Fehérvári Hiradó, 1883. szeptember-december (4. évfolyam, 35-52. szám)

1883-09-02 / 35. szám

— Vállfüző a trónörökösnének. A buda­pesti Leipold czég Stefánia főherczegasszony számára szép vállfüzőt készíttetett, melyet a szülés napján fog részére elküldeni. A vállfüző dúsan van feldíszítve csipkékkel és beborítva plüssel. Súlya 160 gram. — A portugál trónörökös Alcsutkon. Don Carlos portugál királyfi vasárnap reggel Budapestről 7 óra 30 perc­kor kíséretével együtt Alcsuthra utazott József főherczeg és családja látogatására. Martonvásárig a déli vaspálya rendes személyvonata szállította, melyhez a királyfi ré­szére külön szalonkocsi volt csatolva. Martonvá­­sáron József főherczeg magyar szerszámos, sallangós négyes fogatai vártak a vendégekre, a­kiknek nagyon megtetszettek a dísz­magyar bérruhába öltözött kocsisok. Visszafelé ismét a főherczeg magyar fogatai szállították a vendégeket Marton­vásárig, a­hová négy órakor érkeztek meg. Mar­­tonvásárról a rendes vegyes vonattal utaztak, a­melyhez részekre most is külön szalon­kocsi volt csatolva.­­ Az önk. tűzoltó-egylet tagjai főparancs­nokukat Seidel Lajos városi kapitány névnapja alkalmával f. hó 25-én esti 8 órakor üdvözölték. A csapat a tűzoltó-zenekar kiséretében a főpa­rancsnok ligetsori lakása elé vonult, hol több százra menő városi s a vásárra már bejött vidéki közönség sereglett össze. A tagok érzelmeit König Lajos segédtiszt tolmácsolta, melyre a főparancs­nok meleg szavakban mondott köszönetet a ra­gaszkodásért és figyelemért. A főparancsnok szavai után a csapat háta mögött vörös bengáli fény gyűlt ki s a zenekar a Rákóczy-indulót játszotta. Az éljenzés és az induló elhangzása után a csapat a főparancsnok előtt elléptetett, s zeneszó kísé­retében az őrtanyára visszatért. — Chambord gróf, Chambord grófot e hó 25-én d. e. 11 órakor balzsamozták be Blacas gr., Raincourt báró és Vulpián, Drasche, Mayer és Kunrat orvosok jelenlétében. A bebalzsamozást Kunrat tanár végezte. Mivel a grófné nem egyezett abba, hogy a holttestet tulajdonképi bonczolás alá vegyék, a belső szervekbe csak oly mértékben tekinthettek, a mint azt a bebalzsamozási eljárás engedé. A kezelő orvosok Blacas grófnak július elején a gróf betegségéről írásban diagnózist ké­szítettek. E jelentés a betegséget a gyomorból származónak, daganatnak s ily nemű elfajulásnak nevezi. A vesét összeaszottnak mondja, s az aortán atheromképződést konstatál. A halotti szemle sze­rint a gyomornak és a nyeldeklő cső alsó részének dagadtságát, a vesének kis fokú összeaszását, a t­­heromot az aortán s a szívhas zsíros degenará­­czióját konstatálta. Ezekről jegyzőkönyvet szer­kesztettek, melyet minden jelenlevő aláirt. A tetemet azután felöltöztették, hogy később a ha­lottas kamrával szomszédos nagyobb szalonba átvigyék és a ravatalra helyezzék. A gróf vonásai nyugodtak s a bebalzsamozás folytán márvány­­szerüeknek tűnnek fel. — Felhívás: Folyó évi deczember havában Országos magy. Iparművészeti Múzeum által „Országos történeti Ötvös műkiál­­lítás“ rendeztetik. A kik tárgyakat akarnak ki­állítani, keressék fel gr. Zichy Nándort mint fehérvár-vidéki bizottsági elnököt a folyó évi okt. hu elsőbb napjaiban tartandó