Famunkás, 1967 (67/62. évfolyam, 1-13. szám)

1967-01-02 / 1. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ ÉPITŐ-, FA- ÉS ÉPÍTŐANYAGIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA LXVII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ÁRA: 40 FILLÉR 11967. JANUÁR 2. NAPIRENDEN: A bútoripar exporttevékenysége AZ EXPORTTEVÉKENY­SÉG SZÉLESÍTÉSE olyan iparágakban, ahol ennek fel­tételei megvannak, mindany­­nyiunk kötelessége. A ver­senyképes, minőségileg kifo­gástalan termékek előállítása, a szállítási határidők betar­tása azonban nem csupán megálapodás kérdése és nem egynéhány vezetőre tartozó feladat, hanem a dolgozók széles körének tevékenységé­vel megvalósuló folyamat. Hogy ez valóban így le­gyen, ahhoz az is kell, hogy a szakszervezeti bizottságok tájékoztassák a dolgozókat ennek fontosságáról, a gazda­sági vezetőkkel teremtessék meg a feltételeket és a ter­melést segítő mozgalmi mun­kában is kapja meg ez a kér­dés az őt megillető helyet. Ebből kiindulva foglalkozott a budapesti bizottság elnök­sége a bútoripar exporttevé­kenységével, azzal, hogy a há­rom budapesti vállalat gazda­sági téren hogyan valósította meg a párthatározatot és ezt mennyire, milyen eszközökkel segítette a szakszervezeti mozgalmi munka. A téma gazdasági oldalát elemezve először is az állapít­ható meg, hogy a bútoripar­ban talán még kevésbé lehet különválasztani az exportte­vékenységet a hazai kereslet­től, mint más iparágakban. A másik tényező, ami ebben az évben már közrejátszott, az új gazdasági mechanizmus szellemének érvényesülése a megrendelők oldaláról. Mind­ez a bútoripari vállalatoktól is rugalmas termelést, az igényekhez történő nagy­fokú alkalmazkodást kí­vánt meg. Ennek a követelménynek bú­toripari vállalataink az év fo­lyamán sikerrel tettek eleget. S amikor a belkereskedelem igénye lecsökkent vagy idő­ben eltolódott, igen helyesen, arra törekedtek, hogy minél több exportmegrendelésre te­gyenek szert és ezzel biztosít­sák a folyamatos termelést. Ennek eredményeképpen mindhárom vállalat jelentős mértékben túlteljesítette a megnövekedett exportfelada­tokat, s össztermelésük 18— 20%-a kivitelre került. A BÚTORIPAR EXPORT­JÁNAK TÚLNYOMÓ RÉSZE tőkés országokba irányul: az Iskola- és Sportszerárugyár exportra kerülő termékeit tel­jes egészében, a Szék- és Kárpitosipari Vállalat 80%­­ban, a Budapesti Bútoripari Vállalat pedig 50 e V%-ban tőkés országokba szállítja. A meg­rendelések teljesítésével csak az utóbbi vállalatnak van problémája, a nem megfelelő minőségű furnir miatt az I.—III. negyedévben nem tud­tak maradéktalanul eleget tenni kötelezettségüknek. Az exportáruk minősége el­len lényeges kifogás sehol sem merült fel, kötbért egyik vállalat sem fizetett. Ez a múlthoz viszonyítva a Buda­pesti Bútoripari Vállalat vo­natkozásában jelentős hala­dás, mert emlékezetes, hogy a múlt évben — talán nem is annyira az ő hibájukból — mennyi problémájuk volt. Ta­valy zökkenőmentesebb volt az exportálás, ők viszont meg­oldották a megfelelő csomago­lást, és ezzel eleve kiküszöbö­lődött a minőségi kifogás. A múlt évi fejlődéssel azon­ban még nem elégedettek a bútoripari gazdasági vezetők. Az anyagellátási problémák, a termelési kapacitások ki­használása és magának az exportnak a szélesítése érde­kében egyre erőteljesebben vetik fel a közvetlen piackuta­tás­ és a kapcsolatok ki­építésének szükségességét. Arra törekednek, hogy a külföldi megrendelőkkel sze­mélyesen tárgyaljanak, mert így hamarabb mód nyílik újabb termékekre vonatkozó megrendelésekre. Növelni sze­retnék a tőkés országokba menő szílbútor-exportot, mert ez munkaigényességénél fogva számukra megfelelőbb és ren­delkezésre áll a hozzáértő szakmunkásgárda is. A szakszervezeti bizottságok termelést segítő mozgalmi te­vékenysége a 3 vállalatnál nem egyformán fejlődött. Vál­lalati szinten csak a Szék- és Kárpitosipari Vállalat készí­tett kongreszusi felajánlást. Vállalásuk arra irányult, hogy a belkereskedelem igényét — amelynek egy részéről az év közepén lemondott, azután mégis kérte — kielégítsék. A Budapesti Bútoripari Vál­lalat gyáregységei közül az Angyalföldi Bútorgyár elsők között kapcsolódott a kong­resszusi versenybe, termelési tervük túlteljesítését az ex­portfeladatok végrehajtását, a költségszint csökkentését stb. vállalták. N­ovemberben „kongresszusi hónap”-ot szer­veztek, és további pótvállalást tettek. Felajánlásaikat teljesí­tették is. A SZOCIALISTA BRIGÁD­MOZGALOM LEGJOBBAN a Szak- és Kárpitosipari Válla­latnál fejlődött, a brigádok a kongresszus tiszteletére a tech­nológiai fegyelem és minőség betartására, az exportszállítá­si határidők teljesítésére tet­tek vállalást. A budapesti bizottság el­nöksége úgy véli, hogy a szakszervezeti termelési moz­galmi tevékenység még nem bontakozott ki minden válla­latnál és gyáregységnél egy­formán. Elsősorban arra kell tö­rekedni, hogy a lemara­dók is felzárkózzanak. Szélesíteni kell a szocialista brigádmozgalmat és a mun­kaverseny középpontjába­n a kifogástalan munkát kell állítani. Többet kell foglal­kozni — elsősorban a Buda­pesti Bútoripari Vállalatnál — a munkaszervezés, a folya­matos munkaellátás problé­májával és nemcsak olyankor, amikor már zökkenők van­nak, hanem azt megelőzően. Kongresszusi pótfelajánlásukat is teljesítették Amint azt a nyár végén hí­rül adtuk a „Famunkás’-ban, a Szék- és Kárpítosipari Vál­lalat VI-os számú gyáregy­sége a IX. pártkongresszus tiszteletére pótfelajánlást tett a kereskedelem igényeinek megfelelően 200 Mohács gar­nitúra, 150 Rába heverő és 100 Szekfű kanapé legyártásá­ra. A terven felül vállalt fel­adatot december végére sikerrel teljesítette a mohácsi gyár kollektívája. Ennek alapján valószínű, hogy a VI-os számú gyáregy­ség nyeri a Szék- és Kárpitosipari Vállalat hét gyáregysége közötti munka­­versenyt. Ezzel megismétlik 1965. évi eredményüket, ami­kor ugyancsak ők bizonyul­tak a legjobbaknak. Eredeti tervüket már november 21-én teljesítették és a tervezett 59 millió forint helyett 67 millió forint értékű bútort gyártot­tak a­z év végéig. A termelé­kenység kedvezően alakult a gyáregységnél: a terv túltelje­sítésének minden 1 százaléká­ra 0,4 százalék bérnövekedés jutott. A dolgozók havi átlagke­resete 100 forinttal növe­kedett a jó munka eredmé­nyeként. Egész évi túlórafelhasználásuk nem haladja meg az 5 ezer órát. Gyártmányaik minősége kifogástalan, kötbérek nem terhelik a gyáregységet. Élüzemhez méltó munkát végzett a VI-os számú gyár­egység — kitűnik ez abból is, hogy gondos megelőző munka révén jelentősen csökkentették a balesetek számát. Mindössze három baleset for­dult elő náluk, 35 munkanap kieséssel A legjobb munkát az asz­talosok 