Famunkás, 1973 (73/68. évfolyam, 1-13. szám)
1973-01-02 / 1. szám
1973. JANUÁR 2. EREDMÉNYES ÉVET ZÁRTUNK Beszélgetés Kiss József Baranya megyei titkárral Az új esztendő első negyedében kerül majd sor Baranya megyei bizottságunknál is az 1972-ben végzett szakszervezeti tevékenység sokoldalú értékelésére. A decemberben tartott „évzáró” megyebizottsági ülésen azért már számot vetettek a végzett munka legfontosabb eredményeivel is. Kiss József megyetitkár, akitől az óévi munkáról kértünk értékelést, így összegezte a baranyai tapasztalatok lényegét: — Munkában gazdag évet zártunk 1972 végével... Konkrétabb megfogalmazást Várva tettük fel a kérdést: — Elégedett-e az elmúlt esztendőben elért megyei szintű eredményekkel? — Bár a végzett munkánk részletes értékelése csak ezután következik, amikor munkabizottságaink is elkészítik beszámolójukat, megyebizottságunk egyöntetű tapasztalataként összegezhetem, hogy eredményesen hajtottuk végre központi vezetőségünk, elnökségünk határozatait, s ezek jelentősen segítették a megyei és az alapszervezeti munkában is a színvonal emelkedését. Ennek eredményei tükröződnek a termelést segítő munkánkban, nevelő tevékenységünkben a bérpolitikában, s a szakszervezeti demokrácia követelményeinek magasabb színvonalon történt érvényesítésében. Különösen fontos eredményként értékelhetjük, hogy tovább erősödött alapszervezeti vezető testületeink és közvetve egész tagságunk részvétele is vállalati, gyáregységi tervek kialakításában. Tervszerű lakásátadás — Hogyan tükröződnek ennek hatásai a megyei gazdasági eredményeiben? — A dolgozók munkahelyi tapasztalatait, kezdeményezéseit a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalatnál például jobban hasznosították, mint 1971-ben — mondotta Kiss József. — A vállalt 1160 lakást december 30-ra elkészítették, s bár sok gonddal küzdöttek, munkájukban a pozitív vonások kerültek túlsúlyba. Számottevő eredményeket értek el a szocialista munkaverseny, valamint a munka- és üzemszervezés színvonalának emelésére kiadott párt- és szakszervezeti határozatok végrehajtásában. A szervezeti bizottság munkája mellett legnagyobb megyei vállalatunknál örvendetesen fejlődött, erősödött a munkahelyi bizottságok aktivitása is. Az utóbbiak nagyobb hatáskörrel felruházva tevékenykedtek 1972-ben, mint az előző években. A közeli napokban tartották a szocialista brigádvezetők tanácskozását. Ez alkalommal már arról számolhattak be a vállalat vezetői, hogy nem marad el az 1972-re tervezett nyereségük és Berki József titkár igen nagy elismeréssel értékelte szakszervezeti aktivistáik és szocialista brigádjaik elmúlt évi helytállását. erejével hatott, amikor a Déldunántúli Kőbánya Vállalat szocialista brigádvezetőinek legutóbbi tanácskozásán Fekete Sándor igazgató bejelentette, hogy 10 millió forintos nyereséget értek el és 8—10 napi keresetnek megfelelő nyereségrészesedéssel is számolhatnak az 1972-ben végzett munka alapján. Megemlítette Kiss József a Baranya-Tolna megyei Téglaipari Vállalatot is, ahol szép növekedést produkáltak az előző évhez képest. 1972-re 194,4 millió darab égetett tégla gyártását tervezték, teljesítésük azonban meghaladja a 200 millió darabot és javult gazdálkodásuk színvonala is. A beruházások korlátozása nyomán számos problémával kellett megküzdeni az ÉVM Pécsi Tervező Vállalatnál, a Pécs-Baranya Beruházási Vállalatnál és főképpen a Pécsi Tanácsi Tervező Vállalatnál, mégis bíztató előjelekkel kezdhettek hozzá 1972. évi mérlegük elkészítéséhez. A megyei faipari vállalataik közül elsősorban a Mohácsi Farostlemezgyár munkáját emelte ki, ahol a nagyberuházás ezernyi gondja, nehézsége közepette is eredményesen termeltek