Fehérvári Hiradó, 1880. július-december (1. évfolyam, 55-105. szám)

1880-07-07 / 55. szám

I. évi folyam. 55. szám. Székesfehérvár, 1880. julius 7. A lap ára házhoz hordással vagy postán küldve. Egy évre ... 6 frt. — kr. Fél évre . • • 3 frt. — kr Negyed évre . ■ 1 frt. S kr. Bérmentetlen leveleket csak ismert kéztől fogadunk el. — A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetési és hirdetési díjak egyenest a „Fehérvári Híredó“ szerkesztőségének (Vörösmarty-tér 6-ik sz.) czimzendők. Kéziratok nem küldetnek vbera. d-L_______________________| TÁRSADALMI HETILAP. Megjelen hetenként kétszer szerdán és szombaton. ?---------------------TMK Nyilttérben megjelenő közlemények után három hasábos petitsorért 10 kr. fizetendő. Hirdetmény a 30 kr. bélyegdíjon felül, minden három hasábos petitsor egyszeri beigtatásért 4 kr. Többszöri beigtatásért olcsóbban számittatik. Lapunk számára hirdetéseket felvesznek Budapesten: Hasenstein és Vogler, Lang L.és társa, Weisz Móricz. BÖCSben: Hasenstein & Vogler, H. Schatek, Oppelik L. és Mosse Rudolf. Frankfurtban: Daube & Comp. HZcrimls: eszméi. (Pályanyertes mű. Felolvastatott a székesfehérvári kath. legényegyletnek 1876. július hó 30-án tartott gyűlésében.) A jelenkor legpregnánsabb kifejezését a realismus és materialismus eszméiben találjuk meg. Az elsőre nézve a szellemiség és a kultúra haladása, a másodikra pedig a vagyonosodás, anyagi jóllét kifejlesztése van alapítva. Az emberiség történelme primitív korszakában a végtelenség eszméjét az észlelt természeti tüneményekben kereste, míg a későbbi kor már természet fölötti lény, vagyis az istenség ismeretére jutott. A mai kor bölcselete különböző felfogásokban hiszi a teremtő szellem létezését, melyek a naturalismus, rationalismus tana neve alatt előttünk ismeretesek. A két ellentétes fogalom, a theismus és atheismus képezi jelenben az összes emberi nem vallását és ez utóbbi határozott túlnyomó számban az istenség eszméjét régi hitregéi alapján látható alakban képzeli. A láthatlan szellemi lény hívői, kinek e világ zöme alkotását köszönheti, óriási haladást tüntetnek föl a szellemi téren és mintegy a fölismert nagy lény tudatából erőt merítnek; az ismeretek és tudományok terén fölülmúlják az együgyü és rajongó vallásuk követőit! Míg a múlt század elméletek megállapításával foglalkozott, a jelen század azokat a gyakorlati téren alkalmazza. Mily reális iránya van a mai nemzedéknek, mutatja azon körülmény, hogy csak a mi hasznos és czélszerűnek bizonyul, fogadtatik el alapul s a haladásra alkalmas tényezőül. A nemzetek költészetében nyilatkozik legbensőbb szellemi életük és kiváló s leglényegesebb tárgyát képezi a jelenkor kultur népeinek. A nemzetek szellemi életében van azok létezése és jövője. A különböző fajok tömörülnek és gyakran szellemi fensőbbséggel biró kisebb számú nemzetek jutnak uralomra. Megérkezett a szellem uralma és ez érvényesíti magát egyesek zsarnoki önkénye fölött. A szív és erkölcsök úgy az ízlés nemesítése legkiválóbb gondja most a kormányoknak, ettől van áthatva a mai kor és ettől tételezi föl a műveltség fokát. A természettudomány sok újat mutat fel s a szellemi kifejlődés phasisait gyanittatni engedi. A humanismus vagyis emberszeretet nagy mérvben terjed, mi a haladás és az általános mivelődésnek nyit tág ösvényt. A nemzeti miveltség és honszeretet mindkét hatalmas tényező elérése után törekednek a felébredt nemzetek és egy szebb jövővel kecsegtetik a gondolkozó emberi szellemet. A