Famunkás, 1973 (73/68. évfolyam, 1-13. szám)

1973-01-02 / 1. szám

1973. JANUÁR 2. EREDMÉNYES ÉVET ZÁRTUNK Beszélgetés Kiss József Baranya megyei titkárral Az új esztendő első negye­dében­ kerül majd sor Baranya megyei bizottságunknál is az 1972-b­en végzett szakszerve­zeti tevékenység sokoldalú ér­tékelésére. A decemberben tartott „évzáró” megyebizott­sági ülésen azért már számot vetettek a végzett munka leg­fontosabb eredményeivel is. Kiss József megyetitkár, aki­től az óévi munkáról kértünk értékelést, így összegezte a baranyai tapasztalatok lénye­gét: — Munkában gazdag évet zártunk 1972 végével... Konkrétabb megfogalmazást Várva tettük fel a kérdést: — Elégedett-e az elmúlt esztendőben elért megyei szin­tű eredményekkel? — Bár a végzett munkánk részletes értékelése csak ez­után következik, amikor mun­kabizottságaink is elkészítik beszámolójukat, megyebizott­­ságunk egyöntetű tapasztala­taként összegezhetem, hogy eredményesen hajtottuk végre központi vezetőségünk, elnök­ségünk határozatait, s ezek jelentősen segítették a megyei és az alapszervezeti munká­ban is a színvonal emelkedé­sét. Ennek eredményei tükrö­ződnek a termelést segítő munkánkban, nevelő tevé­kenységünkben a bérpolitiká­ban, s a szakszervezeti de­mokrácia követelményeinek magasabb színvonalon történt érvényesítésében. Különösen fontos eredményként értékel­hetjük, hogy tovább erősödött alapszervezeti vezető testüle­­teink és közvetve egész tag­ságunk részvétele is vállalati, gyáregységi tervek kialakítá­sában. Tervszerű lakásátadás — Hogyan tükröződnek en­­n­ek hatásai a megyei gazda­sági eredményeiben? — A dolgozók munkahelyi tapasztalatait, kezdeményezé­seit a Baranya megyei Álla­mi Építőipari Vállalatnál pél­dául jobban hasznosították, mint 1971-ben — mondotta Kiss József. — A vállalt 1160 lakást december 30-ra elké­szítették, s bár sok gonddal küzdöttek, munkájukban a pozitív vonások kerültek túl­súlyba. Számottevő eredmé­nyeket értek el a szocialista munkaverseny, valamint a munka- és üzemszervezés színvonalának emelésére ki­adott párt- és szakszervezeti határozatok végrehajtásában. A szervezeti bizottság mun­kája mellett legnagyobb megyei vállalatunknál örven­detesen fejlődött, erősödött a munkahelyi bizottságok akti­vitása is. Az utóbbiak nagyobb hatáskörrel felruházva tevé­kenykedtek 1972-ben, mint az előző években. A közeli na­pokban tartották a szocialista brigádvezetők tanácskozását. Ez alkalommal már arról szá­molhattak be a vállalat veze­tői, hogy nem marad el az 1972-re tervezett nyereségük és Berki József titkár igen nagy elismeréssel értékelte szakszervezeti aktivistáik és szocialista brigádjaik elmúlt évi helytállását. erejével hatott, amikor a Dél­dunántúli Kőbánya Vállalat szocialista brigádvezetőinek legutóbbi tanácskozásán Feke­te Sándor igazgató bejelentet­te, hogy 10 millió forintos nyereséget értek el és 8—10 napi keresetnek megfelelő nyereségrészesedéssel is szá­molhatnak az 1972-ben vég­zett munka alapján. Megemlítette Kiss József a Baranya-Tolna megyei Tégla­ipari Vállalatot is, ahol szép növekedést produkáltak az előző évhez képest. 1972-re 194,4 millió darab égetett tég­la gyártását tervezték, telje­sítésük azonban meghaladja a 200 millió darabot és javult gazdálkodásuk színvonala is. A beruházások korlátozása nyomán számos problémával kellett megküzdeni az ÉVM Pécsi Tervező Vállalatnál, a Pécs-Baranya Beruházási Vál­lalatnál és főképpen a Pécsi Tanácsi Tervező Vállalatnál, mégis bíztató előjelekkel kezdhettek hozzá 1972. évi mérlegük elkészítéséhez.