Fehérvári Hiradó, 1882. január-június (3. évfolyam, 1-27. szám)

1882-01-01 / 1. szám

által nem képes világborszükségletet mi fedeznénk. Ehez azonban kivitelképes palackkérett borok kel­lenének, ha pedig ezeket keressük hazánkban, ren­desen az reá a felelet, hogy nincs. A fentebb jelzett bajon tehát segíteni szán­dékom akkor, midőn egy oly pasztörizáló gép rajzát mutatom be a t. közönségnek, mely rendelkezé­semre áll és melylyel óránkint 200 palaczk isko­lázott bort lehet felheviteni 55—65 hőfokra saját palaczkjában és éjjel nappal folytonosan dolgoz­hatni vele. Ily módon pasztörizált 4 puttonos tokaji asszu és tokaji 4 puttonyos muskotály bort palaczkokban az 1881. nyárban már forgalomba hoztam azért, hogy ezen eljárás és kezelés helyessége és biztos hatásáról a magyar szőlőbirtokos osztályt meg­győzhessem. A fenti rajzban látható géppel pasztörizált tokaji palaczkborokat az 1881. év nyarán folyto­nosan szobámban tartottam és még hozzá ablakom közé is kitettem, hora reggeltől délután 2 óráig folytonosan sütött a nap és mégis a tokaji borok sem erjedésbe nem mentek, sem aljat nem vertek, sem meg nem zavarodtak, pedig többet kívánni már nem lehet. Küldtem belőlük a legnagyobb hőségben Fiu­méba is, a­hova szinte tükörtisztán érkeztek meg és a nyár folyama alatt az ottani meleg pinczék­­ben sem erjedésbe nem jöttek, sem meg nem za­varodtak, sem pedig aljat a palac­kban nem vertek. Van továbbá egy saját hordójában 55—65 hőfokra pasztörizált közönséges fehér iskolázatlan korcsmai hordóborom, mely 1881. junius 20-ikán bevittetett, akkor csapra ütöttem és azóta magyar paraszt módjára folytonosan naponkint kóstoltatom a fővárosi pinczemesterekkel és boreczetgyárosok­­kal és ma van 1881. november 13-ka s borom a nyáron át egy meleg fáspinczében meg nem zava­rodott, meg nem nyulósodott, meg nem penésze­dett, virágos nem lett és meg sem eczetesedett, noha feltöltve soha nem volt, valamint lefejtve vagy derítve sem 1881. junius 20-ka óta máig és azelőtt sem és igy mint szűz bort, a milyet a magyar szőlőbirtokos osztály akar folytonosan inni, képes voltam ép állapotban eltartani 1881. junius 20-tól november 13-ig feltöltetlenül, lefejtetlenül, deritetlenül és csapra ütve, s folytonosan a csapon a hordóból eresztve és fogyasztva az által, hogy a kívánatra rajzban megküldendő saját hordójában hevitőgéppel pasztorizáltam. Ezeknek közlése után borászatunk legfőbb bajait orvosolva hiszem és tokaji kivitelképes pa­­lacz­kérett, palaczkbort bárkinek küldök, a hordó­ban levő iskolázatlan pasztorizált feltöltlen fehér korcsmái közönséges bort pedig jáspinezémben bárki megizlelheti a végett, hogy állításom való­diságáról saját szemével, nyelvével és torkával meggyőződhessék. Fromm Antal, éltetni, semmit sem használt, ráfogták, hogy Kos­suthra gondolt. Azután írtak Máramaros-, Ugocsa-, Trencsén-, Sopron megyékbe, hogy nem járt-e ott, nem tartott-e lázító beszédet, nem izgatott-e a fennálló rendszer ellen és ha ártatlansága napnál világosabban bebizonyodott, akkor három havi vizs­gálati fogsága büntetésül betudatván szabadon bo­csáttatott azon fenyegetés mellett, hogy ha még egyszer éltetésre vetemedik, tehát Csaszlauba vagy­­ Brünnbe fog internáltatni. Mégis nagy különbség van barátom­ a mostani é­s akkori idő közt. Most éltetheted Kossuthot, Ga­ribaldit, a fülit sem mozdítja a rendőr, sőt a ko­­paszszájú 4­ik gimnazista „Abzugot“ kiabálhat a miniszterelnök