Fejér Megyei Hirlap, 1956. június (1. évfolyam, 128-153. szám)
1956-06-01 / 128. szám
Péntek, 1956. Június 1. agronómussal a határban ... Bő termést ígérnek a Sárosdi Állami Gazdaság földjei —“ 77 S vakítóan süt le a Tükrös pusztára nap Az iroda előtt egyhangúan zakatol egy Zetor. Pótkocsi van Utána akasztva, de még üres. Éppen ebédidő van és a növényápoló fiatalokra vár. Kondor Gyula főagronómus helyettes mond valamit a Zetorosnak, amire az komolyan bólint, majd elszereti magát. Már gyülekeznek a fiúk és lányok, felugrálnak a pótkocsira. Olyan elevenek, pirosak, barnák ezek a lányok és fiúk, hogy szinte kicsattannak az egészségtől, jókedvtől. — A takarmányrépa földre mennek — szól magyarázóan Kondor elvtárs. — Még találkozunk velük, mert útbaejtjük őket. Nem sokkal később mi is a határba indulunk. Futókocsival megyünk, mert hosszú a határ. Tükröspusztához közeli kísérleti kukoricatáblához érünk legelőször. Ez a tábla 21. holdas és már messziről elárulja, hogy Kolbay-féle kukoricatermesztési móddal kísérleteznek rajta. Kétszázhúsz és negyven centiméteres sortávolságok váltakoznak a táblán, amelyeknek legfőbb előnye a gyors és olcsó művelési lehetőség, valamint a termőtalaj pihenése. Két lóval tárcsát vontat egy fogatos, Csillag Péter elvtárs. Utána pedig Balogh István fogasol szintén két lóval. A főagronómus helyettes odakiált Balogh Istvánnak, aki éppen most fordult ki a tábla szélére. — Végeznek ma, Balogh elvtárs? — Az nemcsak rajtam múlik — felel a megszólított fogatos, Csillag Péter felé pillantva. — Cseréljék ki a lovakat, ha Csillag szaktárs lovai már elfáradtak! — érti meg a beszédes pillantást a mezőgazdász. balkéz felől esik az úttól jobbról A kukoricatábla egy rozstábla ringatózik az enyhe fuvallatban. — Mit szól ehhez a rozshoz? Van ilyen a mezőfalvaiaknak, vagy a seregélyesieknek? — Ilyen szép rozsot én sem a mezőfalvi, sem a Seregélyesi Állami Gazdaságban nem láttam. Természetesen azért lehet azoknak is ilyen szép, mert nem néztem meg minden rozsukat. — Nem hiszem, hogy akadna náluk ilyen. Legalábbis Mezőfalván nem, mert onnan nemrég jártak itt és ők is azt mondták, hogy a mi gabonáink szebbek, mint az övék. Ilyesféle beszélgetés közben érünk a maghozó cukorrépához. Leszállunk a kocsiról és készük a répaleveleket. Egy-két levél kivédi az egész tábla egészséges. Az agronómus itten csettint nyelvével, felegyenesedik és Úgy tárja szét, mintha az egész negyven f1,keblére akarná ölelni. ^ ‘ Ez aztán a szép munka! Itt olyan, de jóan magtermés lesz!.Valóban, nagyon szép a maghozó cukorrépa. A növények egyharmadrésze már hányja virá®3imbóit és az egész tábla gyommentes. Nincs fia barkó sem. A sorok közt lókapák jár,hogy az eső okozta cserepesedést feltörjék.**- A Zetor már kárt tenne benne, azért állítottam be lófogatokat. . jf fogatok vígan járják a sorokat. Nemsokára végeznek, Tepsis Ferenc, Kasos István, Jéger Antal, Szakmány József tartják az ekéket, amíg a lovakat Kiss Mária, Dolmány Júlia, Tepsis Margit és Mihályi István vezetik... élünk. Ezt bizony már A takarmányrépához nem könnyű egyelni. Mintegy 40 fiatal legény hajladozik ott, nem valami nagy lelkesedéssel. A répa sűrű, s bár meglepően fejlett, a legényderéknak mégis alacsony. Mondja is a brigádvezető: — Nem akartak beleállni! Azért mérgelődnek, hogy a lányokat vitték borsót szelektálni, nem őket. Azt mondják, hogy az egyelés a lányoknak való, ők nem piszmognak vele. Szerintük az egyelésben nem lehet keresni. Az agronómus elmosolyodik az orra alatt, de a legényekhez már komoly arccal fordul — Nos, hát lehet-e keresni fiúk? — Nevetnek rajtunk a lányok — mondja valaki mérgesen. — Mert látják, hogy bosszankodtok. Ha komolyan neki fognátok, túltehetnétek rajtuk. Nézzétek csak Polcsik Pityut és Dindi Jóskát. Ők is vannak