Famunkás, 1968 (68/63. évfolyam, 1-13. szám)

1968-10-07 / 11. szám

4 FAMUNKAS 1,2 MILLIÓS TÚLTELJESÍTÉS A BUDAPESTI FALEMEZMŰVEK 2. SZ. ÜZEMÉBEN A Budapesti Falemezművek 2-es számú, újpesti telepe sem mentes az iparág jelenlegi legnagyobb problémájától, a munkaerőhiánytól. Az év eleje óta a tervezett létszámnál mindig 30—40 munkással ke­vesebben dolgoztak náluk. Nincs olyan üzem, amelyik ezt a hiányt meg ne érezné... S ez az újpesti üzem még a tech­nikai színvonalat illetően sem áll a legjobban. Eredményeik, melyeket a harmadik negyedév végéig el­értek, mégsem rosszak, sőt el­ismerésre méltóak! A szak­­szervezeti bizottság a gazdasá­gi vezetéssel karöltve helyesen ismerte fel a megoldás lehető­ségét. A szocialista versenyt úgy szervezték, hogy elősegítse a tervben meg­szabott feladatok teljesíté­sét. Korábban — amint Szegvári Ádám, a szakszervezeti bizott­ság elnöke elmondotta — a Budapesti Falemezművek 2-es számú üzemében sem folyt az átlagosnál jobban a munka­verseny szervezése. A brigádok megtették felajánlásaikat, de az összegyűlt, nagy kötegre való vállalással senki sem tu­dott mit kezdeni, bár egyen­ként mindegyik jó volt, hasz­nos volt. Most már üzemré­szenként egyeztetik a feladato­kat, s a vállalások kiinduló­pontja a terv, amelyre mint­egy „ellentervet” készítenek a brigádok. Így minden felaján­lás konkrét, jól értékelhető. Bevált módszernek bizonyult a vállalások „forintosítása”. Minden üzemrész kollektívája pontosan tudja, mit kell tennie a közös eredmény növeléséért. Szép „fegyvertényként” ér­tékelhetjük az első félév végé­re elért 1,2 millió forintos túl­teljesítésüket. Ennek nagyobb részét, több mint 600 ezer fo­rintot, a termelési érték elő­irányzat túlteljesítése hozta. Az anyagköltség megtakarítá­sok 573 ezer forint megtakarí­tást eredményeztek. A harmadik negyedévben a székülést gyártó üzem dolgo­zott a legjobban a tervezett 450 köbméter helyett 527 köbméter székülést gyártottak. „Sikerült megvalósítani mindazt, amit a termelési ta­nácskozáson elhatároztunk” — mondotta Lőrincz László mű­vezető. Júliusban két hétig állt a pakura-kazán, amellyel gőzt szolgáltatnak a székülés üzem présgépeihez. Ez idő alatt éj­szakai műszakra álltak át és a fafűtéses kazánok által termelt gőzt felhasználva, a szokásos­nál nehezebb körülmények kö­zött állították elő a terven fe­lüli mennyiséget. Az üzem munkájának gazdaságosságát havonta 200 köbméter faanyag megtakarítással javították. A bükkfa feldolgozásakor jelen­tős mennyiségű, méreten aluli, úgynevezett „filling” anyag keletkezik. Korábban ennek bedolgozására nem fordítottak gondot. Most már a „fillingot” is összeszedik, megszárítják és a vastagabb székülésekbe be­dolgozzák. A méreten aluli anyag bedolgozására magasabb normát is készítettek, így az ezzel foglalkozó dolgozóknak megtérül a munkatöbblet. A gazdaságos termelést munkásprémiummal is hono­rálják az üzemben. A szep­temberi eredmények alapján most 98 ezer forintot oszthat­tak szét. A székülés üzem 49 dolgozójának ebből 16 ezer fo­rint jut, 200—450 forintos dol­gozónkénti prémium formájá­ban. A létszámhiány legjobban a furnér-üzemben érezteti a ha­tását, harmadik negyedévi ter­vüket mégis csaknem 100 szá­zalékra teljesítették. Számot­tevően javították az első osz­tályú termékek arányát, mert beváltak a hosszabb faanyag vágására kezdett kísérletek. Az excentrikus hámozógépet most már két műszakban üzemelte­tik, viszont az egyik régi hasí­tógép éjszaka már nem termel. A módosítás