Famunkás, 1960 (58. évfolyam, 1-12. szám)
1960-01-07 / 1. szám
4 Hajnali őrjárat a Szegedi Falemezgyár I. telepén Ez nem képletes cím. Bizony reggel 6 óra előtt még éjszakai sötétség ült a szegedi Tisza-parton, mikor a Szegedi Falemezgyár I. telepére bekopogtattunk. 380 fő dolgozik három műszakban a telepen szabadban, mert ha fedett is a nagy gatterszín, azért mégis csak jó az a vattásruha. Bár, mikor Buknicz József gépmunkást kérdezzük, miért nincs rajta a pufajka, azt feleli: „Kaptam én is, de abban nem lehet dolgozni.” De mások is csak leteszik, mikor a zakatoló gatter tigrisfogai közé engedik a rönköket. Molnár József brigádja csak fél hétkor kezd, de már hatkor mind itt vannak a melegedőben. A brigád tagjai: Tóth György, Horváth István, Joó János a melegedőben mindig vigyáznak a rendre, tisztaságra. De már ezt nem mondhatjuk el az I. melegedőben tanyázó éjszakai műszak dolgozóiról. Kenyérhéj, almahéj, zsírospapír s más egyéb hulladék jelzi, a földön, hogy egyeseik elfeledkeznek a szemétládáról. És a forró tea? Megkapja mindenki. A vagonberakóknak odaviszük a munkahelyre, így járjuk a telepet nem is egyszer keresztül-kasul Varga Lajos művezetővel, a szakszervezeti bizottság elnökével. Amit még nem láttunk, ami most készül, arról ő informál: — A két melegedő mellé most készítjük a harmadikat. A nagy gatterműhely négy évvel ezelőtt még ajtó nélkül állott, s a tetőn is befütyült a szél... Most beüvegezve, ajtókkal ellátva, várja a hideget. Az üvegablakokat gyakran betörik. Az szb-tagok állandóan ellenőrzik ezt és azonnal intézkednek, hogy ne kelljen az egészségtelen huzatban dolgozni. A munkások túlnyomó többsége 10—15 éve dolgozik itt. Van, aki régebb idő óta. Nem könnyű a munka, de jól keresnek, s nem megvetendő az sem, hogy aki legalább 6 hónapja dolgozik az üzemben, bérkiegészítés címén 25 mázsa príma tűzifát kap, további 5 mázsát pedig Tüzépáron. Az egyórás hajnali séta után jólesik az stb kályhája mellé telepedni, ahol már rágyújthatunk, amit a telepen nem szabad és a következőket tudjuk meg: a szakszervezet kulturális munkája gyenge. Ez év őszén alakult egy színjátszó- és tánccsoport, de két hónap múlva már csak — emlék lett... Az ok: a KISZ- szervezet és az szb kultúrfelelőse, közösen hozták létre a két csoportot. A mozgató erő — úgy látszik —, mégis csak a KISZ kultúrása volt, mert mikor az ősszel katonának bevonult, a kultúrcsoport feloszlott. Varga Lajos ígéri, hogy a szakszervezet hamarosan öszszetoborozza ismét a két együttest. A dolgozók szeretnek olvasni, s könyvhetet, könyvnapot nem is egyet rendeztek. De itt is akad javítani való. A megyebizottságtól nem kapnak elegendő új cserekönyvet. Ismét és ismét a dolgozók által már kiolvasott könyveket kapják vissza. Az a kívánságuk, hogy önálló, saját könyvtáruk legyen, mert a központi könyvtár elgondolás a gyakorlatban nem vált be. A szakmunkásképzést 20 fővel kezdték meg, de ez a létszám csakhamar a felére olvadt. Majdnem úgy nézett ki ez a kérdés, hogy a művezetőket érdekli, de a dolgozókat nem. Mikor azonban megindult a szocialista munkabrigád címért a verseny, egyszerre megnőtt az érdeklődés a tanfolyam iránt. Hamarosan ismét húsz főre nőtt a tanfolyamon részvevők száma. Kisebb hibáktól eltekintve, jól dolgozik a szakszervezetibizottság. Bizonyítja ezt az a tény is, hogy 99,7 százalékos a szervezettség. Ahány emberrel beszélgettünk, mind dicsérőleg emlékezett meg a szb tevékenységéről. Az éjjeli műszakosok közül többen