olyan legények, mint ti, mégsem csinálnak „leánykérdést” az egyelésből. — Bolond volnék bosszankodni az egyelésen! — kiált vissza az elől haladó Dindi Jóska. — Jobban lehet itt keresni, mint a kapálásban. A lányok jól tudják, hogy miért nevetnek. Én bizony szívesen egyetek. Ezen a véleményen van Polcsik István is. Ők ketten 280—300 százalékot teljesítenek és megkeresik a napi hetven forintot. — Csuda jó kedvük van lányok! — harsogja túl a nótás borsószelektálókat köszönés után a főagronómus helyettes. — Soká lesz még szombat este! „Na ezt kár volt mondania” — gondolom, amikor látom, hogy mennyire kapnak a szón a lányok. Nem mennek a szomszédba egy-két csípős megjegyzésért a megszólítottak. Értik a módját, hogy barátságosan és mégis csípősen tudtuladják. Azért van a nóta, hogy dalolják, nem is lány, aki nem dalol, s milyen férfi az, akinek ez nem tetszik!... Tréfálkoznak, csipkelődnek, majd újra munkához látnak a lányok. Igyekeznek, sőt este egy órával tovább is maradnak, hogy befejezhessék a szelektálást és holnap már mehessenek répát egyelni. Még sok helyütt fogynak ,a'8 sások szorgalmai között Kocsis ember Josdi Állami Gazdaság földjei, dolgozóval találkozunk. Többek János DISZ-fiatallal, aki egyedül két munkáját végzi el Barátpusztán, Hir Jánossal, a sertésgondozóval a darusi sertéstelepen és Pruzsa János kitüntetett juhásszal a legelőn. Bármerre járunk, mindenütt bújazöld táblák, s rajtuk, vagy mellettük jókedvű dolgozók. S ebből a sok látványosságból, és abból, amit az emberektől hallunk, egy mély benyomásunk támad: bő termést ígérnek a földek, mert hozzáértők, szorgalmasak az emberek .. . Nagy-Miklós István i.Az akácfák szerte a megyében világba borultak. Kellemes, hódító illatukkal fennen hirdetik, nemsokára itt lesz, megjön a nyár. A hófehér, ünnepi díszbe öltözött fák csukottszirmú virágai értékes kincset, gyermekek, felnőttek örömét, a mézet rejtik. Ilyenkor megsokszorozódik a méhészek feladata is, akiknek jó, vagy rossz munkájától függ: elegendő méz áll-e majd az elkövetkezendő hónapokban a dolgozók rendelkezésére, vagy sem. Az állam messzemenő támogatást nyújt a méhészeknek. A legutóbbi árleszállításnál számos méhészeti berendezés árát csökkentette. Így például a szalmafalu Hunor-kaptár árát 497 fo r méhészeken a for intról 400 forintra, a gőzviaszolvasztó árát 272 forintról 170 forintra csökkentette. De ez még nem minden. Azok a méhészek, akik szakcsoportban dolgoznak, a méz kilója után külön 3 százalékos felárat kapnak. Abban az esetben, ha a termelő szerződést kötött és cukrot nem kér, akkor a leszerződött méz kilója után már most 5 forintos előleget kérhet. Előnyt biztosít még az állam a szakcsoportban dolgozóknak úgyis, hogy a szerződésben szereplő minden mázsa méz után 4 kilogramm műlépet vásárolhat 60 forintos áron. (A nem szerződött dolgozók 66 forintért kaphatják). Nagy segítséget nyújt a méhészeknek az az új rendelet is, amely biztosítja, hogy I. osztályú sonkoly esetében (a méz pergetéséből visszamaradt viaszkészítésre alkalmas alapanyag) kilónként 65 százalékos viaszmennyiségnek megfelelő műlépet vásárolhassanak 20 forintos árban. Ha a termelő az eladott sonkoly után viaszra, vagy műlépre igényt nem tart, akkor a sonkolyból kifőzött viasz kilogrammjáért 50 forintot kap. Villanyt, telefont kap a nagyvenyimi Szikra Tsz Örömmel közlöm, hogy a mi tsz-ünkben is nemsokára kigyulladt a villany. A sztálinvárosi 26/ 3-as Szakipari Vállalat, a mi állandó patronálónk, segítőnk jóvoltából. Rövidesen beszerelik a telefont is a termelőszövetkezetbe. Tsz-ünk — a nagyvenyimi Szikra — az utóbbi időben igen szorgalmasan, lelkiismeretesen dolgozott és sokat fejlődött. Május 29-re befejeztük a 12 kh cukorrépa egyelését. Kertészetünkben mindent elültettünk és növényeinket kétszer