kifizetődik, mert az excentrikus hámozógép gyorsabban dolgozik, így műszakonként 4000 furnér­lappal többet állít elő az üzem. Megoldották a 0,6—0,7 mil­liméteres színfurnér gépi úton való szárítását. Nem volt köny­­nyű feladat, mivel a színfur­nért csak annyira szabad meg­szárítani, hogy legalább 15 százalék nedvesség maradjon benne. A hazai bútoripar furnérigé­nye a termelés további bőví­tésére sarkallja az üzemet Amint megtudtuk, vannak még tartalékaik, melyek feltárásán most Imre István művezető, faipari mérnök vezetésével fá­radoznak. Legalább 10 száza­lékkal növelhetik a hasítógé­pek termelését, ha sikerül megoldani a folyamatos anyag­­ellátást. Jelenleg ugyanis egy­­egy gép legalább húsz percig áll, míg az anyagtérről a rönk megfelelően előkészítve a gép állványára kerül. A gazdasági eredmények ja­vításából a fűrészüzemiek is jól kiveszik a részüket. Az első félév folyamán a hasznos rönkhulladékból 14 köbméter parkettalécet termeltek, s ez 47 ezer forint megtakarítást je­lentett. Az üzem termelésének to­vábbi fejlesztése szempontjá­ból rendkívül fontos, hogy a két régi furnérhasító gépet gyorshasítóvá alakítsák át. Je­lenleg csak egy gyorshasítóval rendelkeznek, s ez percenként 18 lapot vág le a rönkről, míg a két régi gép együttesen ter­melt ugyanennyit. A régi gé­pek átalakítására már történt néhány műszaki előkészület és remélhetőleg ezek rövidesen eljutnak a megvalósítás szaka­szához. L. J. Készül a Budapesti Fűrészek új kollektív szerződése Kialakult az előkészítő bizottság állásfoglalása A Józsefváros szívében le­vő székházból két budapesti és három vidéki fűrésztelep mun­káját irányítja, koordinálja a Budapesti Fűrészek Vállalat központja. Cserepi József elvtárs, aki fontos gazdasági beosztása mellett a szakszer­vezeti bizottság titkárának teendőit is ellátja, úgy véli, hogy jelenleg a termelési kér­dések mellett a legtöbb szó az új kollektív szerződés kimun­kálásáról esik valamennyi üzemegységben. Az már nyil­vánvaló, hogy a vállalat te­kintélyes nyereséggel zárja az esztendőt. Ellentétben az előző évekkel, idén szép kis summát tesz majd ki a kifi­zethető nyereségrészesedés is, mód lesz tehát arra, hogy a dolgozók odaadóbb, szorgal­masabb munkáját és a vezetők nagyobb felelősségvállalását, szélesebb körű szervező te­vékenységét minden előző évinél meg­felelőbben honorálják év végén. Az érdeklődés homlokte­rébe került az elmúlt hetek­ben az új, a jelenleginél töké­letesebb, áttekinthetőbb, kor­szerűbb kollektív szerződés megkötésének az előkészítése. Az első, az 1968-ra érvényes szerződés finomítása tulajdon­képpen állandó folyamatként fogható fel. Szinte nem múlt el egyetlen szakszervezeti vagy termelési tanácskozás az idén, amelyen ne került volna szóba a szerződés olyan értelemben, hogy mennyire elősegítette a termelés folyamatosságát, a vállalat és a dolgozók közötti vitás kérdések egyértelmű és megnyugtató megoldását. A hivatalos tanácskozások vagy akár csak az alkalmi magán­­beszélgetések ugyanakkor jó alkalmat teremtettek ahhoz, hogy részint az üzemegysé­gekben dolgozó munkások, ré­szint a vállalat gazdasági és mozgalmi vezetői megbeszél­jék a kollektív szerződés fo­gyatékosságait. Ez volt tulaj­donképpen az új, az elkövet­kezendő kollektív szerződés előkészítésének első fázisa. A két évre szóló vállalati törvény formába öntésének ér­demi munkája szeptember második felében vette kezde­tét. A szeptember 21-én meg­tartott értekezleten bizottsá­gokat hoztak létre a szerző­déstervezet