Famunkás, 1972 (72/67. évfolyam, 1-13. szám)

1972-01-03 / 1. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK ! AZ ÉPÍTŐ-, FA- ÉS ÉPÍTŐANYAGIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA­I XVII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM­ÁRA 40 FILLÉR 1972. JANUÁR 3. Tekintélyük vanut" a szocialista brigádoknak A Gyufaipari Vállalat kö­zösségi életében jelentős ese­mény volt a szocialista brigád­­vezetők értekezlete. A szegedi gyár részéről Dancsó János telepvezető, a budafoki gyár­ból pedig Horváth József gyár­­egységvezető tartott beszámo­lót. A szegedi gyár szocialista brigádmozgalmának helyzetét elemezve Dancsó János meg­állapította, hogy a fejlődés nem volt egyértelmű. A bri­gádok, azok tagjai sem vol­tak mindenkor álhatatosak, csupán néhány közösség tudta átvészelni a fluktuáció okozta nehézségeket. 1969-ben már kilenc szocialista brigád tevé­kenykedett a gyufagyártás úgyszólván minden területén — a tmk-műhelyben, a már­­tóknál, a beldobozos munka­­területen, a küldobozosoknál, a töltőknél és a famegmunká­lóknál. Jelenleg viszont mind­össze három, szocialista cím­mel rendelkező brigádjuk van. A beszámoló gyáregységve­­zető ennek okát abban látja, hogy az évek során növeked­tek a követelmények, s a leg­jobban összeforrott kollektí­vák mellett nem egy lemor­zsolódott. Azt is megállapítot­ta azonban — igen önkritiku­san —, hogy a gyár gazdasági és társadalmi szervezeteinél a vezetői nem fordítottak kellő gondot a brigádokra, nem ad­ták meg a segítséget fennnma­­radásukhoz , s ez vállott a­­jó eredményeket elért bri­gádok anyagi ösztönzésére is. Fádig nagyon fontos lett vol­na a segítségnyújtás, állapí­totta meg Dancsó János, hi­sz­­en a gyár gazdasági ered­ményeinek alakulásában, fon­tos szerep jut a szocialista­­brigádoknak. Odafigyelnek a minőségi követelményekre, s azokat másokkal, a velük együtt dolgozókkal is megtar­tatják. Éppen ezért­­ alakul igen kedvezően a selejtszáza­lék most már hosszú ideje a gyárban. Elmondotta 3 S3­áx­­egységvezető, hogy például a küldobozgépek átlagteljesít­ményének javítása végett 5 százalékos fordulatszám-nö­­velést hajtottak végre, s a brigádtagok elsőként értették meg ennek a változtatásnak a szükségességét, s mozgósítot­ták a feladat végrehajtására a brigádokon kívüli dolgozókat is. Ez is azt igazolja, hogy hasznos, szükséges a brigádok támogatása, a jó ■munkájuk­hoz szükséges feltételek bizto­sítása. Horváth József telepvezető azt emelte, ki beszámolójában, hogy a budafoki gyárban ma már egyre inkább megvalósul a szocialista brigádokban a hármas jelszó valamennyi kö­vetelménye: a brigádok tagjai nemcsak példamutatóan dol­goznak, hanem sok gondot fordítanak a művelődésükre, környezetük nevelésére, s a gyár társadalmi szervezetei­nek aktivistái ott vannak a brigádok között, részt vesz­nek akcióikban, formálják a kollektívákat. A brigádok életképességét mi sem igazolja jobban — mondta Horváth elvtárs —, mint az, hogy figyelemre mél­tó követelményeket támaszta­nak a vezető testületekkel szemben. Számon kérik a ter­melési terv jó előkészítését, a munka helyes megszervezését, a vállalásaikhoz szükséges feltételek biztosítását. Ma már ott tartunk, mondotta, hogy a szocialista brigádok­nak tekintélyük van a gyár­ban, példamutató munkájuk­kal és életmódjukkal kivívták maguknak valamennyi üzemi dolgozó és a vezetők megbe­csülését, tiszteletét. Nagyon örvendetes, hogy a budafoki gyár