Famunkás, 1959 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1959-01-05 / 1. szám
L. ÉVVÉGI MÉRLEGÜNK... A faipari szakmai bizottság 1958. december 16-án tartotta meg évzáró értekezletét. Róka Pál elvtárs, a Faipari szakmai Bizottság elnöke az 1958. évi munkát értékelve, megállapította, hogy a legjobb eredményt a Szakmai Bizottság, a termelés segítésében érte el. De igen jó eredmény mutatkozik a társadalombiztosítási, munkaügyi és üdülési tevékenység területén. Nem volt kielégítő azonban a bizottság munkavédelmi, illetve balesetelhárítási tevékenysége. Ezen kívül nem a szükségletnek megfelelően nyújtottunk támogatást az üzemi tanácsok munkájához. Az üzemi bizottságokkal és a szakszervezeti bizalmiakkal kielégítő módon foglalkoztak a szakmai bizottság tagjai. Elmondotta Róka elvtárs, többek között azt is, hogy a szakmai bizottság területéhez tartozó vállalatok összesített eredményei a 83,7 százalékos tervezettel szemben 88,8 százalékos szervezettséget mutatnak. Megállapította a továbbiak folyamán azt, hogy a szakmai bizottság és az iparigazgatóságok kapcsolata jónak mondható. A vitás kérdések általában megoldhatók voltak, közös megegyezés alapján. Ezután sor került az állami bútor-, fűrész-lemez- és épületasztalosipar vezetőinek szóbeli tájékoztatójára az 1959-es év tervfeladatairól. Az Országos Erdészeti Főigazgatóság ipari üzemeiről szóló tájékoztatót Stróbl Kálmán elvtárs, a Faipari Főosztály vezetője, az 1958. évi eredmények ismertetésével kezdte. Elmondta, hogy a fűrész-lemezipari üzemek túlteljesítést érnek el a fontosabb termékek közül a lemez, a bútorlap és a parkettaléc termelésében. Az eredmények elérésében igen nagy szerepet játszott a szakszervezet helyi szerveinek, az üzemi bizottságoknak jó munkája, melynek során a dolgozókat aktivizálták, serkentették — a munkaverseny, az újítási mozgalom stb. keretén belül — termelési eredményeink fokozására. Értek el eredményt az üzemi bizottságok a szociális körülmények megjavítása érdekében tanúsított — sokszor igen éles — határozott kiállásukkal. Legtöbb hiányosság a balesetelhárítás területén van. Itt, sajnos, az arányszámaik romlást mutatnak. Ezen a területen a Faipari Szakmai Bizottságtól az eddiginél nagyobb támogatást várnak az iparág vezetői. A vállalatok vezetőin keresztül azonban biztosítják a termelés feltételeivel együtt a balesetelhárítási rendeletek szigorú betartását. Az 1959. évi tervvel kapcsolatban Stróbl elvtárs elmondotta többek között, hogy — csak a fontosabbakat említsük — pl.: lemezből 900 köbméterrel, bútorlapból 1500 köbméterrel, parkettalécből 5300 köbméterrel, furnérból 900 000 négyzetméterrel termelnek többet a terv szerint, mint 1958- ban. Nagy mértékben fogják segíteni a termelést a külföldről érkező présgépek és keretfűrészek. A Mohácsi Farostlemezgyár is megkezdi termelését 1959 I. negyedében. Ez nagymértékben segíti majd a bútorgyárak alapanyagszükségletének kielégítését. A bútoripar jövő évi feladairól Czeczey György elvtárs, a Kip. Min. Bútoripari Igazgatóság vezetője tájékoztatta a szakmai bizottság tagjait. Elmondta többek között, hogy az átlagos költségszint alakulása 3,4 százalékkal jobb, mint 1957-ben volt. Az üzemi bizottságok is kimagasló munkát végeztek a termelési eredmények nagyarányú emelkedésének elősegítésében. Az 1959-es évben megkezdi a bútoripar, a legújabb technológiai eljárás kísérleti üzemeltetését, a külföldi gépek munkába állításával. Üzembe helyezik a hidraulikus prést, lakköntő és lakkcsiszoló gépeket. Az új esztendő folyamán 78 millió forint termelési értéknövekedés van előirányozva. Ennek teljesítése a második műszak, az új gépek beillítása, az új technológia bevezetése és egyéb műszaki intézkedések útján lesz biztosítva. A Czeczey elvtárs által elmondottakból kitűnik, hogy a 