főbb témacsoport­jainak kialakítására, illetve azok részletes kidolgozására. A megbeszélésen elfogadott ütemterv szerint a szerződés­­tervezet október 31-ig elké­szül. Ezt követően a vállalat üzemegységeiben széles körű vitát indítanak. A vita kap­csán felmerülő kérdésekről, illetve a javaslatokról novemberben minden te­lepen megbeszélést tarta­nak valamennyi dolgozó bevonásával. A szerződéstervezetet kidol­gozó vállalati bizottság ter­mészetesen már ma jó ala­pokra támaszkodik. Az egyik szilárd pillér az a tény, hogy a ma érvényben levő kollek­tív szerződés kiállta az idő próbáját; lényeges észrevétel nem hangzott el a benne fog­laltakkal kapcsolatban sem az egyes üzemek dolgozói, sem a vállalatvezetés, sem a szak­szervezeti szervek, aktivisták részéről. Emellett rendelkezé­sükre állanak azok a javasla­tok, kívánságok, amelyek az elmúlt hónapok során az egyes telepeken felmerültek. És természetesen e kérdések­ben többé-kevésbé kialakult álláspontja is van a szerződés­­tervezetet előkészítő bizottsá­goknak. Az egyik ilyen kívánsága volt például a dolgozók nem kis részének, hogy a vállalat a jövőben ne viselje az étke­zési hozzájárulás terheit, ha­nem ezzel az összeggel is nö­veljék a kifizethető nyereség­részesedési alapot. A szak­­szervezeti bizottságnak az a véleménye — s ezzel a válla­lat vezetői is egyetértenek —, hogy a szocialista társadalom­nak a dolgozók érdekeit szem előtt tartó ilyen jóléti intézke­dését nem lehet tollvonással felszámolni. Inkább arra tö­rekszenek, hogy minél többen kapcsolódja­nak be a kedvezményes közétkeztetésbe, hiszen ez nemcsak szociális­jóléti szempontból, hanem egészségügyileg sem lényegte­len. Éppen ezért azt terve­zik, hogy a lehetőségekhez mérten felemelik a vállalati hozzájárulás mértékét. Gyakori beszédtéma volt a munkaruhák kihordásának és a védőruha ellátásnak a kér­dése. Általános kívánságként jelentkezik, hogy a telepeken csökkentsék a meglehetősen mostoha körülmények között dolgozók munkaruha kihor­dási idejét. Esetenként, a te­lepek felszereltségének válto­zásától függően módosuljon a kiadható védőruhák jellege (például gumicsizma helyett bakancs, vagy a rönktereken az esőköpeny), hogy tegyék általánossá a tisztálkodósze­rekkel való ellátást. Észrevételek hangzottak el a vállalati törzsgárda kialakí­tását illetően is. A szolnoki, a Soroksári úti és a Népfürdő utcai üzemegységben csakúgy, mint Sikároson vagy a Vinye Sándor majorban szóvá tették, hogy még a jelenleginél is jobban érzékeltesse a vál­lalat mind erkölcsiekben, mind anyagiakban a törzs­gárda tagjainak megbe­csülését. Egyúttal körültekintőbben ha­tározzák meg, hogy kik is tar­toznak tulajdonképpen a törzs­gárdába.­­ A vállalat gazda­sági és szakszervezeti vezető apparátusa e javaslatokat nagy körültekintéssel, minden dol­gozó és a vállalat közös javá­ra kívánja megoldani. Minde­nekelőtt a vállalathoz hűséges dolgozókra gondolnak akkor is, amikor javaslatba hozzák, hogy a faipar kiváló dolgozója címet elnyerő munkások két nap, a kormánykitüntetésben részesülő dolgozók pedig négy nap rendkívüli jutalomszabad­ságra legyenek jogosultak. A Budapesti Fűrészek 1969 —70-re szóló kollektív szerző­désének tervezete — az előké­szítő bizottságok és a dolgozók javaslatainak egybehangolása után — 1969. január 15-ig ké­szül el. Az előkészítő munka irányításával megbízott Mol­nár Dezső főmérnök és Cse­repi József szb-titkár szerint minden adott ahhoz, hogy az új vállalati törvény részint ki­fejezője, részint