művészet és ipar terén az emberi ész nagyszerű találmányaival bámulatra ragadják; ezt tanúsítják a közkiállítások, melyeken az emberi elme műveinek ragyogó bizonyítékát látjuk. Az előítélet és babonás fogalmak nevetségesekké lesznek és az emberiség barátkozni kezd a gyermekkorból ifjú erővel, magasztos képzelemmel öleli fel a nagy, nemes és szép eszméket és azok megvalósításában fáradozik, noha még számos akadályokba ütközik. A törvény tisztelete növekedik s a jogegyenlőség az embereket méltóságuk önérzetére segíti. Egyes egyének eltörpülnek, kik a múlt században talán szerepet vihettek volna. Tömörülés a jelszó és egyesült erővel küzd az összes emberiség arra, hogy valódi ember legyen. Korunk eszméi mint az átalakuló korszak emeltjűi megvilágítják a jövő századok szellemi életét. Egy becses anyagot gyűjt a mai nemzedék, melyet a jövő kor barátságos kis kertei s az üdezöld virágok egymás után hervadozának el, mert Juliska nem azért látogatta meg kertjét, hogy a virágágyakat tisztogassa, hogy kedves virágát locsolja, hanem hogy ott sóhajtson és álmodozzék. Burján nőtt keble ártatlan kertében és virágaival ő is hervadt, így ült s álmodozott egy este egyik rózsabokor tövében, midőn ismét ostorpattogás, lódobogás riasztja fel s kisvártatva díszes hintó állapodik meg a ház előtt s abból azon it szállott ki, hogy eleget láthasson, még üvegkarikát is nyomott szeme gödrébe. Juliska megdöbbenve kelt fel a hozzá intézett barátságos — Jó estét — kívánásra. — Kedves angyalkám! folytatá az idegen, közelebb lépve a kerítéshez, szabad pohár fris vizet kérnem ? — Oh igenis ! — felelé Juliska és futni készült; de lábai megnehezedtek mintha vér helyett ón folyt volna ereiben s alig tudott a szobába vánszorogni. Nagy sokára viszszatért a kívánt vízzel s oda nyújtotta az idegennek, ki lassan szörpölve ürítette ki a poharat, mig kapzsi szemei folyvást az előtte remegve álló leánykán legelésztek. — Valóságos Istenek itala ! köszönöm szép angyal — mondá a mint a poharat visszanyujtotta. — Ki lakik itt bájos teremtés ? ön szülei? oh az lehetetlen... ön nem egyszerű földmives leánya. — Nem, mert atyám egyszerű szabómester ! — felesé Juliska szemeit lesütve, mintha szégyenlette volna atyja mesterségét? — Szabó? Őh annak nagyon örülök. Rég keresek becsületes falusi szabót, kire cselédeim formaruhái varrását bízhatnám, mert azok a nagyvárosi szabók drágások, a mellett hitvány munkát tesznek.... Szabó ? no az jó, minden esetre vele fogok dolgoztatni. Itthon van e kedves atyja ? szólhatnék-e vele? Mig e beszéd tartott, azalatt Kegyes Józsefné is kilépett s kivette leánya szájából a feleletet:—Nincs itthon, de e perezben haza teremtem, ha méltóságod parancsolja, emberei átalakíthatnak, de lényegében meg nem változtathatnak. Midőn a szellemi téren a jelenkor fényoldalát megismertettük és a haladást konstatáltuk, térjünk át az emberiség egy másik eszméjére, melynek anyagi kinövései vannak és veszélylyel is fenyegetnek. Lebbentsük fel az árnyoldalt is, melyet a szellem nagy világa vet e földre; szóljunk a materializmus eszméjéről, mely a vagyonosodást és az anyagi jóllétet tűzte ki czélul. Tagadhatlan és elvitázhatlan azon tény, hogy a szellemi nagyságot és felemelkedést a biztosított anyagi helyzet emeli, elősegíti, sőt talpköve minden haladásnak. A pénzkérdés, munkaerő, számítás és nyerészkedési vágy képezi az ember szellemi törekvéseinek másik oldalát. — Ez gyakran esély, születés, szerencse és körülményektől függ. Az eszély és