megyei gyűlés alkal­mával 1 és 2 óra közt a „Magyar királyiban, vagy levél által Budapesten (Werbőczy-utcza 23-ik szám) értesítsék, hogy mi tárgyakat szándékoznak kiállítani. — A nemzeti becsület érdekében. Meg­borzad az ember azoknak hallatára, a­mik Zala- Egerszegen történnek. Vér folyt, magyar vér és magyar ontotta, mert honpolgárt kellett védeni honpolgár ellen. Váljon azok, a­kik magukat anti­szemitáknak nevezik, a zsidók ellenségei-e? Nem. A magyar nemzet legnagyobb ellensége, mert gya­lázatot vontak fejére. Századok óta egy fedél alatt békében éltek egymással e hon polgári, egy hó­bortos üszköt dobott a födélre, lángba borította azt s ez által sárba rántotta a magyar jó hirnevét. Meggondolták-e az izgatók, hogy hová visz lázi­­tásuk? Ija meg és mégis tették, a nemzet átka fog rájuk szállani, mert Hóra­s Gloska korát idézik fel Polgártársaim! több helyen lett már meggya­lázva a magyar név, mi mutassuk meg, hogy dicső királyaink hamvai fölött őrködünk a magyar be­csület védváránál! — Jótékonyczélű műkedvelői előadás. A színházban szept. 2-án helybeli műkedvelők által előadatik: „A veres hajú“ Lukácsi Sándor jeles népszínműve. A nemes czél, melyre a tiszta jövedelem fordíttatik, megérdemli a lelkes párto­lást. A tiszta jövedelem fele fordíttatik a fehér­vári vértanuknak állítandó szoborra, másik fele pedig az iparos ifj­uság díszlobogójának beszerzé­sére. Olvassa el mindenki a szinlap végsorait s ha van keblében honszeretet, nem fogja megvonni filléreit.­­ A Budapesten rendezendő országos kiállítás elnöke Matlekovics Sándor államtitkár úr a bizottság nevében megkereste a főváros kö­zönségét, hogy tekintettel az idegenek nagy szá­mára a kiállítás idején, már most gondoskodjék arról, hogy a kiállítás színhelyéhez vivő utak mindegyike jó karban s nagyvároshoz illő díszes állapotban legyen. Megemlíti a beadvány azt is, hogy az eredetileg kért terület nem lesz elég, a kiállítási tért az aréna útig ki kell terjeszteni, valamint az is czélszerű lesz, ha az állatkiállítás lehetőleg közel lesz a kiállítás többi részéhez, minélfogva erre a czélra a Stefánia után túl is kér a bizottság teret átengedni. — Lefolyt országos vásárunk nem volt népes, mint azt az előjelekből ítélve, következ­tetni lehetett. Legnagyobb élénkség a szarvasmar­ha- és lóvásárban volt A lovak ára igen magas volt. Egy pár szép ló 1000, 1200 frtért kelt el. Eladó sok volt, az árak magasak , vételkedv lanyha, úgy hogy hétfőn délután már a hajcsárok mind vissza­hajtották eladásra szánt marháikat. A Bab annyi volt, mennyire már rég ideje, hogy nem emlékeznek; dinnye igen sok volt. A hevesi gö­rög dinnye nagy kelendőségnek örvendett. A vá­­szonneműek és festőruha-félék délelőtt 10 órától délutáni 2 óráig nagyon keltek; többi áruczik­­keknél kicsiny volt a forgalom. A vásárnak mind­két napon szép idő kedvezett, a lóvásárban a por óriási volt.