már meg is kapáltuk. Dicséretet érdemel ezért Császár Péter kertészünk, aki igen jól megszervezi a munkát. Más területen is sokat fejlődtünk. Tehenészetünkben ez elmúlt két hét alatt a fejési átlag 10,5 literre emelkedett. Ebben a hónapban egy újabb taggal is erősödött tsz-ünk. Június első napjaiban megkezdjük a széna géppel való kaszálását 40 kh réten. Németh Antal, tsz-elnök EJÉR MEGYEI NÉPLAP A sárbogárdi traktorosnap műsora A sárbogárdi gépállomás dolgozói nagy örömmel készülnek a traktorosnap megünneplésére. A gépállomás traktorosai tavaszi tervüket már 110,1 százalékra teljesítették, de jól állnak a gépjavításokkal is. A traktorosnapig még újabb munkasikereket érnek el. Igen érdekesnek és színvonalasnak ígérkezik Sárbogárdon a traktorosnap műsora. Kolrán reggel zenés ébresztővel köszöntik a dolgozókat. A zenekar gépkocsin jár utcáról-utcára. Délelőtt fél 10 órakor röplabda mérkőzést rendeznek a gépállomás és a községi DISZ-szervezet csapatai. Fél 12 órakor lesz az ünnepély a községi népművelési otthonban. Az ünnepélyen a járási párt végrehajjó bizottság üdvözli a gépállomás valamennyi dolgozóját. Ezt követi a jutalomkiosztás, majd az ebéd. Ebéd után fél háromtól fél hatig a pusztaegresi Búzakalász és a Csepeli Rákosi Művek központi kultúrcsoportja szórakoztatja a dolgozókat. Félhattól fél nyolcig Csepeli Vasas—Sárbogárdi Válogatott barátságos futball-mérkőzés lesz. Fél órakor a gépállomás és a Rákosi Művek színjátszó csoportja ad műsort, amely után reggelig tartó táncmulatság lesz. Vasvári Dezsői levelező A második ötéves tervben növelni kell a cukorrépa vetésterületét és átlagtermését egyaránt Lapunk múlt heti számában jeleztük — cukorrépatermelési an-‘ kétról írva —, hogy még visszatérünk az előadás ismertetésére. Most a második ötéves terv irányelveiről számolunk be, amelyekről Kiss József elvtárs, az Ercsi Cukorgyár főkönyvelője tartott beszámolót. A második ötéves tervben 27 százalékkal kell növelni az átlagtermést holdanként az elsőhöz viszonyítva. A vetésterületet pedig 12,5 százalékkal kell emelni, tehát a mostani 200 ezer holdat 105 ezer holddal gyarapítani 1960 végére. Mi hárul ebből megyénkre? Megyénkben a tsz-ek és az egyéniek területe 10 ezer hold, az állami gazdaságokkal együtt 12 600 hold. A második ötéves tervben tehát megyénkben a cukorrépa vetésterülete 14 200 hold kell, hogy legyen. Az első ötéves terv idején az átlagtermés 99,9 mázsa volt holdanként. Átlagtermésünket erősen lerontotta az 1952. évi rossz termés. Ha országosan 27 százalékkal emeljük a holdankénti termést — megyénkben 30—35 százalékkal, mivel átlagtermésünk rosszabb volt az országosnál az előző években. Vizsgálva ezeket a számokat, sokan azt mondhatják, hogy ez az átlagtermés elérése szinte lehetetlen öt év alatt. A talajadottságok és lehetőségek azonban azt mutatják, hogy el lehet ezeket az eredményeket érni, s a 12,5 százalékos területnövekedést megvalósítani. Biztosíték erre az is, hogy az állami gazdaságok és tsz-ek átlagtermése évről évre növekszik, különösen a tsz-eké. Továbbá ezek gazdaságok mind munkaerőben, mind hozzáértésben, talajerőben erősödtek, aminek következménye az évente 6—8 mázsás átlagtermés-emelkedés. Termelőszövetkezeteink az utolsó két esztendőben túlszárnyalták a megyei átlagot, sőt a második ötéves tervelőirányzatát is elérték, hiszen tavaly 135,9 mázsát termeltek. Nehezebb az egyéni termelőknél CHXKKKKXKKXKKJOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOC és a kisparcellán gazdálkodó termelőcsoportoknál a termésnövelés. A szakemberek és a cukorgyár termelési megbízottainak a második ötéves tervben főleg arra kell a figyelmüket fordítaniuk, hogy náluk is emelkedjen a cukorrépa holdankénti átlagtermése. Gondoskodjanak arról, hogy az egyéni gazdák is a cukorrépa