Fehérvári Hiradó, 1882. január-június (3. évfolyam, 1-27. szám)
1882-01-01 / 1. szám
által nem képes világborszükségletet mi fedeznénk. Ehez azonban kivitelképes palackkérett borok kellenének, ha pedig ezeket keressük hazánkban, rendesen az reá a felelet, hogy nincs. A fentebb jelzett bajon tehát segíteni szándékom akkor, midőn egy oly pasztörizáló gép rajzát mutatom be a t. közönségnek, mely rendelkezésemre áll és melylyel óránkint 200 palaczk iskolázott bort lehet felheviteni 55—65 hőfokra saját palaczkjában és éjjel nappal folytonosan dolgozhatni vele. Ily módon pasztörizált 4 puttonos tokaji asszu és tokaji 4 puttonyos muskotály bort palaczkokban az 1881. nyárban már forgalomba hoztam azért, hogy ezen eljárás és kezelés helyessége és biztos hatásáról a magyar szőlőbirtokos osztályt meggyőzhessem. A fenti rajzban látható géppel pasztörizált tokaji palaczkborokat az 1881. év nyarán folytonosan szobámban tartottam és még hozzá ablakom közé is kitettem, hora reggeltől délután 2 óráig folytonosan sütött a nap és mégis a tokaji borok sem erjedésbe nem mentek, sem aljat nem vertek, sem meg nem zavarodtak, pedig többet kívánni már nem lehet. Küldtem belőlük a legnagyobb hőségben Fiuméba is, ahova szinte tükörtisztán érkeztek meg és a nyár folyama alatt az ottani meleg pinczékben sem erjedésbe nem jöttek, sem meg nem zavarodtak, sem pedig aljat a palackban nem vertek. Van továbbá egy saját hordójában 55—65 hőfokra pasztörizált közönséges fehér iskolázatlan korcsmai hordóborom, mely 1881. junius 20-ikán bevittetett, akkor csapra ütöttem és azóta magyar paraszt módjára folytonosan naponkint kóstoltatom a fővárosi pinczemesterekkel és boreczetgyárosokkal és ma van 1881. november 13-ka s borom a nyáron át egy meleg fáspinczében meg nem zavarodott, meg nem nyulósodott, meg nem penészedett, virágos nem lett és meg sem eczetesedett, noha feltöltve soha nem volt, valamint lefejtve vagy derítve sem 1881. junius 20-ka óta máig és azelőtt sem és igy mint szűz bort, a milyet a magyar szőlőbirtokos osztály akar folytonosan inni, képes voltam ép állapotban eltartani 1881. junius 20-tól november 13-ig feltöltetlenül, lefejtetlenül, deritetlenül és csapra ütve, s folytonosan a csapon a hordóból eresztve és fogyasztva az által, hogy a kívánatra rajzban megküldendő saját hordójában hevitőgéppel pasztorizáltam. Ezeknek közlése után borászatunk legfőbb bajait orvosolva hiszem és tokaji kivitelképes palaczkérett, palaczkbort bárkinek küldök, a hordóban levő iskolázatlan pasztorizált feltöltlen fehér korcsmái közönséges bort pedig jáspinezémben bárki megizlelheti a végett, hogy állításom valódiságáról saját szemével, nyelvével és torkával meggyőződhessék. Fromm Antal, éltetni, semmit sem használt, ráfogták, hogy Kossuthra gondolt. Azután írtak Máramaros-, Ugocsa-, Trencsén-, Sopron megyékbe, hogy nem járt-e ott, nem tartott-e lázító beszédet, nem izgatott-e a fennálló rendszer ellen és ha ártatlansága napnál világosabban bebizonyodott, akkor három havi vizsgálati fogsága büntetésül betudatván szabadon bocsáttatott azon fenyegetés mellett, hogy ha még egyszer éltetésre vetemedik, tehát Csaszlauba vagy Brünnbe fog internáltatni. Mégis nagy különbség van barátom a mostani és akkori idő közt. Most éltetheted Kossuthot, Garibaldit, a fülit sem mozdítja a rendőr, sőt a kopaszszájú 4ik gimnazista „Abzugot“ kiabálhat a miniszterelnök