után, a­nélkül, hogy megvirgá­­csolnák Most mindenféle egyletek, intézetek, szaba­don keletkezhetnek, gy ülésezhetnek, határozhatnak, azokban drágalátos időkben egy ártatlan pinctér­­egylet sem tarthatott volna ülést a­nélkül, hogy egy császári biztos ne elnökölt volna, a ki minden szót úgy meglatolt, mint a boltos a sáfrányt. Ha valamelyik szónok azon találta kezdeni beszédét: „Szabadságot veszek magamnak“ a pléhgalléros biztos úr azonnal megvonta tőle a szót, mivel oly szót használt, mely az osztrák Lexikonban nem foglaltatik benne. Csak egy gazdasági egyleti gyű­lést sem volt szabad biztos nélkül tartani, mert ott is előfordulnak ilyen technikus terminusok „alá­­l ásás, felforgatás, vágás stb., a­melyek hamar láza­­­­dási eszméket ébreszthetnek. Azonban minek beszélem el ezt neked, a­ki­k az ötvenes évek vége felé mindenütt ott voltál­­ köztünk, a­hol Sárosy és Lisznyai öntötte magába a jó bort és Bernáth Gazsi öntötte magából a jobbnál jobb életeket. De hiszem nem is a te kedvedért fecsegtem el e bohóságokat, hanem azon meggondolatlan fiatal emberekért, a­kik a kereszt­vizet is levennék a mostani időről, csak hogy a­­ kormányt minél feketébb szinben állíthassák a­­ közvélemény elé. Nem állítom én, hogy ma minden embernek­­ kényelmesen van megvetve a feje alja s a nap-­­ számos is piskótát mártogat villányiba, de azt meg­­ határozottan tagadom, hogy oly elnyomott alkot-­i m­ányos életet élnénk s hazánk el volna adva, mint s a túlságba eső szélbaliak hirdetik. Szabadságunk van, kenyérkeresetmód elég : van, a ki dolgozni akar megélhet, sült galamb­­ pedig Madarász József miniszterelnöksége alatt­­ sem repül a szánkba. .. ... . I. a törvény értelmében az iskolaszéktől, az lett a fizetésjavitás és drágasági pótlék, hogy a község volt birája és leendő birója útilaput akart a tanitó talpa alá köttetni, ha ingyen nem tanitja. — Im­ a példa! — Mintául ajánlom! Menjünk tovább! Közbiztonságunk, az a le­hető legrosszabb. Beásások, tolvajlások, verekedé­sek napirenden voltak. Még útonállókat is szol­gáltatott községünk! Ez a legszomorítóbb passzus a­melyről írni akartam, de oly nagy azok száma, hogy lehetetlenség azokat mind felsorolnom, mert ide már nem is ívek, de jókora... füzetek kelle­nének. — Csak azt ajánlom, hogy e téren se utá­nozzon bennünket — illetőleg községünket — senki. Ne vegyenek mintául! Sok, nagyon sok mit írhatnék a múlt évről, de már is hosszúra nyúltam és ... sokat írtam egy­szerre. Legjobb lesz, ha jövőre kisebb adagokban írok, mert az ily nagy tömeg nagyon megfekszi a jó érzelmű ember természetét és eldobja ma­gától a lapot. De ne tedd ezt kedves olvasóm, mert most magam is megelégedtem! Viszontlátásig! r.l. ur! „Előbb kell tanítani a földet, azután a világ­részeket, országokat stb. én úgy tanultam.“ „Igen — monda a tanitó —a gym­nasiumban a szét­bontó tanalakat követik s követhetik; mert oda a tanuló földrajzi ismeretekkel jön; de a nép­iskolában, a­hol az ismeretközlés kezdődik, az összekötő tanalak követtetik.“ „Ez nem jól van, ön nem tud tanitani!“ — mondá a tisztelt férfiú. E szép épületes szóváltás az iskolában a gyerme­kek jelenlétében történt. Ilyenek hallása után a tanuló arra a gondolatra jön, hogy az ő tanítója rész tanító, nem tud tanítani. Hisz N. úr nyilvá­nosan mondta ezt! Hol keressen, hol nyer a tanító ilyenek ellen orvoslást? A következő eset is megtörtént: az elnök­igazgató úr eljött iskolát látogatni. A gyermekek szintén a földrajzból felelnek. A Balaton tavánál feleli a tanuló, hogy ebben él az úgynevezett fogas. A tanító kérdezi: hogyan nevezik a fogast kicsiny korában? Süllőnek — felelé a tanuló. „Nem igaz!