Famunkás, 1961 (59/61. évfolyam, 1-13. szám)
1961-01-06 / 1. szám
•Némi Vidám szüveszteressök székházunkban Megkezdődött az üzemi tanácstagok üzemgazdasági oktatása Múlt évben került sor először iparágainkban az üzemi tanácstagok üzemgazdasági oktatására. A szakszervezetünk elnökségének a TIT-tel karöltve szervezett előadássorozatai látogatottság és színvonal szempontjából egyaránt igen eredményesei voltak. Népszerűségükre jellemző volt, hogy a hallgatók a legtöbb helyen kérték az előadássorozatok továbbfejlesztését. A tapasztalatok és kérések alapján szakszervezetünk elnöksége ez év májusában határozatot hozott, hogy idén a korábbinál is magasabb színvonalú tanfolyamokat kell szervezni, különös tekintettel azokra a vállalatokra, amelyeknél az üzemi tanácstagok még nem részesültek oktatásban. A határozat alapján elsősorban a budapesti titkárság területén széleskörű szervező munka kezdődött és november végéig már az építőipari és szerelőipari vállalatok túlnyomó többségénél elkezdődtek a tanfolyamok. A titkárság mindenütt a legcélszerűbb szervezési formát választotta, nagyobb vállalatoknál egyedileg, másutt több vállalatot öszszevonva szervezett tanfolyamokat. Ugyanekkor a szervezők megállapították, hogy a faipari vállalatok többségénél még nem kezelik fontosságának megfelelően az üzemgazdasági oktatást. Ezért a budapesti titkárság vezetősége nyomatékosan felhívja fenti szakszervezeti bizottságokat, hogy haladéktalanul hajtsák végre a szakszervezet elnöksége 1960. május 31-i határozatát Elkezdték Nagykőrösön a koronghasító üzemrész építését A második ötéves tervben több élelmiszert, textilt, porcelánárut állítunk elő, növekszik a baromfi-feldolgozás, a gyümölcstermelés, a konzervipar, hogy csak néhány iparágat említsünk. A megnövekedő árumennyiség szállításához szükséges csomagoló anyagok gyártását is növelni kell tehát. A Ládaipari Vállalat időben felkészült a fokozottabb igények kielégítésére. Nagykőrösön 2. sz. telepén 12 millió forintos beruházással úgynevezett koronghasító üzemrészt épített, melyben külföldi gép segítségével nagymértékben emeli majd a termelékenységet. Az Ortmann rendszerű GR 134/370 típusú koronghasító gépnek sok előnyös tulajdonsága van. A gép, amint neve is mutatja, forgácsolás nélkül végzi a vágásit. Ily módon sokkal nagyobb faanyag kihasználást biztosít, mint a kihajtogatott fűrészfogakkal dolgozó gépek, melyek a vágásnyomon sok anyagot elforgácsolnak. Az önműködően dolgozó géppel 98 százalékos anyagkihasználás érhető el. Kés tárcsája 60—110 fordulatot tesz. Legnagyobb vágási vastagsága 16 mm., a legkisebb a fafajtáktól és az előkészítőtől függően luces jegenyefenyőknél, 1—1,5 mm., nyárfánál 0,8—11 mm, bükk- és tölgyfánál 0,5 mm. A rendkívül nagy teljesítményű óránként 3—8 köbméter faanyagot szeletekre vágó géppel rönk és előprizmázott anyag egyaránt megmunkálható. Gyorsasága miatt két ember kell kiszolgálásához, mert pl. egy 20 cm. átmérőjű rönköt kb. 16 másodperc alatt vág fel 10 mm vastag szeletekre, ami azt jelenti, hogy legalább 12 másodpercenként új rönköt kell a gépbe helyezni. A faanyagot vágás előtt gőzöléssel vagy főzéssel lágyítani kell, ezenkívül bizonyos utókezelésre és szárításra is szükség van. Ezeknek a munkálatoknak a költségeit azonban a gép rendkívül nagy termelékenysége