Famunkás, 1968 (68/63. évfolyam, 1-13. szám)
1968-10-07 / 11. szám
1968. OKTÓBER 7. famunkás Munkavédelmi helyzetkép megyéinkből: Sza A megye egészen napjainkig az ország legbiztosabb munkaerőbázisa volt. Most már erősen csökkenőben van a „munkaerőexport”. Jó, ha a helybeli ipar biztosítani tudja évről évre növekvő munkaerő-szükségletét. A megye építő-, fa- és építőanyagiparában foglalkoztatottak létszáma 747-tel emelkedett az idén, s jelenleg 8144 munkást foglalkoztat a szakszervezetünkhöz tartozó 11 vállalat. A megyei Építőipari Vállalat létszáma a tavalyi 3792-ről 4300- ra növekedett, de a két ládagyárnál is 116 a létszámnövekedés. Törvényszerű jelenség Nem volna szabad, hogy törvényszerű jelenség legyen, de sajnos a gyakorlat többnyire azt mutatja, hogy a létszámemelkedéssel együtt a balesetek száma is növekszik, s ez alól Szabolcs sem kivétel. A múlt év első felében 121, az idén 143 baleset történt. A múlt évhez képest annyival is súlyosbodott a helyzet, hogy a megyei építőipari vállalatnál az idei év első felében halálos baleset, a vásárosnaményi ládagyárban pedig súlyos csonkulásos baleset fordult elő. Tovább vizsgálva a baleseti statisztika alakulását, azt látjuk, hogy csak a Perlit vállalatnál és a Betonútépítő Vállalat itteni építésvezetőségénél nem történt baleset sem tavaly, sem az idén az első félévben, igaz, hogy utóbbi munkáslétszáma a múlt évi 107-ről 43-ra csökkent. Kedvező képet mutat a Közúti Igazgatóság statisztikája is, mert az tavalyi öt balesettel szemben az idei első félévbenegy sem fordult elő. Változatlanul 44 balesettel szerepel a Közúti Építő Vállalat, de a többi vállalatnál sokat romlott a helyzet. Legszembetűnőbb az Építő Szerelő V. és a Vásárosnaményi ládagyár baleseti helyzetének rosszabbodása: az előbbinél a tavalyi 21 baleset helyett az idén 30, az utóbbinál 11 helyett 14 baleset történt az első félévi statisztika szerint. 100 munkás egyhavi munkája A balesetek okozta sérülések miatt fél év alatt 2754 munkanap esett ki a tavalyi 2627 helyett. A balesetek szerencsére kevésbé voltak súlyosak, s ezt jól tükrözi a balesetek gyógyulási ideje, ami 21,7 napról 19,6-ra csökkent. A megye vállalatai közül csak a tiszalöki ládagyárban volt több a gyógyulási idő, mint tavaly: 16,58-ról 27,28 napra növekedett, s ez igen nagy emelkedés. Végeredményben a balesetek miatt 100 munkás egyhavi teljesítménye esett ki a termelésből. Szakszervezetünk Szabolcs-Szatmár megyei Bizottsága a statisztika és a helyszíni vizsgálatok tapasztalatai alapján az Építő Szerelő Vállalatnál, valamint a vásárosnaményi ládagyárnál ítélte legsúlyosabbnak a helyzetet Ezért a munkavédelmi bizottság az SZMT munkavédelmi felügyeletével együtt külön vizsgálatot is tartott itt. A vizsgálat után az SZMT munkavédelmi felügyelője írásban intézkedett a legsürgősebb tennivalókról. Büntetés és jutalmazás Az általános baleseti helyzet javítása azonban sokkal több intézkedést követel. A megyebizottság munkavédelmi bizottsága megállapította, hogy a munkavédelmi tevékenység a vállalatoknál még mindig nem vált társadalmi üggyé. A gazdasági vezetők intézkedései legtöbbször csak formálisak, sem a felsőbb, sem a középvezetők nem elég szigorúak az ellenőrzésben és a felelősségrevonásban. de csaknem ilyen súlyos