Famunkás, 1973 (73/68. évfolyam, 1-13. szám)

1973-01-02 / 1. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! LXVIII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ARA 40 FILLÉS Finomítani kell a mutatószámokat... BÉRKÉRDÉS AZ SZB ELŐTT Rendkívüli ülést tartott a BÚBIV szakszervezeti bizott­sága december közepén. Az ülésen bérgazdálkodási kérdé­sekről volt szó. Már korábbi alkalommal is tárgyaltak ar­ról a problémáról, hogy a köz­vetett dolgozók — például a szállítók, az üzemfenntartók — bére helyenként jobban emel­kedett, mint a teljesítmény­bérben dolgozó közvetlen ter­melőké, és ez esetenként fe­szültséget okoz. A munkaügyi osztály vizsgálata szerint a közvetett dolgozók évi alap­bér-emelkedése általában meghaladta a 4—5 százalékot, s ezt­­ minden különösebb többletmunka nélkül érték el. A feszültség voltaképpen in­nen ered, éppen ezért jobb mutatószámos ösztönzési rend­szer kialakítására töreksze­nek, így ezeknek a dolgozók­nak a bérét is a teljesítmény­nyel kívánják arányosítani le­hetőség szerint, és meggátolni azt, hogy ügyeskedéssel, kilé­péssel való „fenyegetőzéssel” lehessen jobb keresethez jut­ni. Premizálási képlet Az szb elé került javaslat, amit a munkaügyi osztály dol­gozott ki, több tényezőt figye­lembe vett a különböző terü­letek közvetett dolgozói béré­nek érdekeltségi rendszeré­hez, így az üzemfenntartók, a tmk-üzemrész dolgozóinak premizálására egy képletet ad, amely négy tényezőre épül: a gépmunkások ledolgozott óra­számára, a gépmunkások ál­tal elért teljesítményre, a tmk-üzemrész dolgozóinak le­dolgozott óráira és a gyáregy­ség havi termelési százaléká­ra. Az a meggondolás van emögött, hogy ha a gépmun­kások ledolgozott órái növek­szenek, feltehetően több a géphiba a nagyobb használat­tól; a tmk dolgozóinak jó, vagy nem kielégítő munkája tehát feltétlenül befolyásolja a gépmunások teljesítményét, mert ha késnek a gépjavítás­sal, a gépmunkás teljesítmé­nye csökken. Az anyagmozgató segédmun­kásokkal kapcsolatban az ülés résztvevői is hangsúlyozták, fontos a keresetüket összefüg­gésbe hozni a szakmunkáso­kéval, akiket anyaggal látnak el, mert a munkaidejük nincs rendesen kihasználva. A szál­lítókkal kapcsolatban vitat­ták, hogy mindent megold-e, ha csak a kiszállítandó kész bútorok jönnek számításba a premizálásnál. Az üzemekben ugyanis nem ritka eset, hogy kiszállítás éppen nincs, vi­szont volna mit szállítani, anyagmozgatást végezni, és jó volna, ha ebben is érdekeltek lennének, következésképpen elvégeznék a szállítók. Mennyi anyagmozgató kell? A szállítóknál két tényezőre épül a mutató számos premi­zálás: a gyáregységből ki­szállítandó kész bútorokra, amelyekre fajtánként külön­böző idő van meghatározva, valamint a szállításra fordí­tott órákra — közéjük szá­mítva a túlórákat is. Ami az anyagmozgatókat illeti, a ja­vaslat szerint statisztikailag vagy műszakilag meg kell ál­lapítani, hogy műhelyrészen­ként ténylegesen és pontosan mennyi anyagmozgatóra van szükség, s ennek alapján anyagmozgatói órakeretet meghatározni. Majd a muta­tószámos premizálás képleté­ben a gépműhelyi anyagmoz­gatóknál három tényező vi­szonya döntsön: a gépmunká­sok ledolgozott óráié, az álta­luk elért teljesítményé és az anyagmozgatói órakereté. Kimutatni az állóórabért A szakszervezeti bizottság élénken vitatta a javaslatot, s végül úgy döntött, hogy dol­gozzák át. Véleménye szerint meg kell vizsgálni, hogy az üzemfenntartói-tecmikás te­rületeket hogyan lehetne szo­rosabban az üzemvezetői szint­hez kapcsolni. Továbbá állást foglaltak, hogy feltétlenül rög­zítendő: minden területen egy­értelműen ki kell mutatni az állóórabéreket. 