Famunkás, 1971 (71/66. évfolyam, 1-13. szám)

1971-01-04 / 1. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ ÉPÍTŐ-, FA- ÉS ÉPÍTŐANYAGIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA LXVI. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ARA 40 FILLÉR 1971. JANUÁR 4. Év végi gyorsmérleg Előkészületek az új ötéves tervre A karácsony előtti napokban a Fűrész- és Hordóipari Válla­latot kerestük fel, hogy meg­kérdezzük: milyen volt az el­telt év, és mit várnak az új esztendőtől. Úgy is mondhat­nánk tehát, hogy egyrészt affé­le előzetes gyorsmérleget kér­tünk, másrészt bepillantást a tervekbe. Kérdésünkre Prazsák János igazgató, valamint a pártszervezet részéről Bozsó László, a szakszervezet részé­ről Békefi Lajos adott választ. Hol sok, hol kevés — 1970 nehéz év volt — mondták. S részletezték az év nehézségeit és eredményeit. Jól felkészültek, és ennek meg­felelően jól indultak az 1970-es esztendőnek. Az év háromne­gyedében tervszerűen haladt a termelés és az értékesítés, sok tekintetben meg is előzték ma­gukat. Ez volt a szerencse, mert az év utolsó hónapjaiban anyag híján félgőzzel tudnak csak dolgozni. Részletesebben: a fenyő fűrészárunál jelentke­zik a gond. Korábban bőven el voltak látva. Tárolási nehéz­ségeik miatt egy időre kérniük is kellett a Szovjetunióból ér­kező rönkszállítmányok leállí­tását Jóllehet teljes erővel folyt a feldolgozás, olyan hó­nap is volt, amikor 5 milliót hoztak az évi 42 milliós nyere­ségtervből. Most viszont egy­­huszadára lecsökkentek az üzemi rönkkészletek, csökken­teni kellett a feldolgozást, így már novemberben is csak két­milliós nyereséget hozhattak. Elmatt a fenyő fűrészáruból éves tervüktől mintegy négy­ezer köbméterrel kevesebbet tudnak nyújtani — ez hozzá­vetőleg 4—5 százalékos lema­radás. Más cikkekből, készter­mékeikből teljesítik a tervüket. A szovjet exportra készülő bo­­roshordókból elkészül a terve­zett százhetvenezer hektoliter. Ez az előző évi termelésnél kö­zel huszonötezer hektoliterrel több. Ipari hordóból pedig — amely élelmiszerexportunkat viszi küldföldre — tíz száza­lékkal többet készítenek a ter­vezettnél. Jó belső együttműködés A vállalat mindinkább ver­tikális termelésű. Korábban hozéjuk került a hordógyár. Ezt újpesti üzemük látja el feldolgozott faanyaggal. 1970 elejétől hozzájuk csatolták a budapesti ládaüzemet is. En­nek ellátásáról Soroksári úti és részben szolnoki gyáruk gondoskodik. A vállalaton be­lül az egymással összedolgozó, egymást kiszolgáló gyárak kö­zött jó együttműködés alakult ki. A ládagyár az év első hó­napját még veszteségesen zár­ta, de — annak ellenére, hogy az eléjük kitűzött tervet né­miképpen „irreálisnak” ítélték­­— végül mégis hozzák a tőlük várt évi nyereséget. Az üzem rentábilissá vált tehát. Egészében így a vállalat gaz-­daságilag sikeresen zárja az évet, s ebben szerepe van egy­részt annak, hogy korábban a fenyőfűrészáru termelésében túlteljesítették havi terveiket, másrészt annak, hogy a jó vertikális együttműködés ré­vén a terv szerinti, sőt részben annál több készárut, hordót tudtak adni. Az eredménynek megfelelően gondoskodtak a bérfejlesztésről is. Ezt 3 száza­lékra tervezték, de miután há­romnegyed év elteltével bizta­tó