Fehérvári Hiradó, 1883. január-június (4. évfolyam, 1-24. szám)

1883-01-07 / 1. szám

IV. évfolyam. Székesfehérvár, 1883. január 7. 1. szám. A lap ára házhoz hordással vagy postán küldve : ' Egy évre ... 4 fi­t. Fél évre. ... 2 fit. Negyed évre . 1 fit. Egy szám ára. 8 kr. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez (me­­­­gyeház-utcza 8. szám)­­ intézendők. ' Kézíratok vissza nem adatnak.­­ VEGYESTARTA­LMU HETILAP. I Ivileg'jelen minden vasárnap. : A lap anyagi részét­­ illető közlemények elő­fizetési, hirdetési pénz ; e­zek a kiadóhivatalhoz . (m­egyeház-utcza 8. sz.) intézendők.­­ Hirdetések jutányosan számíttatnak. Nyilttér sora 20 kr. | Bélyegdíj a hirdetések után 30 kr. | Előfizetési pénzek elfogadtatnak a „Fehérvári Hiradó“ kiadóhivatalában s minden postahivatalnál.— Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban. Budapesten Goldberger V. A. hirdetési irodájában, Haasenstein és Voglernél. Bécsben Hausenstein és Voglernél, H. Schaleknál, Oppelik­e -nél, V. Hrdlicka, Mosse Rudolfnál, M. Dukesnél. Frankfurtban Daube & Comp.-nál Hamburgban Steiner Adolfnál Párisban Mosse Rudolfnál. Gróf Zichy Jenő. Midőn először a működés terére lépett, sokan kinevették és mondhatni gúny tárgyává tették. Megvalljuk mi sem fektettünk nagy súlyt az ő működésére, mert kezdetben többet jött­­ment s beszélt, mint tett, a miért egyszer meg is róttuk s ő megneheztelt, mert szó a mi szó, meg van az a kényes oldala, hogy jobban sze­reti a tömjénezést, mint a kritikát, megrovást s figyelmeztetést; de mióta komolyan a tett terére lépett és utolsó fölléptével megmutatta, hogy az áldozattól sem riad vissza ott, a­hol magasztos szél lebeg szeme előtt, tartózkodás nélkül kimondjuk, hogy kalapot emelünk előtte és tisztelői közé sorakozunk annyival inkább, mert míg többi főuraink saját kedvteléseiknek áldoznak, ő a közügynek él. Az „Ország-Világ“­l-ső száma sikerült arczképét hozza: úgy hisz­­szük kedves dolgot teszünk olvasóinknak, ha mint megyénk jeles szülöttjét s fehérvári kép­viselőt bemutatjuk olvasóinknak. A magyar ipar­gróf egyénisége sajátos ere­detiségénél fogva is egyike a legrokonszenve­sebbeknek. Nem lehet őt senkihez sem hason­lítani. Minden izében eredeti character. Hogy újabban az ipar- s gazdasági ügyek felé fordult, hazánkban sokan „Széchényieskedés“-sel vá­dolták (Mintha bizony a nagynak és jónak utánzása baj vagy szégyen volna, avagy vád tárgyát képezhetné!) És habár tagadhatatlan, hogy Zichy Jenő, ki kora ifjúságában sok időt töltött a legnagyobb magyar közelében és sűrű eszmecsere folytán, de, Széchenyi eszméinek méltánylása mellett is az ő hazafias irányának hű tanítványa és követője lett, habár nem lehet tagadni, hogy Széchenyi működése Zichy Jenőre mély benyomást gyakorolt, sőt talán jövőjének Hányt is adott, mégis Zichy Jenő tevékenysége csak annyiban hasonlíthatók a legnagyobb ma­gyaréhoz, a­mennyiben mindkettő előtt egy czél lebegett, a haza üdve s mindkettőben egyaránt magasan lobogott az igaz hazafiság lángja. De az a mély érzés, magasan csapkodó szenvedély, a széles látkör és tudományos készültség, mely a legnagyobb magyart jellemezte, az ő hű ta­nítványában más tulajdonokkal vannak helyet­tesítve. Zichy Jenőben csudálatra és elisme­résre méltó az erős, elszánt akarat, a férfias erély, kitartás és szívósság. A­mit ő akar, azt ő meg is csinálja és kivitel elé tornyosuló aka­dályokat nem ismer. A mely ügynek ő nem mindennapi tehetségét szentelte, azért él, tesz és egész odaadással működik sikerén, diadalán. Bizonyítja ezt az ő ujabbi szereplése a székes­­fehérvári kiállítástól kezdve egész a legutóbbi napokig. Zichy Jenő grófnak a hazai ipar történe­tében