és jelentős bérszínvonal-növelő intézkedéseket valósítottak meg a munkások számára. A Szökés Kárpitosipari Vállalat mohácsi gyáregységében fontos munkaszervezési, korszerűsítési program megvalósítását segítette az alapszervezet, míg a siklósi gyárban az elmúlt évben sem sikerült változtatni az elavult, nehéz munkakörülményeken. Változatlanul problémát jelentett, hogy a Szék- és Kárpitosipari Vállalat két baranyai gyárában nem sikerült lényegesen javítani a bérszínvonalban mutatkozó lemaradást. nél korábbi üzemkezdet így is 150 ezer tonnával több cementet biztosított a népgazdaságnak. A próbaüzem most tovább folyik és a reálisnak ítélhető tervek szerint 770 ezer tonna cementet gyárt a BCM 1973-ban. Már a próbaüzem időszakában kialakítottuk az új gyár szakszervezeti szervezetét, tehát mozgalmi vonalon mi is felkészülünk a BCM-ben a nagyobb feladatokra. A gyár új szakszervezeti bizottsága a pártszervezettel és a gazdasági vezetéssel egyeztetve már ki is dolgozta a szervezetére vonatkozó hatásköri és működési szabályokat. — Hogyan fejlődött a tisztségviselők, aktivisták oktatása, felkészítésük a megnövekedett feladatokra? — A megyebizottságunkhoz tartozó 22 alapszervezetben igen nagy gondot fordítottunk a tisztségviselők oktatására, továbbképzésére. A reszortjellegű feladatok oktatása mellett is arra, hogy minden fontos határozatot alaposan ismerjenek aktivistáink. A továbbiakban elsősorban a bizalmiak és a munkahelyi bizottságok tevékenységét kell erősíteni alapszervezeteinknél. Fontos lépés volt ebben az irányban, hogy központi előadók közreműködésével 23 műhelybizottsági titkár részvételével egyhetes bentlakásos tanfolyamot rendeztük Harkányban, november végén. Ebben a jól bevált formában szeretnénk tovább folytatni az idén a munkahelyi bizottságok tagjainak továbbképzését is — mondotta befejezésül Kiss József, Baranya megyei bizottságunk titkára. Lőrincz János Több a nyereséges vállalat — Milyen eredményekre számítanak a többi vállalatnál? — A gazdasági és a mozgalmi oldalról egyaránt szervezettebb munka tükröződik a Baranya megyei Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat eredményeiben is. Rendkívül nehéz helyzetben, 80 százalékos kapacitáskitöltéssel kezdte az évet a Pécsi Közúti Építő Vállalat. Az előzetes értékelésszerint mégis teljesítik 110 trilló forintos tervüket és várhatóan nem veszteséggel zárják az óévet. A sok probléma után szinte a meglepetés Próbaüzem a BCM-ben — Országos viszonylatban is a legfontosabb építőanyagipari eredményünk volt 1972- ben, hogy megkezdte termelését a BCM — állapította meg a megyetitkár. — Bár rendkívül sok nehézséggel kellett megküzdeni, amíg a hatalmas cementgyár munkája beindulhatott, a tervezett „Szervezetten dolgozunk...“ A VÁLLALAT KIVÁLÓ BRIGÁDJA Az Épületasztalosipari és Faipari Vállalat legjobb termelő egységei közé tartozik a soproni gyáregység. Többszörös élüzem és szocialista munka gyára ez, ahol a szocialista brigádok példamutatása mellett az elmúlt évben is közel 9 százalékkal növelték a termelékenységet. Olyan kollektíváknak volt ez köszönhető elsősorban, mint a gépműhelyi Béke szocialista brigád, amely tavaly november 7-e alkalmából elnyerte a vállalat kiváló brigádja kitüntető címet. Hogyan bizonyult ez a brigád a jók között is a legjobbnak, legeredményesebbnek? — erre voltunk kíváncsiak, amikor a minap vezetőjüket, Károly Józsefet kerestük a gyárban. Munkahelyén, az élezőműhelyben találtunk rá. Védőszemüveget viselt és elmélyülten hajolt az egyik köszörűgép fölé. Profilkést élesített. Asztalos szakmunkás ugyan, de az utóbbi években kizárólag élezéssel foglalkozik, nem csoda, hogy mestere lett ennek a speciális