volt az eredmény, még egy százalékot hozzátettek. Így ka­rácsonyra 350 000 forint bér­jellegű jutalmat fizethettek ki a nyereségrészesedéshez ha­sonlóan bérarányosan és a törzsgárdatagság figyelembe­vételével. A dolgozókról nemcsak ilyenképpen gondoskodtak fo­kozottabban, hanem a munka­helyi körülmények javításával is. Körülbelül másfél milliós költséggel nagymértékű tata­rozást, felújítást végeztek el valamennyi üzemben, széles körű felülvizsgálat alapján. Szolnokon felújították az ebéd­lőt, a fürdőt, rendbehozták a munkásszállást, az irodákat és a garázst is. A ládagyár foga­zott üzemében teljes felújítást végeztek el tetőcserével, reno­válták az öltözőket és a fürdő­ket. Újpesten az összes szociá­lis helyiséget rendbehozták és felújították a porelszívót. A hordógyárban a fürdőket, a Soroksári úton — nagyrészt saját erőből — a szociális he­lyiségeket újították fel. A leg­utóbbi tíz évben nem végez­tek ilyen általános renoválást. Befejeződő rekonstrukciók Ezek a munkálatok már ré­szét képezik a negyedik ötéves tervre való felkészülésnek, és együtt járnak az összes ter­melő és anyagmozgató gép ala­pos átvizsgálásával és szükség szerinti felújításával. Ugyancsak a jövő — az 1971- es évre való előretekintés­e szellemében tartották a leg­utóbbi üzemvezetői értekezle­tet. Ott ezúttal nem az igaz­gató kezdte a tájékoztatást, ha­nem az üzemvezetők, akik már három hónapja megkapták 1971. évi termelési és értékesí­tési feladataikat. Ezt az üze­mekben már a gazdasági és a társadalmi vezetők megta­nácskoztak a dolgozókkal. Mindezek alapján számoltak be az értekezleten az üzem­vezetők a felkészülésről. Az 1971. évi termelés meny­­nyisége nem változik az idei tervhez képest. A hordógyár­nál azért nem, mert ez az üzem már így is a maximumot adja. A fenyőfűrészáru készí­tését meghatározza az, hogy mennyi import faanyagot ka­punk. Másrészt ezeknél az üze­meknél egy rekonstrukció fo­lyik. Ez a soroksári üzemben 5 milliós befektetéssel, két automata keretfűrész beépíté­sével és az anyagmozgatás automatizálásával jár, és az első negyedévben befejeződik. Szolnokon az év végére készül el a rekonstrukció, 15 milliós összeggel. Új csarnok épül és ott is korszerűsítik a munkát. A gépekhez egy-két ember kell csak, amíg a hagyományos megoldásnál négy kellett. E korszerűsítések sokk­al terme­lékenyebbé teszik a munkát, és bizonyos mértékig a kapa­citást is növelik. Ezzel lehe­tővé válik, hogy évente leáll­­janak az üzemek nagy karban­tartásra. Továbbá mindezzel a vállalat üzemeire egy ideig nem kell gondot és pénzt for­dítani, amíg épül az új, ceg­lédi hordógyár. E vertikális üzem építéséhez is hozzálátnak az új esztendőben. A Bács- Kiskun megyei Építőipari Vál­lalat már a talajmunkákhoz hozzá is kezdett. Az anyaggondok is enyhülő­ben vannak, s év végére a fű­részüzemek várhatóan kétheti készlettel rendelkeznek. Az új évvel előreláthatóan az anyag­­szállítás is nagyobb ütemű lesz. Ami pedig a termelés cél­ját, az értékesítést illeti, vol­taképpen 1971. évi termelésü­ket már lekötötték a felhasz­náló vállalatok. E jó előjelek ellenére az 1971. év nagy erő­feszítéseket kíván: hatmillió­val több nyereséget kell ki­gazdálkodniuk. Még takaréko­sabban kell bánniuk az anyag­gal és az üzemi költségekkel, belső átszervezéssel csökkente­ni a nem termelő munkaerők arányát a termelők javára. N. F. Ismét a Szék- és Kárpitosipari Vállalatnál Mi történt másfél hónap alatt a megvétózott vezérigazgatói utasítás körül? 