3 éves terv keretében a bútoripar olyan nagyarányú fejlődése fog bekövetkezni, amilyen még Magyarországon a bútoripar történetében nem volt. A beállításra kerülő korszerű gépek komplikáltságuknál fogva szükségessé teszik, hogy kezelésüket technikumi végzettséggel rendelkező dolgozókra bízzák. Ez is azt bizonyítja, hogy az ipar minél több magasabb műszaki képzettséggel rendelkező dolgozót igényel. Az új technológiához szükséges szakmunkásképzés elsősorban a vállalatok feladata — mondotta Czeczey elvtárs —, azonban az ipar itt is számít a szakszervezet Faipari Szakmai Bizottságának messzemenő támogatására. Az É. M. 6. sz. Épületasztalosipari Igazgatósághoz tartozó vállalatok 1959. évi tervfeladatairól Tornipa Mátyás elvtárs, az igazgatóság vezetője adott tájékoztatást. Elmondta, hogy az igazgatóság vállalatai 1958. évi tervüket előreláthatólag 105 százalékra teljesítik. Ez annyit jelent, hogy az elmúlt időszak évi átlagánál — 1958-ban 4—5000 lakáshoz szükséges ajtóval és ablakkal termeltek többet. Az ipar év végi nyugodt munkáját igen hátráltatja az épületek decemberben történő átadása. Ez műszakilag sem helyes, ezenkívül a szerelési munkák tervszerűségét is lehetetlenné teszi. Megállapította Tompa elvtárs többek között, hogy az épületasztalosipar 1958-ban több korszerű gépet kapott, mint a megelőző 5 év alatt összesen. Sokat segített az iparban a szériatermelés és a nagybrigád rendszer bevezetése. A dolgozók világosabban látják feladataikat, a termelékenység növekedett. Ez a munkaverseny mozgalomra is felclendítően hatott. Véleménye szerint a szakszervezeti munka kielégítő volt, azonban kapcsolatunkat még jobban el kell mélyíteni. A szakszervezetek üzemi szervei közül kiemelkedik — megállapítása szerint — az óbudai, kőbányai, zuglói Épületasztalosipari Vállalat üzemi bizottságának munkája, melyek a termelés segítésében igen hasznos munkát végeztek. Az 1959-es évben az építőipar 4200 lakással többet fog átadni, mint 1958-ban. Ez magában is érzékelteti az ajtó- és parkettaszükséglet növekedését. Nincs kizárva, hogy az új esztendő folyamán egyes vállalatoknál megvizsgálják a részleges két műszakra való áttérés kérdését, hogy a kormány- és párthatározatban szereplő lakásépítés növekedése folytán szükségessé vált épületasztalosipari termékigények kielégíthetők legyenek. A termelés növekedését új gépek beállításával is elősegítik. Új feladatok elé állítja az épületasztalosipart a jövőben gyártásra kerülő, beépített bútorok számának növekedése. Ez igen komoly feladat és megoldása kellő felkészültséget igényel mind a fizikai, mind a műszaki dolgozóktól. Az ipar vezetői ezen a területen is igénybe fogják venni a szakszervezet támogatását. Az elhangzott három tájékoztatóval kapcsolatban a Faipari Szakmai Bizottság megállapította, hogy mindhárom iparág teljesíteni fogja az 1958. évi tervét. Ez az iparágak és vállalatok vezetőinek, műszaki és adminisztratív gárdájának jó munkája mellett a fizikai munkát végző dolgozók becsületes helytállását is igazolja. Bizonyítja továbbá: a faipar dolgozói egyre jobban megértik azt, hogy a lakosság szükségleteinek fokozott kielégítését, az életszínvonal — reális lehetőségekre épülő, megfontolt mértékű — emelkedését csak a termelékenység növekedésével, a termelés gazdaságosabbá tételével tudja dolgozó népünk elérni. M. M. Befejeződtek az őszi bajnokságok A sportpályák zajos élete egy rövid időre elnémult. Az utolsó mérkőzéseken nagy küzdelmek folytak az őszi helyezések pontjaiért. Bár az őszi bajnokság során lejátszott mérkőzéseken csapataink elég jól szerepeltek, nem vagyunk megelégedve az eredményekkel. A labdarúgó-szakosztály első csapata az ötödik, az ifi a hetedik, az úttörő pedig a harmadik helyen végzett. Első csapatunk a hatodik, a tartalék csapat pedig a hetedik