­­ A megyei faipari vállala­taik közül elsősorban a Mo­hácsi Farostlemezgyár munká­ját emelte ki, ahol a nagybe­ruházás ezernyi gondja, ne­hézsége közepette is eredmé­nyesen termeltek és jelentős b­ér­színvonal-növelő intézke­déseket valósítottak meg a munkások számára. A Szök­és Kárpitosipari Vállalat mo­hácsi gyáregységében fontos munkaszervezési, korszerűsí­tési program megvalósítását segítette az alapszervezet, míg a siklósi gyárban az elmúlt évben sem sikerült változtat­ni az elavult, nehéz munka­­körülményeken. Változatlanul problémát jelentett, hogy a Szék- és Kárpitosipari Válla­lat két baranyai gyárában nem sikerült lényegesen javí­tani a bérszínvonalban mutat­kozó lemaradást. nél korábbi üzemkezdet így is 150 ezer tonnával több cemen­tet biztosított a népgazdaság­nak. A próbaüzem most to­vább folyik és a reálisnak ítélhető tervek szerint 770 ezer tonna cementet gyárt a BCM 1973-ban. Már a próba­üzem időszakában kialakítot­tuk az új gyár szakszervezeti szervezetét, tehát mozgalmi vonalon mi is felkészülünk a BCM-ben a nagyobb felada­tokra. A gyár új szakszerve­zeti bizottsága a pártszerve­zettel és a gazdasági vezetés­sel egyeztetve már ki is dol­gozta a szervezetére vonatko­zó hatásköri és működési sza­bályokat. — Hogyan fejlődött a tiszt­ségviselők, aktivisták oktatása, felkészítésük a megnövekedett feladatokra? — A megyebizottságunkhoz tartozó 22 alapszervezetben igen nagy gondot fordítottunk a tisztségviselők oktatására, továbbképzésére. A reszort­­jellegű feladatok oktatása mellett is arra, hogy minden fontos határozatot alaposan is­merjenek aktivistáink. A to­vábbiakban elsősorban a bi­zalmiak és a munkahelyi bi­zottságok tevékenységét kell erősíteni alapszervezeteink­nél. Fontos lépés volt ebben az irányban, hogy központi előadók közreműködésével 23 műhelybizottsági titkár rész­vételével egyhetes bentlaká­sos tanfolyamot rendeztük Harkányban, november végén. Ebben a jól bevált formában szeretnénk tovább folytatni az idén a munkahelyi bizottsá­gok tagjainak továbbképzését is — mondotta befejezésül Kiss József, Baranya megyei bizottságunk titkára. Lőrincz János Több a nyereséges vállalat — Milyen eredményekre számítanak a többi vállalat­nál? — A gazdasági és a moz­galmi oldalról egyaránt szer­vezettebb munka tükröződik a Baranya megyei Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat eredményeiben is. Rendkívül nehéz helyzetben, 80 százalé­kos kapacitáskitöltéssel kezd­te az évet a Pécsi Közúti Épí­tő Vállalat. Az előzetes érté­kelés­­szerint mégis teljesítik 110 trilló forintos tervüket és várhatóan nem veszteséggel zárják az óévet. A sok prob­léma után szinte a meglepetés Próbaüzem a BCM-ben — Országos viszonylatban is a legfontosabb építőanyag­ipari eredményünk volt 1972- ben, hogy megkezdte terme­lését a BCM — állapította meg a megyetitkár. — Bár rendkívül sok nehézséggel kellett megküzdeni, amíg a hatalmas cementgyár munká­ja beindulhatott, a tervezett­ „Szervezetten dolgozunk...“ A VÁLLALAT KIVÁLÓ BRIGÁDJA Az Épületasztalosipari és Faipari Vállalat legjobb ter­melő egységei közé tartozik a soproni gyáregység. Többszö­rös élüzem és szocialista munka gyára ez, ahol a szo­cialista brigádok példamuta­tása mellett az elmúlt évben is közel 9 százalékkal növel­ték a termelékenységet. Olyan kollektíváknak volt ez kö­szönhető elsősorban, mint a gépműhelyi Béke szocialista brigád, amely tavaly novem­ber 7-e alkalmából elnyerte a vállalat kiváló brigádja ki­tüntető címet.