kiegyenlíti, sőt nagy haszonnal dolgozik. Az új berendezés nagy gondot okoz a Ládaipari Vállalat vezetőségének, mert a célszerű elhelyezés érdekében a nagykőrösi telep jelentős részét át kell rendezniök. Meg kell hosszabbítaniuk a vasúti iparvágányt, gondoskodniuk kell munkások betanításáról, lehetővé kell tenni az akadálytalan építést stb. Sok problémát kell tehát megoldani, amíg a gép a tervek szerint 1961 III. negyedévében megkezdheti a termelést. A munkálatok elkezdődtek. A Bács megyei Magasépítő V. megkezdte az építést és vállalta, hogy 1960-ban 1,5 millió forint értékű munkát elvégez. Ebből azonban eddig csak 1 millió forint körüli összegű építési munkát végeztek el, ami beruházási zavarokat okoz a Ládaipari Vállalatnál és a minisztérium illetékes igazgatóságánál. A vállalatnál attól is tartanak, hogyha a kezdet vontatott, akkor a folytatás sem lesz megfelelő. No de reméljük, hogy nem így lesz. Ez azonban már kizárólag a Bács megyei Magánépítőipari Vállalaton múlik. Neki kell bebizonyítania, hogy az 1960. év végi lemaradás csak a kezdet nehézségei miatt volt, legyőzik az akadályokat és a munkát határidőre befejezik. A FŐVÁROSI FATÖMEGCIKKGYÁRTÓ V. Uzsoki utcai telepén 1 db 24 kilowattamperes és egy 8 kilowattamperes fázisjavító kondenzátort állítottak be 1960. december 29-én. Ezzel megszüntették a meddőáramot és így évenként 15 ezer forintot takarítanak meg, amely jelentős részben növeli majd a nyereségrészesedést. A SZAKMAI BÁLOK MENETRENDJE: január 14-én az újpesti Faipari Technikum szalagavató bálja. Január 21: anyagos bál, 28: szerelő bál, február 4: sport bál, február 11: műszaki bál, február 18: fás bál, február 25: festő bál, március 4: Ybl Miklós Építőipari Technikum bálja. Váradi Sebestyén, a Ferencvárosi Épületasztalosipari Vállalat főszabásza igen elégedett ember. Semmi okom sincs, hogy kételkedjem ebben, hiszen ő maga állította ezt, méghozzá az új esztendő küszöbén, azaz olyan időpontban, amikor a legtöbb ember mérleget csinál magában, hogyan sikerült az elmúlt év, mi valósult meg terveiből. Várad! Sebestyén is ezt tette, de hogy kellőképpen megindokolja, miért elédegett és boldog, kicsit visszakanyarodott a múltba, s onnan kezdte a számvetést. — Harmincban szabadultam, de nem sok örömem volt benne, mert ősszel kezembe nyomták a munkakönyvemet Hosszú időre rá kaptam csak munkát egy mesternél, az viszont csak akkor tudott fizetni, ha pénzt kapott a megrendelőtől. így aztán sokszor előfordult, hogy a hét végén csak a kezem tehettem bele az üres zsebembe fizetés helyett, pedig hadiárva voltam s én tartottam el édesanyámat. — Az én Péter fiam tizenkilenc éves, de mennyire másképpen alakult az élete, mint az enyém, ő is asztalossegéd már, de nincsenek állásgondjai. Jól keres, rendesen öltözik, telik neki mindenre, s jólesik lábom elégedettségét. Én is szerettem volna úgy öltözni, szórakozni, mint most ő, de nem tellett rá, s így mindenhonnan kinéztek a többi szegénylegénnyel együtt. S mikor néha összehasonlítom az ő életét az én fiatalságommal, boldog vagyok, hogy ő révbe jutott s mindene megvan. — A sok keserűség, ami az évek során felgyülemlett bennem, csak a felszabadulást követő évek során tűnt el az életemből. Az erzsébeti Farnady-gyárban kezdtem dolgozni, s innen kerültem az államosítás után, mint a törzsgárda