­­ Az isztim­éri körjegyzői állomásra is kitűzték végre a pályázatot. F. é. szeptember hó 27-én lesz a választás. Ez egyike a legkitűnőbb jegyzőségeknek, azért igen sokan pályáznak. A kör­jegyzőséghez tartoznak Isztimér, Balinka, Guth és Kuti községek. — Egy lap Miehl Jakabról. Említettük lapunk legközelebbi számában, hogy kitüntetés ránk nézve, miszerint a budapesti sz. István ünnepre hitszónok a mi papjaink közül választatott s azon hitünknek is kifejezést adtunk, hogy a lángnyelvü szónok el fogja ragadni hallgatóit s ime a „Ma­gyar korona“ 229-ik száma igy nyilatkozik Miehl Jakab egyházi beszédéről: „Hatalmas szózat volt az a magyar néphez, mely egyházunk derék tag­jának, Miehl Jakabnak ajkairól zengett a tegnapi nemzeti nagy napon. Az ország egyházi és világi vezér­elemei és beláthatlan sokaság hallgatta a bátorszivü intelmeket, melyek valóban időszerűek voltak, mert száz meg ezer ellensége van a ma­gyarnak, kit eltántorítani szeretnének a hithűségtől, a kereszttől, hogy annál könnyebben semmisíthes­sék meg. A jeles szónok bevezetésében azt mondja, hogy nincs szándékában politikai beszédet tartani. Formailag nem is volt az, de a szellem, mely át­lengte, az igazságok, melyekkel érvelt, a magyar nemzeti politika legtisztább s legnemesebb zomán­­czával díszítették fel. A példa, melyet felmutatott, első szent királyunk dicső élete, bölcsessége, elő­relátása, vallásos szelleme politikai útmutató volt, mely szerint a magyar nemzetnek haladnia kell, ha nem akar oly zátonyra kerülni, hol számos ellenségei könnyen kirabolhatják ősi erkölcseiből s minden tulajdonából. A kiváló szónoki tehetséggel előadott lelkesítő és megindító hazafias beszédet, melyet alább egész terjedelmében közlünk, az eze­­rekre menő nép mély áhítattal s épüléssel hallgatta. Egy igaz, vallásos magyar szív kifejezése e szép beszéd, mely viszhangra fog találni minden kebel­ben, hol hazafias, magyar és keresztény érzelmek lakoznak. — M.-Szigeten, hol jelenleg Csóka Sándor színtársulata időzik folyó hó 25 én Medgyasszay Evelin jutalmául adatott elő Schauffertnek „Sakk a királynak“ czimü vígjátéka. A színház zsúfolásig megtelt s a kedvencz szinésznő megjelenését szűnni nem akaró taps s virág fogadta és babérkoszorút is nyújtottak át neki. Ily fogadtatásban nem ré­szesült a jelen sziniidény alkalmával városunkban egy szinésznő sem. S Medgyasszay ezt megérde­melte, mert ő határozott tehetség. Az előadás sikerét nagyban emelték Molnár György és Szath­­máry Károly, kik szintén sok tapsban részesültek. — A kereskedő ifjak vándorgyűlése tár­gyában megindult mozgalom mind nagyobb mér­veket kezd ölteni. A kereskedőifjak társulati tag­jainak legnagyobb része azon van, hogy ne csak egy vándorgyűlés tartassák meg, hanem minden 3 — 4 évben egy. A legközelebbi vándorgyűlés tirrva valószínűleg Debreczen lesz. — Alapos félelem. Egy tőkepénzes azon törte fejét, mibe fektesse pénzét.— Építess palotát — tanácsié egy barátja. — Azt nem teszem felelé — mert élni akarok még. — Hát ha háziúr leszesz nem élhetsz? — Élni élhetek, de sohasem vagyok biztos, hogy mikor szakad a nyakamba. — Kérdés és felelet. Mi most az árvaház? Árva­ház. — Nagyszerű találmány. Fa helyett ke­mény papirt használni, az ha leszakad is nem okoz halált. — A soczialismus. Zalaegerszegről táv­­iratozták, hogy az izgatás most már nyíltan az urak ellen fordult. Uj Dózsa is akadt, a csébi tanító. A zavargásban a parasztság és józan ipa­rosság nem vesz részt, bevándorolt csehekből, inasokból, cselédségből kerültek ki a