Fehérvári Hiradó, 1883. szeptember-december (4. évfolyam, 35-52. szám)
1883-09-02 / 35. szám
— Vállfüző a trónörökösnének. A budapesti Leipold czég Stefánia főherczegasszony számára szép vállfüzőt készíttetett, melyet a szülés napján fog részére elküldeni. A vállfüző dúsan van feldíszítve csipkékkel és beborítva plüssel. Súlya 160 gram. — A portugál trónörökös Alcsutkon. Don Carlos portugál királyfi vasárnap reggel Budapestről 7 óra 30 perckor kíséretével együtt Alcsuthra utazott József főherczeg és családja látogatására. Martonvásárig a déli vaspálya rendes személyvonata szállította, melyhez a királyfi részére külön szalonkocsi volt csatolva. Martonvásáron József főherczeg magyar szerszámos, sallangós négyes fogatai vártak a vendégekre, akiknek nagyon megtetszettek a díszmagyar bérruhába öltözött kocsisok. Visszafelé ismét a főherczeg magyar fogatai szállították a vendégeket Martonvásárig, ahová négy órakor érkeztek meg. Martonvásárról a rendes vegyes vonattal utaztak, amelyhez részekre most is külön szalonkocsi volt csatolva. Az önk. tűzoltó-egylet tagjai főparancsnokukat Seidel Lajos városi kapitány névnapja alkalmával f. hó 25-én esti 8 órakor üdvözölték. A csapat a tűzoltó-zenekar kiséretében a főparancsnok ligetsori lakása elé vonult, hol több százra menő városi s a vásárra már bejött vidéki közönség sereglett össze. A tagok érzelmeit König Lajos segédtiszt tolmácsolta, melyre a főparancsnok meleg szavakban mondott köszönetet a ragaszkodásért és figyelemért. A főparancsnok szavai után a csapat háta mögött vörös bengáli fény gyűlt ki s a zenekar a Rákóczy-indulót játszotta. Az éljenzés és az induló elhangzása után a csapat a főparancsnok előtt elléptetett, s zeneszó kíséretében az őrtanyára visszatért. — Chambord gróf, Chambord grófot e hó 25-én d. e. 11 órakor balzsamozták be Blacas gr., Raincourt báró és Vulpián, Drasche, Mayer és Kunrat orvosok jelenlétében. A bebalzsamozást Kunrat tanár végezte. Mivel a grófné nem egyezett abba, hogy a holttestet tulajdonképi bonczolás alá vegyék, a belső szervekbe csak oly mértékben tekinthettek, a mint azt a bebalzsamozási eljárás engedé. A kezelő orvosok Blacas grófnak július elején a gróf betegségéről írásban diagnózist készítettek. E jelentés a betegséget a gyomorból származónak, daganatnak s ily nemű elfajulásnak nevezi. A vesét összeaszottnak mondja, s az aortán atheromképződést konstatál. A halotti szemle szerint a gyomornak és a nyeldeklő cső alsó részének dagadtságát, a vesének kis fokú összeaszását, a theromot az aortán s a szívhas zsíros degenaráczióját konstatálta. Ezekről jegyzőkönyvet szerkesztettek, melyet minden jelenlevő aláirt. A tetemet azután felöltöztették, hogy később a halottas kamrával szomszédos nagyobb szalonba átvigyék és a ravatalra helyezzék. A gróf vonásai nyugodtak s a bebalzsamozás folytán márványszerüeknek tűnnek fel. — Felhívás: Folyó évi deczember havában Országos magy. Iparművészeti Múzeum által „Országos történeti Ötvös műkiállítás“ rendeztetik. A kik tárgyakat akarnak kiállítani, keressék fel gr. Zichy Nándort mint fehérvár-vidéki bizottsági elnököt a folyó évi okt. hu elsőbb napjaiban tartandó megyei gyűlés alkalmával 1 és 2 óra közt a „Magyar királyiban, vagy levél által Budapesten (Werbőczy-utcza 23-ik szám) értesítsék, hogy mi tárgyakat szándékoznak kiállítani. — A nemzeti becsület érdekében. Megborzad az ember azoknak hallatára, amik Zala- Egerszegen történnek. Vér folyt, magyar vér és magyar ontotta, mert honpolgárt kellett védeni honpolgár ellen. Váljon azok, akik magukat antiszemitáknak nevezik, a zsidók ellenségei-e? Nem. A magyar nemzet legnagyobb ellensége, mert gyalázatot vontak fejére. Századok óta egy fedél alatt békében éltek egymással e hon polgári, egy hóbortos üszköt dobott a födélre, lángba borította azt s ez által sárba rántotta a magyar jó hirnevét. Meggondolták-e az izgatók, hogy hová visz lázitásuk? Ija meg és mégis tették, a nemzet átka fog rájuk szállani, mert Hóras Gloska korát idézik fel Polgártársaim! több helyen lett már meggyalázva a magyar név, mi mutassuk meg, hogy dicső királyaink hamvai fölött őrködünk a magyar becsület védváránál! — Jótékonyczélű műkedvelői előadás. A színházban szept. 