isbekopogtak távozásuk előtt az szb ajtaján és elmondták prolmáikat. S nyugodtan búcsúztak el Varga Lajostól, mert tudták, ügyüket rövid idő alatt elintézik. Ez a kölcsönös bizalom az alapja a jó szakszervezeti életnek a Szegedi Falemezgyár I. sz. telepén. --------------------0—0---------------- 1 Ezt a megtisztelő címet és Hí rangot adta díszoklevélben a III. kerületi Szabó Ervin könyvtár Deutsch Viktornénak, az Óbudai Sportszerárugyár könyvtárosának. Harmincöt éve annak, hogy a ma 62 éves Deutsch néni először jelentkezett a könyvtárban. Azóta talán alig akad könyv, melyet ne olvasott volna a könyv igazi szerelmese. Ha azt hisszük, hogy megelégedett ezzel a címmel, tévedünk. Nemcsak szerelmese, de terjesztője is a jó könyveknek. S lelkes és kitűnő tevékenységet folytat munkahelye könyvtárában. Szeretik is az üzemben és becsülik érte, hogy segédmunkás létére olvasottabb, mint sok magasabb képzettségű ember. 1951-ben kerültem a gyárba és nemsokára rá örömmel vállaltam el a könyvtári teendőket — meséli Deutsch néni. Nem könnyű a dolgom. Sok a fiatal, akiket bizony nevelni kell, hiszen legtöbbjük — érthetően — a kalandos és szerelmi regényeket keresi. Az én feladatom rávezetni őket arra, hogy vannak más könyvek is amelyeket érdemesebb elolvasni. Nem egy esetben sikerült bebizonyítanom ezt, s örültem, mikor rászoktak a komolyabb, értékesebb könyvek olvasására is. A konyhaszekrény lapján Ladislav Ptacek „ A második őrség” c. könyvét látom szétnyitva. Deutsch bácsi olvassa. Ők ketten minden szabad percüket olvasásra fordítják. — Nyáron a fiatalok kirándulnak, sportolnak — folytatja Deutsch néni. Olyankor az idősebb generáció viszi a könyveket. — Dicsérni kell-e a portékát? — Tárgyilagos vagyok, csak azért, hogy gazdára találjon valamilyen könyv, nem lenne helyes dicsérni. Ez a legrosszabb propaganda lenne. Közönségszervező munkámban is lelkiismereti kérdésnek tekintem a jó tájékoztatást. Azt akarom, hogy a dolgozók adjanak a véleményemre, ne csalódjanak ítéletemben. — A könyvek cseréje simán megy? — A lehető legjobb a kapcsolatom az Újpesti Munkásotthonban levő területi könyvtárral és Orbánné elvtársnővel, aki sokat fáradozik a folyamatos könyvellátás és az igények lehető legjobb kielégítése érdekében. Deutsch néni néhány szóval még kiegészíti tapasztalataival mozrdanivalóit. A kiadó vállalatok igen jól válogatják össze a klasszikus és haladó írásokat, szórakoztatnak, nevelnek. Ha azt hisszük, hogy regényt, szépirodalmi művet szórakoztatás végett keresnek a dolgozók — tévednénk. Bizony kérik — mondja befejezésül Deutsch néni — az úgynevezett kötelező olvasmányokat is. A munkások tanulnak, ki technikumba, ki gimnáziumba, ki pedig magasabb iskolába jár. Ez is mutatja fejlődésüket. A könyv ma már eljut a munkásosztály fiaihoz, nem úgy mint a múltban, mikor elzárták előle. A „leghűségesebb olvasó” címmel kitüntetett Deutsch néni üzemében méltán szolgál rá a legjobb könyvtáros címre. Sz. I. A leghűségesebb olvasó... famunkás Bajai gondok Furcsa dolog az, ha egy üzemben alig pár hónappal a nyári szakszervezeti választások után azzal fogadják az embert: „Mindjárt megnézzük, kit lehet megtalálni a szakszervezeti bizottság tagjai közül.” — És az szb-titkár? — Az nincs ... _ ?? — Igen kérem, éppen most lesz az újabb választás a napokban, akkor lesz — közli további érdeklődésünkre Dióslaki György, a Bajai Épületasztalosipari Vállalat portása. Érdeklődtünk: miért mondott le Iglói technikus, az szb titkára? Azt