dulakodók. Istóczy neve mint Herosztratusé halhatatlan marad. Exegit monumentum aere perennius. — Elmés meghívó és étlap. Makra Imre franyovai r. kath. plébános ur Szent-István napján, mikor az újonnan alapított franyovai egyház bú­csúját ünnepelte, következő elmés meghívóval hívta meg barátait vacsorára: „Szent-István estéjén a franyovai plébánosnál zártkörű értekezlet lesz, melyre az aluljegyzettek tisztelettel meghivatnak. Tárgysorozat: 1. A Fürjessy örökösök hagyatéki végelintézése. 2. A Lisztessy-féle vitás kérdés le­­tárgyalása. 3. Fülessy urnák panasza a Puskásy úr által rajta elkövetett súlyos testi sértés tár­gyában. 4. Kacsafy nővérek hason ügye Szakácsy asszonyság ellenében. 5. Végül Hegyaljai Iván urnák egybekelési ünnepélye tekintetes Mohai Ágnes kisasszonynyal. Az ülés kezdete pont 8 órakor. Kétséget sem szenved, hogy az értekezlet tagjai jóízűen végig tárgyalták az érdekes sorrendet. — Vasúti hivatalnokok életbiztosítása. A német kormány a vasúti hivatalnokok hátrama­radt családjainak érdekében utánzásra méltó intéz­kedést tett. Az összes vasutak tisztviselőihez kör­iratot intéztetett, mely figyelmeztet arra a köte­lességre, hogy halál esetén az özvegyekről és árvákról gondoskodva legyen, ezért elrendeli, hogy az összes hivatalnokok biztosítsák életüket 6000-től 1500 márkáig menő összegekig. A ki elmulasztja e kötelezettséget, elveszti jogát minden rendkívüli jutalomra és kedvezményre, valamint özvegye sem részesül a rendes nyugdíjban. A kötelező él­tbiz­­tositás a hivatalnokoknál olyan eszme, mely meg­­szivetésre érdemes. , , Kéreg alá oltás nyár végén. Ezen oltási mód még akkor is legszebb eredménynyel végez­hető, ha julius közepétől augusztus közepéig a baraczk, szilva vagy cseresnyefáknak felérett haj­tásait múlt évi fába beoltjuk és a sebet sűrűn folyó oltóviaszszal bekenjük. Az ily fákat tanácsos télére ládába felvéve a fagy ellen védeni.­­ A baranyai gazdasági egyesület aug. 26-án Vaiszlón szarvasmarha kiállítást rendezett, mely minden tekintetben kitünően sikerült. Ösz­­szesen 352 db. szarvasmarha hajtatott a kiállításra; a szarvasmarha csekély kivétellel mind magyar fajtájú volt. A jobbára kis gazdák által kiállított anyag a drávavidéki szarvasmarha-tenyésztésnek örvendetes haladásáról tett tanúságot, miben a gazdasági egyesületnek nagy érdemei vannak. A kiállító gazdák közül harminczan nyertek jutalmat, mely különféle gazdasági eszközökből állott. A ki­állítás költségeihez a földmivelési minisztérium 300 forinttal járult. — A czárt — meglopták. Mint egy orosz lapnak Peterhofból, a czár nyári rezidencziájából írják, az ottani Nikolskij-kastélyt eddig ismeretlen tettesek kirabolták. A tolvajok a sok katonán, rendőrön és zsandáron keresztül behatoltak a kas­télyba, feltörtek ajtókat, szekrényeket, almáriumo­kat és rengeteg sok történelmi nevezetességű ék­szert, érmet, emléktárgyat elvittek. A rendőrök eddig elé 20 gyanús embert fogtak el, de úgy lát­szik, nem ezek az igazi tettesek. El lehet gon­dolni, mekkora izgatottságot keltett a tolvajlás hite a legmagasabb körökben. — Etyek község határában folyó hó 23-án óriási jégvihar volt, mely alkalommal az etyeki szőlőhegyet a jég teljesen tönkre