Famunkás, 1967 (67/62. évfolyam, 1-13. szám)
1967-01-02 / 1. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ ÉPITŐ-, FA- ÉS ÉPÍTŐANYAGIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA LXVII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ÁRA: 40 FILLÉR 11967. JANUÁR 2. NAPIRENDEN: A bútoripar exporttevékenysége AZ EXPORTTEVÉKENYSÉG SZÉLESÍTÉSE olyan iparágakban, ahol ennek feltételei megvannak, mindanynyiunk kötelessége. A versenyképes, minőségileg kifogástalan termékek előállítása, a szállítási határidők betartása azonban nem csupán megálapodás kérdése és nem egynéhány vezetőre tartozó feladat, hanem a dolgozók széles körének tevékenységével megvalósuló folyamat. Hogy ez valóban így legyen, ahhoz az is kell, hogy a szakszervezeti bizottságok tájékoztassák a dolgozókat ennek fontosságáról, a gazdasági vezetőkkel teremtessék meg a feltételeket és a termelést segítő mozgalmi munkában is kapja meg ez a kérdés az őt megillető helyet. Ebből kiindulva foglalkozott a budapesti bizottság elnöksége a bútoripar exporttevékenységével, azzal, hogy a három budapesti vállalat gazdasági téren hogyan valósította meg a párthatározatot és ezt mennyire, milyen eszközökkel segítette a szakszervezeti mozgalmi munka. A téma gazdasági oldalát elemezve először is az állapítható meg, hogy a bútoriparban talán még kevésbé lehet különválasztani az exporttevékenységet a hazai kereslettől, mint más iparágakban. A másik tényező, ami ebben az évben már közrejátszott, az új gazdasági mechanizmus szellemének érvényesülése a megrendelők oldaláról. Mindez a bútoripari vállalatoktól is rugalmas termelést, az igényekhez történő nagyfokú alkalmazkodást kívánt meg. Ennek a követelménynek bútoripari vállalataink az év folyamán sikerrel tettek eleget. S amikor a belkereskedelem igénye lecsökkent vagy időben eltolódott, igen helyesen, arra törekedtek, hogy minél több exportmegrendelésre tegyenek szert és ezzel biztosítsák a folyamatos termelést. Ennek eredményeképpen mindhárom vállalat jelentős mértékben túlteljesítette a megnövekedett exportfeladatokat, s össztermelésük 18— 20%-a kivitelre került. A BÚTORIPAR EXPORTJÁNAK TÚLNYOMÓ RÉSZE tőkés országokba irányul: az Iskola- és Sportszerárugyár exportra kerülő termékeit teljes egészében, a Szék- és Kárpitosipari Vállalat 80%ban, a Budapesti Bútoripari Vállalat pedig 50 e V%-ban tőkés országokba szállítja. A megrendelések teljesítésével csak az utóbbi vállalatnak van problémája, a nem megfelelő minőségű furnir miatt az I.—III. negyedévben nem tudtak maradéktalanul eleget tenni kötelezettségüknek. Az exportáruk minősége ellen lényeges kifogás sehol sem merült fel, kötbért egyik vállalat sem fizetett. Ez a múlthoz viszonyítva a Budapesti Bútoripari Vállalat vonatkozásában jelentős haladás, mert emlékezetes, hogy a múlt évben — talán nem is annyira az ő hibájukból — mennyi problémájuk volt. Tavaly zökkenőmentesebb volt az exportálás, ők viszont megoldották a megfelelő csomagolást, és ezzel eleve kiküszöbölődött a minőségi kifogás. A múlt évi fejlődéssel azonban még nem elégedettek a bútoripari gazdasági vezetők. Az anyagellátási problémák, a termelési kapacitások kihasználása és magának az exportnak a szélesítése érdekében egyre erőteljesebben vetik fel a közvetlen