Famunkás, 1960 (58. évfolyam, 1-12. szám)

1960-01-07 / 1. szám

4 Hajnali őrjárat a Szegedi Falemezgyár I. telepén Ez nem képletes cím. Bi­zony reggel 6 óra előtt még éjszakai sötétség ült a szegedi Tisza-parton, mikor a Szege­di Falemezgyár I. telepére be­kopogtattunk. 380 fő dolgozik három mű­szakban a telepen szabadban, mert ha fedett is a nagy gat­­terszín, azért mégis csak jó az a vattásruha. Bár, mikor Buk­­nicz József gépmunkást kér­dezzük, miért nincs rajta a pufajka, azt feleli: „Kaptam én is, de abban nem lehet dol­gozni.” De mások is csak le­teszik, mikor a zakatoló gat­­ter tigrisfogai közé engedik a rönköket. Molnár József brigádja csak fél hétkor kezd, de már hat­kor mind itt vannak a mele­gedőben. A brigád tagjai: Tóth György, Horváth Ist­ván, Joó János a melegedőben mindig vigyáznak a rendre, tisztaságra. De már ezt nem mondhatjuk el az I. melegedő­ben tanyázó éjszakai műszak dolgozóiról. Kenyérhéj, almahéj, zsí­rospapír s más egyéb hul­ladék jelzi, a földön, hogy egyeseik elfeledkeznek a szemétládáról. És a forró tea? Megkapja mindenki. A vagonberakóknak odaviszü­k a munkahelyre, így járjuk a telepet nem is egyszer keresztül-kasul Var­ga Lajos művezetővel, a szak­­szervezeti bizottság elnökével. Amit még nem láttunk, ami most készül, arról ő inform­ál: — A két melegedő mellé most készítjük a harmadikat. A nagy gatterműhely négy év­vel ezelőtt még ajtó nélkül ál­lott, s a tetőn is befütyült a szél... Most beüvegezve, aj­tókkal ellátva, várja a hide­get. Az üvegablakokat gyak­ran betörik. Az szb-tagok ál­landóan ellenőrzik ezt és azon­nal intézkednek, hogy ne kell­jen az egészségtelen huzatban dolgozni. A munkások túlnyo­mó többsége 10—15 éve dol­gozik itt. Van, aki régebb idő óta. Nem könnyű a munka, de jól keresnek, s nem megveten­dő az sem, hogy aki legalább 6 hónapja dolgozik az üzem­ben, bérkiegészítés címén 25 mázsa príma tűzifát kap, to­vábbi 5 mázsát pedig Tüzép­­áron. Az egyórás hajnali séta után jólesik az stb kályhája mellé telepedni, ahol már rágyújt­hatunk, amit a telepen nem szabad és a következőket tud­juk meg: a szakszervezet kul­turális munkája gyenge. Ez év őszén alakult egy színját­szó- és tánccsoport, de két hó­nap múlva már csak — em­lék lett... Az ok: a KISZ- szervezet és az szb kultúrfele­­lőse, közösen hozták létre a két csoportot. A mozgató erő — úgy látszik —, mégis csak a KISZ kultúrása volt, mert mikor az ősszel katonának be­vonult, a kultúrcsoport felosz­lott. Varga Lajos ígéri, hogy a szakszervezet hamarosan ösz­­szetoborozza ismét a két együt­test. A dolgozók szeretnek ol­vasni, s könyvhetet, könyvnapot nem is egyet rendeztek. De itt is akad javítani való. A megyebizottságtól nem kap­nak elegendő új cserekönyvet. Ismét és ismét a dolgozók ál­tal már kiolvasott könyveket kapják vissza. Az a kívánsá­guk, hogy önálló, saját könyvtáruk legyen, mert a központi könyvtár elgondolás a gyakorlatban nem vált be. A szakmunkásképzést 20 fő­vel kezdték meg, de ez a lét­szám csakhamar a felére ol­vadt. Majdnem úgy nézett ki ez a kérdés, hogy a művezető­ket érdekli, de a dolgozókat nem. Mikor azonban megin­dult a szocialista munkabri­gád címért a verseny, egy­szerre megnőtt az érdeklődés a tanfolyam iránt. Hamaro­san ismét húsz főre nőtt a tan­folyamon részvevők száma. Kisebb hibáktól eltekintve, jól dolgozik a szakszervezeti­­bizottság. Bizonyítja ezt az a tény is, hogy 99,7 százalékos a szervezettség. Ahány em­berrel beszélgettünk, mind di­­csérőleg emlékezett meg a szb tevékenységéről. Az éjje­li műszakosok közül többen