2-án helybeli műkedvelők által előadatik: „A veres hajú“ Lukácsi Sándor jeles népszínműve. A nemes czél, melyre a tiszta jövedelem fordíttatik, megérdemli a lelkes pártolást. A tiszta jövedelem fele fordíttatik a fehérvári vértanuknak állítandó szoborra, másik fele pedig az iparos ifjuság díszlobogójának beszerzésére. Olvassa el mindenki a szinlap végsorait s ha van keblében honszeretet, nem fogja megvonni filléreit. A Budapesten rendezendő országos kiállítás elnöke Matlekovics Sándor államtitkár úr a bizottság nevében megkereste a főváros közönségét, hogy tekintettel az idegenek nagy számára a kiállítás idején, már most gondoskodjék arról, hogy a kiállítás színhelyéhez vivő utak mindegyike jó karban s nagyvároshoz illő díszes állapotban legyen. Megemlíti a beadvány azt is, hogy az eredetileg kért terület nem lesz elég, a kiállítási tért az aréna útig ki kell terjeszteni, valamint az is czélszerű lesz, ha az állatkiállítás lehetőleg közel lesz a kiállítás többi részéhez, minélfogva erre a czélra a Stefánia után túl is kér a bizottság teret átengedni. — Lefolyt országos vásárunk nem volt népes, mint azt az előjelekből ítélve, következtetni lehetett. Legnagyobb élénkség a szarvasmarha- és lóvásárban volt A lovak ára igen magas volt. Egy pár szép ló 1000, 1200 frtért kelt el. Eladó sok volt, az árak magasak , vételkedv lanyha, úgy hogy hétfőn délután már a hajcsárok mind visszahajtották eladásra szánt marháikat. A Bab annyi volt, mennyire már rég ideje, hogy nem emlékeznek; dinnye igen sok volt. A hevesi görög dinnye nagy kelendőségnek örvendett. A vászonneműek és festőruha-félék délelőtt 10 órától délutáni 2 óráig nagyon keltek; többi áruczikkeknél kicsiny volt a forgalom. A vásárnak mindkét napon szép idő kedvezett, a lóvásárban a por óriási volt. Az isztiméri körjegyzői állomásra is kitűzték végre a pályázatot. F. é. szeptember hó 27-én lesz a választás. Ez egyike a legkitűnőbb jegyzőségeknek, azért igen sokan pályáznak. A körjegyzőséghez tartoznak Isztimér, Balinka, Guth és Kuti községek. — Egy lap Miehl Jakabról. Említettük lapunk legközelebbi számában, hogy kitüntetés ránk nézve, miszerint a budapesti sz. István ünnepre hitszónok a mi papjaink közül választatott s azon hitünknek is kifejezést adtunk, hogy a lángnyelvü szónok el fogja ragadni hallgatóit s ime a „Magyar korona“ 229-ik száma igy nyilatkozik Miehl Jakab egyházi beszédéről: „Hatalmas szózat volt az a magyar néphez, mely egyházunk derék tagjának, Miehl Jakabnak ajkairól zengett a tegnapi nemzeti nagy napon. Az ország egyházi és világi vezérelemei és beláthatlan sokaság hallgatta a bátorszivü intelmeket, melyek valóban időszerűek voltak, mert száz meg ezer ellensége van a magyarnak, kit eltántorítani szeretnének a hithűségtől, a kereszttől, hogy annál könnyebben semmisíthessék meg. A jeles szónok bevezetésében azt mondja, hogy nincs szándékában politikai beszédet tartani. Formailag nem is volt az, de a szellem, mely átlengte, az igazságok, melyekkel érvelt, a magyar nemzeti politika legtisztább s legnemesebb zománczával díszítették fel. A példa, melyet felmutatott, első szent királyunk dicső élete, bölcsessége, előrelátása, vallásos szelleme politikai útmutató volt, mely szerint a magyar nemzetnek haladnia kell, ha nem akar oly zátonyra kerülni, hol számos ellenségei könnyen kirabolhatják ősi erkölcseiből s minden tulajdonából. A kiváló szónoki tehetséggel előadott lelkesítő és megindító hazafias beszédet, melyet alább egész terjedelmében közlünk, az ezerekre menő nép mély áhítattal s épüléssel hallgatta. Egy igaz, vallásos magyar szív kifejezése e szép beszéd, mely viszhangra fog találni minden kebelben, hol hazafias, magyar és keresztény érzelmek lakoznak. — M.