mondták, túl van terhelve munkával, és képtelen ellátni társadalmi munkában az szb-titkári teendőket. Tudomásunk szerint, a választás előtt és idején is ugyanabban a műszaki munkakörben dolgozott. A tagság bizalma emelte a titkári székbe. Vajon, nem kellett volna ezt a kérdést alaposabban megfontolni még a választás előkészítése során? ... — Gyenge a szakszervezeti élet — mondják egyesek. A tagság többsége passzív. Kell-e erre szomorúbb bizonyíték, mint az, hogy az szbtitkár és más szb-tagok is kérésünk ellenére távolmaradtak a beszélgetéstől, amelyet előbb Udvarhelyi Andrással, az szb kultúrfelelősével, majd Germán József igazgatóval folytattunk. De a bajai fások dicséretére legyen mondva, az üzem dolgozói még egy ilyen labilis szakszervezeti bizottság mellett is igen szép eredményeket produkáltak a kongresszusi versenyben. Csaknéhány adat: A tervet rendszeresen túlteljesítették s az egész évre vállalt 90 000 forintos költségcsökkentést a harmadik negyedév végére 181 ezer forintra teljesítették. A 10 fős Mikosovits János és a 12 fős Lengi Miklós asztalos-brigádok a szocialista munkabrigád címért versenyeznek. Olyan hangok is hallatszottak, hogy Germán József igazgató, aki három éve áll a vállalat élén, nem nagyon támogatta eddig a szakszervezeti bizottságot. Most azonban, a megyebizottságnak megígérte, hogy mindenben segíti ezentúl a szakszervezeti bizottságot. Ezt előttünk is megerősítette. — 1959-ben még ott tartottunk — mondotta nekünk —, hogy a vállalat termelését mennyiségileg emeljük. A kongresszusi versenyt is így szerveztük. 1960-ban azonban már egy lépéssel továbbmegyünk. A kongresszusi versenyt folytatjuk és fő célkitűzésünk —, a minőségi munka megjavítása. A múlt évet nem zártuk rosszul. A harmadik negyedév végén már megvolt a 9 napi nyereségrészesedés s most úgy néz ki, hogy meg lesz a kétheti fizetésnek megfelelő részesedés. A Bajai Épületasztalosipari Vállalatnál a szakszervezeti szervezettség 90 százalékos. Tisztes eredmény ez, s ha jó kezekbe kerül a szakszervezeti bizottság vezetése, számíthatnak a tagság támogatására. (—i —n) 1960. JANUÁR 1. ALAPSZERVEINK GAZDASÁGI TEVÉKENYSÉGÉRŐL • Famunkásban hónapról hónapra beszámolunk az alapszervek gazdasági munkájáról, a soronlevő feladatokról, valamit a vállalatoknál végzett revízió során talált hiányosságokról. Szeretnénk, ha a szaktársak esetleges észrevételeiket megírnák szerkesztésesünknek. A hasznos javaslatokat közöljük a lapban. A gazdasági felelősök részére munkájuk megjavítása érdekében tanfolyamot rendeztünk, amelyen ismertetésre került többek között a pénztárkönyv vezetése, a bizonylatok helyes kiállítása és általában a pénztárkönyvhöz tartozó bizonylati rendszer. A számvizsgáló bizottsági tagoknak külön elmagyaráztuk az ellenőrzés módját, a pénztárkönyv havi zárlatának ellenőrzését, a negyedévi és éves összesítések, a pénztárkönyvi tényszámok összehasonlítását a költségvetésben engedélyezett keretszámokkal. A tagság, amikor megválasztotta a számvizsgáló bizottsági tagokat, azzal bízta meg őket, hogy ellenőrizzék a szakszervezeti bizottság gazdasági munkáját. Kértük a számvizsgáló bizottsági elnököket, hogy írásban számoljanak be ellenőrző tevékenységükről. A jelentés néhány alapszervtől még a mai napig sem érkezett be. Az elmúlt évben az alapszerveknél 43 vizsgálatot tartottunk. A revizorok, társadalmi aktívák 22, az alapszervi számvizsgáló bizottságok pedig 21 esetben végeztek ellenőrzést és küldték meg a jelentést központunknak. Az ellenőrzés során tapasztalt főbb hiányosságok a következők: 1. Az alapszervek általában nem tartják be azt a szabályt, hogy 500 forintnál nagyobb összeg az szb pénztárában nem tartható. A többlet minden egyes esetben takarékbetétkönyvre helyezendő el. 2. A kiadási bizonylat mellé a megfelelő számlát, vagy jegyzéket hozzá kell fűzni és gondoskodni kell arról, hogy a kiadási bizonylatot a pénz felvevője aláírja. 