Famunkás, 1961 (59/61. évfolyam, 1-13. szám)

1961-01-06 / 1. szám

IIX. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM,­ÁRA 40 FILLÉR SZAKSZERVEZETÜNK ÉS XXVIII. KONGRESSZUSA Szakszervezetünk XXVIII. kongresszusa, amelyen 364 küldött és több mint ezer meghívott vett részt, igen alaposan és sokoldalúan tárgyalta meg a szakszervezet három év alatt végzett munkáját. A kongresszus megállapította, hogy iparágaink nemcsak mennyiségileg teljesítették túl a tervet, a minőség is számot­tevően javult és kedvezően nőtt a termelékenység. Ennek eredményeképpen nőtt dolgozóink keresete, életszínvonaluk emelkedett. A dolgozókról való gondoskodás eredményei ki­­elégítőek. A nehéz fizikai munkák többségét gépesítettük, az egészségre ártalmas munkakörökben csökkentettük a munka­időt és megfelelően gondoskodtunk a szociális és egészség­­ügyi viszonyok javításáról is. Mindezek dolgozóink fokozott megbecsülését mutatják. Eredményeinkhez nagyban hozzájárult dolgozóink szocia­lista öntudatának és a párt iránti bizalmának növekedése, melyet a VII. kongresszus tiszteletére indított munkaverseny eredményein túlmenően számos tény igazol. Mindent egybe­vetve, tehát mikor kongresszusunk számbavette a három év alatt végzett tev­ékenységet, joggal állapíthatta meg: szak­­szervezetünk eredményesen harcolt a hároméves terv felada­tainak végrehajtásáért és nagy része van abban, hogy ipar­ágaink megteremtették az ötéves terv sikeres megkezdésének feltételeit. Nyugodt lelkiismerettel mondhatjuk tehát, hogy kong­resszusunk betöltötte feladatát, mert mind a központi veze­tőség beszámolója, mind a küldöttek reálisan értékelték az elért eredményeket, s őszinte segíteniakarással tárták fel az észlelt hibákat. Küldötteink mély felelősségérzettől áthatva arra törekedtek, hogy az elmúlt három év tapasztalatait, ta­núságait felhasználva, olyan javaslatokat tegyenek, amelyek segítségével szakszervezetünk még eredményesebben tudja majd megoldani az elkövetkező évek feladatait. Ez a törekvés tükröződik kongresszusunk határozatában is, amely felöleli mindazokat a kérdéseket és feladatokat, amelyeknek megoldása hatékonyabbá és eredményesebbé teszi szakszervezetünk munkáját minden területen. Ennek azonban első és alapvető követelménye, hogy a szervezett dolgozók alaposan megismerjék a kongresszus határozatának minden pontját, mert csak így tudnak tevékenyen részt venni megvalósításában. Mi tehát a teendő? Megyebizottságunknak, szakszervezeti bizottságainknak gondoskodniuk kell arról, hogy a kongreszuson, részt vett kül­döttek aktíva és bizalmi értekezleteken, s a különböző üzemi rendezvényeken részletesen tájékoztassák a dolgozókat a kongresszus munkájáról, a határozatról, melyben a kongresz­­szus megjelölte a jövőre vonatkozó legfontosabb feladatokat, tennivalókat. Feladataink ugyanis ez évben sokkal nagyobbak lesznek, mint az elmúlt esztendőben voltak. A Minisztertanács által jóváhagyott 1961. évi népgazdasági terv szerint 1961-ben az állam csaknem két és félmilliárd forintot fordít lakásépítke­zésre. Állami kivitelezésben és magánerőből összesen több mint 46 ezer lakás építése fejeződik be, nem is beszélve az ipari és mezőgazdasági építkezések nagy számáról. A kulturá­lis beruházások közül a­ legfontosabb a mintegy 900 általános iskolai és középiskolai tanterem megépítése. Az építőanyag­­iparnak 8,5 százalékkal kell emelnie termelését, hogy kielé­gíthesse az építőipar megnövekedett anyagigényeit. A bútor­iparnak 9,9 százalékkal több bútort kell gyártania, mint az elmúlt évben. Reális feladatok ezek, de teljesítésük