Famunkás, 1968 (68/63. évfolyam, 1-13. szám)

1968-01-02 / 1. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ÉPÍTŐAPJA FAIPARI CSOMA AZ ÉPÍTŐ-, FA- ÉS ÉPÍTŐ­ANYAGIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA LXIII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ARA: 10 FILLER 1968. JANUÁR 3. „Teljességre és közérthetőségre törekedtünk a kollektív szerződés szerkesztésénél A jegyzőkönyvek, így egy­másra téve, majdnem olyan vaskos füzetet tesznek ki, mint maga a kollektív szerző­dés tervezete. Nem is csoda, hiszen öt üzemből, a Buda­pesti Fűrészek öt üzeméből gyűltek össze, s ha utána szá­molnánk, legalább száz ja­vaslatot, észrevételt tartalmaz­nak. Mielőtt bepillantanánk a jegyzőkönyvekbe, és a tőlük függetlenül benyújtott, írás­beli javaslatokba, nézzük meg, hogyan is jutott el a dolgozók­hoz itt Budapesten, s a vidéki üzemekben — Szolnokon, Si­­károson, Vinyesándormajor­­ban — a Budapesti Fűrészek kollektív szerződésének terve­zete. A tíztagú előkészítő bizott­ság három képviselőjével, Cse­­repi Józsefné munkaügyi osz­tályvezetővel, Kiss Lajosniéval és Németh István munkavédel­mi felügyelővel, valamint a vállalati szb-titkárral, Cserepi Józseffel beszélgetünk. A harmadik változat — kezdjük talán azzal — foglalják össze az „előzménye­ket” —, hogy a dolgozók elé került tervezet már a harma­dik változat volt. Az elsőt még tavaly augusztusban készítet­tük el a minisztérium megbí­zásából, s ezt az ún. szerző­dés­mintát eljuttattuk a fa­ipari üzemekhez. A különböző rendeletek, a Munka Törvény­­könyve megjelenése után a tervezet gyökeres átdolgozásra szorult, a második, módosított tervezettel október 23-ra, a megadott határidőre készül­tünk el. A december elejére elkészült, harmadik szerződés­­tervezet már nemcsak az ösz­­szes vonatkozó rendeletre épült, hanem gondosan figye­lembe vette a vállalat adóssá­gait, s tartalmazza a vállalati munkavédelmi és újítási sza­bályzatot is, tehát teljesnek mondható. Alapos ismertetés — Hogyan került a tervezet a dolgozók elé? — A szerződés-tervezetet 80 példányban, sokszorosítottuk, s minden üzemhez legalább 15 példányban eljuttattuk. A mű­helybizottságok üzemrészen­ként vitatták meg a dolgozók­kal, s a javaslatokat, jegyző­könyveket december 19-ig jut­tatták vissza az előkészítő bi­zottsághoz. A tervezetet a dol­gozók írásban is tanulmányoz­hatták, de a gazdasági vezetők mindenütt a legnagyobb rész­letességgel ismertették, min­denütt ott voltak a szakszer­vezeti bizottságok titkárai vagy tagjai is, valamint a köz­pont képviselői. Minden ta­nácskozásról szó szerinti jegy­zőkönyv készült, de a dolgo­zók a tanácskozásokon kívül, írásban is tehettek észrevéte­leket, indítványokat. A javas­latokra a dolgozók vagy még a helyszínen választ kaptak, vagy írásban válaszol nekik az előkészítő bizottság, amely a dolgozók elfogadható indítvá­nyait javaslatba véve a szerző­déstervezetet aláírásra az igaz­gató és a szakszervezeti ta­nács elé terjeszti. Erre január 3-án kerül sor, majd az aláírt kollektív szerződést nyomdá­ba adjuk, s január 15-ig sok­ száz példányiján jut el a dol­gozókhoz. — Tehát — vetjük közbe — e január 1-én életbelépő szer­ződés csak január 3-án kerül aláírásra, s végleges formájá­ban csak január 15-én kapják meg a dolgozók. Miből adódott ez a késés? — Az eredeti „menetrend” szerint valóban december 20- án került volna aláírásra, s január 1-ig ki is nyomtattuk volna. A javaslatok gondos mérlegelése, egyes pontok még közérthetőbbé tétele, né­hány fogalmazási változtatás miatt azonban úgy