Fehérvári Hiradó, 1883. január-június (4. évfolyam, 1-24. szám)
1883-01-07 / 1. szám
IV. évfolyam. Székesfehérvár, 1883. január 7. 1. szám. A lap ára házhoz hordással vagy postán küldve : ' Egy évre ... 4 fit. Fél évre. ... 2 fit. Negyed évre . 1 fit. Egy szám ára. 8 kr. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez (megyeház-utcza 8. szám) intézendők. ' Kézíratok vissza nem adatnak. VEGYESTARTALMU HETILAP. I Ivileg'jelen minden vasárnap. : A lap anyagi részét illető közlemények előfizetési, hirdetési pénz ; ezek a kiadóhivatalhoz . (megyeház-utcza 8. sz.) intézendők. Hirdetések jutányosan számíttatnak. Nyilttér sora 20 kr. | Bélyegdíj a hirdetések után 30 kr. | Előfizetési pénzek elfogadtatnak a „Fehérvári Hiradó“ kiadóhivatalában s minden postahivatalnál.— Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban. Budapesten Goldberger V. A. hirdetési irodájában, Haasenstein és Voglernél. Bécsben Hausenstein és Voglernél, H. Schaleknál, Oppelike -nél, V. Hrdlicka, Mosse Rudolfnál, M. Dukesnél. Frankfurtban Daube & Comp.-nál Hamburgban Steiner Adolfnál Párisban Mosse Rudolfnál. Gróf Zichy Jenő. Midőn először a működés terére lépett, sokan kinevették és mondhatni gúny tárgyává tették. Megvalljuk mi sem fektettünk nagy súlyt az ő működésére, mert kezdetben többet jöttment s beszélt, mint tett, a miért egyszer meg is róttuk s ő megneheztelt, mert szó a mi szó, meg van az a kényes oldala, hogy jobban szereti a tömjénezést, mint a kritikát, megrovást s figyelmeztetést; de mióta komolyan a tett terére lépett és utolsó fölléptével megmutatta, hogy az áldozattól sem riad vissza ott, ahol magasztos szél lebeg szeme előtt, tartózkodás nélkül kimondjuk, hogy kalapot emelünk előtte és tisztelői közé sorakozunk annyival inkább, mert míg többi főuraink saját kedvteléseiknek áldoznak, ő a közügynek él. Az „Ország-Világ“l-ső száma sikerült arczképét hozza: úgy hiszszük kedves dolgot teszünk olvasóinknak, ha mint megyénk jeles szülöttjét s fehérvári képviselőt bemutatjuk olvasóinknak. A magyar ipargróf egyénisége sajátos eredetiségénél fogva is egyike a legrokonszenvesebbeknek. Nem lehet őt senkihez sem hasonlítani. Minden izében eredeti character. Hogy újabban az ipar- s gazdasági ügyek felé fordult, hazánkban sokan „Széchényieskedés“-sel vádolták (Mintha bizony a nagynak és jónak utánzása baj vagy szégyen volna, avagy vád tárgyát képezhetné!) És habár tagadhatatlan, hogy Zichy Jenő, ki kora ifjúságában sok időt töltött a legnagyobb magyar közelében és sűrű eszmecsere folytán, de, Széchenyi eszméinek méltánylása mellett is az ő hazafias irányának hű tanítványa és követője lett, habár nem lehet tagadni, hogy Széchenyi működése Zichy Jenőre mély benyomást gyakorolt, sőt talán jövőjének Hányt is adott, mégis Zichy Jenő tevékenysége csak annyiban hasonlíthatók a legnagyobb magyaréhoz, amennyiben mindkettő előtt egy czél lebegett, a haza üdve s mindkettőben egyaránt magasan lobogott az igaz hazafiság lángja. De az a mély érzés, magasan csapkodó szenvedély, a széles látkör és tudományos készültség, mely a legnagyobb magyart jellemezte, az ő hű tanítványában más tulajdonokkal vannak helyettesítve. Zichy Jenőben csudálatra és elismerésre méltó az erős, elszánt akarat, a férfias erély, kitartás és szívósság. Amit ő akar, azt ő meg is csinálja és kivitel elé tornyosuló akadályokat nem ismer. A mely ügynek ő nem mindennapi tehetségét szentelte, azért él, tesz és egész odaadással működik sikerén, diadalán. Bizonyítja ezt az ő ujabbi szereplése a székesfehérvári kiállítástól kezdve egész a legutóbbi napokig. Zichy Jenő grófnak a hazai ipar történetében kiváló hely