Fehérvári Napló, 1949. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1949-01-01 / 1. szám

1949. január 1. Szertefoszlott a Hofmann-legenda avagy egy „jó“ kulák igazi arcképe A baracskai parasztok az utóbbi­­ hetekben gyakran hallottak gyanús zajokat Hoffmann György udva­rából éjjelenként. Nagy jövés-me­nés verte fel a falu csendjét, ma­lacok visitottak a karácsony előtti időkben. A gazda és bizalmasai gyalog és tengelyen szállították, el a frissen vágott sertések húsát, zsírját. Hoffmann Györgyöt Baracskán úgy ismerik, mint a környék leg­gazdagabb emberét. Barátai között pedig a megye leggazdagabb nagy­­bérlőjeként szerzett magának jó nevet. Már maga sem tudja, mek­kora a vagyona, de ismét gyarapítani akarja so­rozatos feketevágásokkal. Alsóruhára nem telik... Jó kulák Hoffmann néhány hét előtt még fél Baracska eskü­dött erre. Persze, hisz maga gon­doskodott róla, hogy jóhirét kelt­sék a faluban. —­ A cselédei annyit keresnek, hogy házat építhetnek. irigy­kedtek egyes felvilágosulatlan ba­racskaiak. Bezzeg a cselédeknek nem ez a véleményük. Csak rá­juk kell nézni: cafatokban lóg raj­tuk a ruha, látástól-vakulásig dol­goznak, de annyit sem keresnek, hogy al­­sóruhái n­ehe­kernek maguknak. Hoffmann botosispánja és legfőbb bizalmasa viszont tényleg szép kő­házat épített magának a falu kö­zepén — a húsz cseléd megfeszí­tett munkájából.­gen megparancsolta ezt Sztálin, csak Rákosi nem merte mostanáig végrehajtani. Mesébe illő vagyon... Mesébe illő vagyont kajált a rendőrség Hoffmann lakásán, amikor a feketevágást leleplez­te. Fényűzően berendezett la­kásban élt egyedül .Se kutyája, se macskája — szokták monda­ni rá a falubeliek. Hálószobá­jában a legmodernebb rádiókészülé­ken hallgatta esténként »Ame­rika Hangját« és a magyar demokrácia többi ellenségeit. A rádió­­ 4000 fo­rintba került. Száznál több sertése, 10 lova, 5 tehene, 0 borja gyarapszik ólaiban, istállójában.. A fészer alatt cséplőgép, 5 szekér, teljes traktorfelszerelés. Ki tudná el­sorolni, mi minden van még?... így v élt gazdasága közepén a baracskai nábob-kulákvezér. Cselédei munkájából harácsolt négy esztendő alatt vagyont ma­gának, hisz 45-ben alig volt valamije. Új élet indul 128 holdon Most új élet indul­­egykori bérletén. 12 újgazda kezdte meg 128 holdján a táblás gazdálko­dást. Tizenkét újgazda dolgozik rajta saját magának, a népi demokráciának, amely leleplezte Baracska dolgozó pa­rasztjai előtt is, hogy bármi­lyen jó színben tüntette fel ma­gát a kulák, ellenségük volt va­lamennyiüknek, béreseknek és szabad kisparasztoknak. Ba­­racska felszabadult a­ Hoff­­mann-legenda és Hoffmannok uralma alól. „Ne merjetek földet igényelni!“ A kulákvezér bűnei most kezd­nek napvilágra, amikor egyik feketevágás köz­ben tetten érte a rendőrség. Eddig megfélemlített cselédei is mernek már beszélni. — Négy évvel ezelőtt mondja egyikük — amikor megkezdték a­ földosztást, mi nem volt link bát­rak földet igényelni. Elmentünk a Kommunista Pártba, ott hizlal­tak bennünket, hogy csak kérjünk nyugodtan’. Mikor hazaértünk a gaz­­dánkhoz, ránk ripakodott: »Minek jártok ti a pártba? Meg ne tudjam többet, hogy ilyen helyre beteszi­ tek a lábatokat! Földet igényelni meg eszetekbe se jusson! Oda a mammutbérlet Valóságos terror alatt tartotta cselédségét hosszú időn át Hoff­mann, ez az »áldott jó kulák. Néhány hónappal ezelőtt azonban megjelent a rendelet, amely a­z ágy­bérleteken bérlőszövetkezeteket hozott létre. Ez fájdalmas csapás volt Hoffm­annak, hiszen mammut­bérletén­ek jórészét elvették, csak 1 20 holdat hagytak meg a­­szabadulás óta vásárolt 11 hold­in kívül. Tehetetlen dühében ágalmazta a demokráciát. — Hát mégis megalakul végre a bérlőszövetkezet — mondta ne­­ki Tass Sándor, a földm­­vesszö­­vetkezet ügyvezetője. —­­Persze, hogy megalakul — vágott vissza a dühtől vérvörösen a baracskai kulákvezér - már ré­ismét ránk köszöntött az új étv, amikor a férfiak egy őszi téridővel öregebbek lesznek, egyes nők pedig egyéni évszámú látásuk szerint egy évvel meg­fiatalodnak. Ma éjjel a vendég­lőkben kétszer annyi ember to­long majd, mint amennyien lát­szólag beférnek s 194­9 tisztele­tére sűrűn cseng a pohár és a kacagás. A fehérvári szilveszter különösen gazdagnak és színes­nek ígérkezik az idén. Jól felké­szültek a szórakozóhelyek és a két nagy sportbálon kívül mint­egy tíz más táncmulatságra is sor kerül. Így hát sok helyütt kezd majd a fiatal síig abba­ a vidám ugrándozásba, amely a kísérő idősebb mamáik szerint a nya­valyatöréshez