-Szigeten, hol jelenleg Csóka Sándor színtársulata időzik folyó hó 25 én Medgyasszay Evelin jutalmául adatott elő Schauffertnek „Sakk a királynak“ czimü vígjátéka. A színház zsúfolásig megtelt s a kedvencz szinésznő megjelenését szűnni nem akaró taps s virág fogadta és babérkoszorút is nyújtottak át neki. Ily fogadtatásban nem részesült a jelen sziniidény alkalmával városunkban egy szinésznő sem. S Medgyasszay ezt megérdemelte, mert ő határozott tehetség. Az előadás sikerét nagyban emelték Molnár György és Szathmáry Károly, kik szintén sok tapsban részesültek. — A kereskedő ifjak vándorgyűlése tárgyában megindult mozgalom mind nagyobb mérveket kezd ölteni. A kereskedőifjak társulati tagjainak legnagyobb része azon van, hogy ne csak egy vándorgyűlés tartassák meg, hanem minden 3 — 4 évben egy. A legközelebbi vándorgyűlés tirrva valószínűleg Debreczen lesz. — Alapos félelem. Egy tőkepénzes azon törte fejét, mibe fektesse pénzét.— Építess palotát — tanácsié egy barátja. — Azt nem teszem felelé — mert élni akarok még. — Hát ha háziúr leszesz nem élhetsz? — Élni élhetek, de sohasem vagyok biztos, hogy mikor szakad a nyakamba. — Kérdés és felelet. Mi most az árvaház? Árvaház. — Nagyszerű találmány. Fa helyett kemény papirt használni, az ha leszakad is nem okoz halált. — A soczialismus. Zalaegerszegről táviratozták, hogy az izgatás most már nyíltan az urak ellen fordult. Uj Dózsa is akadt, a csébi tanító. A zavargásban a parasztság és józan iparosság nem vesz részt, bevándorolt csehekből, inasokból, cselédségből kerültek ki a dulakodók. Istóczy neve mint Herosztratusé halhatatlan marad. Exegit monumentum aere perennius. — Elmés meghívó és étlap. Makra Imre franyovai r. kath. plébános ur Szent-István napján, mikor az újonnan alapított franyovai egyház búcsúját ünnepelte, következő elmés meghívóval hívta meg barátait vacsorára: „Szent-István estéjén a franyovai plébánosnál zártkörű értekezlet lesz, melyre az aluljegyzettek tisztelettel meghivatnak. Tárgysorozat: 1. A Fürjessy örökösök hagyatéki végelintézése. 2. A Lisztessy-féle vitás kérdés letárgyalása. 3. Fülessy urnák panasza a Puskásy úr által rajta elkövetett súlyos testi sértés tárgyában. 4. Kacsafy nővérek hason ügye Szakácsy asszonyság ellenében. 5. Végül Hegyaljai Iván urnák egybekelési ünnepélye tekintetes Mohai Ágnes kisasszonynyal. Az ülés kezdete pont 8 órakor. Kétséget sem szenved, hogy az értekezlet tagjai jóízűen végig tárgyalták az érdekes sorrendet. — Vasúti hivatalnokok életbiztosítása. A német kormány a vasúti hivatalnokok hátramaradt családjainak érdekében utánzásra méltó intézkedést tett. Az összes vasutak tisztviselőihez köriratot intéztetett, mely figyelmeztet arra a kötelességre, hogy halál esetén az özvegyekről és árvákról gondoskodva legyen, ezért elrendeli, hogy az összes hivatalnokok biztosítsák életüket 6000-től 1500 márkáig menő összegekig. A ki elmulasztja e kötelezettséget, elveszti jogát minden rendkívüli jutalomra és kedvezményre, valamint özvegye sem részesül a rendes nyugdíjban. A kötelező éltbiztositás a hivatalnokoknál olyan eszme, mely megszivetésre érdemes. , , Kéreg alá oltás nyár végén. Ezen