tette. A kár igen nagy. — Hamis kártyások. A vásárok elmaradt­­hatlan vendégei a hamis kártyások is, megjelentek városunkban, azonban a rendőrség ügyeit s igy nem sikerült a jámbor falusiakat a hagyományos „sipi“-vel lépre csalni. — Gusztáv Adolf sikkasztó. Ne ijedjenek meg a nagy svéd király bámulói. Nem a XVII. század híres fejedelméről van szó, hanem egy porosz postatisztről, kiről a következő rendőri értesítés érkezett: A berlini rendőrség az éjjel táviratilag értesítette a budapesti rendőrséget, hogy Gusztáv Adolf 23 éves porosz postatiszt nagy öszszegű állami pénzek elsikkasztása után meg­szökött és minden valószínűség szerint Budapest felé vette útját. A sikkasztott összeg nagysága a táviratból nem tűnik ki. A rendőrség intézkedett, hogy abban az esetben, ha a sikkasztó Budapestre érkeznék, rögtön letartóztattassék. M Ál siketnémák az utóbbi időben igen gyakran tünedeznek fel itt is, ott is. Legutóbb egy Fordhner nevű szabólegényt tartóztattak le Budapesten, a­ki hamisított bizonyítványokkal ké­­regetett, mint siketnéma. Hasonló esetek gyako­risága miatt a belügyminisztérium most közrende­­letileg felhívta a törvényhatóságokat, hogy ilyen kéregető levelek felmutatóit tartóztassák le és iparkodjanak a hamisítványok készítőinek nyo­mára jönni. — Nemzetiségek a bécsi egyetemen. Ausz­tria tizenhét provincziájából 2888 rendes, 352 rend­kívüli hallgató és 116 gyógyszerész látogatta a múlt félévben a bécsi egyetemet, míg a Lajtán innentől 958 rendes, 65 rendkívüli hallgató és 47 gyógyszerész volt beiratkozva. A tanulók számá­nak legnagyobb része Alsó-Ausztriából került ki (1018), azután következik Magyarország 820, Mor­vaország 712 és Csehország 269 tanulóval. Né­metországból­ 30, Svájc­ból 6, Francziaországból 1, Olaszországból 23, Dániából 1, Angliából 5, Oroszországból 36, Montenegróból 1, Oláhország­ból 68, Szerbiából 24, Bulgáriából 2, Görögor­szágból 1, Törökországból 6 tanuló volt beirat­kozva. Ezenkívül Ázsiából­­ és Amerikából szintén három ifjú kereste fel a bécsi egyetemet tanulás czéljából. — A huszár levele. A II.­Kikindán állo­másozó huszárszázad egy nyalka legénye arról értesítette kedvesét, Nacsa Julis 20 éves cselédet, hogy a Temesvár környékén folyó hadgyakorlatról többé nem tér vissza, mert szabadságoltatik és igy más szerető után nézhet. A mély érzelmű szerencsétlen leány annyira szivére vette a huszár hűtlenségét, hogy hat csomag gyufa fejét vízben föloldván megitta, a minek következtében f. hó 23-án meghalt. — „Épen önt keresem.“ A „Temesvári Hírlapban“ olvassuk. Egy belvárosi hitelező miután kölcsönadott pénzét adósától szép szerével nem tudta behajtani, bárha megbízottját unosuntalan nyakára küldötte, föltette magában hogy szemé­lyesen teszi tiszteletét. Ámde az adós megérezte a levegőn, hogy baj van s idejekorán eltávozott hazulról. A hitelező sem volt rest, és keresésére indult. Utczáról­ utczára űzte, hanem a mikor már­­már körmei között hitte lenni, hirtelen eltűnt. Ez azonban csak ösztönözte a tovább keresésre. Rá is akadt újra, de el is veszte újra. Végre aztán midőn már egyáltalán az adós nem tudott hová menekülni, a hitelező megkettőztetett lép­tekkel utolérte s dühösen ütött