tagja, ide az épületasztalosipari vállalathoz, megszűntek örökre a kenyérgondjzént. Keresetem ma 2400 forint. Péter fiam, aki három éve segéd, 1600—1800 forintot is megkeres. Kettőnk fizetése — mert feleségem már régen nem dolgozik —, sok mindenre elég, ha beosszuk. A régi, vályogból készült, egészségtelen, vizes kis házunkat lebontottuk és helyébe az állam és az üzem segítségével modern kétszoba összkomfortos családi házat építettünk. Hát ne legyek elégedett? — Most televíziót akarunk venni, mert a munkatársaim közül már soknak van és igen dicsérik. Mikor fiatal voltam, még a rádiót is csak hírből ismertem, mert nem tellett rá, most pedig televízióm is lesz, mert telik rá. — Azelőtt összesen három motor volt a községünkben s a zúgásukról meg tudtuk mondani, hogy kié. Ma annyinak van már motorja, hogy nem is tudnám felsorolni hamarjában. Látja, engem ez is elégedettséggel tölt el. Mégpedig azért, mert tudom, a két kezünk munkájával teremtettük meg ezt a jólétet s minden, amit csak építünk, csinálunk ebben az országban, az miértünk van, az a mi életünketszépíti meg, a mi gyarapodásunkat segíti elő. Ezek a gondolatok motoszkáltak bennem az előbb, amikor azt mondtam, hogy én elégedett és boldog ember vagyok, s családom is az. Azt hiszem, az elmondottak után elhiszi ezt nekem. Elnéztem derűsen mosolygó arcát és csak annyit mondtam: Kívánom, hogy a jövőben is így, ilyen szépen teljesüljön minden terve és vágya, az új évben is ilyen elégedett és boldog legyen. Sz. I. FAMUNKAS -0-0 A farostlemez- és forgácslaptermelés kérdéseit vitatta meg a Faipari Tudományos Egyesület IV. országos konferenciája is. A konferencia második napján Bódogh István, a bútoripari igazgatóság főmérnöke szólalt fel elsőnek. Előadásában többek között vázolta a faforgácsból és kenderpozdorjából készült bútorlapok felhasználásának lehetőségeit s raktározásukról szólva felhívta a figyelmet szakszerű tárolásukra. Ezután részletesen ismertette a bútorlapok éleinek kezelését, majd elmondotta, hogy a műgyantával készült bútorlapok a hagyományos szerszámokkal nehezen vagy egyáltalán nem munkálhatók meg. Éppen ezért forgácsolásnál kemény fém élekkel ellátott szerszámok használata szükséges. Felhívta az illetékesek figyelmét, hogy a legrövidebb időn belül kezdjék meg a műgyantával készült alapanyagok megmunkálásához szükséges keményfém élű szerszámok gyártását, vagy azok behozatalát, mert az ipar e nélkül nem tud dolgozni. Jiry Ocenasek, a csehszlovák Fatechnológiai Kutató Intézet igazgatója előadásában ismertette, hogy hazájukban milyen lemezféleségeket gyártanak, s azok alkalmazásának lehetőségeit. Hangsúlyozta, hogy a forgácslapok felhasználása a faiparban nemcsak a fa jobb kihasználását eredményezi, hanem eddig nem ismert lehetőségeket biztosít a tömörfa teljesen mechanizált és automatizált megmunkálásának bevezetésére is. Zoltán János, a Kőbányai Épület asztalosipari V. főmérnöke ismertette a kemény farostlemezzel borított keretszerkezetű ajtók gyártásával foglalkozó kísérletek eredményeit. Többek között elmondotta, hogy mivel a nyílászáró szerkezetek ki vannak téve az időjárás viszontagságainak, ezért nagyon kell ügyelni az élek lezárására és a felületek Vető védelmére. Mint mondotta, hosszú kísérletek után, vésett ajtók betéteként is alkalmaztak