szocialista bri­gádtagjai nemcsak a munká­ban öntevékenyek, hanem a tanulásban, a közös progra­mok szervezésében, és megva­lósításában is. A gyár vezetői­nek, a párt- és a szakszerve­zeti tisztségviselőknek különö­sen nagy megelégedésére szol­gál, hogy a szocialista brigá­dok önzetlenül segítik egymást személyes gondjaik megoldá­sában, s nem feledkeznek meg azokról sem, akik ma még nem tagjai a szocialista bri­gádoknak. A gyár vezetői sok figyel­met szentelnek a brigádok fejlődésének, a vállalások tel­jesítéséhez szükséges feltéte­lek biztosítására. Nem fukar­kodnak az elismeréssel sem, amelynek egyik formája az anyagi ösztönzés, a másik a dicséret, a kitüntetés. A Béke és a Szabadság szocialista brigád például tavaly nyerte el az ezüst fokozatot. Tagjai 6650 forint jutalmat kaptak, egy tagjukat pedig a Munka Érdemrend ezüst fokozata ki­tüntetésre terjesztették fel, s azt meg is kapta. Igen sok szocialista brigádtag kapott a gyár 75 éves fennállásának megünneplése alkalmából is miniszteri és vállalati kitün­tetést, s hozzá pénzjutalmat. A vállalati szakszervezeti tanács titkára, Kulcsár Imré­­né arra hívta fel a szocialista brigádvezetők figyelmét, hogy a szocialista brigádtagok min­denekelőtt a minőség javítása tekintetében legyenek példa­­mutatóak. Fontos feladatuk továbbá, hogy törődjenek a fiatalokkal és az újonnan be­lépett dolgozókkal. A szocia­lista brigádokon is múlik, hogy milyen kollektíva alakul ki a gyárban, s ez vonatkozik Szegedre és Budafokra egy­aránt. A felszólalók többsége ar­ról beszélt, hogy hol és mi­ként segíthetnek a vezetők a szocialista brigádok vállalá­sainak a teljesítését. Altmann Jolán például arra hívta fel a figyelmet, hogy a gépek mű­szaki állapota nem minden esetben kielégítő, s ez zavarja a terv teljesítését, a kifogás­talan minőség elérését. Ványi Miklós a papír minőségét ki­fogásolta: a gazdasági veze­tőknek több figyelmet kellene erre fordítaniuk, hiszen ez is egyik tényezője a jó minőségű munkának. Többet kell törődni, a szo­cialista brigádok tagjainak, vezetőinek magas szintű po­litikai oktatásával, a nevelő­­m­unkával is — ez csendült ki nem egy felszólaló szavaiból. Éppen ezeknek a javaslatok­nak megfelelően határozta el a vállalat szakszervezeti bi­zottsága, hogy előadás­soroza­tot rendez a szocialista bri­gádvezetők részére. Ezeken az előadásokon megtárgyalják egyebek között a szocialista brigádvezetők feladatait, a Munka Törvénykönyve fonto­sabb előírásait, a kollektív szerződést, és más, a minden­napi élethez szükséges kérdé­seket, problémákat. Elhatá­rozták azt is, hogy a párt­­szervezet, a szakszervezeti szervek és a gazdasági veze­tők a jövőben sokkal intenzí­vebben foglalkoznak majd a szocialista brigádok életével, politikai-emberi fejlődésük­kel. Gondoskodnak arról is a gazdasági vezetők, hogy min­den feltétel meglegyen a bri­gádok vállalásainak a teljesí­téséhez. A szocialista brigádok szer­vezésében a Gyufaipari Vál­lalat mindkét gyárában ma­gasabb színvonal elérését tűz­ték ki célul ezen az értekez­leten. Ez a jövő követelmé­nye. — k — s — Tizennégyezer garnitúra konyhabútor Már karácsony előtt teljesí­­tette 1971. évi kiszállítási fel­adatait a Tisza Bútoripari Vállalat sátoraljaújhelyi gyár­egysége. Ezzel a múlt évre előirányzott termelési felada­taikat is határidő előtt meg­valósították a gyár dolgozói.