mulasztások terhelik a szakszervezeti bizottságokat is. Nem foglalkoznak elég hatékonyan a munkavédelmi őrökkel, a bizalmihálózattal. Arról sem gondoskodnak megfelelően, hogy a munkavédelmi tevékenység erkölcsi és anyagi elismerésben részesüljön. Nem véletlen, hogy éppen a legrosszabb helyzetben levő ládagyárak és az Építő Szerelő Vállalat szakszervezeti bizottságát kellett nyomatékosan figyelmeztetni: törődjenek többet a munkavédelemmel, tegyék társadalmi üggyé, a balesetek megelőzését, csökkentését. Vitassák meg a megyebizottság által felvetett hiányosságokat bizalmi értekezleten, aktívaértekezleten, taggyűléseken, s követeljék meg a gazdasági vezetőktől, hogy szigorúan vonják felelősségre a mulasztókat, a gondatlan műszaki vezetőket. Éljenek bátrabban a prémiummegvonással, de ugyanakkor ne sajnálják a jutalmat a munkavédelmi tevékenységben jó eredményeket elérő dolgozóktól. Kulturális létesítmények Lengyelországban címmel kiállítást rendezett a Budapesti Nemzetközi Vásár 3. sz. építőipari pavilonjában a varsói Osrodek technikai tájékoztató szolgálat és az ÉTK (Fotó: Erdey Gyula) A girjárat túlóráiig nyben (Tudósítónktól): A Heves megyei bizottság a közelmúltban hét vállalatnál, illetve gyárban tartott vizsgálatot a túlóragazdálkodással kapcsolatban. Az év első hat hónapját tekintve, az ellenőrzött helyeken összesen csaknem 40 ezer túlórát jegyeztek fel. A tapasztalatok szerint a Mátravidéki Kőbánya Vállalatnál, a Parádsasvári Üveggyárban a bázis időszakhoz, míg az Egri Bútorgyárban, valamint a Bélapátfalvi Cement- és Mészműben a bázishoz és a tervhez viszonyítva egyaránt jelentős a növekedés. A két első esetben, különösen a termelést elősegítő túlórák száma emelkedett, a recski kőbánya nagyarányú rekonstrukciója, gépesítési munkái miatt, illetve a tavaszi katonai behívások miatt kiesett 10—12 munkanap pótlására rendelték el a túlmunkát. Bélapátfalván a nagykarbantartás lényeges lerövidítése, a bútorgyárban pedig a létszámhiány és a néhány terméknél megváltoztatott, időközben csökkentett elkészítési határidő indokolta a túlóráztatást. Minden tekintetben szembetűnően javult viszont a helyzet az Egri Közúti Építő Vállalatnál! Elégedetten tapasztalták a vizsgálatot tartott közgazdasági bizottság tagjai, hogy a túlórákat az szb-ok tudomásával rendelték el mindenütt, róluk elfogadható, hivatalos bizonylatok készültek , s a túlmunkáért járó pótlékokat a rendelkezésnek megfelelően számolták el. Ez utóbbiaknál volt példa arra, hogy a ledolgozott túlórát nemcsak az alkalmazottak, hanem a fizikai dolgozók is szabad idővel váltották meg. Ami egyébként a túlórákat illeti, a vizsgált egységek — az ÉVM Heves megyei Állami Építőipari Vállalat kivételével — kollektív szerződéseikben évi 84—96 órában határozták meg. Amire a mozgalom tanított Emberi körülményeket biztosítani Sok olyan gazdasági vezetőt találunk az országban, akit a szakszervezeti mozgalom nevelt. A mozgalomban tett szert olyan emberismeretre, tapasztalatokra, az emberek irányításában való jártasságnak arra a módszerére, amelyre a szocialista iparban szükség van. Ha megkérdezzük őket, melyek azok a legfontosabb tapasztalatok, amelyeket a mozgalomban szereztek és gazdasági vezetőmunkájukban érvényesítenek, mégsem sablonos, egyöntetű