17/1970 helyett 18/1970 - A vszb elállt a vétó alkalmazásától - A dolgozók egyéni jogai nem károsodnak - Utasítás és gyakorlat Kivonat a jegyzőkönyvből: „A vállalati szakszervezeti tanács tagjai kifogásolják az 1970. október 16-i 17. sz. ve­zérigazgatói utasítást. A szám­talan észrevétel, amely a dol­gozók véleményét tükrözte, ar­ra késztette a tanácsülést, hogy éljen az MT 14. §. (3) bekez­désben foglaltakkal, vagyis ki­fogást emeljen az utasítás el­len. Szék- és Kárpitosipari V. szakszervezeti tanácsa” Igen, kedves olvasóink, jól emlékeznek, pontosan ezekkel a szavakkal kezdődött decem­ber 7-i vezető cikkünk. A Szék- és Kárpitosipari Vállalat szakszervezeti tanácsa élt a vétójogával, és felfüggesztette a vezérigazgatónak azt az uta­sítását, amely megszigorította a fizetett szabadságok kiadását. Csaknem másfél hónap telt el a november 17-i tanácsülés óta, s most néhány nappal lap­zárta előtt, olyan hírek érkez­tek a vállalat gyáregységeitől, hogy azóta egy és más történt a kifogásolt utasítás körül, de semmiesetre sem olyasmi, ami egyöntetűen megnyugtatta vol­na a dolgozókat. — Mi történt a tanácsülés óta? — kérdeztük tehát Földi Istvántól, a vállalat szakszer­vezeti bizottságának titkárá­tól. — A tanácsülést követően a vszb és a vezérigazgató között megállapodás jött létre. A ve­zérigazgató biztosította a vszb-t, hogy a kifogásolt utasí­tást hatálytalanítja, ezért a vszb elállt attól, hogy a vétót felsőbb szervek elé terjessze. Egyéb meggondolások is vezet­tek azonban abban, hogy fel­függesztettük a vétó alkalma­zását, a többi között az, hogy az utasítás nem volt törvény­­ellenes, továbbá, hogy az ebben a vonatkozásban erősen megla­zult fegyelem megszilárdítását szolgálta, s a vezérigazgató kü­lön szóbeli utasítást adott a gyári vezetőknek arra, hogy az asszonyok, gyermekes anyák szabadság­ igényeit mindenkor­­a leghumánusabban bírálják el. Az igazsághoz tartozik, hogy a gyárak gazdasági ve­zetői közül többen nem éltek a vezérigazgatói utasítás adta jogukkal, vagyis azzal, hogy az szb-vel egyetértésben a dol­gozók elé vitték volna az uta­sítást, megmagyarázták volna, hogy azt a gyáregység sajá­tosságainak megfelelően kell alkalmazni, s a jogos egy-két napos szabadságigények kielé­gítésének továbbra sincs aka­dálya. A vezérigazgatói utasí­tás, mint általában minden ha­sonló utasítás, nem a dolgozók­nak szólt, hanem a vezetők­nek, nem kellett volna változ­tatás nélkül, a helyi adottsá­gok figyelmen kívül hagyásá­val alkalmazni. — Hogyan lehet egy utasítást többféleképpen alkalmazni — kérdezzük kissé csodálkozva. — Talán hallgassuk meg az I. gyáregység igazgatóját Ko­­lozs Józsefet, aki a kívánt ru­galmassággal alkalmazza a dolgozók szabadságigényeinek az elbírálását. Ebből a gyár­ból nem is merült fel panasz a dolgozók részéről. — Az említett utasítást a ve­zérigazgató december 1-ével hatályon kívül helyezte — kezdi Kolozs József igazgató —, s helyette 18­ 1970. sz. alatt újabb rendelkezést