32 tagú Petőfi szocia­lista brigádja végezte. A kár­pitosoknál a „Béke őre” szo­cialista brigád került az első helyre Riesz Józsefné vezeté­sével. Kiváló munkát végzett a daraboló műhely, az I-es gépház és a kézi előkészítő műhely is. — 1­­. — Alig tudunk átvágni a kör­mendi ládagyár udvarán. Lép­­ten-nyomon deszkahegyekbe ütközünk. A feldolgozásra váró anyagot a szabad ég alatt tárolják , s amikor ezt szóvá tesszük a telephely ve­zetői így védekeznek: „örü­lünk, hogy fedél van a szege­zőnők feje fölött”. Mintegy negyven új dolgo­zót vettek fel ez évben, s valamennyien a szegezőmű­helyben dolgoznak. A mun­kásfelvételre azért volt szük­ség, mert exporttervük meg­duplázódott és jelenleg közel ötezer köbméter deszkából gyártanak vékonyfalú ládákat az NSZK-nak, Görögország­nak. Ugyanakkor a hazai igé­nyek is megnövekedtek, sőt némi eltolódás mutatkozik a választékot tekintve, mivel nagy számban készülnek a te­lephelyen az úgynevezett óriásládák, amelyek negyed légköbméteresek, hosszúságuk, magasságuk pedig több mint egy méter. Ma már ki tudják elégíteni a különleges meg­­rendelés­­ket is, így nem rit­kák az 5—10 ládából álló kis­ szériák sem. Több mint kétezer féle mé­rettel dolgoznak, s az előző évek begyakorolt, sablonmun­kához szokott szegezőnőknek nem volt könnyű megszok­niuk a gyors átállást, a gya­kori méretváltozást. Jó alkal­mazkodó készségüknek, szak­értelmüknek köszönhető, hogy a körmendi ládagyár 108 szá­zalékos tervteljesítés mellett a tervezettnél csaknem más­fél millióval gazdaságosabban dolgozott, s így előrelátható­lag 9—10 napi keresetnek megfelelő nyereségrészesedés­re számíthatnak. Eddig jutottunk el a be­szélgetésben, amikor megér­keztünk a szegezőműhelyek­hez. Az udvaron tapasztalt zsúfoltság a műhelyekre is jellemző volt, ráadásul a he­lyiségekben gyenge világítás és fűtés fogadott bennünket. A munkások éppen a reggeli­jüket fogyasztották, ki-ki a maga választotta ülőalkalma­tosságon. A nők körülül­ték a dobkályhát és a szege­­zésre váró deszkákra pakol­ták ki elemózsiájukat. Amíg reggeliztek körülnéztünk a műhelyekben. A falakat csa­k félig vakolták be, a mennye­zetről néhány helyen lógott a vakolat. A gyér világítás mel­lett is szembetűnt, hogy a munkások szögre akasztva tartják holmijukat, mert a falak mentén csupán néhány öltözőszekrényt helyeztek el Ha a mostoha körülmények­kel nem is, egy dologgal elé­gedettek a munkások. Amíg nem volt elegendő műhely addig két műszakban foglal­koztatták őket, most ez a problémájuk megoldódott. S mint mondották, remélik, ja­vulni fognak a szociális fel­tételek is. Reménykedésük nem alaptalan. A ládagyár vezetői már kiadták az utasí­tást a karbantartó kőműve­seknek- hogy építsék fel a szükséges illemhelyeket, to­vábbá a volt tmk-műhelyt alakítsák át új szegezőmű­hellyé. S vajon mi lesz az öl­tözőkkel — kérdeztük. Az öltözők bővítése meghaladja az erejüket — mondották a vezetők — s központi beruhá­zás kell a nagyobb szabású építési munkákhoz. Ugyancsak a központ támogatása szüksé­ges a fűtő, és a világítás meg­oldására is. Kéréseik jogosak. Jó mun­kájukkal rászolgáltak arra, hogy emberibb körülmények között dolgozhassanak. Forrai János Zsidai Ferencné és Farkas Imréné a törzsgárda tagjai „pár­ban” szegezik az óriásládák elemeit. Megindult Barcson a parkettaléc gyártó futószalag A