piackutatás és a kapcsolatok kiépítésének szükségességét. Arra törekednek, hogy a külföldi megrendelőkkel személyesen tárgyaljanak, mert így hamarabb mód nyílik újabb termékekre vonatkozó megrendelésekre. Növelni szeretnék a tőkés országokba menő szílbútor-exportot, mert ez munkaigényességénél fogva számukra megfelelőbb és rendelkezésre áll a hozzáértő szakmunkásgárda is. A szakszervezeti bizottságok termelést segítő mozgalmi tevékenysége a 3 vállalatnál nem egyformán fejlődött. Vállalati szinten csak a Szék- és Kárpitosipari Vállalat készített kongreszusi felajánlást. Vállalásuk arra irányult, hogy a belkereskedelem igényét — amelynek egy részéről az év közepén lemondott, azután mégis kérte — kielégítsék. A Budapesti Bútoripari Vállalat gyáregységei közül az Angyalföldi Bútorgyár elsők között kapcsolódott a kongresszusi versenybe, termelési tervük túlteljesítését az exportfeladatok végrehajtását, a költségszint csökkentését stb. vállalták. Novemberben „kongresszusi hónap”-ot szerveztek, és további pótvállalást tettek. Felajánlásaikat teljesítették is. A SZOCIALISTA BRIGÁDMOZGALOM LEGJOBBAN a Szak- és Kárpitosipari Vállalatnál fejlődött, a brigádok a kongresszus tiszteletére a technológiai fegyelem és minőség betartására, az exportszállítási határidők teljesítésére tettek vállalást. A budapesti bizottság elnöksége úgy véli, hogy a szakszervezeti termelési mozgalmi tevékenység még nem bontakozott ki minden vállalatnál és gyáregységnél egyformán. Elsősorban arra kell törekedni, hogy a lemaradók is felzárkózzanak. Szélesíteni kell a szocialista brigádmozgalmat és a munkaverseny középpontjában a kifogástalan munkát kell állítani. Többet kell foglalkozni — elsősorban a Budapesti Bútoripari Vállalatnál — a munkaszervezés, a folyamatos munkaellátás problémájával és nemcsak olyankor, amikor már zökkenők vannak, hanem azt megelőzően. Kongresszusi pótfelajánlásukat is teljesítették Amint azt a nyár végén hírül adtuk a „Famunkás’-ban, a Szék- és Kárpítosipari Vállalat VI-os számú gyáregysége a IX. pártkongresszus tiszteletére pótfelajánlást tett a kereskedelem igényeinek megfelelően 200 Mohács garnitúra, 150 Rába heverő és 100 Szekfű kanapé legyártására. A terven felül vállalt feladatot december végére sikerrel teljesítette a mohácsi gyár kollektívája. Ennek alapján valószínű, hogy a VI-os számú gyáregység nyeri a Szék- és Kárpitosipari Vállalat hét gyáregysége közötti munkaversenyt. Ezzel megismétlik 1965. évi eredményüket, amikor ugyancsak ők bizonyultak a legjobbaknak. Eredeti tervüket már november 21-én teljesítették és a tervezett 59 millió forint helyett 67 millió forint értékű bútort gyártottak az év végéig. A termelékenység kedvezően alakult a gyáregységnél: a terv túlteljesítésének minden 1 százalékára 0,4 százalék bérnövekedés jutott. A dolgozók havi átlagkeresete 100 forinttal növekedett a jó munka eredményeként. Egész évi túlórafelhasználásuk nem haladja meg az 5 ezer órát. Gyártmányaik minősége kifogástalan, kötbérek nem terhelik a gyáregységet. Élüzemhez méltó munkát végzett a VI-os számú gyáregység — kitűnik ez abból is, hogy gondos megelőző munka révén jelentősen csökkentették a balesetek számát. Mindössze három baleset fordult elő náluk, 35 munkanap kieséssel A legjobb munkát