kiváló hely jut. Mert az ipari mozgalmak mindaddig nem tudtak népszerűségre vergődni, az ipari törekvések mindaddig nem tudtak érvé­nyesülni, mig az ő regise alatt rendezett szé­kesfehérvári országos kiállítás az egész hazai iparmozgalomnak hatalmas lökést nem adott s mig a kiállítással kapcsolatos mozgalmak őt az egész hazai iparügynek élére nem állították. Nem akarjuk a magyar ipar érdekében eddig is önzetlenül és sok hazafias jóakarattal működött jeles vezérférfiak érdemeit kisebbíteni vagy csorbítani, de tény, hogy az egész moz­galomnak nemcsak népszerűsége, hanem sikerei és tényleges gyakorlati eredményei is azon idő-­­ től kezdve datálódnak, melyben Zichy Jenő, mint a székesfehérvári orsz. kiállítás elnöke az egész országot bejárva buzdított a kiállításban­­ való részvételre, emelte az iparosok önbecsér-­­­zetét és propagált a hazai ipar pártolásának-­ nagy eszméje mellett. A fehérvári kiállításnak az ő páratlan buz­galma, rendkívüli munkássága és áldozatkész­sége biztosította a jelentékeny sikert. És midőn látták, hogy az előkelő arisztokrata a szó szoros értelmében mint napszámos dolgozik az ügy sikere érdekében, midőn tapasztalták, hogy a dúsgazdag mágnás komolyan szivén viseli az ipar fejlesztésének nemzeti nagy érdekét; ön­kénytelenül szaporodott a tábor, mely őt törek­véseiben és terveiben, munkásságában és czél­jaiban támogatta és midőn — egyelőre csak a szüntelen szép beszédek, később a tettek által — a magyar közvélemény egyszerre meg volt nyerve a hazai iparpártolás ügyének, akkor az ország intéző köreiben is nagyobb figyelmet fordítottak az iparügy felé és mintha évek, sőt évtizedek mulasztásait akarták volna pótolni, egyszerre keltették életre a mai nap már ér­vényben és működésben levő újabbkori ipari intézményeket és alkotásokat. És ha az igazsá­gos történetíre a magyar ipar életében beállott e kedvező fordulatot nem is fogja kizárólag Zichy Jenő érdeme gyanánt felróni, azt sem fogja elhallgathatni, hogy annak előidézésében Zichynek nagy, sőt bizonyára a legnagyobb ér­deme volt__ Gróf Zichy Jenő 1837-ben született. Fia gróf Zichy Edmundnak és Odescalchy Paulina herczegnőnek. Tanulmányait Németországban végezte s alig került vissza hazájába—24 éves korában — már országgyűlési képviselővé vá­lasztatotta­ s az élesdi választó kerületet egész 1872-ig, de ezután belefáradva a politikai élet meddő harczaiba, visszavonult a politikai pá­lyától. Közben az ügyvédi vizsgát is letette. Külföldön hosszabb ideig tartózkodott s az időt főleg nemzetgazdasági tanulmányainak gyara­pítására fordította. Angliában a csatornázás és vízépítészet rendszerét tanulmányozta, hogy ezeknek hazánkban hasznát vegye. Igyekezett is e tanulmányait érvényesíteni, 1868-ban a magyar alföld csatornázási terveit bőven fejte­gette „a d­una - tiszai- vagyis a Pest, Szeged és Szabadka és Kula, közötti csatorna“ czimű röpiratában. E terve kivi­telére nagy áldozatokat hozott s bár a képviselő testület megszavazta a költségeket, az magán­tekintetek miatt megbukott, a szakér­tők állítása szerint, nem kis hátrányára az árvizek által gyakran sújtott alföldi városoknak. Szeged őt e tervéért díszpolgárrá választotta. *­ 1861-ben Fejérmegye szolgabirájává választatott, mint ilyen lett a bodajki kerület képépviselőjévé s csak később képviselte Elesdet. S­z­e­r­k. Zichy kezdeményezte a székesfehérvári Vörösmarty-szobor fölállítását és az ottani ál­landó színház eszméje is nagyrészt neki köszön­hette megvalósítását. Az 1877-ben Budapesten rendezett műtörténelmi és régiségi kiállítás létrejöttén buzgón fáradozott és annak rende­zése körül is nagy szolgálatokat tett. A fehérvári kiállítás eszméjét ő pendítette