­­ Hogyan bizonyult ez a brigád a jók között is a leg­jobbnak, legeredményesebb­nek? — erre voltunk kíván­csiak, amikor a minap veze­tőjüket, Károly Józsefet ke­restük a gyárban. Munkahe­lyén, az élezőműhelyben ta­láltunk rá. Védőszemüveget viselt és elmélyülten hajolt az egyik köszörűgép fölé. Pro­filkést élesített. Asztalos szak­munkás ugyan, de az utóbbi években kizárólag élezéssel foglalkozik, nem csoda, hogy mestere lett ennek a speciá­lis munkának. — Gépállítók és gépmunká­sok dolgoznak a Béke brigád­ban — mondotta. — Most hu­szonegyen vagyunk, de ami­kor a létszámról van szó, mindig megemlítjük két nyugdíjasunkat, Bugledics Ig­nácot és Kőhalmi Jánost, akik tiszteletbeli tagjaink és szoros kapcsolatot tartunk velük. Amit pedig az eredményeink­ről mondhatok, nem titok: szervezetten dolgozunk. — Mit jelent ez a Béke­bri­gádnál a napi munka gyakor­latában? — firtattuk az ügyet. — Nálunk azelőtt főként szakmunkások dolgoztak a gépeken, olyanok mint jóma­gam. Mindenki maga érezte a késeket a gépéhez. Ez nagyon sok kieséssel járt. Emlékszem — mondta Károly József —, némelyik profil beállítása 5— 6 órát vett igénybe és volt olyan munkám, amikor a gép átállításáért többet kaptam, mint a tulajdonképpeni gyár­tásért. A gépmunkásoknak most már nem kell bajlód­­niok a megmunkáló fejek be­állításával, a kések élezésé­vel. Mindezt központilag végzik, s az átállási idő csupán a szerszámcserére korlátozódik. De a brigád termelését nem­csak ezzel a célszerű munka­­szervezéssel növelik. Évente 5—6 újítást is kidolgoznak, amelyek termelékenyebb al­katrészgyártást, a takaréko­sabb anyagfelhasználást segí­tik elő. Az egyik legsikeresebb újításuk volt az üvegléc hor­­nyolatból való kinyerése a házgyári ablakok gyártásánál. Azelőtt szelvényáruból vág­ták az üveglécet, az újítás ezt feleslegessé tette és több mint 200 ezer forintos megtakarí­tást eredményezett az üzem­nek. A Béke szocialista brigád tagjai többségükben betanított munkások voltak, de elvégez­ték a gyárban szervezett egy­éves szaktanfolyamot és szak­munkás vizsgát tettek. A po­litikai oktatásban ma is szer­vezetten vesz részt a brigád minden tagja. Mindössze hár­man vannak, akik nem tölte­nek be társadalmi tisztséget az üzemben vagy azon kívül is. Szabó Jenő anyagellátó diszpécser, a brigádvezető he­lyettese, az stb. munkavédel­mi felügyelője, aki nagyon szépen vezeti a szocialista brigád naplóját is. — Brigádunk minden tagja 20 óra társadalmi munkát vállalt 1972-re. Még nem szá­moltunk pontosan utána, de jóval több a teljesítés — mondotta a brigádvezető. — Több alkalommal vettünk részt vietnami műszakban. Patronáltuk az Árpád utcai óvodát, megjavítottuk a bú­torokat és játékokat készítet­tünk a gyerekek részére. Az Orsolya téri általános iskolá­nak társadalmi munkában ké­szítettünk két tablótartót. A nyár folyamán mi is részt vettünk üzemünk tómalmi ví­­kendtelkének tereprendezésé­ben és a kerítés elkészítésé­ben. Amit vállaltak, azt eddig mindig teljesítették is — eb­ben összegezhető a Béke szo­cialista brigád immár tíz éve tartó eredményes és valóban kiváló munkássága. L. J. famunkás FELHÍVÁS Az Építő-, Fa- és Építő­­anyagipari Dolgozók Szak­­szervezete kulturális, agi­­tációs, propaganda- és sportosztálya kulturális ve­télkedőt hirdet, a szakszer­vezet megalakulásának 70. évfordulója tiszteletére. A vetélkedő célja, hogy a szakszervezethez tartozó zenét, verset, irodalmat szerető szakmunkástanulók, vállalatoknál dolgozó KISZ-korú munkásfiatalok részére fórumot teremt­sünk képességeik kibonta­kozására, baráti találkozó­ra. A vetélkedőt az alábbi kategóriákban bonyolítjuk le: vers, prózamondás, ének és hangszerszóló. A versenyre hozott mű­vek időtartama maximum 10 perc lehet. Javasoljuk a Petőfi centenárium kap­csán, hogy a versenyműve­ket lehetőleg Petőfi művei­ből válasszák. A vetélkedőn részt vehet­nek szakszervezetünkhöz tartozó szakmunkástanuló fiatalok, vállalatok, intéz­mények irodalmi csoport­­tagjai. Vetélkedő ideje és helye: 1973. november 17—18. KÉV Metró Club (Bp. VII. Dohány u. 22—24.) Nevezéseket a versenyző nevével, pontos címével, a versenymű szerzője, a mű címe, időtartama megjelö­lésével 