helyen áll. Nyáron alakult női kézilabda-csapatunk az erős mezőnyben nem nagy szerencsével küzdötte végig az őszi bajnokságot. Mi is azzal vigasztalódunk, hogy van még egy félszezon tavasszal és akkor majd jobban kihasználjuk a lehetőségeket és a jelenlegi hibákat igyekszünk kijavítani. Ehhez a munkához már most hozzákezdünk és felkérjük az üzemek, vállalatok vezetőit, a szakszervezeti bizottságok elnökeit, sportfelelősét is, hogy több erkölcsi támogatást adjanak annak a sportegyesületnek, amely az össz faipart igyekszik képviselni a sportmozgalomban. Több faipari vállalatnak van tanműhelye és tanulóik jelenleg más sportegyesületben sportolnak csupán azért, mert ezen a területen nem végzünk szervezési munkát. A sportbarátikör is igen kevés faipari üzemben működik. Sok faipari dolgozó egyáltalán nincs tájékoztatva arról, hogy hol lehet belépni vagy beiratkozni a sportbaráti körbe. Ezért közöljük, hogy központunk az Építők Szakszervezete Faipari Szakmai Bizottsága helyiségében, sporttelepünk és klubhelyiségünk pedig a IX., Vágóhíd u. 19—21. sz. alatt van. A sportbaráti kör tagjai minden csütörtökön fél 6—8 óráig tartják összejövetelünket a klubhelyiségben. Minden sportkedvelő faipari dolgozóé ez a helyiség, ahol szórakozási lehetőséget is találnak. A pályán ugyan már a csend uralkodik, de a klubhelyiségben sportbarátok vitatkoznak az őszi szezon kiemelkedő eseményeiről, tanácskoznak az ezévi tervekről. Reménykedve nézik a helyezési tabellákat és buzdítják a sportolókat, mondván: nincs itt baj, fiúk, majd a tavasszal megmutatjuk. Farkas Gyula A napokban érkezett meg az Angyalföldi Bútorgyárba az első külföldi gép, mellyel — az időt és költséget emésztő politúrozás helyett — kiváló minőségű műanyaglakkot öntenek majd a fényezendő felületre. A gép üzembeállítása után a jelenleg bútorfényezéssel foglalkozó hetven ember tennivalóját tíz betanított szakmunkás elvégezheti. S az eddig tizenkét napig tartó fényezési műveletet két napra csökkentenek le a gépesítés segítségéve. famunkás Engedjék meg, hogy bemutassuk... Tegye szívére a kezét minden kedves olvasónk, amikor magában válaszol kérdésünkre. Vajon ismeri-e a TT-felelősök munkáját? Tudja-e, hogy az üzemek, munkahelyek egészségügyi ellátásától, vagy a beteglátogatástól kezdve a segélyezési ügyekig, vagy az üdültetésig minden a TT-bizottsághoz tartozik. Úgy, hogy e hiányt pótoljuk, engedjék meg, hogy bemutassunk egy TT-felelőst, természetesen olyat, aki régen, szakavatottan és kitűnően végzi munkáját. A Furnír- és Lemezműveknél időnként megtörténik, hogy középtermetű, mozgékony aszszony jelentkezik az igazgatónál. — Dór ősz elvtárs, a gépkocsi kellene, Pest környéki beteglátogatásra. Az igazgató havonta egyszerkétszer szívesen odaadja autóját. E látogatások óta ugyanis havi 20—25 főről, 5—6 főre csökkent a betegek száma. A középtermetű, mozgékony asszony Zséder Károlyné, a gyár szakszervezeti bizottságának TT-felelőse. Munkájának eredményei beteglátogatásnál, vagy az üdülésnél, ahol a fizikai dolgozók aránya 70 százalék, vagy a gyermeknyaraltatásnál, melyben az elmúlt évben 110 gyermek vett részt, önmagukért beszélnek. Huszonnyolc kicsi óvodás, 31 napközi otthonos iskolás gyerek, a gyári aggok otthona, mely 10 lakásból áll, mind az ő és a bizottsága munkája körébe tartozik. A konyha és a mellékhelyiségek ellenőrzése, az üzemorvos működése egyaránt az ő részvételével történik. Ülünk a szakszervezeti bizottság kis helyiségében. Személyesen vagy telefonon, de szinte szünet nélkül keresik. Arról beszélgetünk, hogy e sokrétű munkát hogyan is képes elvégezni. Hiszen nem függetlenített, hanem társadalmi munkás. — Egyszerű a magyarázat — mondja szerényen. — Soha, semmit sem csinálok egyedül, társak nélkül. Ez elsősorban természetesen a szakszervezeti bizottságra