Famunkás, 1959 (57. évfolyam, 1-12. szám)

1959-01-05 / 1. szám

LVI 1. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM. ARA: 10 FILLÉR Az új esztendő küszöbén Az eredményekben gazdag, hiányosságaival is sok tanulsággal szolgáló 1958-as év — melynek során tovább szi­lárdult népi demokratikus rendszerünk —, immár a múl­té, átléptük az új esztendő, az 1959-es év küszöbét. Ilyen­kor nemcsak helyes, de szük­séges is az elmúlt időszak tör­ténéseinek megvizsgálása — még akkor is, ha mint a jelen esetben csak nagy vonalakban végezzük azt — és ebből kiin­dulva megjelölni azokat a leg­fontosabb tennivalókat, ame­lyek az elkövetkező időszak­ban feladatként állanak előt­tünk. Elsőként a világ népességé­nek legalapvetőbb ügyét — a béke megvédésének kérdését — véve, megállapíthatjuk: az elmúlt év újabb bizonyságát adta annak, hogy a világ, vagyis a béke sorsa a népek kezébe van letéve. Gondoljunk csak vissza például az iraki nép nemzeti felszabadulási harcára történt imperialista reagálásra, amelyek egyebek mellett a szomszédos Jordánia és Libanon megszállásában ju­tott kifejezésre, hogy ezzel az agresszív lépéssel a közvetle­nül érintett országok népei mellett megfélemlítsék a gyar­mati rabságból szabadulni akaró többi népeket is. Ha­sonló szándék húzódott meg az amerikai imperialistáknak a Kínai Népköztársaság elleni provokatív lépése mögött. A sok százmillió harcost számláló és az egész világot átfogó nemzetközi békemoz­galom azonban meghátrálásra kényszerítette a népmilliók el­pusztításából is hasznot húzni akaró imperialistákat. A Né­met Demokratikus Köztársaság ,,Die Wirtschaft"“ című lapja a közelmúltban kimutatást kö­zölt arról, hogy az amerikai konszernek 20 év alatt — a háború, a hidegháború és ag­resszió révén — tiszta jöve­delmüket évi 5,3 milliárd dol­lárról csaknem 44 milliárd dollárra, vagyis majdnem nyolcszorosára növelték. A háború, a rombolás haszonél­vezői az ilyen­ mammut-jöve­delmet biztosító lehetőségek kiaknázásáról önszántukból nem mondanak le. Az emberiség békés életre vágyó százmillióinak ösz­­szefogása tud csak lebírhatat­­lan gátat emelni ezen törekvé­sek valóra váltása elé. A nem­zetközi békemozgalom ez év májusában érkezik el életre­­hívásának tizedik évfordulójá­hoz. Eredményekben gazdag út van mögötte, de nagyok az előtte álló feladatok is: az imperialista háborús erők megfékezése, a népek békés életének biztosítása. A fentebb elmondottak mel­lett tudnunk kell azonban azt is, hogy a béke fenntartásá­nak legdöntőbb biztosítéka a Szovjetunió vezette szocialista tábor országainak egysége és hatalmas erején nyugvó bé­kepolitikája. Legyünk büsz­kék arra, hogy ennek az egyre növekvő, világformáló erőnek mi is tevékeny részesei va­gyunk. Kövessünk el mindent, hogy az ebből eredő kötele­zettségünknek — amely né­pünk legsajátosabb érdeke — a lehető legteljesebb mérték­ben eleget tegyünk. Az 1958-as évben pártunk helyes politikája, s ebből szár­mazóan az adottságainkat és lehetőségeinket figyelembe ve­vő gazdaságpolitikai kormány­­intézkedések a termelés szer­kezetének kedvező alakulásá­hoz és a szocialista ipar ter­melésének jelentős növekedé­séhez vezettek. A dolgozók jó munkájának eredményeként a szocialista ipar termelése az elmúlt év első 11 hónapjában 11 százalékkal volt magasabb az előző évinél. A mezőgazda­ság össztermelése pedig — a kedvezőtlen időjárás ellenére — elérte a tervezettet. A faipar területén­ a KIM Bútoripari Igazgatóságának vállalatai 110 százalék felett; az OEF faipara 107 százalék körül; az ÉM Épületasztalos­­ipari Igazgatóságának válla­latai pedig mintegy 105 száza­lékra teljesítik 1958. évi terv­­előirányzatukat. Az állami fa­ipari vállalatok dolgozói jó munkájában kifejezésre jut a munkáshatalom iránti biza­lom, a szocialista építés