­­ Nem kevesebb, mint 14 ezer garnitúra konyhabútort készítettünk a 160-as, a 170- es és a varia típusból — mon­dotta munkájukról Majoros László gyárigazgató. — Szá­mításaink szerint gazdaságo­san dolgoztunk, és a 33,5 mil­lió forintos­­ termelési érték­terv realizálása mellett a 4,7 millió forintban előirányzott n­yereségterveinket túltel­j­esí­tük. Ez egyébként nem volt könnyű feladat, hiszen gyárt­mányaink mind olcsók. Mi még kizárólag az úgynevezett életszínvonalú konyhabútort gyártjuk, garnitúránként 1400—2600 forintos áron. Az eredmények forrása Sá­toraljaújhelyen, hogy a gyár­egység 11 szocialista brigád­jából 10 az elmúlt évben is rendre túlteljesítette felaján­lásait, amelyeket a minőség javítására, az anyagtakarékos­ságra és az önköltség csök­kentésére tettek. A jó gazda­sági eredmények ellenére is kétséges, hogy ismét elnyerhe­tik-e az eddig három alka­lommal kivívott „szocialista munka gyára” címet. Baleseti helyzetük ugyanis nagyon kedvezőtlenül alakult, bár sú­lyos baleseteik 1971-ben nem voltak. De ahol a bázis sta­tisztikája kiváló, ott néhány kéz- és lábsérülés is erősen leronthatja a munkavédelem értékelését. Újdonság a gyárban az új elzáró gép, amit a múlt év második felében kaptak. Nagy hasznát veszik ennek az idén, amikor már 15 ezer garnitúra konyhabútor szállítását várja tőlük a kereskedelem. Egyéb­ként a meglevő eszközeik gaz­daságos felhasználásával 40 millió forintos program meg­valósításán dolgoznak 1972- ben. A rekonstrukcióra — amire igen nagy szükség volna ebben a régi gyárban — még nem számíthatnak. Csak 250 ezer forintot­ kapnak a mű­szaki anyagraktár átépítésére. A BVBIV a szakosodás útján A Budapesti Bútoripari Vál­lalat 1971-ben mintegy 630 millió forint értékű terméket állított elő — mintegy 110 millióval többet az 1970. évi­nél — és 53—55 milliós nye­reséget ért el. A termelékeny­ség körülbelül 18 százalékkal nagyobb az előző évinél. Mi­nek tudható be ez az ered­mény? Beruházások — A termelés és a termelé­kenység növekedésének egyik alapvető forrása a gyárak kö­zötti szakosodásban való elő­relépés — mondja Ripperger László műszaki vezérigazgató­­helyettes. — Ennek sorában a központi szabászüzemben az idén beruháztunk egy lapega­lizáló gépsort, amelyből azo­nos vastagságú, 1—1,5 tűrésű lapok kerülnek tovább. Ez a többi technológiai műveleten is könnyít. A gépsor kapaci­tása egy műszakban 50—55 köbméter lapanyag. Eddig 6—8 gépen végezték el.­­ Ugyancsak jelentős lé­pés volt, hogy tavaly június­ban termelni kezdtek az egri új üzemcsarnokban. További tényezők: termékeink zömé­nél elfurérozásra tértünk át. Bevezettük a méretek kalibe­res ellenőrzését, így az illesz­téseimél fölösleges a puszítás. Továbbá a heverőpárnák gyártásánál létrehoztunk há­rom kárpitos szerelőszalagot, és ez a munkaszervezés 17—18 százalékos munkaidő-megta­karítást eredményezet.. Ezek az eredmény alapvető ténye­zői. A vállalat piaci helyzete alapjában véve kedvező, mivel olyan árukat gyárt, amelyek iránt a kereslet itthon is, kül­földön is nagyobb, mint a kí­nálat­i árus hiánycikkek. A Maya, a Csillag, a Lehel és a TOMI-ROB­I szobabútorokból még mindig kevesebbet tud­nak termelni, mint amennyit a kereskedelem igényel, így tehát kereskedelmi tekintet­ben kedvező kilátással indul­hatnak az új esztendőnek is. Több terméket várnak tőlük, s ennek szolgálatában terme­lési volumenüket tovább kí­vánják növelni, előrelátható­lag 680—700 milliósra. De nemcsak többet kívánnak ad­ni vásárlóiknak, hanem na­gy­ob választékot is. Öt