meg, ő készítette annak terveit, szabályzatait és a rendezésre vonatkozó javaslatokat, ő hívta meg a gazda-kongresszust és előmozdítója volt az úgynevezett nagyobb agrárius mozgalomnak. Az iparosok által tartott szakgyűlések után a „hazai ipar fejlesztése“ czímű röpira­tában összefoglalta azon nézeteket, melyeket a székesfehérvári kiállítás tanúságaiból merített. Nemsokára ezután az „országos magyar iparegyesület“ elnökévé megválasztatván, lakását állandóan a fővárosba tette át működé­sét az iparegyesületben központosította. Nagy eszélyességgel vitte keresztül a fővárosban fön­­állott két iparegyesület fúzióját; mint az 1881. évi országos nőiparkiállítás elnöke rend­kívüli buzgalma és páratlan, gyakran félemletes erélye a kiállítás erkölcsi és anyagi sikerét egy­aránt biztosította, annak tanúságait a kormány figyelmébe ajánlva, igyekezett értékesíteni és a hazai szövőipar fejlesztése érdekében megkez­dett mozgalomba anyagi áldozatok árán bevonta az arisztokráczia, a főpapság, a pénzemberek és intézetek javát, úgy, hogy ma mintegy 10,00­0 frt. áll rendelkezésére, melyet a jövő év elején Coir­p c?&]re alaku­nk külön bizonságg 0 mnorvor szövőipar javítása, terjesztése, fejlesztése és bi­zonyos tekintetben való biztosítása érdekében fölhasználni. Ezenkívül Zichy Jenő nagy meczénása a magyar festőművészetnek és a műiparnak. Kas­télyaiban és lakásaiban a legtehetségesebb ma­gyar festők műveit nagy számban találjuk; nem múlik el képtárlat, műtárlat stb., melyen ő je­lentékenyebb vásárlásokat ne tenne. Áldozatkészsége sokkal nagyobb, semmint a tőle távolabb állók gondolják, ő csak a het­ i „Fehérvári Híradó“ Tárnája. Elfelejtett, elhagyott a hidden, Pedig ő volt az én egyetlen kincsem. Hullámzik a régi babám ,szög haja, Lebke szellő csapkodja hó vállára, Sokáig nem sóhajt szivem utána, Mert végtére csak megszakad bújába’. Hej Violám! megbánod nemsokára, Hogy elhagytál, másnak borulsz nyakára; Fáj a szívem! majd azt hiszem elreped, Nem hittem, hogy ily kegyetlen a szived. Sziklai Káilrrrárt. S­zomorú,... Szomorú kőrisnek Lehullott levele, Busuló ágai Oly némák felette. Ne légy oly szomorú Szomorú kőrisfa Lesznek még lombjaid m Virág is lesz rajta. S felveri még csendjét A méla­bús ének, Ha megjön dalosa Ezüstholdas éjnek. De az én szivemnek Nem lesz már virága, Elhagyta örökre Ifjúság szép álma. Árvább az, szomorúbb Szomorú fűz­ágnál, Üresebb, kopárabb Magánál a simát. Sírban meg ki hallott Dalolni madarat!? Remények sírjában Az öröm is hallgat. JHiss EEabrrecur. Hullámzik a... Hullámzik a zajosvizü Balaton. Elfeledett engem az én galambom. Régi és uj idő. — JEl­veszélee. — Irta: Kraszevszki I. J. — Fordította: P. J. I. Gyakorlati ember és a családja. Fenn a domb tetején egy csinos, modern ízlésű ház áll. Sajátságos környéke van, melyből a természetnek és a regényességnek minden nyoma ki van pusztulva. Lengyelországban vagyunk és mégis egy lengyel sem fogja ezen számozott gaz­dasági épületek, egyenletesen beosztott földek és szabályosan nyírt fák között atyáinak földét föl­ismerni. Magában a házban, mely a mezei gazdá­­szat jelen állásának megfelelőleg épített gazdasági épületekkel van körülvéve, egy kiválólag gyakorlati férfiú lakott. Kössünk vele ismeretséget, lépjünk a lakásába, mely az előcsarnoktól kezdve a sza­lonig modern ízlést árul el és legkevésbbé sem em­lékeztet egy ó-lengyel patriarchális nemesi lakra. Demborszki uram nagy gazdász, jeles tech­nikus és tiszteletre méltó polgár hirében áll. Kül­seje nem feltűnő, vonásai rendesek és szemeiből bizonyos előkelőség sugárzik, hanem arczának rendületlen nyugalma, az a jéghidegség, mely rajta honos, visszariasztó; egy megtestesült