3. A gazdasági felelősök nem minden esetben gondoskodnak arról, hogy az utalványozás rajta legyen a bizonylaton. 4. Egyes helyeken bizonylatot nem állítanak ki a mankópénz felvételéről. 5. A beteglátogatások esetében a bizonylaton nincs feltüntetve, hogy kit látogattak meg, valamint a beteglátogató neve sem. 6. Ajándékozásnál (Télapó, fenyőfa ünnep, stb) a megajándékozottak névsora a bizonlyaton nincs feltüntetve és az utalványozás is hiányzik. 7. Több vállalatnál előfordult, hogy előleget folyósítanak az szb pénzéből. Az szbpénz előlegként nem használható fel előlegeket csak a vállalati előlegkeretből lehet adni. 8. Bonok a pénztárban 24 óránál tovább nem tarthatók; kivételt képez az az eset, ha vidéki utazásról van szó, ebben az esetben is vonatérkezés után 24 órával az elszámolást meg kell ejteni. 9. Sok vállalatnál az szb nem fejt ki megfelelő politikai munkát a tagdíjhátralékok megszüntetésére. Legtöbb esetben ott fordul ez elő, ahol a tagdíj nyilvántartó kartonok nincsenek naprakészen vezet-10. A megvásárolt sport-, kultúr-felszerelések sok esetben nem kerülnek nyilvántartásba. A szabály az, hogy külön sport- és külön kultúreszköznyilvántartó könyvet kell vezetni. A könyvbe a vásárlások sorrendjében, a bizonylat megnevezésével a megvásárolt tárgy bevételezendő s a nyilvántartás sorszámát a pénztári bizonylatra rá kell vezetni. A sport-, illetőleg kultúrfelenősnek a tárgy átvételét aláírásával kell igazolnia. 11. A hűsítő italoknál a szabály az, hogy mérkőzésenként, illetve a bajnokságban részvevő sportolónként 1,50 forint folyósítandó. A bizonylatokból általában nem állapítható meg, hogy milyen sporteseményekre vonatkoznak, valamint az sem, hogy a mérkőzéseken hány sportoló vett részt. Reméljük, hogy a fenti hiányosságokat a jövőben nem követik el alapszerveinknél. Kérjük a számvizsgáló bizottsági elnököket, hogy vizsgálják felül az alapszervek 1959. II. félévi (VII. 1-től XII. 31-ig), munkáját és arról szóló jelentésüket három példányban 1960. január 31-ig juttassák el a faipari szakmai bizottsághoz. Kovács Lajos, a faipari szakmai bizottság számvizsgáló bizottságának elnöke. Hol volt a hiba a Hárosi Falemezművek társadalombiztosítási munkájában A Hárosi Falemezművekben a közelmúltban ellenőrizték a társadalombiztosítási munkát. Megállapították, hogy a legutóbbi, 1958. márciusi ellenőrzés óta a vállalat 7100 forint járulékbefizetésével elmaradt, téves számfejtés, hiányos adat- szolgáltatás következtében pedig 14 717 forinttal több családi pótlékot, táppénzt, anyasági segélyt és egyéb segélyt fizetett ki, mint amennyit kellett volna. Összesen tehát 21 817 forinttal rövidítette meg az SZTK-t. A hiányt, megállapítása után nyomban befizették. A 14 717 forint túlfizetés jogosságát kellő igazolások hiányában vonta kétségbe az ellenőrzés. A vállalat bérosztálya és SZTK ügyintézője vállalták, hogy a szükséges igazolásokat utólag beszerzik a segélyezettektől. Erre meg is kapták a haladékot. Tekintve, hogy a munkásvándorlás elég nagy az üzemben és a segélyezettek közül