új szo­babútort hoznak a piacra idén az „M” és a „Szisztem” bútorcsaládok új tagjaiként. A mennyiségi feladatot mi­nőségileg is jól kívánják meg­oldani. Különösen a kikészítő műveletekben kívánnak foko­zottabb gondot fordítani a mi­nőségre. Ezt a feladatot csak úgy tudják eredményesen megoldani, ha a közép- és al­sószintű gazdasági vezetők is túlteszik magukat a termelési munka rutinszemléletén, át­érzik azt, hogy a minőségi munka a dolgozó emberen múlik, és ezért részt vállal­nak az emberi alkotókedvet, egyéni és kollektív kezdemé­nyezést felkaroló szocialista brigádmozgalom, valamint a szocialista munkaverseny tá­mogatásában és felhasználásá­ban, e téren is tevékeny partnerei lesznek a szakszer­vezetnek. Ez kikerülhetetlen, és igen fontos feladat. A gazdálkodást számos vo­natkozásban tovább kívánják javítani 1972-ben a vállalat­nál. Tovább folytatják a mű­szaki fejlesztést, a kényszer­­pályás technológiai sorok ki­építését. A technológiai fe­gyelem szilárdításával tovább lehet javítani a termékek mi­nőségét, az anyagfelhaszná­lást, csökkenthető a selejt. Mellesleg pedig a hulladék­anyagok felhasználása — amelyben sok hasznos, kama­tozó ötletet adhatnak az újí­tók — ugyancsak pénzt hoz­hat a „konyhára”. A vállalati gazdálkodás belső mechaniz­musát is tökéletesíteni kíván­ják. r' ÁÉrdekeltség a vertikumban — Ma már egy gyár sem tud önmagában, vertikálisan kész termékeket gazdaságosan elő­állítani — mondja Ripperger elvtárs.­­ A vállalati verti­kum eredményesebb, amelyen belül a gyárak szakosodnak és kiegészítik egymást. Ehhez azonban ki kell alakítani a megfelelő érdekeltségi, elosz­tási rendszert is. Meg kell ol­dani azt, hogy a tervezéstől a megmunkálás végső fázisáig reálisan értékelhető legyen a termékkel elért nyereség egy­edi­ gyárra eső része. Ez igen fontos, ha meggon­doljuk azt, hogy a termékek jórészt nem egy gyár munká­jaként, hanem belső kooperá­cióban, a gyárak együttműkö­déseként készülnek. N. F. Bútor — csak fiataloknak Ilyenkor télen csendes, ki­halt a Budapesti Nemzetkö­zi Vásár területe. Többnyi­re csak néhány munkással ta­lálkozhat a sétáló. A pavilo­nokat és az állandó épülete­ket tatarozzák. Tavaly december 12-én, va­sárnap délelőtt azonban meg­lehetősen sok látogatója akadt a BNV-nek. Nagyrészt fiatalok — jegyespárok, gye­rekkocsit tologató vagy ti­pegő picinyeket vezető ifjú házasok népesítették be a 42-es pavilont, ahol a KISZ- k­ongresszus tiszteletére ren­dezett bútorkiállítást láthat­hatták. Élénk színek — piros, na­rancs, kék, zöld... —, mo­dern formák — kocka alakú kisasztal, alacsony, műbőrrel kárpitozott ülőkék — jelle­mezték a kiállítást. A Tisza Bútoripari Vállalat Csongrá­di Gyára hagyományos kár­­pitozású székek, heverők mel­lett bemutatta tarkamintás, lenvászon borítású bútorokat is. A kiállítás minden látoga­tója kérdőívet kapott, amelyen — a többi között — a követ­kező kérdések szerepeltek: A fautánzatú vagy a színes bú­tor tetszik jobban? Melyik kárpitozást választanád (a szövet, a műbőr és a len­vászon kö­zül)? Hogyan vásá­rolnád ezeket a bútorokat (garnitúrában vagy darabon­ként)? Mi a véleményed az árakról (magas, alacsony, megfelelő) ? Az árak! A kiállított szoba­­berendezések közül legdrá­gább 14 ezer 333 forintba ke­rül majd, a legolcsóbbnak pedig 8 ezer 866 forint az irányára. Lesz tehát olcsó, szép és kor­szerű bútor, és ez nagyon sok fiatal gondjain segít majd. Hiszen, ha a fiataloknak van