Fehérvári Hiradó, 1881. július-december (2. évfolyam, 27-51. szám)

1881-07-03 / 27. szám

TI. évfolyam. Székesfehérvár, 1881. július 3. 1tíz-ik szám. FEHÉRVÁRI HÍRADÓ. A lap ára VEGYESTARTALMU TÁRSADALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN VASARNAP. A lap szellemi részét illető köz­lemények a szerkesztőséghez (me­­gyeh­áz­ utcza 8. szám) intézendők. — Bérmente­tlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. KÉZIRATOK RÉM ADATNAK VISSZA. A lap anyagi részét illető közle­mények, előfizetési pénzek, hirde­tések a kiadó­hivatalhoz (megyeház­­utcza 8. szám) küldendők. Hird­­etések jutányos áron számíttatnak. Lapunk számára hirdetések felvétetnek: Budapesten : Hasenstein és Vogler, Lang L. és társa, Weisz Móricz. Becsben: Hasenstein és Vogler, H. Schalek, Oppelik L. és Mosse Rudolf. Rotter & C. Frankfurtban: Daube & Comp. Iáihoz hordással vagy postán küldve: Egy évre ... 4 frt. — kr. Fél évre ... 2 frt. — kr. Negyed évre . . . frt. — kr Egy szám ára . — frt . kr. Székesfetsréturáp Julius 2. A választási mozgalmas napok lezajlottak városunkban s a megyében. Csak néhány nap választ el a nagy esemé­nyektől, tekintsünk vissza és elmélkedjünk. Vaálban a szélbal győzött 635 szavazattöbbséggel. En­nek kettős okát látom. A vaáli választókerület nem tagadta meg szélbali jellegét és mert szolgabíró volt a szélbal jelöltje, a­mi sokat nyom a latban. Csákváron a kormánypárt aratott diadalt a szélbal fölött 41 szavazattöbbséggel. Ennek okát egyedül abban találom, hogy a csákvári választókerület választóinak többsége gon­dolkodó fő. Megbánta, hogy a valót feláldozta üres ígére­tekért s a messze távolban kereste azon virágokat, melyeket meggondolatlanul lábaival taposott. A megválasztott nevével a jótékonyság, az adakozás van összeforrva, a népnek, az iskoláknak barátja, szeplőtlen jellemű hazafi, nem csodálko­zunk, ha a többség őt karolta fel. Bodajkon a kormánypárté lett a győzelem, a­mit előre hittünk. A bodajki választókerületben nincs alkalmas talaja a szélbaliságnak. Az úgynevezett függetlenek többször tettek kísérletet, de sohasem tudtak zöld ágra vergődni. A józan megfontolás, a higgadtság mindig győzött az ábránd s lidércz utáni kapkodás fölött. A bodajki választókerület nem keres mást, mint tiszta jellemű férfiút, igaz hazafit s azt megta­­­­lálta választott képviselőjében. Sár Keresztúron a szélbal részére dőlt a koczka 171 szavazattöbbséggel. Nézetünk szerint Salamon Ádámra nézve a bukás nagyobb dicsőség, mint Madarászra nézve a győze­lem. Mert ha megfontoljuk, hogy Madarász, a­ki oly mély gyökeret vert a keresztúri kerületben, a­ki — ha igaz — azt az elbizakodott kifejezést koc­káztatta, hogy ha a botját tűzi is le Kereszturon, azt is megválasztják, csak 171 szavazattal győzött az ellenfélen, a kinek nincs országos neve, a kinek első szereplése az, hogy föllépett, bátran kimondhatjuk, hogy Madarász nimbusa fogyóban van s ha tekintélyes egyén lép föl ellene, bukása elkerülhettem Ráczalmáson a szélbal 109 szavazattal győzött a kor­mánypárti ellen. Gondolkozzanak csak néhány perczig a szél­bali urak. Nyert-e tért Fejér megyében a szélbaliság? Nem, sőt nagyot vesztett. Gróf Cziráky Béla a választási napot megelőző napon tűzte ki zászlóját s e lobogó annyira meg­ingatta a közvéleményt, a hangulatot, hogy Tassy Béla, a­kit múlt választáskor egyhangúlag választottak meg, most csak 109 szavazattöbbséggel verte le a kormánypártit. Mindez arra mutat, hogy népünk kezd kiábrándulni, nem igen hisz az utópai ígéreteknek s igy gondolkodik: „Quid mea jurat cui serviam, dummodo portém­ meas clitellas.“ Ha a kormányférfiak nem alusznak, ha idejekorán szondírozzák a tért s azt elfoglalni nem késnek, akkor még jobban leszoríthatták volna a szélbali elemet, mely hála istennek, legalább nálunk a jelekből ítélve, nem dicseked­hetik valami gazdag tenyészettel. A megyei választásokra feltette a koszorút a székesfe­hérvári június 26-iki választás. Beteljesedett a­mit előzőleg mondtunk, miszerint sajnáljuk Schvarcz Gyulát, hogy nevét meghurczoltatni engedi. A választás délután két órakor be­fejeztetett és gr. Zichy Jenő 407 szótöbbséggel képvise­lővé kiáltatott ki, mert a Schvarcz-párt — látva kisebbségét — be sem várva az eredményt elpárolgott és cserben hagyta jelöltjét. Egyébiránt a választások megtörténtek, a megválasz­tottak a mieink és a nemzet képviselői, azokat respektálni kell, tartozzanak bármelyik párthoz. Nincs is nekünk kifo­gásunk a megválasztott ellenpártiak személye ellen, mind tiszta jellemű férfiú, mi csak az elv ellen küzdöttünk és küz­dünk, mert a függetlenségi eszmét fából csinált vaskarikának tartjuk. Azonban elmondjuk egyúttal, hogy mit várunk képvi­selőinktől. A vallásosság és erkölcsiség az állam legbiztosabb talpköve; ennélfogva mint törvényhozók ne csak a nép anyagi, h­anem­ szellemi érdekeit is szem előtt tartsák. Igyekezzenek azon lenni, hogy mind­azon kiváltságok, melyek egyik osz­tálynak előnyére s a másiknak hátrányára szolgálnak meg­szüntessenek. A szabadság, egyenlőség és testvériség nagy eszméit ne csak zászlóikon, hanem szívükben is hordják. Hagyjanak fel a folytonos üres politizálással, lelkesüljenek humanistikus czélokért is, hogy a szellemi mivelődés minél mélyebb gyökeret verjen a nemzet minden tagjában, külö­nösen a népnevelés szent ügye az, melyről megfeledkezniük nem szabad. Hassanak oda, hogy az adótörvény igazságosabb alapra fektettessék s ezáltal a magyar ipar emeltessék. Szent kötelességüknek ismertek, hogy a vallási béke és nyugalom a haza különböző hitfelekezetei közt meg ne zavartassák.

Next