is­­bekopogtak távozásuk előtt az szb ajtaján és elmondták prol­­máikat. S nyugodtan búcsúz­tak el Varga Lajostól, mert tudták, ügyüket rövid idő alatt elintézik. Ez a kölcsönös bi­zalom az alapja a jó szakszer­vezeti életnek a Szegedi Fa­lemezgyár I. sz. telepén. --------------------0—0----------------­ 1 Ezt a megtisztelő címet és Hí rangot adta díszoklevél­ben a III. kerületi Szabó Er­vin könyvtár Deutsch Vik­­tornénak, az Óbudai Sport­­szerárugyár könyvtárosának. Harmincöt éve annak, hogy a ma 62 éves Deutsch néni először jelentkezett a könyv­tárban. Azóta talán alig akad könyv, melyet ne olvasott volna a könyv igazi szerel­mese. Ha azt hisszük, hogy meg­elégedett ezzel a címmel, té­vedünk. Nemcsak szerelmese, de terjesztője is a jó köny­veknek. S lelkes és kitűnő tevékenységet folytat munka­helye könyvtárában. Szeretik is az üzemben és becsülik érte, hogy­ segédmunkás lé­tére olvasottabb, mint sok magasabb képzettségű ember. 1951-ben kerültem a gyár­ba és nemsokára rá öröm­mel vállaltam el a könyvtá­ri teendőket — meséli Deutsch néni. Nem könnyű a dolgom. Sok a fiatal, akiket bizony­­ nevelni kell, hiszen legtöbb­jük — érthetően — a kalan­dos és szerelmi regényeket keresi. Az én feladatom rá­vezetni őket arra, hogy van­nak más könyvek is ame­lyeket érdemesebb elolvasni. Nem egy esetben sikerült bebizonyítanom ezt, s örül­tem, mikor rászoktak a ko­molyabb, értékesebb könyvek olvasására is. A konyhaszekrény lapján Ladislav Ptacek „ A második őrség” c. könyvét látom szétnyitva. Deutsch bá­csi olvassa. Ők ketten min­den szabad percüket olvasás­ra fordítják. — Nyáron a fiatalok kirán­dulnak, sportolnak — folytat­ja Deutsch néni. Olyankor az idősebb generáció viszi a könyveket. — Dicsérni kell-e a porté­kát? — Tárgyilagos vagyok, csak azért, hogy gazdára találjon valamilyen könyv, nem len­ne helyes dicsérni. Ez a leg­rosszabb propaganda lenne. Közönségszervező munkám­ban is lelkiismereti kérdés­nek tekintem a jó tájékozta­tást. Azt akarom, hogy a dol­gozók adjanak a vélemé­nyemre, ne csalódjanak íté­letemben. — A könyvek cseréje si­mán megy? — A lehető legjobb a kap­csolatom az Újpesti Munkás­­otthonban levő területi könyv­tárral és Orbánné elvtársnő­vel, aki sokat fáradozik a fo­lyamatos könyvellátás és az igények lehető legjobb kielé­gítése érdekében. Deutsch néni néhány szó­val még kiegészíti ta­pasztalataival mozrdanivalóit. A kiadó vállalatok igen jól válogatják össze a klasszikus és haladó írásokat, szórakoz­tatnak, nevelnek. Ha azt hisszük, hogy re­gényt, szépirodalmi művet szórakoztatás végett keresnek a dolgozók — tévednénk. Bi­zony kérik — mondja befeje­zésül Deutsch néni — az úgy­nevezett kötelező olvasmá­nyokat is. A munkások ta­nulnak, ki technikumba, ki gimnáziumba, ki pedig ma­gasabb iskolába jár. Ez is mutatja fejlődésüket. A könyv ma már eljut a mun­kásosztály fiaihoz, nem úgy mint a múltban, mikor elzár­ták előle. A „leghűségesebb olvasó” címmel kitüntetett Deutsch néni üzemében méltán szol­gál rá a legjobb köny­vtáros címre. Sz. I. A leghűségesebb olvasó... famunk­ás Bajai gondok Furcsa dolog az, ha egy üzemben alig pár hónappal a nyári szakszervezeti választá­sok után azzal fogadják az em­bert: „Mindjárt megnézzük, kit lehet megtalálni a szakszer­vezeti bizottság tagjai közül.” — És az szb-titkár? — Az nincs ... _ ?? — Igen kérem, éppen most lesz az újabb választás a na­pokban, akkor lesz — közli to­vábbi érdeklődésünkre Diós­laki György, a Bajai Épület­asztalosipari Vállalat portása. Érdeklődtünk: miért mon­dott le Iglói technikus, az szb