vív­mányaihoz való ragaszkodás. Szakszervezeti szerveink­nek a termelést segítő munkája, a társadalombiztosí­tási, az üdültetési és munka­ügyi jellegű tevékenysége az elmúlt évben jelentős mérték­ben javult, de nem volt men­tes a hiányosságoktól sem, kü­lönösen a szocialista munka­verseny és az újítómozgalom irányítása, fejlesztése terén. Sok kívánnivalót hagyott ma­ga után az üzemi tanácsokkal való foglalkozás is. A leggyen­gébb pont azonban a munka­­védelem, a balesetelhárítás kérdéseivel való foglalkozás volt. Szakszervezeti szerveinknek főképpen a Szakmai Bizottság­nak és a vállalatok szakszer­vezeti bizottságainak — az 1959-es évben erősíteniük kell munkájukat a fentebb jelzett kisebb-nagyobb mértékben el­hanyagolt területeken. Az ez évi népgazdasági terv az 1958. évinél lényegesen na­gyobb feladatok megoldását követeli meg az állami faipar szakszervezetünkhöz tartozó három ágazatától. A bútoriparnak 1959-ben 26,4 százalékkal kell többet termelnie, mint az előző év­ben. Kormányunk a dolgozók bútorigényeinek mind nagyobb mértékű kielégítése érdekében ennek a komoly termelési fel­futásnak előfeltételeit is bizto­sítja. Több üzem kap hidrauli­kus enyvezőprést, poliészter­­lakköntő és automata csiszoló­gépet, pneumatikus befogóké­szülékeket és több műveletet végző famegmunkáló gépet. Rekonstrukciós beruházá­sokra kerül sor a Cardo-, a Csongrádi, a Tisza Bútorgyá­raknál és a Debreceni Hajlí­tott Bútorgyárnál. Új techno­lógiát vezetnek be az Angyal­földi, a Budapesti, az Otthon Bútorgyárban, a Szék- és Fa­árugyárban, valamint az Új­pesti Asztalosárugyárban. A helyi adottságoknak meg­felelően — az egyes üzemek­ben 1958 második felében szer­zett tapasztalatok alapján — kisebb-nagyobb részleggel a bútoripari vállalatoknál meg­szervezik a második műszakot. És növelik a fizikai dolgozók, műszaki alkalmazottak szá­mát. Az OEF faipara területén a termelés a korábbi évekhez viszonyítva a munkaigénye­sebb cikkek felé tolódik el. Növelik a bútorlap, az enyve­zett lemez, a furnir, a donga és a parkettaléc termelését. Tovább javítják a rönk és a fűrészipari termékek kezelé­sét, tárolását. A megnövekedett feladatok maradéktalan elvégzését ezen a területen is több új gép be­állításával és szakmunkás­­képzéssel segítik elő. Új hid­raulikus prést kap a Hárosi Falemezművek és a Szegedi Falemezgyár. Több nagy telje­sítményű keretfűrészt kapnak a fűrészipari üzemek, ame­lyekből egyet-egyet már fel is szereltek a Budapesti Fűrészek vinye-sándormajori üzemében és a Hárosi Falemezműveknél. Előreláthatólag az év első negyedében megkezdi üzemelését a Mohácsi Farost­­lemezgyár, az év második felé­ben pedig a Szombathelyi For­gácslapüzem. Az ÉM Épületasztalosipari Igazgatósága üzemeinek ter­melési tevékenységét az épít­kezések szabják meg. Miután 1959-ben 37—38 ezer új lakás és 1200—1300 általános iskolai tanterem építése van tervbe véve — ami emelkedést jelent az előző évhez viszonyítva —, ha az egyéb építkezéseket nem is vesszük figyelembe, nagy erőfeszítést követel meg az épületasztalosipari vállalatok vezetőitől és dolgozóitól. A faipar 1959. évi megnöve­kedett feladatai az iparágak felső vezető szerveitől az ed­diginél magasabb szintű, az egész iparágat átfogó, az egyes vállalatok sajátosságait figye­lembe vevő irányító munkát követel meg. A vállalatok ve­zetésének pedig a termelés szervezetét a fokozott követel­ményeknek megfelelően kell kialakítania és mind a terme­lés folyamatosságát, mind a technológiai követelmények betartását jól átgondolt intéz­kedésekkel kell biztosítania. A dolgozók szakmai felké­szültségének növelése is elen­gedhetetlen követelmény, ame­lyet az összes érdekelt szer­veknek együttesen kell megol­daniuk. A szakszervezet központi és üzemi szerveinek, a vállalatok műszaki