oltási mód még akkor is legszebb eredménynyel végezhető, ha julius közepétől augusztus közepéig a baraczk, szilva vagy cseresnyefáknak felérett hajtásait múlt évi fába beoltjuk és a sebet sűrűn folyó oltóviaszszal bekenjük. Az ily fákat tanácsos télére ládába felvéve a fagy ellen védeni. A baranyai gazdasági egyesület aug. 26-án Vaiszlón szarvasmarha kiállítást rendezett, mely minden tekintetben kitünően sikerült. Öszszesen 352 db. szarvasmarha hajtatott a kiállításra; a szarvasmarha csekély kivétellel mind magyar fajtájú volt. A jobbára kis gazdák által kiállított anyag a drávavidéki szarvasmarha-tenyésztésnek örvendetes haladásáról tett tanúságot, miben a gazdasági egyesületnek nagy érdemei vannak. A kiállító gazdák közül harminczan nyertek jutalmat, mely különféle gazdasági eszközökből állott. A kiállítás költségeihez a földmivelési minisztérium 300 forinttal járult. — A czárt — meglopták. Mint egy orosz lapnak Peterhofból, a czár nyári rezidencziájából írják, az ottani Nikolskij-kastélyt eddig ismeretlen tettesek kirabolták. A tolvajok a sok katonán, rendőrön és zsandáron keresztül behatoltak a kastélyba, feltörtek ajtókat, szekrényeket, almáriumokat és rengeteg sok történelmi nevezetességű ékszert, érmet, emléktárgyat elvittek. A rendőrök eddig elé 20 gyanús embert fogtak el, de úgy látszik, nem ezek az igazi tettesek. El lehet gondolni, mekkora izgatottságot keltett a tolvajlás hite a legmagasabb körökben. — Etyek község határában folyó hó 23-án óriási jégvihar volt, mely alkalommal az etyeki szőlőhegyet a jég teljesen tönkre tette. A kár igen nagy. — Hamis kártyások. A vásárok elmaradthatlan vendégei a hamis kártyások is, megjelentek városunkban, azonban a rendőrség ügyeit s igy nem sikerült a jámbor falusiakat a hagyományos „sipi“-vel lépre csalni. — Gusztáv Adolf sikkasztó. Ne ijedjenek meg a nagy svéd király bámulói. Nem a XVII. század híres fejedelméről van szó, hanem egy porosz postatisztről, kiről a következő rendőri értesítés érkezett: A berlini rendőrség az éjjel táviratilag értesítette a budapesti rendőrséget, hogy Gusztáv Adolf 23 éves porosz postatiszt nagy öszszegű állami pénzek elsikkasztása után megszökött és minden valószínűség szerint Budapest felé vette útját. A sikkasztott összeg nagysága a táviratból nem tűnik ki. A rendőrség intézkedett, hogy abban az esetben, ha a sikkasztó Budapestre érkeznék, rögtön letartóztattassék. M Ál siketnémák az utóbbi időben igen gyakran tünedeznek fel itt is, ott is. Legutóbb egy Fordhner nevű szabólegényt tartóztattak le Budapesten, aki hamisított bizonyítványokkal kéregetett, mint siketnéma. Hasonló esetek gyakorisága miatt a belügyminisztérium most közrendeletileg felhívta a törvényhatóságokat, hogy ilyen kéregető levelek felmutatóit tartóztassák le és iparkodjanak a hamisítványok készítőinek nyomára jönni. — Nemzetiségek a bécsi egyetemen. Ausztria tizenhét provincziájából 2888 rendes, 352 rendkívüli hallgató és 116 gyógyszerész látogatta a múlt félévben a bécsi egyetemet, míg a Lajtán innentől 958 rendes, 65 rendkívüli hallgató és 47 gyógyszerész volt beiratkozva. A tanulók számának legnagyobb része Alsó-Ausztriából került ki (1018), azután következik Magyarország 820, Morvaország 712 és Csehország 269 tanulóval. Németországból 30, Svájcból 6, Francziaországból 1, Olaszországból 23, Dániából 1, Angliából 5, Oroszországból 36, Montenegróból 1, Oláhországból 68, Szerbiából 24, Bulgáriából 2, Görögországból 1, Törökországból 6 tanuló volt beiratkozva. Ezenkívül Ázsiából és Amerikából szintén három ifjú kereste fel a bécsi egyetemet tanulás czéljából. — A huszár levele. A II.Kikindán állomásozó huszárszázad egy nyalka legénye arról értesítette kedvesét, Nacsa Julis 20 éves cselédet, hogy a Temesvár környékén folyó hadgyakorlatról többé nem tér vissza, mert szabadságoltatik és igy más szerető után nézhet. A mély érzelmű szerencsétlen leány annyira szivére vette a huszár hűtlenségét, hogy hat csomag gyufa fejét vízben föloldván megitta, a minek következtében f. hó 23-án meghalt. — „Épen önt keresem.