1973. március 31-ig szakszervezetünkhöz (Bp. VI., Dózsa György út 84/a.) kulturális, agitációs, propa­ganda- és sportosztály cí­mére kérjük megküldeni. A vetélkedőn részt vevő versenyzők között kategó­riánként 5000,— Ft, össze­sen 20 000,— Ft értékű dí­jat osztunk ki. A „Faipar fejlesztéséért díjak 1972. évi kitüntetettjei A Faipari Tudományos Egyesület országos elnöksége november 9-én kibővített ün­nepi ülést tartott, amelyen Róka Pál, az egyesület elnöke, szakszervezetünk alelnöke át­adta a „Faipar fejlesztéséért” alapítványi díjakat és emlék­plaketteket. A bizottság a díja­kat az idén Barta Lajosnak, a Debreceni Tanácsi Faipari Vállalat igazgatójának, Botka Zoltánnak a Könnyűipari Mi­nisztérium iparfejlesztési fő­osztálya osztályvezetőjének; és dr. Szabó Károlynak, a Fa­ipari Kutató Intézet tudomá­nyos főosztályvezetőjének ítélte oda, s ezzel az alapít­ványi díjban részesültek szá­ma harmincra emelkedett. ­ Ötven éves a Szovjetunió ,Nemcsak a Szovjetunió népei, de a világ minden ha­­­­ladó állama, becsületes, a békét és a fejlődést kí­vánó állampolgára ünnepelte ezekben a napokban, he­tekben a történelemformáló eseményt, a Szovjetunió megalakulásának fél évszázados jubileumát, ötven éve, 1922. december 30-án két dokumentum látott napvilágot Moszkvában. A szovjethatalom lenini elvek alapján szerkesztett és kiadott történelmi jelentőségű dokumen­tumai — a Nyilatkozat és a Szerződés — a Szocialista Szovjet Köztársaságok Szövetségének megalakulásáról adtak hírt. Az Októberi Forradalom, Lenin következetes politikája meghozta gyümölcsét. Moszkvában az I. Or­szágos Szovjetkongresszuson a szovjet köztársaságok képviselői egyhangúlag elfogadták a Szovjetunió meg­alakulásáról szóló Nyilatkozatot és Szerződést. A világ térképén új hatalom neve jelent meg. A Szovjetunió megalakulása az Októberi Forrada­lom egyenes következménye volt. A küldöttek nagyon jól emlékeztek Lenin három évvel korábban, 1919-ben elhangzott szavaira: „Mi a nemzetek önkéntes szövetségét akarjuk, olyan szövetséget, amely nem tűrné meg egyik nemzet erőszakosságát sem a másikkal szemben, olyan szövetséget, amely a legteljesebb bizalom, a testvéri egy­ség világos tudatán, teljesen önkéntes megegyezésen ala­pulna. Ilyen szövetséget nem lehet egyszerre megvalósí­tani; a legnagyobb türelemmel és elővigyázatossággal kell ennek elérésére törekedni, nehogy elrontsuk az ügyet, nehogy bizalmatlanságot keltsünk, hogy időt adjunk annak a bizalmatlanságnak a kiküszöbölésére, melyet az évszázados földbirtokosi és kapitalista elnyo­más, a magántulajdon és annak elosztása és újraelosztá­sa miatt keletkezett ellenségeskedés hagyott ránk örö­kül.” T­enin bölcs, a jövőbe élesen látó figyelmeztetésének beteljesülése, mintegy folytatása volt M. Kalinyin beszéde, amelyet az 50 évvel ezelőtti történelmi kong­resszuson mondott. Ebből idézünk: „Az igazi testvéri együttélés alapkövét raktuk itt le. Az emberiség leg­kiválóbb elméit hosszú évezredek óta foglalkoztatta az elméleti kérdés: milyen keretek tennék lehetővé, hogy különböző népek — roppant kínlódások és háborúk nél­kül — barátságban és testvériségben éljenek. Csupán a mai napon történt meg az első gyakorlati lépés ebben az irányban.” A következő években nőtt és erősödött a köztársasá­gok szövetsége. Kibontakozott a nemzetek és népek poli­tikai, gazdasági és kulturális fejlődése. Új szövetségi, autonóm köztársaságok jöttek létre. A Szovjetunió je­lenleg is érvényben levő alkotmánya — amelyet 36 évvel ezelőtt, 1936 decemberében fogadtak el — a nemzeti állami építés újabb, fontos állomása volt. A Szovjetunióban ma a nemzeti-állami formák sokfélesége biztosítja a nemzetek és népek egyre szo­rosabb összeforrását és a minden oldalú fejlődést a