1973. JANUÁR 2. Új for­­ácslapüzem Szombathelyen Ünnepélyes gyáravatás Szombathelyen átadták rendeltetésének a Nyugatmagyar­országi Fűrészek 270 millió forintos költséggel épült faforgács­lapgyárát. A gyáravató ünnepségen megjelent dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter. Miután át­vágta az üzemcsarnok felavatását jelképező szalagot, megin­dította egy gombnyomással az automata gépsort. Az új léte­sítmény Közép-Európa egyik legkorszerűbb ilyen üzeme. Vi­lágszínvonalú gépi berendezéseket vásároltak az NSZK-ból és Svédországból. A gépeken kívül megvásárolták a legkorsze­rűbb gyártási technológiát is, amely lehetővé teszi, hogy évente 80 ezer köbméter faforgácslapot gyártsanak, sőt, ezt a termelést növelni is tudják. A forgácslapot a bútorgyárak, valamint az építőiparban az alagútzsalus technikával épülő lakóházaknál használják fel belső válaszfalként. A régi üzemben évente csak 25 ezer köbméter forgács­lapot gyártottak, mégpedig több munkaerővel, mint a most átadásra került gyárrészben. Az is előnye az üzemnek, hogy másféle felhasználásra kevésbé alkalmas, 7—8 féle lombos fából készítik a forgácslapot. Az új üzemcsarnok átadásával azonban nem fejeződik be a fejlesztés, mert a napokban írták alá a 116 millió forintos költséggel épülő faforgácslap­ felületnemesítő üzemének beru­házását. Az itt készülő felületkezelt színes lapok ellenállnak a savas, lúgos anyagoknak, könnyen tisztíthatók. Igen cél­szerűek kórházakban, óvodákban, egészségügyi intézmények­ben, iskolákban. A gyár berendezésére versenytárgyalást hir­detnek meg angol, osztrák, olasz, NSZK-beli cégek részére. Az ünnepség után a Savaria Szálló télikertjében dr. Dimény Imre miniszter mondott ünnepi beszédet, ahol vázolta a fagazdaság eredményeit és 1973. éves feladatait. Majd utána kitüntetéseket adtak át a forgácslapgyártó csarnok kivitele­zésében végzett kiváló munkáért a dolgozóknak. Tizenketten kapták meg a „Faipar kiváló dolgozója” kitüntetést, ketten kaptak miniszteri dicséretet, 11-en „Kiváló dolgozó” jelvényt. Jutalomban 133-an részesültek. A jutalmazás összege 274 000 forintot tett ki. Koppány György A gyártósor és a vezérlőpult Korszerűsítés nagyban Magyarországon tíz beépített bútor közül nyolcat, minden tíz nyílászáró, redőny és árnyékoló szerkezet közül hatot az Épületasztalosipari és Faipari Vállalat készít, s az ő gyáraiból kerül ki a parketta és fa padló­burkoló termékek 45 százaléka is. Nagy vállalat, nem­csak neve szerint, hanem az ország — az építkező or­szág — ellátásában is. Tizenkét gyára van — szám szerint ugyanannyi, mint elődjének, az 1949-ben alakult egyesülésnek. De csupán szám szerint. Hiszen a rendel­kezésre álló legrégebbi — 1952. évi — adathoz képest is négy és félszeresére nőtt máig a vállalat termelési értéke. És még mindig több terméket várnak az építke­zések tőle. Hogy e várakozásnak eleget tudjon tenni a vállalat, széles körű rekontsrukciós