választ adnak. Kinek-kinek egyénisége szerint más tapasztalat fontosabb. E sokrétűségben az tükröződik, hogy a mozgalom a tanulságok kimeríthetetlen tárát nyújtotta nekik. — Én talán abból indulnék ki — mondta Ács Sándor elvtárs, az Épületasztalos- és Faipari Vállalat Redőnygyárának igazgatója erről a kérdésről —, hogy mi volt az a rugó, amely a mozgalom felé hajtott engemet. A szociális elégedetlenség. Az a törekvés, hogy kedvezőbb életfeltételeket érjünk el. Rájöttem, hogy csak kollektív úton van erre lehetőség, egyénileg ezért sosem kerestem a kiemelkedés lehetőségét. Még húszéves sem voltam, amikor bekerültem a mozgalomba, annyira, hogy egyéni életem úgyszólván nem is volt. Minden estémet és vasárnapjaimat is a mozgalmi munka töltötte ki, a megbeszélések, a találkozók, a vasárnapi túrák. Akkor tanultam meg, hogy milyen fontos a dolgozókról való gondoskodás. Akkoriban a sztrájkmozgalom révén sikerült a konjunktúrától függően kisebb-nagyobb életszínvonalemelést elérnünk. A harc váltakozó sikerrel folyt. Ha lanyhult a szervezettség, a tőkések tüstént lefaragni igyekeztek, amit előbb emelniük kellett a béreken. A felszabadulás után más körülmények között folytattuk a munkát: nem a tőkéseknek, hanem a munkáshatalomnak termeltünk, az emberekkel való törődés szerves része lett a termelésben való részvételnek. Már akkor is, amikor a magyar munkásosztály úgyszólván „ingyen és bérmentve” helyreállította a romokból az országot, és még inkább, amint gyarapodtunk. — Ezeknek az évtizedeknek a során szerzett tapasztalatokból az a vélemény alakult ki bennem, hogy minden gazdasági vezetőnek előbb szakszervezeti, mozgalmi munkát kellene végeznie. Hogy miért? Mert abban ismerné meg a dolgozók „lélektanát”, azt, hogy miként kell emberileg gondoskodni róluk. Miként lehet a termelés területén olyan körülményeket teremteni, hogy az embereknek kedve legyen ott dolgozni. Mert az eléjük tűzött termelési feladatokat így lehet elérni velük együtt! Volt a Redőnygyár életében egy időszak, amikor e jó egyetértés kérdése igen fontos volt. Amikor a redőnygyártást letelepítettük Makóra, új üzemet létesítve ott, a leendő makói üzem dolgozóit is az itteni munkásoknak kellett betanítani, és eközben még a tervet túl is kellett teljesíteniük, hogy a gépek letelepítése miatti idővesztés se okozzon kiesést a termelésben. Mindez sikerült, holott tudták, hogy ezzel itt megszűnik korábbi munkájuk, de azt is tudták, hogy jövőjük biztosítva van, a gyár tovább fejlődik. Velük együtt sikerült tehát megoldani ezt a nehéz feladatot, és közben Makón is megfelelő munkakörülményeket teremteni. Itt is, Makón is szívesen dolgoznak, ennek tudható be, hogy a munkásvándorlás lényegesen alacsonyabb nálunk, mint a szakmában általában, és jó a verseny-s a szocialista brigárdmozgalom. Amikor megkérdezték, minek tudom ezt be, én azt mondtam: az eredmény egy fogalomkörbe csoportosítható, s ez: lelkiismeretesen kell foglalkozni a dolgozókkal, emberi körülményeket biztosítva nekik a termelésben is. Én ezt tartom legfontosabbnak. S az eredmények Ács Sándort igazolják. Az építőipar a lakosság szolgálatában Közönségsikert aratott az építőipar kiállítása a Budapesti Őszi Vásáron A Budapesti Őszi Vásár jellegének megfelelően a hazai építőipar — az