ösztönzője le­gyen az eredményes vállalati termelőmunkának, jó eszköz ahhoz, hogy tovább javuljanak a dolgozók élet- és munkakö­rülményei. K. L. Műszaki könyvnapok 1968. OKTÓBER 19 ÉS NOVEM­BER 5 KÖZÖTT rendezik meg ez évben a műszaki könyvnapokat. Bár első alka­lommal csak 1962-ben került sor a műszaki könyv ünnepé­re, mégis bátran mondhatjuk, hogy e megmozdulásnak máris hagyományai vannak. Mi a műszaki könyvnapok jelentősége? Sokan talán úgy vélik, hogy ez egyszerű üzleti propaganda. Pedig ennél sok­kal jelentősebbről van szó. A műszaki könyvnapok célkitű­zése, hogy olyan szakkönyvek­re hívja fel a figyelmet, ame­lyek a szakmunkás, a techni­kus, a mérnök kezében szer­számmá, termelőeszközzé vál­nak. Ennek érdekében a szak­könyvkiadók — a Táncsics, a Műszaki, az Akadémiai, a Me­zőgazdasági és a Tankönyvki­adó — a műszaki könyvna­pokra harminchat új szak­könyvet jelentetnek meg. NÉPGAZDASÁGILAG UGYANILYEN FONTOS fel­adat a szakmunkás tanulók műszaki ismereteinek növelé­se is. A Munkaügyi Miniszté­rium felismerve ennek jelen­tőségét, a KISZ KB Olvasó if­júságért mozgalmához kap­csolódva, az 1968—69-es tan­évben az összes szakmunkás­képző-intézetekben a szak- t tanárok bevonásával — segít­­s­­éget kérve a szakszervezetek­től is — mozgalmat indítanak a szakkönyvek olvasása érde­kében. E mozgalom célja: a műszaki kultúra terjesztése. A különböző társadalmi rendszerek versenyében döntő jelentősége van a termelésnek, illetve az ennek jellegét tech-­­ nikai vonatkozásban megha­tározó termelékenységemel­kedésnek, az új technika be­vezetésének és széles körű al­kalmazásának, a műszaki fej­lesztésnek. A szakmunkásokat, technikusokat, mérnököket e téren a műszaki szakirodalom segíti munkájukban, s a mű­szaki könyvnapok jelentősége abban van, hogy igyekezzünk gondoskodni arról, hogy a megfelelő szakkönyv a meg­felelő kezekbe kerüljön. 1968. OKTÓBER 7. A Budapesti Fűrészek szolnoki üzemében láttuk Autódaruval történik a rakodás Az újonnan épült betonutakon könnyen mozog az emelővillás targonca Korszerű térvilágítást szereltek fel az anyag- és rönktéren, biztonságossá vált az éjszakai rakodás Új irodaépület és szerelőcsarnok az Iskolabútor- és Sportszergyárban A megifjodó, vagyis több szintes épületekkel benépesü­lő újpesti Árpád úton e na­pokban költözik új irodaépü­letébe a gyár vezérkara. Kel­lett ez már nagyon, mert az 1. sz. telephely szétszórt ba­rakkjai méltatlanok voltak a gyár tekintélyéhez, alkalmat­lan lett a külföldiekkel való tárgyalásokra. Az irodaépület azonban nemcsak a vezetők és tisztviselők kényelmét szolgál­ja, hanem a telep minden dol­gozójáét. Itt kapott helyet ugyanis a női, férfi öltöző, zu­hanyozó. Régebben ezek egy öreg épületben zsúfolódtak be, s amikor a rozzant házikót éppen az építkezés céljára szanálták, kénytelenek voltak a gyáron kívüli üzemrészbe járni fürdeni és öltözni. Az új szociális létesítményről nem kell többet monda­nunk, csak annyit, hogy korszerű, ez jelenti a hó­fehér mosdókat, kényelmes öl­tözőt, a jól záró szekrényeket, a hideg hónapokban a távfű­tés melegét, a borotválkozás lehetőségét, a hajszárító burát stb. Az irodaépülettel egy idő­ben vették birtokukba a sze­relőcsarnokot is. Megszűnt az asztalos részleg eddigi zsú­foltsága, magasabb fokú a munka technológiája, kelle­mesebbé válik a munka is. Az új épületeket már hasz­nálják, de az ünnepélyes fel­avatásra csak novemberben, a párt alakításának 50. évfordu­lóján rendezett ünnepségen kerül majd sor.

Next