -BAJAI ŐRJÁRAT - A vasútállomás mellett, zúzmarás fák kíváncsi koronáitól övezve, szinte zajtalanul éli mindennapos munkás életét a bajai Épületasztalosipari Vállalat. A széles gyárkapun hajópadlókat visznek ki a rakodóvágányon álló vasúti kocsiba. Itt kútféderezték az új német gyártmányú láncesztergán. A közel száz méter hosszú új gépterem kecses, zöld fényben hivalkodó masinákat kapott. Az egyik ilyen új faipari konstrukciónál az őszinte tanácsadó segítőkészségével éppen az asszonyoknak magyaráz valamit Fridrich János a gépműhely vezetője, a szakszervezeti bizottság elnöke. Nem függetlenített, a szakszervezeti bizottság elnöki tisztét társadalmi munkában vállalta, a felelősségteljes beosztása mellett minden kis idejét dolgozó társai problémái megoldásának szenteli. Nézzük csak, min tanakodnak ebédidő alatt a szakszervezeti bizottság elnökével. — Augusztusban porelszívót kaptunk — magyarázzák az asszonyok — valamennyien boldogok voltunk. Új gépterem, korszerű gépekkel, korszerű porelszívó berendezéssel, minden képzeletünket felülmúlta. A baj az, hogy ha most bekapcsolják a porelszívót, megvesz bennünket az isten hidege. Ha nem kapcsolják be, hogy meleg legyen, akkor viszont megfulladunk a fűrészportól és a forgácstól. Kérdően nézünk Fridrich Jánosra, aki megmagyarázza a baj okát. — A hideg beálltával, hogy elkezdtünk fűteni, azt vettük észre, hogy a műhelyt belepi a fafüst. A bűnös az új porelszívó volt, amely olyan tökéletesen szívott, hogy vákuumot teremtett még a fűrészporos kályhában is. A füstöt kiszívta a köpenyen át, a kéménybe alig jutott belőle. Most azon tanakodunk az asszonyokkal, mit kéne hamarjában tenni. Az ebédlőből jövő férfiak is beleszólnak a vitába, megoldást azonban csak átmenetileg találnak. Fridrich János beszél az üzem igazgatójával, hogy cseréljék ki a kályhákat És megszületik a döntés: a vállalat szerezzen be sürgősen Hyping-kályhákat. Ennek aztán dudálhat a porelszívó, egy léleknyi füstöt ki nem enged a köpenyén. Addig is mindenki öltözzön melegen — adják ki a parancsot, s egy-kettőre felkerülnek a fázós asszonyokra a meleg vattaruhák. Fridrich János lelkessége két ifjú embert is megszégyenítene, annyira él-hal a gyárért. — A termelékenységre nincs okunk panaszkodni — mondja. — Inkább a harmadik negyedév munkaellátottságával volt bajunk. Ennek ellenére teljesítettük a tervet Elárulom — folytatja mosolyogva —, hogy a harmadik negyedév végéig szép összegű, terven felüli nyereséget gyűjtöttünk össze. Ez a pénz kilencnapi fizetést kitevő nyereségrészesedésnek felel meg. Ha minden jól megy, talán sikerül egy-két nappal ezt még megtoldani. — Persze, van gondunk is. A szakszervezet felelősnek érzi magát mindenért, ami ebben az üzemben történik, mégis vannak dolgok, amiben nem tudunk segíteni. Nem tudunk például az ellen semmit se tenni, hogy az állami vállalatok megrendelései túlszárnyalták a belkereskedelem igénylését Ez azt jelenti, hogy le kellett mondanunk bizonyos cikkek tömeggyártásáról és el kellett készítenünk az állami vállalatok munkaigényesebb megrendeléseit. Majd kifogunk szerencsésebb megrendeléseket is. Az új esztendőben tovább szeretnénk csökkenteni az üzem önköltségét. A gépeknél dolgozó szabászok rendkívül leleményességgel küzdenek a selejt ellen, alig van hulladékuk. Bohner Mátyás művezető és Oláh Lajos gépmunkás újítása jelentősen hozzájárul a gazdaságossághoz. Az elhasznált üvegpapír-szalagokat drótkefével átkefélik és újból fel tudják használni. (A többi famegmunkáló üzem figyelmébe ajánljuk. A szerk.) A dolgozó nők gondjait enyhíti a szakszervezeti bizottság által beszerzett üzemi mosógép is. Fridrich elvtárs végigvezet bennünket a gyáron, elbeszélgetünk munkatársaival. Becsülik és tisztelik a szakszervezeti bizottság elnökét. Amerre mentünk, mindenütt megállítottak egy-egy szóra, kérdéseket tettek fel neki, amire igyekezett választ adni. A kapunál varjúsereg rebben fel, tolatómozdony füstjét vágja közéjük a szél. További jó munkát. Fridrich elvtárs — búcsúzunk. Válaszként csak annyit mond: — Ebben az esztendőben addig nem nyugszom, míg a szervezett munkások számát 89-ről legalább 95-97 százalékra fel nem viszem. Ez az én felajánlásom! Biztosak vagyunk benne, hogy teljesíti ígéretét. Sz. I.