Famunkás, 1968 (68/63. évfolyam, 1-13. szám)

1968-01-02 / 1. szám

1968. JANUÁR 2. Jubilál a Középületépítő Vállalat Eredményes működésének húszesztendős jubileuma alkalmából kiállítást rendeztek a Duna Szálló kultúrtermében, ahol fényképe­ken és maketteken mutatták be az elmúlt évek során átadott és a most épülő jelentősebb létesítményeket. A jubileumi kiállítást megnyitó Csáki János igazgató elismerés­sel szólt a vállalat kollektívájának odaadó munkájáról, s tényekkel, adatokkal illusztrálta milyen fejlődést értek el az elmúlt húsz év alatt. A kiállítás megnyitásán megjelent szakszervezetünk elnöke Sáó­­szegi Ferenc is, aki az elnökség nevében elismerését fejezte ki az évforduló alkalmából és további sikereket kívánt a vállalat dolgozói­nak. Bemutatunk néhányat a vállalat által épített, illetve újjáépített épületekből. Legnagyobb munkáik egyike a Vár rekonstrukciója, amely nagy szakértelmet kíván és még eltart egy pár évig. Komoly fegyvertény volt a különleges műszaki megoldásokat kí­vánó Nemzeti Színház átalakítása, illetve felépítése. A vállalat kollektívájának munkáját dicséri az újjáépülő Vígadó. A szilvesztert már a Hotel Budapestben ünnepelhette a külföl­diek vidám vendégserege. pamunkás A hideg nem akadály: Alaposan felkészültek a télre Javultak a munkakörülmények ♦ Világítótorony a gyár udvarán ♦ Meleg ruha és forró tea a munkásoknak Az ÉVM Épületasztalos- és Faipari Vállalat kecskeméti parkettagyárában már a nyár derekán készülni kezdtek a télre. Augusztusban felmérték azokat a hiányosságokat, ame­lyek a tél beálltával veszé­lyeztethetik az emberek egészségét, és akadályozhat­ják a termelést. Fellapozták a havi biztonsági szemlékről készült jegyzőkönyveket is — alaposan mérlegelve —, mit kell még az év végéig kijaví­tani és pótolni. Új műhelybe költöztek Évek óta tart a gyár kor­szerűsítése, de — mert min­denre nem telik egyszerre — akadtak még olyan műhe­lyek, ahol a munkások mos­toha körülmények között dol­goztak. Például a zsalutábla­­szabászok műhelye — ha egyáltalán annak lehetett ne­vezni — csupán egy cserép­tetőből és néhány oldalfalnak használt deszkából állt. Heten dolgoztak itt, és minden télen sokat szenvedtek a hidegtől. Idén a gyár vezetőinek jóvol­tából­­ végre fűthető, ké­nyelmes műhelybe kerültek a szabászok. A köszörűsök a „gatterpin­­cében” dolgoztak, és amikor emelkedett a talajvíz, csak trepniken tudták megközelí­teni az elektromos meghajtá­sú gépeket. A pincében fel­gyülemlett víz miatt sokszor napokig nem tudtak dolgozni, nem beszélve arról, hogy át­áztak az elektromos vezeté­kek, veszélyeztették az életü­ket. Idén ők is új helyre köl­tözködtek, ahol megfelelő kö­rülmények között dolgozhat­nak. Fedél alá kerültek a hideg, idő beállta előtt a gyár erő­gépei is. Csaknem háromszáz négyzetméter alapterületű gépszínt építettek, ahol elhe­lyezték a targoncákat, trak­torokat, valamint a gyári gép­kocsit és teherautót. Eddig a szabad ég alatt parkoltak a járművek, és különösen télen két-három órába került, amíg felmelegítették a befagyott hidraulikákat, s a kihűlt mo­torokat. A szerelők sem búj­tak szívesen a kerekek alá, amikor meghibásodott a gép­kocsi és jeges volt a talaj. Most teljesült régi vágyuk, az erőgépszín fűthető, és a mo­torok javítása is