lát­tuk­ he­lyesnek, ha kissé több idő áll rendelkezésre. Teljességre és közérthetőségre törekedtünk a szerkesztés egész folyamata alatt, s ehhez még most, az utolsó simításoknál is a mi­nisztérium, s az Építők Szak­­szervezete közvetlen segítségét is igénybe vettük. Jogok és kötelezettségek tallóztunk a javaslatok kö­zött, de őszintén szólva, nem sok érdemlegeset találtunk közöttük. Zömük munkaruha­viselési időkre, a túlórák el­számolására vonatkozó, in­kább észrevételeknek, mint ja­vaslatoknak mondható­­ indít­vány. — őszintén meg kell mon­dani, hogy többet vártunk. Az aktivitásban nem volt hiba, a több tucatnyi javaslat, észre­vétel, amelyek között minde­nütt szerepel az üzemvezetők, a művezetők, s számos esetben szocialista brigádvezetők ja­vaslata, azt mutatja, hogy a dolgozók személyes ügyüknek tekintik a kollektív szerződést. Sajnos, nem veszik eléggé fi­gyelembe, hogy minden szer­ződés kétoldalú­ jogokat ad és kötelezettségeket kíván. Egyetlen olyan javaslat sincs, amelyik azt mondaná: kérek és adok. Adok valamit, válla­lok valamit azért, hogy növel­ni lehessen a részesedési ala­pot, s így több jusson a sok „kérek” teljesítésére. 40 nő közül 16 szülési szabadságon . Talán könnyebben tud­tak volna ilyen vállalásokat, javaslatokat tenni a dolgozók, ha a tervezet jobban figye­lembe vette voln az öt üzem eltérő szociális adottságait, a különböző munkakörülménye­ket — vetjük közbe. — Nem lett volna célszerű különbséget tenni az egyes üzemek között, mint ahogyan a munkák besorolásánál sincs különbség a vidéki és a pesti üzemek között. A szociá­lis és munkakörülményeket il­letően nincsenek kiáltó ellen­tétek, mert az egyik körül­mény ellensúlyozza a másikat. Ahol alacsonyabb szinten van a szociális ellátottság, ott a nagyobb fokú gépesítettség jobb munkakörülményeket biztosít. Viszont megkülönböz­tetett figyelemmel foglalkozik a tervezet a nők és a fiatalok helyzetével. Részletezi, milyen munkahelyeket kell fenntarta­ni a nők, és a terhes asszonyok és a fiatalok részére. A gon­doskodás a női munkaerőkről vállalatunknál elsőrendű kér­dés, hiszen csak a sikárosi üzem 40 nődolgozója közül je­lenleg is 16-an vannak szülési, illetve tartós gyermek­gondo­zási szabadságon. Ugyancsak részletesen tárgyalja a terve­zet a premizálást. Már 1967- ben az eredménytervre építet­tük fel a premizálást, és mi­nőségi prémiumot vezettünk be a fő termelő gépekre, a ke­retfűrészekre. A szolnoki üzemben kísérletként terve­zett premizálási mód bevált, úgyhogy a kollektív szerződés tervezetében már szerepel a minőségi premizálás kiterjesz­tése a többi üzemre és más munkakörökre, egyéb termelő gépekre is. — A hozzászólásokból az derült ki — mondják befejezé­sül —, hogy a dolgozók kissé óvatosnak találták a terveze­tet, többet vártak volna tőle — a vállalat részéről. Jelenleg azonban még nem tudjuk, mi­lyen részesedési és fejlesztési alapot tudunk biztosítani, te­hát nem ígérhetünk olyasmit, amivel adósak maradnánk. A gazdálkodás ennél a 220 milli­ós termelési értékkel dolgozó vállalatnál is a legszigorúbb takarékosságot írja elő, a dol­gozókon, az ő munkájukon múlik, hogy „bővíthetjük-e” majd menet közben a kollektív szerződést. Megteremtették a jó évkezdés feltételeit Bizakodó hangulat a Falemezművek 2. számú telepén Mikor az év utolsóelőtti nap­jaiban a Falemezművek 2. sz. telepén jártunk, már túl vol­tak az éves terv teljesítésén. A vezetők hangulata érthetően jó volt, nem különben a dol­gozóké is, hiszen a kollektív szerződés vitájában rendeződ­tek a még tisztázatlan