titkára? Azt mondták, túl van terhelve munkával, és képte­len ellátni társadalmi munká­ban az szb-titkári teendőket. Tudomásunk szerint, a válasz­tás előtt és idején is ugyanab­ban a műszaki munkakörben dolgozott. A tagság bizalma emelte a titkári székbe. Va­jon, nem kellett volna ezt a kérdést alaposabban megfon­tolni még a választás előkészí­tése során? ... — Gyenge a szakszervezeti élet — mondják egyesek. A tagság többsége passzív. Kell-e erre szomorúbb bizo­nyíték, mint az, hogy az szb­­titkár és más szb-tagok is ké­résünk ellenére távolmarad­tak a beszélgetéstől, amelyet előbb Udvarhelyi Andrással, az szb kultúrfelelősével, majd Germán József igazgatóval folytattunk. De a bajai fások dicséretére legyen mondva, az üzem dol­gozói még egy ilyen labilis szakszervezeti bizottság mel­lett is igen szép eredményeket produkáltak a kongresszusi ver­senyben. Csak­­néhány adat: A tervet rendszeresen túl­teljesítették s az egész évre vállalt 90 000 forintos költség­csökkentést a harmadik negyedév végére 181 ezer fo­rintra teljesítették. A 10 fős Mikosovits János és a 12 fős Lengi Miklós asztalos-brigádok a szocialista munkabrigád cí­mért versenyeznek. Olyan hangok is hallatszot­tak, hogy Germán József igaz­gató, aki három éve áll a vál­lalat élén, nem nagyon támo­gatta eddig a szakszervezeti bizottságot. Most azonban, a megyebizottságnak megígérte, hogy mindenben segíti ezen­túl a szakszervezeti bizottságot. Ezt előttünk is megerősítet­te. — 1959-ben még ott tartot­tunk — mondotta nekünk —, hogy a vállalat termelését mennyiségileg emeljük. A kongresszusi versenyt is így szerveztük. 1960-ban azonban már egy lépéssel továbbme­gyünk. A kongresszusi ver­senyt folytatjuk és fő célkitű­zésünk —, a minőségi munka megjavítása. A múlt évet nem zártuk rosszul. A harmadik negyedév végén már megvolt a 9 napi nyereségrészesedés s most úgy néz ki, hogy meg lesz a kétheti fizetésnek megfelelő részesedés. A Bajai Épületasztalosipari Vállalatnál a szakszervezeti szervezettség 90 százalékos. Tisztes eredmény ez, s ha jó kezekbe kerül a szakszerveze­­ti bizottság vezetése, számít­hatnak a tagság támogatásá­ra. (—i —n) 1960. JANUÁR 1. ALAPSZERVEINK GAZDASÁGI TEVÉKENYSÉGÉRŐL • Famunkásban hónapról hó­napra beszámolunk az alapszervek gazdasági munkájáról, a soronlevő feladatokról, valamit a vállalatok­nál végzett revízió során talált hiányosságokról. Szeretnénk, ha a szaktársak esetleges észrevételeiket megírnák szerkesztésesünknek. A hasznos javaslatokat közöljük a lapban. A gazdasági felelősök részé­re munkájuk megjavítása ér­dekében tanfolyamot rendez­tünk, amelyen ismertetésre került többek között a pénz­tárkönyv vezetése, a bizonyla­tok helyes kiállítása és álta­lában a pénztárkönyvhöz tar­tozó bizonylati rendszer. A számvizsgáló bizottsági tagoknak külön elmagyaráz­tuk az ellenőrzés módját, a pénztárkönyv havi zárlatának ellenőrzését, a negyedévi és éves összesítések, a pénztár­könyvi tényszámok összeha­sonlítását a költségvetésben engedélyezett keretszámokkal. A tagság, amikor megválasz­totta a számvizsgáló bizottsági tagokat, azzal bízta meg őket, hogy ellenőrizzék a szakszer­vezeti bizottság gazdasági munkáját. Kértük a számvizs­gáló bizottsági elnököket, hogy írásban számoljanak be ellen­őrző tevékenységükről. A je­lentés néhány alapszervtől még a mai napig sem érkezett be. Az elmúlt évben az alapszer­veknél 43 vizsgálatot tartot­tunk. A revizorok, társadalmi aktívák 22, az alapszervi szám­­vizsgáló bizottságok pedig 21 esetben végeztek ellenőrzést és küldték meg a jelentést köz­pontunknak. Az ellenőrzés so­rán tapasztalt főbb hiányos­ságok a következők: 1. Az alapszervek általában nem tartják be azt a szabályt, hogy 500 forintnál nagyobb összeg az szb pénztárában nem tartható. A többlet min­den egyes esetben takarékbe­tétkönyvre helyezendő el. 2. A kiadási bizonylat mel­lé a megfelelő számlát, vagy jegyzéket hozzá kell fűzni és gondoskodni kell arról, hogy a kiadási bizonylatot a pénz felvevője aláírja. 