kényelme­sebb az új szerelőaknában. Hamarosan lebontják az öl­tözőnek, étkezésre is használt szűk kis melegedőt, ahol sok­szor csaknem száz ember zsú­folódott össze. Januárban az új emeletes szociális létesít­ménybe költözködhetnek in­nen. Az épületben százhúsz munkás részére biztosítottak öltözködési és tisztálkodási lehetőséget. Megoldották a fa­telepiek régi kérését is: kap­nak egy olyan helyiséget, ahol megszáríthatják az esős idő­ben átázott köpenyeiket. Nappali világítás éjfél Hosszú éveken át sártenger borította a kecskeméti par­kettagyár udvarát. Egy sor baleset tanúskodik arról, hogy milyen veszélyes volt a gyári utakon közlekedni. De sok bosszúságot nyeltek le az em­berek, amikor az anyaggal megrakott kis kocsik felbo­rultak, kátyúba rekedtek. El­avult volt a gyár sínhálózata is, kezdetleges a csillés anyag­­szállítás. Aztán lassan fel­szedték a vágányhálózatot, ki­selejtezték a csilléket és fel­épült a gyár területén az első betonút. Ezt az úthálózatot évről évre gyarapítják, és idén több mint félezer négyzetmé­teres rakodóteret képeztek ki a dunaújvárosi házgyárban kiselejtezett panelekből. Jö­vőre viszont kétirányú körfor­galmat létesítenek az új és a régi teherporta között, így zavartalanul és gyorsan köz­lekedhetnek majd a nyers­anyagszállító targoncák, vala­mint a készáruval megrakott teherautók. A gyár idén már rendelke­zett jó minőségű, sima beton­­utakkal és rakodóterületek­kel, de baj volt még mindig a világítással, különösen az­óta, amióta bevezették a két műszakot, és az est beálltával sem szünetelhetett az udvari anyagmozgatás. A társadalmi tulajdon védelme is megkö­vetelte a gyári udvar kivilá­gítását. Éppen ezért a kerítés, valamint a közlekedési utak mentén hatvan darab higany­gőzlámpát állítottak fel. A víztároló tetején pedig egy több reflektorból álló világí­tóegységet alakítottak ki, amely nappali fényt áraszt éj­szaka is. A világítótorony felszerelése óta meggyorsult a szárítók kiszolgálása és megszűnt a balesetveszély. Jöhet a hideg idő A téli felkészülés jegyében zajlott le a legutóbbi szak­­szervezeti tanácsülés. Az idén vásárolt nyolcvanezer forint értékű védőruha elosztásáról született megnyugtató döntés. Meleg ruhát kapnak azok a tmk-lakatosok, akik zömmel a szabadban végzik munkáju­kat. Felkerültek a védőruhá­ra jogosultak listájára a ka­zánházban dolgozó szénrako­dók és -szállítók is. Még mielőtt beköszöntött a hideg és megkezdték a köz­ponti fűtést, az üvegesek sor­ra járták a műhelyeket, pó­tolva a betört ablakokat. A dolgozók kívánságára kicse­rélték a mozaikgyártó nagy­csarnokban a kétszárnyú vas­ajtót egy jól zárhatóra, amely nem engedi ki a meleget. Mivel a parkettagyárban dolgozók egyharmada a sza­bad ég alatt végzi munkáját, az üzemi konyhán is időben felkészültek a téli védőital, a forró tea rendszeres főzésére és szétosztásának megszerve­zésére. A gyárban szerzett tapasz­talataink azt bizonyítják: a vezetőket és a dolgozókat nem érte váratlanul az idei tél, sem a hó, sem a mínusz tíz fok hideg nem zavarja a fo­lyamatos munkát. A dolgozók többsége jól fűthető műhe­lyekben dolgozik, de akinek a szabadban van a munkahe­lye, az sem panaszkodhat, mert róluk is gondoskodtak. Forrai János Farostlemez a Budapesti Földalatti Vasút részére A