szö­vetségi államiság megbonthatatlan egységében, a de­mokratikus centralizmus és a szocialista föderalizmus a szovjet szocialista demokrácia elvei alapján. A szovjet gazdasági élet ragyogó fejlődése még a Szovjetunióval élesen szembenálló világimperializ­must is meglepte, sőt — időnként — elismerésre is kényszerítette. Egyetlen tőkés országban sem volt még példa az ipar olyan ütemű helyreállítására, újjáépítésé­re, mint a Szovjetunióban. Az ország ipari termelése 1925-ben — az 1923—24-es évekhez viszonyítva — 62 százalékkal növekedett! Abban az időben hatalmasnak számító erőművek kezdtek üzemelni, 1925-ben össztelje­sítményük 1 400 000 kilowatt volt, azaz 299 000-rel több, mint a háború előtt, a villamosenergia-termelés pedig másfélszer múlta felül a háború előtti évek színvonalát. Nehéz időszak volt ez a szovjet állam gazdasági életében. A roppant erőfeszítések és a hatalmas ered­mények ellenére sem volt elég gép, berendezés, szállító­­eszköz és anyag. Sok munkát kézi erővel végeztek a szov­jet emberek. Mégis, a gazdasági fejlődésnek gyors és látható eredményei az egész világ előtt kézzelfoghatóan bizonyították a szocialista termelési mód előnyeit. Ezek az eredmények tették lehetővé, hogy nagyon rövid idő alatt előkészítsék a népgazdaság műszaki rekonstrukció­ját. Nevetségessé váltak a burzsoá „próféták” jóslatai, amelyek két évvel előbb még azt hangoztatták, hogy a szovjet ipar legfeljebb 1935-ig, de méginkább csak 1941- ig érheti el az első világháború előtti színvonalat. [n­evetségessé váltak, hiszen a Szovjetunióban éppen­­ ezekben az években kialakult szocialista termelési viszonyok alapján bontakozott ki a néptömegeknek a történelemben még sohasem látott lélekes munkája. Amikor 1932 végén — mindössze tíz évvel a Szovjet­unió megalakulása után — felépült a hatalmas Dnyeperi Vízierőmű, a magnyitogorszki kohók nyersvasat adtak, a távolkeleti Amúr-folyó partjain felmagasodtak a Kom­­szomolszk-házak, amikor a háborútól tönkretett ország a vezető ipari hatalmak sorába emelkedett, a világnak tisztelettel kellett adóznia, s el kellett ismernie a szo­cializmus eszméinek és a népek baráti együttműködé­sének reális erejét A szovjet állam szilárdsága, a szocialista rendszer ereje és a népek barátsága meggyőzően mutatkozott meg az 1941—1945. évi Nagy Honvédő Háború nehéz éveiben. A fasiszta hadvezetés arra számított, hogy a szovjet né­pek családját megbontva, egyenként igázhatják el őket. A világimperializmus azonban hiába reménykedett ab­ban, hogy a háború nemzeti bel­viszályokat támaszt a Szovjetunióban. A fasiszta betolakodók ellen vívott há­ború az első napoktól kezdve igazi össznépi háború volt. A Szovjetunió népeinek a háborúban kivívott történelmi jelentőségű diadala szemléltetően bizonyította az egysé­ges, soknemzetiségű állam hatalmas erejét és legyőzhe­tetlenségét. A Kreml kongresszusi palotájában a közelmúltban ** rendezett jubileumi ünnepség során Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára tolmá­csolta a magyar nép, az MSZMP KB és a Magyar Nép­­köztársaság Elnöki Tanácsának üdvözletét a­ testvéri Szovjetuniónak. Visszatekintve az elmúlt fél évszázadra, emlékeztetett arra, hogy az oroszországi proletariátus, a halhatatlan Lenin és a bolsevik párt vezetésével világ­­történelmi tettet hajtott végre a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom győzelemre vitelével, a szovjet állam megteremtésével. Egész népünk legforróbb érzéseinek adott hangot Kádár János, amikor a Kreml kongresszusi palotájában elhangzott ünnepi beszédében népünk szív­ből jövő köszöntését tolmácsolta a testvéri szovjet nép­nek, további sikereket kívánt a kommunizmus építésé­ben minden szovjet ember, az egész haladó világ javára.

Next