és fejlesztő munkába fogott, amelynek már jelentkeznek az első eredményei. Cél: az építkezések gyorsítása — A mennyiségi fejlesztésen kívül az a fő célkitűzésünk volt — mondja Szvetkó Nán­dor, a vállalat műszaki vezér­igazgató-helyettese —, hogy üzemben felületkezeljük, üve­gezzük, tehát teljesen készre gyártsuk a nyílászárók minél nagyobb részét, elsősorban az állami építőipar lakásépítkezé­seire gondolva. Ezzel az épít­kezések szűk keresztmetszetét tágítjuk, a szakipari munka csökken és rövidül. Ezen kívül a felületkezelt nyílászárók mi­nősége, használati értéke jóval nagyobb a hagyományosan ké­szített, festett nyílászárókénál, tartósabbak. A felületkezelt ajtó vagy ablak nem vesz föl nedvességet, nem görbül, nem fordul elő az, hogy használat közben beszárad, s aztán nem zár rendesen. S ha már a szá­radásról esett szó, hadd te­gyem mindjárt hozzá, hogy a felületkezelés alapja a száraz faanyag. Ezért mesterséges szárítóberendezéseket létesí­tettünk a rekonstrukció kere­tében, és 1973-ban már ki­lencvenezer köbméter fűrész­árut száríthatunk ezekkel. Mellesleg, ezeket részben hul­ladékkal, fűrészporral üzemel­tetjük, ez is haszon. Vállaláson felül . A nyílászárókat a leg­korszerűbb módon két buda­pesti gyárunk állítja elő a re­konstrukció után. Zuglói gyá­runkban — ahol kétszintes üzemcsarnok is épült — lakk­öntő eljárással fognak készül­ni az ajtólapok. A sugárzásos szárítóval ellátott automata gépsorban egy ajtólap szárítá­sa 5—7 percet vesz igénybe, míg ez a korábban korszerű­sített lágymányosi gyárunkban 80—90 percbe kerül. Az abla­kokat és az ajtótokokat fe­rencvárosi gyárunkban locso­­lószórásos eljárással oldjuk meg. Mivel ez a két gyárunk meglehetősen beépített, csak úgy lehetett ezt a több, és minőségileg korszerűbb ter­méket adó rekonstrukciót el­végezni, hogy a szabászatot máshova helyezzük. Az alap­anyag szárítása és elkészítése nyers méretre ócsai üzemünk­be kerül, ahol közel harminc­ezer köbméteres szárítókapa­citást alakítunk ki — emellett Lentiben és Sopronban is van szárítókapacitásunk. A rekonstrukció nemcsak az említett fővárosi gyárakra ter­jed ki, jóllehet, már ezek fej­lődése is népgazdasági jelen­tőségű, és érthetően a legna­gyobb lakásépítkezések hely­színén van a legnagyobb ke­resete termékeiknek. Közel 470 milliós összegű rekonst­rukcióik és beruházásaik szá­mos gyárra kiterjednek. Lenti 75 millióval, Kecskemét 127 millióval, Lágymányos 14 millióval, Sopron, Zugló, Fe­rencváros, Kiskunhalas és az ócsai üzem együttesen 251 millióval veszi ki részét a fej­lődésből. A teljes összegnek körülbelül negyede került ki a vállalat alapjából, ennél több költségvetési hozzájáru­lásból, egy kisebb része a ta­nácsoktól, és jelentős része hi­telből. Az állami támogatásért vállaltak is, egyebek között nyílászáróból több mint 686 ezer, parkettából 300 ezer négyzetméter többletterméket — ezzel szemben az előbbiből egy és negyed millió, az utób­biból pedig félmillió négyzet­­méter valósul meg. Több parketta A vállalás megvalósításához fűzi hozzá Szvetkó Nándor a következő megjegyzést: — Lentiben eredetileg valóban háromszázezer négyzetmétert terveztünk parkettából. De idén, 1973-ban már négyszáz­­ezret adunk, azt követően pe­dig félmilliót. Ugyanígy nö­veltük­­Kecskeméten a