után, anélkül, hogy megvirgácsolnák Most mindenféle egyletek, intézetek, szabadon keletkezhetnek, gy ülésezhetnek, határozhatnak, azokban drágalátos időkben egy ártatlan pinctéregylet sem tarthatott volna ülést anélkül, hogy egy császári biztos ne elnökölt volna, a ki minden szót úgy meglatolt, mint a boltos a sáfrányt. Ha valamelyik szónok azon találta kezdeni beszédét: „Szabadságot veszek magamnak“ a pléhgalléros biztos úr azonnal megvonta tőle a szót, mivel oly szót használt, mely az osztrák Lexikonban nem foglaltatik benne. Csak egy gazdasági egyleti gyűlést sem volt szabad biztos nélkül tartani, mert ott is előfordulnak ilyen technikus terminusok „alál ásás, felforgatás, vágás stb., amelyek hamar lázadási eszméket ébreszthetnek. Azonban minek beszélem el ezt neked, akik az ötvenes évek vége felé mindenütt ott voltál köztünk, ahol Sárosy és Lisznyai öntötte magába a jó bort és Bernáth Gazsi öntötte magából a jobbnál jobb életeket. De hiszem nem is a te kedvedért fecsegtem el e bohóságokat, hanem azon meggondolatlan fiatal emberekért, akik a keresztvizet is levennék a mostani időről, csak hogy a kormányt minél feketébb szinben állíthassák a közvélemény elé. Nem állítom én, hogy ma minden embernek kényelmesen van megvetve a feje alja s a nap- számos is piskótát mártogat villányiba, de azt meg határozottan tagadom, hogy oly elnyomott alkot-i mányos életet élnénk s hazánk el volna adva, mint s a túlságba eső szélbaliak hirdetik. Szabadságunk van, kenyérkeresetmód elég : van, a ki dolgozni akar megélhet, sült galamb pedig Madarász József miniszterelnöksége alatt sem repül a szánkba. .. ... . I. a törvény értelmében az iskolaszéktől, az lett a fizetésjavitás és drágasági pótlék, hogy a község volt birája és leendő birója útilaput akart a tanitó talpa alá köttetni, ha ingyen nem tanitja. — Im a példa! — Mintául ajánlom! Menjünk tovább! Közbiztonságunk, az a lehető legrosszabb. Beásások, tolvajlások, verekedések napirenden voltak. Még útonállókat is szolgáltatott községünk! Ez a legszomorítóbb passzus amelyről írni akartam, de oly nagy azok száma, hogy lehetetlenség azokat mind felsorolnom, mert ide már nem is ívek, de jókora... füzetek kellenének. — Csak azt ajánlom, hogy e téren se utánozzon bennünket — illetőleg községünket — senki. Ne vegyenek mintául! Sok, nagyon sok mit írhatnék a múlt évről, de már is hosszúra nyúltam és ... sokat írtam egyszerre. Legjobb lesz, ha jövőre kisebb adagokban írok, mert az ily nagy tömeg nagyon megfekszi a jó érzelmű ember természetét és eldobja magától a lapot. De ne tedd ezt kedves olvasóm, mert most magam is megelégedtem! Viszontlátásig! r.l. ur! „Előbb kell tanítani a földet, azután a világrészeket, országokat stb. én úgy tanultam.“ „Igen — monda a tanitó —a gymnasiumban a szétbontó tanalakat követik s követhetik; mert oda a tanuló földrajzi ismeretekkel jön; de a népiskolában, ahol az ismeretközlés kezdődik, az összekötő tanalak követtetik.“ „Ez nem jól van, ön nem tud tanitani!“ — mondá a tisztelt férfiú. E szép épületes szóváltás az iskolában a gyermekek jelenlétében történt. Ilyenek hallása után a tanuló arra a gondolatra jön, hogy az ő tanítója rész tanító, nem tud tanítani. Hisz N. úr nyilvánosan mondta ezt! Hol keressen, hol nyer a tanító ilyenek ellen orvoslást? A következő eset is megtörtént: az elnökigazgató úr eljött iskolát látogatni. A gyermekek szintén a földrajzból felelnek. A Balaton tavánál feleli a tanuló, hogy ebben él az úgynevezett fogas. A tanító kérdezi: hogyan nevezik a fogast kicsiny korában? Süllőnek — felelé a tanuló. „Nem igaz!