vezetőinek támogatá­sával tovább kell fejleszteni a szocialista munkaversenyt és újítómozgalmat, a helyi sajá­tosságok mindenkori figyelem­­bevételével. S­bben az évben a munka-­­ védelem, a balesetelhárí­tás megjavítását a faipar ösz­­szes szerveinek (iparvezetés, vállalatvezetés, szakszervezet) a dolgozókról való gondosko­dás alapvető kérdéseként kell kezelnk Az elmúlt évben elért ered­ményeink megszilárdítása volt a központi feladat, amely le­hetővé teszi, hogy biztos, meg­ingathatatlan alapokra építsük további fejlődésünket. Erre a szilárd alapra támaszkodva — a párt Központi Bizottsága ha­tározatának megfelelően­­ al­kotta meg a kormányzat a ja­nuár 1-i hatállyal életbe lépett új nyugdíjtörvényt, amely több mint évi 600 millió forintot biztosít a legalacsonyabb nyug­díjak felemelésére. Ez a hatá­rozat megerősítette nyugdíj­­rendszerünk osztályjellegét. Egész társadalmunkat érintő kérdés a több mint 80 000 pe­dagógust érintő bérrendezés is. További előrehaladásunk, gyorsabb fejlődésünk feltétele a mind jobb, a mind gazdasá­gosabb munka. Ehhez kívánok a faipar valamennyi dolgozó­jának — a szakszervezet el­nöksége és faipari szakmai bi­zottsága nevében — jó egész­séget és békés, eredmények­ben gazdag, boldog új évet. Róka Fát i-L-j-u,rj- -in-|„rri‘y--k­ir-n-rr- — — ------ ^ Boldog és eredményekben gazdag új esztendőt kíván a faipar minden dolgozójának a szakszervezet elnöksége és faipari szakmai bizottsága építők lapja FAIPARI SZÁMA 1959. JANUÁR 5. Dolgozik az ország első gyors keretfűrésze A Budapesti Fűrészek vi­­nyesándormajori telepén 1958. december 19-én az üzem veze­tői a meghívottak részére be­mutatták az első lengyel gyors­­keretfűrész működését. A ke­retfűrész építését a Budapes­ti Fűrészek kollektívája, vál­lalaton belül, saját erejéből ol­dotta meg. Az építéshez 1958. november hó 10-én fogtak hoz­­zá­, s a keretfűrész a próba­vágáshoz már 1958. december hó 10-én készen állt. A keret­fűrész építésében dicséretes munkát végzett a vinyesándor­­majori üzem telepvezetője, fő­gépésze és karbantartó kollek­tívája. A fűrész építését a Bu­dapesti Fűrészek műszaki osz­tálya irányította. A keretfűrész percenként 278-at fordul, keretemelke­dése 600 mm. Előtolási sebes­sége 2 mm-től 12 mm-ig. A maximális előtolással megfe­lelően osztályozott és előkészí­tett fenyőrönkből óránként körülbelül 10 köbméter vágá­sára képes a gép. A nálunk előforduló fafajokból (tölgy­­cser, akác) műszakonként kö­rülbelül 40 köbméteres teljesít­mény nyújtására alkalmas. Ér­dekessége a gépnek, hogy a be­fogó kocsik mozgatása mind­két oldalon lánctranszporter­­rel történik, így a kezelők a kocsikon állnak és két pedál működtetésével irányítják a kocsikat előre és hátra. Jel­lemzője továbbá a keretfű­résznek, hogy a felső behúzó hengereket levegővel lehet működtetni. A fűrészlap-cseré­ket úgy lehet végrehajtani, hogy a rönkoldal felöli behú­zó hengereket (alsó és felső), megfelelő mechanizmus segít­ségével ki lehet nyitni, ily­­módon a gép kezelői közvet­lenül hozzáférhetnek a rámá­hoz. A vállalat vezetői értékelve a végzett munkát, a központi műszaki osztály, valamint a te­lep dolgozói között, 8900 forint jutalmat osztottak ki. Vörös Lóránt műszaki osztályvezető Láttuk, hallottuk... -BAJAI ŐRJÁRAT - A vasútállomás mellett, zúz­­marás fák kíváncsi koronáitól övezve, szinte zajtalanul éli mindennapos munkás életét a bajai Épületasztalosipari Válla­lat. A széles gyárkapun hajó­padlókat visznek ki a rakodó­vágányon álló vasúti kocsiba. Itt kútféderezték az új német gyártmányú láncesztergán. A közel száz méter hosszú új gépterem kecses, zöld fény­ben hivalkodó masinákat ka­pott. Az egyik ilyen új faipari konstrukciónál az őszinte ta­nácsadó segítőkészségével ép­pen az asszonyoknak magya­ráz valamit Fridrich