az asztalosok 32 tagú Petőfi szocialista brigádja végezte. A kárpitosoknál a „Béke őre” szocialista brigád került az első helyre Riesz Józsefné vezetésével. Kiváló munkát végzett a daraboló műhely, az I-es gépház és a kézi előkészítő műhely is. — 1. — Alig tudunk átvágni a körmendi ládagyár udvarán. Lépten-nyomon deszkahegyekbe ütközünk. A feldolgozásra váró anyagot a szabad ég alatt tárolják , s amikor ezt szóvá tesszük a telephely vezetői így védekeznek: „örülünk, hogy fedél van a szegezőnők feje fölött”. Mintegy negyven új dolgozót vettek fel ez évben, s valamennyien a szegezőműhelyben dolgoznak. A munkásfelvételre azért volt szükség, mert exporttervük megduplázódott és jelenleg közel ötezer köbméter deszkából gyártanak vékonyfalú ládákat az NSZK-nak, Görögországnak. Ugyanakkor a hazai igények is megnövekedtek, sőt némi eltolódás mutatkozik a választékot tekintve, mivel nagy számban készülnek a telephelyen az úgynevezett óriásládák, amelyek negyed légköbméteresek, hosszúságuk, magasságuk pedig több mint egy méter. Ma már ki tudják elégíteni a különleges megrendelésket is, így nem ritkák az 5—10 ládából álló kis szériák sem. Több mint kétezer féle mérettel dolgoznak, s az előző évek begyakorolt, sablonmunkához szokott szegezőnőknek nem volt könnyű megszokniuk a gyors átállást, a gyakori méretváltozást. Jó alkalmazkodó készségüknek, szakértelmüknek köszönhető, hogy a körmendi ládagyár 108 százalékos tervteljesítés mellett a tervezettnél csaknem másfél millióval gazdaságosabban dolgozott, s így előreláthatólag 9—10 napi keresetnek megfelelő nyereségrészesedésre számíthatnak. Eddig jutottunk el a beszélgetésben, amikor megérkeztünk a szegezőműhelyekhez. Az udvaron tapasztalt zsúfoltság a műhelyekre is jellemző volt, ráadásul a helyiségekben gyenge világítás és fűtés fogadott bennünket. A munkások éppen a reggelijüket fogyasztották, ki-ki a maga választotta ülőalkalmatosságon. A nők körülülték a dobkályhát és a szegezésre váró deszkákra pakolták ki elemózsiájukat. Amíg reggeliztek körülnéztünk a műhelyekben. A falakat csak félig vakolták be, a mennyezetről néhány helyen lógott a vakolat. A gyér világítás mellett is szembetűnt, hogy a munkások szögre akasztva tartják holmijukat, mert a falak mentén csupán néhány öltözőszekrényt helyeztek el Ha a mostoha körülményekkel nem is, egy dologgal elégedettek a munkások. Amíg nem volt elegendő műhely addig két műszakban foglalkoztatták őket, most ez a problémájuk megoldódott. S mint mondották, remélik, javulni fognak a szociális feltételek is. Reménykedésük nem alaptalan. A ládagyár vezetői már kiadták az utasítást a karbantartó kőműveseknek- hogy építsék fel a szükséges illemhelyeket, továbbá a volt tmk-műhelyt alakítsák át új szegezőműhellyé. S vajon mi lesz az öltözőkkel — kérdeztük. Az öltözők bővítése meghaladja az erejüket — mondották a vezetők — s központi beruházás kell a nagyobb szabású építési munkákhoz. Ugyancsak a központ támogatása szükséges a fűtő, és a világítás megoldására is. Kéréseik jogosak. Jó munkájukkal rászolgáltak arra, hogy emberibb körülmények között dolgozhassanak. Forrai János Zsidai Ferencné és Farkas Imréné a törzsgárda tagjai „párban” szegezik az óriásládák elemeit. Megindult Barcson a parkettaléc gyártó futószalag