normál­parketta gyártását: 1971-ben háromszázezer négyzetméter volt, tavaly félmillió, idén pe­dig hétszázezer. Részben Bu­dapestről áttelepítendő gépek­kel, részben átszervezéssel, fejlesztéssel oldjuk meg. A to­vábbi parkettaigényt az fogja megoldani, ha Kecskeméten 1973 végére vagy a következő év elejére ötszázezer négyzet­­méteres kapacitással majdnem teljesen automatizáltan mun­kába lép három rétegű, felü­letkezelt táblás parkettát ké­szítő gépsorunk. Ez egymagá­ban több mint százmillió fo­rintos értékű fejlesztés. De hadd említsem meg, hogy — bár a fejlesztésről szólva rend­szerint nagy értékű és kapaci­tású vásárolt gépekről emlé­kezünk meg — saját gépkísér­leti üzemünk is sokat tesz fej­lődésünkért. Különböző célgé­peket gyárt, s nem is csak egy­szerűeket. Például: ajtólap komplex megmunkáló gépet. S a fejlettebb technika foga­dására tanfolyamokon képez­zük tovább szakembereinket. A számokból és az elmon­dottakból azt a következtetést vonhatjuk le, hogy ezek a be­fektetések hatékonyak. Arról azonban nem esett szó, hogy miként kell gazdálkodni a be­ruházónak. Kínálkozó kérdés például, hogy az építőanyagok árváltozásai időközben hogyan érintették őket. Hogy gazdálkodik a beruházó? — Mi 1968-as árszinten ter­veztünk — mondja a vezér­igazgató-helyettes. — Időköz­ben hivatalos árváltozások voltak, és különböző építőipa­ri anyagok ára emelkedett. Már a tervezés időszakában nagyobb költségek merültek fel, mint a beruházási prog­ramban számítottuk. Ezért me­net közben két alkalommal revíziót csináltunk, hogy a ke­reten belül maradva tudjuk megvalósítani célkitűzésein­ket. Egyes helyeken egysze­rűbb technológiai megoldások­nál kötöttünk ki, egyes dolgo­kat elhagytunk. Időközben né­hány gép ára is emelkedett, különösen a külföldi gépeké. Így különböző kiszolgáló be­rendezéseket elhagytunk, il­letve kísérleti üzemünkkel ké­szíttettünk el. Az áremelke­dések némileg kihatottak a dinamikus szinttartásunkra is: eredeti terveink szerint erre maradt volna egy szerény há­nyad, a nagyobb költségek miatt azonban 1973-ban nem marad fejlesztési alap. Ezt el­sősorban azok az üzemek ér­zik meg, ahol nem volt re­konstrukció. Helyzetükön eny­híteni próbálva, a rekonstruk­ciónál felszabadult gépeket ezekre a helyekre visszük. Egyébként a rekonstrukciók az eredeti terv szerint 1974 végére valósultak volna meg, ezzel szemben a soproni 1972 végére, a többi ez év derekára elkészül. Előbb termelnek — már megvalósítás közben ter­melni kezdtek —, s hamarabb képződhet nagyobb termelés után fejlesztési alap. Ily mó­don 1974-ben már lesz pén­zünk a dinamikus szinttartás­ra. — A rekonstrukció korábbi befejezéséért előbb is kell fi­zetni. — Így van. Előbbre kell ho­zatnunk — megelőlegeztet­nünk — az 1974-re ütemezett hitelt. Sok adminisztrációval jár, de azt hiszem, az ország beruházási politikájának meg­felelő a korábbi befejezés. Valóban. Ezért is mutattuk be részletesen az Épületaszta­losipari és Faipari Vállalat fejlesztési munkáit. Németh Ferenc Eredményekben gazdag, békés, boldog­­ tíz esztendőt kíván az építő-, fa­­és építőanyag-ipar minden dolgozójának­­ és kedves családjának a szakszervezet elnöksége . TERMELNEK SZOMBATHELYEN Az aprítógép felé indul a forgácslap nyersanyaga Kész faforgácslapok a gyártósor végén

Next