kérdé­sek. Szegvári Ádám, az szb. el­nöke, Szanyi Károlyt hívta segítségül, hogy bizonyítsák: megteremtették a jó évkezdés feltételeit. Január 5-ig aláír­ják a kollektív szerződést, nagyjából befejezik azokat a műszaki felújításokat, melyek révén eleget tehetnek a meg­növekedett gazdasági követel­ményeknek. A gazdaságirányítás új rendszere egy sor kérdésben már az év utolsó negyedében állásfoglalásra bírta az szb-t. A fizikai munkát könnyítő műszaki intézkedéseknek so­ron kívül zöld utat biztosítot­tak. Az enyvező műhelyben emelőhidat készítenek a 4-es présgéphez. Amit eddig öt em­ber nehéz fizikai munkával végzett, most három minden különösebb megerőltetés nél­kül ellátja. A széküléskészítő műhelyben január első f­elé­ben áll üzembe az újonnan felújított hengerszárító. Ez és az új práslap-forma a terme­lékenység emelése mellett a kereskedelem igényeit is ki­elégíti. A kazánházban befejezték a falazási munkákat és közeli terv, hogy a két régi kazánt egy nagyobb teljesítményűvel cseréljék ki. Ugyancsak itt sze­retnék megvalósítani a tápszi­­vattyúház építését, amelynek elkészültével zökkenőmentes­sé válna az energiaellátásuk. Sőt, 5—10 százalékos gőzmeg­takarítást tudnának elérni. Tervük hamarosan valóra válhat, mert minden anyagi eszköz a birtokukban van. Az 1967. évi felújítási ter­vükben szerepelt még a 180 milliméte­res hámozógép fel­újítása, amely rövidesen érez­teti majd hatását a megmun­kálás folyamatában. A szállí­tás, az anyagmozgatás gyorsí­tását jelenti az I. sz. K­ft teljes kicserélése. A 2 tonna teherbírású felvonó beépítése régi vágyuk volt, örülnek, hogy végre megvalósulhat. Szanyi Károly hosszan so­rolja a többi, apróbb-nagyobb felújítást, ami mind-mind az 1968. évi sikeres évkezdést hi­vatott szolgálni. Az 1500 négy­zetméternyi tetőfelületből 1100-at már megjavítottak, befejezés előtt áll az új ga­rázs építése is, csupán az ol­dalfalak hiányoznak még. Utakat javítottak a gyárud­varon, egyszóval: megtettek mindent, hogy 1968. januárjá­ra készen álljon a 2. számú telep a megnövekedett felada­tok sikeres végzésére. (^techn­éziss­ellett gazdag, bélés, boldog új esztendőt k­ián az építő-,­­^aépítőanyag­­i és Szerelőipar minden dolgozójánál és ked­­ves családjánál a Szakszervezet elnöksége Csurgón láttuk, hallottuk A „Faminis” 1967. december 4-i számában színes ri­portot közöltünk a Délmagyarországi Fűrészek csurgói üzem­egysége új ipari létesítményeinek avatásáról. A négy üzem­részben 1968-ban már 55 ezer köbméter anyagot dolgoznak fel a gépsorok, és az újjáépített csurgói üzemegység 80 mil­lió forint értékű terméket állít majd elő. A parkettaüzem tágas készáru teret kapott, háttérben az új kazánház. Modern, kényelmes helyiségben végezhetik munkájukat a fenyőfa rönköket feldolgozó munkások. Az anyagszállítás már nem okoz gondot Csurgón, mert a betonból készített utakon simán gurulnak a kézikocsik. A gyár dolgozói csaknem 10 ezer társadalmi munkaórát töl­töttek el az új üzemeik csinosításával, és most úgy határoz­tak: parkosítják a szociális épület környékét is. Közvetlenül az üzletbe A Cardo Bútorgyár tatai részlege, amely a lakások ki­egészítő berendezési tárgyait készíti, ez évben növeli a kis­bútorok választékát. Már eb­ben a hónapban több prakti­kus új kisbútort hoz forga­lomba. Ilyen lesz például a cipőszekrény a kis mélységű, húzós ajtókkal. A cipőszek­rényt úgy méretezik, hogy el­férjen az előszobában is. Bi­zonyára kelendő lesz majd a diákíróasztal is, amelyet ösz­­szecsukva mindössze 30 cen­timéter szélesre terveztek. (MTI)

Next