megkívánja, hogy minden iparágunkban lendületes és jól szervezett munka folyjék. Ezt célozza szakszervezetünk XXVII1. kongresszusá­nak határozata is, amikor felhívja a vezetők és dolgozók figyelmét az elmúlt esztendőben elkövetett hibák kijavításá­nak módjára. De felhívja figyelmüket arra is, hogy minden területen biztosítani kell a tervfegyelmet, meg kell akadá­lyozni a pazarlást a népgazdaság és saját érdekeinkkel ellen­tétes fegyelmezetlenségeket, lazaságokat. Az 1961. évi népgazdasági terv szerint a nemzeti jövede­lem 1961-ben az 1960. évihez képest 7 százalékkal növekszik. A nemzeti jövedelemből a lakosság fogyasztási alapja 4,1 százalékkal nő, s a munkások és alkalmazottak reáljövedel­me mintegy 1,8 százalékkal magasabb lesz, mint 1960-ban volt. Tovább emelkedik tehát dolgozóink életszínvonala, jóléte. Ennek azonban alapfeltétele, hogy — mint kongresszu­sunk határozata is hangsúlyozza — iparágaink, de különösen az építőipar vezetését szervezetét, műszaki felkészültségét magasabb színvonalra kell emeljük. Mert életszínvonalunk növelésének fő eszköze a munka termelékenységének emelése s ezt csak a fenti intézkedésekkel, a munkaverseny jó meg­szervezésével, a bevált újítások széles körben való elterjesz­tésével, az önköltséget drágító veszteségidők megszüntetésé­vel lehet biztosítani. Éppen ezért fontos, hogy mind a dolgozók, mind a gaz­­dasági és műszaki vezetők alaposan tanulmányozzák szak­­szervezetünk XXVIII. kongresszusának határozatát, mert nagy segítséget ad a vállalati intézkedési tervek kidolgozásához, végrehajtásához is. Az elmúlt három év munkájának tapasz­talatait, tanulságait, s az ötéves terv során iparágaink előtt álló feladatokat figyelembe véve­ készült a határozat s jelöli meg a szakszervezet és tagságunk feladatait. Megyebizottságainkon, szakszervezeti bizottságainkon és a szakszervezeti bizalmiak, aktívak jó munkáján múlik, ho­gyan tudjuk a dolgozókat mozgósítani a határozatban foglal­tak végrehajtására, s a végrehajtás ellenőrzésére. A kettő ugyanis szorosan összefügg egymással. Ha jól oldjuk meg ezt az egyáltalán nem könnyű feladatot, akkor nem marad el az eredmény. Mert ne feledjük el: minden határozat annyit ér, amennyit megvalósítunk belőle. S ez vonatkozik XXVIII. kongresszusunk határozatára is. ' y v ^ |­íí f ’f ^ Jfiabb lenes az egészségügy megjavítására CjZ.­QV Jetli Luxi eiSGJcTl ICjJcLL ^hatályba az egészségügyi mi­­niszternek a gümőkór elleni 1 ! küzdelem továbbfejlesztéséről ■ f szóló 42/1960/IX. 1. számú ren­­­ ^ delete. Kormányunk minden évben • ^ hatalmas összegeket fontit az ' fj egészségügy fejlesztésére. A ^ fenti rendeletben foglaltak végrehajtása is azt a célt szol­ig­­álja, hogy megelőzzük a £ tbc-s megbetegedést és tovább is csökkenjen e betegségben­­ szenvedők száma. A gümőkór leküzdéséhez az­­ állampolgárok tevékeny közre­­­­működésére van szükség. A £ védőoltások és a szűrővizsgá­­l­latok elvégzésében, a fertőzés­­ elterjedésének megakadályozá­­­­sában az ország egész lakos­­s­­ága érdekelt. A mi iparunkban még hat­­­­­­ványozottabban be kell tartani ett a rendelkezéseket, s a külön­­­­böző oltásokon és szűrővizsgá­­­­latokon részt kell venni min­­tl­yen építőipari dolgozóna­k. 1. Dolgozóink legtöbbje munkás­­szálláson lakik, ahol a fertő­­zés veszélye nagyobb, azonban elkerülhető, ha az egészség­­­­ügyi előírásokat betartják. Az új építőipari dolgozóknak elő kell segíteniök azoknak az intéz­­l­­kedéseknek végrehajtását, f, melyeket az állami egészség­ig­ügyi szolgálat szervei és egyéb­­ szervek a tbc visszaszorítására­­, és