“ mondá a bölcs igazgató úr. „A süllő egészen más hal mint a fogas.“ „Engedelmet kérek — mondá a tanitó — de ez a hal faj kis korában neveztetik süllőnek és mikor a süllő mintegy másfél fontos lesz, neveztetik fogasnak.“ „Hát volt ön halász?“ kérdé dühösen az igazgató úr. „Halász nem voltam — válaszolá a tanitó — de úgy tanultam.“ „Akkor rosszul tanulta!“ — mondá a bölcs. Már engedelmet kérek — mondá a tanitó — de egy természettudós előttem e tekintetben sokkal nagyobb auctoritás mint főtisztelendő úr! Ilyen és száz ezekhez hasonló esetekben csakis a becsületesen teljesített kötelesség érzete ad megnyugvást a tanítónak. Mikor lesz az, hogy szakférfiak fogják igazgatni a népiskolát?! Tarvizgyi Barát. ” Fehérmegye rendkívüli közgyűlése. A fehérmegyei rendkívüli közgyűlés múlt hó 28-án Főispán úr ő excellja elnöklete alatt megtartatott. Sits Gyula országos képviselőnek szolgabirói állásáról való lemondása elfogadtatott s az uj szolgabirói választás a február havi rendes köz- gyűlésre tűzetett ki. Néhai Salamon Zoltán helyébe az állandó- és központi választmányba Szüts Arthur főjegyző ur , meg választatott. A megyei közigazgatási bizottsági tagok közé a kilépett tagok újra megválasztattak. Horváth Imre tiszti ügyész úrnak 300 frt. visszatartott fizetéséből kiutalványoztatott. Büttel Imre volt árvaszéki iktatónak a vizsgálat folyama alatti időre méltányosság szempontjából kifizettetni rendeltetett. — Eörsi Nagy Lajos utbiztosnak betegsége folytán végkielégítésül 100 frt. kiutalványoztatott. Tóth Aladár megyei tb. aljegyzőnek ő excélja által kineveztetett. Árvaszéki iktatóvá Mészáros László, kiadóvá Szabó József neveztettek ki. Az árvaszékhez díjnokokká: Kussovics Győző és Máté Ferencz kineveztettek. IÍMLIÍS. Budapest, 1881. decs. 28. Szerkesztő barátom! Boldognak mondhatja magát az az emberfia, a ki az ötvenes években nem élt, mert legalább nem tudja mi a rabszolgaság. Mind a mellett hogy szájkosár volt a szánkon, szabadon ehettünk s ihattunk, de szabadon nem beszélhettünk, mert minden sarokban leskelődő spitzli hamar befogta a szánkat. Ha Parragh bácsinál kedvünk csucsorodott a jó egri vagy szegzárditól s valamelyikünk széles jó kedvében elkiáltotta „éljen! mintha a földből bujt volna elő a spitzli, azonnal galléron csípte, vitte a dutyiba, haditörvényszék elé állíttatott s mondhatta, menthette magát, hogy ő Jellasich, Windischgrätz vagy épen Pontius Pilátust akarta N.-Perkáta, 1881. decs. vége. Tek. szerkesztő ur! Az élet színpadán végig játszottunk egy felvonást s a........függöny legördült. Rövid, majd semmi a szünet, mert kezdődik az 1882-ik felvonás, mely ép oly örömmel üdvözöltetik, mint ezer meg ezer elődje, mert reményt nyújt az iránt, hogy talán szebbet látunk, jobbat hallunk, mint az előbbemiben. Soha nem próbált mesterségre szánom most magamat, amidőn referatornak állok be, hogy a lefolyt 1881-ik felvonásban kis községünk szereplését, életét stb. elmondjam. Apropos! most jut eszembe, hogy e becses lapok hasábjain körülbelül másfél évvel ezelőtt olvastam, hogy községünk mint a község! Nagy volt a mondás és .. sajnos ezt sem azelőtt sem azután nem érdemelte ki! Elmondom a történteket, nem hallgatok