“ A „Temesvári Hírlapban“ olvassuk. Egy belvárosi hitelező miután kölcsönadott pénzét adósától szép szerével nem tudta behajtani, bárha megbízottját unosuntalan nyakára küldötte, föltette magában hogy személyesen teszi tiszteletét. Ámde az adós megérezte a levegőn, hogy baj van s idejekorán eltávozott hazulról. A hitelező sem volt rest, és keresésére indult. Utczáról utczára űzte, hanem a mikor mármár körmei között hitte lenni, hirtelen eltűnt. Ez azonban csak ösztönözte a tovább keresésre. Rá is akadt újra, de el is veszte újra. Végre aztán midőn már egyáltalán az adós nem tudott hová menekülni, a hitelező megkettőztetett léptekkel utolérte s dühösen ütött vállára. Az adós a legnyájasabban fordult vissza: „Az uram épen önt keresem, újabb kölcsönre volna szükségem“ ... „Mit! újabb kölcsönt? —rivalt rá az uzsorás — és végig vágott a megrökönyödött adóson, ki erre a felbőszült hitelezőt arczon üté. A skandalumra nagy néptömeg gyűlt egybe, s a két úriember a rendőrséghez lett nem igen udvariasan meghiva. — Szörnyű baleset történt a minap Erdő- Szengyelen, Erdélyben. Egy várandós állapotban levő nő felállott egy mosószékre, hogy levegyen valamit a fogasról. De oly szerencsétlenül esett le, hogy a széklába felhasította hasát és a szegény asszony gyermekével együtt elvérzett. — Amerikaias. Egy fiatal chicagói orvos, mint ottani lapok írják, nemrégiben elszöktetett egy fiatal leányt, akit övéi gyógykezelésére bíztak s vele megesküdött. Az elrablott miss szülei bevádolták a doktort a polgári bíróság előtt, még pedig trigámia miatt, mert időközben megtudták, hogy az orvos már előbb két nővel törvényes házasságot kötött. Az orvos megidéztetvén, következőleg védte magát: „Igaz, én háromszor nősültem. Első házasságom érvényes és törvényes volt, azonban már nem áll fenn, amint később meg fogják önök látni. Második nősülésem is igaz, azonban érvénytelen, mert első törvényes nőm életében köttetett meg. Minthogy azonban azóta első feleségem meghalt, az első törvényes kötelékektől szabaddá lettem és igy a most kötött harmadik házasságom is törvényes.“ A chicagói polgári bíróság az orvos ez argumentáczióit a fennálló törvények alapján elfogadta s a háromszoros férjet fölmentette. CSARNOK, István első apostoli király, in. Őseink szokásai s vallása. Őseinknek, mind vándorlásuk alatt, mind Etelközben, mind Pannónia meghódítása után, egyedüli foglalkozása volt a harcz és vadászat. Egyik foglalkozás sem volt olyan, hogy a szív nemesítésére, az érzelem finomítására befolyást gyakorolt volna, de azért erkölcsi tekintetben felettük állottak az akkori pogány népeknek. A harcz tüzében kegyetlenek, vér és tűz követte őket, de a női szemérem iránt mindig tisztelettel s kímélettel viseltettek, ami a nép lovagias jelleméről tanúskodik. Mint a küléletben, úgy a családi életben is erkölcsös, tiszta s nemes volt a magyar. Mindig házas életet folytattak, habár az ő házas életök nem hasonlított is a maihoz s csak férfi és nő békesség és egyetértésben való együttlakásának mondható. A szüzek fedetlen fővel jártak, ezért neveztettek hajadonoknak, a nők főfedőt viseltek. Mindig az atya választott fia számára feleséget s azt eljegyezte apró ezüst pénzeken, hihetőleg innen származott az „eladó leány“ kifejezés és hogy egyneműségben éltek, ez arról tanúskodik, hogy a nő, mint a gyermek