leküzdésére tesznek. A rendelet kimondja azt, ff hogy a tbc-s betegségben szen­­­t védők gyógyintézeti (kórházi, ff klinikai, betegotthoni) ápolása ff — tekintet nélkül az ápolás­­ időtartamára — díjtalan. Kormányunk lehetővé tette f. rendszeres anyagi támogatásu­­­­kat is. A rendelet értelmében :• anyagi támogatásban részesül rí a fekvőbeteg, gyógyintézetben­­ ápolt biztosított tbc-s beteg, ha: f­­eltartásra szoruló családtagja­­, van és a fekvőbeteg — gyógy­­£ intézeti ápolás idejére járó táp­­£ pénze a napi 60 forintot nem­­ éri el. Ezen esetben az anyagi támogatás összege napi 8 fo­rint, illetőleg ha táppénzének összege a napi 52 forintot meghaladja, olyan összeg, amely a táppénzt napi 60 fo­rintra egészíti ki. Ha eltartásra szoruló család­tagja nincs és fekvőbeteg, s gyógyintézeti ápolás idejére járó táppénze a napi 30 forin­tot nem éri el, napi 6 forin­tot, illetve ha táppénzének összege a napi 24 forintot meg nem haladja, olyan összeg támogatást kap, mely a táp­pénzt napi 30 forintra egészíti ki. A rendszeres anyagi támo­gatást a táppénzt kifizető szerv folyósítja (üzemi kifizetőhely). A rendszeres anyagi támo­gatást azonban 1—3 hónapig meg lehet szüntetni, ha a fekvőbeteg a gyógyintézeti szabályokat súlyosan megszegi, illetve az orvos utasításait nem követi, vagy hanyagul teljesíti, ha a fertőzés meg­akadályozását szolgáló egész­ségügyi rendszabályokat nem tartja be. Ha a rendszeres anyagi támogatást a fent említett okok miatt megvonják, az er­ről szóló értesítés közlését követő három napon belül a beteg kérheti az illetékes szak­­szervezeti bizottságon belül működő társadalombiztosítási tanácsnál ügyének felülvizsgá­­l­­ását. Sándor Antal Házi ünnepség keretében avatták fel a Lágymányosi Épületász- I­talosipari V. dolgozói nemrég elkészült új munkacsarnokukat i i A társadalmi összefogás is elősegítette: ÚJ ÖLTÖZŐ ÉS FÜRDŐ ÉPÜL A SZOLNOKI FŰRÉSZÜZEMBEN • i i _ ' . j i A ~ T’iSToFftírtl/ aIcTa1 Alacsony, földszintes épüle­t­ekből áll a Budapesti Fűré­­­szek szolnoki telepe. Kicsik a­­ műhelyek, kicsi az ebédlő és fj az öltözők is. A munkásoknak ij nincsen fürdési lehetőségük. ^Rövidesen azonban változik a­­ helyzet. Elkészül az út­ öltöző­­ és fürdő központi fűtéssel és­­ állandó melegvízellátással. Az fúj szociális épület jelentős­­ részben társadalmi munkával­­ épült. ^ A telep az építkezésre a­­ múlt év elején félmillió forin­­­tot kapott át — Ez az összeg egyszerű öl­­­­tözőre elegendő, de igazán szé­­­­pet csak akkor emelhetünk, ha mi magunk is felcsapunk épí­tőknek — mondották a telep­i mozgalmi és gazdasági vezé­rtől. y A megállapítást gyors szer­­­­vezőmunka követte. Március­­£ban a tervezés megkezdésével ^egyidőben társadalmi munká­kra is mozgósítottak és a várt­ánál is kedvezőbb eredmény­­­t nyer. Az általános lelkesedés­ére jellemző volt, hogy olyan­­szaktársak is részt követeltek a munkából, akik 1960-ban nyugdíjba mentek és a fürdői öltözőt már nem fogják hasz­nálni. Mellettük oroszlánrészt kértek és végeztek a munkából Kispál Sándor, Kocsis Mihály Drab János és Tamás József brigádjai. Juhász Pál gatteres Szalóki Ferenc körfűrészes Darnis János gatteres, Krausz Ignác és sokan mások, vala­mennyien azért, hogy az öltö­ző minél előbb felépüljön. Az építkezésen mintegy 25 fő vég­zett állandó társadalmi mun­kát, de az üzemnek szinte ki­vétel nélkül mindegyik mun­kása dolgozott, többet, vagy kevesebbet. — A bontás és alapozás nyár elején gyors ütemben történt. Erre jellemző, hogy magát az alapozást két szom­baton és egy vasárnap csinál­tuk — mondja Bódi Gyula