adott ki a szabadságok kiadásáról. — Tehát vetjük közbe — a hatályon kívül helyezett uta­sítás helyett megjelent egy újabb, amellyel — tudomásunk szerint — szintén nem értenek egyet a dolgozók. — Az újabb utasítás — ref­lektál megjegyzésünkre Földi István vszb-titkár — teljesen a vonatkozó MüM. rendele­tekre támaszkodva készült nem törvénysértő, nem csor­bítja a dolgozók jogait. Ezt az utasítást a vezérigazgató ugyan nem tárgyalta meg a vszb-vel, külföldi tartózkodásom alatt adta ki, nem is szerepel alatta az én, vagy a vszb más tag­jának az aláírása, de egyet lehet érteni vele. — Kérdés, hogy a dolgozók, elsősorban a gyerekes anyák egyetértenek-e vele, hiszen semmiféle könnyítést nem tar­talmaz a visszavont utasítással szemben? — jegyezzük meg ismét. — Az utasítás előírja — ve­szi át a szót Kolozs József igazgató —, hogy a dolgozókat minden esetben meg kell hall­gatni a szabadságolási ütemterv készítésekor. A felaprózott sza­badság nem szabadság, nem szolgálja a dolgozók igazi pi­henését. Ettől függetlenül in­dokolt­ esetben a gyáregység vezetője egy-kétnapos szabad­ságot is engedélyezhet, még utólag is. Én például decem­berben, az újabb vezérigazga­tói rendelkezés megjelenése óta legalább 30 esetben ad­tam ki szabadságot 1—2—3 napra. És mik voltak az indo­kok? Legtöbbször a gyermek megbetegedése, tüzelőszállítás, építkezés, egy-két esetben disznóölés. Előfordult, hogy a művezető elfelejtette hozzám továbbítani egy fiatalasszony szabadságkérését, aki férjét látogatta meg a soproni szana­tóriumban. Természetesen utólag igazoltam a szabadsá­gát. Alapjában véve semmi változás nem történt a régeb­bi gyakorlathoz képest, csak kissé szigorúbban, de mindig egyénileg, a dolgozó érdeké­ben járunk el. Dolgozóink zö­me mindent megtesz a terme­lés érdekében, ezt bizonyítja a vállalat igen jó eredménnyel zárult 1970-es éve, természe­tes, hogy jó munkájukat a ve­zetőknek honorálniuk kell. Minden teljesíthető, a gyár, a vállalat érdekével nem ellenkező kívánságukat telje­sítjük, s ez természetesen nemcsak a szabadságokra vo­natkozik; több dolgozónk pél­dául a járandóságán felül kért tűzifát, s mivel elég készle­tünk van, adtunk is. A sza­badságok kiadásának megszi­gorítását nemcsak mi, vezetők tartjuk helyesnek, hanem a dolgozók többsége is, hiszen a nagyon elharapózott hétvégi, hét eleji szabadságok, a „megtoldott” víkendek, a fize­tési napok utáni „betegsza­badságok” nemcsak a mun­kamorált züllesztették le, ha­nem a brigádok munkáját is akadályozták.­­ Még egy közbevetés: a dolgozók közül sokan hivat­koznak arra, hogy a vállalat egyes gyáraiban anyaghiány miatt időnként kényszersza­badságra küldik őket, 2—3 napra is, viszont ők csak igaz­gatói engedéllyel, írásos „kér­vényre” kaphatnak egy-két napot — mondjuk. — Igen — ilyesmi előfordul — válaszol Földi István, vszb­­titkár. — Valóban, a szakszer­vezet egyik legfontosabb, a termelést segítő feladata, hogy az anyaghiány ellen is küzd­jön, mert a dolgozóknak ez az észrevétele jogos. A készülő új kollektív szerződésben a dol­gozók javaslatai alapján konk­rétan és részletesen szabályoz­zuk a szabadságok rendjét, s az előkészítő munkák során a dolgozóknak alkalmuk nyiik minden panaszuk, kifogásuk, észrevételük közlésére.