vállára. Az adós a legnyájasabban fordult vissza: „Az uram épen önt keresem, újabb kölcsönre volna szükségem“ ... „Mit! újabb kölcsönt? —rivalt rá az uzsorás — és végig vágott a megrökönyödött adóson, ki erre a felbőszült hitelezőt arczon üté. A skandalumra nagy néptömeg gyűlt egybe, s a két úri­ember a rendőrséghez lett nem igen udvariasan meghiva. — Szörnyű baleset történt a minap Erdő- Szengyelen, Erdélyben. Egy várandós állapotban levő nő felállott egy mosószékre, hogy levegyen valamit a fogasról. De oly szerencsétlenül esett le, hogy a széklába felhasította hasát és a sze­gény asszony gyermekével együtt elvérzett. — Amerikaias. Egy fiatal chicagói orvos, mint ottani lapok írják, nem­régiben elszöktetett egy fiatal leányt, a­kit övéi gyógykezelésére bíztak s vele megesküdött. Az elrablott miss szülei be­vádolták a doktort a polgári bíróság előtt, még pedig trigámia miatt, mert időközben megtudták, hogy az orvos már előbb két nővel törvényes há­zasságot kötött. Az orvos megidéztetvén, követ­kezőleg védte magát: „Igaz, én háromszor nősül­tem. Első házasságom érvényes és törvényes volt, azonban már nem áll fenn, a­mint később meg fogják önök látni. Második nősülésem is igaz, azonban érvénytelen, mert első törvényes nőm életében köttetett meg. Minthogy azonban azóta első feleségem meghalt, az első törvényes köte­lékektől szabaddá lettem és igy a most kötött harmadik házasságom is törvényes.“ A chicagói polgári bíróság az orvos ez argumentáczióit a fenn­álló törvények alapján elfogadta s a háromszoros férjet fölmentette. CSARNOK, István első apostoli király, in. Őseink szokásai s vallása. Őseinknek, mind vándorlásuk alatt, mind Etelközben, mind Pannónia meghódítása után, egyedüli foglalkozása volt a harcz és vadászat. Egyik foglalkozás sem volt olyan, hogy a szív nemesítésére, az érzelem finomítására befolyást gyakorolt volna, de azért erkölcsi tekintetben fe­lettük állottak az akkori pogány népeknek. A harcz tüzében kegyetlenek, vér és tűz követte őket, de a női szemérem iránt mindig tisztelettel s kímélettel viseltettek, a­mi a nép lovagias jelleméről tanúskodik. Mint a küléletben, úgy a családi életben is erkölcsös, tiszta s nemes volt a magyar. Mindig házas életet folytattak, habár az ő házas életök nem hasonlított is a maihoz s csak férfi és nő békesség és egyetértésben való együttlakásának mondható. A szüzek fedetlen fővel jártak, ezért neveztettek hajadonoknak, a nők főfedőt viseltek. Mindig az atya választott fia számára fele­séget s azt eljegyezte apró ezüst pénzeken, hihe­tőleg innen származott az „eladó leány“ kifejezés és hogy egyneműségben éltek, ez arról tanúskodik, hogy a nő, mint a gyermek szoptatom,, nevelője. H­UHZC&rt&S VIVuje tiiluQlg 'tjagj UcciaulGSOGD állott előttük. Az eljegyzés már akkor gyűrű által tör­tént, a mi a hűség jelképe volt, innen a „jegye­sek“ szó. — A háziasság oly nagy tiszteletben tar­tatott általuk, hogy a haza elnevezésére sem találtak alkalmasabb szót, mint ház, háza. Az öregséget különös tiszteletben tartották őseink, innen ez elnevezések, jobb apa, jobb anya, sőt szép apa és anya. Az életet bujdosás, zarándokolásnak tartották s annak fenntartására három dolgot tartottak