3. A gazdasági felelősök nem minden esetben gondos­kodnak arról, hogy az utal­ványozás rajta legyen a bi­zonylaton. 4. Egyes helyeken bizony­latot nem állítanak ki a man­kópénz felvételéről. 5. A beteglátogatások ese­tében a bizonylaton nincs fel­tüntetve, hogy kit látogattak meg, valamint a beteglátogató neve sem. 6. Ajándékozásnál (Télapó, fenyőfa ünnep, stb) a meg­ajándékozottak névsora a bi­­zonlyaton nincs feltüntetve és az utalványozás is hiányzik. 7. Több vállalatnál előfor­dult, hogy előleget folyósíta­nak az szb pénzéből. Az szb­­pénz előlegként nem használ­ható fel előlegeket csak a vál­lalati előlegkeretből lehet ad­ni. 8. Bonok a pénztárban 24 óránál tovább nem tarthatók; kivételt képez az az eset, ha vidéki utazásról van szó, eb­ben az esetben is vonatérkezés után 24 órával az elszámolást meg kell ejteni. 9. Sok vállalatnál az szb nem fejt ki megfelelő politi­kai munkát a tagdíjhátralékok megszüntetésére. Legtöbb eset­ben ott fordul ez elő, ahol a tagdíj nyilvántartó kartonok nincsenek naprakészen vezet-10. A megvásárolt sport-, kul­­túr-felszerelések sok esetben nem kerülnek nyilvántartás­ba. A szabály az, hogy külön sport- és külön kult­úreszköz­nyilvántartó könyvet kell ve­zetni. A könyvbe a vásárlások sorrendjében, a bizonylat meg­nevezésével a megvásárolt tárgy bevételezendő s a nyil­vántartás sorszámát a pénztá­ri bizonylatra rá kell vezetni. A sport-, illetőleg kultúrfelen­­­ősnek a tárgy átvételét alá­írásával kell igazolnia. 11. A hűsítő­ italoknál a sza­bály az, hogy mérkőzésenként, illetve a bajnokságban rész­vevő sportolónként 1,50 forint folyósítandó. A bizonylatokból általában nem állapítható meg, hogy milyen sporteseményekre vonatkoznak, valamint az sem, hogy a mérkőzéseken hány sportoló vett részt. Reméljük, hogy a fenti hiá­nyosságokat a jövőben nem követik el alapszerveinknél. Kérjük a számvizsgáló bi­zottsági elnököket, hogy vizs­gálják felül az alapszervek 1959. II. félévi (VII. 1-től XII. 31-ig), munkáját és arról szóló jelentésüket három példány­ban 1960. január 31-ig jut­tassák el a faipari szakmai bi­zottsághoz. Kovács Lajos, a faipari szakmai bizottság számvizsgáló bizottságának elnöke. Hol volt a hiba a Hárosi Falem­ezművek társadalombiztosítási munkájában A Hárosi Falemezművekben­­ a közelmúltban ellenőrizték­­ a társadalombiztosítási mun­­­­kát. Megállapították, hogy a­­ legutóbbi, 1958. márciusi ellen­­­­őrzés óta a vállalat 7100 forint­­ járulékbefizetésével elmaradt,­­ téves számfejtés, hiányos adat-­­ szolgáltatás következtében pe­dig 14 717 forinttal több csalá­­­­di pótlékot, táppénzt, anyasági­­ segélyt és egyéb segélyt fizetett­­ ki, mint amennyit kellett vol­na. Összesen tehát 21 817 fo­rinttal rövidítette meg az SZTK-t. A hiányt, megálla­pítása után nyomban befizet­ték. A 14 717 forint túlfizetés jogosságát kellő igazolások hiányában vonta kétségbe az ellenőrzés. A vállalat bérosztálya és SZTK ügyintézője vállalták, hogy a szükséges igazolásokat utólag beszerzik a segélyezet­tektől. Erre meg is kapták a haladékot. Tekintve, hogy a munkásvándorlás elég nagy az üzemben és a segélyezettek­ közül azóta többen eltávoztak, az igazolások beszerzése nehéz.