állami, a szövetkezeti és a magánkisipar — — most első ízben rendezett olyan átfogó kiállítást, amely megközelítőleg teljes skálájában bemutatta az iparágnak a lakosság szolgálatában végzett munkáját. Áttekintést adott a kiállítás anyaga a legkorszerűbb ház-, lakás- és településtervekről, a használatos és a még kevéssé ismert építőipari anyagféleségekről, lakásfelszerelési és dísztárgyakról. Egyúttal széles körű tájékoztatást kaphatott — és kapott is — minden érdeklődő az építéssel együttjáró telekvásárlási, telekkialakítási, engedélyezési, építésszervezési és anyagbeszerzési kérdésben. A kiállítás alapvető célja a magánépítés hathatós elősegítése volt Evégett a pavilonokban szakinformátorok adtak minden érdeklődőnek megfelelő tanácsot felvilágosítást. Egyes anyagokra, kiállítási tárgyakra a helyszínen vettek fel előrendelést, a különféle magánház, lakás, garázs, nyaraló típusterveket pedig a helyszínen megvásárolhatták az építeni szándékozók. Jelen volt az építőipari kiállításon a magánépítésben nagy szerepet játszó OTP és a TÜZÉP információs szolgálata; az Építésügyi Tájékoztatási Központ közönségszolgálatával karöltve kívántak eleget tenni a lakosság részéről megnyilatkozott nagyfokú érdeklődés kielégítésének, önálló egységet képviselt a kiállítás anyagában a magánlakás- és családiház-építés témaköre. A rendezők mintegy 80 képen, épület- és tervrajzfotón, továbbá modelleken mutatták be a jelenleg érvényben levő családi, társas-, sorház típusokat és lakásterveket. Különkülön megismertették a látogatókkal a közművesített és a jelenleg közmű nélküli területeken építhető praktikus magánlakások terveit, azokat is többféle változatban, elrendezésben. Azt igyekezett dokumentálni a bemutatott anyag, hogy a ma még nemegyszer gazdaságtalan, esztétikailag is gyakran kifogásolható építésmódok anyagi veszteséggel járnak mind az építtetők, mind az állam számára, nemegyszer a városkép elcsúfítását eredményezik. Ide kapcsolódott az Építésgazdasági és Szervezési Intézet bemutatója, amely a magánépítkezések korszerű, gazdaságos szervezése dolgában igazította el az érdeklődőket. Mint a kiállításon megtudtuk, az ÉGSZI a jövőben intézményesen is vállalja a közönség szolgálatát magánépítési ügyben. Tanáccsal szolgálnak az érdeklődők számára a telekvásárlás kérdésétől minden olyan témá-ban, amely az építés során — egészen a kulcsátadásig — előfordulhat. Ezzel igyekeznek megakadályozni, hogy lelkiismeretlen építési „vállalkozók” visszaéléseket követhessenek el a tájékozatlan építtetők rovására. Egyelőre három városban tervez az ÉGSZI állandó építési tanácsadói szolgáltatást, mégpedig Balatonfüreden, Budapesten és Miskolcon. Természetesen, ahol az intézet jelen van, minden építtető bizalommal fordulhat munkatársaihoz, szervezeteihez tanácsért, segítségért Sikere volt a kiállításon a különféle épületszerkezeteket, építési anyagokat, szerelvényeket bemutató vállalatoknak. Az Épületasztalosipari és Faipari Vállalat most is a különféle beépített bútorokkal, nem kevésbé egyes nyílászárószerkezet-típusokkal és a soproni gyárban készített tetszetős gépkocsitárolóval keltett feltűnést. A mind korszerűbbé váló magánlakás-építés folytán növekedett az érdeklődés az Építő-, Vegyi anyagokat Gyártó Vállalat