vonatkozik, hiszen például ma már az üdülési ügyeket a bizottságban intézzük. A gyermekekkel kapcsolatos munkában sokat segíti bizottságunkat a gyár dolgozóinak nőszervezete. De más ügyekben is segítenek az SZB tagjai. Ezenkívül munkánk nagyszerűen kapcsolható más tömegszervezetek munkájához. Az egészségvédelmi feladatokat például az üzemi Vöröskereszt-szervezettel karöltve oldjuk meg. Zséderné nagy szeretettel beszél munkájáról, miközben valóságos, vagy a gondolataiban élő jegyzeteiben lapozgat. Itt szerepel a közelmúltban lezajlott gyermekajándékozás 3000 forint értékben, vagy az, hogy új, az eddiginél jobb gyógyszert ajánlott az üzemorvos a gyár dolgozóinak jód helyett, vagy az, hogy a konyha munkáját le kellett állítani, egyszer, éppen ebédfőzés közben, mert a mennyezet por- és törmelék alakjában szemerkélt és hullott alá a magasból. Nagy vita volt miatta. Ezek a mozzanatok vagy mozzanatsorok csak aprócska jelzései annak a nagy munkának, melyet Zséderné és társai mások érdekében végez el. Nem kényszeríti őket e munkára senki, sem szabályok, sem írott törvények, de erre késztetik őket a mozgalomhoz fűződő közös érzéseik, közös céljaik. Emberségük, mely állandóan arra ösztönzi őket, hogy ezt a munkát el kell végezniük. És ők el is végzik, Zséder Károlyné, meg a többiek. P. V. --------------------------------------- Ötvenöt esztendő a munkásmozgalomban József utca 51... Kétszázéves a ház, már a szülei is itt éltek annak, akit most felkeresünk, ő maga is hetven esztendeje lakik az ódon falak között. Galambosz feleségével fogadja a látogatóját Lipp Ferenc, szervezett famunkás. Ott áll a konyhaajtóban és fiatalosan fog kezet az emberrel. A munkásmozgalom harcaiban kereken 55 esztendeje küzd a munkásosztály érdekeiért, ma 76 éves. Szeme szögletében néhány ránc szarkalábjai, de ezenkívül aztán semmi öreges vonás. Dús, alig őszes haját ma is oldalt választva hordja, arca frissen beretvált, tekintete csillogó, beszéde csengő. Ahogy a múltat idézi, ezt úgy teszi, mintha filmet pergetne előttem. A legtehetségesebb rendező is csak sejtetni, de visszaadni nem tudná ennek az életnek a tartalmát. Az olvasó sem várhat többet tőlem néhány filmkockánál.... — Egy kis mesternél tanultam és 1900-ban szabadultam fel — kezdi. 1902-ben beléptem az akkori asztalos szakszervezetbe. Ebben az évben vettem részt az első megmozdulásban is. Néhány ezren gyűltünk öszsze a Lehel-piacon és titkos választójogot követeltünk. Felvonultunk utána a városban, sok kirakatüveg tört be, mialatt a három táblán vittük az ismert nyolcasokat, követelésünk jelképét. Utunkon sehol egy rendőrrel nem találkoztunk. Egyszer csak, mikor a Sándor utcához érünk, ránk rontanak a lovas- és gyalogosrendőrök a Múzeum-kert sövényei és bokrai közül. Alaposan végig kardlapoztak bennünket, persze mi sem maradtunk adósuk a rendőr uraknak. — Ez volt a tűzkeresztség? — Ez, elvtársam. De nehogy azt higgye, hogy megijedtünk. Még inkább elszántabbá váltunk. Ilyen tűzben edződtünk meg, mielőtt megkezdtem külföldi vándorlásomat. Azt talán tudja, hogy ha egy faipari munkás nem bizonyította be, hogy legalább hat évig dolgozott más országokban, itthon nemigen kaphatott iparengedélyt, a mesterek se jó szemmel nézték. 