­ Mégis bíznak benne, hogy a 14 717 forint túlfizetésből 5375 forint kifizetésének jogosságát igazolni tudják, éppen ezért ezt az összeget visszatérítik majd az üzemnek. Ebben az esetben 16 442 forintra csök­kenne az ellenőrzés alkalmá­val megállapított és azóta ki­fizetett tartozás. Ez a tényállás. Ezen túl azon­ban vizsgálni kell, miért és ho­gyan keletkeztek a túlfizetések és mi okozta a járulékbefize­tés nagymérvű elmaradását. A vállalat és a szakszerveze­ti bizottság illetékesei azt hoz­zák fel mentségül, hogy az utóbbi öt év alatt hatszor vál­tozott a társadalombiztosítási ügyintéző személye, sohasem sikerült tehát ez idő alatt szi­lárd állapotot teremteni az SZTK ügyek intézésében és a reszortnak sosem volt ideje megfelelően beletanulni mes­terségébe. Legutóbb 1958 novemberben az adminisztrá­ciós munkakörökben minde­nütt változás következett be. Ember Józsefné ügyintéző a bérosztály vezetője lett. Helyé­be Borbély Istvánná került, de csak 1959 januárjában foglalta el hivatalát. Májusban részt vett ugyan a szokásos ügyinté­zői tanfolyamon, de munkájába még nem tudott beletanulni teljesen. Munkával való ter­heltsége nagy, mert a norma szerint 700 dolgozó járulékai­nak és segélyeinek számfejtése tartoznék reá, ezzel szemben 900-et végzi. Időközben változás követke­zett be az SZB titkári tisztség­ben is: Mészáros Péter helyé­re nemrég Hársfai János ke­rült és — mint mondja — még nem volt ideje sort kerí­teni az SZTK munka megvizs­gálására. Ma már mind Emberné, mind Borbélyné előtt tisztán áll, hol volt a hiba. Elismerik: az utasítások, szabályok nem helyes ismerete, felü­letes alkalmazása vezetett ide. Most már látják, hogy meg­felelő okmányok nélkül nem lett volna szabad kifizetni olyan összegeket, amelyeknek jogosságát nem igazolták hi­­telt érdemlően. Mint mondják, tanultak az esetből és azóta pontosan, az utasítások sze­rint dolgoznak. Borbélyné a vizsgálat óta újabb tanfolya­mot végzett. A vizsgálat alkal­mával is sokat tanult. Hársfai elvtárs ugyancsak megtanulta, hogy az SZB titkárnak rend­szeres időközönként foglalkoz­nia kell az SZTK-ügyekkel is és állandóan ellenőriznie kell, rendben mennek-e a dolgok. A tanulságokat tehát levon­ták. Legyen ez az eset intő példa valamennyi vállalatnak arra, hogy a társadalombizto­sítási munka a szakszervezeti munkának egyik legfontosabb ága és jó elvégzéséhez szüksét® van a szabályok, rendelkezé­sek pontos ismeretére, az elő­írásoktól el nem térő alkal­mazására. A munkavédelmi hónap eredményei Nemrég fejeződött be üze­münkben a munkavédelmi hónap, melynek során dolgo­zóink 12 db olyan újítást nyújtottak be, amelyeket még abban a hónapban be is ve­zettek s így egy fokkal ismét biztonságosabbá tették a mun­kát. Az első számú kép a plexi üveggel védőzött horonyléc-gyártó gépet ábrázolja, Papp István gyártáselőkészítő újí­tása. A második sz.­kép Szabó Dénes technikus újítása alap­ján készült „Lemezfordító gyártó automata marógépet” ábrázolja, amellyel nemcsak biztonságosabbá tették a ter­melést, hanem a lemezfordí­tó gyártás önköltségét 40 szá­zalékkal csökkentették. Puskás György, tudósító Debreceni Hajlítottbútorgyár. Faram­kas Az Építők Lapja faipari száma Szerkeszti a szerkesztő bizottság Kiadta az Építő- Fa- és Építőanyagban Dolgozók Sza­kszervezete Szerkesztőség: Bpest, VI. Dózsa György út 84/a Telefon: 125­­,00 Csekkszámlaszám- 75 915 001 Példányszám 5500 Terjeszti a Népszava Lapkiadó V. Szikra Lapnyomda Budapest Vina Rökk Szilárd utca 6

Next