szoptatom,, nevelője. HUHZC&rt&S VIVuje tiiluQlg 'tjagj UcciaulGSOGD állott előttük. Az eljegyzés már akkor gyűrű által történt, a mi a hűség jelképe volt, innen a „jegyesek“ szó. — A háziasság oly nagy tiszteletben tartatott általuk, hogy a haza elnevezésére sem találtak alkalmasabb szót, mint ház, háza. Az öregséget különös tiszteletben tartották őseink, innen ez elnevezések, jobb apa, jobb anya, sőt szép apa és anya. Az életet bujdosás, zarándokolásnak tartották s annak fenntartására három dolgot tartottak egészségesnek: keveset enni, sokat foglalkozni, nem bujálkodni. Maguk viseletében komolyak, illedelmesek voltak s a hangos nevetést, a kaczajt illetlennek tartották s az ilyent „kaczérnak“ mondták. A dolgok változandóságát s múlandóságát az időtől mérték s jelen egy órát, többre becsülték száz jövőnél. Minden komolysága s ünnepélyessége mellett kedélyes és mulatni szerető nép volt a magyar. Örömmel hallgatta a babonázók, szemfényvesztők, jóslók bohóczkodásait, jövendöléseit; az élet minden viszontagságai, a szerencse minden változásai közt jókedvűek s reménykedők voltak. Megünnepelték gyermekeik születése és kedveseik halálozása évfordulóját. Temetés után mély gyászban tort tartottak az elhunyt emlékezetére. Hogy mily mélyen gyászolták elhunyt kedveseiket, mutatja, hogy a „sir“-tól több fájdalmat kifejező szót származtattak, mint sirás, siralom, siránkozás, siralmas. A bennlakó idegenekkel való érintkezés arra ösztönözte őket, hogy gyermekeiket tanitassák, de azok talán oly nyugtalanok s vásottak lévén, mint apjaik, sírtak ha tanulniok kellett s igy történhetett, hogy a könyet és könyvet csaknem egyformán nevezték el. A mi őseink vallását s isteni tiszteletét illeti, arról igen kevés jutott el hozzánk. Annyi azonban tény, hogy egy fölényt imádtak és azt istennek nevezték s ezt a nevet áthozták a kereszténységbe is. Az egy, jóságos isten mellett voltak bálványaik is, mert tisztelték a tüzet, levegőt, vizet és földet, de mint az egy isten építményeit. Az istenség imádása áldozatokban állott, melyeket forrásoknál, berkekben s hegytetőkön vittek véghez s hogy ez létezett tanúsítják a bálványimádás ellen később hozott törvények. Áldozathoz a legnemesebb állatot, egy szép szeplőtelen, hófehér lovat használtak, s az áldozat megáldása után lakomát tartottak, melyet áldomásnak neveztek. Voltak papjaik is s azoknak jóslatára igen sokat adtak. Őseinknek az egy istenrők harczias fogalmát Horváth Mihály jeles történetírónk így adja elő: „Tisztelték ugyan a tüzet, levegőt, vizet, himnusokat énekeltek a földnek; de csak azt imádták, istennek azt nevezték, ki a világ mindenségét alkotta, azt fenntartja s igazgatja s ennek tiszteletére mutatták be áldozataikat Az isteni öli fogalom nálok már annyira tisztult s emelkedett 4. ítéljetek magatok! Mily gyakran vonakodunk valamely gyógyszer megvételétől, amelyet pedig mindenki magasztal. És ugyan miért van e tartózkodás? Egyszerűen csak azért, mert nem akarunk haszontalan kiadást tenni, bármily csekély legyen is az. De ítéljetek magatok, hogy egy 70 kvnyi csekély kiadást lehetett volna-e jobbra fordítani, mint a következő esetben. „Miután 12 évig székrekedésben s az ezzel járó fájdalmakban szenvedtem és sehol segítséget nem találtam, pedig fürdőket is használtam, egészségem helyreállítását egyedül Brandt R. gyógyszerész svájczi labdacsainak köszönöm. Azok használata óta a legjobb egészségem van, mit ezennel bizonyítok. — Keltjun. 12. az eisendorfi üveghutában Weissensulz mellett. Csehországban Bairle M. főüvegfúvó mester.“ A labdacsok valódiságára nézve ügyelni kell, hogy a doboz czímlapja Brandt Richárd aláírásával s a fehér kereszttel vörös mezőben el legyen látva.