kitartó munkásság becsületességgel párosulva az anyagi jóllét forrásául szolgálhatna, azonban mily gyakran tévútra vezettetik, ily törekvés a rész akarat, önzés és a szívtelen emberek által, mohó kapzsiság, a minden ároni gazdagodás, az érzéki elvek kielégítésében keresi száz a nagyobb rész az élet czélját, s mig a szellemi téren, a mit fölépít a másik részen lerombolja s a családok életének szentélyét megsemmisíti! Sötét képet állítunk az emberiség legújabb történelméből. Óriási haladás mellett, nagyszerű visszaeséseket látunk előtérbe nyomulni. Nincs fokozatos emelkedés. A béke és nyugalom idejét az emberiség gyors léptekkel siet pótolni, pedig maga az őstermészet, melynek törvényei változhatlanok, fokozatos haladást tanusít. Mielőtt a gyümölcs megérik, annak virágzani kell. Hiányzik az újabb kornál a kellő higgadtság, éberség és tapintat. A szerénység, ártatlanság, becsületesség, ne Tessék addig magát megalázni szegény hajlékunkba. A méltóságos nem szólt, hanem karjára fűzte a két nőt és bevezette a szobába. Asszonyom! — mondáa mint beértek s helyet foglaltak — e földi tündér nem alacsony házikót, hanem palotát, trónust érdemelne. A világ szeme elöl eldugott aloé ez, mely nem száz évben egyszer, hanem minden perezben százszor virágzik. Vétkezik kegyed, hogy ily Csudaszépséget városra nem küld, nem neveltet, hogy egykor paloták díszoszlopává váljék. — Mi haszna ha szegények vagyunk méltóságos uram! — Tehát én fogok e lányka neveltetéséről gondoskodni, — folytatá a méltóságos. — Ugyan asszonyom! még egy pohár vizet kérek — téve hozzá, hogy az anyát csak pillanatra is eltávolítsa. Szaporán leányom! szolgálj a méltóságos urnak — mondá az anyja, ki aligha be nem pillantott az idegen lelkébe s el nem értette a rókafogást. Ezalatt megérkezett Kegyes József s rövid alku után abban egyeztek meg, hogy a méltóságos nem sokára kocsit küld a szabóért s beviteti Pestre, mivel cselédeit nem hozhatja ki Berkenyre. — De ugyanazon kocsin az asszonyság és Juliska is bejöjön legalább, meglátják Pestet — téve hozzá s miután ígéretüket megnyerte, tovább hajtatott. Negyednapra megérkezett az oly remegve várt hintó és sebesen röpítette az egyszerű szabócsaládot a méltóságos budai hegyekben levő kétpalotájába. A fogadtatás oly ünnepélyes volt, hogy a szegény család csaknem megbódult a tömjénezés füstjétől. A méltóságos ismét szóba hozta Juliska neveltetését s miután a szülők szegénységükkel mentették magukat, újra magára vállalta a szükséges költségeket. Ígérte, hogy palotájában külön szobákat rendeztet számára s tanítókat járat kiképzése végett. Kegyes Józsefné meghódítva a fényes ígéretek által, hajlandó lett volna leányát feláldozni; de meslelküség, bölcsesség, szivjóság, kedély, gyakran félreértetnek és kigúnyoltatnak. Frivolitás, feltűnés szereplési vágy és túlzott fényűzés korunknak szembeszökő hibái. Az egyszerűség, az ősi erények, mint szívélyesség, barátság, jó kedély, vendégszeretet száműzve vannak társadalmunkból, helyébe az irigység, hiúság, szenvedély, önzés, cselszövény és a könnyelműség mindig nagyobb tért nyernek. Amit a szellemi mozgalom mint vezéreszméket zászlójára tűz, más részről leküzdetik. A régi titánok regényes korszakát éljük. A szellemi fensőbbséget feltűnő, de anyagi erővel bíró nyegleség igyekszik hatalmába keríteni. Egyszóval a szellemiség küzd az anyagisággal, melyik lesz erősebb azt a jövő kor fogja felmutatni. Erős hitünk, hogy a szellem győzni fog, az élet czélja mindinkább kidomborodik