“ mondá a bölcs igazgató úr. „A süllő egészen más hal mint a fogas.“ „Engedelmet kérek — mondá a tanitó — de ez a hal faj kis korában neveztetik süllőnek és mikor a süllő mintegy másfél fontos lesz, neveztetik fogasnak.“ „Hát volt ön halász?“ kérdé dühösen az igazgató úr. „Halász nem vol­tam — válaszolá a tanitó — de úgy tanultam.“ „Ak­kor rosszul tanulta!“ — mondá a bölcs. Már enge­delmet kérek — mondá a tanitó — de egy termé­szettudós előttem e tekintetben sokkal nagyobb auctoritás mint főtisztelendő úr! Ilyen és száz ezekhez hasonló esetekben csakis a becsületesen teljesített köte­lesség érzete ad megnyugvást a tanítónak. Mikor lesz az, hogy szakférfiak fogják igaz­gatni a népiskolát?! Tarvizgyi Barát. ” Fehérmegye rendkívüli közgyűlése. A fehérmegyei rendkívüli közgyűlés múlt hó 28-án Főispán úr ő excellja elnöklete alatt meg­tartatott. Sits Gyula országos képviselőnek szolgabirói állásáról való lemondása elfogadtatott s az uj szolgabirói választás a február havi rendes köz-­­ gyűlésre tűzetett ki. Néhai Salamon Zoltán helyébe az állandó- és központi választmányba Szüts Arthur főjegyző ur , meg választatott. A megyei közigazgatási bizottsági tagok közé a kilépett tagok újra megválasztattak. Horváth Imre tiszti ügyész úrnak 300 frt. visszatartott fizetéséből kiutalványoztatott. Büttel Imre volt árvaszéki iktatónak a vizs­gálat folyama alatti időre méltányosság szempont­jából kifizettetni rendeltetett. — Eörsi Nagy Lajos utbiztosnak betegsége folytán végkielégítésül 100 frt. kiutalványoztatott. Tóth Aladár megyei tb. aljegyzőnek ő excélja által kineveztetett. Árvaszéki iktatóvá Mészáros László, kiadóvá Szabó József neveztettek ki. Az árvaszékhez díjnokokká: Kussovics Győző­­ és Máté Ferencz kineveztettek. IÍM­­LI­ÍS. Budapest, 1881. decs. 28. Szerkesztő barátom! Boldognak mondhatja magát az az emberfia, a ki az ötvenes években nem élt, mert legalább nem tudja mi a rabszolgaság. Mind a mellett hogy szájkosár volt a szán­kon, szabadon ehettünk s ihattunk, de szabadon nem beszélhettünk, mert minden sarokban leske­­lődő spitzli hamar befogta a szánkat. Ha Parragh bácsinál kedvünk csucsorodott a jó egri vagy szegzárditól s valamelyikünk széles jó kedvében elkiáltotta „éljen!­ mintha a földből bujt volna elő a spitzli, azonnal galléron csípte, vitte a dutyiba, haditörvényszék elé állíttatott s mondhatta, menthette magát, hogy ő Jellasich, Windischgrätz vagy épen Pontius Pilátust akarta N.-Perkáta, 1881. decs. vége. Tek. szerkesztő ur! Az élet színpadán végig játszottunk egy fel­vonást s a........függöny legördült. Rövid, majd semmi a szünet, mert kezdődik az 1882-ik felvo­nás, mely ép oly örömmel üdvözöltetik, mint ezer meg ezer elődje, mert reményt nyújt az iránt, hogy talán szebbet látunk, jobbat hallunk, mint az előbbemiben. Soha nem próbált mesterségre szánom most magamat, a­midőn referatornak állok be, hogy a lefolyt 1881-ik felvonásban kis községünk szerep­lését, életét stb. elmondjam. Apropos! most jut eszembe, hogy e becses­­ lapok hasábjain körülbelül másfél évvel ezelőtt ol­­­­vastam, hogy községünk mint a község! Nagy volt­­ a mondás és .. sajnos ezt sem azelőtt sem azután­­ nem érdemelte ki! Elmondom a