számítógép. Demborszki János uram gyakorolja ugyan az ir­galmasság testi és lelki cselekedeteit, de csupa számításból, sohasem hagyja magát a pillanat ha­tásától tova ragadtatni, idejéről úgy, mint pénzéről kamatot számit föl. Szüleitől jelentékeny, de el­adósodott birtokot örökölt, melyet azonban fukar­sága, speculatiói és gazdag házasság által oly rendbe hozott, hogy milliomos gyanánt ismerték. Sohasem költött többet, mint a­mennyit a bevétel kamatozott, a többit tőkésítette, földekbe és iparpapírokba fektette, gyárépítésre fordította. Fiatal korában Német- és Angolországot beutazta és a különféle eszmék mellőzésével, melyek akko­riban az európai népeket foglalkoztatták, tisztán az anyagi kérdésekre fordította figyelmét, ipar­vállalataira mintákat keresett és talált is. Miként I. Napóleon, ő is ellenséges volt minden elmélet­nek és eszményiségnek. A teremben találjuk őt, a­mint föl- és alá­járkálva családját a reggelihez várja. A napi munka egy része bevégeztetett, de még pihenő óráiban is nyugtalanítják őt a kedvezőtlen gyapjuárak, a répatermés, mely romul ütött be, czukorgyárainak jövendője és effélék. Avval vigasztalja magát, hogy egy vagy más után sikerül számításaival a cse­kély kárt helyre pótolni; kevesebb vigasztalást talált, ha családjára, mely nejéből, fiából és leá­nyából állott. Ezek más után haladtak, mint a melyet nekik a családfő kijelölt és minden hatal­mas befolyása mellett, melyet idegenekre, távol­állókra gyakorolt, sehogy sem sikerült neki nejét és gyermekeit gyakorlatiakká változtatni. Egy roppant gazdag házaspár elkényeztetett leányát vette nőül pár százezer forint hozomány­nyal, Leonát, ki angyalszép volt ugyan, de büszke és dicsvágyó. Nehezen esett neki az életet férje szempontjából tekinteni, ennek iparvállalataiért lelkesülni és magát a Demborszki & Comp. ezég egyik társául képzelni. Minden egyes győzelemnél, melyet Demborszki életkedve fölött aratott, egy­­egy köteléket szakított széjjel, mely őt férjéhez csatolta, ha ugyan ilyen kötelékek az érdekházas­ságoknál egyátalán szóba is jönnének. A főváros távolsága, a magányos élet egy kis falun és efféle szokatlan dolgok mintegy kény­­szerítették a hajdan ünnepelt szalonhölgyet, hogy a fényűzés, bálok és költséges utazások lejártáért magát kárpótolja, ennek iránya pedig épen elütött attól, melyet férje óhajtott volna. Szórakozást és időtöltést az olvasmányokban keresett és lassan­­kint egy donna Quichotte lett belőle. Férje nem szegült ellen ezen újabb szeszély­nek, mert a könyvek kevesebbe kerültek, mint a bájos oldalborda egyéb mulatságai; a­mint azon­ban később ezen irodalmi láz fokozódott, gúnyo­lásaival iparkodott elejét venni, mi azonban mit sem használt, mert ő félreismert lángésznek, te­hetséges írónőnek képzelte magát és babérokról, irodalmi győzelmekről ábrándozott; sem időt, sem pénzt nem kimért, hogy hírnévre tehessen szert, a tudományok és művészetek minden ágában ta­nulmányozásokat tett. Valójában sem valami különös tehetsége, sem kellő ízlése nem volt, csupán a „tudósnők“ sze­repét tudta jól adni; sok olvasás útján elsajátított könnyűség phrasisok alkalmazásában, sok páthosz, mely költészetet helyettesített a plágiumnak egy neme, melylyel mások gondolatait uj alakban piaczra vitte, elég volt, hogy a mindennapiságot megvesztegessék. A mellett szorgosan ápolta külső szépségét azon meggyőződésben, hogy egy oly ki­vételes lény, mint ő, sohasem öregszik meg. Szőke haj, csinos szemek, piros ajkak, ki­csiny kezek és lábak, arányos testalkat, ebből áll rövid személyleírása. Keblében a szív magasabb eszmékért nem vert, mert ezek tőle távol állottak. E­miatt tovább megőrizte külső szépségét, mint

Next