1903-ban Münchenbe kerültem egy bútorgyárba. Itt léptem be a Szociáldemokrata Pártba. A szakszervezetnek is tagja voltam. Később, mikor Berlinben dolgoztam, már részt vettem a párt agitációs munkájában, így ismerkedtem meg Liebknecht Károllyal, a nagy és neves német forradalmárral. Máig se felejtettem el, hogy abban az időben könyvet írt a német militarizmus ellen. Háromévi várfogságra ítélték, de mielőtt jelentkezett volna a hatóságnál büntetése megkezdésére, három napon keresztül búcsúbeszédeket tartott, ahol nyomatékosan ismételgette a könyvében kifejtett álláspontját. A munkásmozgalomból már ismert sok élménye kerül elő az átélés patinájával, mintegy bizonyítva, milyen hősi idők élő tanúja Lipp elvtárs. — Már a közös hadseregben, Görz körül sztrájkoltunk az ezred iparosaival, amikor meg leszereltem, azonnal jelentkeztem a vöröshadseregbe, S Worthyék sem ezt, sem pedig szakszervezeti bizalmi szerepemet nem tudták megbocsátani, évekig rendszabályozás alatt álltam. Kislánykám megtanulta velünk együtt a szenvedést, nélkülözést. A múltból lassan visszatér emlékezéseivel a jelenbe. Megenyhül arckifejezése. Asszonya csak ingatja a fejét, rámnéz, mintha mondaná is: — így volt, így van, ahogy Feri mondja. Mert mit is mond Lipp elvtárs: Ha még most is Horthyék nyúznának bennünket, egy fillér nyugdíjat nem kapnánk. Ezer forint nyugdíjam van. Nagyon elégedettek vagyunk. És még egyet ne felejtsenek el a mai fiatalok: ma mindenkinek van munkája, ismeretlen a munkanélküliség és ami vele együtt szokott járni, éhség, betegség, családi tragédiák. Mi is koldulnánk a feleségemmel, ha Horthyék maradnak a nyakunkon. Hálistennek nem hiába harcoltunk. Az eszme győzött. Bemegy a szobába és kihoz egy piros könyvecskét: az MSZMP tagsági könyvét. Kinyitja és mutatja ott, ahol a munkásmozgalomban való részvétel keltét írták be: 1903. Látja, erre vagyok a legbüszkébb. Amíg élek, továbbra hűen szolgálom a pártot, a munkásosztály ügyét. Nem hagytam soha cserben a vörös zászlót. Ma is pártmunkás vagyok, tevékenyen részt vettem a választási munkában, agitáltam ott, ahol arra szükség volt. A párt tényleg számíthat rám a jövőben is, én már nem tudok nélküle létezni se ... Kim ünnepi alkalomra, nem ünnepélyesen mondta ezeket a szavakat, egyszerűen és melegen. A 76 éves Lipp Ferenc emberöltönyi tapasztalata jutott kifejezésre bennük: a párt iránti törhetetlen hűség, 55 év harca egy eszméért, annak diadaljuttatása és végtelen bizalom a rend jövőjében. Szivünkből szólunk mi is. Erőt egészséget Lipp elvtárs, számítunk ifjúi lelkességére, tapasztalatára továbbra is! Sz. L 1959. JANUÁR 5. FENYŐFA-ÜNNEP AZ ÓVODÁBAN December 23-án, délután nagy sürgés-forgás volt az Angyalföldi Bútorgyár kultúrtermében. A szakszervezeti nőbizottság egy része az édességeket csomagolta, mások pedig a karácsonyfát díszítették, hogy azzal sikerült és felejthetetlen estét szerezzenek a vállalat óvodásainak. Az óvodások másfélórás műsorral kedveskedtek a szülőknek és a megjelent felnőtteknek. Verseket szavaltak, énekeltek és jeleneteket adtak elő. A közönség sok-sok tapssal nyilvánította ki tetszését. Az utolsó műsorszám után aztán kigyúltak a karácsonyfa gyertyái és a csöppségek a kapott ajándékokkal, szeretettel teli szívvel és boldog arccal siettek szüleikhez. Nem feledkezett meg a vállalat vezetősége az óvónőkről és dadákról sem, akiket jutalomban részesített. Ezúton is köszönetet mondunk nekik, azért az önzetlen, szeretettel teli munkájukért, amellyel helyettesítik a munkában levő papátmamát, oktatják, nevelik a kisgyerekeket. És végül köszönet Andor doktor bácsinak, akit minden gyerek szeret és aki nemcsak vizsgál és gyógyít, hanem, mint jópajtás el is játszik minden csöppséggel. tíz éves a szakszervezeti üdültetés. Az eltelt 10 év alatt 1949— 1959-ig összesen 150 000 építő-, fa és építőanyagipari dolgozó részesült kedvezményes üdülésben. Helyreigazítás A Famunkás december 4-i számában közölt „75 éves a Budapesti Minőségi Bútorgyár” c. cikkben a gyár két dolgozója, Honty Ottóné és Szabó János fényképe alatti szövegben elírás történt. Említett két dolgozó ugyanis nem munkaérdemrend, hanem munkaérdemérem kitüntetésben részesült. A lap negyedik oldalán leközölt „Gyufagyári mozaik” c. cikk első sorában ugyancsak elírás történt. A mondat helyesen így kezdődik: A Gyufaipari Vállalat 3. sz. telepe.