forgácslapokat, természetesen, az élek gondos lezárásával. Felhívta az illetékesek figyelmét arra, hogy a jelenleg érvényben levő szabvány nem engedi meg az új anyagok felhasználását, holott ezzel sok valutát lehet megtakarítani. Például, ha a díszborítás és a nadléc helyettesíthető lenne kellő nedvszívó tulajdonsággal bíró műfával, 10 000 lakásnál 8 ezer köbméter faanyagot takaríthatnának meg. Javasolta, hogy állandó kiállításon mutassák be az új anyagokból készült nyílászáró szerkezeteket, új vasalásokat stb. Az elkövetkező években ugyanis várható, hogy a nyílászáró szerkezetek öntött műfából készülnek, melyet alkatrészben szállít a Mohácsi Farostlemezgyár, s a helyszínen kell összeszerelni. Johannes Lindner, mérnök, a Német Szövetségi Köztársaság küldötte, a forgácslapok szerszámairól tartott előadást. Részletesen ismertette, hogy a forgácslapok különböző fajtáinak megmunkálásához milyen szerszámok alkalmasak. Előadását vetített képekkel tette közérthetőbbé, s a magával hozott szerszámokat 1960. november 11-én az Újpesti Asztalosárugyárban mutatta be az ipar szakemberei előtt. Lázár László, a Faipari Kutató Intézet mérnöke a keményfém élű szerszámok használatával kapcsolatos kutatások eredményéről és eddigi tapasztalataikról számolt be. Megállapította, hogy az egy megmunkálásra vetített költségeknél a keményfém alkalmazása esetén 76 százalékos megtakarítást lehet elérni. Ezután részletesen ismertette a keményfém élű szerszámok köszörülésének módját, a forgácsoló szögek kialakítását, majd vázolta, hogy milyen előtolási sebességet kell alkalmazni a takarékosság figyelembevételével a különböző forgácsolási műveleteknél. Végezetül felhívta az illetékesek figyelmét, hogy miután hazánkban a fahelyettesítő anyagok felhasználása állandóan nő, a szerszámkérdéssel a jövőben behatóbban kell foglalkozni. Szükségesnek tartja, hogy intézményesen gondoskodjanak a szerszám-szerkesztésről és az eddig elért tudományos eredményeket széleskörben ismertessék a gyakorlati felhasználásuk céljából. Javasolta, hogy mind a szerszámgyártást, mind az élezést, központilag oldják meg a szerszámok szabványosításával együtt. Dr. Herbert Flemming, a drezdai fatechnológiai intézet vezetője előadásában először a forgácsolással történő alakítás alapelvét ismertette, majd a faiparban alkalmazott alapanyagok és azok forgácsolással történő megmunkálását befolyásoló tényezőkről beszélt. A távlati fejlődést az mutatja — mondotta —, hogy a fahiány mindinkább a fa jobb kihasználására kényszerít bennünket. Mindjobban növekszik tehát a fahelyettesítő anyagok felhasználása, s mind szükségesebbé válik a keményfém élű vágószerszám használata. Martin Plucinczky, Lengyelország küldötte, a bútor felületkezelésének ipari lehetőségeit vázolta előadásában. Véleménye szerint, a bútor formáit és szerkezeti megoldásait úgy kell kialakítani, hogy az a nagyüzemi gyártás minden feltételének megfeleljen. A konstruktőr tehát már a tervezésnél vegye tekintetbe azt a feltételt, hogy az átfutási idő minél kevesebb legyen a nagyfokú mechanizálás és automatizált gyártás eredményeként. Szvetkó Nándor, az ÉM 6- os főosztályának főmérnöke, a faipari termékek nagyüzemi gyártásánál és felületkezelésénél lehetséges további mechanizálás, illetve automatizálás feltételeiről beszélt, különös tekintettel