Budapesti Földalatti Vas­út mozgólépcsőinek burkolásá­hoz ajánlott különleges fa­rostlemez előállításával kísér­leteznek a Mohácsi Farostlemez Gyárban. A mozgólépcsőket a Szovjetunió szállítja, borítá­suk azonban hazai anyaggal történik. Az új borítóanyag­nak dörzs-, kopás- és tűzálló­­ság tekintetében csakúgy, mint a vízzel szemben ellen­­állóképesség szempontjából jobbnak kell lennie az eddig használt rétegelt lemeznél és funérnál. A mohácsi szakem­berek már el is készítették az e követelményeknek már megfelelő lemez kísérleti táb­láit. A majdani beépítés he­lyén — nedves, párás környe­zetben — esnek át a gyakorla­ti „vizsgán”. A végleges gyár­tást az így szerzett tapasztala­tok alapján kezdik meg. A nagybani szállításra 1968. első negyedében kerül sor. A föld­alatti vasút Astoria aluljárójá­nak mozgólépcsőjénél hasz­nálják fel. Az ember érdekében, szolgálatában A moszkvai 1. sz. Bútoripa­ri Kombinátban, ahol körül­belül 4500 munkás dolgozik, az egészségügyi-orvosi ellátást az üzemi rendelőintézet (polikli­­nika) biztosítja, melyet az állam által rendelkezésre bo­csátott beruházási eszközökből épített fel a vállalat. A kombinát építésének idő­szakában a vállalatnál egy or­vosi szoba működött, ahol mindössze egy orvos és egy orvosjelölt dolgozott. Jelenleg a kombinát üzemi rendelő­­intézetében 12 orvos és 16 ápo­lónő dolgozik. Az egyes műhelyek munká­sai egy-egy orvoshoz tartoz­nak. A rendelési időt a válla­lat munkarendjével összhang­ban alakították ki. A dolgozó munkaidő alatt is felkeresheti panaszával saját műhelyorvo­sát, illetve távolléte esetén az őt helyettesítő orvost. Speciá­lis szakorvosi ellátást nyújt a szülészet és nőgyógyászat, a bőrgyógyászat, ideggyógyászat, fogászat és a szájsebészet. A sebészet minden nap reggel 8-tól este 8-ig tart ügyeletet. A rendelőintézetben klini­kai-diagnosztikai laborató­rium, fizikoterápiás, valamint röntgen vizsgálati rendelő és gyógyszertár is van. Az üzemi rendelő három műszakos, állandó jellegű mentő­ ügyeleti szolgálatot is ellát, melynek különösen balesetek alkalmá­val van nagy jelentősége. Minden orvosi kezelés és el­látás ingyenes. A kombi­nát üzemi orvosi rendelő intézeté­nek finanszírozását, a fenntar­tás költségeit a városi egész­ségügyi szervek és a vállalat fedezi. A vállalat lakást is biztosít az üzemi rendelő­inté­zet dolgozóinak, orvosoknak és ápolónőknek. A vérnyomásos, valamint a krónikus emésztőszervi meg­betegedésben, a máj- és epe­vezeték bántalmakban szenve­dő betegek részére diétás kosz­­tot főznek az üzemi konyhán. A naponta kétszeri diétás ét­kezés költsége 30 rubelbe ke­rül havonta, melyből csak 9 rubelt fizet a dolgozó, a többit a szakszervezeti bizottság fe­dezi. A szakszervezeti bizottság mellett működő társadalom­­biztosítási tanács dönt a te­kintetben, hogy a dolgozók kö­zül — figyelembe véve az üze­mi orvos javaslatát — kit irá­nyít diétás gyógykezeltetésre. A kombinát mellett nyílt meg 1964-ben egy éjjeli sza­natórium, ahol az arra rászo­ruló dolgozókat — a termelő munkából való kiesés nél­kül — a kármegelőzés céljából gyógykezelésben ré­szesítik. Az éjjeli szanatórium­ban kapnak gyógykezelést azok a munkások is, akik üze­mi balesetet szenvedtek, vagy hosszú ideig tartó súlyos be­tegségből épültek fel. A