A Délmagyarországi Fűrészek barcsi központi telepén tett év végi látogatásunk alkalmával a parkettaléc, vagyis a fríz gyártásánál érdekes új munkamódszert figyelhettünk meg. Futószalag segítségével végzik a gyártást. Ez a futószalag azonban, amely a Faipari Kutató Intézet tervei alapján készült kísérleti céllal, lényegesen különbözik az eddig látottaktól. A gépek mellett dolgozó és részműveleteket végző munkásoktól nemcsak elviszi a félkész, vagy kész munkadarabot, hanem szükség esetén vissza is hozza. A 13 méter hosszú futószalag ugyanis kettős, és a két rész egymással ellentétes irányú mozgást végez. Amikor az anyag a szalag végére ér, egy végtelen lánc áttolja a másik szalagra és az anyag megindul visszafelé. A deszkadarabok addig „utaznak” a szalagon, amíg megmunkálásuk be nem fejeződik, és akkor egy munkásnő leszedi a kész parkettaléceket. A megmunkálási műveleteket két szélező, három daraboló és öt hasító körfűrész segítségével végzik. A valamennyi gépegységet összekapcsoló nagy futószalagot minden gépnél kis futószalagok egészítik ki, melyeknek ugyancsak hasznos rendeltetésük van. Az anyagnak ugyanazon a gépen ismételt megmunkálásra kerülő részét ezek az ötletes szalagok viszik vissza a munkások kezéhez. Tetszik a futószalag a munkásoknak és a műszaki vezetőknek is. Némi aggályuk azért mégis van. Ez az eredménnyel kapcsolatos. Egy műszakban 16 köbméter parkettalécet kellene gyártani, de 11— 12 köbméternél még nem jutottak tovább. — A módszer még nagyon új, hiányzik dolgozóink begyakorlottsága — állapította meg ezzel kapcsolatban Ács József főmérnök. —■ Kissé merész vállalkozás volt év végén beindítani a futószalagot, hiszen most nagyon szorít bennünket a terv... Könnyebben ment volna a begyakorlás, ha nyáron elkezdhetjük, amikor nem zavarja dolgozóinkat a hideg műhely. Az év vége lévén, szó esett arról is, sikerül-e teljesíteni a tervet. Sok reményünk erre nincs, mivel a csurgói II-es telep lemaradását aligha tudták bepótolni. Barcson 11 hónap alatt több mint 200 százalékos üzemi eredményt értek el, de még ez is kevés volt a csurgói lemaradás ellensúlyozásához. Csurgón ugyanis a több mint 30 milliós beruházással befejezéséhez közeledő rekonstrukciót nem sikerül a termelés zavarai nélkül elvégezni. Az építők rövidesen átadják a fenyőfűrészcsarnokot és a ládaüzemet, ahol évente 15 ezer köbméter ládát gyártanak majd. Építkezés folyik 3,5 millió forintos beruházással a barcsi üzemben is. Üzemi konyhát, 500 fős ebédlőt és mellette klubhelyiséget és könyvtárat létesítenek. A dolgozók társadalmi munkával, 400 köbméter föld kiemelésével segítették elő az építkezés gyors megindulását. — Szakszervezeti bizottságunk szervezte ezt a nagyarányú társadalmi munkát — tájékoztatott Pandúr Ferenc titkár. — Az üzemünk dolgozói lelkesen vettek részt ebben a társadalmi munkában, mivel jól tudják, hogy gyors elkészítése régóta húzódó szociális problémákat old meg üzemünkben. Elmondotta Pandúr Ferenc azt is, hogy szakszervezeti bizottságuk megkezdte a választások előkészítését. A december 22-én tartott taggyűlésen megválasztották a jelölő bizottságot. Először kerül majd sor csúcsbizottság választására, amely 7 tagú lesz, és mindkét telep vonatkozásában irányítja majd a szakszervezeti munkát. L. J.