Dél­magyarországi Fűré­szek barcsi központi telepén tett év végi látogatásunk al­kalmával a parkettaléc, vagy­is a fríz gyártásánál érdekes új munkamódszert figyelhet­tünk meg. Futószalag segítségével vég­zik a gyártást. Ez a futószalag azonban, amely a Faipari Ku­tató Intézet tervei alapján ké­szült kísérleti céllal, lényege­sen különbözik az eddig látot­taktól. A gépek mellett dol­gozó és részműveleteket végző munkásoktól nemcsak elviszi a félkész, vagy kész munka­darabot, hanem szükség ese­tén vissza is hozza. A 13 mé­ter hosszú futószalag ugyanis kettős, és a két rész egymás­sal ellentétes irányú mozgást végez. Amikor az anyag a sza­lag végére ér, egy végtelen lánc áttolja a másik szalagra és az anyag megindul vissza­felé. A deszkadarabok addig „utaznak” a szalagon, amíg megmunkálásuk be nem feje­ződik, és akkor egy munkás­nő leszedi a kész parketta­léceket. A megmunkálási művelete­ket két szélező, három dara­boló és öt hasító körfűrész se­gítségével végzik. A vala­mennyi gépegységet összekap­csoló nagy futószalagot min­den gépnél kis futószalagok egészítik ki, melyeknek ugyan­csak hasznos rendeltetésük van. Az anyagnak ugyanazon a gépen ismételt megmunká­lásra kerülő részét ezek az öt­letes szalagok viszik vissza a munkások kezéhez. Tetszik a futószalag a mun­kásoknak és a műszaki veze­tőknek is. Némi aggályuk azért mégis van. Ez az ered­ménnyel kapcsolatos. Egy mű­szakban 16 köbméter parketta­lécet kellene gyártani, de 11— 12 köbméternél még nem ju­tottak tovább. — A módszer még nagyon új, hiányzik dolgozóink begya­korlottsága — állapította meg ezzel kapcsolatban Ács József főmérnök. —■ Kissé merész vál­lalkozás volt év végén beindí­tani a futószalagot, hiszen most nagyon szorít bennünket a terv... Könnyebben ment volna a begyakorlás, ha nyá­ron elkezdhetjük, amikor nem zavarja dolgozóinkat a hideg műhely. Az év vége lévén, szó esett arról is, sikerül-e teljesíteni a tervet.­­ Sok reményünk erre nincs, mivel a csurgói II-es te­lep lemaradását aligha tudták bepótolni. Barcson 11 hónap alatt több mint 200 százalékos üzemi eredményt értek el, de még ez is kevés volt a csurgói lemaradás ellensúlyozásához. Csurgón ugyanis a több mint 30 milliós beruházással befe­jezéséhez közeledő rekonst­rukciót nem sikerül a terme­lés zavarai nélkül elvégezni. Az építők rövidesen átadják a fenyőfűrészcsarnokot és a lá­daüzemet, ahol évente 15 ezer köbméter ládát gyártanak majd. Építkezés folyik 3,5 millió forintos beruházással a barcsi üzemben is. Üzemi konyhát, 500 fős ebédlőt és mellette klubhelyiséget és könyvtárat létesítenek. A dolgozók társa­dalmi munkával, 400 köbméter föld kiemelésével segítették elő az építkezés gyors megin­dulását. — Szakszervezeti bizottsá­gunk szervezte ezt a nagyará­nyú társadalmi munkát — tá­jékoztatott Pandúr Ferenc tit­kár. — Az üzemünk dolgozói lelkesen vettek részt ebben a társadalmi munkában, mivel jól tudják, hogy gyors elké­szítése régóta húzódó szociális problémákat old meg üze­münkben. Elmondotta Pandúr Ferenc azt is, hogy szakszervezeti bi­zottságuk megkezdte a válasz­tások előkészítését. A decem­ber 22-én tartott taggyűlésen megválasztották a jelölő bi­zottságot. Először kerül majd sor csúcsbizottság választásá­ra, amely 7 tagú lesz, és mind­két telep vonatkozásában irá­nyítja majd a szakszervezeti munkát. L. J.

Next