kórmegelőző szanatórium­ban való tartózkodás időtarta­ma 24 nap Egy beutalójegy ára 53 rubel 54 képekbe kerül, ebből a munkásnak csak 16 rubel 6 képeket kell megtérí­tenie. A fennmaradó összeget az állam által a szakszerveze­tek részére átutalt társadalom­­biztosítási keretből fedezik, il­letve szükség esetén a válla­lati alap (igazgatói alap) ter­hére lesz elszámolva. Az éjjeli szanatórium meg­építésére a vállalat 500 ezer rubelt fordított saját alap­jából. Azok, akik egészségre ártal­mas anyagokkal dolgoznak, évente két alkalommal speciális orvosi vizsgálaton vesznek részt. Ezen túlme­nően az orvosok előadásokat tartanak a szakmai megbete­gedések megelőzéséről, s ál­landóan figyelik és elemzik a vállalatvezetővel közösen a megbetegedések okait. Közös tervet dolgoznak ki az időle­ges munkaképtelenségek csök­kentésére, melyben egész­ségügyi, higiéniai, gyógy­kezelő, megelőző intéz­kedések szerepelnek. Ennek eredményeként a megbetege­dések száma állandóan csök­ken. Nem véletlen, hogy az utób­bi években a vállalatnál nem fordult elő egy szakmai ere­detű megbetegedés sem. Új újítási rendelet Az igazságügyminiszternek és az Országos Találmányi Hi­vatal elnökének javaslatai szerint a Minisztertanács új rendeletben szabályozta az újításokkal és a találmányok­kal összefüggő kérdéseket A gazdasági mechanizmus új rendszerében az újítómoz­galomnak — a termelés eme­lése és a minőség javítása ér­dekében — fokozottabban lesz feladata a dolgozók alkotó te­vékenységének kibontakozta­tása, a technika fejlesztése. Az újításokról és a találmányok­ról szóló új kormányrendelet messzemenően figyelembe ve­szi a vállalatok önállóságát, tehát csupán az alapvető irányelveket tartalmazza; az egyéb kérdéseket a vállalatok újítási szabályzatai rendezik majd. Az 1968. január 1-én ha­tályba lépő új jogszabály a korábbival szemben több lé­nyeges változást tartalmaz. Ilyenek töbek között: újítás lehet az olyan — jelentős al­kotó tevékenységnek minősülő — megoldás is, amelyet a dol­gozó saját munkakörében hoz­­ létre; újításként csak műsza­ki, illetőleg üzemszervezéssel kapcsolatos megoldás értékel­hető, az újításnak nem köz­vetlenül a népgazdaság, ha­nem a hasznosító vállalat ré­szére kell — annak megvaló­sítása és esetleg értékesítése útján is — eredményt hoznia: az újítási díj mértéke tekin­tetében a felek megállapodása irányadó, ennek hiányában a díj az egy évi eredménynek legalább két százaléka. A találmányokkal kapcso­latos egyes rendelkezéseket jelenleg az újításokról szóló szabályzat tartalmazza. Ezek közül a legszükségesebbeket az új kormányrendelet átme­netileg szabályozza, véglege­sen a kidolgozás alatt álló ta­lálmányi (szabadalmi) jogsza­bályban kerülnek rendezésre. (MTI) Kétszáztizenegymillió palack Az ország legfiatalabb és legkorszerűbb üveggyárában Orosházán, elkészült az 1968. évi terv. Az ideinél 66 millió forint értékűvel több üveget gyártanak, többek között 211 millió konzerv- és palack­üveget. Az építőipar egymil­liónyolcszázezer négyzetméter síküveget kap Orosházáról. A hazai szükségleten kívül jugo­szláv, csehszlovák, bolgár és más külföldi megrendelésre készülnek fehér és színes üvegpalackok. A megnöveke­dett feladatokat a meglevő munkáslétszámmal, műszaki fejlesztéssel látják el.

Next