és nem hagyok el semmit valljék az dicséretünkre avagy szégyenünkre. Társas életünk legnevezetesebb mozzanata a lefolyt évben a tűzoltó-egylet megalakulása volt, mely mindenesetre elismerésre méltó dolog. Csakhogy ennek is homályos a háttere. Tekintetbe véve azt, hogy községünk lakossága majdnem kivétel nélkül szegény földművelőkből áll, nem igen várhatjuk tőle az ily humánus intézmény létrehozásához szükségeltető anyagi segélyt, mégis kiki tőle telhetőleg áldozatot hozott a jótékonyság oltárára, csak az nem, kitől egyedül vártuk s ki hivatva volt arra, hogy anyagi támogatásával életet adjon egy oly egyesületnek, melynek hivatása volna legnagyobb mértékben az ő érdekeit megóvni, megvédelmezni. Küldöttség kereste meg, segélyt ígért és.........nem adott!! Erről még máskor többet fogok írni. Említésre méltó eseménye a lefolyt évnek, hogy érdemes plébánosunk is. Galgóczy Ferencz kanonokká neveztetett ki s ennek emlékéül a megyebeli szegény papság javára 10,000 frtos alapítványt tett. Vajda községének szegényeire, iskolájára, iskolás gyermekeire stb. is kihatott volna az ily szépen nyilvánuló kegy..! De reméljünk!?Pénzintézetünk a „segélyegylet“ is szépen virágzik s az idén egy csinos harmadfélezer frtos házat építtetett magának. A mit legelől kellett von, említenem az a szellemi állapotainkat feltüntető adatok felsorolása lenne, de tér - idő nem engedi annak részletezését, mert ahoz ívek kellenének. A szellemi életet az iskola fejleszti — amennyire tőle telik —, de van „olvasókörünk,“ amely hivatva volna erre, de ez czélját feledve hivatását téveszti. Iskolai életünkben az új tanévvel jobb idők köszöntöttek be, amennyiben az iskolalátogatás rendesebbnek ígérkezik mint a múltban volt; az igaz, hogy szept. 15-én kezdődött a tanév és még most sem jár minden tanköteles iskolába. Hisszük azonban, hogy a megválasztandó új bíróban lesz annyi erély, hogy ezen segítend. A múlt tanévben Kis- és Nagy-Perkátán a mulasztott félnapok száma a jelentések szerint circa 20,000 szóval húszezer!! Bizony, bizony mondom igy elmaradunk! Iskoláink mellett tornaeszközöket, még képen sem láthatunk. Pedig de régi az a törvény! Faiskola! ? — Van egy faiskola-kertje a községnek, de az iskolának nincs, mert iskolásgyermek ott oktatásban soha nem részesül. Az ismétlő iskolát ingyen tanitja a tanító már 3 év óta s most, hogy fizetést kérvényezett P.Egres, 1881. decs. 27. Tek. szerkesztő ur! E lapok hasábjain már egyszer meg volt emlékezve tanitónk Széptóth János úrról, ki nem sajnálva semmi fáradságot, egy dalárdát alakított, mely díszére válik a községnek s a környéken is nagy tetszésben részesül, időst pedig e hó 24-én este a sáregresi rom. kath. iskola növendékei által igen sikerült pásztor-játéki előadást rendezett az iskola termében, mely egyszersmind imaház is. Tekintve a szereplők korát és sikert — 6 évtől 12 éves gyermekek — valóban meglepő és elragadó volt látni ama kisded ártatlan gyermekekből álló csoportot, kiknél észlelhető volt, hogy nem színpadias színből, hanem elragadó áhitattak adták elő szerepeiket. Széptóth János tanító úr, hogy az éjféli ájtatosságot emelje, eme pásztorjáték által akart elérni és sikerült is neki azt előmozdítani, mert az ájtatosságon levő nagyszámú közönség nemcsak meglepve, hanem ama ártatlan csoportot tekintve és sikerült előadásukat szemlélve, örömkönyük peregtek szemeikből. Az igen