a farost, faforgács és pozdorja lapokra. Részletes előadását későbbi lapszámunkban ismertetjük majd. Dr. Dalocsa Gábor, a műszaki tudományok kandidátusa, a Faipari Kutató Intézet munkatársa, előadásában a fafeldolgozó ipar automatizálási lehetőségeiről beszélt. Előadását a nagy érdeklődésre való tekintettel későbbi lapszámunkban ugyancsak részletesen ismertetjük. Az országos faipari konferencia előadásai ezzel befejeződtek. A Faipari Tudományos Egyesület 10 éves fennállása alkalmából fogadást adott a faipar vezetői és külföldi vendégek részére. Ézsiás Pálné 1961. JANUÁR 6. Méltóan ünnepük tízéves fennállásukat a Tisza Bútorgyárban Kevés olyan „ifjú” üzem van a faiparban, mint a Szolnoki Tisza Bútorgyár. Munkásainak több mint háromnegyede 40 éven aluli, de kezdeményezéseik, munkájuk is friss, fiatalos. Az üzem az úgynevezett 160-as típusszámú 2550 forint kereskedelmi áron forgalomba hozott konyhabútorokat gyártja. Ez a típus kedvelt, mert olcsó, ízléses és kis helyen elfér. Igyekszik-e kielégíteni a gyár kollektívája a jó konyhabútor iránti igényt? Erre a kérdésre nagyon egyértelmű tettekkel válaszol a fiatal munkásgárda és a vezetőség. Néhány évvel ezelőtt még csak 17 darab berendezést készítettek naponta. Ez a szám 1959- ben 35-re emelkedett. 1960- ban viszont már napi 42 konyhabútort készítettek. És a fejlődés folytatódik: ez év januárban naponta már 50-et gyártanak. A fokozatos és emellett rohamos fejlődés gondos, tervszerű munka eredménye. A sorozatgyártás fejlesztése, újítások, részleges második műszak bevezetése egyaránt kedvezően hatottak a termelé-kenységre. A szabászműhelybe például saját erőből új perrel szívberendezést építettek. Ez lehetővé tette, hogy a zsúfolt gépházból két gyalogéípet átvihettek a szabászműhelybe A köríves ajtók ragasztásához gőzfűtéses hőprést állítottak be, amely két óráról percekre csökkentette a szárítási időt. A második műszakban a munkásoknak alig 20 százaléka dolgozik, mégis jelentősen növekedett a terme- sés. Az enyvezőműhelyben eredményesen alkalmazták az átfutási időt két-három nappal csökkentő műgyanta enyvet. Sorolhatnánk még az említetteknél kisebb újításokat is, amelyek mindegyike mutatja a gyár dolgozóinak az új, a jó módszerek iránti fogékonyságát. Versenyben érték el eredményeiket. Mindig többet és jobban akartak dolgozni, mindig túl akarták teljesíteni a tervüket. Mostanában azonban különösen szorgalmasak voltak, mert a gyár december 11-én ünnepelte tízéves fennállását. A jubileumi ünnepségen a hét alapítótag és az 1954—1955. táján kialakult törzsgárda megfogadta: mindent megtesznek az élüzemcím elnyerése, az eddiginél is számottevőbb eredmények érdekében. Hat brigád vetélkedik a szocialista brigádmozgalomban. Köztük a kitüntető címet már elnyerte Szolnoki István. ,,F. Bede”-brigádja és Sándor Pál „Petőfi”-brigádja tagjai, K. Molnár István, Kántor István, Pallai István és a többiek, nemcsak gyors szerelésekkel, de az importanyagok megtakarításával is jeleskedtek. Most új év, új munkaszakasz kezdődik. El akarják kezdeni a nitrofestéses-lakköntős eljárást, a második műszak bővítését, további újítások bevezetését, stb. Így akarják folytatni a fiatalos lendületet, az újat terjesztő jó munkát, hogy minél több családnál örüljenek a tetszetős olcsó és modern konyhabútoroknak.