történteket, nem hallgatok és nem hagyok el semmit valljék az dicséretünkre avagy szégyenünkre. Társas életünk legnevezetesebb mozzanata a lefolyt évben a tűzoltó-egylet megalakulása volt, mely mindenesetre elismerésre méltó dolog. Csak­hogy ennek is homályos a háttere. Tekintetbe véve azt, hogy községünk lakossága majdnem kivétel nélkül szegény földművelőkből áll, nem igen vár­hatjuk tőle az ily humánus intézmény létrehozá­sához szükségeltető anyagi segélyt, mégis kiki tőle telhetőleg áldozatot hozott a jótékonyság oltárára, csak az nem, kitől egyedül vártuk s ki hivatva volt arra, hogy anyagi támogatásával életet adjon egy oly egyesületnek, melynek hivatása volna leg­nagyobb mértékben az ő érdekeit megóvni, meg­védelmezni. Küldöttség kereste meg, segélyt ígért és.........nem adott!! Erről még máskor többet fogok írni. Említésre méltó eseménye a lefolyt évnek, hogy érdemes plébánosunk is. Galgóczy Ferencz kanonokká neveztetett ki s ennek emlékéül a me­gyebeli szegény papság javára 10,000 frtos alapít­ványt tett. Vajda községének szegényeire, iskolá­jára, iskolás gyermekeire stb. is kihatott volna az ily szépen nyilvánuló kegy..! De reméljünk!?­Pénzintézetünk a „segélyegylet“ is szépen virágzik s az idén egy csinos harmadfélezer frtos házat építtetett magának. A mit legelől kellett von, említenem az a szellemi állapotainkat feltüntető adatok felsorolása lenne, de tér - idő nem engedi annak részlete­zését, mert ahoz ívek kellenének. A szellemi életet az iskola fejleszti — a­mennyire tőle telik —, de van „olvasókörünk,“ a­mely hivatva volna erre, de ez czélját feledve hivatását téveszti. Iskolai életünkben az új tanévvel jobb idők köszöntöttek be, a­mennyiben az iskolalátogatás rendesebbnek ígérkezik mint a múltban volt; az igaz, hogy szept. 15-én kezdődött a tanév és még most sem jár minden tanköteles iskolába. Hisszük azonban, hogy a megválasztandó új bíróban lesz annyi erély, hogy ezen segítend. A múlt tanévben Kis- és Nagy-Perkátán a mulasztott félnapok száma a jelentések szerint circa 20,000 szóval húszezer!! Bizony, bizony mondom igy elmaradunk! Iskoláink mellett tornaeszközöket, még képen sem láthatunk. Pedig de régi az a törvény! Faiskola! ? — Van egy faiskola-kertje a köz­ségnek, de az iskolának nincs, mert iskolásgyermek ott oktatásban soha nem részesül. Az ismétlő iskolát ingyen tanitja a tanító már 3 év óta s most, hogy fizetést kérvényezett P.­Egres, 1881. decs. 27. Tek. szerkesztő ur! E lapok hasábjain már egyszer meg volt em­lékezve tanitónk Széptóth János úrról, ki nem sajnálva semmi fáradságot, egy dalárdát alakított, mely díszére válik a községnek s a környéken is nagy tetszésben részesül, időst pedig e hó 24-én este a sáregresi rom. kath. iskola növendékei által igen sikerült pásztor-játéki előadást rendezett az iskola termében, mely egyszersmind imaház is. Tekintve a szereplők korát és sikert — 6 évtől 12 éves gyermekek — valóban meglepő és elragadó volt látni ama kisded ártatlan gyermekekből álló csoportot, kiknél észlelhető volt, hogy nem szín­padias színből, hanem elragadó áhitattak adták elő szerepeiket. Széptóth János tanító úr, hogy az éjféli áj­­tatosságot emelje, eme pásztor­játék által akart elérni és sikerült is neki azt előmozdítani, mert az ájtatosságon levő nagyszámú közönség nemcsak meglepve, hanem ama ártatlan csoportot tekintve és sikerült előadásukat szemlélve, örömkönyük pe­regtek szemeikből. Az igen