munkának. — Gépállítók és gépmunkások dolgoznak a Béke brigádban — mondotta. — Most huszonegyen vagyunk, de amikor a létszámról van szó, mindig megemlítjük két nyugdíjasunkat, Bugledics Ignácot és Kőhalmi Jánost, akik tiszteletbeli tagjaink és szoros kapcsolatot tartunk velük. Amit pedig az eredményeinkről mondhatok, nem titok: szervezetten dolgozunk. — Mit jelent ez a Békebrigádnál a napi munka gyakorlatában? — firtattuk az ügyet. — Nálunk azelőtt főként szakmunkások dolgoztak a gépeken, olyanok mint jómagam. Mindenki maga érezte a késeket a gépéhez. Ez nagyon sok kieséssel járt. Emlékszem — mondta Károly József —, némelyik profil beállítása 5— 6 órát vett igénybe és volt olyan munkám, amikor a gép átállításáért többet kaptam, mint a tulajdonképpeni gyártásért. A gépmunkásoknak most már nem kell bajlódniok a megmunkáló fejek beállításával, a kések élezésével. Mindezt központilag végzik, s az átállási idő csupán a szerszámcserére korlátozódik. De a brigád termelését nemcsak ezzel a célszerű munkaszervezéssel növelik. Évente 5—6 újítást is kidolgoznak, amelyek termelékenyebb alkatrészgyártást, a takarékosabb anyagfelhasználást segítik elő. Az egyik legsikeresebb újításuk volt az üvegléc hornyolatból való kinyerése a házgyári ablakok gyártásánál. Azelőtt szelvényáruból vágták az üveglécet, az újítás ezt feleslegessé tette és több mint 200 ezer forintos megtakarítást eredményezett az üzemnek. A Béke szocialista brigád tagjai többségükben betanított munkások voltak, de elvégezték a gyárban szervezett egyéves szaktanfolyamot és szakmunkás vizsgát tettek. A politikai oktatásban ma is szervezetten vesz részt a brigád minden tagja. Mindössze hárman vannak, akik nem töltenek be társadalmi tisztséget az üzemben vagy azon kívül is. Szabó Jenő anyagellátó diszpécser, a brigádvezető helyettese, az stb. munkavédelmi felügyelője, aki nagyon szépen vezeti a szocialista brigád naplóját is. — Brigádunk minden tagja 20 óra társadalmi munkát vállalt 1972-re. Még nem számoltunk pontosan utána, de jóval több a teljesítés — mondotta a brigádvezető. — Több alkalommal vettünk részt vietnami műszakban. Patronáltuk az Árpád utcai óvodát, megjavítottuk a bútorokat és játékokat készítettünk a gyerekek részére. Az Orsolya téri általános iskolának társadalmi munkában készítettünk két tablótartót. A nyár folyamán mi is részt vettünk üzemünk tómalmi víkendtelkének tereprendezésében és a kerítés elkészítésében. Amit vállaltak, azt eddig mindig teljesítették is — ebben összegezhető a Béke szocialista brigád immár tíz éve tartó eredményes és valóban kiváló munkássága. L. J. famunkás FELHÍVÁS Az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezete kulturális, agitációs, propaganda- és sportosztálya kulturális vetélkedőt hirdet, a szakszervezet megalakulásának 70. évfordulója tiszteletére. A vetélkedő célja, hogy a szakszervezethez tartozó zenét, verset, irodalmat szerető szakmunkástanulók, vállalatoknál dolgozó KISZ-korú munkásfiatalok részére fórumot teremtsünk képességeik kibontakozására, baráti találkozóra. A vetélkedőt az alábbi kategóriákban bonyolítjuk le: vers, prózamondás, ének és hangszerszóló. A versenyre hozott művek időtartama maximum 10 perc lehet. Javasoljuk a Petőfi centenárium kapcsán, hogy a versenyműveket lehetőleg Petőfi műveiből válasszák. A vetélkedőn részt vehetnek szakszervezetünkhöz tartozó szakmunkástanuló fiatalok, vállalatok, intézmények irodalmi csoporttagjai. Vetélkedő ideje és helye: 1973. november 17—18. KÉV Metró Club (Bp. VII. Dohány u. 22—24.) Nevezéseket a versenyző nevével, pontos címével, a versenymű szerzője, a mű címe, időtartama megjelölésével 1973. március 31-ig szakszervezetünkhöz (Bp. VI., Dózsa György út 84/a.) kulturális, agitációs, propaganda- és sportosztály címére kérjük megküldeni. A vetélkedőn részt vevő versenyzők között kategóriánként 5000,— Ft, összesen 20 000,— Ft értékű díjat osztunk ki. A „Faipar fejlesztéséért díjak 1972. évi kitüntetettjei A Faipari Tudományos Egyesület országos elnöksége november 9-én kibővített ünnepi ülést tartott, amelyen Róka Pál, az egyesület elnöke, szakszervezetünk alelnöke átadta a „Faipar fejlesztéséért” alapítványi díjakat és emlékplaketteket. A bizottság a díjakat az idén Barta Lajosnak, a Debreceni Tanácsi Faipari Vállalat igazgatójának, Botka Zoltánnak a Könnyűipari Minisztérium iparfejlesztési főosztálya osztályvezetőjének; és dr. Szabó Károlynak, a Faipari Kutató Intézet tudományos főosztályvezetőjének ítélte oda, s ezzel az alapítványi díjban részesültek száma harmincra emelkedett. Ötven éves a Szovjetunió ,Nemcsak a Szovjetunió népei, de a világ minden haladó állama, becsületes, a békét és a fejlődést kívánó állampolgára ünnepelte ezekben a napokban, hetekben a történelemformáló eseményt, a Szovjetunió megalakulásának fél évszázados jubileumát, ötven éve, 1922. december 30-án két dokumentum látott napvilágot Moszkvában. A szovjethatalom lenini elvek alapján szerkesztett és kiadott történelmi jelentőségű dokumentumai — a Nyilatkozat és a Szerződés — a Szocialista Szovjet Köztársaságok Szövetségének megalakulásáról adtak hírt. Az Októberi Forradalom, Lenin következetes politikája meghozta gyümölcsét. Moszkvában az I. Országos Szovjetkongresszuson a szovjet köztársaságok képviselői egyhangúlag elfogadták a Szovjetunió megalakulásáról szóló Nyilatkozatot és Szerződést. A világ térképén új hatalom neve jelent meg. A Szovjetunió megalakulása az Októberi Forradalom egyenes következménye volt. A küldöttek nagyon jól emlékeztek Lenin három évvel korábban, 1919-ben elhangzott szavaira: „Mi a nemzetek önkéntes szövetségét akarjuk, olyan szövetséget, amely nem tűrné meg egyik nemzet erőszakosságát sem a másikkal szemben, olyan szövetséget, amely a legteljesebb bizalom, a testvéri egység világos tudatán, teljesen önkéntes megegyezésen alapulna. Ilyen szövetséget nem lehet egyszerre megvalósítani; a legnagyobb türelemmel és elővigyázatossággal kell ennek elérésére törekedni, nehogy elrontsuk az ügyet, nehogy bizalmatlanságot keltsünk, hogy időt adjunk annak a bizalmatlanságnak a kiküszöbölésére, melyet az évszázados földbirtokosi és kapitalista elnyomás, a magántulajdon és annak elosztása és újraelosztása miatt keletkezett ellenségeskedés hagyott ránk örökül.” Tenin bölcs, a jövőbe élesen látó figyelmeztetésének beteljesülése, mintegy folytatása volt M. Kalinyin beszéde, amelyet az 50 évvel ezelőtti történelmi kongresszuson mondott. Ebből idézünk: „Az igazi testvéri együttélés alapkövét raktuk itt le. Az emberiség legkiválóbb elméit hosszú évezredek óta foglalkoztatta az elméleti kérdés: milyen keretek tennék lehetővé, hogy különböző népek — roppant kínlódások és háborúk nélkül — barátságban és testvériségben éljenek. Csupán a mai napon történt meg az első gyakorlati lépés ebben az irányban.” A következő években nőtt és erősödött a köztársaságok szövetsége. Kibontakozott a nemzetek és népek politikai, gazdasági és kulturális fejlődése. Új szövetségi, autonóm köztársaságok jöttek létre. A Szovjetunió jelenleg is érvényben levő alkotmánya — amelyet 36 évvel ezelőtt, 1936 decemberében fogadtak el — a nemzeti állami építés újabb, fontos állomása volt. A Szovjetunióban ma a nemzeti-állami formák sokfélesége biztosítja a nemzetek és népek egyre szorosabb összeforrását és a minden oldalú fejlődést a szövetségi államiság