jut. Mert az ipari mozgalmak mindaddig nem tudtak népszerűségre vergődni, az ipari törekvések mindaddig nem tudtak érvényesülni, mig az ő regise alatt rendezett székesfehérvári országos kiállítás az egész hazai iparmozgalomnak hatalmas lökést nem adott s mig a kiállítással kapcsolatos mozgalmak őt az egész hazai iparügynek élére nem állították. Nem akarjuk a magyar ipar érdekében eddig is önzetlenül és sok hazafias jóakarattal működött jeles vezérférfiak érdemeit kisebbíteni vagy csorbítani, de tény, hogy az egész mozgalomnak nemcsak népszerűsége, hanem sikerei és tényleges gyakorlati eredményei is azon idő- től kezdve datálódnak, melyben Zichy Jenő, mint a székesfehérvári orsz. kiállítás elnöke az egész országot bejárva buzdított a kiállításban való részvételre, emelte az iparosok önbecsér-zetét és propagált a hazai ipar pártolásának- nagy eszméje mellett. A fehérvári kiállításnak az ő páratlan buzgalma, rendkívüli munkássága és áldozatkészsége biztosította a jelentékeny sikert. És midőn látták, hogy az előkelő arisztokrata a szó szoros értelmében mint napszámos dolgozik az ügy sikere érdekében, midőn tapasztalták, hogy a dúsgazdag mágnás komolyan szivén viseli az ipar fejlesztésének nemzeti nagy érdekét; önkénytelenül szaporodott a tábor, mely őt törekvéseiben és terveiben, munkásságában és czéljaiban támogatta és midőn — egyelőre csak a szüntelen szép beszédek, később a tettek által — a magyar közvélemény egyszerre meg volt nyerve a hazai iparpártolás ügyének, akkor az ország intéző köreiben is nagyobb figyelmet fordítottak az iparügy felé és mintha évek, sőt évtizedek mulasztásait akarták volna pótolni, egyszerre keltették életre a mai nap már érvényben és működésben levő újabbkori ipari intézményeket és alkotásokat. És ha az igazságos történetíre a magyar ipar életében beállott e kedvező fordulatot nem is fogja kizárólag Zichy Jenő érdeme gyanánt felróni, azt sem fogja elhallgathatni, hogy annak előidézésében Zichynek nagy, sőt bizonyára a legnagyobb érdeme volt__ Gróf Zichy Jenő 1837-ben született. Fia gróf Zichy Edmundnak és Odescalchy Paulina herczegnőnek. Tanulmányait Németországban végezte s alig került vissza hazájába—24 éves korában — már országgyűlési képviselővé választatotta s az élesdi választó kerületet egész 1872-ig, de ezután belefáradva a politikai élet meddő harczaiba, visszavonult a politikai pályától. Közben az ügyvédi vizsgát is letette. Külföldön hosszabb ideig tartózkodott s az időt főleg nemzetgazdasági tanulmányainak gyarapítására fordította. Angliában a csatornázás és vízépítészet rendszerét tanulmányozta, hogy ezeknek hazánkban hasznát vegye. Igyekezett is e tanulmányait érvényesíteni, 1868-ban a magyar alföld csatornázási terveit bőven fejtegette „a duna - tiszai- vagyis a Pest, Szeged és Szabadka és Kula, közötti csatorna“ czimű röpiratában. E terve kivitelére nagy áldozatokat hozott s bár a képviselő testület megszavazta a költségeket, az magántekintetek miatt megbukott, a szakértők állítása szerint, nem kis hátrányára az árvizek által gyakran sújtott alföldi városoknak. Szeged őt e tervéért díszpolgárrá választotta. * 1861-ben Fejérmegye szolgabirájává választatott, mint ilyen lett a bodajki kerület képépviselőjévé s csak később képviselte Elesdet. Szerk. Zichy kezdeményezte a székesfehérvári Vörösmarty-szobor fölállítását és az ottani állandó színház eszméje is nagyrészt neki köszönhette megvalósítását. Az 1877-ben Budapesten rendezett műtörténelmi és régiségi kiállítás létrejöttén buzgón fáradozott és annak rendezése körül is nagy szolgálatokat tett. A fehérvári kiállítás eszméjét ő pendítette meg, ő