azóta többen eltávoztak, az igazolások beszerzése nehéz. Mégis bíznak benne, hogy a 14 717 forint túlfizetésből 5375 forint kifizetésének jogosságát igazolni tudják, éppen ezért ezt az összeget visszatérítik majd az üzemnek. Ebben az esetben 16 442 forintra csökkenne az ellenőrzés alkalmával megállapított és azóta kifizetett tartozás. Ez a tényállás. Ezen túl azonban vizsgálni kell, miért és hogyan keletkeztek a túlfizetések és mi okozta a járulékbefizetés nagymérvű elmaradását. A vállalat és a szakszervezeti bizottság illetékesei azt hozzák fel mentségül, hogy az utóbbi öt év alatt hatszor változott a társadalombiztosítási ügyintéző személye, sohasem sikerült tehát ez idő alatt szilárd állapotot teremteni az SZTK ügyek intézésében és a reszortnak sosem volt ideje megfelelően beletanulni mesterségébe. Legutóbb 1958 novemberben az adminisztrációs munkakörökben mindenütt változás következett be. Ember Józsefné ügyintéző a bérosztály vezetője lett. Helyébe Borbély Istvánná került, de csak 1959 januárjában foglalta el hivatalát. Májusban részt vett ugyan a szokásos ügyintézői tanfolyamon, de munkájába még nem tudott beletanulni teljesen. Munkával való terheltsége nagy, mert a norma szerint 700 dolgozó járulékainak és segélyeinek számfejtése tartoznék reá, ezzel szemben 900-et végzi. Időközben változás következett be az SZB titkári tisztségben is: Mészáros Péter helyére nemrég Hársfai János került és — mint mondja — még nem volt ideje sort keríteni az SZTK munka megvizsgálására. Ma már mind Emberné, mind Borbélyné előtt tisztán áll, hol volt a hiba. Elismerik: az utasítások, szabályok nem helyes ismerete, felületes alkalmazása vezetett ide. Most már látják, hogy megfelelő okmányok nélkül nem lett volna szabad kifizetni olyan összegeket, amelyeknek jogosságát nem igazolták hitelt érdemlően. Mint mondják, tanultak az esetből és azóta pontosan, az utasítások szerint dolgoznak. Borbélyné a vizsgálat óta újabb tanfolyamot végzett. A vizsgálat alkalmával is sokat tanult. Hársfai elvtárs ugyancsak megtanulta, hogy az SZB titkárnak rendszeres időközönként foglalkoznia kell az SZTK-ügyekkel is és állandóan ellenőriznie kell, rendben mennek-e a dolgok. A tanulságokat tehát levonták. Legyen ez az eset intő példa valamennyi vállalatnak arra, hogy a társadalombiztosítási munka a szakszervezeti munkának egyik legfontosabb ága és jó elvégzéséhez szüksét® van a szabályok, rendelkezések pontos ismeretére, az előírásoktól el nem térő alkalmazására. A munkavédelmi hónap eredményei Nemrég fejeződött be üzemünkben a munkavédelmi hónap, melynek során dolgozóink 12 db olyan újítást nyújtottak be, amelyeket még abban a hónapban be is vezettek s így egy fokkal ismét biztonságosabbá tették a munkát. Az első számú kép a plexi üveggel védőzött horonyléc-gyártó gépet ábrázolja, Papp István gyártáselőkészítő újítása. A második sz.kép Szabó Dénes technikus újítása alapján készült „Lemezfordító gyártó automata marógépet” ábrázolja, amellyel nemcsak biztonságosabbá tették a termelést, hanem a lemezfordító gyártás önköltségét 40 százalékkal csökkentették. Puskás György, tudósító Debreceni Hajlítottbútorgyár. Faramkas Az Építők Lapja faipari száma Szerkeszti a szerkesztő bizottság Kiadta az Építő- Fa- és Építőanyagban Dolgozók Szakszervezete Szerkesztőség: Bpest, VI. Dózsa György út 84/a Telefon: 125,00 Csekkszámlaszám- 75 915 001 Példányszám 5500 Terjeszti a Népszava Lapkiadó V. Szikra Lapnyomda Budapest Vina Rökk Szilárd utca 6