hasonlít, pedig nem más, mint swing, made in USA... Az éjszakai árus a vendéglők ismert alakja bi­zakodóan nyilatkozik üzleti re­ményeiről. — Tavaly különösen a festett léggömböknek volt nagy sike­rük — mondja. — Ennek alap­ján kollégáimmal többszáz lég­gömböt próbálunk majd eladni, mégpedig a­ tavalyinál olcsóbb áron. Én ezenkívül még külön­leges sípokat, újszerű tréfás hol­mikat szereztem be, remélem si­kerük lesz. Egyes bálok rende­zősége ugyan számos meglepe­tést és érdekes tombolát készít­­elő, azonban én is megta­lálom majd a számításomat. Egyik vendéglős a következőket mondja: — Emelkedett az életszínvo­nal, így a tavalyinál nagyobb forgalmat várok, több pótasztalt állítok be a helyiségembe. A bor olcsóbb lesz, ez is fokozza bizo­nyára a fogyasztást. Számítá­som szerint ezen a napon mint­­egy 60—70 hektoliter bort isz­nak majd meg a fehérváriak. Szeretném, ha ebből minél na­gyobb mennyiséget nálam inná­nak, hogy másnap elmondhas­sam: ez az év jól kezdődik... A mulatságok száma is nagynak ígérkezik. Er­re mutat, hogy az üzletekben sokan vásároltak likőrt és pá­linkát , ami szintén olcsóbb lett. Az előkészületek alapján bi­zonyosra vehető, hogy bőven akad majd olyan italozó, a­ki eltéveszti a mértékét és azt ta­pasztalja, hogy váratlanul neki­megy a fal, vagy amint rá­nka A gyújtani, a kapu kulcsát veszi szájába a ceruzája helyett. Ezen az éjszakán azonban mindenki elnéző, eln­é­­zők a feleségek is. Hiszen az el­múlt esztendő jól végzett mun­kája után, a jövő reményteljes várásában messze szaladnak az emberektől a gondok­.. Éjféltájt bizakodva és szeretettel csendül­het fel: Boldog új esztendőt! T­eljesedjék mindenkinek min­den jókívánság... SZILVESZTER FEHÉRVÁRON Tucatnyi bállal, olcsóbb italokkal, házi mulatságok özönével köszöntjük az újévet REHÉRVÁRI NAPLÓ Alexandr Tvardovszkij: Együtt járnak munkába Anya meg a lánya. Fürge a láng, frissen hajló, piros kendőben arat, suhog kezében a sarló anyjától el nem marad. Anyja nézi s büszke rája: «Jól van lányom, így is kell, anyád szoktatott munkára, egy lépést sem maradj el.» Anya és leánya már Táncolni így együtt jár. Anyja nézi és büszke rája: szép a leány é s a tánca friss, suttogják: haj, anyja lánya, nemrég ilyen volt az is. Évről-évre egymás mellett és leánya anya s lány­a két barát, munkálkodnak, énekelnek, dalos, dolgos kis család. Ám az anyja azt kívánja, hogy tanuljon még a lánya, észben rajta túltegyen s mindenben különb tegyen. Városi nagy iskolába utazik az anyja-lánya. Fehérnemű, párna, paplan fesziti a kosarát. «A lelkem is véled adtam, lányom mindig váll­ anyáid.» Kikiséri a vasúthoz, szive nehéz, de nem fél. «Légy boldog és tanulj úgy, hogy az tehess, mi szeretnél.» Fordította: LÁNYI SAROLTA­ ________ fehérvári­­ Krónik­a Idegen nyelven beszélő fiatal­emberek és lányok csoportosu­lása hívta magára a figyelmet tegnap az ősfehérvári romoknál. Skriba Fajod polgár­mester he­lyettes és Kamarás Antal ta­nácsnok kalauzolta őket. Sokan érdeklődtek azóta tőlünk: kik voltak a külföldi vendégek? Itt áruljuk el: negyven prágai egye­temista járja az országott. Egy napra Fehérvárra is kirándul­tak r a történelmi nevezetességek megtekintésére. Egyébként rend­kívül jól érezték magukat s azt állították, hogy Fehérvár még a legszebb cseh városoknál is barátságosabb. Noki Nagy volt a forgalom a múlt hetekben a rendőrségen. Az év­­végi zárlat alkalmával sorra elő­­vetették azokat a hanyag fehér­vári polgárokat, akik nem fizet­ték egész esztendőben rendsze­resen­­a közm­unka váltságo­t, vagy elmulasztották megtéríteni egyéb pénzbüntetéseiket. A ha­nyagságért alaposa­n megbűn­hődtek: korahajnalban­­ az ágyukból rángatták ki őket a rendőrök s kisérték be a főka­pitányságra, ahol rendezhették tartozásukat. —o— Mulatságos szilveszteri esetet halottunk egyébként egyik sze­relmes fehérvári fiatalasszony­ról. Újdonsült férjével készül bálba. Mária kijelentette barát­nőinek: «Én megfordítanám a szilpeszterezést. Éjfélkor gyúj­tanám fel egy pillanatra a vil­lanyt, egész éjjel meg sötétet hagynék»... —o— Férfias szórakozás ebben a hideg időben a vadászat. Fehér­vár környéke nagyon gazdag most nyájakban, a Velencei tó­nál pedig még nagyobb vadász­élet folyik. A Rendőrtanosztály egyik tisztjéről mesélik, hogy szenvedélyes vadász, de nincs sok szerencséje. A rossznyelvek szerint a múltkoriban kénytelen volt hozzáfolyamodni ahhoz a régi trükkhöz, hogy a város vé­gén vásárolt néhány lőtt nyulat. Nem akart mégsem üres kéz­zel hazaállítani...

Next