készítette annak terveit, szabályzatait és a rendezésre vonatkozó javaslatokat, ő hívta meg a gazda-kongresszust és előmozdítója volt az úgynevezett nagyobb agrárius mozgalomnak. Az iparosok által tartott szakgyűlések után a „hazai ipar fejlesztése“ czímű röpiratában összefoglalta azon nézeteket, melyeket a székesfehérvári kiállítás tanúságaiból merített. Nemsokára ezután az „országos magyar iparegyesület“ elnökévé megválasztatván, lakását állandóan a fővárosba tette át működését az iparegyesületben központosította. Nagy eszélyességgel vitte keresztül a fővárosban fönállott két iparegyesület fúzióját; mint az 1881. évi országos nőiparkiállítás elnöke rendkívüli buzgalma és páratlan, gyakran félemletes erélye a kiállítás erkölcsi és anyagi sikerét egyaránt biztosította, annak tanúságait a kormány figyelmébe ajánlva, igyekezett értékesíteni és a hazai szövőipar fejlesztése érdekében megkezdett mozgalomba anyagi áldozatok árán bevonta az arisztokráczia, a főpapság, a pénzemberek és intézetek javát, úgy, hogy ma mintegy 10,000 frt. áll rendelkezésére, melyet a jövő év elején Coirp c?&]re alakunk külön bizonságg 0 mnorvor szövőipar javítása, terjesztése, fejlesztése és bizonyos tekintetben való biztosítása érdekében fölhasználni. Ezenkívül Zichy Jenő nagy meczénása a magyar festőművészetnek és a műiparnak. Kastélyaiban és lakásaiban a legtehetségesebb magyar festők műveit nagy számban találjuk; nem múlik el képtárlat, műtárlat stb., melyen ő jelentékenyebb vásárlásokat ne tenne. Áldozatkészsége sokkal nagyobb, semmint a tőle távolabb állók gondolják, ő csak a het i „Fehérvári Híradó“ Tárnája. Elfelejtett, elhagyott a hidden, Pedig ő volt az én egyetlen kincsem. Hullámzik a régi babám ,szög haja, Lebke szellő csapkodja hó vállára, Sokáig nem sóhajt szivem utána, Mert végtére csak megszakad bújába’. Hej Violám! megbánod nemsokára, Hogy elhagytál, másnak borulsz nyakára; Fáj a szívem! majd azt hiszem elreped, Nem hittem, hogy ily kegyetlen a szived. Sziklai Káilrrrárt. Szomorú,... Szomorú kőrisnek Lehullott levele, Busuló ágai Oly némák felette. Ne légy oly szomorú Szomorú kőrisfa Lesznek még lombjaid m Virág is lesz rajta. S felveri még csendjét A mélabús ének, Ha megjön dalosa Ezüstholdas éjnek. De az én szivemnek Nem lesz már virága, Elhagyta örökre Ifjúság szép álma. Árvább az, szomorúbb Szomorú fűzágnál, Üresebb, kopárabb Magánál a simát. Sírban meg ki hallott Dalolni madarat!? Remények sírjában Az öröm is hallgat. JHiss EEabrrecur. Hullámzik a... Hullámzik a zajosvizü Balaton. Elfeledett engem az én galambom. Régi és uj idő. — JElveszélee. — Irta: Kraszevszki I. J. — Fordította: P. J. I. Gyakorlati ember és a családja. Fenn a domb tetején egy csinos, modern ízlésű ház áll. Sajátságos környéke van, melyből a természetnek és a regényességnek minden nyoma ki van pusztulva. Lengyelországban vagyunk és mégis egy lengyel sem fogja ezen számozott gazdasági épületek, egyenletesen beosztott földek és szabályosan nyírt fák között atyáinak földét fölismerni. Magában a házban, mely a mezei gazdászat jelen állásának megfelelőleg épített gazdasági épületekkel van körülvéve, egy kiválólag gyakorlati férfiú lakott. Kössünk vele ismeretséget, lépjünk a lakásába, mely az előcsarnoktól kezdve a szalonig modern ízlést árul el és legkevésbbé sem emlékeztet egy ó-lengyel patriarchális nemesi lakra. Demborszki uram nagy gazdász, jeles technikus és tiszteletre méltó polgár hirében áll. Külseje nem feltűnő, vonásai rendesek és szemeiből bizonyos előkelőség sugárzik, hanem arczának rendületlen nyugalma, az a jéghidegség, mely rajta honos, visszariasztó; egy megtestesült