technikus, főgépész. — Per­sze, a magunk erejéből nem tudnánk vezetni a munkát. Szerencsére segít a közpon­tunk is. Király Gáspár mér­nök és Reményi András beru­házási előadó hasznos taná­csokkal és gyakorlati útmu­tatásokkal is támogatja helyi vezetőink, elsősorban Törös László üzemmérnökünk erő­feszítéseit. Az építéssel már eljutottak a födémig, kibontakoztak az egyes helyiségek körvonalai Munkások és vezetők büszkén mutatják a látogatóknak, hogy hol lesz a nők, a férfiak öltö­zője, a bojler, a zuhanyozó helyiségek. Van miért büsz­­kélkedniök. Nem ültek ölbe tett kezekkel. Példájuk köve­tésre érdemes. (Dacsav) ............. ■ —.— építők lap; FAIPARI SZÁMI 1961. JANUÁR 6. Munkavédelmi őrség tevékenykedik már a Ládaipari V. telepein Vállalatunknál november hó elején munkavédelmi hónapot rendeztünk, ennek keretében telepeinken munkavédelmi őr­séget állítottunk fel. Minden üzemrészben, munkahelyen egy-egy dolgozó vállalta, hogy a balesetek megelőzése érdeké­­ben a kitűzött időben (heten­ként váltják egymást) figye­lemmel kíséri társai munká­ját és a műszaki feltételek biztosítását. Első lépésként üzemrészen­ként összehívták a dolgozókat és ott választották meg a mun­kavédelmi őröket. A munkavé­­delmi őrök névsorát üzemré­szenként kifüggesztették, hogy mindenki tudja, kihez kell fordulnia. A munkavédelmi őrökkel a biztonsági megbízott ismertet-­­­te teendőiket. Általában dol­gozóink többsége megértette a munkavédelmi őrség felállítá­sának jelentőségét és helyesel­te. Akadtak persze olyanok, akik idegenkedtek a munkavé­delmi őri beosztástól. Egyik dolgozó például arra hivatko­zott, hogy őt fogják felelős­ségre vonni, ha esetleg baleset lesz, vagy volt olyan, aki azt mondta, elvállalja a munkavé­delmi őrséget csak a karsza­lagot nem akarta viselni. Ezekkel a dolgozókkal kü­lön elbeszélgetett a munkavé­delmi felügyelő és a biztonsá­gi megbízott és megmagya­rázta nekik, hogy az ő felada­tuk csupán a dolgozók neve­lése, figyelmeztetése, hogy munkájukat mindenkor a bal­esetvédelmi előírásoknak meg­felelően végezzék. Dolgozóink körében elég ha­mar népszerűségre tett szert a munkavédelmi őrség, mivel látták, hogy az ő egészségük és testi épségük megvédését szolgálja A munkavédelmi őrök lelki­­ismeretesen látják el felada­tukat és sok esetben felhívták már dolgozótársaik figyelmét a baleseti veszélyre. Például a körmendi telepünkön Gréczi Károly munkavédelmi őr ész­revette, hogy dolgozótársa a mozgásban levő gép felett tisz­togatja az eldugult porszívó­­csövet. Azonnal leállíttatta ve­le a gépét, mert könnyen bal­eset érhette volna. Darázs János azért figyel­meztette a dolgozótársát, mert lehajolva a mozgó gyalugépbe nézett, nem számolva az eset­leges visszavágódó csomóval, ami komoly baleset okozója lehet. A szegedi telepen Miklós István gépmunkás a csoport­­vezetőt figyelmeztette, mert az anyaggal elzárták a közle­kedési utakat. Mint ezek a példák is bizo­nyítják a munkavédelmi őr­ség mozgalom hasznos és nö­veli a dolgozók felelősségérze­tét. Fokozott gonddal ügyel­nek nemcsak a biztonsági elő­írások betartására, egymás tes­ti épségére is. A munkavédel­­mi őr­ök tevékenysége nyomán reméljük, hogy erősen csök­ken majd a balesetek száma telepeinken. Szőllősi Istvánné központi biztonsági megbízott ♦ • * • • • • ♦ • ♦ ♦ ♦ ••• V V V V V V V V VV V V V %• V V VI Boldog és eredményekben gazdag új esztendőt kíván az építő-, fa-, építőanyag- és szerelőipar­­ minden dolgozójának a szakszervezet elnöksége ............................................... ......................................... . . .

Next