megbonthatatlan egységében, a demokratikus centralizmus és a szocialista föderalizmus a szovjet szocialista demokrácia elvei alapján. A szovjet gazdasági élet ragyogó fejlődése még a Szovjetunióval élesen szembenálló világimperializmust is meglepte, sőt — időnként — elismerésre is kényszerítette. Egyetlen tőkés országban sem volt még példa az ipar olyan ütemű helyreállítására, újjáépítésére, mint a Szovjetunióban. Az ország ipari termelése 1925-ben — az 1923—24-es évekhez viszonyítva — 62 százalékkal növekedett! Abban az időben hatalmasnak számító erőművek kezdtek üzemelni, 1925-ben összteljesítményük 1 400 000 kilowatt volt, azaz 299 000-rel több, mint a háború előtt, a villamosenergia-termelés pedig másfélszer múlta felül a háború előtti évek színvonalát. Nehéz időszak volt ez a szovjet állam gazdasági életében. A roppant erőfeszítések és a hatalmas eredmények ellenére sem volt elég gép, berendezés, szállítóeszköz és anyag. Sok munkát kézi erővel végeztek a szovjet emberek. Mégis, a gazdasági fejlődésnek gyors és látható eredményei az egész világ előtt kézzelfoghatóan bizonyították a szocialista termelési mód előnyeit. Ezek az eredmények tették lehetővé, hogy nagyon rövid idő alatt előkészítsék a népgazdaság műszaki rekonstrukcióját. Nevetségessé váltak a burzsoá „próféták” jóslatai, amelyek két évvel előbb még azt hangoztatták, hogy a szovjet ipar legfeljebb 1935-ig, de méginkább csak 1941- ig érheti el az első világháború előtti színvonalat. [nevetségessé váltak, hiszen a Szovjetunióban éppen ezekben az években kialakult szocialista termelési viszonyok alapján bontakozott ki a néptömegeknek a történelemben még sohasem látott lélekes munkája. Amikor 1932 végén — mindössze tíz évvel a Szovjetunió megalakulása után — felépült a hatalmas Dnyeperi Vízierőmű, a magnyitogorszki kohók nyersvasat adtak, a távolkeleti Amúr-folyó partjain felmagasodtak a Komszomolszk-házak, amikor a háborútól tönkretett ország a vezető ipari hatalmak sorába emelkedett, a világnak tisztelettel kellett adóznia, s el kellett ismernie a szocializmus eszméinek és a népek baráti együttműködésének reális erejét A szovjet állam szilárdsága, a szocialista rendszer ereje és a népek barátsága meggyőzően mutatkozott meg az 1941—1945. évi Nagy Honvédő Háború nehéz éveiben. A fasiszta hadvezetés arra számított, hogy a szovjet népek családját megbontva, egyenként igázhatják el őket. A világimperializmus azonban hiába reménykedett abban, hogy a háború nemzeti belviszályokat támaszt a Szovjetunióban. A fasiszta betolakodók ellen vívott háború az első napoktól kezdve igazi össznépi háború volt. A Szovjetunió népeinek a háborúban kivívott történelmi jelentőségű diadala szemléltetően bizonyította az egységes, soknemzetiségű állam hatalmas erejét és legyőzhetetlenségét. A Kreml kongresszusi palotájában a közelmúltban ** rendezett jubileumi ünnepség során Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára tolmácsolta a magyar nép, az MSZMP KB és a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának üdvözletét a testvéri Szovjetuniónak. Visszatekintve az elmúlt fél évszázadra, emlékeztetett arra, hogy az oroszországi proletariátus, a halhatatlan Lenin és a bolsevik párt vezetésével világtörténelmi tettet hajtott végre a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelemre vitelével, a szovjet állam megteremtésével. Egész népünk legforróbb érzéseinek adott hangot Kádár János, amikor a Kreml kongresszusi palotájában elhangzott ünnepi beszédében népünk szívből jövő köszöntését tolmácsolta a testvéri szovjet népnek, további sikereket kívánt a kommunizmus építésében minden szovjet ember, az egész haladó világ javára.