sikerült előadás 3/4-ed óráig tartott. Az ájtatosság és előadás után mindenki áhítattal telve távozott el, egyesítve érzését a gyermekcso­port által előadottakkal. — Adja Isten, hogy eme zsenge gyermekekből álló csoportból és hallga­tóinkból ama buzgó áhitat soha ki ne aludjék, s Széptóth János tanitó úr is fogadja köszönetét és elismerését hitközségének s ne csüggedjen foly-­t­tatni tevékenységét. — Boldog újévet kivánva és jelen sorok közlését kérve tisztelettel vagyok kész szolgája. F. Czy. Alsó vidék, 1881. decs. 29. Tek. szerkesztő ur! Nagy hazánkfia Kossuth Lajos, egy fővárosi tanítóhoz intézett levelében a néptanítói állásról így ír: „Ne kicsinyelje ön néptanítói állását. Na­gyon magas állás az, az emberiség fejlődésének processusában. A legmagasabb. Ne bántsa önt az, a­mit lenézésnek nevez. Bőven kárpótol azért a becsületesen teljesített kötelesség érzete. Aztán a harmat szerepe nagyon szép szerep. Gázolja ember és marhasereg; de nyomában virány kél. Isten adjon önnek tág látkört s belátást nemes hivatá­sához, erőt betöltéséhez.“ Nagy és szép szavak; méltók azon nagy hazafihoz, kitől erednek. Bizony — könyörgöm ássan — csakis a becsü­letesen teljesített kötelesség érzete az, mely a néptanítót szép, de nehéz pályáján kitartásra, ele­­­ngedetlen ügybuzgalomra serkenti. Mert ha azon sok zaklatás, méltatlan bántások halmaza nem ellensúlyoztatnék a becsületesen teljesített kötelesség érzete által, úgy a néptanító állása tarthatatlan volna. Hogy a tapintatlan, ba­­sáskodó iskolaszéki elnökök s a tanügyi dolgokban minden ismeretet nélkülöző iskolaszék­i tagok, sok­szor mily méltatlan bánásmódban részesítik a ta­nítót, annak illustrálására álljon itt néhány példa az életből merítve: Közeledik a nyolcz óra. A tanító ki- bejár iskolájából, várja a még hiányzó tanulókat, hogy a tanítást megkezdhesse. Jön az iskolaszéki elnök s egyszersmind iskolai igazgató. Előhúzza óráját szemrehányást tesz a tanítónak, hogy már elmúlt két perc­c­el 8 óra s ő még­sem kezdette el a tanítást. A tanító megnézi óráját, nála még csak 10 percz múlva lesz 8 óra. Ezt egész tisztelettel tudatja is az igazgatóval. Ez azonban ráförmed: „az ön órája nem jól jár, ön nem teljesíti köte­lességét.“ A szegény tanító hiába mondja, hogy ő a saját órája után kezd és végez. Nem ér semmit. Ő hanyag tanitó! Pedig a nagyon tisztelt elnök­igazgató úr — mint lelkész — egyszersmind hitok­tató is; neki is van hetenként hittani órája, melyet pontosan meg kellene tartania; de a hittani órákra ő sohasem jelenik meg; — tanitsa a hittant is a tanitó — ő arra nem ér rá! A tanitó tanít. Épen földrajzi óra van, mikor egy intelligens iskolaszéki tag megjelenik az isko­lában. A tanító folytatja a tanítást. Épen Veszprém és Zala vármegyékről beszélnek a tanulók. Az iskolaszéki tag új kérdést intéz a gyermekekhez: „Mondd meg fiam, mely megyék veszik körül a Balatont?“ A tanító közbe­szól: „Kérem ássan, ezen kérdés még idő előtti, mert a gyermekek Somogy vármegyét még nem tanulták, tehát nem is lehet tőlök kivárni, hogy a fentebbi kérdésre megfeleljenek.“ „Hát hogyan tanítja ön a földraj­zot ?•A kérdé méltatlankodva az érdemes iskolaszéki tag úr.— „Azon tanítási elvet szem előtt tartva, menj közelebbiről a távolabbira, ismert­ről az ismeretlenre. Kiindulok a földrajz tanításánál az iskolaházból; átmegyek a községre, járásra, megyére; azután a szomszédos megyékre stb. stb.