az emberiség előtt. Közös erővel egymás boldogságát előmozdítani, az emberiség haladásának elleneit megsemmisíteni, az igaz hit és a szilárd erkölcskorát előteremteni lehet, csak minden nemesebb léleknek feladata. — Ezen eszme mindig nagyobb tért nyerend, minél inkább igyekszik az ármány- és uralomvágy jogtalan uralmát megalapítani. Nagyszerű e küzdelem, mely a mai kor embereinek szeme előtt láthatlan s titkon vívja ki ez diadalát a rendületlen igazság és a természeti törvények rendszeres lefolyásában. Nincs illusio, melyben magunkat tovább ringassuk, régi és megrögzött eszméket kell leküzdenünk, ha hivatásunkat betölteni akarjuk. Nem erőszak és rábeszélés, de a tapasztalat és meggyőződés, a múltak igazságosztó képe bizonyítja, hogy van nemesis büntető keze az isteni gondviselésnek, mely habár későn, de biztosan az apa határozottan ellenzette, kijelentvén, hogy ő nem kíván leányából úri hölgyet neveltetni. Ebéd után kirándulást tettek a budai hegyek közé, hol a méltóságos újra azon indítványt tette, hogy a szülők mulassanak addig a hegyekben, mig ő Juliskával Pestre kocsiz s megmutogatja annak szépségeit. Ezen behálózási terv is hajótörést szenvedett az apa vasakaratán s nem sokára elhagyták a budai hegyeket, anélkül, hogy leányuk áldozatul esett volna. Mint a vadászt vihar, hó, zivatar vissza nem rettenti s napokig elalakodik, csakhogy a czélba vett vadat fegyvere alá csalhassa, úgy a méltóságost a kudarczok nem csüggesztették s mindig uj meg uj csábítással igyekezett megingatni a becsületes család erkölcsösségét; de sikertelen, mert a leányra mint két szemük világára, úgy vigyáztak a szülők. Mig az egyszerű szabó-család lábai alatt mind—mind mélyebben és szélesebben égett a föld, mely utoljára izzó parázsba temeti őket, addig ismerkedjünk meg a méltóságossal, ki mesterséges aknákat ásott a boldog család békés hajléka alá. TARCZA: Egsz IzL-atlenhez, fújt,a pázsitján a mezeinek Andalogva járok Hol oly szépen mosolyognak Felém a virágok! Ha búcsú fényt hint reám a Nyugvó napsugára Mindig csak te jutsz eszembe Hütelen leányka, Ha látom a kis pataknak Ezüst szinű árja Virágok közt görbe útját Milyen vigan járja Hogyha reim hajlik a fa Lombkoszorús ága Mindig csak te jutsz eszembe Hütelen leányka. Csöndes alkony, ha leszáll az Elnémult vidéken S kiki gyullad egy szép csillag A felhőtlen égen Ha csálitján busán zengi Halál a madárka Mindig csak te jutsz eszembe Hütelen leányka. Mindenütt a merre járok E kerek világon Virág, patak, erdő, mező, Csillag ragyogáson Mindenütt képedet látom Hütelen leányka Mert csalódott bús szivemnek Lánggal égő szerelmemnek Te vagy ideálja. Wenszky. 12 a n g k ó i. n. Két hét mult el a fentebb leirt jelenet után. Ezalatt sürü gyom verte fel a III. Kendery Álmos—igy nevezték a méltóságost — gazdag család egyetlen örököse. Szüleit korán elvesztvén, oly kezekbe került melyek készakarva ferde nevelést adtak a különben is gögös, nagyralátó urfinak. Különösen nagy mértékben fejlett ki benne a kéjhajhászat s valóságos hajtóvadászatot tartott az ártatlanság ellen. És mint a nemes bajnok büszkén sorolja el nyert csatáit, úgy ő dicsekedve szokta emlegetni aljas czimborái körében, hogy hány szűzkoszorút tépett össze s taposott meg. Ilyen életmód mellett ötven év viharzott el felette, fejéről letarolta a fürtöket s bajuszát szakállát hóval szórta be; de ö mesterséggel megifjitotta magát, bajuszát, szakállát megfestette, hogy tovább is haladhasson a megkezdett és megszokott pályán.