János a gépműhely vezetője, a szak­­szervezeti bizottság elnöke. Nem függetlenített, a szakszer­vezeti bizottság elnöki tisztét társadalmi munkában vállalta, a felelősségteljes beosztása mellett minden kis idejét dol­gozó társai problémái megoldá­sának szenteli. Nézzük csak, min tanakodnak ebédidő alatt a szakszervezeti bizottság el­nökével. — Augusztusban porelszívót kaptunk — magyarázzák az asszonyok — valamennyien boldogok voltunk. Új gépterem, korszerű gépekkel, korszerű porelszívó berendezéssel, min­den képzeletünket felülmúlta. A baj az, hogy ha most be­kapcsolják a porelszívót, meg­vesz bennünket az isten hide­ge. Ha nem kapcsolják be, hogy meleg legyen, akkor vi­szont megfulladunk a fűrész­­portól és a forgácstól. Kérdően nézünk Fridrich Já­nosra, aki megmagyarázza a baj okát. — A hideg beálltával, hogy elkezdtünk fűteni, azt vettük észre, hogy a műhelyt belepi a fafüst. A bűnös az új porelszí­vó volt, amely olyan tökélete­sen szívott, hogy vákuumot te­remtett még a fűrészporos kályhában is. A füstöt kiszívta a köpenyen át, a kéménybe alig jutott belőle. Most azon tanakodunk az asszonyokkal, mit kéne hamarjában tenni. Az ebédlőből jövő férfiak is beleszólnak a vitába, megol­dást azonban csak átmenetileg találnak. Fridrich János be­szél az üzem igazgatójával, hogy cseréljék ki a kályhákat És megszületik a döntés: a vál­lalat szerezzen be sürgősen Hyping-kályhákat. Ennek az­tán dudálhat a porelszívó, egy léleknyi füstöt ki nem enged a köpenyén. Addig is mindenki öltözzön melegen — adják ki a parancsot, s egy-kettőre felke­rülnek a fázós asszonyokra a meleg vattaruhák. Fridrich János lelkessége két ifjú embert is megszégye­nítene, annyira él-hal a gyá­rért. — A termelékenységre nincs okunk panaszkodni — mondja. — Inkább a harmadik negyed­év munkaellátottságával volt bajunk. Ennek ellenére teljesí­tettük a tervet Elárulom — folytatja mosolyogva —, hogy a harmadik negyedév végéig szép összegű, terven felüli nyeresé­get gyűjtöttünk össze. Ez­­ a pénz kilencnapi fizetést kitevő nyereségrészesedésnek felel meg. Ha minden jól megy, ta­lán sikerül egy-két nappal ezt még megtoldani. — Persze, van gondunk is. A szakszervezet felelősnek érzi magát mindenért, ami ebben az üzemben történik, mégis van­nak dolgok, amiben nem tu­dunk segíteni. Nem tudunk például az ellen semmit se ten­ni, hogy az állami vállalatok megrendelései túlszárnyalták a belkereskedelem igénylését Ez azt jelenti, hogy le kellett mondanunk bizonyos cikkek tömeggyártásáról és el kellett készítenünk az állami vállala­tok munkaigényesebb megren­deléseit. Majd kifogunk szeren­csésebb megrendeléseket is. Az új esztendőben tovább szeretnénk csökkenteni az üzem önköltségét. A gépeknél dolgo­zó szabászok rendkívül lelemé­nyességgel küzdenek a selejt ellen, alig van hulladékuk. Bohner Mátyás művezető és Oláh Lajos gépmunkás újítása jelentősen hozzájárul a gazda­ságossághoz. Az elhasznált üvegpapír-szalagokat drótkefé­vel átkefélik és újból fel tud­ják használni. (A többi fameg­munkáló üzem figyelmébe ajánljuk. A szerk.) A dolgozó nők gondjait enyhíti a szak­­szervezeti bizottság által be­szerzett üzemi mosógép is. Fridrich elvtárs végigvezet bennünket a gyáron, elbeszél­getünk munkatársaival. Becsü­lik és tisztelik a szakszervezeti bizottság elnökét. Amerre men­tünk, mindenütt megállítottak egy-egy szóra, kérdéseket tet­tek fel neki, amire igyekezett választ adni. A kapunál varjúsereg rebben fel, tolatómozdony füstjét vág­ja közéjük a szél. További jó munkát. Fridrich elvtárs — búcsúzunk. Válaszként csak annyit mond: — Ebben az esz­tendőben addig nem nyugszom, míg a szervezett munkások számát 89-ről legalább 95-97 százalékra fel nem viszem. Ez az én felajánlásom! Biztosak vagyunk benne, hogy teljesíti ígéretét. Sz. I.

Next