sikerült előadás 3/4-ed óráig tartott. Az ájtatosság és előadás után mindenki áhítattal telve távozott el, egyesítve érzését a gyermekcsoport által előadottakkal. — Adja Isten, hogy eme zsenge gyermekekből álló csoportból és hallgatóinkból ama buzgó áhitat soha ki ne aludjék, s Széptóth János tanitó úr is fogadja köszönetét és elismerését hitközségének s ne csüggedjen foly-ttatni tevékenységét. — Boldog újévet kivánva és jelen sorok közlését kérve tisztelettel vagyok kész szolgája. F. Czy. Alsó vidék, 1881. decs. 29. Tek. szerkesztő ur! Nagy hazánkfia Kossuth Lajos, egy fővárosi tanítóhoz intézett levelében a néptanítói állásról így ír: „Ne kicsinyelje ön néptanítói állását. Nagyon magas állás az, az emberiség fejlődésének processusában. A legmagasabb. Ne bántsa önt az, amit lenézésnek nevez. Bőven kárpótol azért a becsületesen teljesített kötelesség érzete. Aztán a harmat szerepe nagyon szép szerep. Gázolja ember és marhasereg; de nyomában virány kél. Isten adjon önnek tág látkört s belátást nemes hivatásához, erőt betöltéséhez.“ Nagy és szép szavak; méltók azon nagy hazafihoz, kitől erednek. Bizony — könyörgöm ássan — csakis a becsületesen teljesített kötelesség érzete az, mely a néptanítót szép, de nehéz pályáján kitartásra, elengedetlen ügybuzgalomra serkenti. Mert ha azon sok zaklatás, méltatlan bántások halmaza nem ellensúlyoztatnék a becsületesen teljesített kötelesség érzete által, úgy a néptanító állása tarthatatlan volna. Hogy a tapintatlan, basáskodó iskolaszéki elnökök s a tanügyi dolgokban minden ismeretet nélkülöző iskolaszéki tagok, sokszor mily méltatlan bánásmódban részesítik a tanítót, annak illustrálására álljon itt néhány példa az életből merítve: Közeledik a nyolcz óra. A tanító ki- bejár iskolájából, várja a még hiányzó tanulókat, hogy a tanítást megkezdhesse. Jön az iskolaszéki elnök s egyszersmind iskolai igazgató. Előhúzza óráját szemrehányást tesz a tanítónak, hogy már elmúlt két perccel 8 óra s ő mégsem kezdette el a tanítást. A tanító megnézi óráját, nála még csak 10 percz múlva lesz 8 óra. Ezt egész tisztelettel tudatja is az igazgatóval. Ez azonban ráförmed: „az ön órája nem jól jár, ön nem teljesíti kötelességét.“ A szegény tanító hiába mondja, hogy ő a saját órája után kezd és végez. Nem ér semmit. Ő hanyag tanitó! Pedig a nagyon tisztelt elnökigazgató úr — mint lelkész — egyszersmind hitoktató is; neki is van hetenként hittani órája, melyet pontosan meg kellene tartania; de a hittani órákra ő sohasem jelenik meg; — tanitsa a hittant is a tanitó — ő arra nem ér rá! A tanitó tanít. Épen földrajzi óra van, mikor egy intelligens iskolaszéki tag megjelenik az iskolában. A tanító folytatja a tanítást. Épen Veszprém és Zala vármegyékről beszélnek a tanulók. Az iskolaszéki tag új kérdést intéz a gyermekekhez: „Mondd meg fiam, mely megyék veszik körül a Balatont?“ A tanító közbeszól: „Kérem ássan, ezen kérdés még idő előtti, mert a gyermekek Somogy vármegyét még nem tanulták, tehát nem is lehet tőlök kivárni, hogy a fentebbi kérdésre megfeleljenek.“ „Hát hogyan tanítja ön a földrajzot ?•A kérdé méltatlankodva az érdemes iskolaszéki tag úr.— „Azon tanítási elvet szem előtt tartva, menj közelebbiről a távolabbira, ismertről az ismeretlenre. Kiindulok a földrajz tanításánál az iskolaházból; átmegyek a községre, járásra, megyére; azután a szomszédos megyékre stb. stb.