csemperagasztó, hézagtömítő, betonragasztó anyagai, az Épületkerámiaipari Vállalat padlóburkoló lapjai, mozaik- és kerámialapjai, burkoló és szigetelő téglái iránt A Fémmunkás Vállalat a „Győr” típusú, különféle méretű és megoldású alumínium nyílászáró szerkezetével, a FOTÖBER olaj- és gáztüzelésű központi légfűtő készülékeivel, lakáskonvektoraival, szegélyfűtőtesteivel és leskazánhoz használatos motel olajégőivel keltett érdeklődést. A Finomkerámiaipari Művek ízléses, pasztellszínű fürdőszoba-berendezései és egészségügyi porcelán termékei is sok vásárlójelöltet vonzottak. A kiállítás anyaga láttán és az érdeklődés alapján azt lehet mondani, hogy az építőipar ezen a bemutatón jól dokumentálta azt az erőfeszítést, amelyet a lakáskérdés, általában a lakossági szolgáltatások megoldása végett az építőipar, az egész építésügy tesz. Az építőipar és az építésben érdekelt nagyközönség első nyilvános találkozása volt ez a kiállítás. Sikere azt is jelzi, hogy helyes szándék vezérli az építőipar vezetőit, szélesíteni, erősíteni ezt a kapcsolatot. 5 „VUIS" bemutató Miskolcon Korábban már hírt adtunk arról az eljárásról, amellyel a miskolci Vörösmarty utcában épülő paneles lakóházak alapozását végzik a Kassai Magasépítő Vállalat szakemberei. A nehéz talajviszonyokon történő építkezéseknél jól bevált a VUIS-rendszerű fúrt cölöpalapozás, amelyben a csehszlovák szakembereknek nagy tapasztalataik vannak, hazájukban néhány év óta nagy sikerrel alkalmazzák. Eddig már mintegy 14 ezer lakás alapjait rakták le ezzel az eljárással. A cölöpözések lényegét, az eljárás érdekességeit szeptember 24-én az Építőipari Tudományos Egyesület és a Borsod megyei Állami Építőipari Vállalat közös szervezésében mutatták be az eljárást kifejlesztő pozsonyi kutatóintézet munkatársai. Az ország különböző részeiből érkezett szakembereknek Milan Bacmanak mérnök tartott érdekes előadást a VUIS-eljárás előnyeiről, térhódításáról, lehetőségeiről, a korszerű építőiparban betöltött szerepéről. Az előadás után a helyszínen, a Vörösmarty utcai építkezésnél gyakorlatban is megnézhették a szakemberek az új cölöpös feljárást, s meggyőződhettek arról, hogy az eljárással feleannyi idő alatt, feleannyi beton felhasználásával lehet biztonságos alapot lerakni. —román— ELHUNYT HUSZÁR MIHÁLY A MOZGALOM RÉGI HARCOSA galmunk régi harcosa, akit hozzátartozói, barátai és egykori harcostársai mély részvét mellett október 2-án kísértek utolsó útjára. A temetésen szakszervezetünk képviseletében Bóka Pál alelnök búcsúztatta Huszár Mihályt, a veterán famunkást, aki az 1916-es évektől kezdve részt vett a munkásmozgalomban. 1920-tól szervezett famunkásként mint üzemi szervező és bizalmi vett részt a mozgalom erősítésében. Ettől kezdődően valamennyi szakmai sztrájk, politikai tüntetés és más munkásmegmozdulás részvevői között ott volt Huszár Mihály. Negyven éven át aktív tagja, szervezője volt a munkás dalev. mozgalomnak is. A felszabadulás után munkásságát, érdemeit elismerve, pártunk és kormányunk a „Szocialista Hazáért” érdemrenddel tüntette ki Huszár Mihály elvtársat, aki a párt egyszerű, szerény katonájaként a szocialista felemelkedés szolgálatába állította gazdag mozgalmi és szakmai tapasztalatait. Életének 77. évében elhunyt Huszár Mihály, szakszervezeti máz