­­ Az utolsó kérdés: a vál­lalati szakszervezeti tanács el­fogadta volna az újabb vezér­­igazgatói utasítást, ha felter­jesztik eléje? — Aligha ..­­ Bisztray Kálmán Megalakult szakmáink latin-amerikai sz­övetsége Milyen határozatokat hozott a latin-an­erikai építő-, fa- és építőanyagipari szakszervezetek I. kongresszusa? Nemzetközi szövetségünk a nagy távolság miatt nehezen tudja irányítását érvényesíte­ni, tevékenységét kifejteni a latin-amerikai építőipari és ro­kon szakmabeli tagszervezetek között. Ezért is és a harc eredmé­nyesebbé tételéért szükségessé vált, hogy létrehozzák ezen a kontinensen iparágaink dolgo­zóinak szövetségét A latin-amerikai építő-, fa-, és építőanyag-ipari dolgozók szakszervezeteinek I. kongresz­­szusát 1970. október 23—25-én tartották Peruban, a Lima melletti Haumpan-ban. Itt megalakult szakmáink la­tin-amerikai szövetsége, FLE­­MACON néven. A kongresszuson 96 küldött, számos meghívott és megfigye­lő vett részt, 12 latin-amerikai országból (Argentína, Brazília. Bolívia, Columbia, Costa Rica, Chile, Equador, Dominika, Ni­caragua, Panama, Uruguay és Peru). Latin-Amerika Dolgozói Szakszervezeti Egysége Állan­dó Kongresszusát (SZOT) Os­car Ibanze titkár képviselte. Nemzetközi szövetségünk (UIS) részéről Veikko Porkka­­la főtitkár vett részt és szólalt fel. Többek között ismertette a ■ nemzetközi szövetség tevé- Ikenységét.Tájékoztatta a kong­resszust szakmáink szakszerve­zeteinek 1971. VI. 1­5 között Moszkvában rendezendő világ­­konferenciájának előkészüle­teiről. Beszélt a most megala­kítandó szövetség feladatairól. A kongresszus által elfoga­dott határozatokban szüksé­gesnek tartják a szakma dol­gozóinak együttműködését a monopóliumok és az imperia­lizmus elleni harc tapasztala­tainak hatásos kicserélése szempontjából, a dolgozók gazdasági és szociális jogainak növeléséért, a demokratikus és szakszervezeti jogok megvaló­sításáért és biztosításáért. A kongresszus szolidaritását fejezte ki a bebörtönzött szak­­szervezeti vezetőkkel és azon­nali kiszabadításukat követel­te. Ezután elfogadták az új szö­vetség alapszabályait, valamint rögzítették tevékenységének kereteit. A szövetség elnökéül José Concha-t (Chile), főtitkárául Mario Acosta-t (Uruguay) vá­lasztották. A kongresszus a FLEMACON székhelyéül Montevideót, Uru­guay fővárosát jelölte ki. Gavallér Károly nemzetközi felelős Túlteljesítés a BUBIV-nál A X. pártkongresszus tiszte­letére éves termelési tervük két százalékkal, eredményter­vük 20 százalékkal való túltel­jesítését vállalták a Budapesti Bútoripari Vállalat dolgozói. A termelési tervek túlteljesí­tése mellett az új termékeknél az élek hagyományos „T” lé­ces lezárása helyett megvaló­sították a korszerű elfurnéro­zást Végrehajtották a belföldi gyártmányok méretegységesí­tését, a heverőállványok ké­szítésénél bevezették a szalag­­szerű gyártást. A gyáregységeik szocialista brigádjai a kooperációs tevé­kenység javítása érdekében szocialista szerződést kötöttek egymással. A kongresszusi fel­ajánlások teljesítése során a BUBIV termelése 15,9 száza­lékkal, az egy munkásra és al­kalmazottra, egy napra jutó termelési érték 16 százalékkal emelkedett az előző évihez ké­pest.

Next