“ „Ez nem jól van,“ — monda az érdemes SZÍNHÁZ, ZENE, MflTflSZET. úgy tudjuk, hogy a színészet azért van, hogy a nyelvet mivelje, a miveltséget előmozdítsa, az érzést finomítsa, az erkölcsöt nemesítse. Azonban ha a közönséget holmi „Nihilismussal s Noemanczipáczió-féle“ féreművekkel fraktálja a tisztelt igazgató úr, a mi színészetünk ezen magasztos feladatának sohasem fog megfelelni. Ilyen darabokat színpadra hozni, annyi mint a közönséget lenézni s annak ízlését fitymálni. Eleget ízleltük múlt évben a „Szép Meluzinát és „Szamárbőrt,“ valami ízletesebbet óhajtunk, sőt követelünk. Azt fogják erre mondani, hogy jó ez a vasárnapi közönségnek. Határozottan tagadjuk ezen felfogást. Épen a vasárnapi nagy közönséget kell finomabb szellemi táppal traktálni, mert ízlése különben is rosz s ha frivol darabokkal mulattatjuk, csak olajat öntünk a tűzre. ............... ^ - -— Blaha Lujza asszony városunkba jön vendégszerepelni, ugyanis a népszínházban legközelebb szinre kerül a „Nap és hold“ czimű operette, melyben művésznőnknek szerepe nincs, ő tehát ez idő alatt rándul le városunkban s miután az említett operetté e hó 4dikén kerül szinre először, rövid idő alatt kilátásunk lehet őt városunkban üdvözölhetni. — Színházi ülés. Deczember 30-án este 5 órakor választmányi ülés tartatott a Vörösmartykör nagy termében, mely alkalommal tágyaltatott a febr. 3-kára tervezett műkedvelői előadást tervező úrhölgyek kérvénye. Heves vitát idézett elő a kérvény azon része, hogy franczia vígjáték adassák elő német szavaitat is tartassák. A szép számmal megjelent választmányi tagok nagy többsége határozottan megtagadta az engedélyt, részint az alapszabályok 2-ik §-a értelmében, részint azért, hogy ne csináljunk előzőt arra, hogy valakinek kedve kerekedjék német előadásért folyamodni, tiszta magyar előadásra egyhangúlag átadatott a színház. — Érdekes előadás ígérkezik színházunkban, ha ugyan valósul az a hir, mit némelyek tudni vélnek: ugyanis, hogy igazgatónk megszerezni óhajtja Pulszky Ferencz nagy hirre vergődött „Felsülését“ s színházunkban szinte hozni. Érdekkel várjuk az előadást, ha ugyan megvalósul. — Új zenemű. Táborszky és Parsch budapesti zeneműkereskedésében megjelent s beküldetett: „Schützen-Marsch (lövész-induló). Irta ifj Farbach Fülöp, ára zongorára írva 60 kr., orchesterre alkalmazva 2 frt. A csinos zenemű a bécsi lövész-egyletnek van ajánlva. — Fényes jutalomjáték. Cserváry Ilona közkedvességű művésznőnknek jutalomjátéka múlt hó 27-én volt. Ez alkalommal szinre került: „Boccaccio.“ Cserváry Ilona a cziraszerepet az ő szokott eleven, könnyed modorával személyesité és úgy élénk játékát, mint kedves dalait zajos tetszésben részesítették. Megjelenésekor tisztelői sok díszes csokor s koszorúval fogadták. Az élvezetes előadást díszes közönség nézte végig. — Egy kis kellemetlen botrány is adta elő magát azelőadás alatt, melyre azonban minden jobb érzelmű ember megbotránkozva tekintett. — Szerény polgárunk Feiner Soma úr leleplezett arczképét volt alkalmunk a lélekemelő ünnepély alkalmával közelebbről megtekinteni. A szép színezett olajfestmény igen csinosan van kiállitva s élethűen eltalálva. Az egylet mintegy 150 irtot fizetett a képért. A kép díszes aranyozott keretbe van foglalva, melyet Schaumanné helybeli aranyozó-intézete állított ki. — Színház. Deczember 28-án szinre került Beaumarchais klassikus vígjátéka: „A sevillai bor”