saját lakásuk, akkor az nem kevés pénzbe került, űzetik a részleteket és nincs újabb 30 ezer forintjuk, hogy az új la­kásba új bútort is vásárolja­nak. Azok, akik a szüleikkel laknak, általában saját, külön­­­al­ást szeretnének, arra spó­rolnak. Az ő helyzetüket is megkönnyíti az olcsó bútor. A kiállítás egyik legszebb része a „B” elnevezésű garni­túra volt. Koltai József és fe­lesége a narancsszínű és kék összeállításban gyönyörköd­tek, amikor megszólítottam őket: — Láttam, hogy már jó né­hányszor körbejárták a ter­met, és mindig visszatérnek a „B” garnitúrához. Ez tetszik a legjobban? — Igen, különösen a színei miatt. A folyóiratok színes fényképein sokszor gyönyör­ködtünk a narancs és kék összhatásában. Most eredeti­ben is láthatjuk, és reméljük, hogy fél év múlva a saját la­kásunkat rendezhetjük be így. — Hogyan válaszoltak a közvéleménykutató lap kérdé­seire? — Nagyon tetszenek a szí­nes bútorok. Fiatalosak, ha lehet ezt mondani, vidámak. Lenvászon kárpitozást most láttunk először, vásárolnánk is szívesen,, csak attól félünk, hogy hamar piszkolódik. Ezért a kérdőíven a szövetkárpitot választottuk, de megegyez­tünk, hogy az egyszínű szö­vetet ilyen mintás, hangulatos lenvászon huzattal borítjuk majd. Ha lehet, darabonként vásárolnánk a bútorokat. A mi lakásunkban ugyanis nincs beépített szekrény, ezekhez a garnitúrákhoz pedig csak egy akasztós szekrényt terveztek, az sem túl nagy, így szekrény­ből kettőre lenne szükségünk. — Mennyire elégedettek az árakkal? — Nagyon. Először hinni sem akartuk, hogy ez igaz le­het. Az is megfordult a fe­jünkben, hogy talán a búto­rok rosszabb, gyengébb minő­sége miatt lehet ilyen olcsó. Most saját szemünkkel lát­hattuk, és szakemberektől is hallottuk, hogy erről szó sincs.­­ Nagyon fontos, hogy ezekhez a KISZ-kongresszus tiszteletére készített, alacsony árú bútorokhoz valóban a fiatalok jussanak hozzá. Mit gondolnak, hogyan lehetne ezt megoldani? — OTP hitellevéllel, ame­lyet csak fiatalok kaphatná­­­nak. Koltaiék és a többi fiatal elégedetten és bizakodva tá­vozott a 42-es pavilonból. Igaz, amit láttak, egyelőre csak prototípus. Körülbelül fél évnek kell eltelnie ahhoz, hogy az üzletek kirakataiban is megjelenjenek ezek a va­lóban ízléses asztalok, szé­kek, heverók. Rajkó Júlia Eredményekben gazdag, békés, boldog új esztendőt kíván az építő-, fa-, építőanyag- és szerelőipar minden dolgozójának és kedves családjának a SZAKSZERVEZET ELNÖKSÉGE Fadugó a gyufagyárból Amellett, hogy naponta 1,3 millió doboz gyufát készítenél­, a Gyufaipari Vállalat szegedi gyárában — ami a vállalat termelésének mintegy 60 szá­zaléka — a hulladék gazdasá­gos hasznosításáról sem fe­ledkeznek meg. A nyárfa hen­germaradékából, amit koráb­ban csak tűzifaként lehetett felhasználni, fadugót készíte­nek. Ezeket a papírgyár ve­szi át, darabonként 2 forin­tért. Szokatlan, fordított eset: az olcsó fadugók a drágább műanyagdugókat szorítják ki ... Az elmúlt évben közel 400 ezer darab fadugót értékesített a gyufagyár. Automata dobozadagoló A műszaki fejlesztést ille­tően is eredményes évet zárt az óesztendővel a Gyufaipari Vállalat szegedi gyára. Farkas János műszaki vezető irányí­tásával a gyár karbantartó­­részlege házilag készített el két küldobozadagoló automatát a termelőüzem számára. A gép jelentősen megkönnyítette a munkásnők dolgát, akiknek a korábbi félautomatagép keze­lése közben percenként 150 do­bozt kellett adagolniuk.

Next