termelésre legalkalmasabb területet jelöljék ki vetésre. Őszi mélyszántott földbe kerüljön a cukorrépa, ősszel műtrágyát kapjon a föld. Tegyék szerkezetté a növényvédelmet, hogy a szépen fejlődő növényállományban a hirtelen fellépő rovarok, bolhák ne okozzanak nagy kárt. A szedést tervszerűen és ne az érzékre, az alkalomra bízva hajtsák végre. A szántóföldön ne álljon takaratlanul a répa, hanem meleg őszükön répalevéllel védjék, mert különben sokat veszít a súlyából, ami a termelőnek is kár, azon kívül a gyár nehezebben tudja feldolgozni. Igen sok kistermelőnek kevés az igaereje, ezért feltétlenül biztosítani kell, hogy a gépállomások nagyobb területen végezzenek náluk mélyszántást. Ha 12,5 százalékos területnövekedést el akarjuk érni megyénkben, akkor 1600 holddal kell növelni a cukorrépa vetésterületét. Ez feltétlenül megoldható, különösen akkor, ha figyelembe vesszük, a rendelkezésre álló szántóterületet. Most összesen a cukorrépa vetésterület tsz, tszes, egyéni területét nézve a megye szántóterületének 2,6 százalékát teszi ki. Termelőszövetkezeteink területük 2,7, az egyéni termelők 2,6 az állami gazdaságok pedig 2,2 százalékon vetettek cukorrépát 1956- ban. Mivel a második ötéves terv előirányzata, hogy 1960-ra a szocialista szektor túlsúlyba kerüljön, a jelenlegi szántóterületük a megye szántóterületének mintegy 28—30 százalékát teszi ki, akkor ennek a százaléknak az 50 százalék fölé kell emelkednie 1960-ra. Az egyéniek tehát kisebb területen tudnak venni, mivel a terület kisebbedése, valamint alkalmatlan területük miatt számolni kell azzal, hogy a termelőszövetkezeteknek a második ötéves terv végére szántóterületük 3,5—4 százalékán kell vetni cukorrépát. Feltétlenül biztosítani kell a második ötéves tervben mind a vetésterület, mind a átlagtermés megnövekedését. Bár igényes növény, s művelése, megmunkálása, termesztése — megéri a fáradságot. Jó példa erre a sárszentmiklósi Arany Kalász, a martonvásári Szabadság, a kis Jánoi Béke, a hantosi Dózsa, a dégi Búzakalász, a besnyői Sallai Termelőszövetkezetek kiváló terméseredményei, s az ezzel járó jó jövedelem. A cukorrépa termelés eredményességéről adhat számot B. Nagy Lajos perkátai, Csekk Lajos sárszentmiklósi, Gólics Tamás ercsi, Csóka József lepsényi, Csézár Pál kálozi s még számos dolgozó paraszt Jéghideg fagylalt és parázsforró méreg Nem csoda, hogy bibliai Eva-anyónk — megszegve a „törvényt“ — evett a tiltott fának gyümölcséből. A fehérvári 63-as számú TEFU gépkocsivezetőit nem csábítja kígyó, mégis megállnak egy bizonyos fa alatt. Ez a fa pedig ott áll a Várkapu utca 1. számú ház március 15-e utcai része előtt. Valami különleges oknál fogva ez az ő legkellemesebb pihenőhelyük — vagy tán azért, mert (ahogy a tábla is mutatja) itt parkírozni tilos, vagy mert itt egy cukorkaüzlet, egy tejbolt — no és egy féldecikkel csalogató cukrászda. S míg a gépkocsivezetők a gyomrukat „tankolják“, az árván maradt gépkocsi félórákig, negyedórákig csak berreg ... berreg.... berreg... az utca, s a Ságváritér lakóinak nem kis bosszúságára. Mert a féldeci, a féltorta, a fagylalt, vagy a fekete iránti mély mámorban a sofőrök megfeledkeznek a motor kikapcsolásáról — hadd fogyjon hiába a drága üzemanyag! E nemes gondolat vezérelte bizonyára hétfőn délután is úgy 8 óra tájban az YF 128-as számú tehergépkocsi vezetőjét is arra, hogy jó negyedórára a tilalmi tábla mellett hagyja berregő gépét. Közben már összecsoportosultak a járókelők, sorra nyíltak az emeleti ablakok, dühös pillantásokat, szitkokat hullatva lefelé. A düh már éppen a parázsforróságba hágott, amikor a cukrászda ajtaján nagy lelki nyugalommal kilépett a gépkocsivezető. S miközben fagyos közömbösséggel fogadta a szikrázó pillantásokat — egy fagylaltot nyalogatott túlvilági gyönyörűséggel.