számítógép. Demborszki János uram gyakorolja ugyan az irgalmasság testi és lelki cselekedeteit, de csupa számításból, sohasem hagyja magát a pillanat hatásától tova ragadtatni, idejéről úgy, mint pénzéről kamatot számit föl. Szüleitől jelentékeny, de eladósodott birtokot örökölt, melyet azonban fukarsága, speculatiói és gazdag házasság által oly rendbe hozott, hogy milliomos gyanánt ismerték. Sohasem költött többet, mint amennyit a bevétel kamatozott, a többit tőkésítette, földekbe és iparpapírokba fektette, gyárépítésre fordította. Fiatal korában Német- és Angolországot beutazta és a különféle eszmék mellőzésével, melyek akkoriban az európai népeket foglalkoztatták, tisztán az anyagi kérdésekre fordította figyelmét, iparvállalataira mintákat keresett és talált is. Miként I. Napóleon, ő is ellenséges volt minden elméletnek és eszményiségnek. A teremben találjuk őt, amint föl- és alájárkálva családját a reggelihez várja. A napi munka egy része bevégeztetett, de még pihenő óráiban is nyugtalanítják őt a kedvezőtlen gyapjuárak, a répatermés, mely romul ütött be, czukorgyárainak jövendője és effélék. Avval vigasztalja magát, hogy egy vagy más után sikerül számításaival a csekély kárt helyre pótolni; kevesebb vigasztalást talált, ha családjára, mely nejéből, fiából és leányából állott. Ezek más után haladtak, mint a melyet nekik a családfő kijelölt és minden hatalmas befolyása mellett, melyet idegenekre, távolállókra gyakorolt, sehogy sem sikerült neki nejét és gyermekeit gyakorlatiakká változtatni. Egy roppant gazdag házaspár elkényeztetett leányát vette nőül pár százezer forint hozománynyal, Leonát, ki angyalszép volt ugyan, de büszke és dicsvágyó. Nehezen esett neki az életet férje szempontjából tekinteni, ennek iparvállalataiért lelkesülni és magát a Demborszki & Comp. ezég egyik társául képzelni. Minden egyes győzelemnél, melyet Demborszki életkedve fölött aratott, egyegy köteléket szakított széjjel, mely őt férjéhez csatolta, ha ugyan ilyen kötelékek az érdekházasságoknál egyátalán szóba is jönnének. A főváros távolsága, a magányos élet egy kis falun és efféle szokatlan dolgok mintegy kényszerítették a hajdan ünnepelt szalonhölgyet, hogy a fényűzés, bálok és költséges utazások lejártáért magát kárpótolja, ennek iránya pedig épen elütött attól, melyet férje óhajtott volna. Szórakozást és időtöltést az olvasmányokban keresett és lassankint egy donna Quichotte lett belőle. Férje nem szegült ellen ezen újabb szeszélynek, mert a könyvek kevesebbe kerültek, mint a bájos oldalborda egyéb mulatságai; amint azonban később ezen irodalmi láz fokozódott, gúnyolásaival iparkodott elejét venni, mi azonban mit sem használt, mert ő félreismert lángésznek, tehetséges írónőnek képzelte magát és babérokról, irodalmi győzelmekről ábrándozott; sem időt, sem pénzt nem kimért, hogy hírnévre tehessen szert, a tudományok és művészetek minden ágában tanulmányozásokat tett. Valójában sem valami különös tehetsége, sem kellő ízlése nem volt, csupán a „tudósnők“ szerepét tudta jól adni; sok olvasás útján elsajátított könnyűség phrasisok alkalmazásában, sok páthosz, mely költészetet helyettesített a plágiumnak egy neme, melylyel mások gondolatait uj alakban piaczra vitte, elég volt, hogy a mindennapiságot megvesztegessék. A mellett szorgosan ápolta külső szépségét azon meggyőződésben, hogy egy oly kivételes lény, mint ő, sohasem öregszik meg. Szőke haj, csinos szemek, piros ajkak, kicsiny kezek és lábak, arányos testalkat, ebből áll rövid személyleírása. Keblében a szív magasabb eszmékért nem vert, mert ezek tőle távol állottak. Emiatt tovább megőrizte külső szépségét, mint