egész­ségesnek: keveset enni, sokat foglalkozni, nem bujálkodni. Maguk viseletében komolyak, illedelmesek voltak s a hangos nevetést, a kaczajt illetlennek tartották s az ilyent „kaczérnak“ mondták. A dolgok változandóságát s múlandóságát az időtől mérték s jelen egy órát, többre becsülték száz jövőnél. Minden komolysága s ünnepélyessége mellett kedélyes és mulatni szerető nép volt a magyar. Örömmel hallgatta a babonázók, szemfényvesztők, jóslók bohóczkodásait, jövendöléseit; az élet minden viszontagságai, a szerencse minden változásai közt jókedvűek s reménykedők voltak. Megünnepelték gyermekeik születése­ és kedveseik halálozása év­fordulóját. Temetés után mély gyászban tort tar­tottak az elhunyt emlékezetére. Hogy mily mélyen gyászolták elhunyt kedveseiket, mutatja, hogy a „sir“-tól több fájdalmat kifejező szót származtat­tak, mint sirás, siralom, siránkozás, siralmas. A bennlakó idegenekkel való érintkezés arra ösztönözte őket, hogy gyermekeiket tanitassák, de azok talán oly nyugtalanok s vásottak lévén, mint apjaik, sírtak ha tanulniok kellett s igy történ­hetett, hogy a könyet és könyvet csaknem egy­formán nevezték el. A mi őseink vallását s isteni tiszteletét illeti, arról igen kevés jutott el hozzánk. Annyi azonban tény, hogy egy fölényt imádtak és azt istennek nevezték s ezt a nevet áthozták a kereszténységbe is. Az egy, jóságos isten mellett voltak bálványaik is, mert tisztelték a tüzet, levegőt, vizet és földet, de mint az egy isten építményeit. Az istenség imádása áldozatokban állott, melyeket forrásoknál, berkekben s hegytetőkön vittek véghez s hogy ez létezett tanúsítják a bálványimádás ellen később hozott törvények. Áldozathoz a legnemesebb állatot, egy szép szeplőtelen, hófehér lovat használtak, s az áldozat megáldása után lakomát tartottak, melyet áldomásnak neveztek. Voltak papjaik is s azoknak jóslatára igen sokat adtak. Őseinknek az egy istenrők­ harczias fogalmát Horváth Mihály jeles történetírónk így adja elő: „Tisztelték ugyan a tüzet, levegőt, vizet, himnusokat énekeltek a földnek; de csak azt imádták, istennek azt nevezték, ki a világ min­­denségét alkotta, azt fenntartja s igazgatja s ennek tiszteletére mutatták be áldozataikat Az isteni öli fogalom nálok már annyira tisztult s emelkedett 4. ítéljetek magatok! Mily gyakran vonakodunk valamely gyógy­szer megvételétől, a­melyet pedig mindenki ma­gasztal. És ugyan miért van e tartózkodás? Egyszerűen csak azért, mert nem akarunk ha­szontalan kiadást tenni, bármily csekély legyen is az. De ítéljetek magatok, hogy egy 70 kvnyi csekély kiadást lehetett volna-e jobbra fordítani, mint a következő esetben. „Miután 12 évig székrekedésben s az ezzel járó fájdalmakban szenvedtem és sehol segítsé­get nem találtam, pedig fürdőket is használtam, egészségem helyreállítását egyedül Brandt R. gyógyszerész svájczi labdacsainak köszönöm. Azok használata óta a legjobb egészségem van, mit ezennel bizonyítok. — Keltjun. 12. az ei­­sendorfi üveghutában Weissensulz mellett. Cseh­országban Bairle M. főüvegfúvó mester.“ A labdacsok valódiságára nézve ügyelni kell, hogy a doboz czímlapja Brandt Richárd aláírásával s a fehér kereszttel vörös mezőben el legyen látva.

Next