“ „Ez nem jól van,“ — monda az érdemes SZÍNHÁZ, ZENE, MflTflSZET. úgy tudjuk, hogy a színészet azért van, hogy a nyelvet mivelje, a miveltséget előmoz­dítsa, az érzést finomítsa, az erkölcsöt neme­sítse. Azonban ha a közönséget holmi „Nihilis­­mussal s Noemanczipáczió-féle“ fére­mű­vekkel fraktálja a tisztelt igazgató úr, a mi színésze­tünk ezen magasztos feladatának sohasem fog megfelelni. Ilyen darabokat színpadra hozni, annyi mint a közönséget lenézni s annak ízlését fitymálni. Eleget ízleltük múlt évben a „Szép Meluzinát é­s „Szamárbőrt,“ valami ízleteseb­­bet óhajtunk, sőt követelünk. Azt fogják erre mondani, hogy jó ez a vasárnapi közönségnek. Határozottan tagadjuk ezen felfogást. Épen a vasárnapi nagy közönséget kell finomabb szel­lemi táppal traktálni, mert ízlése különben is rosz s ha frivol darabokkal mulattatjuk, csak olajat öntünk a tűzre. ............... ^ - -— Blaha Lujza asszony városunkba jön vendégszerepelni, ugyanis a népszínházban legkö­zelebb szinre kerül a „Nap és hold“ czimű­ operette, melyben művésznőnknek szerepe nincs, ő tehát ez idő alatt rándul le városunkban s miután az em­lített operetté e hó 4­dikén kerül szinre először, rövid idő alatt kilátásunk lehet őt városunkban üdvözölhetni. — Színházi ülés. Deczember 30-án este 5 órakor választmányi ülés tartatott a Vörösmarty­­kör nagy termében, mely alkalommal tágyaltatott a febr. 3-kára tervezett műkedvelői előadást ter­vező úrhölgyek kérvénye. Heves vitát idézett elő a kérvény azon része, hogy franczia vígjáték adas­sák elő német szavaitat is tartassák. A szép szám­mal megjelent választmányi tagok nagy többsége határozottan megtagadta az engedélyt, részint az alapszabályok 2-ik §-a értelmében, részint azért, hogy ne csináljunk előzőt arra, hogy valakinek kedve kerekedjék német előadásért folyamodni, tiszta magyar előadásra egyhangúlag átadatott a színház. — Érdekes előadás ígérkezik színházunk­ban, ha ugyan valósul az a hir, mit némelyek tudni vélnek: ugyanis, hogy igazgatónk megsze­rezni óhajtja Pulszky Ferencz nagy hirre vergődött „Felsülését“ s színházunkban szinte hozni. Érdek­kel várjuk az előadást, ha ugyan megvalósul. — Új zenemű. Táborszky és Parsch buda­pesti zeneműkereskedésében megjelent s bekülde­tett: „Schützen-Marsch (lövész-induló). Irta ifj Farbach Fülöp, ára zongorára írva 60 kr., orches­­terre alkalmazva 2 frt. A csinos zenemű a bécsi lövész-egyletnek van ajánlva. — Fényes jutalomjáték. Cserváry Ilona közkedvességű művésznőnknek jutalomjátéka múlt hó 27-én volt. Ez alkalommal szinre került: „Boc­caccio.“ Cserváry Ilona a cziraszerepet az ő szo­kott eleven, könnyed modorával személyesité és úgy élénk játékát, mint kedves dalait zajos tet­szésben részesítették. Megjelenésekor tisztelői sok díszes csokor s koszorúval fogadták. Az élvezetes előadást díszes közönség nézte végig. — Egy kis kellemetlen botrány is adta elő magát az­­előadás alatt, melyre azonban minden jobb érzelmű ember megbotránkozva tekintett. — Szerény polgárunk Feiner Soma úr leleplezett arczképét volt alkalmunk a lélekemelő ünnepély alkalmával közelebbről megtekinteni. A szép színezett olajfestmény igen csinosan van ki­­állitva s élethűen eltalálva. Az egylet mintegy 150 irtot fizetett a képért. A kép díszes aranyozott keretbe van foglalva, melyet Schaumanné helybeli aranyozó-intézete állított ki. — Szính­áz. Deczember 28-án szinre került Beaumarchais klassikus vígjátéka: „A sevillai bor”

Next